Poszter-mustra: 15 lengyel ordenáré

Emlékszel még a nyolcvanas évekre, amikor kis hazánkban házi készítésű poszterekkel reklámozták a külföldi filmeket? Egyik másik olyan jól sikerült - sírok - hogy kártyanaptár készült belőlük vagy a feketepiacon árulták, gyűjtőknek.
De nem csak nálunk készültek remekművek. 15 lengyel filmposztert gyűjtöttem össze, melyek egyik-másika igazi képrejtvény a filmet illetően...

1. Rosemary's Baby - Rosemary gyermeke (1968)
Anyuci pici sátán fiának érkezése felbolygatja a steril lakóépület nyugodt mindennapjait és őrületbe kergeti anyucit, aki a film végéig nem tudja eldönteni ébren álmodik-e.
A poszter érdekessége, hogy vörös körömlakkot hordtak fel anyu (Mia Farrow) körmeire, miközben a karakter a filmen belül mellőzött minden "nőiességet" kihangsúlyozó pluszt és a sminkje is minimális volt. Gondolom a vörös szín jelképezi a démoni csábítás színeit.
Ettől függetlenül egy értékelhetőbb munka.

2. Tootsie - Aranyoskám (1982)
Dustin Hoffman filmje mára kultikus művé nőtte ki magát a szerepcserés vígjátékok között. Annak idején erre a munkára futotta a lengyel illusztrátor-iparnak köszönhetően és itt is találunk egy apró érdekességet: A főszereplő, Dorothy Michaels aka Michael Doorsey még véletlenül sem viselt szakáll-t, hiszen Hoffman világéletében kölyökképű színész volt. Szerintem a festő ezzel tudta egyszerűen jelképezni, hogy a rúzst egy férfi használja. A kép hátránya, hogy olyan, mintha valami homoszexuális témájú Fassbender filmhez készült volna...

3. Star Wars V. - Empire Strikes Back - Birodalom visszavág (1980)
Míg Amerikában csodálatos festményekkel adták el a sorozatot, addig a szomszédban erre a gyerekrajra futotta. De legalább két fontos ikon rákerült a rajzra: Yoda és a lépegető.

4. The Fly - A légy (1986)
Készíthettek volna egy minimál posztert a filmhez, mint az eredeti, amelyen egy légy pihen csupán, fekete háttér előtt, de nem, meg kellett bonyolítani, hogy jobban kihangsúlyozzák a horrort. Brundle-légy éppen gyomornedvet okádik. Sajnos elsőre a kép inkább röhejes, mint ijesztő.
Nem vagyok benne biztos, de a fordítva írt cím utalás a szereplőre, aki később a mennyezeten sétálgat. És jól olvasom, hogy a cím magyarul úgy hangzik: mucsa???
Talán a muslicából eredeztethető...

5. Crocodile Dundee - Krokodil Dundee (1986)
Mi sem illik jobban egy színes és kalandos vígjátékhoz, mint egy ilyen egyszerű fekete-fehér piktogram.
Kedvet nem nagyon csinál a filmhez, de legalább nem rontották el a képet. A hüllő fogai pedig enyhén New York városát szimbolizálják, ahová főhősünk elkalandozik.

6. Weekend at Bernie's - Hóbortos hétvége (1989)
Enyhén szólva zseniális kép. De ha nem tudnánk, melyik filmhez készült, megkockáztatom, magunktól nem jövünk rá.
Legalább nyomokban felfedeztem benne az utalást a bábként rángatott ex-főnökre, igaz, ilyen formán nem találkozunk a témával a filmben.

7. Gremlins - Szörnyecskék (1984)
Láttad a filmet? Látod a posztert? Valószínűleg kisiskolásoknak adhatták ki a témát bérmunkába és ez lehetett a díjnyertes alkotás...
Azért rákerült a karácsonyi hangulat, a szörnypofa, Hulk színben, ami annyira nem volt jellemző az első részben - a másodikban már inkább.
Az álarc motívum talán azt jelképezi, hogy a kis Mogwai milyen édes teremtmény, amíg nem szegjük meg a tartásához tartozó három applikációt, mely után viszont vérre szomjazó dögevők lesznek. Szóval az álarc lehet a "kettősség".

8. Eyes Wide Shut - Tágra zárt szemek (1999)
Stanley Kubrick filmjét egyszer láttam. Azóta nem éreztem megtekintésére ingerenciát, de kemény, maradandó filmélmény volt számomra. Akárcsak a lengyel reklám... Az álarc, mint motívum itt is visszaköszön, de legalább a filmben tényleg volt funkciója.
Az áll pedig a filmmel ellentétben nem Tom Cruise álla. Az nem lehet...

9. Short Circuit 2. - Rövidzárlat 2. (1988)
Az ötös számú robot, Johnny 5 kalandjait ilyen édesen is be lehet reklámozni, mint a mellékelt poszteren.
A filmre nem nagyon emlékszem már, így nem tudom, hogy a seriff csillag, Johnny mellén, jelent e valamit, vagy csak amolyan technikai túlkapás.

10. Fanny och Alexander - Fanny és Alexander (1982)
Ingmar Bergman munkássága sokkal komorabb, mint ez a Fidesz beütésű ajánló, mely alapján azt gondolnám, valami elcseszett bábfilmre számítsunk, de megszokhattuk már, hogy a lengyelek a komoly témákhoz is képesek röhejes képeket mellékelni.
Az álarc-álca motívum talán itt sem véletlen.

11. Kaijuto no kessen: Gojira no musuko - Godzilla fia (1967)
Nem tudom mik azok a nagy pöttyös labdák Godzilla szájánál - vagy ez már a fia... - de legalább a gyermeteg végtermék közel áll a japán szellemiségű kultikus sorozat bármelyik epizódjához.

12. Willow (1988)
Ez simán a hányinger kategória!
Nem a Beatles "Sárga tengeralattjárójához" készült fos festmény, hanem egy amúgy egészen élvezhető fantasy kedvcsinálója. Megkockáztatom, ha nálunk ezzel a szarral tapétázták volna ki a várost, akkor én a mai napig nem nézem meg Willow Ufgood remek, mára megmosolyogtató kalandjait.

13. Neverending Story - Végtelen történet (1984)
Ez egy másik gyöngyszem. Ha oldalt nem biggyesztik oda az angol címet, nem tudom, mire gondoltam volna...
A kalpag és a reneszánsz korszakot idéző körgallér meg rejtély számomra. Bár Fuhur, a sárkány ábrázolása is megérne egy csonkítást.

 14. Alien - Nyolcadik utas: a halál (1979)
Eljutottunk a 'Hú, baszd meg" kategóriáig. A képen látható bordázatba öntött véredény hálózat nem tudom milyen koncepció alapján hozható összefüggésbe a filmmel.
Ridley Scott egészen biztosan nem bólintott rá erre a plakát-tervre.
És azok a kék szemek...
Hú, baszd meg!

15. The Terminator - A halálosztó (1984)
A lengyel poszter kb. a magyar címváltozatnak felel meg. Lényegre törő, közel van a jelentéshez, semmi komplikáció.
A piros gömbök - melyek szintén visszatérő rajztechnikai bravúrjai a lengyel posztereknek - pedig legalább emlékeztetnek a gépek vörös szemeire.









Remélem tetszett ez a ciki összeállítás, de mielőtt fikáznál, ne felejtsd, mi is ilyesmiket csináltunk anno.
A röhej, hogy míg az Amerikai poszterművészek már akkor csodálatos festményeket készítettek, nekünk csak ezekre a torz gyerekrajzokra futotta.

Csupán pár sorban 1.

R.I.P.D. (2013)
- Men in Black az élet után, földönkívüliek nélkül, de legalább olyan ocsmány ellenségek ellen. Ryan Reynolds ifjú titán seggébe állítják az öreg kurázsis ex-élő, de aktív zsaru Jeff Bridges-t. Ellenségnek ott van Kevin Bacon, aki utálja a koreai kaját vagy mit és szokás szerint a világ leigázására készül, mint bármelyik gonosz. Ha tervei sikerülnek, gondolom meghal mindenki és a holt lelkek majd tort ülhetnek egy lepusztult világon. Szerencsére a gonosz győzelme ritkán jön el. Olcsó CGI, buta koncepció, ráncosodó Marie-Louise Parker. Egyszer nézős.
40%






Salt - Salt ügynök (2010)
- Tudathasadásos Emlékmás történet, melyben girnyó néni (Angelina Jolie) legyakja a legkeményebb és legtitokzatosabb orosz gyilkoszervezetet, melynek tagja volt, de beépült a csillagsávos lobogó alá. Úgy látszik az orosz kémszervezet sem mindig végez precíz munkát. Látványos, pörgős és hihetetlen. Fizika náne.
60%








The Heat - Női szervek (2013)
Hőhullám közeli állapotban hormontomboló kerek zsarunő (Melissa McCarthy) és karót nyelt nem kóró ügynök néni (Sandra Bullock) buddie movie-ja, kevés humorral és akcióval, éppen csak karcolgatva a férfi néző ingerküszöbét. Egyenjogúság ide vagy oda, a férfiak ennél halálosabb fegyverek, még akkor is ha utoljára cserkésznek.
40%






Almost Famous - Majdnem híres (2000)
Goldie Hawn lánya (Kate Hudson) gruppie-vá nőtt, kölykök fejét csavarja el és együttes gitárosa tekeri meg. 15 éves péló (Patrick Fugit) turné közben veszíti el ártatlanságát, hogy megírja tényfeltáró cikkét a rock halál közei állapotáról, miközben arany testű istenek (Billy Crudup) még nem világítottak halvány kék fényben, hogy azután Dr. Manhattan-nek nevezzék őket. Alvin és mókusainak gazdija (Jason Lee) színpadon énekelget és mindenki annyira retro.
80%

Átemelés: Gótika - Gothika (2003)

Gothika

Godzi kritikája

2004. június 1. 22:12

Share on facebookShare on twitterShare on iwiw

Rendezte: Mathieu Kassovitz

A gótikus stílus egyik irodalmi mellékága a rémirodalom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Varney, a vámpír, farkasemberek, lúdvércek, vérszipolyok, és nem utolsó sorban kísértetek irodalma. Minden, ami lebilincsel, elrémiszt, és imádkozásra késztet. A rémirodalom történetei a mozi megjelenésével átköltöztek a fehér vászonra. A jegyek ára olcsóbb volt a könyvekénél, és az olvasás sokaknak még mindig nagyobb luxus volt, mint passzívan nézegetni a “falat”. Az elmúlt száz évben minden komolyabb irodalmi művet átültettek a mozgókép nyelvére, ez alól így a rémtörténetek sem lehettek kivételek. A szellemek kezdetben fehér lepedőt viseltek, láncot csörgettek, de ahogyan az életünk is modernebb lett, úgy lettek a szellemek, és a kísértettörténetek is egyre bonyolultabbak, komplexebbek, valóságtól elrugaszkodóbbak. A Canterwille-i kísértet, a sátán kutyája már mind a múlté. Társaik, sokszor nőiesebbek, de annál halálosabbak! A kísértetek lassan minden környezetben és motivációval közénk telepedhetnek. Csak, hogy néhányat kiemeljek, az újabbakból:

Ház a kísértet hegyen. A kóbor lelkek sokszor, mint ebben a szimpla horrorfilmben is, egy helyszínhez kötődnek. Titokzatos erők egy csoport embert hívnak egybe a domb tetején álló házba. A milliomos vidámparkos nagyobb összeget kínál fel annak, aki egy éjszakát kibír a képzeletének legijesztőbb rémképeit felvonultató épületben. Kezdetben sokan csak egy kísérletnek, rossz viccnek veszik az egészet, de a vállvonogatásból hamar lábemelgetős futás lesz, amikor az értelmi szerző kezéből kiszakad a gyeplő, és elveszíti kontrollját az illúziók tárházában. Nem tett semmi újat a kísértetfilm műfajához, de legalább megnézhettünk egy csomó eltérő stílusú színészt egy másfél órás videoklipben bolondozni…

A kör egy sötét, komor tónusú, thriller, kicsit elnagyolt magyarázattal, de néhány remek jelenettel, és ijesztő végkifejlettel. Ez már egy olyan film, ahol a sértett szellem nemhogy segítséget kér, hanem egyenesen az ártatlanokra zúdítja féktelen haragját. Hiába sajnálná az ember a kegyetlenül lemészárolt kislányt, ha ugyanakkor arra kell gondolnia, hogy ez a kislány, a halálból visszatérve, hasonló korú gyerekeken vezeti le tehetetlen dühét. Pont, mint a hasonló forgatókönyvet birtokló Félelem.com című filmben, melyben egy fiatal lány generál magának egy weboldalt, melyet megtekintve, csakúgy, akár a kör videokazettájának végignézése után, egy igen rövid időlimittel kell szembenéznünk, hogy versenyt fussunk a saját halálunkkal. Tehát a szellemek képesek még a világhálót is behálózni. Ez sem újdonság, mert a A Fűnyíróember-ben már egyszer, a Szellem a gépben c. moziban pedig másszor hasonló alapötleteket szedtek elő, igaz, egyik film sem a szellemekre helyezte a hangsúlyt. A Mátrix második részének fehér ruhás ikrei is szellemek a javából. Igazi mészárolós szörnyetegek. A Temetetlen múlt-ban megismerkedhetünk a szimpatikusabb szellemekkel. Itt a frászt hozzák a nézőre-főszereplőre egyaránt, de legalább csak azért, hogy segítséget kérjenek az élőktől. Testvérfilmek a javából a Hatodik érzék, ahol egy kisfiú képes beszélni a holtakkal, a Hetedik érzék, melyben egy családapa életébe avatkozik be egy fiatal lány brutálisan meggyilkolt porhüvelyének szelleme, vagy a A szem, ahol egy vak kislány életét nehezíti meg, hogy a szemműtétje után nemcsak az élőket, de a földön itt ragadt holtakat is látja. Ezek a szellemek legalább némiképp semlegesek. Ellentétben az olyan, holtukban brutális szellemekkel, akiknek lételeme, hogy az élőket bosszantsák, és gyilkolják. A 13 kísértet-ben egy egész tucat garázdálkodik abban a házban, melyet csupán miattuk építettek. A Szellemhajó-ban is sokan vannak, és csak egyetlen gyermek közülük az, aki nem akar az embereknek ártani. A Gyűrűk ura-trilógia befejező részében egy szellemsereg pedig egyenesen megfordítja egy fontos csata kimenetelét, amellett, hogy Frodó nyomában is többnyire kísértetek loholnak…

És ezzel a felszínt piszkáltuk fel, meg az elmúlt éveket.

Gótika a Dark Castle új filmje. Ismét kísértetes film (igaz, tőlük nem is nagyon készül majd más, mivel pont a téma miatt alapították a céget). Megint néhány húzó névvel, és a szokásos szellemtörténettel, leszámítva azt a tényt, hogy itt a szellem csak annyira vérszomjas, amennyire feltétlen muszáj, sőt, talán jogos is a cselekedete. A film csavarjait leírni balgaság, és tiszteletlenség lenne kielemezni, mert azzal csak elrontanám a film élvezetét, így inkább kerülő úton közelítem meg a témát.

A sikeres pszichológus (Halle Berry) szereti munkáját, férjét, barátait, a környezete viszont, segítőkész, figyelmes, valóságos tündérke. Kikacsintgat néha férje mellől, incselkedik egyik kollégájával, aki (Robert Downey jr.) érzi, hogy valami kialakul közöttük, de a környezetükre való tekintettel nem engedik, hogy érzelmeik befolyásolják őket. Csendesen élik mindennapjaikat, beletemetkezve a munkába. Az asszonyka épp hazafelé tart, amikor majdnem elgázol egy lányt. Az esetet követően sokkot kap (ez erős csúsztatás), és “másnapra” ébredvén nem emlékszik rá, hogy mi történt vele; pedig jó lenne, mivel férje meggyilkolásával gyanúsítják. Hogy végképp lehetetlen helyzetbe kerüljön, a valóságtól teljesen eltérő módon, saját munkahelyének biztonságos cellái közül kapja meg az egyiket, és a kollégái felügyeletét.

Halle Berry formás alakja miatt. A film percei nagyon gyorsan elperegnek, és néhány nagyon jó flashback-ben megtudhatjuk, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. Különösen izgalmas az a rész, amikor a múlt homálya hirtelen értelmet kap, és az események ismét előre kezdenek peregni, mint az esőcseppek. Ezt az utalást csak az érti igazán, aki már látta a filmet!

Még sok olyan részlete van a forgatókönyvnek, amelybe bele lehetne kötni, (pl: a biztonsági őr miért engedi futni a nyilvánvalóan gyilkos asszonyt, még akkor is, ha előtte kedvelte, miközben a többiek égre-földre keresik, illetve hogyan tud úgy elbújni üldözői elől egy medencényi vízben, hogy azok nem veszik észre a zseblámpáik ellenére sem), de teljesen felesleges a hibákat keresni ennél a filmnél. Horrort egyébként sem a mély mondanivalók miatt nézünk. Szerencsére a trükkök nem túl bonyolultak, ezért aránylag rendben van a látványvilág, az utolsó robbanást leszámítva. Összességében kellemes szórakozást kínál ez az egyébként középszerű film.

Mathieu Kassovitz-nak, volt már jobb filmje is (lásd: Bíbor folyók), de amerikai viszonylatban sokkal jobban kezdett, mint az várható lett volna. Képi világa sötét, komor, természetesen “gótikus” , a helyszínek láttán a hideg borzolgatja majd hátunkat. Halle Berry játéka, főleg, amikor a választ keresi kérdéseire, a fiatal Jane Fonda-ra emlékeztet. Robert Downey Jr. Kedvesen próbál visszatérni, annak ellenére, hogy karaktere nem túl okos, és nem is túl hihető. A meggyilkolt férj hálátlan szerepében a börtönt is megjárt Charles S. Dutton-t tisztelhetjük. Még két színészt kiemelhetünk a stábból, bár szereplésük nem indokolt, inkább csak azért kelhettek, hogy több ismert név legyen a stáblistán. Penélope Cruz, mint Chloe, teljesen felesleges, hisz játszani alig van lehetősége, és még kevesebb esélyt kapott Bernard Hill, az intézet vezetőjeként. Az urat Theoden királyként ismerhetjük a Gyűrűk Ura trilógia utolsó két részéből. A zene kellemes, néha kifejezetten ijesztő. John Ottman imádja a thriller és horror műfaját, ezért nála ez egyszerű ujjgyakorlat csupán. A díszletek és az egész film összképe nyomasztó. A vége-főcím dal pedig a mai fiatalok igényeinek is megfelel. Ja, és a forgatókönyv íróját,Sebastian Gutierrez-t, előre láthatólag már le is kötötték A szem című horror amerikai remake-jéhez.

Érdekes:

- Mathieu Kassovitz rokonai között magyar leszármazottat találunk! Apukája Magyarországon született: Peter Kassovitz