2013. november 21., csütörtök

The 25th Reich - A 25. birodalom (2012)

The 25th Reich - A 25. birodalom (2012)

A mozifilm posztere erősen emlékeztet a hetvenes évek háborús filmjeinek festett posztereire. Szép munka.


Stephen Amis "háborús" agymenése a nyolcvanas évek stílusában. A tipikus "olyan szar, hogy már majdnem jó.
A trailer vágását tanítani lehetne. Első megtekintésre tényleg úgy tűnik, hogy a film egészen nézhető. :)

Ez a film nagyon komolyan átvert engem. Már ezért kicsit több pontot ér. Nem tudom, hogy szándékos volt e, de az én változatom képi világa egy az egyben felidézte számomra a nyolcvanas évek B sci-fi filmjeinek a világát. Ehhez még rájött a hangulat és Ricky Edwards egyáltalán nem rossz filmzenéje, amely néha erősen emlékeztetett John Williams munkásságára, csak olcsóbban. Az első harminc percben simán bekajoltam, hogy egy nem túl eredeti háborús filmet nézek. Még jó, hogy valahol már olvastam pár sort a filmről, így vártam a csodát. Nálam az időutazásos filmek egyébként előnnyel indulnak, tehát ennek is adtam esélyt, hogy élvezzem.
Ez a jelenet nem a Ryan közlegényből van. A 25. birodalom fényképezése nem rossz.

Én kérek elnézést, amiért összességében élveztem ezt a baromságot. A magyar szinkronos változat ellen szólt, hogy a filmzene túl hangos volt, elnyomta a párbeszédeket, viszont a színészeink egészen sokat tettek hozzá a színészi játékhoz a hangjukkal. Csak azért bírtam amúgy végignézni a filmet szinkronnal, mert a lejátszóban átállítottam valamit, ami felerősítette a szöveget és elnyomta a zenét.

Szóval, az első félóra simán lecsúszott. 5 katona kimegy haláltökére, feladatuk, hogy az elszaporodott puma támadások ellen lépjenek valamit. Az öt figura öt különböző, eltúlzott karakter. (Rajtuk kívül tényleg nincs több szereplő.) Az öreg harcedzettől a panaszkodó zöldfülűig bezáróan. Utánanéztem; csupa olyan színészt találtak, akik itt-ott előfordultak filmekben, ám még azt sem lehet rájuk sütni, hogy "másod-élvonalbeli". Azért az kemény. Pedig a többségük jól megoldja a feladatát. Csak az egyikük játékát éreztem már-már ripacskodónak. Majd írd meg, szerinted kire gondoltam...
- Bassza meg, mi akkor most el vagyunk árulva???

A lóláb a harmincadik perc után lógott ki. Akkor megjelentek a CGI lények - amiket elsőre mutáns pumának néztek - és akkor sejteni kezdtem, hogy nem egy számomra eddig rejtőző nyolcvanas évekből előtört sci-fit nézek, hanem valami Asylum produkciót. Gyorsan utána néztem a készítési dátumnak: 2012

2012? Menj már, pedig de jó múltidéző hangulata van. Mindegy, ettől még próbáljuk élvezni. Egyre kevésbé volt hozzá türelmem.

A pumák odacsalásához kapnak segítséget; egy otromba szerkezetet, ami hangrezgés útján - vagy mi - odacsalogatja a pumát és már csak le kell lőni. A gépezet beindul és katonáink sorra elájulnak. Akkor sejtjük már, hogy bajban vannak. Mire feleszmélnek, kiderül, hogy egyikük egy titkos kormánykísérletre kapott engedélyt, ami időutazásról szól. Felvetődne a kérdés, hogy ha olyan fene nagy kísérletről van szó, miért olyanokkal ment vissza, akik semmit sem tudnak az egészről, ám erre később választ kapunk. Egyelőre karaktereink szédelegnek az erdőben, néha lövöldöznek kicsit és konfrontálódnak egymással.

Az utolsó negyed óra pedig totális agyfaszt hozott. Egyik katonánk akciója sikeres lett és lépett a múlt titkával, míg többiek visszatértek az időben. Ekkor láthatunk pók robotokat, náci anál fickent, gagyi vágást, akciót, halált, zombit és egy erősen Iron Sky-ra emlékeztető bázist is. Szóval szépen, pofátlanul közel kúszik hozzánk a film és aztán ordít egyet, letépi rólunk a takarót és belefingik az arcunkba. A csúnya, hogy egynek simán elment, hiába a buta párbeszédek és logikátlannak tűnő jelenetek. Ezek egy része később nyer értelmet, sőt némi karakterfejődést is észrevettem.
- Ne bassz!!!

Hab a tortán néhány ostoba jelenet, amiken a végén már széles szájjal röhögtem. Csak egy: Főszereplő kiugrik a robot elé, és lő. De besül a fegyver. Éppen csak túléli, de nem mutatják, hogy fegyvert cserél, hanem a vége főcímig fogdossa a szar gépkarabélyt, cseréje helyett.

Apropó, vége főcím; az első óra után kezdtem sejteni, hogy talán nem kapok valamennyi kérdésemre választ ebben a filmben és a megérzésem bejött, mert a stáblista - kicsit hajazva a grindhouse filmes sorozatokra - folytatást ígér. Ajvár!

Egyéb:
A filmet Ausztráliában forgatták. Először úgy gondolták, hamar végeznek, hiszen az egész filmnek csupán 5 szereplője van, de hamar kiderült, hogy hegyek között forgatni elég problémás. A filmet amúgy nem a tippem, az Asylum készítette, hanem három másik cég, melyből kettő gyakorlatilag a film miatt jött létre. Szerintem Stephen Amis, ha kap elég pénzt és időt, egészen fogyasztható filmeket fog összedobálni, mert bár a "25. birodalom" nem nagy durranás, egyszer simán végig bírtam nézni, kikapcsolás nélkül és érezni benne némi tehetséget. A színészvezetés még döcög, a történet meg-megbicsaklik, ettől függetlenül van benne valami.
"Itt" vérzik el a film. A trükkökre nem volt elég pénz, ami látszik a végeredményen.

Figyeld:
- Anal fuck ala robo (Na, ez verte ki nálam a biztosítékot...)
- Updike tizedes színészi "játékát"
- Az utolsó 5 perc. (Az kemény!)

30% fölé. Csak azért nem több, mert többet nem valószínű, hogy megnézem, de nem csalódtam benne nagyot.

Ha megnéznéd: A  2 5.  B I R O D A L O M

2013. november 20., szerda

Planes - Repcsik (2013)

Planes - Repcsik (2013)
Sajnos, a mese pont olyan, mint ez a poszter: Már valahol látott felirat variációja, néhány felhő, de amúgy üres légben.
Ez sem túl fantáziadús megoldás... De a Disney felvállalta, mert előre kiosztottak maguknak egy csillagot.

Klay Hall animációs altatója gyerekeknek, amin még ők sem szórakoznak túl jól. Sokat elárul amúgy a rendezőről szerintem, hogy eddig főleg idősebb korosztálynak készített rajzfilm-sorozatokon edződött. A gyerekekhez még nincs sok érzéke.

Rég láttam ilyen unalmas mesefilmet. A legtöbbet... rosszul fogalmaztam... a legjobban hype-olt mesék megtekintésére veszek némi fáradtságot. A "Repcsik" esetében a fáradtság pedig elnyomott a huszadik perc körül, ezért második megtekintés után láttam a filmet.

Gyakorlatilag, ha pár sorban akarnám véleményezni, akkor ez a "Verdák" repcsis és lebutított változata.

Itt nincs komoly kerettörténet, illetve a karaktereket nem dolgozták ki annyira. Már a trailer lebuktatta a film ötlettelenségét. Itt nem nascar versenyt kell nyerni, hanem egy - hűha, hát nem körbeutazzuk a világot??? - még nagyobb eseményt! És ha sikerül, akkor teljesül Dusty, a kis mezőgazdasági-gép álma, hogy versenyképes hős repülő lehessen.
Szomorú, hogy a legviccesebb karaktereket szinte átemelték egy másik Disney meséből, és még csak nem is repcsik.

A világutazós ziccert szinte nyom nélkül kihagyják. Néhány akcentus, pár háttérkép és azzal annyi, pedig mennyi potenciál lenne a szituban.

A gonosz nem elég fifikás, a mellékszereplők nem elég jópofák, a szerelmi szál nem elég elsöprő. Az egész film takaréklángon ég. Az imdb adott nek egy 5ös fölét, de nekem ez max. 30%. Feliratosan láttam, ezért elképzelhető, hogy egy minőségi magyar szinkronnal dobni lehet a mesén, de ahhoz nagyon komoly munka kellene.
- Ne merd fikázni a történetemet, mert ledarállak!!!

Amit mostanában láttam meséket, azok sem nagy durranások - számomra legalábbis (A zöld urai (Mi ez, valami film a könnyű drogról???) és a Turbó (Kb. mint a Repcsik, csak csigával és háromszor annyi poénnal!!!), de köröket vernek erre az elsietett koncepcióra. Egy jó animációs filmhez a legkevesebb négy év kell, meg az előkészületek. A film nézése közben arra gondoltam, hogy itt cakk-pakk egy évet öltek az elkészítésbe. A végeredmény úgy néz ki, hogy a Disney leányvállalata összecsapta a munkát, ám a röhej, hogy a belefektetett dollárhegyeket már visszatermelte, hiszen a gyerekek simán kisírják az ilyen mesék jegyárát. Azután meg azért sírnak, hogy mennyire unalmas... Csak ne legyen kedvük a második (sem nézőnek, sem készítőnek) részhez. A második rész ötlete már a "Verdáknál" is bukta volt, pedig ott az első rész miatt még volt benne fantázia. Itt már az eredettörténet fantáziátlan. Ez olyan "Verdák 2." utáni trágyázó repülőgépes.
Természetesen a "Verdák" után ebben szintén megtalálható az idősebb mentor a sötét múlttal flashback-kel.

Figyeld:
- A mozielőzetest és akkor már meg sem kell nézned a filmet.
- A fájón ötlettelenséget.
- Milyen kevés kikacsintás és felnőtt poén akad a filmben.
- Az alagút kontra vonat jelenet legalább érdekesre van vágva.

The Descent - A barlang (2005)

Röviden: Descent - A barlang (2005)

Neil Marshall klausztrofóbiás csajfilmje.

Salvador Dali egyik munkáját idéző filmposzter


Sarah (Shauna Macdonald) és Juno (Natalie Mendoza) jó barátnők, de kicsit eltávolodtak egymástól, amikor egy hegyi rafting után, hazafelé tartva, Sarah elveszíti a férjét és kislányát. Juno ösztökélésére, Sarah nővérének, Beth (Alex Reid) közvetítésének köszönhetően, végül ráveszik a fásult lányt, hogy néhány barátnővel együtt kicsit kalandozzanak Észak-Karolina egyik ismert barlangrendszerében. Azt nem sejthették, hogy Juno több izgalmat akar, ezért egy másik, feltérképezetlen barlanghoz irányítja őket, ahol életük legvéresebb kalandjába csöppenek. Először elzáródik előlük a külvilágba vezető út, majd megjelennek a barlang igazi lakói.
És ez még nem a legdurvább rés, amin át kell préselődni.

A filmet moziban láttam és azóta is maradandó filmélményként emlékszem rá. Már a főcím alatt érezhető a feszültség, főleg Sarah drámája miatt. Ha kicsit jobban figyelünk, már láthatjuk jeleit annak is, ami végül a barátnők közötti konfliktus kirobbanásához vezet.
Tolkien Uruk-hai serege életre kelt.

A filmesek barlangokat nem tudtak a természetben használni a forgatáshoz, annak veszélyes volta miatt. Még tapasztalt hegymászókkal, barlangászokkal sem egyszerű filmet készíteni akció közben, főleg nem színésznőkkel. Hat nagy díszlet készült el, melynek falai között rögzítették az eseményeket. A jó rendezésnek és fényképezésnek köszönhetően, néha egészen fenyegető a film atmoszférája.
Juno még a film végére is dögös maradt.

A hat főszereplő mind jól alakít. Persze van kötelező nagyszájú és van a szokásos viszonylag kezdő karakter. A szörnyek pedig nagyon jól néznek ki. A horrorfilm történetének egyik legjobb kamu élőlényei. (Ha nem számolom ide a fantázia teremtményeket, csak az elvileg "létező" lényeket.)
 Talán a '76-os Carrie-t idézi? 

Kicsit zavaró volt számomra, hogy a kötelező gyenge karakterek mellett a két főszereplő a film végére gyakorlatilag átment terminátor üzemmódba, ellenben a film vége csattanója - az európai változaté, ami sokkal pesszimistább, mint az amerikai finomítás lett - adott annyi pluszt, hogy a "Barlang"-ot egy remek túlélő horrornak tekintsem.

Sarah, miután elveszített mindent, élni akar és gyakorlatilag megszüli a föld...
A zene David Julyan munkája. Tényleg nem sok jellegzetes momentum van benne, de a film képei alatt eszméletlen erős a hatása, főleg, ha nincs letompítva a hangfal. Julyan erőssége a hangulatkeltésben teljesedik ki. Egy ismert zenei tételt nem tudok a nevéhez párosítani, ennek ellenére emlékszem, hangulatilag sokat tett pl. "A tökéletes trükk" című misztikus drámához.


80%



Figyeld:
- Néhány lyuk, amin átmásznak, tévén keresztül nézve sem gyere be.
- Marshall nyers vérkezelése.
- Hangulat

A végére pedig álljon itt két poszterváltozat és egy részlet David Julyan erős filmzenéjéből.