2016. július 17., vasárnap

Zöld szoba - Green Room (2016)

Zöld szoba - Green Room (2016)


Rendezte: Jeremy Saulnier

Megtekintés: A túlélő horror kedvelőinek izgalmas szórakozás.

A film előzetese után kíváncsi lettem erre a mozira és külön hozzátett picit, hogy ez volt szegény Anton Yelchin egyik utolsó filmes munkája, miután 27 évesen életét vesztette egy bizarr autóbalesetben - miközben nem is ült a kocsiban. A szereplők között még megtalálható egy másik Star Trek színész is, az amúgy nálam örök Xavier professzor, Patrick Stewart is. Alapból nem rajongok a túlélő horrorokért, mert néha összemosódnak a kínzós horrorokkal, ami elég megterhelő műfaji leágazás számomra. Viszont a zöld szoba - utalás a helységre, ahol az együttesek felkészülnek a koncertre a kis klubokban, egy kis alkohollal, fűvel - a gore jelenetek és vér ellenére inkább egy kamaradráma, akciófilm keveréke, amelybe azért jutott nem kevés véres jelenet is.

Pat (Anton Yelchin) és kis együttese napi fellépésekből tartja fenn magát, amelyeket főleg punk közösségekben adnak elő, de ha pár zöldhasúra van kilátás, akkor akár egy neonáci klubban is kiállnak a színpadra. Nem megy ugyan nagyon a szekerük, a benzin is fogytán, enni is kéne, így nem válogathatnak a felkínált lehetőségekben. A sors befújja őket az isten háta mögötti istállóból kialakított pokolba, melynek tulajdonosa egy erős kezű és fekete kereskedelemben érdekelt befolyásos jobb oldali beállítottságú vezér, Darcy (Patrick Stewart), aki csak egyet kell csettintsen és emberei és követői a vérüket adják érte, akár szó szerint is, ha a helyzet úgy kívánja. Történetesen egy véletlen folytán Pat szemtanúja lesz, amikor Darcy egyik verőembere meggyilkol egy lányt és mielőtt a fiú segítséget hívhatna, bezárul mögöttük a zöld szoba ajtaja, ahonnan se ki, se be, amíg Darcy nem értékeli a helyzetet és nem dönti el, a szemtanúk sorsát. Miután hamar rájön a bűnbanda, hogy a lepukkant zenekar nem lesz partner a hallgatásban, kezdetét veszi egy macska-egér párbaj a két csoport között az ügy elsikálásáért. Sajnálatos módon ez abban nyilvánul meg, hogy a zenekart tagjait el kell hallgattatni, örökre. Szerencsére velük együtt egy tökös csaj, Amber (Imogen Potts) is belekeveredik a balhéba, mert az ő lelkiereje és éleslátása (ő találja meg a sniccert...) nélkül talán senki nem élné meg a reggelt.


A film ötlete egyszerű, a kivitelezés kellően dark, a motivációk nagyjából reálisak, akár a reakciók is. Lehet izgulni a fiatalokért és az eseményeknek megfelelő a ritmusa. Viszont mindezek ellenére a film lesz műfajteremtő vagy különösebben érdekes. A mellékszereplők közül azonban ki kell emelnem Darcy jobbkezét alakító, a rendező személyes kabaláját, Macon Blair-t, akit már láttam a Gyilkos mulatságban - Murder Party (2007) és ott szintén Saulnier dirigálta. Akkor nem figyeltem fel a színészre, de ebben a filmben talán neki a legerősebb az alakítása.

A karakterek hihetőek, leszámítva az egyetlen Ambert, akiről semmit nem tudunk meg szinte, csak azt, hogy belekeveredett a gyilkosságba és nem riad meg attól, hogy bepiszkolja a kezét, ha a túlélésről van szó. Nélküle az együttes tagjainak (Ain't Rights) esélye sem lenne. A másik, ami kicsit zavaró, hogy egy náci elveket valló bandát viszonylag elég heréltnek állítanak be. Jó, vannak embereik a piszkos melóra, de azért nem néznék ki belőlük ekkora inkompetenciát, ami a végeredményt illeti. Többet nem nagyon lehet elmondani a filmről, anélkül, hogy ne rontsunk az élvezetén, így inkább elhallgatok és ösztönözlek, hogy nézd meg.

Ha szeretnéd megnézni: G R E E N  R O O M

70%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: