Blog: A rosé bor szépségei

Csak hajnalban jönnek a gondolatok. Ebben mindig segít egy finom pohár - üveg - rosé bor. Most is bontottam egyet, hiszen kellett valami, ami plusz erőt, kedvet, ihletet ad, hogy a.) írjak egy hölgynek pár kedves bókot, mert úgy érzem, ketten, együtt, egészen jól tudnánk érezni magunkat b.) gyorsan lerendezzem a facebook marhaságaimat c.) egy blogbejegyzés elkészítésénél jól jön némi folyékony szőlő.
Sosem voltam az a borissza fajta. Például, pár héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy a minőségi rosé-nak nem lehet a kora idősebb mondjuk úgy kb. 1-1,5 évnél. Igen, te is tanuld meg, hogy ha egy bolt polcán nagyjából két éves rosé bort látsz, akkor ott valami komoly baj lehet, hiszen a rosé bor, jellegét tekintve, egy friss borfajta, amit fiatalon kell élvezni. (És ezt nem büntetik!!!) Most sem érzem magam törzsgyökeres kultúr- bor-sznobnak. Egyszerűen csak rá kellett döbbennem, hogy egyetlen üveg bor megivása eltompítja, más irányba tereli agyam tekervényeit és nem szükségképpen rossz irányról beszélünk. Nem az a sötét, ökörnyáltól terhes, erdei irány, amikor a fák lombkoronái között, nemhogy napfény nem sejlik át, de még egy levelet sem tudsz kivenni az árnyas tömegben, akkora vöröses masszává olvad össze az egész.
Nem.
Egy finom, szűz hós, (bebaszcsiztam, hiszen mind tudjuk, hogy a helyes szócska itt a "havas"), ropogós irányba kalandozom el.
Szóval, felbontottam egy üveg 2014-es, száraz Merlot rosét. A szekszárdi borvidék napsütötte lankáin kucorogva (ez itt kérem részeg, hiszen a helyes szó a kuncogva!) végigszánkázó, orgazmus utáni mosolytól kedves napfény érlelte szőlőn hizlalt rosét.
Rosé, melynek ízében a kacarászó szőlőtaposó lányok bokájának vastagságát érzem, amely keveredik a hollywoodi filmkészítés legjavának, klisés forgatókönyvi csavarjainak lezárásával és az afrikai gyermek gerillák halálfélelmével, amikor gépfegyverük az ellenségre fogva üresen kattan.
Fura, de lassan kortyolva érezni lehet a gyümölcsös aromát, amely csak az alfa centauri eldugott gázfelhőinek legtávolabbi sarkában realizálódott halon gáztól terhes csillag-ösvényein érezhető még ennyire tisztán, ha véletlenül szkafander nélkül szeretnénk elnyammogni némi holdközetet.
Ebben a roséban egyszerre van jelen a százötven év török elnyomás, a közel ötven év orosz felügyelet és némi giccses Andy Warhol féle tizenöt perc lecsengése is.
Ez a rosé tisztán képviseli mindazt, amit ember a szőlőtermesztésről és a borkészítésről csak tudhat.
Ez a rosé az a fajta gyermeki varázslat, amelyet akkor érezhetünk, amikor a földön ülve felnézünk azokra a hatalmas bútorokra, melyeket évekkel később egyetlen kézzel tudunk a sarokba dobni.
Ez a rosé olyan élményekkel gazdagítja a magyar embert, amelyeket sem a Grand kanyon átúszásával, sem a Góbi sivatag megmászásával nem lehet elérni. Pedig az nem kicsi.
Amikor a dugót kihúzom a Danubiana KFT által palackozott üvegből, a szobámban hirtelen szétárad a japán kertek tiszta fehér zamata, Iluska hajának illata a János vitézből - vagy hogyan hívták a némbert , és megcsap kicsit a Balatoni hétvégék házi kolbászos sütögetése is, amiben legközelebb akkor lesz részem, ha nyerek a lottón és rászánok némi pénzt egy hétvégére, valami bezárásra ítélt, egykori SZOTT üdülőben, ahová az összes számomra kedves ismerősömet meghívom.
A félretett dugó koppanása egyszerre hajaz egy lökhárító hangjára, amely lágyan megpendít egy a fényszóró elől menekülő mókust és egy royal flösch-re, melyet büszkén dobunk a másik játékos elé.
A pohárba zúduló bor egyszerre idézi meg a Niagara vízesés kanadai oldalát és Józsi bácsit, amikor a kert végében könnyít magán. Gyorsan, de csöndesen... csak a holtak és vakondok kelnek tőle fel.
És mindez benne van ebben a borban.
Amit mindig érzek, amikor nem húzom fel kólával.
De felhúzom, mert tisztán igya meg a faszom.

Mert amikor a kólát felnyitom, annak erőszakos szisszenése felidézi a tradicionális dzsessz zenei alapjait, melyet egyenesen New Orleans utcáiról hoz felém a...

Blog: Facebook zárt csoportok, 2. rész

Pár napja úgy gondoltam, hogy mindent leírtam a facebook-on belül szerveződő, komoly háttérmunkával és széles felhasználói kőrrel rendelkező, Doczi Sanya markában összeérő zárt társkereső csoportokról.
A facebook azonban úgy gondolja, hogy nekem látnom kell a Doczi program többi részét is, ezért folyamatosan kínálgatja a kép jobb oldalán a semmire sem jó, jelölgetős, "barátkozós" csoportokat.
Ismét két gyöngyszem. A szokásos, komolytalan helyesírással.

Szinte már puritán a "Szexi csajok jelolj". Valójában miről is szól? Hát, hogy érezzétek jól magatokat! Tehát ez egy baráti csopi és hívjatok még ismerőst? Azután hogyan tovább? Gondolom aki felkel reggel, az majd beírja, hogy jó reggelt, aki meg lefekszik, az elköszön. Tartalmas beszélgetések, hatalmas cimboraságok melegágya. Nem tudom miért érzem úgy, hogy Doczi úr felesküdött rá, hogy az összes facebook csoport "domain" nevet le stipi-stopizza magának. El nem tudom képzelni, pl. erre a csoportra mi szükség ebben a formában, de közel 2000 tagot számlál, ami azért hiánypotló.

A "Minden szabad amitt csak akkarsz" (Igen, a helyesírást ne keresd) már nyíltan szexualitást megcélzó csoport. Nem találod ki, ki a fő adminok egyike: Doczi úr. Ha mást nem is tud az úr felmutatni, azért kocsmai sörözgetés közben biztosan büszkén tudja lobogtatni a tablet-et, hogy ő bizony Magyarország magányos szíveinek komoly támogatója. Valamelyik televízió igazán behívhatná egy hajnali műsorba, hogy közelebbről is megismerjük, ki ez az úr.

A facebook-nak külön köszönöm, hogy oldalt dobálja kifelé a csoportokat, de úgy érzem, elég belterjes a dolog, így nem érdekel.

Szoktam javítgatni, pótolgatni a cikkekhez, ha nem akarok egy új bejegyzést szentelni a témának. Ezt a fotót már 2015.04.14.-én töltöm a cikk mögé és:

Amit érdemes figyelni, hogy Doczi Sanya nagyon a markában tartja ezt az oldalt. Mostanra megnéztem az úriember fotóit, adatlapját és nem olyan ember benyomását kelti, mint akire rábíznám a "titkaimat". Kicsit emlékeztet Darnel Krisztiánra, aki "birodalmat" épített egy külföldi önsegítő programra, amelyet itthon a sajátjaként mutatott be. Volt is ebből kisebb botránya, míg mostanra a szélesebb médiából neve teljesen kikopott. Hozzá teszem, hogy wikipédiás oldalát valószínűleg valaki olyan személy szerkesztette, aki közel áll hozzá, vagy kedveli, mert a nagy humanista filozófus hajnali műsorát annak idején néztem és nem egy intelligens, humanista ember képét vetítette elém. (De ez szubjektív, saját megjegyzésem)

Doczi Sándor ugyan egyelőre kicsiben csinálja, de azért így is több száz ember felett bábáskodik, ha komolyan vesszük admin tevékenységeit. Ha levonjuk a tagok közül a fake adatlapokat és azokat, akiknek I.Q.-ja a száz alatt konvergál, még akkor is lehetséges, hogy bele tud piszkálni pár ember életébe, amire így, ebben a formában a facebook jogot adott neki.
Szóval, csak tessék megfigyelni az urat és ennek szellemében létezni alatta.

Ami már sokk...

Szerintem elmondtam mindent.

És végül az egyik csopiból elcsípett "önvallomás", amely rávilágít, hogy Sándorunk nagyon kívánja ezt a fajta hatalmat, hiszen "nem tűri" a kamusokat. Abban már kevésbé finnyás, hogy néha bizony, ha nem feltételezzük, hogy adott adatlap fake, akkor kiskorúak vagy fiatalkorúak is becsúsznak az ismerkedős körbe, ami morális szempontból bizonytalan.

Ilyen, amikor olyan ember kap "hatalmat", akinek nincs egy helyesen leírt mondata. Mert bizony, néha az intellektussal kevésbé rendelkező emberek is megkeresik a kiskapukat, hogy önön kisszerűségüket valahogyan kompenzálják. Ez az egyik oka, amiért nem akarok ingyenes Internetet.

Blog: Facebook ismerkedős zárt csoportok és a lehetőségek az ismerkedésre.

Egyetlen szóban? Semmi! (Szinte...)
Egy rakás kamu (fake) identitás, egy másik rakás, figyelmetlen figura, akik annyit sem képesek észrevenni, hogy a fotók alatti kommenteket végignézzék, hátha, akiket ők századiknak lájkolnak és tört magyarsággal szexre buzdítanak, egyáltalán létező személy e.
Másik érdekesség, hogy mintha egyes emberek sportot űznének abból, hogy tucatnyi zárt csoportot hozzanak létre - sokféle témában - hogy rajtuk és admin hatáskörükön keresztül folytatódjon az ismerkedés.
Nem az a baj, hogy a facebook lehetőséget biztosít arra, hogy emberek, nem feltétlenül nyíltan ismerkedjenek, ha mondjuk a választott témájuk az orális szex. Erre van lehetőség. ennek lehet nyitni teret.
A baj, hogy kétes figurák teszik ezt, akik a minimális helyesírási szabályokat sem ismerik. A nyelv ismerete meg azért összefügg egy bizonyos intelligenciával. Egy fórum vezetőtől pedig nem csak elvárom, de meg is követelem, hogy érthetően, intelligensen tudjon fogalmazni, írni.
Valaki, aki egy mondatot nem képes helyesen leírni vajon milyen pluszt tehet hozzá egy ilyen csoport működéséhez?
Elárulom: Semmit, csak egyszerűen ő volt az az ember, aki lefoglalta a nevet és ráépített egy csoportot. De akarok e olyan csoport tagja lenni, akit egy suttyó vezet?

Más:
Ezekbe a zárt csoportokba elvileg ilyen-olyan moderálási elvek alapján kerülhetnek be a tagok, mégis, hiába látod, hogy ki van írva - 18 éven felüliknek - a tagok között (legalábbis a fotóik alapján) vélhetően sok a fiatalkorú, szinte még gyerek.

Ha ezek kiszűrésére egy moderátor nem fordít kellő figyelmet, az nem azért van e, mert moderátorunk, hogy fogalmazzunk jogilag korrekten (?), esetleg vonzódik a kislányokhoz?

Eleve nem tartom jó ötletnek, ha egymástól nagyon eltérő korú emberek nyilvános oldalak segítségével keresik egymás társaságát. Ha keresik. Általában az idősebbek keresik a fiatalabb korosztályét. Nem feltétlenül egészséges ez. Főleg, ha olyan témák kerülnek szóba, amik eredendően felnőttekre tartoznak. 16 éves kishölgyek ne írogassanak negyvenes férfiaknak és fordítva. Tudom, Chaplin, Woody Allen, Faludy György, Roman Polanski. Közös pont, a vonzódás a fiatalokhoz. A "múzsához". Azért, néhány esetben, ezen férfiúk elég komoly balhét generáltak maguk körül.

A kislányok nagy része azonban már nem is biztos, hogy kislány. Lehet, hogy unatkozó fiú, vagy harmincas, esetleg ötvenes anyuka, aki így szerez magának apró, lopott perceket.
A fényképen látható kis lolitát megdicsérik a fiú felhasználók, az adatlap gazdája meg talmi boldogságot érez, mintha az ő érdeme lenne a sok pozitív visszajelzés.

Lehetne a témát vesézgetni napestig, ezért inkább csak megosztanék néhány ilyen csoportot, amelyek közül egyiket sem ajánlanám jó szívvel.

Már a csoport neve sokat elárul: Beválalos. A készítő tudja, mitől döglik a légy, mire ugranak majd a férfi felhasználók, de helyesen leírni, az már luxus. Bevállalós. Egyetlen szócska, két elírás. Gondolom, a moderálási feltételekbe nem fér bele, hogy szépen fogalmazzunk és anyanyelvi szinten. (A két admin adatlapját nem néztem meg)

Doczi úr nem rajong az írásjelekért. orális szexre buzdító oldalát az egész Doczi Sanyi klán moderálja. Felvetődik a kérdés, hogy több rokonról van szó, vagy csak egy ember, több adatlap. (Az adatlapokat nem néztem meg.) A Zárt csoport alatti szöveg rászorulna némi fazonírozásra.

A Privát szex huncut kis lányok 18 (Ez nem tudom pontosan így mit jelent. A lányok számát? Korát? Alatt? Felett? Doczi úr itt is képviselteti magát és nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a szövegkörnyezetben eléggé specifikus csoportról lehet szó. A tagok száma elenyésző. Nagyja pasi. Akik nem, azok kérdésesek. Roma Magda mindjárt két adatlappal is felel, hogy minden rendben menjen.

Szingli Társkereső: Doczi úr komoly talentum lehet, ha társkeresésről van szó, hiszen ez már a harmadik hasonló tematikájú csoport, amiben részt vesz. Kíváncsi lennék, hány boldog párt hozott össze közvetve emberünk. Magdika pedig a fotók tanulsága szerint háromszoros hurrát érdemel az oldal működéséért. 2500 tag, nem kevés.

Társkereső azoknak, kik nem kamusok. Doczi úrnak nagy érzéke lehet ezek kiszűrésére, mindenesetre megpróbálja, hiszen itt is admin, három íziglen. :)

Ezek után feladtam és nem keresgéltem több Doczi féle zárt ismerkedős csoportot. Egyszerűbb, ha sajátot indítok, mert bár nem néztem utána, valószínűleg az összes általa vezetett csoportban nagyjából ugyanaz a 2000 ember pörög. Ezek nyolcvan százaléka férfi. A maradék 5-10 százaléka nő. A többi fake. Vagy több. :)
Ezek leellenőrzését rád bízom!

A folytatást itt találod!