2014. április 8., kedd

R.I.P.: Elhunyt Mickey Rooney (1920-2014)

Elment egy legenda.
No, talán nem éppen nálunk számított annak, de az egyetemes filmtörténetben azért nyoma fog maradni.
Mickey Rooney - wikipédia
Mickey Rooney - imdb

Rooney Joe Jule Jr. néven látta meg a napvilágot, New York, Brooklyn negyedében, 1920. szeptemberének végén, 23.-án. Gyerekszínészként kezdte - sőt, nem nagyképűség kijelenteni, hogy ő volt a filmgyártás első gyereksztárja. 93 éve alatt végigkísérte a mozi világát a húszas évek némafilmjeitől, egészen az új évezred CGI világáig. Ha mozi, akkor ő mindent látott.
Olyan sztárokkal dolgozott együtt, hogy felsorolásuk kitenne egy filmes könyvet.
A második világháborúban tevékenyen részt vett, két évig volt a fronton, majd visszatért a film bizniszbe és szerencséje volt, mert benne tudott maradni.
Amerikai filmek mellett néha vállalt Európai mozikban is szerepet. Egyik kedvenc mozim tőle a "Belfagor a pokolból", melyet Ettore Scola rendezett és Vittorio Gassman mellett alakíthatta a minden lében kanál, gonosz kis ördögöt, Adramalek-et.
Rooney nyolcszor kötött házasságot és hétszer vált el. Filmjeivel megkeresett hatalmas vagyona (1965-ben kb. 3 milliárd dolláros vagyona volt!!!) ráment a válásokra.
Leghíresebb neje Ava Gardner és kilenc gyermek apukája.
1944-ben együtt játszhatott a gyermek Elizabeth Taylor-ral a "A nagy derbi" című filmben.
Legszomorúbb és legaktívabb házassága Carolyn Mitchell-el zajlott, mert bár alig hat évük volt a fiatal színésznővel, négy gyermeket kapott tőle.
19 évesen Ifjúsági Oscar-díjra jelölték, melyet megkapott Deanna Durbin-nal megosztva. Még négy esetben jelölték szerepért a díjra, míg végül 1983-ban életmű díjat kapott a munkásságáért.
Még Laurence Olivier is elismerőn nyilatkozott munkásságáról, tehetségéről.
Egy arccal kevesebb a vásznakon és egy arccal több a mennyek gyöngyvásznain.
Isten veled, Adramalek!
Egészen biztos nem a pokolban vagy most!




Blog: Megjártuk a Madridot

Ott is voltunk. Pipa! (nem olyan...)

Egyik hajnalban Cic kitalálta, hogy nézzünk át a Madridba, mert a Szabó Mariann ott fog karaoke műsort vezetni. Mivel csipázom a Mariannt és karaokezni is szeretek, részemről oké volt. Rávettem még az öcsémet, Stefit és Milánt, hogy kövessenek minket, mert többen nagyobb a móka és sörözhetünk egyet.
Amit nem tudtam/tudtunk, hogy a Madrid, egy viszonylag kicsi, lagymatag látogatottságú melegbár. Cicnek ugyan volt korábban egy Freud-i elszólása, ám később megnyugtatott, hogy ilyen irányú információ nem kering a neten a helyről. Vagy nem feltűnően.

Kalandra fel!

Cic átvitt minket, leparkoltunk a helyhez közel és mehet a menet. Lassan bandukoltunk és az üzlet előtt kisebb népcsoport álldogált, cigarettázott. Közéjük sétáltunk, közben azon tanakodtunk, hogy ki menjen be előbb: Cic, aki ismerőshöz jön és ismerik, vagy valamelyik kanegér. Sokat dobott az egész szituáción, amikor Milán viszonylag hangosan megjegyezte, rám célozva, hogy: - Menj te előre, úgyis te vagy a férfi!

Hozzáteszem, nem látok túl jól, de egyik másik srác, aki az üzlet előtt állt, nem nélkülözött némi női nemi jelleget. Konkrétan az egyik borostásan, szembe fésült hosszú hajjal, kihúzott szempillákkal támasztotta a falat. Kezdtem gyanakodni.

Odabent láttam pár nőt, ami kicsit megnyugtatott. A pulthoz tömörültünk és rendeltem sört, limonádét. Mikor fizettem volna, sikeresen leejtettem a pénzt, ami elegánsan a lábam elé esett. Le kellett hajolnom. Egy melegbárban... A pénz hirtelen úgy tűnt, összeállt egy apró, illatos szappan formába én pedig a tusoló falánál hajlongok. Sose esett még ennyire nehezemre felvenni valamit a földről.

Az elrendezés, bútorzat más volt, de valahol ott ültünk.
A lányokról kiderült, hogy nagyon kevesen vannak és amelyik van, az partnerrel. Reményeink szertefoszlottak: Itt nem fogunk csajozni. Igaz, mást sem.
Leültünk a terem egyik szélét uraló fekete asztalhoz. Milán jó érzékkel rögtön háttal a helységnek, Stefi féloldalasan, Cic és én szemben ülve. Engem nem izgatott az egész, mert tudtam, hogy szarul látok.
Azért Milán kínos vigyorgását észrevettem.
- Láttad azt?
- Mit?
- Balra...
- Neked vagy nekem? (De már tudtam, mire céloz. Két srác szájra puszikázott egy díványon. A söröm furcsán forgott a gyomromban)
- Látom... - és elfordultam. Nem nagyon volt hová.
Cic jól érezte magát. Szopogatta a limcsit, beszélgetett a Mariannal. Mi csendben ültünk, magunk elé bámulva. Milán elém dobott egy magazint. A borítót böngésztem.
- Na, a héten akciós a sör és a Gin & Tonic.
Milán vigyorgott. Kelletlenül.
- Lapozz bele.
Lapoztam. Első oldalon valami választási hirdetés szerű kép. Két férfi mosolyogva áll, egymáshoz közel. Túl közel Indokolatlanul közel. Gyorsan lapoztam. Harmadik oldal, hatalmas betűk: A TRANSZSZEXUÁLIS... Gyorsan becsuktam.
Gondoltam, ha itt vagyunk, énekelni kellene. Smici Karaoke gyűjteményére emlékeztető (mert kérem eddig csak azt ismertem és elég szép mennyiségű gyűjtés!) Song Bird lista az asztalon hevert. Vastag, mint egy telefonkönyv. Kb. ennyit láttam belőle a sötétben. Belenézek... Ahogy megemeltem, alatta láthatóvá vált egy Men's magazin, de lehet, hogy ebben szintén tévedek... Pasik Conan a barbár formációban. Nagyon gyorsan visszatettem a karaokes könyvet, gondosan, hogy rendesen letakarja az alatta bujkáló magazint.
Itt sem fogok énekelni...
A Disney féle "Let it go" eleve szóba sem jöhet a "And it looks like I’m the queen." sora miatt.
Pina Turner remekműve a "Goldenballs" szintén kiesett.
Enyhén éreztem a csuri veszélyt, ám a vécére elmenni nem akaródzott. Együtt sem. Annyi rémhírbe botlottam a neten, falba vájt lyukakról, amelyeken átdugnak olyasmit, ami már nekem van. (Valamelyik horrorra akadva epizódban láthattad ezt)
Ki kéne menni cigizni. Nem a cigi miatt, hanem, hogy kint legyek. És nem belefutni senkibe, aki ismer, amíg megyek kifelé...
Kint félreálltam a bejárattól. Vagy tíz méterre. Még így is ciki volt. Mi van, ha itt futok össze egy ismerőssel? Vagy, uram boccsá', odabent? Mindkettőnknek égő lenne. Vagy ha legközelebb látna akibe belebotlom, esetleg cinkosan rám kacsint? Hú, de nem megyek többet Madridba...!
Stefi szintén kijött a friss levegőre. Arcszíne a szokottnál sápadtabban fénylett.
- Rosszul vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy ki ihatott a korsóból előttem. Jézus!
- Nos, ha a Patkóban lennénk és egy csaj után iszol, aki leszopta a barátját, ugyanott vagy. Bármit csinálsz, a korsóból ihat olyan, akinek előtte fasz volt a szájában.
- Jézus!
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Alig fél órája voltunk itt és tökéletesen elégnek éreztük.
Odabent Cic énekelt, Milán pedig az egyik középre húzott asztalon táncolt, félmeztelenül. Valamikor, amíg kint voltunk, ledobta a felsőjét és igyekezett jól éreznie magát. Megfertőzte a hangulat.
- Bammeg, Milán, gyere le!
- Ne már, itt szeretnek!
Mint egy rossz horrorfilmben. Mi van ezzel?

Az asztalunk mellett állt a csócsó, hatalmas, fallikus botokkal. Csoda, hogy senki sem "játszott" rajta.

(Szerencsére nem ez történt.)
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Cic Mariannal dumált, Milán pedig apró gombóccá gömbölyödve várta, hogy visszatérjünk.
- Cic, menjünk!
- Jó, csak elköszönök a Marianntól.
- Kint megvárunk!
És mereven előre nézve, libasorban kivonultunk a szabadba. Az üzlettől most gondosan, húsz méterre sétáltunk el. Láttuk, ahogyan egy pár kijön és felénk közeledik. A lánynak volt a szülinapja. A srác a barátja, számunkra hallhatóan panaszkodott: - Atyaég, de nagyon meleg volt ez a hely! Rendesen a hideg ráz...
Mosolyognom kellett. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok ennyire járatlan a melegbárokat illetően.
És ez még egy nyugis hely volt, nőnek öltözött, transzi cicák nélkül.
Cic kiért végre.
Ő élvezte.
Mi meg köszönjük Cic!

Csupán pár sorban 3.

Sötétszoba - Darkroom (2013)

Csinos, fiatal lánynak tele a töke a világgal, holott saját maga a bajának forrása; egy átmulatott éjszakán hazafelé balesetet szenved barátaival. Mivel ő vezetett, ő lenne a felelős, csak nem akarja magára vállalni. Másik vonalon egy nem kicsit pszicho család kaparintja meg a lányt és családi kastélyuk falai mögött bizarr játékot játszanak vele. Míg lineárisan halad az egyszerű történet, megismerjük a motivációkat. Nem túl erős befejezés. Másrészt utálom a torture horror műfaját - tudod, amelyikben embereket kínoznak kegyetlenül - ezért különösebben nem tetszett. Olcsó és üres. 20%




A felvonó - The Blackout (2008)

A "Trónok harca" Kisujja egy orvost játszik aki két emberrel benn szorul egy felújítás alatt álló toronyház liftjében. Visszaemlékezésekből összerakhatjuk mindhárom szereplő utolsó napjait, ami miatt akkor és ott vannak a liftben. Sötét titkokra derül fény és arra, hogy lehet, hogy az a legkevésbé veszélyes a többiekre nézve, aki annak látszik. Nem nagy meglepik, enyhe művészi beütés, jó színészi játékok. Végigülhető. 40%
Azért egy baki is becsúszott a filmbe:
A film első perceiben Karl (Aidan Gillen) a felesége sírjánál ücsörög és a sírkövön jól látható, hogy a családnevet így írták: Madox.
Percekkel később az autóban láthatjuk Karl orvosi belépő kártyáját, amelyen a vezetéknév már így olvasható: Maddox.



A kellékesek nem végeztek túl jó munkát, de a többiek sem, hogy nem szúrták ki...

Fent belenézhetsz a youtube-ra feltöltött filmbe.