Tiszteletem Mr. Robert Shaw!

Kedves Mr. Robert Shaw bácsi !

Évekig nem volt szerencsém a filmjeihez, azután, tök véletlenül, barangolásaim közben, hirtelen többet is láttam egymás után. Volt, amit már régebben láttam, volt amibe most futottam bele először. Csak szeretném méltatni színészi munkásságát, hogy pár szót írnék ezekről a filmekről.

1927-ben tetszett születni és fél évszázadosan tetszett itt hagyni minket, alig 56 filmszereppel a filmográfiájában. Sajnos, mondhatjuk, kevéssel... 1978-ban, 51 évesen... Mégis, néha olyan érzésem van, ön meghatározó alakja lett az amerikai filmnek. A tökös, kemény vágású, kőszikla arcú, macsó pasas. És az is volt. A kornak megfelelően macsó.



1963: Oroszországból szeretettel - From Russia With Love


Ha úgy vesszük, egy James Bond filmben a gonosz jobbkezének lenni, nem nagyon szórakoztató, hiszen a főhős még a film vége előtt lealázza az embert. Ön Grant szerepét kapta, a hatalmas, szőke bérgyilkosét, akit Lotte Lenya, a Spectre apró termetű, szadista, feltehetően leszbikus mumusa simán bordán csap egy bokszerrel. Ön pedig állta, hiszen a James Bond gonoszok nem átlagos fizikumú figurák. Kicsit karikatúra szerűek. Azután ahogy sejteni lehet, ön és Sean Connery összefutottak egy vonat kupéjában és addig verték egymást, míg valahogy a Bond maradt felül. Pedig ő nem bírta volna ki a bokszeres hasi-pacsit. Na mindegy. Nem volt főszerep, de emlékezetes. Egyet megtanultunk: megfelelő húshoz, megfelelő bort kell rendelni.



1973: A nagy balhé - The Sting

Sosem fogjuk megtudni, hogy lett a "Fullánk" című filmből a magyar keresztségben "A nagy balhé". Biztos, mert két világsztár tobzódott benne és átverték önt, mint a szart. Hát igen, Paul Newman és Robert Redford mellett önnek nem sok esélye maradt. Igaz, nem ölték meg, de lehúzták anyagilag, rendesen. Talán ha kevésbé lett volna olyan mohó. Hiába, a maffiózók, akik pénzt szagolnak, könnyen becsaphatóak. Itt bejött. Ettől függetlenül szerethető a film. Talán majd máskor több szerencséje lesz.



1974: Hajsza a föld alatt - The Taking of Pelham One Two Three

Nem tetszik tudni, de ebben az évben születtem! Ugyanakkor ön pedig részt vett ennek a remek kriminek, sőt, akciófilmnek az elkészítésében. Persze megint bűnöző játszott! De legalább csupa zseniális színésszel dolgozott együtt. Már ezért és a remek párbeszédekért érdemes megnézni ezt a mára sem sokat kopott filmet. Tudja, hogy Quentin Tarantino ebből a filmjéből lopikálta el a színek szerinti karakterek megnevezését? Igen! Olyan remek emberekkel mókázta végig ezt a metrós túszdrámát, mint Walter Matthau, Martin Balsam, Hector Elizondo vagy Ben Stiller apukája, Jerry Stiller! Később Remake-je készült az önök filmjének, de Shaw bácsi, szerintem a maguké jobb! Csak azt nem értettem, miért kellett végül megrázatnia magát az árammal??? Hát megérte azért a kevés pénzért... amit még el is bukott???



1975: A cápa - Jaws
Az állkapcsokból itt meg cápa lett a magyarítás, hogy fenyegetőbb legyen. Ön ebben a filmben simán ellopta a "Shaw"-t, érti... show-t, mint Quint, az öntörvényű, véres múltú cápavadász. De tényleg. Amikor először megjelenik a filmben és körmeit végighúzza a táblán. Atyaég! Azután, ahogyan nyomja a shawdert, Roy Scheider-nek és Richard Dreyfuss-nek. A monológ, amit a bomba ledobásos akciójukról és cápákról mesélt. És mindezt improvizálta! Le a kalappal. Milyen kár, hogy a film végén felfalta önt a nagy fehér. Valakinek mennie kellett és hármójuk közül ez volt a várható... Sajnáltam!



1978: Navarone ágyúi 2. - Az új különítmény - Force 10 from Navarone


Nem rossz ez a háborús filmje, Shaw bácsi és még a fiatal Harrison Ford-ot is megkapta maga mellé. Az külön vicces, hogy egy James Bond mozi két szereplője szintén tiszteletét tette maga mellett. Barbara Bach és Richard Kiel egy évvel korábban egymás ellen harcoltak "A kém, aki szeretett engem" című Bond filmben. Igaz, hogy a filmje elvileg a Navarone ágyúinak a folytatása, de sok köze nem volt hozzá, leszámítva, hogy háborús akciófilm. És végre ön a főszereplő! És túlélte!!! Ez a filmje szintén tetszett! Szerencsés vagyok, hogy egy hónapon belül 5 jó filmjébe botlottam bele. Ismerem a nevét!
Tudom, hogy ennél sokkal több és egyik-másiknál jobb vagy fontosabb filmje is van. Mindent meg fogok tenni azért, hogy amennyit lehet, megnézzek. Komolyan!

Köszönök minden kellemes percet!!!

Last Passenger (2013)

Utolsó utas - Last Passenger (2013)

Rendezte: Omid Nooshin

Nooshin filmje egészen szórakoztató thriller a kevésbé durva fajtából. Semmi nagy felhajtás, csak néhány ember, szorult helyzetben, egy titokzatos gyilkossal, akinek homályosak a céljai és talán nem derül ki a végére a titka.

Omid Nooshin furcsa filmes. A kilencvenes években készített néhány ígéretes rövidfilmet, majd 14 év hallgatás után lehetőséget kapott rá, hogy vonatos történetét vászonra vigye. Tisztességes filmet hozott össze. Semmi extra, de amit látunk, az tetszetős, élvezhető szösszenet.

A főszerepben a méltatlanul alul értékelt Dougray Scott alakítja a doktor apukát, aki véletlenül egy éjszakai járaton ragad hét esztendős fiával, hogy egy gyilkos játékszere legyen... a vonat mellett. Rajtuk kívül még néhányan a vonaton maradnak és tanácstalanul igyekeznek életben maradni és segítséget kérni a külvilágtól. Szerencsére a sok klisé mellett nem fárasztják olyasmivel a nézőt, mint, hogy a robogó vonaton nincs térerő... mert van.

Cuki, de fura a mosolya

Az ellenség kiléte végig homályban marad, talán nem lényeges. Nooshin filmjében a karakterekre koncentrálunk, akik kénytelenek összefogni, hogy túléljék a kéretlen kalandot. Ez a forgatókönyvi húzás sajnos csak félig lesz sikeres, mert a karakterek hézagosan lettek feltöltve. De legalább az egyetlen kalauzt leszámítva, nem teljesen töltelék áldozatokat kapunk. A film kissé egyenetlen, logikátlan, a vége sem tökéletes lezárás, ettől függetlenül egyszeri izgalom nyugodtan ajánlható.

A fényképezés (Angus Hudson egészen remek hangulatot kölcsönöz a filmnek) a trükköket leszámítva szépek. A vonat, mint helyszín, jól működik. Néhány lehetőséget kihasználnak, ami benne rejlik, máshol indokolatlan furcsaságok történnek - pl. miért olyan szűk az alagút és hova tűntek a rendőrök, miért golyóálló a vezető fülke ablaka, stb. - még az élvezhető határon belül.
A film zenéje néhol egészen fülbemászó, máshol meg jól egészíti ki az izgalmas képsorokat. Liam Bates főleg rövidfilmekben dolgozott közre. Jelen munkája erős közepes, kicsit felette áll.

A kevés látványelem egyike.

A főszereplőn kívül megemlíteném még Sarah Barwell szerepében Kara Toiton-t, aki nagyon szexi nő, de nekem valahogy kilógott a film egészéből. Talán a furcsa, teliszáj mosolya miatt. Ettől még dögös, csak valahogy nem idevaló. Még említést érdemel a takarítót játszó, Izraeli születésű Iddo Goldberg. Talán az ő figurája van legjobban kidolgozva a filmben, pedig első megjelenése közben az ember legszívesebben televerné a fejét.

- Megismert? Én voltam a fő gonosz a Mission: Impossible II.-ben!

60% körül

Mielőtt meghaltam - Dallas Buyers Club (2013)

Mielőtt meghaltam - Dallas Buyers Club (2013)

Rendezte: Jean-Marc Vallée

Matthew McConaughey beteg ember! Egészen biztosan az, hiszen normális, egészséges ember nem aszalja magát csont sovánnyá egyetlen filmszerep kedvéért. Leszámítva Christian Bale-t. Vagy ezek fogadást kötöttek: Ki bír többet fogyni, hogy az Oscar-díjat végre megkapjuk? Nem mellesleg Jared Leto kaméleon alakításaival trióvá bővültek a srácok.

Matthew McConaughey jó színész. Megmutatta már 1996-ban. Nem a "Ha ölni kell" című KKK moziban, hanem egy vígjátékban, melyben Bill Murray bohóckodott szó szerint, majd a show-t majdnem elvitte egy elmebeteg kamionsofőr, akit McConaughey keltett életre. Ez volt a "Hatalmas aranyos".
Ekkor kezdett az M.M. szekér felfelé futni. Futott az, kisebb-nagyobb sebességgel, míg a színész megelégelte pozícióját a kockahasú hollywoodi ficsúrok között és fejest ugrott a method actingba. Ennek köszönhetően most egy haldokló, az amerikai ródeó ipar szélén tengődő, villanyszerelő figuráját hozza, akinek a film elején egyetlen hónapot jósolnak, de erre ő maga cáfol rá, mert végül körültekintő kutakodásainak köszönhetően, amolyan "homeopátiás" módszerrel még hét évet húz rá HIV vírussal átitatott életére. Ezalatt több száz sorstársán segít. Haldokló Schindler, zsidózás nélkül... bár, a meleg-gyűlölet is rasszizmus.

Ron Woodroof (Matthew McConaughey), homofóbiás cowboy a messzi Texas-ban. Elsőre még felszisszen az ember; ez az alak ennyire sablonos, tipikus klisés gyökér? Mert miből áll Woodroof figurája? Homokosat - politikailag helyesebb a melegeket - égető viccekből, nagy piálásokból és legalább akkora kefélés a repertoárja. Ezen keresztül szaladunk az első percekben.
Azután Woodroof szarul lesz, rendesen, és a kórházban köt ki, ahol közlik vele a diagnózist; HIV pozitív és egy hónapja van hátra. Woodroof reakciója a figura esszenciája, ahogy kitör; hogy merik őt valami köcsög buzeránsnak nézni?!

De nem lesz jobban és ezért beletemetkezik a témába. Hisz lehet, hogy mégsem cserélték el a tesztjeit. Közben megváltozik körülötte a világ. Eddigi életét maga mögött kénytelen hagyni és olyan emberek veszik majd körül, akiket szívből gyűlölt. Csupán azért, mert eddig nem emberként tekintett rájuk. Köztük volt Rayon (Jared Leto) is, a kábítószeres transzszexuális hímnő, aki a nemváltoztató műtétjére vár és Ron társa lesz egy olyan üzletben, amely ha nem is gyógyítja, de élhetőbbé teszi sok HIV fertőzött életét a nyolcvanas években.

Jared Leto 30 fontot fogyott a szerepért. Régóta vetkőzi lefelé a szépfiú imázst.  Beteg... beteg... beteg...

A film másik főszereplője a gyógyszeripari lobbi, amely olyan kis tétel elveszítésétől képes segglyukát összehúzni, mint amit Ron és Rayon képes leválasztani az egészségügyről. Amikor kiderül, hogy Ron természetesebb gyógymóddal képes a betegség tüneteit elfedni, a csikorgó fogaskerekű egészségügyi gépezet feleszmél Csipkerózsika álmából és valóságot hajtóvadászatot indít a rivális konkurencia ellen. Ron hét évig harcol ellenük, szürke módszerekkel. Sem túl legális, nem is egyértelműen illegális.

Közben jelleme sokat fejlődik: Elfogadja, hogy emberek élhetnek másként, szerethetnek másként. Nem fordul szembe életfelfogásával, ám betegségének köszönhetően, végül képes a toleranciára. Persze, tökös cowboy-ról beszélünk, ezért senki ne várja, hogy a film végére kicsit megmelegszik.




70%

Figyeld:
- Jared Leto és MCConaughey az Oscar-esőre játszik. Érik nekik.
- Két pasas beszélget a szaunában: - Te olyan buzisan szopod a f*szt! - Miért? Máshogy is lehet???
- Mi lehet az a Dallas Buyers Club? Kiderül.
- A film egyik komoly bakija azonban az, hogy 1985-ben játszódik, amikor sem a HIV, sem az AIDS nem volt olyan széles körben ismert betegség és tünet, mint a nyolcvanas évek végén. '86-ig nem tudták határozottan kimutatni ezt a betegséget, akkor ismerkedtek vele. Sajnos az anakronizmus koherensen követi végig a filmet, egyáltalán nem ügyeltek rá, hogy korhű díszletekkel töltsék fel a helyszíneket. Ide értve szemüveget, gépjárművet, akár egy üveg bort.