Az utolsó ház - The Last House (2026)

Az utolsó ház - The Last House (2026)

Rendezte: Louis Leterrier

A film MAFAB adatlapja: The Last House (2026)

Megtekintés: Ahogy öregszem egyre inkább az a viszonylag jó filmek fokmérője, és ezt a tapasztalatot szeretném továbbadni, mintha nem a világ egyik legnagyobb közhelye lenne, az az, hogy amit egy napon belül végignézek, nem olyan rossz. Figyelted, hogy nem mertem leírni, hogy remek vagy kiváló? :D

Szóval ez egy szórakoztató és ajánlott mozi, mert hibái ellenére (akad bőven) fenntartotta az érdeklődésem.

Hol kezdjem? - Az utolsó ház egy érdekes koncepció... lenne, ha tudnánk, hogy azért nem olyan egyedi történet. Mire gondolok? Megvannak azok a filmek, amik tematikája az, hogy emberek ilyen vagy olyan okból egy helyszínt képtelenek elhagyni és ezért a történet főleg arra fókuszál, hogy vagy kijussanak valahogy, vagy a bezártáson belül kialakuló személyes drámáik hova vezetik el a kerektereket. Nem akarom beleásni magam, de talán az egyik legismertebb darab és valószínűleg negyven alatt igen kevesen láthatták, az "Az öldöklő angyal - El ángel exterminador (1962). Luis Bunuel rendezte és aki kicsit mélyebbre ásta magát a mozi világába, annak nem kell többet mondanom. (Akinek mégis kell pici infó, tessék: Bunuel a szürrealizmus híres képviselője, aki olyan barátokkal dolgozott együtt akár filmen is, mint Dalí vagy García Lorca)

Az öldöklő angyal története, hogy egy előkelő házat mindenféle ember tölt meg, és amikor úgy érzik, vége a bulinak, mennének haza, ám valahogy nem sikerül ezt megtenniük, mert egy ismeretlen elő megakadályozza őket.

Azután ott vannak azok a filmek, amikben halálos csapdákon kell átverekedned magad, mint a "Kocka" sorozat és társai, vagy a Szabadulószobás horrorok, illetve ahol nincs ugyan halálos csapda, az ember bőven megteszi halálos tényezőnek, mint a friss, "Téglafal - Brick (2025)" - Szóval az utolsó ház az a műfaj, amikor a saját érettered lett a csapdád, mint pl. a Fal - Die Wand vagy Stephen King sci-fije, A búra alatt.

Szóval nem mondhatjuk, hogy teljesen egyedi a sztori, de valamiért ez a változat kivételesen tetszett, szinte a befejezésig. Szpojler körüli leírás, ezért előbb nézd meg a filmet.

Egy négytagú amerikai család reggel megdöbbenve tapasztalja, hogy valami vízre emlékeztető védőpajzs(?) öleli körbe házukat és képtelenek többi az utcára lépni. Ann (Greta Lee) és Jason (Wagner Moura) egy olyan házaspár, akik két gyereket nevelnek és szerencsére komoly párkapcsolati krízisük sincs, mert akkor a film szerintem viszonylag gyorsan egy túlélő thrillerbe menne át. Ja, mondjuk így is az, csak nem attól kell félnünk, hogy apu és anyu egymást nyírja ki, hanem a gyerekeket... Vicceltem! Szóval, egy szerető családot ismerünk meg, akik főleg apu mérnöki tudásának köszönhetően, a négy fal között képes kialakítani egy olyan biológiai környezetet, amely szűkösen, de életben tartja őket és miközben körülöttük lassan mindenki feladja, ők keresik a választ a bonyolult és ismeretlen titkokkal átitatott helyzetükre.

A vacsoraasztal egyre üresebb.

Amikor elkezdtem a filmet, rendesen azon agyaltam, hogy a napokon belül moziba kerülő Oak street végének a kistesó filmjét nézem, de azért hamar kiderült, hogy a sok hasonlóság mellett bőven van eltéris is.

Louis Leterrier biztos kezű rendező, szerintem, ha koherens és kidolgozott a forgatókönyv, amit a kezébe vett. Az utolsó ház pedig, majdnem ilyen darab. Nem tökéletes, de a hibáit nem elemezgetném, mert részben tévedhetek, részben lehet, hogy ront a film élvezeti értékén. Az azonban biztos, hogy Leterrier és a stábja minden megtett, hogy a klausztrofób érzés mellett mégsem éreztem fullasztónak ezt a mikrókörnyezetet. A fényképezés néhány cgi jelenet kivételével kifejezetten szép, néhol már-már festmény szerű. Az optika, képi torzitások, mind alárendelődnek a hangulatnak. A zenét már nem éreztem ennyire markánsnak, de a képi világ miatt mindenféleképpen érdemes megnézni. 

Apa szerepében Wagner Maura egy olyan arcát hozta, amit nem is ismertem fel, pedig korábban kiemelkedőt alakított a Narcosban, mint Pablo Escobar, szóval nem egy keződőről van szó és nekem kifejezetten tetszett a játéka. (Tényleg nyomokban sem emlékeztetett a korábbi szerepére, fel sem ismertem.) Greta Lee-t nem ismertem korábbról de szimpatikus volt. A gyerekeket négyen játsszák és szerencsére nem írták őket fárasztóan idegesítőnek. A bezártság miatt több drámára számítottam, ám a forgatókönyv nem lép át egy határon (pl. a tinik szexualitása szóba sem kerül, pedig egy zárt térben ez bizonyos korban biztos, hogy komoly feszültségforrás lenne.) Csak néhány mellékszereplő került a történetbe, de velük n incs időnk megismerkedni.

A film magyarázata a titkokra lehetett volna sokkal erősebb is, sőt, picit olyan érzésem volt, hogy talán összecsapták, mégsem haragszom annyira az összképre, mint sokan mások, akik az utolsó etap miatt minősítették le a filmet. Egyébként meg a hasonló műfajú filmek rendre a befejezés levezetésénél buknak orra és ha fel is tudják kaparni magukat, azért hiányérzet maradhat.

Nálam ez a film legyen olyan 70%. Voltak részek, amik zavartak, mint pl. a benzin felhasználási idejének drasztikus kitolása, vagy egyes gyógyszerek lejárati idejének figyelmen kívül hatása, de sajnos, valahogy ezek állandósult problémái a műfajnak.

Amikor a szabadság egy karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen távol.

Pókember: Vadonatúj nap - Spider-Man: Brand New Day (2026)

Pókember: Vadonatúj nap - Spider-Man: Brand New Day (2026)

Rendezte: Destin Daniel Cretton

A film Mafab adatlapja: Spider-Man: Brand New Day (2026)

Megtekintés: Tom  Hollandot csipázom és a Pókember kalandjai még mindig a szórakoztatóbb Marvel mozik sorába illik.

De tudod mit? Tegnap néztem meg a mozit és már most alig emlékszem rá. Ez így nem teljesen igaz, de van bennem egy olyan érzés, mintha kezdeném elengedni ezt a filmes univerzumot. Szpojleres részek lesznek benne, szóval, előbb nézd meg a filmet!

Amikor Tobey Maguire jött, mint Pókember, kedveltem. Talán nem kiemelkedő a színész, de hát nem volt más. Azután megérkezett Andrew Garfield és őt is kedveltem. Most meg itt van Tom Holland, és olyan, mintha erre a szerepre született volna. Nem tudom, én voltam figyelmetlen vagy tényleg komolyodott a karakter annyit, hogy nem tűnt fel, hogy telerakták volna az akciójeleneteit bárgyú, gyerekes poénkodással. Tudom, hogy a figura ismérve, hogy egy tinifiú kelléktárával dolgozik, amikor a gonosztevőknek osztja az egysorosokat, de ha nem tűnt fel ez ebben a részben, akkor vagy megszoktam, vagy tompítottak rajta.

Egyelőre benne maradtunk a varázslat dilemmában. Azaz Dr. Strange varázslata dolgozik és senki nem emlékszik Peter Parker titkos alteregójára. Ezt értem. Azt azonban nem, hogy bár valamennyi idő eltelt a bűbáj használata óta, de Peter valahogy nem érezte eddig szükségét, hogy megkörnyékezze korábbi barátait, pedig a film rendesen a szánkba rágja, hogy a fiú kutyául érzi magát nélkülük. Mi ez a dilemmázás? Lehet, én vagyok hülye, de oké, hogy a múltunkat törölték, azonban van egy jelen, amiben simán odamehetünk Nedhez vagy MJ-hez, és kezdhetünk vagy barátkozni vagy elmesélni, hogy mi is volt korábban. Ja, várj, erre hozták be azt a levelet, amire szerintem semmi szükség nem volt. Jó, lehet alá drámai zenét vágni, meg elszórakozni vele, hogy kinek a kezébe kerül véletlenül, de nem emlékszem, hogy Strange azt mondta volna, hogy összeomlik a világegyetem, ha Peter bárkinek mesélni kezd a korábbi életéről vagy a jelenről azoknak, akiket egyszer már ismert, így ez a tökölés nekem teljesen érthetetlen. 

Tehát, fogadjam el, hogy Neddel, az országos cimbivel nem keresi a kontaktot, de egy rendőrnyomozó nővel simán lecimbizett annyira, hogy a szuperhősfilmekhez méltatlanul könnyen kapott támogatott város hőse szerepet, miközben eddig ha JJJ-n múlott, állandóan vele riogatták a várost, meg egyébként sem vállalható jogilag, ha egy maszkos ember kikerüli mind a bűntetésvégrehajtást, mind a bűnüldözést, mindenféle jogi képviselő nélkül. Tehát, Peternek arra volt gondja, hogy kvázi megtűrt védelmező legyen, de arra nem fordított időt, hogy korábbi barátait megkörnyékezze, hátha ilyen-olyan módon felvehetné velük ott a fonalat, ahol az előző részben el kellett engednie. Főleg, ha tudjuk, hogy Ned mindig is nagy szuperhős rajongó volt.

Aztán itt van nekünk A Megtorló karaktere, aki fényes nappal részt vesz egy szokásos akciójában, keresztezve a Pókember útját is, de a fél város rombolása után mintha a városvezetés a rendfenntartó erők nem éreznék feladatuknak, hogy a bosszúnak élő és egyébként más v

ltozatokban kifejezetten erőszakos exrendőrt mondjuk, nem is tudom... elkapják? Mert már Pókember magánvárosvédő szerepe is aggályos, de, az exzsaru kifejezetten szereti drasztikusan lezárni az akcióit, amim miatt elképzelhetetlen, hogy egy nagyváros ne érezné szükségét, hogy valamilyen cellába bezárja. De oké, legyen, Frank Castle nem élvez prioritást a törvénykezés szempntjából, meg egyébként is, ahogy jön, úgy megy.

Még kapunk picit May néniből, ami miatt olyan érzésem van, a Marvel lehet, hogy megbánta, amiért olyan kurtán kiírta az Oscar-díjas színésznőt a harmadik részből. Tudod, amikor huss, repült egy nagyot, elmondta, amit akart és kiderült, hogy akkor most meghal. Természetesen nem játszották meg a "valahogy túlélte" forgatókönyvi húzást, szóval be kell érnünk néhány mondattal, amit egyenesen a tudatalattiból suttog elő és történetesen, milyen véletlen, a jelen eseményeire is reflektál.

Azután itt az új főgonosz, akinek első "lépései" kísértetiesen emlékeztetnek a "Letaszítva" gonosztevőjének mechanikájára. Vagy dinamikájára? Egészen addig, míg nem kapunk egy korrekt magyarázatot rá. (Akkor a Letaszítva azonnal elenyészik a gondolatainkból.) Ezt a poént azonban nem lövöm le, de azt elmondhatom, hogy Sadie Sink, ahogy többen megjegyezték a világhálón, picit erősabb alakítást hoz, mint mondjuk a teljesen felejthető Skorpió.

Igyekeztem kedvelni a mozit, de elsőre nem győzött meg. Történik némi fontos esemény Petzerrel, ami a jövőben talán megkönnyíti a terepmunkát számára a jövőben, de ez sem újdonság, hiszen egy korábbi Pókember már eleve ezzel a képességgel lett bemutatva. A négy Tom Holland Pókemberből még mindig az első kettő a kedvencem, míg itt egyszerre éreztem kicsit több komolyságot, meg mintha fáradozna, kornyadozna a karakter. Legalább a humor az rendben volt, MJ és Ned karakterei továbbra is szerethetőek és szórakoztatók. Akit még külön megkedveltem a rendőrnő, akinek a figurája erős kontraszban áll kb. mindenkivel, aki eddig keresztezte a hősünk útját. Tényleg érdekelne, hogyan alakult ki köztük ez a kapcsolat, ami néha még a Batman és James Gordon közötti bizalmi kötődésre is rávert szerintem.

Ha van, aki lopkod a showból, az Jon Bernthal, Frank Castle szerepében, csak nem nagyon értem, eddig hol volt és tudom, hogy ehhez majd meg kell néznem a tévésorozatot, de ugye, nem szeretjük annyira, ha jegyzetekkel kell pótolni a hiányzó részeket.

Sokminden kimaradt, aminek pár mondatot szentelhettem volna, ám jobb  az úgy, ha magad fedezed fel a filmet. A Marvel valahogy még mindig hozza a kötelezőt (vagy Sony?) ami nem nehéz, ha egy ennyire szerethető karaktert kell vászonra álmodni, legalább annyira szerethető színészekkel.

65%

Meg fognak ölni - They Will Kill You (2026)

Meg fognak ölni - They Will Kill You (2026)

Rendezte: Kirill Sokolov

A film MAFAB adatlapja: They Will Kill You (2026)

Megtekintés: A film egyértelműen abba a sorba tagozódik be, amiben az "Aki bújt" című horrorkomédiát is megtalálod. Sokféle formátuma van, de a lényeg, hogy van egy főszereplő, leginkább final girl és vele szemben egy csoport, amelyik szeretné legyilkolászni őt. Minden más csak a körítés. Van, hogy az ilyen mozi valami világ végén játszódik, ahol egyszer csak te leszel az űzött van (Tökéletes célpont, Játssz a túlélésért!) vagy valami szűkebb térben, esetleg épületben, kisvárosban, de ugyanúgy te menekülsz, a többiek meg ölnének. (Te vagy a következő! Halál cukik) 

Szóval, nem is új műfaj, de a hasonlóságok ellenére nem is unásig koptatott, szerintem. Sokolov pedig nagyon jól kufárkodik az eszközeivel, megfelelő ritmusban használva szöveges humort és képi geget. Az egész film végig pörög, néha megidéz korábbi sikeres mozikat, de nem másolja őket szemtelenül, inkább tiszteleg előttük, így eszünkbe juthat az Elhagyott szoba is, de akár olyan kult mozik, mint az Oldboy vagy a Rajtaütés. 

Asia Reaves (Zazie Beetz) egy karakán balhés lány, aki a testvérét mentené attól a férfitól, aki az apai teendőit nem volt képes ellátni. A helyzet egészen kiéleződik, ami miatt Asia menekülni kénytelen és néhány évet a sitten pihenni. Amint kiszabadul, a huga után indul, hogy egyrészt maga mellé vegye, másrészt, vezekeljen azért, mert miatta kellett a kislánynak az alkalmatlan fater mellett maradnia.

Asia infót kap, hogy lehetséges, hogy a kistesó (aki mostanra szintén nem gyerek már, hisz tíz év telt el, ami miatt azért komoly károkat kellene helyrehoznia Asianak, ami a tesó lelkét érhette)egy titokzatos hotelben kapott állást, ahova kb. kihalásos alapon lehet munkát szerezni. Asia azonban megkapja az állást és nyugtalan álomba merül új szálláshelyén, hogy majd kipihenve és erőre kapva megkeresse Maria-t (Miha'la).

Azonban már első este nyilvánvalóvá válik, hogy a mentőakciója komoly hátrányban indul a helyiekkel szemben, akik nem csak kurva sokan vannak, de olyan erős kötelék fűzi őket egymáshoz, ami sokszorosan felülmúlja mindazt, amit Asia korábban gondolt a feladatáról. Mellesleg a kedvenc jelenetem még a nyugalmi állapotban történt meg, mikor egyik karakterünk, amolyan Tarantinos-Kurt Russelles pillanatot idézve, szuperközeliben nyalintja meg az akkor még alvó Asia lábát. Szerencsére, mondjuk, Zazie Beetz lábfeje sokkal szexisebb, mint mondjuk Uma Thurman kóma utáni vírgácsa, vagy Margaret Qualley autóműszerfalra felbaszott patája. (Színésznőként kedvelem őket, de szerintem a láberotika oltárán nem annyira tudnának adózni.)

Innentől ha túl sokat mondanék, az erősen szpojleres lenne, de szerintem nem illő, elbasznom azt a vattafak érzést, amit én az első komoly csavarnál éreztem. 

A film akciójelenetei egészen ügyesek, néha bravúrosak, máskor talán kicsit túl csináltak is, de olyan érzésem volt közben, hogy a színészek, mint Rosanna Arquette, Heather Graham vagy Tom Felton direkt élvezték az akciós és véres bohóckodást. A nindzsa szemgolyó meg kifejezetten szórakoztató volt, még akkor is, ha az Evil Dead és a Earth Alien után olyan sokat elvileg nem lehet a témához tenni. Itt mégis sikerült. A történet egészen kerek egésznek tűnik, de ezt azért sajnálom, mert Asia Reaves karaktere annyira jól kitalált és Beetz annyira éli az egész filmet, hogy sajnálom, ha egyetlen mozira használták el a karakterét. (Habár, simán készülhet egy folytatás, hiszen az "Aki bújt" is kiállított egy második részt.)

Ezt a filmet felesleges elemezgetni. Egyszerűen csak élvezni kell. Akár egy ivós játékhoz is felhasználható, aminél ha valaki felismer egy korábbi sikerfilmet egy-egy jelenetből, akkor inni kell. Simán bebasztok az első húsz perc után!

Könnyű rásütni a filmre, hogy majmolja a sikeres Aki bújt-ot, de nem érdemes lefitymálni, mert annyival szórakoztatóbb. Sem a színészi gárda nem gyengébb, sem a forgatókönyv. Akció terén meg rendesen köröket ver a hasonló tematikájú mozikra.

Nem hiszem, hogy túl sokat kell várni rá, hogy Zazie Beetz belépjen a leghíresebb színésznők közé. Szeretném a bogjas fejét még sok filmben látni!

75%

Direkt igyekeztem minél kevésbé szpojlerezni!

Ez nem az a láb, amit a filmben megnyalnak! Ez az a láb, amit a színésznő lábának védelmében kellett az akciójelenetek közben viselnie. 

A szikla - The Bluff (2016)

 A szikla - The Bluff (2016)

Rendezte: Frank E. Flowers

A film Mafab adatlapja: The Bluff

Megtekintés: A Kalózos filmek sosem voltak a kedvenceim, de szoktam nekik esélyt adni. Itt inkább egy akció filmet kaptam, amiben egy nő veri agyon a pasasokat, és bár nem rajongok ezért a műfajért sem, de vannak nők, akiknek el tudom hinni, amit látok.

Menjünk sorba: A kalózos film olyan, mint a western. Alapjában egy férfias, verejtékes valami, sőt, már-már idejét múlta, érdektelen, azután történik valami megújítás és akkor erőre kap, ami miatt néhány évig megint érdeklődnek iránta. Ez a két műfaj az aranykorban nagyon ment. A kalózos inkább a háború előtt, a western, talán mert kicsit közelebb állt a valósághoz, a sokszor minimalista környezettel és a kevésbé korszakidegen kosztümökkel, meg a II. Világháború után. A nők kb. olyan mellékszerepre voltak kárhoztatva, mint a lovak, amikért a cowboy szíve tudott ugyan dobogni, de a sztoriban keveset zavart, kivétel, ha pont a nő volt a mozgatórugó és menteni kellett valahonnan. A társadalom nyitott volt évtizedekig a történelmi tablókra és annak meghamisítására is. Itt jegyzem meg, hogy az egyik korszakos Hollywoody mozi, az Elfújta a szél fő karakterei, akik szemén bemutatták az amerikai történelmet, a nők voltak! A westernfilmek színészeit megbecsülték, párosították a háborús mozikkal is és a politikai életben is kaptak betöltendő szerepeket. Olyannyira, hogy az USA egyik legismertebb elnöke is leginkább a westernfilmekben eljátszott karakterek és szakmai előnyök beépítésével tudta a nevét beírni a történelembe. Ne keresd: Reagan!

Miért nem kedvelem? - Valójában, a kalózos filmek nem igazán érdekesek számomra, és amúgy sem sok értelme van külön szálazni a kalandfilmektől. Láttam néhányat a Karib Tenger kalózai berobbanása előtt is, de a klasszikusok egy fontos része (Errol Flynn éra) teljesen kimaradt és hiányát sem érzem. Viszont láttam a legnagyobb bukásokat is, mint a Kincses sziget kalózai, amibe egy filmstúdió belebukott vagy Roman Polanski, a zseniális rendező talán egyik leggyengébben muzsikáló zsánerfilmjét is, a morbid humorú Kalózoka!-at is, a rendező zsenijéhez egyébként ebben a filmben légies könnyedséggel felkapaszkodó Walter Matthau-val. A Kincses szigat kalózai szerintem is egy kihagyható darab, azonban a Kalózok! annyira különleges darab, hogy ha kedveled Polanskit, de ez kimaradt, pótold.

De mégis van egy kedvenc kalózos mozim! - A Kincsvadászok (The Goonies 1985) Hihetetlen, hogy ez a gyerekfilm (Valójában, tini kaland, horrorisztikus elemekkel) már elmúlt negyven éves és a gyerekhősei mostanra mind öregebbek, mint én, pedig elmúltam ötven. Fuck! A fontosabb szerepekben láthatunk egy Samut (Sean Astin) a Gyűrűk Urából és egy a csúcson lévő Josh Brolint. A kalózkodás azonban itt mellékes, annak ellenére, hogy a műfaji elemek mind megtalálhatóak a kalandban. Térképek, titkos és halálos csapdák, átjárók, gonosztevők és néhány halott is, egészen a lezárásig, amikior egy marék kalózkincs segít lezárni az egyébként szinte vértelen befejezést. Örök és megunhatatlan kedvenc, aminek folytatását folyamatosan lebegtetik a benne játszó fontosabb sznészek a közösségi média oldalain, eddig nem sok sikerrel.

Azután itt van ez a film. Női főszereplővel! Ami nálam kényes szempont annyiban, hogy ha nem hiszem el a színésznőnek a megfelelő keménységet, ami a karakterhez szerintem (szubjektíven) szükséges, ledob magáról a mozi és nem fogom maradéktalanul élvezni. Lásd pl. a Tomb Raider filmet, Angelina Joliaval, amiben nem tudtak meggyőzni arról, hogy a negyven kilós, madárcsontú színésznő egyetlen ütéssel küld a földre kommandósokat és képes akár egy harci robottal kvázi döntetlenre kihozni egy közelharcot.

Szerencsére a női főszereplő, az Ercell-t alakító Priyanka Chopra Jonas egy csodálatos és erős színésznő, aki csak pont annyira maszkulin, hogy a nőiesség jegyeit ne veszítse el, ellenben, ha összeüt egy férfival, még épp elhigyjem, hogy képes legyőzni a másikat. Bevallom, nála is rezeg a léc, de vannak nők és női karakterek, akiknél nagyvonalúan felülemelkedem az egyébként toxikus férfias beidegződéseken. Szóval, bár úgy gondolom, alapjában a kalózfilm egy férfias műfaj, belefér a feminim lazítás.

A férfi főszereplő pedig a jelenleg egyik legférfiasabb karakterszínész, Karl Urban, akinek akkor szólnak, ha egy kemény, de laza pasasra van szükség. Urban talán eddig a leggenyóbb karaktert tudja felmutatni, aki könyörtelenül legyilkolászik szinte mindenkit, aki az útjába áll, de azokat is, akik csak ücsörögnek az út szélén. Játszott már negatív figurákat korábban és az egyetlen oka, hogy nem tudtam ütnivalónak érezni, az az, hogy már rég megkedveltem a Fiúk és a Star Trek sorozatnak köszönhetően. Mondjuk nem éreztem teljesen mélynek a karakterét és a figura a keménysége mellett hordoz magában egy nagy adag logikátlan baromságot is (Ha tudjuk, hogy az ellenségünk egy legyőzhetetlen éjfúria, aki miközben egy láda kincs után kajtatunk, de már konkrétan a fél csapatunkat kifilézte, miért törekszünk még mindig keresztezni az útját, ahelyett, hogy leírjuk a kibaszott veszteséget, köpünk egyet az egész sziget projectre, sőt még a térképre is, amint a sziget szerepel és húzunk el a véres csába, mikor még van mivel elhúznunk. Merem remélni, hogyha valaha kapitány leszek egy horda élén, ezt a hibát nem fogom elkövetni. Azt, meg, hogy a csapatom esetleg gyávának nézne a visszavonulás miatt, kihúzhatjuk, mivel a szedett-vetett brigadér már az első veszteség után az óvatos menekülést választotta volna, egész addig, míg ki nem derült, hogy az ellenen a kalózkodás Sarah Connorja volt, ami egy remek hasnonlat, ha tudjuk, hogy a gonosztevőnk neve Connor kapitány!

AZért gondolom, hogy amit most összehordtam, nem teljesen kuka, mert egyrészt beszéltem is a filmről, másrészt oéyan keveset mondtam róla, hogy a szpojler veszély alig látható, egyébként meg sejthető. Lófaszt... Aki egy hasonló kalandfilmet látott, már amúgy is tudja az ötödik perc után, mire számítson.

Én csak a film brutalitására nem számítottam. A forgatókönyv nem finomkodik a karakterekkel és bizony, kevesen bíz a fantáziánkra. Az összecsapáspk koreográfiája csak egy picit marad alatta annak, amitől elaléltam volna, de ezt betudhatjuk, hogy Priyanka azért mégsem egy Cynthia Rothrock, ezért azt a fajta dinamikát nem várhatjuk tőle, amit két harcművész tudna a vászonra álmodni. Azonban vér van rendesen, néha a gore határait is átlépve.

Amikor a trailert néztem, rendesen feltornázta az elvárásaimat, amiket majdnem maradéktalanul teljesített is. Ennek ellenére nem érzem egy sokszor nézős darabnak, habár, a két főszereplő miatt egészen biztos, megnézem majd később. Cnoprát a Quantico sorozatban fedeztem fel, és bár a nevét még memorizálnom kell, a karakterét már megkedveltem. Na, nem mintha korábban azonnal felismertem volna, ha valamiben látom, de remélem, ez változni fog, mert remek színésznő. Feltűnt már itt-ott korábban, de ha nem olvasom, akkor nem jut eszembe, hogy a Baywatch moziban ő volt a gonosz néni. Mondjuk, abból a filmből nem sok mindenre emlékszem.

A Sziklát bátran ajánlom megtekintésre, még akkor is, a címe teljesen unalmas szórakozást ígér. Ennél a címadásnál talán most elfért volna, ha nem egy korábbi akciómozi címével tudjuk ezt összekeverni, bár, abban az esetben is a helyszí adta a film címét. De ha mondjuk a Véres partok címet kapja, akkor sem hőbörgöm!

65%

Sikoly 7. - Scream 7. (2026)

Sikoly 7. - Scream 7. (2026)

Rendezte: Kevin Williamson

A film MAFAB adatlapja: Scream 7.

Megtekintés: Már csak kötelességből is le kell tudni a Sikoly filmek legfrissebbjét. 

Sidney Prescott aka. Sidney Evans (Neve Campbell) egy világrekorder horrorfilmkarakter. Az ismert horrorfilmes univerzumokból ő körül jelent meg a legtöbb sorozatgyilkos. A nő rendesen csokorba gyűjtötte az agyilag defektes embereket, akik ráadásul többségében akár partner segítségével is, de képesek másokat meggyilkolászni. Ahogy teltek az évek lassan ellaposodott az egész "Sikoly" univerzum és csupán két apróságban tudott még érdekes lenni, ha újat már nem is feltétlen hozott: Az egyik, a gyilkos vagy gyilkosok kiléte illetve a gyilkosságok módszerei, amelyek lassan a legkeményebb slasher filmek közé húzta az amúgy egyébként mostanra már nem túl érdekes sorozatot. Illetve helyesbítek: Számomra nem túl érdekes.

Annak mondjuk örültem, hogy Neve Campbell megint aláírt a franchise-hoz, mert Sidney, mint final girl, nem zárta le a sztorit. Egyszerűen nem írták ki a sorozatból és amíg ez enm történik meg, addig nem tudom úgy elraktározni magamban a Sikoly filmeket, hogy befejeződtek. Szórakoztatóak voltak persze a nélküle moziba küldött két epizód is, de összességében, mivel a gyilkosok felcserélhetőek lettek igen hamar, az egyetlen, ami folyamatosan a sorozatban tarthatta a rajongókat, a főhős, akinek rendre meg kelle küzdenie az életét fenyegető veszéllyel. És sajnos, részemről ezt is meguntam és csak abban bzok, hogy most végre korrektül lezárják Sidney odüsszeiáját, amit valamiért az égiek a nyakába okádtak és ezért minden szabadlábon tévelygő sorozatgyilkos vagy azért próbálja kinyrni, mert kvázi példaklép, vagy azért, mert egy levadászni való trófeát testesít meg a fiktív Sikoly világban.

Tényleg szinte már már mindenféle okot kaptunk rá, ki és miért óhajtja a vérét szerencsétlen lánynak (mostanra asszony) és bár lenne még tippem, ami mentén további tiniket lehet felaprítani, szerintem már-már önmaga paródiája lett a sorozat, amiben egyedül a gyilkosság azok, amiből ha a groteszket nem is, de a humoros kikacsintást teljesen elhagyták.

A diszkrét leszúrásokat és nyakelvágásokat felcserélték az ingerküszöbünket tolakodóan felváltó agyonszúrásokkal és bélkieresztésekkel. Konkrétan az egyik gyilkosság alatt rendesen kényelmetlenül éreztem magam, mert többszörösen átlépte a sorozatban eddig látott hirigeket és bár szomjazom a vérre a slsher filmeknél, azért van, ami itt kicsit nyomasztott, mert a tini slasher műfaját szerintem átvitte erősen a felnőtt kategóriába, pedig nem éreztem, hogy szükség lenne rá.

Ha lesz nyolcadik fejezet, azon gondolkodom, hogy ideje lesz motivációnak azt behozni, hogy az eddigi befejezések fényében valaki(k) egyszerűen unjanak rá, hogy a kisvárosi Sidney Prescott állandóan túlélte a brutális gyilkosságokat és azért akarnák felkoncolni, mert azért a lófasznak is van egy vége, vagy legyen egy sorozatgyilkos klikk, akik konkurenciát látva a nő gyilkossági rátájában, szeretnék egyszer és mindenkorra kivenni a képletből, mintegy trófeaként. (De ha jobban belegondolunk, ezeket más filmek ilyen-olyan foirmában már meglépték és csak akkor lenne értelme, ha a forgatókönyv lenne olyan bátor, hogy a végén a Final Woman tényleg Final lenne.

Kevin Williamson, mint rendező azért érdekes elsőre, mert csak ő volt az, aki az útjára bocsájtotta a sorozatot. Már ez megfelelő ok lehetne, ha lezárulnának a Sikoly filmek. Főleg, mert Williamson sem volt képes egy igazi, állleejtős részt összerakni. Volt benne persze jópofáskodás régebbi szereplők és sznészek behozásával, de ha egy sorozat arra építette fel a sikerét, hogy a gyilkos kiléte az, amivel igyekszik meglepni, akkor a néző belefásul az állandó tippelgetésbe (mert azért annyira ügyesek, hogy mindig van meglepő figura választás is a végére) és ha bejön, amire gondolt, akkor sikerélménye van, de ha nem, a katarzis már elmarad. Egyszerűen, a Sikoly, lerágott csontnak tűnik. Ha lesz még, kötelességből fogjuk megnézni, mert rég nem adja azt az izgalmat, amit az első részek. Vagy nekem már nem adta. Emberek futkároznak kis térben, lemészárolják őket és mivel tudjuk, ki marad meg, az izgalmat kulúgozták a macska-egér harcból.

Sidney lánya már Sikoly film érett lett. És valaki megint jó ötletnek gondolja, hogy az ő családját és baráti körét kell kinyírbálni. Sidney hiába készült fel a harminc év alatt az önvédelemre, még mindig elkövetnek gyerek hibákat a karakterek. Az első, hogy valahogy az áldozatok, habár már tudják, hogy valami van, rendre képesek izolálni magukat egy kisvárosban, amely annak ellenére, hogy elfogadom, hogy kijárási tilalom van érvényben, valóban egy szellemvárosként működik, így simán körbefutkározhatsz benne anélkül, hogy egy felesleges statiszta becsámborogjon a jelenetbe. Miközben egy komplett hadseregnek kellene járőröznie az utcákon, mivel már mindenki tudja, hogy kiömlött a szarfolyó.

Ettől függetlenül egyszer érdemes rászánni az időt erre a részre is, hiszen Campbell visszatért, pedig már hajlott rá, hogy végleg kiszálljon.

Sajnos a harmadik részben megismert rendőr karaktert teljesen offolták, ezért egy új karaktert kellett beépíteni a filmbe, ami elfogadható, de nem érdekes. A mellékes fiatalok lány fronton kifejezetten szépek, míg a srácok inkább a weird kategóriát erősítik. A visszahozott nagy öregek teljesen jogosan jelennek meg, mielőtt kombinálni kezdenétek, hogy miféle hülyeség ez már megint.

Maradt némi hiányérzetem, de nem érzem, hogy várok egy 8. Sikolyt.

65%