A következő címkéjű bejegyzések mutatása: marvel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: marvel. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 2., vasárnap

Pókember: Vadonatúj nap - Spider-Man: Brand New Day (2026)

Pókember: Vadonatúj nap - Spider-Man: Brand New Day (2026)

Rendezte: Destin Daniel Cretton

A film Mafab adatlapja: Spider-Man: Brand New Day (2026)

Megtekintés: Tom  Hollandot csipázom és a Pókember kalandjai még mindig a szórakoztatóbb Marvel mozik sorába illik.

De tudod mit? Tegnap néztem meg a mozit és már most alig emlékszem rá. Ez így nem teljesen igaz, de van bennem egy olyan érzés, mintha kezdeném elengedni ezt a filmes univerzumot. Szpojleres részek lesznek benne, szóval, előbb nézd meg a filmet!

Amikor Tobey Maguire jött, mint Pókember, kedveltem. Talán nem kiemelkedő a színész, de hát nem volt más. Azután megérkezett Andrew Garfield és őt is kedveltem. Most meg itt van Tom Holland, és olyan, mintha erre a szerepre született volna. Nem tudom, én voltam figyelmetlen vagy tényleg komolyodott a karakter annyit, hogy nem tűnt fel, hogy telerakták volna az akciójeleneteit bárgyú, gyerekes poénkodással. Tudom, hogy a figura ismérve, hogy egy tinifiú kelléktárával dolgozik, amikor a gonosztevőknek osztja az egysorosokat, de ha nem tűnt fel ez ebben a részben, akkor vagy megszoktam, vagy tompítottak rajta.

Egyelőre benne maradtunk a varázslat dilemmában. Azaz Dr. Strange varázslata dolgozik és senki nem emlékszik Peter Parker titkos alteregójára. Ezt értem. Azt azonban nem, hogy bár valamennyi idő eltelt a bűbáj használata óta, de Peter valahogy nem érezte eddig szükségét, hogy megkörnyékezze korábbi barátait, pedig a film rendesen a szánkba rágja, hogy a fiú kutyául érzi magát nélkülük. Mi ez a dilemmázás? Lehet, én vagyok hülye, de oké, hogy a múltunkat törölték, azonban van egy jelen, amiben simán odamehetünk Nedhez vagy MJ-hez, és kezdhetünk vagy barátkozni vagy elmesélni, hogy mi is volt korábban. Ja, várj, erre hozták be azt a levelet, amire szerintem semmi szükség nem volt. Jó, lehet alá drámai zenét vágni, meg elszórakozni vele, hogy kinek a kezébe kerül véletlenül, de nem emlékszem, hogy Strange azt mondta volna, hogy összeomlik a világegyetem, ha Peter bárkinek mesélni kezd a korábbi életéről vagy a jelenről azoknak, akiket egyszer már ismert, így ez a tökölés nekem teljesen érthetetlen. 

Tehát, fogadjam el, hogy Neddel, az országos cimbivel nem keresi a kontaktot, de egy rendőrnyomozó nővel simán lecimbizett annyira, hogy a szuperhősfilmekhez méltatlanul könnyen kapott támogatott város hőse szerepet, miközben eddig ha JJJ-n múlott, állandóan vele riogatták a várost, meg egyébként sem vállalható jogilag, ha egy maszkos ember kikerüli mind a bűntetésvégrehajtást, mind a bűnüldözést, mindenféle jogi képviselő nélkül. Tehát, Peternek arra volt gondja, hogy kvázi megtűrt védelmező legyen, de arra nem fordított időt, hogy korábbi barátait megkörnyékezze, hátha ilyen-olyan módon felvehetné velük ott a fonalat, ahol az előző részben el kellett engednie. Főleg, ha tudjuk, hogy Ned mindig is nagy szuperhős rajongó volt.

Aztán itt van nekünk A Megtorló karaktere, aki fényes nappal részt vesz egy szokásos akciójában, keresztezve a Pókember útját is, de a fél város rombolása után mintha a városvezetés a rendfenntartó erők nem éreznék feladatuknak, hogy a bosszúnak élő és egyébként más v

ltozatokban kifejezetten erőszakos exrendőrt mondjuk, nem is tudom... elkapják? Mert már Pókember magánvárosvédő szerepe is aggályos, de, az exzsaru kifejezetten szereti drasztikusan lezárni az akcióit, amim miatt elképzelhetetlen, hogy egy nagyváros ne érezné szükségét, hogy valamilyen cellába bezárja. De oké, legyen, Frank Castle nem élvez prioritást a törvénykezés szempntjából, meg egyébként is, ahogy jön, úgy megy.

Még kapunk picit May néniből, ami miatt olyan érzésem van, a Marvel lehet, hogy megbánta, amiért olyan kurtán kiírta az Oscar-díjas színésznőt a harmadik részből. Tudod, amikor huss, repült egy nagyot, elmondta, amit akart és kiderült, hogy akkor most meghal. Természetesen nem játszották meg a "valahogy túlélte" forgatókönyvi húzást, szóval be kell érnünk néhány mondattal, amit egyenesen a tudatalattiból suttog elő és történetesen, milyen véletlen, a jelen eseményeire is reflektál.

Azután itt az új főgonosz, akinek első "lépései" kísértetiesen emlékeztetnek a "Letaszítva" gonosztevőjének mechanikájára. Vagy dinamikájára? Egészen addig, míg nem kapunk egy korrekt magyarázatot rá. (Akkor a Letaszítva azonnal elenyészik a gondolatainkból.) Ezt a poént azonban nem lövöm le, de azt elmondhatom, hogy Sadie Sink, ahogy többen megjegyezték a világhálón, picit erősabb alakítást hoz, mint mondjuk a teljesen felejthető Skorpió.

Igyekeztem kedvelni a mozit, de elsőre nem győzött meg. Történik némi fontos esemény Petzerrel, ami a jövőben talán megkönnyíti a terepmunkát számára a jövőben, de ez sem újdonság, hiszen egy korábbi Pókember már eleve ezzel a képességgel lett bemutatva. A négy Tom Holland Pókemberből még mindig az első kettő a kedvencem, míg itt egyszerre éreztem kicsit több komolyságot, meg mintha fáradozna, kornyadozna a karakter. Legalább a humor az rendben volt, MJ és Ned karakterei továbbra is szerethetőek és szórakoztatók. Akit még külön megkedveltem a rendőrnő, akinek a figurája erős kontraszban áll kb. mindenkivel, aki eddig keresztezte a hősünk útját. Tényleg érdekelne, hogyan alakult ki köztük ez a kapcsolat, ami néha még a Batman és James Gordon közötti bizalmi kötődésre is rávert szerintem.

Ha van, aki lopkod a showból, az Jon Bernthal, Frank Castle szerepében, csak nem nagyon értem, eddig hol volt és tudom, hogy ehhez majd meg kell néznem a tévésorozatot, de ugye, nem szeretjük annyira, ha jegyzetekkel kell pótolni a hiányzó részeket.

Sokminden kimaradt, aminek pár mondatot szentelhettem volna, ám jobb  az úgy, ha magad fedezed fel a filmet. A Marvel valahogy még mindig hozza a kötelezőt (vagy Sony?) ami nem nehéz, ha egy ennyire szerethető karaktert kell vászonra álmodni, legalább annyira szerethető színészekkel.

65%



2018. február 21., szerda

Fekete Párduc - Black Panther (2018)

Fekete Párduc - Black Panther (2018)


Rendezte: Ryan Coogler

A film Mafab adatlapja: Fekete Párduc - Black Panther (2018)

Megtekintés: Nem állítom, hogy nem csalódtam kicsit ebben a filmben.

Valójában a "Fekete Párduc"-nak már ez előzetesei sem győztek meg nagyon arról, hogy ezt a filmet meg kell néznem. Hiába a Marvel univerzum és a képregény világ hátszele, eredetileg úgy gondoltam, hogy egy feketékről szóló mozi Amerikában nem lesz nagy siker. A bemutató utáni adatok azonban bőven rácáfoltak a véleményemre, sőt, rengeteg filmes oldal az egekig magasztalta a filmet, én viszont, igaz, el nem aludtam rajta, de ki merem jelenteni, hogy különösebben nem is szórakoztam rajta.
Számomra egy korrekt, de nem több mozi és ha már hasonlítanám, akkor, több összetétele miatt is leginkább egy James Bond mozihoz hasonlítanám, amelyben a királynőt - itt Wakandát - védi a legjobb ügynökük - itt királyuk - miközben megjelenik egy antagonista akivel le kell számolni, mert a világ sorsa a tét.
És nem több!

Félre kell tennem a képregényes múltat. Arra vannak mások, hogy kielemezgessék, mi került bele a füzetekből a filmbe és mi maradt ki. Én bár imádom a képregény műfaját, mire igazán nekiállhattam volna a gyűjtésüknek, már sem anyagilag, sem tárolás szempontjából nem tudtam bevállalni ezt a költséges hobbit.
Ennél fogva rendkívül hiányos a képzettségem képregény-hősökből, de ez már akkor kiderülhetett számodra, amikor a trailerről írtam és rám tett szinte semmilyen hatásáról. Illetve kicsit talán mégis hatott rám: Soknak éreztem. Sok szín, karakter, mozgás, akció.
Azután a film rám cáfolt.
Színes, szagos, néha már-már pszichedelikus és mindezek ellenére sem nem túl érdekes, sem nem túl akció-dús.

A rendező, Coogler korábbi filmjeit sokan dicsérték, ahol belebotlottam, ám úgy vélem, ez a munkája talán kicsit kirángatta a komfort zónájából. Ez mondjuk nem csoda, hiszen vannak franchise darabok, amelyek egyszerűen nem azt a filmes világot képviselik, mint amivel egy átlagos, nevet még nem feltétlenül szerző direktor könnyen tudna kezdeni valamit. Ilyenek pl. a képregény filmek, James Bond, a Star Trek vagy Star Wars univerzum filmjei, stb.
Egy Marvel film is pontosan ezért komoly szakmai kihívás, amit vagy megugrik az a direktor, akinek bizalmat szavazott a stúdió, vagy készül egy korrekt és azzal annyi mozi. Ez néha még olyan művészeknek is sikerülhet, akik korábban komoly hírnevet szereztek valamilyen területen Hollywood-ban, hogy azután egy képregény-filmbe beletörjön, vagy minimum kicsorbuljon a bicskájuk. Ezt a sort nálam gyarapítja pl. Kenneth Brannagh királydrámába oltott Thor (2011) mozija, ami persze nem unalmas és élvezhetetlen, mégis kissé alatta maradt az elvárásaimnak. A termet mégsem hagytuk el, hiszen azért a látványvilág, egyes színészek, események szórakoztatóak annyira, hogy első megtekintés alatt ne fészkelődjünk a fotelben. Hogy többször nézős darab lesz e számomra, mint mondjuk a Galaxis őrzői vagy a Thor: Ragnarök, azt meg majd az idő dönti el.


A történet sok évre nyúlik vissza, amikor egy Vibránium meteorit becsapódott Afrika egyik szegletébe, a Wakandai királyságba és ott eggyé olvadt a földdel és kicsit a faunával is. A Wakandai nép igen hamar rájött, hogy az idegen anyag mennyi pozitív hatást tud kifejteni az országra, minden területen. A fém segítségével a helyi király természetfeletti erőre tett szert és még a technikai fejlődésük is beelőzi - tiszta pol-korrekt - a világ többi részét. Wakanda uralkodói családi ágon váltják egymást. Az aktuális király T'Challa (Chadwick Boseman), akinek apját egy a Bosszúállók közeli esemény közben érte halálos merénylet. Fiának először a szokásjog miatt kell megmutatnia, hogy érdemes a trónra, később pedig egy homályos múltú, mégis rokonság közeli fiatalember, Eric Killmonger (Michael B. Jordan) trónkövetelési igényét kell semmissé tennie, hogy mind királysága, sőt, talán az egész bolygó békéjét megőrizhessék a továbbiakban.

T'Challát az is nyomasztja, hogy a hatalmas erő, amelynek birtokosa, talán az egész világ fejlődését elő tudná segíteni, ugyanakkor, ha nem dönt jól, apró ámde hatalmas királyságát is veszélybe sodorhatja, hiszen hiába tenne ő jót a világgal, ha a világ esetleg mohó és többet akarna. Kétségeit anyjával, testvérével, apjának szellemével és egyéb segítőivel is megosztja, plusz még apjának gyilkosa is a látóterébe kerül, ha esetleg hősünk kicsit unatkozna.
Lassan kibontakozik egy klisés királydráma, amely ismét bizonyítja, hogy ahol nincs demokrácia, mennyire talmi a hatalom. (Tényleg itt van egy ennyire gazdag ország, ilyen fejlesztésekkel, várossal, technikával és jöhet egy rokon, aki igényt tart a trónra és sima közelharcban eldőlhet, hogy az ország sorsát ki egyengeti tovább? Persze, láttunk sok Afrikai filmet, gyilkos csapatokról, amelyek néha saját, máskor a szomszéd népeket gyilkolják halomra, mégis meg kellett hagyni ezt a egyértelműen a térségre jellemző "hagyományt" ebben a képregény moziban is?) (Mit is beszélek, hiszen Shakespeare III. Richárdja is kb. ilyesmiről szól...)

A film egyik legrosszabb jelenete. Mintha két fűnyírógépember püffölné egymást.

A nagy öregek, mint királynő anyu, Ramonda (Angela Bassett) és a királyi jobb kéz és mágiaügyi miniszter, Zuri (Forest Whitaker) nem kapnak/kaphatnak elegendő és minőségi játékidőt. Hogy ne csak feketék szerepeljenek - és ezzel elveszítsenek sok fehér nézőt, ide sorolva az esetleges fajgyűlölő amerikai képregény kedvelőket is, akik nem is tudom, hogyan reagálhatnak arra, ha egy már bejáratott képregény univerzumban feltűnik egy fekete bőrű hős - komikus mellékszereplőnek, bár, a történet szempontjából kihagyható lenne, betették a mostanra már eléggé ismert - köszönd a Hobbitnak és a Sherlock sorozatnak - Martin Freeman-t, aki korábbi Marvel filmekből hozta Ross ügynök figuráját.
Ha ő nem lenne elég szerethető és vicces, akkor rásegít erre T'Challa hugicája, Shuri (Letitia Wright) akinek képességei vetekednek mind Tony Stark, mind Lucius Fox, mind Q technikusi szakértelmével. Azaz kisujjából ráz ki olyan fegyvereket és egyéb kütyüket, ami, már koránál fogva is a korábban említett három úr fölé helyezi a hölgyet. Mondjuk, hitelessége a karakternek legalább annyira komolyan vehető, mint a "Világ nem elégben" Denise Richards atomtudósa. Azon még ma is "sírok".
Ross ügynök és Shuri között legalább működik egyfajta kémia, pedig alig akad közös pontjuk.
Ezt a kémiát már sokkal jobban hiányoltam T'Challa és korábbi és egyben következő szerelme, Nakia (Lupita Nyong'o) kapcsolatából. Talán nem véletlen, hogy a film egyéb karakterei folyamatosan ezt erősítve utalnak rá, hogy béküljenek ki...
A végtelenségig a trónhoz lojális női amazon szerepe, Okoye (Danai Gurira) pedig jól jött az őt alakító színésznőnek, hiszen nem játszhatja a végtelenségig Michonne karakterét a "The Walking Dead"-be, ezért amikor épp a sorozat forgatási szünetben van, el kell vállalni ezt-azt mellette, a jövőre gondolva. Egy Marvel karakter pedig pont megfelelő erre. Hogy legyen kis dráma a jók oldalán, persze szembe állítják a szerelmével, hogy lássuk, milyen, amikor valaki nem az uralkodóra, hanem magára a trónra esküszik fel, miközben kedvese, W'Kabi (Daniel Kaluuya) ideológiai problémák miatt a harctéren lehet, hogy pont szembe kerül vele.
És a sok bába közt nem veszik el a fehér "holló", Andy Serkis! Az angol színész sikeresen kikapta magának a film egyik fontos negatív szerepét, még akkor is, ha olyan logikátlanul hullik végül a porba a végén. Addig viszont szórakoztató látni, hogy a színész mit művel, ha épp nem takarja ki a CGI.

Honnan ismerős?
Nem ez lesz a kedvenc filmem a Marveléktől, mert mind a humor kevés benne, mind a dráma nem nagyon fogott meg. Az akciót hiányoltam és azt sem nagyon értem, ha olyan szépen elgyakorolnak egy harci koreográfiát, ami hosszú másodpercekig tartóan is látványos a werk filmben, azt a moziba kerülő változatban mi a francért kell élvezhetetlenné vagdosni? Volt a film elején az a dzsungel harc, amikor komolyan elgondolkoztam rajta, hogyha ebben a szellemben fogják a film verekedéseit prezentálni, akkor inkább elhagyom a termet, annyira zavaró volt, hogy semmit nem tudtam követni az eseményekből a vászonhoz viszonylag közel ülve. (Barátnőm fogta a kezem, erősen... így nem bírtam felállni.) Ahogyan több kritikában utalnak rá, a film néhol közel kerül az "Oroszlánkirályhoz" is. A végső verekedésben pedig az egyik ugró-kapaszkodó jelenetsor pedig egyértelműen már vászonra lett festve az első X-Men filmben, amikor Farkast a szabadságszobor tetején eldobja Kardfog, és Farkas a levegőben átfordulva kapaszkodik a szobor fejét övező szent korona hét ágának egyikében. Itt T'Challa kerül azonos szituba és kapaszkodik egy elektromos gerendába.

A film sok jelenetében idéz meg korábbi mozikat, teljesen kiszámítható. Viszont a főgonosz már majdnem szimpatikus.

Töfi:
- Nevek, akik végül nem lettek T'Challa: Chiwetel Ejiofor, John Boyega, Wesley Snipes (Évekkel korábban szerette volna, de kiöregedett), Djimon Hounsou, Anthony Mackie, Adewale Akinnuoye-Agbaje, Noel Clarke. Volt, aki egyeztetés miatt, volt, akit a stúdió utasított el, volt, aki már szerepelt más Marvel filmekben és volt, aki kiöregedett.
- T'Chaka szerepét egy apa-fia páros alakította, értelemszerűen, mikor, melyik kornak megfelelően.
- Michael B. Jordan a rosszul teljesítő "Fantasztikus Négyes" rebootban játszott már. A "fekete Párduc" karaktere egy "Fantasztikus Négyes" képregényben mutatkozott meg, a hatvanas években.
- Angela Bassett már játszott egy "Fekete Párduc" című filmben, amely fekete bőrű polgárjogi aktivistákról szólt, 1995-ben.

Esti Corvin program. 

70%

Ha megnéznéd:
- Fekete Párduc (2018) (Hamarosan)

Innen ismerős...