Meg fognak ölni - They Will Kill You (2026)

Meg fognak ölni - They Will Kill You (2026)

Rendezte: Kirill Sokolov

A film MAFAB adatlapja: They Will Kill You (2026)

Megtekintés: A film egyértelműen abba a sorba tagozódik be, amiben az "Aki bújt" című horrorkomédiát is megtalálod. Sokféle formátuma van, de a lényeg, hogy van egy főszereplő, leginkább final girl és vele szemben egy csoport, amelyik szeretné legyilkolászni őt. Minden más csak a körítés. Van, hogy az ilyen mozi valami világ végén játszódik, ahol egyszer csak te leszel az űzött van (Tökéletes célpont, Játssz a túlélésért!) vagy valami szűkebb térben, esetleg épületben, kisvárosban, de ugyanúgy te menekülsz, a többiek meg ölnének. (Te vagy a következő! Halál cukik) 

Szóval, nem is új műfaj, de a hasonlóságok ellenére nem is unásig koptatott, szerintem. Sokolov pedig nagyon jól kufárkodik az eszközeivel, megfelelő ritmusban használva szöveges humort és képi geget. Az egész film végig pörög, néha megidéz korábbi sikeres mozikat, de nem másolja őket szemtelenül, inkább tiszteleg előttük, így eszünkbe juthat az Elhagyott szoba is, de akár olyan kult mozik, mint az Oldboy vagy a Rajtaütés. 

Asia Reaves (Zazie Beetz) egy karakán balhés lány, aki a testvérét mentené attól a férfitól, aki az apai teendőit nem volt képes ellátni. A helyzet egészen kiéleződik, ami miatt Asia menekülni kénytelen és néhány évet a sitten pihenni. Amint kiszabadul, a huga után indul, hogy egyrészt maga mellé vegye, másrészt, vezekeljen azért, mert miatta kellett a kislánynak az alkalmatlan fater mellett maradnia.

Asia infót kap, hogy lehetséges, hogy a kistesó (aki mostanra szintén nem gyerek már, hisz tíz év telt el, ami miatt azért komoly károkat kellene helyrehoznia Asianak, ami a tesó lelkét érhette)egy titokzatos hotelben kapott állást, ahova kb. kihalásos alapon lehet munkát szerezni. Asia azonban megkapja az állást és nyugtalan álomba merül új szálláshelyén, hogy majd kipihenve és erőre kapva megkeresse Maria-t (Miha'la).

Azonban már első este nyilvánvalóvá válik, hogy a mentőakciója komoly hátrányban indul a helyiekkel szemben, akik nem csak kurva sokan vannak, de olyan erős kötelék fűzi őket egymáshoz, ami sokszorosan felülmúlja mindazt, amit Asia korábban gondolt a feladatáról. Mellesleg a kedvenc jelenetem még a nyugalmi állapotban történt meg, mikor egyik karakterünk, amolyan Tarantinos-Kurt Russelles pillanatot idézve, szuperközeliben nyalintja meg az akkor még alvó Asia lábát. Szerencsére, mondjuk, Zazie Beetz lábfeje sokkal szexisebb, mint mondjuk Uma Thurman kóma utáni vírgácsa, vagy Margaret Qualley autóműszerfalra felbaszott patája. (Színésznőként kedvelem őket, de szerintem a láberotika oltárán nem annyira tudnának adózni.)

Innentől ha túl sokat mondanék, az erősen szpojleres lenne, de szerintem nem illő, elbasznom azt a vattafak érzést, amit én az első komoly csavarnál éreztem. 

A film akciójelenetei egészen ügyesek, néha bravúrosak, máskor talán kicsit túl csináltak is, de olyan érzésem volt közben, hogy a színészek, mint Rosanna Arquette, Heather Graham vagy Tom Felton direkt élvezték az akciós és véres bohóckodást. A nindzsa szemgolyó meg kifejezetten szórakoztató volt, még akkor is, ha az Evil Dead és a Earth Alien után olyan sokat elvileg nem lehet a témához tenni. Itt mégis sikerült. A történet egészen kerek egésznek tűnik, de ezt azért sajnálom, mert Asia Reaves karaktere annyira jól kitalált és Beetz annyira éli az egész filmet, hogy sajnálom, ha egyetlen mozira használták el a karakterét. (Habár, simán készülhet egy folytatás, hiszen az "Aki bújt" is kiállított egy második részt.)

Ezt a filmet felesleges elemezgetni. Egyszerűen csak élvezni kell. Akár egy ivós játékhoz is felhasználható, aminél ha valaki felismer egy korábbi sikerfilmet egy-egy jelenetből, akkor inni kell. Simán bebasztok az első húsz perc után!

Könnyű rásütni a filmre, hogy majmolja a sikeres Aki bújt-ot, de nem érdemes lefitymálni, mert annyival szórakoztatóbb. Sem a színészi gárda nem gyengébb, sem a forgatókönyv. Akció terén meg rendesen köröket ver a hasonló tematikájú mozikra.

Nem hiszem, hogy túl sokat kell várni rá, hogy Zazie Beetz belépjen a leghíresebb színésznők közé. Szeretném a bogjas fejét még sok filmben látni!

75%

Direkt igyekeztem minél kevésbé szpojlerezni!

Ez nem az a láb, amit a filmben megnyalnak! Ez az a láb, amit a színésznő lábának védelmében kellett az akciójelenetek közben viselnie. 

Lidérces órák - After Hours (1985)

Lidérces órák - After Hours (1985)

Rendezte: Martin Scorsese

A film Mafab adatlapja: After Hours (1985)

Megtekintés: Scorsese filmjében bárki magára ismerhet a főszereplő alakjában, aki valaha hirtelen ötlettől vezérelve elindult egy randira, ami azután nem úgy sült el, ahogy várta(d).

Én is jártam így. Valamikor a kilencvenes években a metrón a katonatársammal ketten, szóba elegyedtünk két, nálunk fiatalabb lánnyal, akik meghívtak minket egy vidéki diszkóba, hogy szórakozzunk egyet. (Mobiltelefonos kor előtt...) Mit veszíthetünk alapon levonatoztunk a városkába - dögöljek meg, ha emlékszem még a nevére - eljutottunk a helyi diszkóba, ahol előkerült legalább az egyik lány, akitől megtudtuk, hogy a másikat nem engedték el a szülei, az egyiket - akivel beszélgettünk - meg állítólag nem sokkal korábban jegyezte el a pasija. Ilyen indítás után egyértelmű, hogy ittunk, mint barom és mire menni kellett haza, eléggé töredezetté vált körülöttünk a világ. Egy ezüst gyűrűm is eltűnt... és a cimborám meg lehányta a helyi kidobó kocsiját. Nem volt egyszerű kidumálni, hogy ne üssék le a srácot, de a helyi erő nem volt olyan erőfitogtató lesipuskás, mint sokan a pesti éjszakában, akik a szolgáltatás színvonalának emelése helyett edzőteremnek nézik a munkahelyüket és szórakozásból püfölik a kapatos vendégeket. Azért kalandunk hiábavalósága, akárcsak a filmben Paul Hackett-é (Griffin Dunne), bőven elégnek bizonyult ahhoz, hogy a felnőtt életem további részében csak biztosra menjek és a levegőben lógó ígéreteknek ne dőljek be.

Paul Hackett, aki nappal programozó, este pedig kispolgár - értsd. ül egy kávézóban, könyvet olvas, míg elfárad és hazamenne kényelmes kuckójába - beszélgetésbe elegyedig egy csinos, fiatal lánnyal, Marcy-val (Rosanna Arquette) aki ugyan bolondosnak tűnik, de annyira nem, hogy tökéletesen elriassza magától a Paul-ban szunnyadó állati szeretőt. Vagy valami ilyesmi. A hapsi úgy érzi, az ő napja jött el, amikor a lány megadja neki a telefonszámát és nem figyel az apró, intő jelekre. Egyetlen húszdolláros bankjeggyel elindul a telefonban megadott címre, mert reménykedik egy potya numerában. Ne legyen illúziónk, nem szerelmet keres, csak egyszeri kalandot.
Azt viszont meg is kapja, maradéktalanul.
A film, bővelkedik humoros pillanatokban, de ennek ellenére dráma. Dráma a női karakter sorsának szempontjából és dráma Paul életének egyetlen éjszakáján keresztül is, igaz, végül Paul visszatér a fénybe és teljesen újjászületik.

Jó tanács: Ha olvasol egy gyorsétteremben, sose nézz fel a szomszéd asztalnál ülő lányra.

Griffin Dunne tökéletes a szerepre, mert tökéletesen átlagos, sőt, talán kicsit alatti figura. Nem különösebben jóképű, nem is magas, nem is túl sportos. A férfi néző azonnal tud vele azonosulni, mert kb. olyan, mint mi, a többség. Dunne szekere jól gurult a nyolcvanas években, köszönhetően olyan filmeknek, mint a kultikus horror mozi "Egy amerikai farkasember Londonban - An American Werewolf in London (1981) - John Landis mozija még az előkelő 101 Horror filmes könyvbe is bejutott - vagy a Madonna hírnevét öregbítendő komédia a "Ki ez a lány? - Who's That Girl (1987). Azután a főszerepek lassan megbízható mellék és karakterszerepekre változtak, és Dunne a kilencvenes években rendezőként is kipróbálta magát. Semmi kiemelkedő, de akadt pár szórakoztató cím: Meglesni és megszeretni - Addicted to Love (1997), Átkozott boszorkák - Practical Magic (1988), de mintha ez a vonal is kissé töredezetté vált volna mostanra.
Tehát, Dunne alkatilag tökéletes a figurára, színészileg inkább közepes. Azért vannak jó pillanatai, amikor a történet egyes pontjain idegből kifakad pl.

A női főszereplő, az Arquette dinasztia ötös testvér-csoportjából a legidősebb hölgy, Rosanna Arquette. A forgatás idején 26 évesen volt a színésznő a csúcson - főleg külsőleg - és neki is a legjobb filmjei ebben az időszakban készültek. Ma is aktívan filmez, de elkerülik a nagyobb mozifilm sikerek. Azért néha becsúszott jobb filmekbe, igaz, többnyire felejthető vagy erős mellékszerepekben. Madonnával neki is sikerült együtt dolgoznia a "Kétségbeesve keresem Susant - Desperately Seeking Susan (1985) majd Luc Besson mozi "A nagy kékség - Le grand bleu (1988) és Tarantino is foglalkoztatta a Ponyvaregényben - Pulp Fiction (1994).

Jó tanács: Ha mégis elcsavarogsz az éjszakába, akkor ne egyetlen darab pénzt vigyél magaddal, hanem legyen nálad több, lehetőleg nem egy helyen. Nincs rosszabb, mint amikor az utolsó tízesed - vagy húszasod - felkapja a szél.

A többi mellékszerepben csupa olyan színész jelenik meg, akik akkor voltak sikeresek, vagy később lettek ismertek. Will Patton alig egy perces szerepében hozza a bőrszerkós performance művészt. Talán ma ő a legismertebb vagy legfoglalkoztatottabb a szereplők közül. Azután van egy Teri Garr, akit az Aranyoskám-ban és a Harmadik típusú találkozásokban kedveltem meg. Feltűnnek még Kevin szülei is a Reszkessetek, betörők! filmből, John Heard és Catherine O'Hara és még közös jelenetük is van! Valamint Linda Fiorentino, (Men in Black) akire alig lehet ráismerni, ellenben látszik a melle! (Ami elég fontos, nem igaz?) :) Fiorentino azonban mostanra szinte teljesen visszavonult a filmezéstől, sajnos, akár Teri Garr.

A fényképezés remek és néhány vágás előre vetíti a Scorsese féle történet mesélést. Egyik kedvenc pillanatom, amikor Kiki (Linda Fiorentino) ledobja a tetőtéri lakásának kulcsát és Paul először bátran nyúl a repülő kulcscsomóért, majd az utolsó pillanatban rádöbben, hogy akár el is törheti az ujjait, ha rosszul kapja el a holmit, ezért ijedten visszalép. Szép és gyors vágás. De jó pillanatok, amikor a kávézóból felmegy  a pincérlány lakásába.

A forgatókönyv más helyeken azonban kissé túlírt cselekményileg és előfordulnak benne logikátlanságok is a karakterek részéről. Csak egy példa: Thomas (John Heard) a csapos felnyomja Paul-t a tömegnél, pedig egyértelmű bizonyítéka van rá, hogy a férfi nem lehet betörő - korábban ugyanis Tom még kulcsot is ad a főszereplőnek és a lakásából nem tűnik el semmi.
Vagy amikor a Kikitől vásárolt holmikat eldobják a kisteher gazdája, holott, azokat a tárgyakat épp nem lopták, hanem megvették...
Néhol a film abszurditása pattanásig feszül és a befejezés kissé elnagyolt, vártam volna valami kerekebb lezárást, de ettől függetlenül élvezetes darab, ha rá tudsz hangolódni.
Ha pedig valaha elmentél egy hasonlóan végződő randira, akkor rá tudsz.
A magyar szinkron nem rossz, de Eszenyi Enikő hangja teljesen más, mint Rosanna Arquette-é.

75%

Látnod kell darab: L I D É R C E S  Ó R Á K