Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Rendezte: David Robert Mitchell

A film MAFAB adatlapja: The End of Oak Street (2026)

Megtekintés: D. R. Mitchell első nagyfilmje még mindig számomra Top3-as horror mozi; A Valami követ egy olyan zsigeri szórakozás, amit mióta láttam, nem bírtam kiverni a fejemből és sokszor előveszem, hogy elfilozófálhassak a szexualítás hatásán az életünkre. Csak ajánlani tudom és örömmel hallottam, hogy hamarosan (Mitchell nem egy sietős rendező egyébként!) készül hozzá egy folytatás, amit nagyon vártam, de most, hogy letudtam Mitchell Blockbusterét, és ami még akkor is egy szerzői film, ha a végeredmény valahol a Spielberg-J. J. Abrams moziverzumban kaphatna előkelő helyet. Az Oak Street ugyanis tökéletesen eltávolodik attól a minőségtől, amit ha lehet egy filmtől már megszokásról beszélni, Mitchell letett az asztalra és kommersz pop corn látványfilmmel tágította a műfaji határokat, amiket eddig a horror és groteszk filmekkel mutatott meg. (Mert Mitchell második filmje, a Kaliforniai rémálom (2018) hangulatában és a néző számára befogadhatóság tekintetében akár testvérfilmje lehetne Richard Kelly - A káosz birodalmával (2006). Szerintem aki látta Dwayne Johnson sci-fi szatíráját, kb. sejti, mire gondolok!)

Szóval, nem tudom, mit vártam (Hogy jót szórakozzam) Mitchell titkolózva bepromózott mozijától, de amit kaptam, számomra közepes érzést hozott. A film korrekt rendezést kapott, a színészekre sem tudok panaszkodni, beleértve a gyerekeket is, a forgatókönyv azonban már hozott magával olyan logikai bakikat, amit a chatgpt simán kimagyarázhat, de nekem kellene befogadni. Az alaptörténet nem túl eredeti, max. ebben a formában. Volt egy sorozat, amelyet nem néztem meg, de emlékszem, hasonló volt a koncepciója. A La Brea (2021-24) között meséli el, hogy miután egy víznyelő megnyílik Los Angeles közepén, az oda bekerülő emberek komoly megpróbáltatások után igyekeznek túlélni az ellenséges, kőkori vagy még ősibb környezetben.

Itt egy idő-féreglyuk teóriát és anomáliát kapunk, ami miatt egy kisváros komplett lakóövezet kerül át az őskorba, amikor még a dínok uralták a világot. Az eseményeket a Platt család szemén keresztül ismerjük meg, akik mindezek mellett egyébként is egy válság megküzdésével kénytelenek megbírkózni; a kapcsolat kiüresedésével és elhidegüléssel. Ha jól figyeltem, mintha megint anya lenne az, aki már nem érzi azt, amit korábban és apa férfi képe nem lenne elég az egész család koherens összetartásához. Greg (Ewan McGregor) ugyanis már nem olyan erős családfő, mint korábban. Kicsit mintha az alkohol felé kacsintgatna, de ne írjuk le teljesen, hiszen képes még arra is, hogy fenntartsa a család anyagi likviditását, hogy éjszaka pizzafutárként keressen mellékest. Felesége, Denise (Anne Hathaway) legalább ilyen rosszul érzi magát és frusztrációit egy regényben akarja kibeszélni, amit titokban ír a pincéjükben. A gyerekeik már lassan a kirepülési időszakukba nőttek, a tinilányuk legalábbis, Audrey (Maisy Stella) egészen biztos, Brian, (Christian Convery) a fiúk pedig érzékeli a feszültséget, igaz nem érti teljesen, mi történik, de viselkedése pont ezért kiszámíthatatlan és ellenséges.

A felszín alatt már fortyognak az indulatok, azonban ebből a kisváros még nem sokat vett észre. Igazából, a Platt család nem teljesen menthetetlen, csak kellene valami, ami egrészt felrázza őket, másrészt emlékezteti, hogy ők egy család és együtt erősek, csak figyelem és türelemre van szükség. Meg a szeretetre...

Azután megtörténik a kozmikus dolog (vagy karmikus... figyelve a dínok baszott nagy karmait!) és úgy tűnik, a Platt család bár diszfunkcionális, azonban megfelelő stresszkörülmények között még mindig képesek működni, még ha csetlenek, botlanak is.

A film alapötlete, mint írtam, itt-ott már visszaköszönt, nem túl eredeti. Ellenben szórakoztató. Viszont vannak vele problémák, amik a hasonló műfaji filmeklnél rendre előkerülnek. Az egyik, hogy értem, hogy a teljes utcarészlet átkerült a múltba, de olyan ökoszisztéma kezd körülöttük létezni, ami alapján olyan érzésünk lesz, mintha a dínoszauruszuk imádnának egymás seggében élni. A Jurassic park filmekben még azt mondiod, oké, hogy zsufi van, mert egy sziget az életterük és mesterségesen pakolták az állatokat egymás seggébe. Azonban itt egy kerületnyi élettér került bele a komplett őslény világba és nem logikus, hogy ellepjék az utcát olyan lények, akik a saját világukban egészen biztosan tisztes távolságot tartanak egymástól. 

Aztán itt is vannak olyan döntések meg viselkedések, amiket nehéz elképzelni a mozifotelben ülve, hogy mi magunk is megtennénk. Van pl. egy konkrét karakter, akit behoznak, mint feszültség keltő faktort, hogy egy szituációban hirtelen okozzon egy kis kellemetlenséget, hogy azután  mindenféle dramaturgiai megfontolás nélkül a forgatókönyv elfeledkezzen róla. Itt is megtörténik az, hogy egy irreálisan nagy lényt egy hozzá képest törékeny szereplő minden izmát megfeszítve visszatartson, miközben bárki más a lények útjába kerül, repül a fenébe. Vagy mi már látjuk a közelgő, több tonnás veszélyt, de hát épp vitatkozunk, ezért szarunk a környezetre, ami annak fényében, hogy m,ár pontosan tudjuk, mire számíthatunk, egyenesen ostoba hozzáállás. 

A törtnet végét nem szpojlerezném el, de kissé összecsapott és nem is nagyon értem minden aspektusát, de erről majd beszélgessünk arról, ha láttad a filmet és leírtad a véleményed. Sokan szerintem hasonló történetet vártak már az unalomba fulladó Jurassic filmektől, azaz, hogy a dínók végre eljussanak az emberek legszűkebb élettereibe, a mindennapjaik valóságába.

filmcsócsálás:

Mielőttm azt állítanád, hogy nincs igazam, amikor azt állítom (állítástorlódás!) hogy nem eredeti a jelen tárgyalt filmünk, megemlítenék néhány mozit, amiben hasonló dolgok történnek:

Zathura (2005): Kis család társasjátokoskodik és mire észbe kapnak, az egész házuk átköltözik egy kitalált világba. Ugyan nem időutazás, de a mikrókörnyezet áttelepítésre kerül. A sci-fi vonulat garantált, a vér azonban elkerüli a történetet.

House of Time (2015): Jelenleg számomra teljesen ismeretlen időutazó történet, ami egy baráti társaságot helyez az 1944-es Normandiai partraszállás idejére, miközben a szereplők azt hitték, csak egy kis kellemes hétvégi iszogatást fognak megejteni egy ismerősük által vásárolt kastélyban.

Coherence (2013): A film, amit feliratosan néztem meg és figyelmetlenségem, valamint a felirat hiányosságai miatt azt megértettem, hogy egy remek időutazásos filmet látok, de, hogy valójában mis is történt pontosan, azt nem tudom. Újra kell néznem, neked meg legalább egyszer meg, ha eddig kimaradt. Az alapja amúgy ennek is az, mint a House of Time: Baráti társaság elmegy valahova iszogatni és lesz, ami lesz!!!

Dark (2017): A sorozat, amelyre egyre többen aggatják, hogy kultikus darab, de komoly hátránya, hogyha nem figyelsz oda, pillanatok alatt elveszel az időben való ugrálásoknak köszönhetően. Az első évadot egyébként láttam és igen erős darab.

The Langoliers (1995): Stephen King történetének érdekessége, hogy nem egy hagyományos időutazásos történet, amikor egy egész repülőgép kerül át az aktuális MOST pillanatból a leírhatatlan misztikus KORÁBBAN-ba. Sokak nem is feltétlenül értik meg ezt az anomáliát, így, ha számodra értelmetlen katyvasz lesz a sztori, inkább rádhagyom, mert valóban egy másfajta gondolkodás szükséges hozzá.

The Final Countdown (1980): A nyolcvanas évek egyik legjobb sci-fi idő anomáliás mozija, ami nálunk legalább akkor siker volt a videókazettás érában, mint a Bud Spencer - Terence Hill filmek, vagy az Oscar, vagy a Ford Fairlane kalandjai. Parádés szinkronnal, amiben még Juhász Jácint hangját is hallhatjuk, olyan színészekkel, mint Kirk Douglas és Martin Sheen. Egy izgalmas történelemlecke, amelyet végül nem sikerül helyrehozni, de ha tudjuk, hogyan alakult azóta a világ történelme, nem biztos, hogy nem így lett a legjobb.

Végső konklúzió: Amikor anyunak beüt a kapuzárási pánik és leoltja aput, hogy mennyire alkalmatlan, apunek kell okosabbnak lennie, mert bármikor, amikor egy nő belehajszolja a férfit a tökösségbe, a férfi simán elveszítheti a tökeit! Szóval, kapd be, Anne Hathaway!

65%

Ha tárgyi tévedést vagy elírást vettél észre, jelezd nekem a leszegett@freemail.com címen

Amerikai pasztorál - American Pastoral (2016)

Amerikai pasztorál - American Pastoral (2016)

Rendezte: Ewan McGregor

A film Mafab adatlapja: American Pastoral (2016)

Megtekintés: Kötelező azoknak a szülőknek, akik úgy érzik, épp elveszítik a gyermeküket. De megoldást nem kínál.

Ewan McGregor első rendezése Philip Roth Pulitzer-díjas dráma-regényéből készült el, közel tíz év előkészület, jogi herce-húrca és egyéb gáncsoskodás után. Sajnos, a kész mű talán kicsit papírízű lett, de összességében nincs a rendező-színésznek miért szégyenkeznie. Roth pedig nem először nyúl tabu témához, mert visszatérő motívum nála a polgári életből valamilyen kilógó kisember drámája.
A pastoral szó jelentése a filmben inkább átértelmezett, mint direkt, és leginkább az emberben kialakuló hitről mesél. Két hit csap össze itt és megoldást, feloldozást nem kapunk egyiktől sem, véleményünk azonban lehet.

A "Svéd" Levov (Ewan McGregor) a suli egykor közkedvelt foci sztárja, elvette középiskolai szerelmét, a szépségverseny győztes Dawn-t (Jennifer Connelly), hogy szépen behelyezkedjenek az Amerikai álom által diktál középkategóriás kispolgári életbe, életérzésbe. Nagy autó, jó munka - lehetőleg valami családi örökség - nagy föld vagy megbecsült kertvárosi környezet, hétvégén hússütés, sörözés, néha rácsapunk a titkárnő fenekére, máskor pedig kikérjük a lelkipásztor(ál) tanácsait, megjelenő lelki válságaink legyőzésében, ha esetleg elfelejtenénk, hogy mi is a szerepünk az USA gazdasági és politikai körforgásának gyűrűjében. Azután egy napon gyermekünk, aki már korábban is jelét adta másként gondolkozásának, olyan kérdéseket tesz fel, vagy olyasmit kér tőlünk, amely a komfortzónánkon kívül esik, ezért érdemben nem tudunk neki válaszolni, ami miatt bizalmát részben el is veszítjük. Azután a kérdések lelki válsággá terebélyesednek és azt vesszük szre, hogy egy idegennel osztozkodunk a fedél alatt. Merry (Dakota Fanning) pontosan ilyen körülmények között távolodik el szüleitől, hogy azután az átlagpolgár felmenők számára teljesen elidegenítő véleményét végül egy robbantásos merénylettel súlyosbítsa.

A szülei teljesen összetörnek. Dawn-on az őrület jelei jelentkeznek, de Seymour sem jár jobban, mivel megszállottan igyekszik felkutatni a fiatal lányt, aki valamikor a lánya volt. Az FBI nem könnyíti meg a dolgukat,ugyanakkor ha valaki el akar tűnni  a szülei elől, azt a hetvenes években könnyen megtehette, hiszen ez a Vietnam körüli korszak zavargásos időszak volt, amely rendesen megdolgoztatta a hatóságokat. Merry pedig miután még egy robbantásban részt vesz, eltűnik a világ szeme elől, kérdéseket hagyva maga után, amelyekre Seymour tovább keresi a válaszokat.

A film eléggé biztonsági játékot játszik, nem is érzem, hogy kellőképpen körbejárná a témát.
Először is, nem sokat tudunk meg arról, hogy Merry vallási és ideológiai meggyőződése vajon miből táplálkozik, ha otthon a családja nem vall semmilyen szélsőséges nézetet. Sajnos a film - nem tudom, a könyv vállalkozik e ilyesmire - nem mutatja be érthetően - talán senki sem tudná elmagyarázni ezt - hogy egy átlagos amerikai lány mitől érez késztetést aziránt, hogy szembeforduljon egy rendszerrel, hogy mindenféle erkölcsi fölényre hivatkozva végül kioltsa ártatlan emberek életét. Merry is meghasonlik az eseménysor végére, mint kiderül, mégis szükségét érezném, hogy egy ilyen dráma ne csupán a szülők kétségbeesésére korlátozódjon, hanem engedjen bepillantást abba is, hogy a gyermek miért, mikor, milyen körülmények között lép le a helyes útról, hogy végül - bár eredetileg humanista szándékok vezérlik - egyszerű népellenség váljon belőle. Nincs idő a film játékideje alatt, hogy megfelelően bemutassák Merry pszichológiai leépülésének stációit, pedig talán érdekesebb lenne, mint maga a szülői dráma, amit látunk.

A szülői részt sem érzem kiforrottnak, hiszen Levov-ék szinte izoláltak maradnak a tragikus esemény után. A meggyilkolt benzinkutas özvegye gyakorlatilag felmenti őket és a városka többi lakója sem érzi kötelességének, hogy Levovék portájára hányjanak, pedig, ha van amit megszoktunk hasonló filmekből, hogy a hozzátartozók állandó atrocitásnak vannak kitéve, ha egy családtag valami közösség elleneset tesz.

Merry önmagából kifordulása nálam kb. Anakin Sith pálfordulására emlékeztet, ami egyszerűen nem logikus, ezért úgy gondolom, a válaszokat az elme feltérképezésében kell keresni. Mert bármit is gondoljunk, aki háború ellenes tüntetőként benzinkutat robbant fel, az nem normális. Jó példa arra, mennyire nem logikus az elméje a lánynak, amikor apját pocskondiázza, amiért nem áll a feketék oldalára a zavargások idején:
- De hiszen a nálunk dolgozó emberek 80%-a fekete! - válaszolja az apja kétségbeesetten, hiszen mi sem természetesebb, hogy így a közösség rengeteg fekete tagjának biztosít megélhetést.
Merry pedig, egyáltalán nem logikai úton, pusztán mert lázad, lefitymálva jegyzi meg erre: - Akkor te egy hős vagy!
Vagyis, tehet az ember bármit, a lány elméje már nem gondolkodik reálisan és te csak a rossz lehetsz, miközben amit ő gondol, az a tökéletes igazság.
Mintha nem lenne fekete és fehér között átmenet.
Márpedig ez a fajta gondolkodás roppant veszélyes.

Végül Merry (Dakota Fanning)vezeklése is hiábavaló és ostoba, hiszen miután meghasonlik igazságkeresése közben és megölt három rendőrt egy pokolgéppel, vállalja az önkéntes száműzetést. De annak mi értelme van? Semmi...
Először is nem nézel szembe a felelősséggel, amivel több ember halálát okoztad. Gyáva hozzáállás.
Másodszor, azzal, hogy visszavonultan élsz, egy állatgondozóban molyolva, azzal nem törlesztesz a társadalomnak. Természetesen az sem törlesztés, hogy a börtönben rohadsz meg, de azzal legalább bizonyítod, hogy a konvenciók felett nem állsz és elfogadod a társadalom rád rótt büntetését, ha már ennek a társadalomnak akartál példát mutatni korábbi szélsőséges tetteiddel.

Elhiszem, hogy nem csupán Merry felelőssége az események láncolata. Elhiszem, hogy olyan szereplők is benne voltak, akik a fiatal lány naivitását kihasználták és szektás módszerekkel irányították őt. Elhiszem, hogy tiniként bizonyos otthoni viselkedésmintákat látva azt negatívumként élte meg, hiszen a tinik "élete" a lázadásról szól.
Elhiszem, hogy az otthoni fegyelem legkisebb jelét is személyes támadásnak érzékelte, mert éreztem ezt korábban magam is.
Sok mindent elhiszek.
Ám azt nem, hogy a kallódó tiniket fel kellene menteni, ha elsodorja őket valami hasonló eseménysor. Nem. Azok  a tinik, amikor először nemet mondanak apunak, vagy anyunak, hogy azután egy idegen karjaiba meneküljenek, aki esetleg karizmatikus kisugárzásával a világból, otthonból, családból képes ellenségképet kreálni, éppen olyan hibásak, mint maguk az imposztorok.
A tini, aki lázad a világ ellen és elveszik ebben a lázadásban, maga is hibás, mert hagyta, hogy az ostoba érzelmek legyőzzék a racionális gondolkodását. Márpedig racionalitás nélkül nincs rendszer és rendszer nélkül nincs, csak káosz.
Káoszt okozni, direkt, pedig bűn, mivel társadalom ellen való.
Márpedig a társadalom része vagyunk mi is, nem állunk felette.
Merry pedig ezt felejti el, amiért később vezekelnie kell.
Ha valamit otthonról magával kellett volna vinnie az útra, az az, hogy a káosz nem jó. Ha erre sem volt képes, akkor mentálhigiénés problémái vannak, amelyek kordában tartásáért nagy részben ő  a felelős.
Egy biztos, hogy az ilyen mentalitású fiatalokat ki kell szűrni és segíteni kell helyes irányba terelni őket.

A film befejezése szikár, szinte már összecsapott. Egyértelmű , hogy nem érdemelt hőseink életútja hepiendet, mégis úgy vélem, A "Svéd" mint családapa, nem érdemelte ezt a sorsot.
Persze, ilyen események után mi lehetne megnyugtató befejezés számunkra?

Színészeink remekek, a dramaturgia kissé hézagos, a motivációk pedig legalább annyira ziláltak, mint a valóságban is előfordulnak. Ez az egy oka van, hogy nem érezhetem negatívumnak Merry karakterének felépítését, hiszen pont olyan, mint bármelyik hasonló fiatal, aki elveszíti a logikusságát.

A fényképezés remek, de kissé tévéfilmes. McGregornak még van mit tanulnia a rendezésről.
Jennifer Connelly kaphatott volna több szerepet is, habár legalább az apósjelölttel (Peter Reigert) való vitája egy remek jelenet.
David Strathairn pedig sokkal jobb színész, hogy ilyesmire pocsékolják el.

65%

Ha megnéznéd:
- Amerikai pasztorál (2016)

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Rendezte: Gavin O'Connor

A film Mafab adatlapja: Jane Got a Gun (2016)

Megtekintés: Obi Van Kenobi csúnyán kurvának adná Padmét, de Owen bácsi résen van.

Kedves "Star Wars" rajongók: Ebben a filmben mindjárt három ismert színész is megjelenik, akik, amennyire emlékszem, együtt játszottak korábban a Saga II. és III. részében. (Közös jelenet talán csak a kettőben volt, de nem emlékszem.) Hogy ettől jobb lett a film? Nem.

Mindhárom színész a korosztályának nagy kedvence. Ettől sem lett jobb a film.
Az sem segített, hogy az eredetileg felkeresett rendezőnőt, Lynne Ramsay-t korábban hitegették a stúdiótól mindennel, majd mikor végül ez a technika sem tette a művészt elégedetté - kreatív nézeteltérések - végül menesztették és vele többen kihátráltak a produkcióból, többek között a méltán híres operatőr, Darius Khondji is. Khondji elég egyedi látásmódú operatőr, akinek ízlése és stílusa legalább - számmal kifejezhető ez? - 20-30%-kal megnövelte volna a mozi értékét. Érdemes munkásságának utána menni. Lynne Ramsay zsenijében közel sem vagyok biztos, habár drámai fronton nem kétséges, hogy hatásos a munkája. Khondji távozása egyértelműen nem tett jót a filmnek.

Meg az sem, hogy közel három évig készült és tologatták a bemutatót, mert azt lassan még egy laikus filmnéző is tudni fogja, hogy amikor egy mozit - bármilyen okból - pakolgatnak, akkor a legritkább esetben lesz a végeredmény kielégítő az egyszeri néző számára. Jelen esetben is így történt és még a műfaj sem tipikus nézőcsalogató, hiszen western-dráma, amiért nem állnak az emberek sorba, még akkor sem, ha az utolsó 3-4 évben ritka erős darabokat is sikerült készíteni a műfajon belül. (Főleg Európában.)

Gavin O'Connor rendezőként közel azt az ismertségi szintet képviseli, mint Ramsay. Filmográfiájukat olvasva legalábbis hasonló habitusú rendezőnek tűnnek, csak, míg Ramsay valószínűleg jobban kiemelte volna a címszereplő Jane női oldalát, addig O'Connor, szerintem, nem közelített ennyire érzékenyen a feminin részekhez és így egy sokkal profánabb, egyszerűbb mozit adott ki a kezei közül. A végeredmény, ha egyetlen szót aggathatok rá, akkor a nem túl hízelgő, korrektet kapná. Mert egy közepesen erős filmdráma, semmi nagy pillanattal, semmi lezáró katarzissal és még az akció is eléggé szűken van mérve, ami miatt azok is elpártolhatnak tőle, akik szeretik a pörgősebb western történeteket. A közel száz percet egyszer végig lehet ülni, de ami fájó, hogy kb. csak annyiszor is érdemes, mert hiába világsztárok a főszereplői, ha olyan papírízű a végeredmény.

Történet:
Jane (Natalie Portman) férje (Noah Emmerich) egy hosszabb utazásbó úgy érkezik haza, hogy rendesen kilyuggatták a bőrit. Mielőtt ráhűlne, épp hazaér és arája megfótozza. Bill, az ura, elrebegi, hogy előkerültek azok a kurafiak, akiktől egyszer már sikeresen mentette meg az asszonykát, mireföl Jane kénytelen meglátogatni a legközelebbi szomszédjukat (Joel Edgerton), hogy segítséget kérjen tüle, bízva abban, hogy közös múltjukra való tekintettel a férfi nem fog neki nemet mondani, akirő tunnya, hogy háborút megjárt, viharedzett és valami okbúl érzelmileg kötődik az asszonykához őjis.
Nemezisük (Ewan McGregor - nem ismertem meg) lassan érkezik a vidékrű, marcona patkányseregével, hogy leszámoljanak Bill-lel, közben nem számolnak a szomszéddal, aki az életét is képes Jane-ért áldozni, ha mán muszáj. Mert van ott sötét mút és van ott rejtelmezett titkok.
A végire meg mindenre fény derül.

Azért igyekeztek végig lassan adagolni a háttértörténetet, hogy legyen azért meglepi. Szerintem, azért aki már látott pár hasonló filmet, nem sokáig marad homályban, ám ettől függetlenül egy jó pont, hogy igyekeztek kicsit csavarni egyet a történeten. A befejezés - a leszámolással együtt - nekem kicsit gyors és összecsapott.

Ahogy már írtam, semmi extra, csak simán korrekt.

50%

Fura érzés látni, hogy Natalie Portman is öregszik és hova jutott a Leon, a profi Mathildája óta.

Ha szeretnéd látni: J A N E  G O T  A  G U N

Töfi:
- Tucatnyian fordultak meg a produkció háza táján a főszerepek reményében. Csak néhány név, a lehetséges karakterek jelölése nélkül: Bradley Cooper, Michael Fassbender, Karen Gillan, Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal, Joseph Gordon-Levitt, Jude Law, Tom Hiddleston
- A film elvileg egy 1971-es western enyhe remek átirata: Hannie Caulder
- A befejezés a gyermekkel korábban már visszaköszönt nekem egy thrillerből. Mintha a "Halálkanyar - Switchback (1997)" című filmnek lett volna hasonló vége.
- A Hideghegyben Portman már alakított egy nagyon hasonló karaktert - magányos nő, várja a férjét haza, egyetlen gyerekkel és idegen férfiak támadnak rá. Ott sokkal rövidebb és drámaibb volt az egész.

Ha szeretnéd megtekinteni:
- Jane a célkeresztben (2016)