A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anne hathaway. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anne hathaway. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 25., kedd

Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Rendezte: David Robert Mitchell

A film MAFAB adatlapja: The End of Oak Street (2026)

Megtekintés: D. R. Mitchell első nagyfilmje még mindig számomra Top3-as horror mozi; A Valami követ egy olyan zsigeri szórakozás, amit mióta láttam, nem bírtam kiverni a fejemből és sokszor előveszem, hogy elfilozófálhassak a szexualítás hatásán az életünkre. Csak ajánlani tudom és örömmel hallottam, hogy hamarosan (Mitchell nem egy sietős rendező egyébként!) készül hozzá egy folytatás, amit nagyon vártam, de most, hogy letudtam Mitchell Blockbusterét, és ami még akkor is egy szerzői film, ha a végeredmény valahol a Spielberg-J. J. Abrams moziverzumban kaphatna előkelő helyet. Az Oak Street ugyanis tökéletesen eltávolodik attól a minőségtől, amit ha lehet egy filmtől már megszokásról beszélni, Mitchell letett az asztalra és kommersz pop corn látványfilmmel tágította a műfaji határokat, amiket eddig a horror és groteszk filmekkel mutatott meg. (Mert Mitchell második filmje, a Kaliforniai rémálom (2018) hangulatában és a néző számára befogadhatóság tekintetében akár testvérfilmje lehetne Richard Kelly - A káosz birodalmával (2006). Szerintem aki látta Dwayne Johnson sci-fi szatíráját, kb. sejti, mire gondolok!)

Szóval, nem tudom, mit vártam (Hogy jót szórakozzam) Mitchell titkolózva bepromózott mozijától, de amit kaptam, számomra közepes érzést hozott. A film korrekt rendezést kapott, a színészekre sem tudok panaszkodni, beleértve a gyerekeket is, a forgatókönyv azonban már hozott magával olyan logikai bakikat, amit a chatgpt simán kimagyarázhat, de nekem kellene befogadni. Az alaptörténet nem túl eredeti, max. ebben a formában. Volt egy sorozat, amelyet nem néztem meg, de emlékszem, hasonló volt a koncepciója. A La Brea (2021-24) között meséli el, hogy miután egy víznyelő megnyílik Los Angeles közepén, az oda bekerülő emberek komoly megpróbáltatások után igyekeznek túlélni az ellenséges, kőkori vagy még ősibb környezetben.

Itt egy idő-féreglyuk teóriát és anomáliát kapunk, ami miatt egy kisváros komplett lakóövezet kerül át az őskorba, amikor még a dínok uralták a világot. Az eseményeket a Platt család szemén keresztül ismerjük meg, akik mindezek mellett egyébként is egy válság megküzdésével kénytelenek megbírkózni; a kapcsolat kiüresedésével és elhidegüléssel. Ha jól figyeltem, mintha megint anya lenne az, aki már nem érzi azt, amit korábban és apa férfi képe nem lenne elég az egész család koherens összetartásához. Greg (Ewan McGregor) ugyanis már nem olyan erős családfő, mint korábban. Kicsit mintha az alkohol felé kacsintgatna, de ne írjuk le teljesen, hiszen képes még arra is, hogy fenntartsa a család anyagi likviditását, hogy éjszaka pizzafutárként keressen mellékest. Felesége, Denise (Anne Hathaway) legalább ilyen rosszul érzi magát és frusztrációit egy regényben akarja kibeszélni, amit titokban ír a pincéjükben. A gyerekeik már lassan a kirepülési időszakukba nőttek, a tinilányuk legalábbis, Audrey (Maisy Stella) egészen biztos, Brian, (Christian Convery) a fiúk pedig érzékeli a feszültséget, igaz nem érti teljesen, mi történik, de viselkedése pont ezért kiszámíthatatlan és ellenséges.


A felszín alatt már fortyognak az indulatok, azonban ebből a kisváros még nem sokat vett észre. Igazából, a Platt család nem teljesen menthetetlen, csak kellene valami, ami egrészt felrázza őket, másrészt emlékezteti, hogy ők egy család és együtt erősek, csak figyelem és türelemre van szükség. Meg a szeretetre...

Azután megtörténik a kozmikus dolog (vagy karmikus... figyelve a dínok baszott nagy karmait!) és úgy tűnik, a Platt család bár diszfunkcionális, azonban megfelelő stresszkörülmények között még mindig képesek működni, még ha csetlenek, botlanak is.

A film alapötlete, mint írtam, itt-ott már visszaköszönt, nem túl eredeti. Ellenben szórakoztató. Viszont vannak vele problémák, amik a hasonló műfaji filmeklnél rendre előkerülnek. Az egyik, hogy értem, hogy a teljes utcarészlet átkerült a múltba, de olyan ökoszisztéma kezd körülöttük létezni, ami alapján olyan érzésünk lesz, mintha a dínoszauruszuk imádnának egymás seggében élni. A Jurassic park filmekben még azt mondiod, oké, hogy zsufi van, mert egy sziget az életterük és mesterségesen pakolták az állatokat egymás seggébe. Azonban itt egy kerületnyi élettér került bele a komplett őslény világba és nem logikus, hogy ellepjék az utcát olyan lények, akik a saját világukban egészen biztosan tisztes távolságot tartanak egymástól. 

Aztán itt is vannak olyan döntések meg viselkedések, amiket nehéz elképzelni a mozifotelben ülve, hogy mi magunk is megtennénk. Van pl. egy konkrét karakter, akit behoznak, mint feszültség keltő faktort, hogy egy szituációban hirtelen okozzon egy kis kellemetlenséget, hogy azután  mindenféle dramaturgiai megfontolás nélkül a forgatókönyv elfeledkezzen róla. Itt is megtörténik az, hogy egy irreálisan nagy lényt egy hozzá képest törékeny szereplő minden izmát megfeszítve visszatartson, miközben bárki más a lények útjába kerül, repül a fenébe. Vagy mi már látjuk a közelgő, több tonnás veszélyt, de hát épp vitatkozunk, ezért szarunk a környezetre, ami annak fényében, hogy m,ár pontosan tudjuk, mire számíthatunk, egyenesen ostoba hozzáállás. 

A törtnet végét nem szpojlerezném el, de kissé összecsapott és nem is nagyon értem minden aspektusát, de erről majd beszélgessünk arról, ha láttad a filmet és leírtad a véleményed. Sokan szerintem hasonló történetet vártak már az unalomba fulladó Jurassic filmektől, azaz, hogy a dínók végre eljussanak az emberek legszűkebb élettereibe, a mindennapjaik valóságába.


filmcsócsálás:

Mielőttm azt állítanád, hogy nincs igazam, amikor azt állítom (állítástorlódás!) hogy nem eredeti a jelen tárgyalt filmünk, megemlítenék néhány mozit, amiben hasonló dolgok történnek:

Zathura (2005): Kis család társasjátokoskodik és mire észbe kapnak, az egész házuk átköltözik egy kitalált világba. Ugyan nem időutazás, de a mikrókörnyezet áttelepítésre kerül. A sci-fi vonulat garantált, a vér azonban elkerüli a történetet.

House of Time (2015): Jelenleg számomra teljesen ismeretlen időutazó történet, ami egy baráti társaságot helyez az 1944-es Normandiai partraszállás idejére, miközben a szereplők azt hitték, csak egy kis kellemes hétvégi iszogatást fognak megejteni egy ismerősük által vásárolt kastélyban.

Coherence (2013): A film, amit feliratosan néztem meg és figyelmetlenségem, valamint a felirat hiányosságai miatt azt megértettem, hogy egy remek időutazásos filmet látok, de, hogy valójában mis is történt pontosan, azt nem tudom. Újra kell néznem, neked meg legalább egyszer meg, ha eddig kimaradt. Az alapja amúgy ennek is az, mint a House of Time: Baráti társaság elmegy valahova iszogatni és lesz, ami lesz!!!

Dark (2017): A sorozat, amelyre egyre többen aggatják, hogy kultikus darab, de komoly hátránya, hogyha nem figyelsz oda, pillanatok alatt elveszel az időben való ugrálásoknak köszönhetően. Az első évadot egyébként láttam és igen erős darab.

The Langoliers (1995): Stephen King történetének érdekessége, hogy nem egy hagyományos időutazásos történet, amikor egy egész repülőgép kerül át az aktuális MOST pillanatból a leírhatatlan misztikus KORÁBBAN-ba. Sokak nem is feltétlenül értik meg ezt az anomáliát, így, ha számodra értelmetlen katyvasz lesz a sztori, inkább rádhagyom, mert valóban egy másfajta gondolkodás szükséges hozzá.

The Final Countdown (1980): A nyolcvanas évek egyik legjobb sci-fi idő anomáliás mozija, ami nálunk legalább akkor siker volt a videókazettás érában, mint a Bud Spencer - Terence Hill filmek, vagy az Oscar, vagy a Ford Fairlane kalandjai. Parádés szinkronnal, amiben még Juhász Jácint hangját is hallhatjuk, olyan színészekkel, mint Kirk Douglas és Martin Sheen. Egy izgalmas történelemlecke, amelyet végül nem sikerül helyrehozni, de ha tudjuk, hogyan alakult azóta a világ történelme, nem biztos, hogy nem így lett a legjobb.

Végső konklúzió: Amikor anyunak beüt a kapuzárási pánik és leoltja aput, hogy mennyire alkalmatlan, apunek kell okosabbnak lennie, mert bármikor, amikor egy nő belehajszolja a férfit a tökösségbe, a férfi simán elveszítheti a tökeit! Szóval, kapd be, Anne Hathaway!

65%


Ha tárgyi tévedést vagy elírást vettél észre, jelezd nekem a leszegett@freemail.com címen




2017. február 8., szerda

Trailer: Colossal (2016)


Elvileg a Fák februárban mutatja be Anne Hathaway új abszurd komédiáját, a "Colossal"-t, amely akció, rejtély és sci-fi is egyben. Nacho Vigalondo rendezésében - Időbűnök - egy fiatal nő véletlenül rádöbben, hogy valamiért a városban megjelenő pusztító Godzilla szerű szörnyeteg pontosan ugyanazt csinálja, amit ő, így gyakorlatilag vagy kettős teste van, vagy csak simán képes a lényt irányítani. Miután barátaival megosztja felfedezését, elkezdődik az ötletcunami, melynek lényege, hogy úgy szabaduljanak meg a szörnytől, hogy a lehető legkevesebb emberéletet áldozzák fel, beleértve magát a hősnőét is.
Várós!


2015. december 15., kedd

A kezdő - The Intern (2015)

A kezdő - The Intern (2015)


Rendezte: Nancy Meyers

A film Mafab adatlapja: The Intern (2015)

Megtekintés: Mivel De Niro korára való tekintettel lassan már nem fog tehetségéhez méltóan nívós szerepeket kapni - vélhetően - így be kell érnünk ezekkel a mellékszerep-főszerepekkel, amelyek legalább filmográfiájának terjedelmét növelik. Van egy olyan érzésem, hogy De Niro már rég leforgatta azokat a mozijait, amik miatt az emberek szívesen fognak munkásságára emlékezni. Az utóbbi években mintha rendre csupa olyasmit készítene, ami súrolja a "muszáj képben maradnom" kategóriát. Ha ez a film is ebbe a sorba tartozik - majd később válik el - akkor egészen biztos, hogy a sikerültebb munkái között lesz.

És még a film sem rossz. Csak olyan "női" mozi. Bár Robert De Niro a címszereplő, ez a film nem róla szól. Egy üzletasszonyról mesél, akinek élete legnehezebb időszakában sikerült rátalálnia a belső nyugalmára egy olyan férfi szemén és fülén keresztül, aki nagyapja lehetne.

Túlságosan biztonsági játék ez a mozi. De Niro karaktere nem létezik. Nincs még egy ilyen joviális, kedves fickó, aki hetven évesen, unatkozó magányában ennyire könnyen alkalmazkodjon, aki ilyen simulékonyan végezze munkáját, akinek minden szava, ha nem is éri el Buddha bölcsességét, de árad belőle a tapasztalat, logika és nyugalom. Ben Whittaker (Robert De Niro) felesége halála után megspórolt pénzéből világi kalandok felé fordult. Körbeutazza a világot, mert a mondással ellentétben, bárhol jobban érzi magát, mint az asszony nélkül, az üres házban. A négy fal egyszerűen agyonnyomná. Ezért, ha csak teheti, csupa olyan szabadidős tevékenységgel múlatja a még hátramaradt idejét, amely elvonja figyelmét és nem köti a kandalló mellé. Mivel a múlton keseregni a lassú halál lenne számára, ezért nyitottan a világra rója az utcákat és érdekli minden, ami az útjába kerül. Most például egy kereskedelmi cég keres senior korú marketinges munkatársakat, hogy eleget tegyenek a trendnek és megítélésüket pozitívabbá tegyék.


Ben elragad egy oszlopon lógó hirdetést és indul szerencsét próbálni. A bemutatkozó videója olyan sikeres lesz, hogy a munkaügyiek azonnal be is hívják és véletlenszerű feladatot választanak neki. Mi más lenne ez a feladat, ha nem pont a cég pörgős vezetőjének, Jules-nak (Anne Hathaway) egyik asszisztensi feladatkörét kapná meg tanulási szempontból. Ez Ben-nek tökéletesen megfelel, hiszen korábban negyven évig tevékenykedett hasonló vonalon, mint most női főnöke és így egy teljesen más szemszögből figyelheti meg, hogyan lehet egy vállalkozásból pénzügyileg hasznot hozni. Jules viszont kezdetben nincs elkápráztatva a marketinges fiúk ötletétől, hogy egy trottyot kelljen pátyolgatnia, miközben amúgy is van tennivalója munkában és otthon is, de hamarosan be kell látnia, hogy tökéletesen az előítéleteinek rabja lett. Ben ugyanis külsejében tűnhet trottynak, de belül, fejben, olyan, akár egy félisten. Valahogy mindenre tud egy megoldást, vagy egy megfelelő mondatot. Kezdetben a feladatkörében fellépő hibákat Jules figyelme nélkül is képes elhárítani, ám hamarosan kiderül, hogy ahogy változik Ben a munka hatására, úgy a környezete is változik Ben hatására és ez alól már Jules sem képes kivonnia magát.

Ha a két szereplő korban közelebb lenne egymáshoz, akkor egészen biztos egy romantikus drámát látnánk a vásznon. Valójában így is. Ez elsősorban egy olyan romantikus film, amelyben a két főszereplő között kialakul egy olyan szoros kapcsolat, amelyet más filmekben a testiség pecsételne meg, itt azonban a tökéletes bizalom és egymás életébe való beengedésben teljesedik ki. (Ben a film végére egyértelműen egy amolyan pót-nagypapája lesz a családnak.)

Ha nincs ilyen nagy korkülönbség, talán a kialakuló kapcsolat is más irányba terelődik el.

Ez a film, jelenleg nagyon sikeres bemutatón van túl. Kellemes történet, rengeteg érzelemmel, nem az alpári humorral telepakolva.
(Hatalmas különbség lehet két női rendező stílusa között is: Elizabeth Banks aki megrendezhette a Tökéletes hang második részét, egy sokkal nyersebb, profánabb vonulat, míg Nancy Meyers nőiesebb rendező és sokkal jobban fókuszál a karakterekre, azok függőségi viszonyaira, hátterére.)
A film végig egységes, nyugodt hatást kelt. A felmerülő problémákat is - SZPOJLER (?) - úgy mint házasságtörés illetve átadjam e a cégem irányítását valakinek? - finoman kezeli, nem nagyon erőszakolja a néző figyelmébe. Szóval, utal rá, hogy van, amikor borul a bili, ám végül olyan megoldásokkal zárja a filmet, hogy érezzük, hogy a bili borulása után még van esély feltakarítani.

Robert De Niro kiválóan hozza a kedves öregurat. Szomorú azonban azt olvasni, hogy állítólag a filmsztár mostanában enyhe demenciában szenved. Nem tudni, ez reklámfogás e vagy csak a sajtó tudatos hírferdítéseiből épített kacsa, azonban ha igaz, akkor elképzelhető, hogy De Niro egyik jutalomjátékát láthattuk és lassan el kell búcsúznunk a legendától. (Sean Connery hasonló okokból hagyott fel a filmezéssel, pedig utolsó filmjében még úgy tűnt, ereje teljében van: A szövetség (2003) (!) és Robin Williams halálának ügyében is szóba került, mint lehetséges ok, a demencia.

Anne Hathaway figurája kedves és könnyen szerethető. Most ő hozza a kemény kezű női főnököt, de ahogy telik a játékidő, kiderül, közel sem olyan könyörtelen munkaadó, mint neki volt Meryl Streep "Az ördög Pradát visel" című komédiában.

JoJo Kushner a tündéri kislány

Egyedül Rene Russo karaktere nem túl mély. A játékidő nem tud mit kezdeni nagyon a kedves masszőrnővel. Tudjuk, hogy ki fog közte és Ben között valamilyen kapcsolat, ám annak felépítése és levezetése kissé egyszerűen lett bemutatva. (Amennyire tudom, az okleveles masszőzök - legalábbis New York-ban - nem létesítenek romantikus kapcsolatot a klienseikkel, mert az az engedélyükbe is kerülhet, azonban nagyvonalúan lépjünk ezen az apróságon túl...) Kicsit olyan, mintha Russo azért lenne benne, mert szükség volt már megint egy filmet csinálnia. Mondjuk, rá amúgy sem jellemző nagyon, hogy állandóan kamera előtt akar szerepelni, csak úgy érzem, hogy ha már játszik, ennél fontosabb szerepeket is vállalhatna. (Pl. Éjjeli féreg - Az egy fontos karakter volt. Nem mellékszál.)

A mellékszereplők mind kedves figurák, beleértve a férjet is. Igazából nem nagyon van kit utálni ebben a filmben. Egy igazi szeretetbonbon az egész mozi. Nem annyira erősen, mint az Igazából szerelem, mégis kedvelhető mozi.
Kiemelhető a férjet alakító és a munkamániások sorozat egyik oszlopos tagja, Anders Holm, vagy Zack Pearlman, aki Davis-t alakítja és Ben lakótára lesz.

Popcorn mozi. Első randira kiváló választás. Érzelgős és mégsem annyira.

70%

Ha szeretnéd megnézni: A  K E Z D Ő

Érdekességként:
- Jack Nicholsonban gondolkodott a rendező, De Niro előtt. Biztosan másmilyen film lett volna.
- Harmadik közös filmje De Niro-nak és Rene Russo-nak.