Abigail - Abigail (2024)

 Abigail - Abigail (2024)

Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

A film Mafab adatlapja: Abigail (2024)

Megtekintés: Mindenképpen ajánlott mozi, ha kedveled a horrorfilmeket és ha a vámpírok a gyengéid, akkor meg ha még nem láttad, mi van veled?

A három alap szörnyes filmműfajból mindig is a zombis filmek lesznek a kedvenceim, és mögöttük kb. holtversenyben érkezik a vámpíros és farkasemberes mozi. (Most hagyjuk a leágazásokat és keveredéseket, mivel a vámpír és farkasember mítoszt erősen összekeverte mostanra a filmes kultúra.) Az Abigail egy vámpír horror és talán nem újítja meg a műfajt és nem is durrant túl nagyot, egy igen szórakoztató darab lett, egészen jól adagolt feszültséggel és olyan humorral, amit összességében kedvelni tudtam. Szerintem az igazi ereje nem is a vérszívó alakja miatt található benne, hanem a karakterek közötti kémia miatt, mert azt szinte végig éreztem és kedveltem.

Az alap, hogy egy kis csoport miután elrabol egy kislányt, elfurikázzák a gyereket egy mindentől kivül eső helyre, ahol a további feladatuk, hogy vigyázzanak rá még 24 órán keresztül, aminek letelte után átveszik tőlük a kis hölgyet (valami homályos váltságdíj ügy) és kapnak egy rakat pénzt, amivel akár azonnal nyugdíjba vonulhatnak. És mi már tudjuk, hogy ez nem lesz ennyire könnyű, és igazán akkor vagyunk szerencsések, ha korábban nem láttunk trailert és senki nem avatott be minket abba, hogy mit fogunk látni. Mert a film akkor üt igazán, ha semmire nem vagyunk felkészítve. Szóval, ha eddig nem láttad, most hagyd abba az olvasást, mert innentől szpojler!

- Igazad van, már akkor szpojlereztünk, mikor leírtam, hogy vámpíros a történet! (Bocsi!)

A történet nagyon nem bonyolult. Adva van egy mikrokörnyezet, fél tucat válogatott karakter, akik inkább szerethetőek, mint nem, és megfelelő mennyiségű vérengzés. Az első, amit éreztem a film megtekintése közben, hogy nem sokkal korábban láttam egy történetben alig eltérő (leginkább ott a jók és rosszak aránya fordult meg) filmet, ami szinte azonnal eszembe jutott, mikor elkezdődik a mozi kb. huszadik perce, ez pedig az "Aki bújt" (Ready or Not) című szórakoztató horror komédia. Nen annyira véletlen a hasonlóság, mivel a két filmet ugyanaz a rendező duó vitte vászonra. Nagyon jó érzékkel irányítják a szereplőiket és eléggé hasonló a fényképezett világ, a holttesteket emésztő helyiség pedig mindkettőben előkerül. 

A másik, ami azonnal rágni kezdte az agyamat, miután már kiderült, miről is szól a szituáció, hogy közel húsz éve írtam egy rövid novellát, amelynek alapötlete erősen hajazott erre a filmre, amitől egy picit bosszús lettem, de az meg az én nyomorom. Valamikor, réges-régen, mikor hozzájutottam egy apró REVO nevű csodához, azt gondoltam, hogy ezzel a kézi elektronikus notesszel milyen jó novellákat fogok írni. Bele is pötyögtem néhány REMEK művet (szándékosan külön írva) melyek közül az egyik egy ír ikerpárról szólt, akik bérgyilkosságból élnek és aktuális megbízatásuk teljesítésére kísérjük el őket, ahol egyikük bemegy egy csinos épületbe, ahol terveik szerint egy fiatal nővel kell végezniük. A férfi miután az előre eltervezett időn belül nem jön ki, testvére utána megy, hogy azután odabent döbbenjen rá, hogy akit meg kellene ölniük egy több ezer éves vámpír hercegnő és ő bérelte fel őket közvetítőkön keresztül, mert hosszú ideje tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy csak olyanokat mészáról le, akik a bűn útján járnak. Nem részletezem tovább a rövid novellát, hátha egyszer újra magírom, mert elfelejtettem mondani, hogy a kapott REVO egyik komoly hibája az volt, mint utóbb kiderült, hogy rendszeresen lefagy és ilyenkor törlődött róla minden korábbi adat.

Tehát, ott tartunk, hogy a kis csapat pernahajder (van ilyen szó!) szembesül azzal, hogy valójában ők a préda és habitusuknak megfelelően igyekeznek megoldani a problémát, miközben valójában vámpírvadászatból kifejezetten gyengék és az egyébként címszereplő kislány, Abigail (Alisha Weir) nem is felel meg mindenben a vámpír sztereotípiának.

Vele szemben kapunk egy kifejezetten szórakoztató fél tucat bűnözőt, akik közé szerethető karaktereket is sikerült becsempészni. A kedvencem a verőember Peter (Kevin Durand) aki az mellett, hogy ha kell simán keresztüllőne egy gyermeket is, ugyanakkor egy csupaszív medve, aki a gyengébb nemmel mégis igyekszik kedvesen bánni. A főszereplő pedig egy katonai múlttal rendelkező fiatal anyuka, Joey (Melissa Barrera) aki a gyermeke miatt kénytelen vállalni a zűrös munkát. Barrerát a Sikoly ötödik és hatodik részéből hozta magával a rendező páros és kifejezetten jó választás, mert szerethetően alakítja azt a karaktert, akiért igazán izgulni kell a történet alatt. Fontos mellékszerepben látszik és játszik Dan Stevens, aki főleg eddig horror zsánerben mozgott otthon, mellette azonban néhányszor a komikus vénáját (érted... vénáját!) is megcsillogtatta már néha-néha és abban is kifejezetten jól helytállt. Egy rövid karakterszerepben az ismert nevek táborát erősíti Giancarlo Esposito, de ő inkább csak amolyan ismert névvel bővítsünk figura.

ABigail számomra nem volt idegesítő, pedig a horrorfilmes gyerekszínészek nem mindig szuperálnak tökéletesen. Néhány apró részlet nem tetszett annyira, például, hogy Abigail miért játszik az étellel (Egyiküket megöli, hogy kicsit összezavarja a többieket, hogy vajon közöttük van-e a gyilkos, vagy valahol az épületben, de ha belegondolok, ez is logikus, szóval nem is tudom, miért zavart. a másik pedig az egyik karakter gyors likvidálása, miközben később úgy tűnik, mégsem megy a gyilkolás egy szempillantás alatt, de ha akarom, ezek is mind a vámpír szórakozását támogatják meg, hogy amíg megjön a reggel, addik kiélvezze hatalmát a rettegő szereplőkön. A film a legjobban a leleplezés pillanatáig működik a legjobban, utána kicsit felhigul. Mikor ezt írom, szándékosan nem néztem meg az utolsó 20 percet, hogy ne emlékezzem a befejezésre. De úgy emlékszem, a történetből eredően nem olyan gyorsan zárul le, mint az "Aki bújt", hiszen ott az átok motívum miatt a végén nem tudsz egy több fázisú lezárást odatenni, hiszen a koncepcióból fakad, hogy kb. mindenki egyszerre veszti el a fejét. Az Abigailt viszont tavaly láttam, ezért most megint felfedezem a befejezést, amit neked is ajánlok, ha eddig elkerülted. Röpke másfél óra, egyenletes humor és vér elosztással, jó hangulatban.

Bár, van, ahol lehúzták, nekem olyan 70% körül leng ki az élvezet mutatóm.

A vendég - The Guest (2014)

A vendég - The Guest (2014)

Rendezte: Adam Wingard

Miközben néztem a filmet és éreztem egyfajta guilty pleasure-t, amit mint kifejezés sorozatos blogokban olvastam és szerintem, itt is van helye, olyan filmek jutottak eszembe, amik hasonló témát dolgoztak fel. Először az "Egyedül álló nő megosztaná... - Single White Female", amelyben egy dilis fiatal nő költözik be lakótársnak egy apartmanba, majd fokozatosan kezdi átvenni a társbérlője személyiségét, míg végül eldöntendő kérdés lesz belőle, hogy ki maradjon életben. A másik film, ami bevillant, a Dean R. Koontz művéből készült, majd sorozattá terebélyesedett és végül vakvágányra vezetett "A leselkedők (másik cím: Gyilkos kísérlet) - The Watchers", melyben egy gyönyörű kóbor kutya csatlakozik a tipikus amerikai kissrác mellé, hogy a nyomokban a halál fusson versenyt, mert a kutyáról kiderül, hogy egy véres kimenetelű katonai kísérlet egyik terméke; arra fejlesztették ki, hogy amolyan élő jelölő lézerként beszivárogjon a célterületre, hogy odacsalogathassa a nyomában járó, öldöklő szörnyeteget, aminek egyetlen feladata, hogy aki a kutya közelében van, azt az ebbel együtt kivégezze. A film egyszerű horror, a végére pedig egy kis csavar is jutott. A harmadik film, amiben fel véltem fedezni kevés hasonlóságot, a nyolcvanas évek egyik Remake-ig jutott horror sorozata, "A mostohaapa - The Stepfather", melyben pszichopata sorozatgyilkosunk egyedülálló anyákhoz csapódik, apapótlékként átveszi a hatalmat a család felett, hogy ha ne működjön a családmodell, gyilkosságok árán igyekezzen a saját maga számára oly fontos látszatot fenntartani.

Számomra nem volt teljesen világos, David mennyire volt az elhunyt fiú múltjának része. Kapunk azért némi információ morzsát erről, csak engem nem elégített ki teljesen.

Ennyiből sejtheted, mire számíts ebben a csupán azért csak "B" filmben, mert a főszerepet nem Bradley Cooper játssza. (Habár, Dan Stevens fizimiskája erősen emlékeztet a tipikus filmsztár pofira.) Ha Cooper vállalta volna a főszerepet, simán lehetett volna a film mozisiker. Vagy fekete folt, Cooper filmográfiájában. A rendező, Wingard a kétezres évek tipikus fiatal filmese. Munkáiban korrektül keverednek ügyes és érdekes ötletek a bevált klisékkel. A végtermék pedig nem feltétlenül felejthetetlen szórakozás, viszont megtekintés közben leköti az embert. Nem nagyon szaladgálsz ki a konyhába. Kicsit olyan a fickó, mint Joss Whedon, akire, amolyan sci-fi guruként tekintek, csak még nem forrta ki magát. Viszont a megszokott paneleket fel tudja dobni néhány nem feltétlenül elkoptatott megoldással.

"A vendég" úgy indít, ahogyan hasonló filmeknél megszokhattuk. Jön a főszereplő és egy számára idegen környezetbe igyekszik beépülni. David (Dan Stevens), elvileg katona volt és a Peterson család legidősebb elhunyt gyermekének a bajtársa. Múltidézés miatt látogat el a kisvárosba a családhoz, mivel, "megígérte" a halott fiúnak, hogy tiszteletét teszi a családjánál. Kicsit kilóg persze a lóláb, hiszen egy frissen gyászoló család nem feltétlenül akar sót önteni a sebbe, hogy emlékeket, egy számukra idegen személlyel idézzenek meg, ugyanakkor, a gyászoló emberek érzéseit nehéz kitapogatni, ezért épp belefér, hogy vendégül lássák a férfit, aki szeretett rokonukkal ellentétben épségben és egészségben hazatért. (Magamból kiindulva, nem biztos, hogy nagyon erőltetném az ilyesmit, hogy egy idegennel osszam meg a fájdalmamat.)

A gyerekek viszonylag hamar nyomozni kezdenek David után.

Ráadásul, a baljós hangulat folyamatosan jelen van. Talán egy jól eltalált, kedves aláfestő zene elaltatja a nézőt és nem gondol rögtön arra, hogy nincs minden rendben David körül. Az ilyen tematikájú filmeknél szerintem fontos, hogy gyanútlanul induljon és lassan, a szereplők és a néző fokozatosan döbbenjen rá, hogy a kívülálló veszélyes lehet, takargathat valamit. Itt ez annyira nem sikerült. David már első megjelenésénél kicsit fenyegető, hiába a fogpaszta reklám mosolyú fogsor és a topmodell szemek igéző acélossága. Ettől függetlenül az anyuka, Laura Peterson (Sheila Kelley) elég gyorsan "szárnyai alá" veszi a fiút, bemutatva a családnak. Az apuka, Spencer (Leland Orser) sokkal tartózkodóbb. Hevenyészett módon felhozza, hogy talán nem a legjobb ötlet a vacsoraasztalhoz ültetni egy fiút, a gyász időszakában, ám végül ez a filozofikus rész teljesen elsikkad és sörözésbe torkollik. A gyerekeik, a két véglet szerint reagálnak a hívatlan látogatóra. A kisfiú (Brendan Meyer) hamar megbarátkozik vele, amikor megvédi őt erősebb, egzecíroztató iskolatársaitól - óhatatlanul eszembe jut a "Kéz, ami a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle" idevágó iskolaudvari jelenete, mikor Peyton kicsavarja egy idősebb fiú karját, mert az bántalmazza a célpont család egy tagját - míg a nagylány (Maika Monroe) viszont túl hevesen ágál az érkező ellen, szinte paranoiásan. Igen, a forgatókönyv kicsit elnagyolt, az érzelmek ábrázolásában, ettől függetlenül hibátlanul mondja fel a leckét.

David először beédesgeti magát a gyászoló családhoz, majd módszeresen elhárítja az akadályokat a környezetéből. Persze a gyerekek megint sokkal előbb kapcsolnak, mint a felnőttek, másrészt, a mellékszereplők pedig precíz beosztás szerint keverednek a történetbe és esnek ki belőle.

Mikor végül kibújik a szög a zsákból, kezdhetünk izgulni a Peterson családért.

"A vendég" egy izgalmas thriller, kicsit horrorba hajlik, feléleszti egy mélyben gyökerező belső félelmet: akit a házamba engedek a vesztemet okozhatja. Van benne valamennyi akció és pl. az étterem likvidálása pedig emelt szintre helyezi a terrort. Nagyon kevéssel csúszott le a film arról, hogy nagy vásznon nézhető produkció lehessen. (Nem állítom, hogy nem mutatták be moziban, csak arra célzok, hogy azért hogy mozijegyet vegyek rá, még egy kicsit "nagyobbnak", "mozisabbnak" kell lennie. De élveztem.

65%

Személyes:
Leland Orser-t kifejezetten kedvelem. Sajnálom, hogy az a tehetséges színész ilyesmiket tud mostanában megcsípni. Habár, egész pályafutása tele van ilyen hézag betöltő alakításokkal. Sőt, megkockáztatom, hogy már előbb kedveltem, mint rendes szerepben láttam volna. Címeket nem írok. Ráklikkelsz és látod az imdb-n, mennyi filmben volt jelen. A legtöbbször csupán percekre, azonban fizimiskája miatt lehet, hogy egy idő után emlékszel rá, csak nem tudod hova tenni...
A film befejezése - gondolok az utolsó másodpercekre - sokat ront a film értékén, annyira unásig koptatott közhely. Kivétel, ha lesz második rész, mert akkor viszont jó felvezetés lehetne.