Abigail - Abigail (2024)

 Abigail - Abigail (2024)

Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

A film Mafab adatlapja: Abigail (2024)

Megtekintés: Mindenképpen ajánlott mozi, ha kedveled a horrorfilmeket és ha a vámpírok a gyengéid, akkor meg ha még nem láttad, mi van veled?

A három alap szörnyes filmműfajból mindig is a zombis filmek lesznek a kedvenceim, és mögöttük kb. holtversenyben érkezik a vámpíros és farkasemberes mozi. (Most hagyjuk a leágazásokat és keveredéseket, mivel a vámpír és farkasember mítoszt erősen összekeverte mostanra a filmes kultúra.) Az Abigail egy vámpír horror és talán nem újítja meg a műfajt és nem is durrant túl nagyot, egy igen szórakoztató darab lett, egészen jól adagolt feszültséggel és olyan humorral, amit összességében kedvelni tudtam. Szerintem az igazi ereje nem is a vérszívó alakja miatt található benne, hanem a karakterek közötti kémia miatt, mert azt szinte végig éreztem és kedveltem.

Az alap, hogy egy kis csoport miután elrabol egy kislányt, elfurikázzák a gyereket egy mindentől kivül eső helyre, ahol a további feladatuk, hogy vigyázzanak rá még 24 órán keresztül, aminek letelte után átveszik tőlük a kis hölgyet (valami homályos váltságdíj ügy) és kapnak egy rakat pénzt, amivel akár azonnal nyugdíjba vonulhatnak. És mi már tudjuk, hogy ez nem lesz ennyire könnyű, és igazán akkor vagyunk szerencsések, ha korábban nem láttunk trailert és senki nem avatott be minket abba, hogy mit fogunk látni. Mert a film akkor üt igazán, ha semmire nem vagyunk felkészítve. Szóval, ha eddig nem láttad, most hagyd abba az olvasást, mert innentől szpojler!

- Igazad van, már akkor szpojlereztünk, mikor leírtam, hogy vámpíros a történet! (Bocsi!)

A történet nagyon nem bonyolult. Adva van egy mikrokörnyezet, fél tucat válogatott karakter, akik inkább szerethetőek, mint nem, és megfelelő mennyiségű vérengzés. Az első, amit éreztem a film megtekintése közben, hogy nem sokkal korábban láttam egy történetben alig eltérő (leginkább ott a jók és rosszak aránya fordult meg) filmet, ami szinte azonnal eszembe jutott, mikor elkezdődik a mozi kb. huszadik perce, ez pedig az "Aki bújt" (Ready or Not) című szórakoztató horror komédia. Nen annyira véletlen a hasonlóság, mivel a két filmet ugyanaz a rendező duó vitte vászonra. Nagyon jó érzékkel irányítják a szereplőiket és eléggé hasonló a fényképezett világ, a holttesteket emésztő helyiség pedig mindkettőben előkerül. 

A másik, ami azonnal rágni kezdte az agyamat, miután már kiderült, miről is szól a szituáció, hogy közel húsz éve írtam egy rövid novellát, amelynek alapötlete erősen hajazott erre a filmre, amitől egy picit bosszús lettem, de az meg az én nyomorom. Valamikor, réges-régen, mikor hozzájutottam egy apró REVO nevű csodához, azt gondoltam, hogy ezzel a kézi elektronikus notesszel milyen jó novellákat fogok írni. Bele is pötyögtem néhány REMEK művet (szándékosan külön írva) melyek közül az egyik egy ír ikerpárról szólt, akik bérgyilkosságból élnek és aktuális megbízatásuk teljesítésére kísérjük el őket, ahol egyikük bemegy egy csinos épületbe, ahol terveik szerint egy fiatal nővel kell végezniük. A férfi miután az előre eltervezett időn belül nem jön ki, testvére utána megy, hogy azután odabent döbbenjen rá, hogy akit meg kellene ölniük egy több ezer éves vámpír hercegnő és ő bérelte fel őket közvetítőkön keresztül, mert hosszú ideje tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy csak olyanokat mészáról le, akik a bűn útján járnak. Nem részletezem tovább a rövid novellát, hátha egyszer újra magírom, mert elfelejtettem mondani, hogy a kapott REVO egyik komoly hibája az volt, mint utóbb kiderült, hogy rendszeresen lefagy és ilyenkor törlődött róla minden korábbi adat.

Tehát, ott tartunk, hogy a kis csapat pernahajder (van ilyen szó!) szembesül azzal, hogy valójában ők a préda és habitusuknak megfelelően igyekeznek megoldani a problémát, miközben valójában vámpírvadászatból kifejezetten gyengék és az egyébként címszereplő kislány, Abigail (Alisha Weir) nem is felel meg mindenben a vámpír sztereotípiának.

Vele szemben kapunk egy kifejezetten szórakoztató fél tucat bűnözőt, akik közé szerethető karaktereket is sikerült becsempészni. A kedvencem a verőember Peter (Kevin Durand) aki az mellett, hogy ha kell simán keresztüllőne egy gyermeket is, ugyanakkor egy csupaszív medve, aki a gyengébb nemmel mégis igyekszik kedvesen bánni. A főszereplő pedig egy katonai múlttal rendelkező fiatal anyuka, Joey (Melissa Barrera) aki a gyermeke miatt kénytelen vállalni a zűrös munkát. Barrerát a Sikoly ötödik és hatodik részéből hozta magával a rendező páros és kifejezetten jó választás, mert szerethetően alakítja azt a karaktert, akiért igazán izgulni kell a történet alatt. Fontos mellékszerepben látszik és játszik Dan Stevens, aki főleg eddig horror zsánerben mozgott otthon, mellette azonban néhányszor a komikus vénáját (érted... vénáját!) is megcsillogtatta már néha-néha és abban is kifejezetten jól helytállt. Egy rövid karakterszerepben az ismert nevek táborát erősíti Giancarlo Esposito, de ő inkább csak amolyan ismert névvel bővítsünk figura.

ABigail számomra nem volt idegesítő, pedig a horrorfilmes gyerekszínészek nem mindig szuperálnak tökéletesen. Néhány apró részlet nem tetszett annyira, például, hogy Abigail miért játszik az étellel (Egyiküket megöli, hogy kicsit összezavarja a többieket, hogy vajon közöttük van-e a gyilkos, vagy valahol az épületben, de ha belegondolok, ez is logikus, szóval nem is tudom, miért zavart. a másik pedig az egyik karakter gyors likvidálása, miközben később úgy tűnik, mégsem megy a gyilkolás egy szempillantás alatt, de ha akarom, ezek is mind a vámpír szórakozását támogatják meg, hogy amíg megjön a reggel, addik kiélvezze hatalmát a rettegő szereplőkön. A film a legjobban a leleplezés pillanatáig működik a legjobban, utána kicsit felhigul. Mikor ezt írom, szándékosan nem néztem meg az utolsó 20 percet, hogy ne emlékezzem a befejezésre. De úgy emlékszem, a történetből eredően nem olyan gyorsan zárul le, mint az "Aki bújt", hiszen ott az átok motívum miatt a végén nem tudsz egy több fázisú lezárást odatenni, hiszen a koncepcióból fakad, hogy kb. mindenki egyszerre veszti el a fejét. Az Abigailt viszont tavaly láttam, ezért most megint felfedezem a befejezést, amit neked is ajánlok, ha eddig elkerülted. Röpke másfél óra, egyenletes humor és vér elosztással, jó hangulatban.

Bár, van, ahol lehúzták, nekem olyan 70% körül leng ki az élvezet mutatóm.

Amikor leszáll az éj - Arcadian (2024)

 Amikor leszáll az éj - Arcadian (2024)

Rendezte: Benjamin Brewer

A film Mafab adatlapja: Arcadian (2024)

Megtekintés: Számomra az "Amikor leszáll az éj" egy be nem váltott ígéret. Ahogy öregszem, egyre többször érzem ezt.

Nicolas Cage a producere is ennek a valamikor a jövőben játszódó filmnek is nem csak a főszerep... Ugyan, kit akarok becsapni? Nicolas Cage nem a főszereplője ennek az utopisztikus horror filmnek, hanem a húzóneve, hogy azután miatta beülj egy olyan középszerű filmre, amire nem fogsz emlékezni néhány hét (nap) múlva. Két napja láttam, de alig tudnék kiemelni valamit a filmből. Lehet, hogy Cage csak azért ugrott bele ebbe a munkába, mert korábban látta, hogy néhány kollégája is készített hasonló alapra épített sztorikat és azoknak lett némi rajongó tábora. Volt, amelyiknek folytatása is.

Az "Amikor leszáll az éj" csak egy azon filmek sorában, amely olyan divatos lett az utóbbi néhány, talán bő tíz évben. Nem követném vissza, hol kezdődött, de olyan címeket sorolnék a zsánerbe (szubjektív véleményem) mint a "Hang nélkül", amely hamarosan trilógiává bővül, a "Madarak a dobozban" vagy a kevésbé ismert, Stanley Tucci-s "A hallgatás". Kifejezetten kedvel ezt az alműfajt, amiben a világot leuralja valamilyen szörnyűséges lény, amely tőlem jöhet az űrből vagy akár a föld mélyéről, csak jók legyenek a karakterek, tudjak izgulni értük és koherens legyen mind a törénet és a benne bemutatott világ. Azonban néha a koncepció mögött nem érzem úgy, hogy kielégítő kreatív munka állna és akkor olyan filmeket kapunk, mint ez a mozi, amit a trailer megtekintése után nagyon vártam, de ha jobban odafigyelek, talán hamarabb észreveszem, hogy ez itten kérem inkább csak egy lufika.

Azt nélkülem is tudhatod, hogy Nicolas Cage-dzsel nincs bírás. Az érdekesebb koncepciójú filmek közötti szüneteket rendre betömi valami moslékkal, és az évek alatt csak az érdemes művek és a moslékok aránya változott meg drasztikusan. Ezek mellett Cage abban is különleges, hogy a drámai alakításai mellett képes önön paródiáját is megmutatni és mintha semmiféle szégyenérzet nem lenne benne. Még nem épp olyan, mint Eric Roberts vagy Michael Madsen, hogy évente egy tucat fosban tegye tiszteletét, de mintha hajtaná valami titokzatos tatár, és ezért alig néztem meg az egyik moziját, napokon belül érkezik egy másik munkája is. Azonban úgy gondolom, ha úgy kufárkodik a játékidővel, mint ebben a filmben, akkor hamar képes lesz ő is évente 10-12 filmet lezavarni. Igen, ez nem Cage filmje, hiába bitorolja a posztert és a bemutatót. A film egy testvérpárról és logikátlan döntésekről szól.

A történet: Valamikor a jövőben egy amerikai kisvárosban... inkább tanyavilágban, ijesztő, halálos szörnyek kezdenek pusztítani az éjszakában. Az emberek rendre bezárkóznak és némán várják, hogy a kaparászás elcsituljon az ajtókon. Cage egy apát játszik, akinek két fiúgyermekre van gondja és egy egész tinikor áll a rendelkezésére, hogy beleverje gyermekei fejébe, hogy az éjszakai élet nem nekik való. Ennek ellenére persze egyértelmű, hogy a drámát az fogja okozni, hogy a gyerekek makacsul keverik magukat a bajba. 

Nem tudom, hol kezdjem? A fényképezés egészen eklektikus. Néhány jobb beállításra jut egy csomó pocsék. A kamera néha annyit mozog, hogy azt hittem, nincs állványuk. Egyszer mintha még azt a zoomhatást is megtenné, amit már a Battlestar Galaktikában is gyűlültem és itt nem is indokolt. (Valójában sehol sem, nem csoda, ha mostanra kikopott ez az effekt a filmekből.) A családfő beújít egy működő járművet, miközben nem tudjuk meg, létezik-e egyáltalán infrastuktúra, amely üzemanyaggal tud szolgálni. Nem derül ki, hogy a szörnyek támadása lokális vagy globális és bármelyik is, akik érintettek, miért nem fognak össze, hogy együtt győzzék le azt, ami leselkedik rájuk, vagy miért nem költöztek egy szintekkel magasabb biztonságú helyszínre. Semmit nem tudunk meg a világról, csak egy másik tanyát ismerünk meg, amin állatokat nevelnek, akiket este karámba terelnek, de nem tűnik fel, hogy különösebben megerősítenék azokat is akár. Bajtársiasság az nem nagyon van, így amikor a Cage famili bajba kerül simán ajtót mutat nekik a szomszéd, ami nagyon nem logikus, főleg olyasmikre hivatkozni, hogy nincs elég hely (van) vagy arra, hogy a gyógyszert nem akarják megosztani mert kevés van. Ezt mondjuk megérteném, ha tudnánk, hogy Cage-nek egyáltalán milyen gyógyszerre van szüksége, hiszen miközben menti egyik fiát az éjszakában, túlélik a kalandot, de apu buksija megsérül és a továbbiakban csak ballaszt, egészen a röhejesen sovány lezárásig, amikor kb. tök feleslegesen és ad hoc beáldozza magát.

A szörnyek épp annyira agresszívak, amennyire a karakter fontossága megköveteli. Ha mellékszereplők, akkor pillanatok alatt szétkapnak tetterős férfiakat, de ha arról van szó, egy a lábán alig álló férfi, vagy vézna gyerek is képes agyonverni őket egy bottal. A megjelenésük viszonylag érdekes, egészen addig a pillanatig, amikor egy csak rájuk jellemző állkapocsmozgással nem akarnak plusz félelmet kicsikarni belőlünk, mert onnantól inkább röhejesek és a csupafog cápamosolyos darálást már elsütötte King Langolierekje. Tényleg azok, az idő "vasfogai" jutottak eszembe, mikor Cage szörnyei elkezdtek ... tököm tudja mit csinálni az állkapcsaikkal. Kaffogni, talán???

A történet borzalmasan lapos, ezért a játékidőt sem lehet a végtelenségig nyújtani, mégis untam már a vége felé ezt a cseppet sem koherens agymenést. A szörnyekkel kapcsolatban semmilyen választ nem kapunk, a biológiájuk is teljesen random mód lett a vászonra dobva. Ez akkor látszik, amikor az egyik benyúl egy ablakon és kiderül, hogy akár 2-3 méteresre is nyújtózkodhatnak, aminek később semmilyen jelentősége nincs, de legalább egy feszült jelentsort sikerült vele elkészíteni, habár a végén a csapdába ejtés ismét egy nevetséges fejlemény, ha tudjuk, hogy máskor milyen könnyen dobálnak szét holmikat és embereket ezek a lények.

A film főszereplője a két fiúgyermek, akik viszont szerintem nagyon jól alakítanak. A Josephet játszó Jaeden Martell ismerős lehet az "Az"-ból. A fiatalabb tesó pedig Maxwell Jenkis, aki meg a Lost in Space tévésorozatból lehet ismerős.

Amit kifejezetten hiányoltam, hogy rendesen bemutassák azt a világot, amelyben járunk, és értem én, hogy a "Hang nélkül"-ben sem estek túlzásokba, de ott valahogy mégis egészen korrekt módon építettek univerzumot, hogy már az első résznél is viszonylag sejtettem, hogyan képzeljem el az életet illetve, miként jutottak oda, ahol épp tartanak a filmidőben. Itt az univerzum építés számomra hézagos, pedig talán minimális ráfordítással is lehetett volna tenni valamit az ügyben, hogy jobban beleélhessük magunkat az eseményekbe. Engem azonban teljesen kiránt már az is, hogy a szörnyek teljesen össze-vissza módon reagálnak a szituációkban és bár elfogadható az is számomra, hogy "Csillagközi inváziós, Ahová lépek szörnyes módon" arra is képesek legyenek, hogy aláássanak akár egy családi háznak is, a másik két filmnél valahogy fizikailag jobban elhittem, hogy képesek ilyen teljesítményre, itt azonban hazugnak éreztem ezt a megoldást. 

Egyszer azonban érdemes megnézni, ha szereted az ilyesmit és valszeg attól sem kell félnünk, hogy franchise lesz belőle, mert ahhoz kicsit trehányan dobták össze a filmet. Igen, azt érezni, hogy egy olcsósított "Hang nélkül", sokkal kevesebb kreatívitással.

Érdemes megnézni, hogyan vezet meg minket a trailer és sugallja azt, hogy egy akciós Cage horrort fogunk látni. A fontosabb jeleneteket bevágják tőle és a narrátorszöveg felmondásai is azt sejteti, hogy Cage a legfontosabb karakter. Ráadásul, szpojler - - - szpojler!!! - - - de a figura az utolsó percekben teljesen indokolatlanul erőre kap és beáldozza magát, miközben alig éreztem drámaiságot és izgulni sem tudtam érte. A lezárás is Temu-s, majdnem unalmas. Márpedig az ilyen műfaji moziknál két dolgot érzek nagyon fontosnak: A karakterek hitelesek legyenek és a világ, amiben mozognak, ne tűnjön összecsapottnak.

Max. egy erős közepes: 50%