2016. március 1., kedd

Sérülés - Concussion (2015)

Sérülés - Concussion (2015)


Rendezte: Peter Landesman

A film Mafab adatlapja: Concussion (2015)

Megtekintés: Nem olyan szórakoztató, mint egy Will Smith akciófilm, de a Föld után fiaskója után kellett egy ilyen is.

Landesman jó érzékkel választ színészeket, témát és korrektül le is vezényli a forgatást. Valami ettől függetlenül mégis hiányzik ebből a rendezéséből is, annak ellenére, hogy korrekt munka épp csak nem fogja meg az embert. Lehet, hogy bennem van a hiba, de kicsit több egyediséget vártam el a filmtől, amely egy olyan orvosi esetről mesél, amelyhez nekem diploma sem kellett.

Spojler Alert!

Azt szoktam nehezményezni bizonyos valóság alapú filmeknél, hogy a téma számomra lehet, hogy nem releváns.  Erre ez a mozi a tökéletes példa, hiszen az NFL berkein belüli erős társadalmi hatásokról és egy olyan betegségről szól a film, amelyet bárki megjósolhat, aki látott egy amerikai football meccset. Mert mit látsz a filmben?
Egy nagy csapat férfi mint megvadult bika öli egymást a pályán, hogy azután, a negyvenes éveikre, mikor már "leszereltek" és csak élvezniük kellene a kihunyó pompát, inkább megőrülnek és végeznek magukkal. Sarkítva.
Dr. Bennet Omalu (Will Smith), aki kényes rá, hogy dokinak szólítsák, hiszen közel tíz diplomája halmozódott fel rá az évek során, a lehetőségek országában putris munkából tartja fenn magát; boncol.
Omalu persze ennek is megadja a módját és összes páciensének a tiszteletet, amivel felettesénél néha kihúzza a gyufát/tepsit. Omalu másik felróható hibája, ami elindítja az eseményeket, hogy válaszokat akar, bármi áron. Amikor egy olyan sportembert vizsgálgat, aki kora alapján még fénykorát élhette volna, ellenben állapota arra enged következtetni, hogy valami komoly baj van a háttérben, Omalu nem elégszik meg egyszerű válaszokkal, amik ki sem elégítik, hanem pénzt és időt nem kímélve, górcső alá veszi a holttestet és megdöbbentő felfedezést tesz. Az agyban történik valami visszafordíthatatlan folyamat, ami később kiderül, annak a megterhelésnek köszönhető, amit a játékos teste és főleg a feje - sisak ellenére is - elszenved a játékidő alatt.
Omalu jelentése lassan eljut a megfelelő emberekhez, akik mivel a sportra egész iparág, sőt, Amerika is támaszkodik, igyekeznek szőnyeg alá söpörni a jelentést, amelynek tartalmát is tagadják, habár, saját berkeken belül kezdték felismerni, hogy a probléma létezik.
Omalu-tól azonban távol áll a sport ismerete, őt csak az ember érdekli, ezért értetlenül áll az ellehetetlenítő kampány előtt, amely éri és mindaz a kellemetlenség, azért, mert igyekszik felnyitni a lezárt szemeket...

Dr. Bennet Omalu és Dr. Julian Bailes a sportorvos, eszmét cserélnek és kivesézik a lehetőségeket, mielőtt előállnának az eredményeikkel.

Különvélemény:
Nem győzöm mondani, hogy a film korrekt és igyekszik érdekes is lenni, csupán az a baj, hogy amiről szól, beleértve magát az orvosi következtetéseket, bármilyen józan ítélőképességű ember le tudná vezetni, diploma nélkül. Lehet, hogy tizenöt éve az orvostudomány ennyire butuska volt, de ma már pontosan tudjuk, hogy a sport is veszélyes - lásd a rengeteg fiatal focistát, akik a pálya közelében halnak meg hirtelen - és néha bizony, nem megfelelően "használva", komoly egészségkárosító hatásai lehetnek.
Tényleg azt hitte bárki is, hogy nem lesz annak meg a böjtje, ha száz kiló feletti emberek tehervonatként rohannak egymásba?
Már eleve ott a rengeteg törés és ficam és húzódás. És ezek csak a testet érő erőhatások. De ott van a fej is, amiben kialakul Omalu által definiált CTE, a hatalmas csattanások, ütközések hatására. Tényleg van ember, aki úgy véli, hogy a sokszor a karambolból alig feleszmélő játékosoknak, akiket azonnal visszazavar az edző a pályára - mert a show-nak mennie kell - nem lesz később semmilyen kialakuló egészségkárosodása az esetekből?
Úgy, hogy néha még nézni is fáj, ami történik???
Nem véletlen, hogy sok sportoló fiatalon vonulna vissza, a lehető legjobb ajánlatok aláírásával a papíron. Egyszerűen, ha támadó vagy egy csapatban, bármikor kiütközhetnek rajtad a jelek, hiszen a fejedben az agyad, gyakorlatilag alig kap védelmet. Az a kevés agyvíz nem igazán megfelelő lengéscsillapító, ha a fejeddel hárítasz egy esést.
Ezért úgy vélem, hogy ha Omalu nem találja meg a választ a megvizsgált sportolók agyában, előbb-utóbb jött volna valaki más, aki megtalálja az összefüggést a fiatalon elhunyt sportolók és a karrierjük alatt elszenvedett "balesetek" között.
Talán ez miatt nem volt számomra érdekes a film.
Először húztam is a szám, amikor szóba kerül, hogy Omalu majd saját maga fedezi a vizsgálatait/nyomozását, már kiemeli a film, hogy mennyire drága is az ilyesmi. Én meg magamban - na, mi olyan drága??? csak nem a holdra kell utazni az eredményekért - de azután láttam, hogy mennyi babra munkát és vizsgálatot igényel egy ilyen speciális, minden részletre kiterjedő boncolás, így befogom a számat.


Jól sejted, ha úgy véled, hogy a film inkább beszélgetős dráma és nem akciófilm. Gyakorlatilag az akció a filmben kimerül a sportolók ámokfutásában - egyikük halálos balesetét (Justin Strzelczyk csatárt a hatalmas termetű, színészként egyre foglalkoztatottabb Matthew Willig alakítja, akit eléggé közelről érintett a téma, hiszen maga is tizennégy szezont húzott le a NFL-ben!) még az Interneten is megtalálod és a film is beemelte a videót a filmbe - és egy a valóságnál sokkal feszültebbnek beállított autós... nem üldözésben, csak autós követésben.
Ennek ellenére van valami enyhén horrorfilmszerű a film felépítésében, ahogy a sportolókat megismerjük, majd egymás után elveszítjük őket. Azonban a film nem akar felesleges sebeket feltépni és egy kivételével eléggé finoman kezeli a haláleseteket, inkább csak mellékes tényként említi meg.

Ami viszont megérte, hogy Will Smith már régen nem az a kölyökképű rap-per, akit túlhype-oltak. Beért és komoly drámai színész lett belőle. Ezek a filmek sokkal jobban állnak neki, mint a vicceskedő komédiák. Drámát neki!
A film arra máris jó volt, hogy Smith-et több filmes platform jelölte díjakra és többek között a Hollywood-i Film Awards például a 2015-ös év színészének választotta.
Ahhoz, hogy Smith felkészüljön a szerepre, több boncoláson is részt vett, amelyek zömét pont a főszereplő valódi arca, Dr. Bennet Omalu végzett el! Mondjuk Baldwin is tanulmányozta a Pittsburghi orvosokat, hogy beleélje magát Bailes szerepébe.
A többi színész alakítása megfelelő, Alec Baldwin ismét kapott egy jó jelenetet. Albert Brooks pedig sajnos nagyon megöregedett. Hiányzik, hogy már nem készíti az elgondolkodtató komédiáit, amikben megkedveltem.

Hogy kicsit színesebb legyen a történet és a női nézők se aludjanak el, behoztak egy szerelmi szálat is, Gugu Mbatha-Raw-val ami egészen jól működik.

David Morse-nak külön örültem, egészen addig, míg kiderült, hogy mennyire kevés szerepet kapott. Nos, ha ismertem volna az Amerikai foci történelmét, biztos nem lepődök meg annyira, ahogy ezek a híres sportolók kilépnek a történetből. Így azonban volt rácsodálkozásom az eseményekre. Nem is értem, hogy ha más ne, de a rajongók nem gyanakodtak, hogy lehet e összefüggés a sportolók nem természetes elhalálozása és sportmúltjuk között? Ehhez tényleg egy olyan ember kellett, aki véletlenül semmit nem tudott a fociról, ellenben mindent az anatómiáról?
A fényképezés szép, de alig van benne valami egyedi. Mondhatnám, hogy unalmasra van vágva, pedig egy montázst elbírt volna. Talán az egyetlen érdekesebb megoldás, amikor beépül a filmbe a valóság egy youtube videó által. Vagy amikor Omalu meglátogat egy egyetemi focimeccset, majd letörten távozik, miközben a válla felett látszik, hogy mennyire élvezik a fiatalok az edzést.
A zene meg nem maradt meg bennem, ami azt jelenti, hogy nem tolakodott. Talán egy masszív és szívhez szóló főtémát elbírt volna a film.
Ezzel a filmmel is csak az a bajom, hogy kissé száraz, mint az Oscar-díjas Spotlight is, és a témája nem fogott meg.
Ezért hasonlóan 65%-ot adnék neki.

Ha szeretnéd látni: S É R Ü L É S

2016. február 26., péntek

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)


Rendezte: Joe Johnston

A film Mafab adatlapja: Captain America: The First Avenger (2011)

Megtekintés: Képregényfilm. Ha szereted a műfajt, evidens. Ez még függetlenül is szórakoztató.

A Captain America képregényfilm. Ennek most nagy a respektje.
Az első kalandja egy füzet részeként jelnt meg, 1940-ben. Nem véletlen az időpont, hiszen már amerika is belépett a háborúba: szükségessé vált egy hazafi, aki kicsit elterelheti a harcoló amerikai ifjak figyelmét a háború pokláról. Joe Simon és Jack Kirby megalkotta a szerintem minden idők legpatriótább szuperhős képregényfiguráját; Captain Americát, aki címeres pajzsával és nemzeti lobogóból varrt hacukájában aprítja az ellent, anélkül, hogy gyilkológéppé válna.
A karakter neve Steve Rogers, aki eredetileg egy csenevész fiatalember és testi adottságai miatt - elméje vág mint a beretva - folyamatosan elutasítják a sorozóbizottságok, pedig próbál a hadsereg szerves része lenni.
Miután felfigyel rá egy kutató, megcsillogtatnak előtte egy lehetőséget: kísérleti patkányt játszhat és ha sikeres a projekt, része lehet a haza védelmének.
A többi történelem.

Amerika kapitány jelenleg hetven éves múltra tekint vissza. Számtalan magazin és sorozat szereplője lett, szövetkezve más szuperhősökkel. Az évek alatt Rogers végigküzdötte a világ összes lehetséges problémáját, kezdve a náciktól a mai terrorizmusig bezárólag!
A képregény a hatvanas években érte el sikerei csúcsát és a hatalmas szakmai név, Stan Lee is dolgozott rajta.

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerika_Kapitany

A film és a cselekmény:
Steve Rogers (Chris Evans - A fantasztikus négyes, Mobil) amerikai jófiú. Átlag alatti fizikummal, ami miatt hiába buzog benne a tettvágy és segíteni akarás, elutasítják a katonai sorozáson, mint Buster Keaton-t a "Generálisban", igaz, más okból.
Rogers egyetlen barátja már rég a fronton harcol, amikor egy titkos katonai kísérleteket folytató társaság belső embere, Dr. Abraham Erskine (Stanley Tucci - A mag, Komfortos mennyország), aki már Németországban elkezdte a kutatásait, ám Hitler fajelméleti ideológiájával nem értvén egyet, áttelepült az Egyesült Államokba, ahol tárt karokkal várták.
Rogers kap a lehetőségen és hamar bizonyítja is belső rátermettségét. A külső adottságait meg a kísérlet teszi hozzá, hogy emberfeletti erejével a fiú az országa becsületére váljon. Kiképző tisztje, Chester Phillips tábornok (Tommy Lee Jones - Az ügyfél, A szökevény, Úszó erőd) kezdetben nem örül a fiú érkezésének, ám ahogyan az lenni szokott, a dörmögő medve szíve belül arany.
Rogers, jelmezben és táncos revüjével a határokon belül népszerűsíti a honvédőket, majd, mikor tapasztalja, hogy azok, akiket éltet, nem hisznek igazán benne, a gyakorlatban is kamatoztatná tehetségét.


Rogers az Európai frontot járja, amikor rövid úton bizonyíthat. Él az alkalommal és rögvest hőssé avanzsál, miután szinte veszteségek nélkül kimenekít közel 400 katonát a hadifogságból.
Amerika kapitány ettől fogva nem haknikkal varázsolja el a reménykedőket, hanem a frontvonalon bizonyít. Egy akcióban elveszíti egyetlen igaz barátját, Bucky-t (Sebastian Stan - Fekete hattyú) ami arra sarkalja, hogy személyesen fogja el a németek hasonló képességekkel rendelkező katonáját, az okkult tudományokkal is foglalkozó Johann Schmidt-et, alias a Vörös koponyát (Hugo Weaving - Mátrix trilógia, Gyűrűk ura trilógia).
A romantikus szál miatt hősünkért végig izgul egy dögös szőke, aki nem mellesleg legalább annyira tökös, mint Rogers, azaz zsák és a foltja; Peggy Carter, a katonai informátor (Hayley Atwell - Kasszandra álma, A katedrális - minisorozat).


Összkép:
Az Amerika kapitánya elég erős képregényfilm. A trükkök egészen jók, de a pálmát Rogers nyeszlett teste viszi. (Lásd fentebb)
A karakterek nagy része szerethető. Kiemelném Dr. Amim Zola szerepében Toby Jones-t (A köd, A hírhedt, Király!).
Érdemes figyelni, milyen ötletesen használják a filmben többször is a pajzs motívumot.
A zene erős közepes, Alan Silvestri munkája. Hol vannak már azok a fantasztikus muzsikák, mint a Predator idején, vagy a Forest Gumpban? Oké, a film alatt jól szól, anélkül azonban semmi maradandó.
A fényképezés szép.
A színészek rendben vannak.
Neal McDonough végre pozitív szerepben!

70%

Nálam még mindig az X-men a csúcs képregény film, ettől függetlenül ez is egy eléggé szerethető darab.

A cikk 2011-es és a jerrycomovie.com oldalról lett átmentve, ami szponzorálási nehézségek miatt megszűnt.

Ezt a filmet érdemes megnézned: A M E R I K A  K A P I T Á N Y


Brooklyn - Brooklyn (2015)

Brooklyn - Brooklyn (2015)


Rendezte: John Crowley

A film Mafab adatlapja: Brooklyn (2015)

Megtekintés: Bizonyos, általam hibának vélt dramaturgiai megoldások mellett is azt mondom, hogy egy nagyon kellemes filmélmény.

Crowley munkásságát nem ismerem, így nem tudom méltatni. Viszont a Brooklyn egy korrekt filmdráma, ami néhol számomra megbicsaklik és mégis szórakoztató.
Miközben néztem, tényleg érdekelni kezdett Eilis, az ír lány (Saoirse Ronan) új élete, amelyet Amerikában készült kiépíteni. Amennyire észrevettem, egészen korhű a mozi, a szellőzőrendszer képbe belógó csövén meg nagyvonalúan átugorhatunk.

Eilis hazájában, a gyönyörű Enniscorthy-ban nem találja a helyét. Munkahelye nem elégíti ki, sőt, visszahúzza. A városka lehetőségei tökéletesen kimerülnek számára, ezért latba véve nővére ismeretségét, kigründol magának egy munkát és szállás lehetőséget az írek új hazájában, az Amerikai Brooklyn-ban, amely szegről-végről ír negyed lett. A csillogó Bartocci's-ban pultos lány és a közösség papjának támogatását élvezi. Az átlagos lány egy táncmulatságon összeismerkedik az olasz Tony-val (Emory Cohen), aki vonzódik az ír lányokhoz és szemet vesz Eilis-re. A két fiatal bevándorló hamar összebarátkozik és kialakul közöttük a szerelem. Mikor végre révbe érnek és álmaikat kezdik tervezni választott új hazájukban, Eilis borzalmas híreket kap otthonról és hazautazik. Amikor hazaért, eltitkolja Tony létezését, pedig titkon már egybe is keltek. Édesanyja, ha már hazatért, igyekszik otthon fogni őt és bemutatja neki egy ismerősének a fiát, Jim-et (Domhnall Gleeson) akiről úgy gondolja, megfelelő partner a lányának. Eilis korábbi nehézségei mostanra elhárultak előle, ezért komolyan elgondolkodik rajta, hogy talán szülőhazájában marad és lezárja az Amerikai etapot. Kétségek gyötrik, vajon mi a jó neki és mit tegyen, mi a helyes?
Erről szól ez a leány-dráma.


Szpojleres különvélemény:
A könyvet nem olvastam, így a filmből indulok ki.
Bár szerettem a filmet és különösképpen Saoirse Ronan alakítását, azt kell mondjam, hogy a film cselekménye és problémája, amely a második órában veszi kezdetét, számomra túlságosan művi. Elhiszem, hogy hazatérve történik némi agymosás a lányban és a honvágy kontra környezeti elvárások belehajszolhatják az embert egy új szerelembe, perspektívába, de nem érzem úgy, hogy ennek a kétségnek a forgatókönyv - Nick Hornby, angol kult-író munkája, nem saját regényből - kellőképpen megágyazott volna. Jim karaktere olyan, mintha légből kapott lenne. Ha esetleg lett volna rá utalás a filmben korábban - amit én nem vettem észre első megtekintés alatt - akkor talán hitelesebbnek éreztem volna Eilis döntésképtelenségét és erkölcsi megingását, így azonban, olyan, mintha az első óra után úgy érezték volna, hogy valamivel fel kell turbózni a melankolikus szerelmi drámát, szükséges a feszültséget megteremteni, hogy legyen két választási lehetőség, ám úgy gondolom, nincs ilyesmi.

Egészséges értékrendű ember, aki nem csapong az érzelmek és a hozzájuk kapcsolható személyek között, rendelkezik annyi józan ésszel és etikai morális hozzáállással, hogy az új lehetőség elől elzárkózzon, még akkor is, ha mégoly kecsegtető a karakternek.
Eilis már megtette a nagy lépést, amikor elhagyta családját és elköltözött. Ki is alakított egy új, kezdetben még döcögős, de egyre épülő, erősödő egzisztenciát magának. Tony-val alakuló kapcsolata pedig eleve bármilyen más filmben maga lenne a nagybetűs romantikus szerelem. Mert Tony-ra és megismerésére bőven elég időt fordít a forgatókönyv, míg Jim karaktere pont olyan mellékes és távolságtartó marad számunkra, mint ahogyan belekerült a filmbe. Volt bárki, aki úgy vélte, Eilis végül otthon marad, Írországban???
Számomra evidens volt, hogy az a múlt. Egyetlen percig sem izgultam, hogy végül visszatér Tony-hoz, mert a film első órája azt mutatta meg, hogy Eilis és Tony kapcsolata mennyire egészséges és erős lábakon álló szimbiózis. Ebbe nem tud belekavarni egy pár hónapos kényszerpihenő az óhazában. Nem, felejtsük el!


Mondjuk, az szomorúan olcsó és koncepcióidegen húzás a filmtől, hogy erre végül Eilis pont akkor döbben rá, amikor korábbi munkaadója, az irreálisan rosszindulatú karakter, boltvezetőnő, Miss Kelly (Brid Brennan) magához rendeli és cinkos gonoszsággal rávilágít Eilis-nél, hogy tisztában van az elhallgatott titkával, amellyel férjét leplezi. Sajnos, nem derül ki a filmből, hogy ezzel valójában mit akart a figura elérni, viszont jó apropó arra, hogy Eilis a sok otthoni pozitívum után kapjon egy akkora hideg-zuhanyt, amely felébreszti és visszatereli a helyes útra, habár, megjegyzem, ez a visszatérő Eilis már régen nem az a törékeny és befolyásolható nő, akit a film elején Kelly kisasszony kizsákmányolhatott volna, ezért is olyan erőltetett ez a dramaturgiai megoldás.

De legalább az történik, ami a nagykönyvben meg vagyon írva.
Eilis, ahogy elvártam, most már hazautazhat olasz szerelméhez és megvalósíthatják közös álmaikat, ahogyan azt korábban már eltervezték.
Ezért lesz végül egy szép romantikus film ez a majdnem dráma, a kis bicegés ellenére is.

A Tony-t alakító színész kiváló, Ronan remek a többiek pedig jól asszisztálnak a filmhez. Végre kihasználhatta, hogy eredetileg ír és az akcentusát megmutathatta ebben a filmben. Tetszett a keretezése a filmnek, ahogy először Eilis-t tanítja egy már korábban letelepedett emigráns hölgy, akinek "szerepét" később már Eilis fogja átvenni a film végén, szépen megmutatva, hogyan illeszkedhet be az ember és kezdhet új életet bárhol a világon.
Kellemes meglepi volt Jim Broadbent-et és Julie Walters-et ismét dolgozni látni.

A döcögősségért 75%.

Ha látni szeretnéd: B R O O K L Y N


2016. február 21., vasárnap

Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni - Shoot to Kill (1988)

Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni - Shoot to Kill (1988)


Rendezte: Roger Spottiswoode

Megtekintés: Vannak olyan filmek, amiket nosztalgikus újranézni.

Menjünk sorjában.
1988-ban ez a film egy korrekt thrillerként működött és az évek alatt sem hámlott le minden héj róla. Az eleje eléggé feszült a gyilkos zsarolóval, gyilkosságokkal. Van a filmnek tétje. Utána jön a kalandfilm rész a szereplők fejlődésével és a becsempészett humorral, majd végül, visszatérünk a civilizációba és a lezárás egy leszámolással végződik, miközben a főszereplők között kialakul a megérdemelt kölcsönös tisztelet és barátság, amire ugyan nem erősítenek rá a végletekig, de ettől függetlenül egy "buddies" moziként is aposztrofálható.
Jól van felépítve, feszesen. Spottiswoode amennyire emlékszem rá - a nevét sem véletlenül jegyeztem meg az évek során - egyenletes minőséget hozó rendező volt. Persze nem állítom, hogy a James Bond film rendezése - A holnap markában - Tomorrow Never Dies (1997) - volt szakmailag a legjobb döntése, de azért voltak olyan filmjei is, mint a szórakoztató "Air America - Air America (1990)" vagy a nálunk kifejezetten közönség kedvencként ismert "Egyik kopó, másik eb - Turner & Hooch (1989)".

A Gyilkos lövés - érdemes megemlíteni, hogy ez a hivatalos magyar forgalmazási cím, míg a klasszikus szinkronos változat esetében a narrátorhang az "Ölni vagy meghalni" címet olvassa be, de a külföldi megjelenés is cikornyás, mert az első angliai címváltozatot (Deadly Pursuit / Halálos hajsza) meg kellett változtatni egy Michael Ryan nevű fiatalember miatt, aki 1987-ben lövöldözős ámokfutást rendezett és túl fájó volt még az eset emléke és sajtóvisszhangja. Az eset Hungerford-i mészárlás néven híresült el. Az már csak hab a tortán, hogy a forgatókönyv első címváltozata "A hegy királyai" címre hallgatott.
A film ma már nem durranna akkorát, mivel komolyabb mozirajongók tisztában lehetnek ismertebb színészek nevével, és így könnyebben párosítanak lehetséges szerepet egy-egy névhez, de 1988-ban még jól ellehetett kendőzni egyes karakterek kilétét azzal, hogy a szereposztásban nem hívjuk fel rájuk a figyelmet. A film is ügyesen aknázta ezt a lehetőséget ki és nagyjából már egy órája megy a film, amikor végre kiderül, ki is a szinte már misztikus képességekkel felruházott gyilkos. Misztikus képesség alatt itt azt értem, hogy nagyon ügyesen képes elmenekülni az FBI karmaiból, bolonddá téve a nyomozókat. Valójában inkább csak elég tökös, ügyes, szerencsés és intuitív.

A film egy sikertelen emberrablási kísérlettel és gyémántlopós zsarolással indul, ami alatt nem ismerjük meg a gyilkost (Clancy Brown) ellenben kiderül, hogy nem hülye, elég erős és könyörtelen. Az FBI nyomozója, a tapasztalt Warren Stantin (Sidney Poitier) is meglepődik rajta, hogy milyen agyafúrtan tud a pszichopata férfi megszökni a rendőrség karmai közül. A tragikus lezárású túszmentő akció viszont felhergeli annyira a fekete nyomozót, hogy a továbbiakban személyes ügyének tekintse a gyilkos kézre kerítését és így, amikor egy füles nyomában az amerikai-kanadai határt kitöltő hegységbe kell bevennie magát, nem habozik, hogy elérje céljait és bár a hegyi életmódban erősen járatlan, kap némi segítséget.
Korábban egy kis csoport túrázni és horgászni indul a hegyekbe, elvágva mindentől. A vezetőjük egy tapasztalt hegyi-vezető, Sarah Rennell (Kirstie Alley), aki történetesen a vidék másik ismert túráztatójának a kedvese. Mikor a kisváros seriffje holttestet talál, a hír eljut Stantin-hoz is, aki gyakorlatilag megzsarolja Sarah kedvesét, Jonathan-t, (Tom Berenger) hogy csak akkor mehet a lány és a feltételezett gyilkos után, ha közben segíti Stantin-t is odajutni. A kényszerű és nehézkes párosításból hamarosan egymásra utaltság lesz, mert a vadon eléggé embert próbáló környezet és mind Stantin, mind Jonathan kerül olyan helyzetbe - nem véletlen dramaturgiai húzás - hogy csak a másik képességeinek köszönhetően tudnak továbbra is mozgásban maradni.
Közel három napos hajsza után a gyilkos és túsza - mondjuk annyira nem logikus, hogy miért nem engedi közben el Sarah-t a férfi, hiszen a városban elég nehéz egy fogollyal lavírozni - egérutat nyer, viszont ezen a terepen már Stantin elemében van és szakmai udvariasságból maga mellett tartja Jonathan-t, míg lezárul az ügy. Erre szükség is van, mert a leszámolásnál mindkettőjük tapasztalatára szükségük lesz.


A film eléggé kerek. Egyetlen negatívumnak az eltelt idő kopottságán kívül talán a befejezés hirtelenségét tudnám felhozni. Van benne kellő humor is és elég feszültség, kaland. Néhány kisebb baki.
Jól építik fel a filmet a leleplezésig, mert finom úgy építik fel a filmet, hogy ne legyen egyértelmű, ki lehet a kakukktojás az öt túrázó férfi közül. Ma már persze van, akinek elég meglátnia a szereposztást és borítékolható, ki lesz a "gonosz", de akkor ez még nem így volt.
Clancy Brown mostanra túlfoglalkoztatott színésszé nőtte ki magát, de 1988-ban alig volt túl a Hegylakó sikerén és a Gyilkos lövés gyakorlatilag csak a hetekig mozifilmje volt.
Sidney Poitier korábban sokat foglalkoztatott karakterszínész volt és Stantin szerepébe tíz éves szünet után bújt. Ma már hajlott kora miatt nem vállal szerepeket, de azt vallom, hogy a filmművészet legfontosabb fekete bőrű színésze, aki szinte valamennyi fontos fekete férfi szerepet eljátszott fiatalsága alatt.
Erre kikacsintva utal is a film, amikor Stantin megjegyzi segítőjének, hogy FBI ügynökként mennyi zűrös ügye volt már. Amiket felhoz példának - Maffia, Klu-Klux-Klan, KGB - azokkal ténylegesen is szembe állt néhány filmjében korábban:
- Csináljuk újra - Let's Do It Again (1975) Maffia (saját rendezése)
- Forró éjszakában - In the Heat of the Night (1967) Klu-Klux-Klán és faji előítélet
- A kis Nikita - Little Nikita (1988) szovjet alvó ügynökök
Megjegyzem, szimpatikus pillanat az is, amikor végül, mikor lehetősége van rá, Stantin ugyanúgy lövi le a gyilkost, ahogyan az korábban végzett a gyémántkereskedő feleségével. Itt megjelenik a szerepben a bosszú is, mint motiváció, ami árnyalja a karaktert.

Amikor Jonathan elkezd átmászni a kötélen, lábbal előre, nagyon nem tartottam azt logikusnak. Azután persze, amikor leszakad a kötél, már egyértelmű, hogy ha fordítva és természetesebben mászik végig a kötélen, a szakadás után lezuhan, mint a szar és vége a figurának. Így viszont Stantin vissza bírja húzni.

Kirstie Alley nagyjából mindenkinek a Nicsak, ki beszél sorozatból lehet ismerős, míg Tom Berenger "A szakasz - The Platoon" filmmel vívta ki a rajongók szeretetét.
A Rotten Tomatoes kritikusainak kissé túl magas a 100%-os értékelése a filmről, de szerintem is simán elviszi a 80%-ot.
Nálam még sokat hozzátett a filmhez John Scott zenéje, amely jazz-es alapokat sem nélkülöz, de igazán a főmotívum használása tetszik benne. Lent belehallgathatsz.

A film Mafab adatlapja: Gyilkos lövés - Shot to Kill (1988)


Ha szeretnéd látni
- Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni (1988)

A film kategóriában és összképben a már korábban méltatott "Egy ártatlan ember" című Tom Selleck dráma testvérfilmje is lehetne.

2016. február 17., szerda

Szabadesés - Free Fall (2014)

Szabadesés - Free Fall (2014)


Rendezte: Malek Akkad

A film Mafab adatlapja: Free Fall (2014)

Megtekintés: Várd ki, hogy esti műsorsávban leadják. Eleve csak ott fogsz találkozni vele. (Vagy letöltheted az egyik kedvenc oldalamról. Link a cikk végén!)

Malek Akkad nem feltétlenül örökölte producer apukájától a tehetségét, vagy legalábbis nem ebben a moziban fog ez kiderülni. Moustapha Akkad nevét a horrorkedvelőknek talán nem kell bemutatnom, hiszen a Halloween sorozat összenőtt a nevével. Ami fura, hogy a rendezésbe is belekóstolt és 1976 és 1981 között három filmet is rendezett, amelynek pontozásai elég magasan állnak jelenleg az imdb oldalán és még világsztárokat is megforgatott a kezei között, mint Anthony Quinn, Oliver Reed, Irene Papas, John Gielgud, Rod Steiger és ráadásul ezek a művek még kiállításukban is nevezhetők monumentálisnak. Ehhez képest a Halloween komoly visszaesés szerintem szakmailag, viszont legalább öregbítette az úr nevét, egészen egy elszenvedett bombamerényletig, amikor a robbantás után szívrohamot kapott és elhunyt 75 évesen, pedig még volt benne kraft. Malek a fia, gyakorlatilag a horrorszéria elkészülése közben nőtt fel és része is lett neki. A "Szabadesés" a második rendezése, de megelőlegezem, hogy direktori tehetsége nem nagyon fog édesapjához felnőni, mert jelen filmünk borzalmasan átlagos.

A "Szabadesés"-ben minden benne van, ami egy jó leleplezős krimihez kell, csak sokkal olcsóbban. Leleplezős = Van egy cég vagy egyéb fontos tárgy, esemény, személy, akivel kapcsolatban egy sokadik senki kiderít valamit, vagy csak véletlenül beletrafál egy cikk, jelentés, bármilyen nyilvános fellépés erejéig, hogy utána a leleplezett ellenlépést tegyen az illető ellen, legtöbbször az életét fenyegetve, máskor ellehetetlenítve a világ számára. Jelen filmben a legegyszerűbb módot és helyszínt választja a leleplezett; a főszereplőre a munkahelyén kezdenek vadászni, hogy megöljék, mielőtt nyomozásának eredménye kiszivárogna, hiszen kire másra lenne az a legterhelőbb, mint a jótékony vállalatigazgató képében tetszelgő milliomos mágnásra, aki nem mellesleg a főszereplőnk példaképe is?


Jane (Sarah Butler) reggel arra a hírre érkezik a munkahelyére, hogy az éjjel a mentora és barátja öngyilkosságot követett el az irodában. Megjelenik a cégvezető is a hírre és felkínál egy előléptetést a nőnek, amin Jane elgondolkodik. Közben talál egy pen-drive-ot az öngyilkos kolléga irodájában és olyan adatokat rajta, amelyek megkérdőjelezhető tranzakciókat tartalmaznak és sikkasztásra utaló jeleket. Jelenti is az iroda helyi vezetőjének (Ian Gomez), aki azonnal jelenti a főnökének az esetet, mivel pontosan tudja, hogy a nő által megtalált terhelő bizonyítékok az összes érintett bukásához vezethetnek, közöttük magához a cég tulajdonosához, Gault-hoz (Malcolm McDowell) is. Gault a legegyszerűbb módszert választja a probléma elhárításához, így a helyszínre küldi probléma megoldóját és bérgyilkosát, Frank-et (D. B. Sweeney), hogy tüntessen el bizonyítékot és szemtanút egyaránt. Amivel nem számolnak az az, hogy Jane szabadidejében előszeretettel hódol a harcművészeteknek és ha nem is profi, azért képes megvédeni magát.

Ha azt mondod, olcsó húzás és unásig ismert történet, igazad van. Sokan mesélték ezt már el, sokkal jobban. Csak kettőt említenék, ami évekkel korábban készült, de ennél jóval erősebb és érdekesebb darab volt: A pelikán ügyirat - The Pelican Brief (1993) és A Keselyű három napja - Three Days of the Condor (1975).
Ha láttad őket, tudod, hogy mindkét mozi roppant feszült dráma, tele feszültséggel. A "Szabadesés" ennél egyszerűbb és ötlettelenebb. Eleve nem jutunk ki a helyszínről, hiszen a leleplezés utáni órákra szorítkozik a történet. Dramaturgiailag persze ez olcsó húzás és benne van egy akár ügyes akciófilm vagy thriller lehetősége is, csak nem ebben a takarékos formában.
Mire gondolok?
Először is, a helyszínek eléggé korlátoltak és nem is túl érdekesen vannak kihasználva. A macska-egér harc szinte csak egy liftre korlátozódik és sem dramaturgiailag, sem képileg nem hoznak ki sokat a klausztrofób szituációból.
A szereplők száma is erősen korlátozott, pedig óvatos becslés szerint is legalább tucatnyi egyéb szereplőnek kellett volna az események sodrába keverednie a munkaidő után is. (Mert először is nem egyetlen személy szokott ilyen nagy irodaépületeket védeni a munkaidő lejárta után. Fontos cégek épületeit olykor fél tucat ember is biztosíthatja, hiszen gondoljunk bele, a pultnál ülő portár szívrohamot kap és reggelig elhordják a berendezést a szemfüles környékbeliek... De egyébként is van olyan őr, aki végigjárja az épület különböző pontjait és ellenőrzi őket majd csekkol egy speciális kulccsal, ami bizonyítja, hogy rendszeresen arra járt. Aztán ott van a takarító személyzet, akik általában ilyenkor végzik a dolgukat, ha nem is mindenhol, de szükségszerűen miután távozott az irodisták többsége. Plusz azok, akik túlóráznak és jóval később indulnak haza, amikor már elcsendesedett a város.)
Szóval, alig van fél tucatnyi szereplőnk, így eléggé szűkös az akciózás adta lehetőség. Akik meg vannak, azok nem igazán félelmetesek vagy akció sztárok. A felbérelt probléma megoldót alakító D. B. Sweeney-t kedvelem, de nem érzem ehhez a szerephez elégnek a karizmáját. Bár mindent megtesz, hogy jól hozza a félelmet nem ismerő, hidegvérű gyilkost, akkor is zavaró, hogy az arca pl. nem elég markáns a karakterhez, hanem sokkal inkább olyan valaki benyomását kelti, aki az elmúlt tíz évet komoly alkoholizálással töltötte vagy hajléktalanként. Erre van is egy beszólása a filmben, amelyben elhangzik, hogy egy éve nem volt munkája - a jelenetben van értelme a mondatnak - és mint néző egyből elmosolyodtam, hogy igen, biztos legalább egy évet masszív piálással töltött...


A női főszereplő elég kellemes - Sarah Butler - ám sajnos a film nem sokat tud kezdeni a szerepével, hiszen ide-oda ugrál a sebezhető riadt nő és a profi harcművész nő között, meg nem is annyira a drámai játékára van szükség, mint az akrobatikus testére az akció jelenetekben, amikor fut, mászik, verekszik. Viszont roppant kellemes a szemnek és érezhető, hogy ennél több is van benne. Éppen ezért, bár még nem láttam a "Köpök a sírodra" Remake-jét, de biztos, hogy meg fogom nézni, csak miatta.

Malcolm McDowell pedig Malcolm McDowell. Kora és kisugárzása miatt ha a neve feltűnik egy stáblistán, pontosan tudom, hogy a megszemélyesített karakterét hova fogom tudni helyezni a történetben. Itt sem lepett meg, hogy mit fog játszani. Tud valaki olyan filmet az elmúlt tizenöt évből, amelyben McDowell nem a genyót alakította? Nagyon régen, mintha játszott volna pozitív hőst is, de már nem is emlékszem...

Azt hiszem, eleget fanyalogtam.
A film nem a fifikás történetével fog rád hatni, hanem Sarah Butler kisugárzásával. Mert talán ő az egyetlen plusz ebben a butuska akció-thrillernek látszó videó alsó polcos, egy pálcás mozinál.
A címnek csupán közvetve van köze a filmhez. Utalhat az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságra vagy Frank sorsának beteljesülése, de ritka semmit mondó címválasztás, az biztos.

45%

Ha megtekintenéd: F R E E  F A L L

A kötelező feka (Coley Speaks) mellékszereplő, akivel nem tud mit kezdeni a film. Először tök jól felépítik a jelenetet, amely végén elvileg kiírhatták volna, ám kiderül, hogy mégsem, hogy végül egy sokkal profánabb és klisésebb módon végezzen vele a bérgyilkos Frank.

2016. február 16., kedd

A szoba - Room (2015)

A szoba - Room (2015)


Rendezte: Lenny Abrahamson

A film Mafab adatlapja: Room (2015)

Megtekintés: Igen. Kőkemény dráma, enyhe hepiend-del, már amennyire egy ilyen témájú filmnél ez lehetséges.

Milyen aberrált állat képes arra, hogy elrabol egy kislányt, hogy azután évekig egy fészerben elzárva tartsa, erőszakoskodjon vele és gyermeket nemzzen neki? Mielőtt kételkednél a történet hitelességén, olvass utána a bulvármédiának és a victimológiának, mert sajnos, vannak ilyen esetek és néha eljutnak hozzánk a médián keresztül. Nem hiszel nekem? Írd csak be a gugli keresőbe azt, hogy "évekig tartotta fogva a pincében" és meg fogsz lepődni, hogy nem a film kritikáját olvasod elsőnek. Európában, a szomszédos országokban is történt néhány hasonló eset, amely végül szerencsésen megoldódott. Ami viszont félelmetes, hogy jelenleg is élhetnek nők úgy rettegésben, egy elzárt helységben, mint a film szereplői, csak annyi a különbség, hogy nincs stáblista, ami után hazatérhetnének.

Emma Donoghue saját regényéből írta a forgatókönyvet. Mivel a könyvet nem olvastam, a filmre fogok szorítkozni a véleményem alatt. Donoghue is a bulvársajtóból értesült azokról az esetekről, amelyeket végül könyvében egy ötéves kisfiú szemén keresztül láttat az olvasóval, egyes szám, első személyben leírva. Éppen ezért lehetett nehéz munka, hiszen egy ötéves kisfiú szemén látni ezt a makrovilágot gyakorlatilag egy karakter bőrébe bújást jelentette és nem a szokványos módon. Az író néha viszonylag könnyen tud azonosulni karaktereivel, viszont, ha ezt az azonosulást egy ellenkező nemű, éretlen gyerek szemén keresztül kívánja később meg az olvasóitól, az kemény munka, hiszen egy nem odaillő szó, egy véletlen anakronizmus kirántja a könyvet forgató embert a valóságba. Emma Donoghue volt valamikor kislány, de elrabolt, öt éves kisfiú biztosan nem, így amikor az ő szemén keresztül láttatja a szoba történéseit, nagyon komoly beleérző képességre van szüksége. A könyv sikere és megfilmesítése pedig azt bizonyítja, hogy ez elég jól sikerült. A film főszereplője is a kis Jack (Jacob Tremblay) és a rendező következetesen ragaszkodik is a könyv stílusához. Ez főleg abban nyilvánul meg, a narrátorszöveg gyermek által felmondott sorai mellett, hogy többször láthatjuk Jack-et, amint édesanyja alvása közben, hogyan szórakoztatja magát, vagy amikor megérkezik a "Vén Patás" névre keresztelt "apukája", hogyan próbál elaludni ideiglenes kis kuckójában, a szekrényben, amit a férfi érkezésekor kell alvásra használnia. Azután láthatjuk az eseményeket Jack szemén keresztül, amikor egy híres irodalmi klasszikus csodálatos menekülését megidézve végül sikerül elhagynia a szoba falait és segítséget szereznie, miközben nem mutatják sem azt, hogy hogyan mentik ki az édesanyját - csak amikor már a gyermek is láthatja a rendőrautó hátuljából - és azt sem, hogy mi történt a "Vén Patással", akit bizonyára elfogott a rendőrség, de a történet szempontjából nem releváns.

A Vén Patás (Sean Bridgers) bárki lehetne. Igaz a filmben van arca, de ha a rendező akarta volna, akár úgy is megoldhatták volna, hogy végig nem jelenik meg az arca a nézők előtt. Mert valójában teljesen mellékes a főszereplő kisfiú szempontjából. A Patás egy állapot, egy visszatérő rémálom, amelytől menekülni kell. Külseje és a menekülés utáni sorsa nem fontos. Jack tovább éli úgy az életét, hogy akár soha többet nem látja. Később persze fontos lehet, hogy mégis a nemző apjáról van szó, de valójában nem fontos.
A fontos, hogy Jack majdnem annyi ideje van fogságban a pincében, mint az anyja (Brie Larson) és végül pont a gyermeki képlékeny lelke az, ami miatt sokkal fogékonyabb a fogságból való szabadulásra, mint a sokkal sebzettebb édesanyja. Nem véletlen az utolsó mondata a fogságuk helyszínén, amit egyfajta rehabilitációs céllal újra felkeresnek. Itt Jack sokkal érettebbnek bizonyul Ma-nál, az anyjánál, amikor visszanézve annyit kér, Ma is búcsúzzon el a szobától. Gyönyörű jelenet. A szoba már a múlt. Ha Jack képes új életet kezdeni, úgy, hogy sosem ismert mást, úgy az anyja is képes kell legyen rá, még akkor is, ha hazaérve is fogolynak érzi magát és néha elhatalmasodik rajta az érzés, hogy talán nem az ő hibája volt, hogy hét évig raboskodott. Mert bárkiben is keresi a hibást - erre édesanyja kiváló bűnbak - az egyetlen aki állapotáról tehet, az a Vén Patás. Egy beteg ember, beteg vágyakkal. Nem az a gyógyulás útja, hogy Ma magában és másokban keresi a bűnöst az elvesztett hét évéért és erre gyermeke ébreszti rá.


Valahol megértem a nagypapa, Robert (William H. Macy) reakcióját is az unokájával kapcsolatban. Kellett egy olyan karakter, aki nem tud felülemelkedni egyelőre azon az állapoton, hogy egyetlen lányát nem elég, hogy megbecstelenítette egy pszichopata, de erőszakának gyümölcse minden nappal emlékezteti őket erre a tényre. Talán nem véletlen, hogy eleve úgy van megírva a forgatókönyv, hogy Robert már nem él a nagymamával, mert így nem állandósul a közte és Jack közötti feszültség és könnyebb a karaktereknek a gyógyulás. A nagymama, Nancy (Joan Allen) szeretné meg nem történté tenni az elmúlt hét évet, ám neki meg Ma szemrehányásával kell megbirkóznia, hiszen Ma utal rá, hogy ha nem nevelik olyan előzékennyé és barátságossá, talán nem tudja a Vén Patás becserkészni őt. Ez persze nem fedi a valóságot, hiszen a legtöbb szülő, normális helyzetben, szeretetre és kedvességre neveli gyermekét. Az, hogy ezzel van, aki visszaél, nem róható fel a szülőknek. Ezt Ma nagyon nehezen fogadja el, hiszen miután a Vén Patás kikerült a képből és ő még nem dolgozta fel magában a fájdalmát, úgy éri, valakit hibáztatnia kell a sorsáért, ami viszont teljesen elfogadható pszichológiai állapot.

A film első órája a szobában töltött mindennapokba vezeti be a nézőt, hagyva néhány kérdést, amire nem kapunk választ - talán a könyv foglalkozik ezekkel. A film második fele pedig a szabadulás utáni beilleszkedést és a dráma feloldozását, feloldását tartogatja.
Végül, mint említettem, a kis Jack az, akinek éleslátása és gyermeki lelke mutatja meg az egyszerű megoldást a rémségekkel kapcsolatban. Nem állítom, hogy ez ennyire könnyű lenne, ám a filmben egyértelműen működik és éreztem némi katartikusságot.


A Jacket alakító színész, a kis Jacob Tremblay alakítása lehengerlő. Ennek nagy része a kisfiú játéka, a másik fele meg a gondosan összevágott reakciók, képkivágások elegye. Brie Larson is sokat megtett a szerepért, többek között a forgatás alatt olyan étrendet készített magának, amit a szobában kaphatott volna és nem sminkelte magát. (Mondjuk azt nem értem, hogy a Vén Patás ezt miért nem erőltette rá, hiszen ha már elrabolok egy szűz leányt, akkor igyekszem őt a legjobb formájában a kedvemre használni, gondolom én...)
William H. Macy fontos szereplő, de sajnálatosan keveset van jelen. A pót-nagypapa hálás szerepe így Tom McCamus-ra hárul, aki mivel nem vér szerinti rokona Jack-nek, képes külső figyelőként elfogadni a gyermeket és összebarátkozni vele.
A Vén Patásról sokat nem tudunk meg, talán csak azt, hogy az egyetlen sikerélménye fiatal lányok elrablásához köthető, azon kívül nem képes helyt állni az életben. Kár, hogy hét év kellett hozzá, hogy ez kiderüljön és elgondolkodik az ember, hogy vajon mi lett volna Ma sorsa, ha nem születik fia?

Figyeld:
- Amikor Ma és Nancy összevesznek.
- Robert nem képes az unokájára nézni.
- Jack arcjátékát a legtöbb jelenetben.
- A menekülés feszült perceit.

75%

Ha szeretnéd látni: A  S Z O B A

2016. február 15., hétfő

Patthelyzet - Standoff (2016)

Patthelyzet - Standoff (2016)


Rendezte: Adam Alleca

A film Mafab adatlapja: Standoff (2016)

Megtekintés: Azért elmegy az a másfél óra. Még ha kicsit döcögősen is.

A film erénye és hátránya, hogy roppant költségkímélő a történet. Kamaradarab, három színészre. Két öreg róka és egy zabálni való kislány közös munkája. Elég gyorsan belecsöppenünk a történetbe, alig húzzák azt magyarázattal. A jellemrajzok maguktól kirajzolódnak - már amennyire - a játékidő alatt. A film előnye, hogy a hangsúlyt a drámára és a két férfi színész közötti interakcióra lehet helyezni, így a film hagy helyet a színészi játéknak, ami sok akciófilmről nem mondható el. A hátránya viszont az, hogy a karakter-központúság sokaknak álmosító lehet, hiszen a közel másfél óra alatt bizonyos szempontból nem történik semmi. Mert kb. ez a patthelyzet lényege.

Bird (Ella Ballentine) édesanyjának (Elírtam a családi kapcsolatot, amit unknown felhasználó találóan jelzett nekem. Feliratos filmnél ezért nem szabad felállni és kimenni a vécére ! ) aktuális barátjával elkeveredik egy temetőbe. Történetesen egy üzletasszony itt búcsúzik el a férjétől, amikor a könyörtelen bérgyilkos, Sade - enyhe utalás lehetne de Sade márkira, aki jeles volt anarchizmusból és szadizmusból, de a karakterre valójában egyik sem jellemző - (Laurence Fishburne) lemészárolja a teljes megjelenteket. Egyedül Bird tud nyakába szedett lábacskákkal és egy fényképezőgéppel elmenekülni, amellyel azért korábban tökéletesen rögzítette Sade arcát, aki késve vette észre a kislány terápiás kattintását, ugyanis Bird a fényképezőgépen keresztül dolgozza fel a számára félelmetes világot.

A kislány menekülni kezd, Sade a nyomában. Végül Bird egészen Carter (Thomas Jane) tornácáig szalad, aki ugyan nincs a legjobb formában egy családját érintő tragédia miatt, viszont komoly katonai múlttal rendelkezik. A kislány és a jelenleg egyedül élő férfi gyorsan felmenekül az emeletre, míg Sade az alsó szinten veszi fel a lőállást. A direkt támadás és a kifüstölés egyéb okok miatt nem nagyon jöhet szóba, hiszen Sade szeretné az ügyet olyan gyorsan és olyan csöndesen lezárni, amennyire lehet. Elvileg Carter is gyorsan pontot tehetne az ügy végére... ha nem egyetlen lövedéke lenne beleszorulva az otthon tárolt fegyverébe.
A patthelyzet kialakul és a két férfi pszichológiai harcot kezd egymás ellen, amelybe az érvelés, fenyegetés, könyörgés és zsarolás jól megfér. Alleca igyekszik jól kufárkodni a történettel és egészen tűrhetően teljesít. A film nem lesz teljesen unalmas, igaz, biztos lesznek olyanok, akiknek ennyi izgalom kevés lehet.


Thomas Jane kezd öregedni. Sajnálom, hogy olyan filmek után, mint a bűnös élvezet "Háborgó mélység" vagy a közepes képregény akció "A megtorló"-n keresztül - nem is említve a rengeteg jó film nyúlfarknyi mellékszerepét - Stephen King "A köd"-jét és "Álomcsapdáját" bezáróan, főleg másodvonalbeli filmekben szerepel. Azokban sem feltétlenül főszerepet. Szóval, hiába kedvelem a színészt, előfordulhat, hogy friss munkái elkerülik a hazai kiadást és nem kerül filmje a kezembe. (Bár, ez egyre nehezebb az Internetnek köszönhetően.)

Fishburne is inkább a televíziót preferálja mostanában, az igazán nagy mozikat inkább csak sokadik karakterként erősíti - pl. Acélember főszerkesztője. Jó színész és amit lehet, kihoz az eléggé egysíkúnak tűnő, vérszomjas bérgyilkosból és csak a film második felében kezd árnyalódni a karakter kissé. Egészen odáig leginkább egy fekete Terminátort láthatunk. Később a kezdeti magabiztosság és könyörtelenség elkezd lemállani a figuráról és onnan lesz érdekesebb az alakítás.

Ella Ballentine pedig felnő a két férfiszínészhez a néha gyermeknek, máskor koravénnek tűnő Bird-i szerepében. A film a legkevesebbet talán belőle hozza ki, viszont ez azért lehetséges, mert ő a kellék a két férfi színész interakciójában.


A Standoff sima western felállás, melynek két végén van a fehér cowboy és a fekete, akik egyetlen kisasszony kegyeiért harcolnak.
A trailer átveri a nézőt, hiszen azonnal egy gyönyörű hegy látképét mutatja és utána az első percbe tömöríti a temetői jelenetet, hogy ne tudjuk, valójában egy zárt térben fog játszódni szinte az egész következő hetven perc.

A fényképezés szép, akárcsak a színek. Nincs minden agyon szűrve szürkére, kékre. Bird vörös ruhája simán Piroska metafora: a kis ártatlan lány menekül a gonosz farkas elől, csak nagymama helyett véletlenül a vadász házába sikerül menekülnie. A vadászéba, aki nincs a toppon. Másrészt a piros lufi is egy metafora, amelynek a szerepe átvezetés Carter halott fiáról a később ugyanolyan vörös ruhában megjelenő kislányra. Ezzel hangsúlyozva, hogy bár korábban nem tudta a saját gyermekét megmenteni, most kap egy második esélyt, hogy megvédjen valakit, aki rá van szorulva.

60%