2015. március 8., vasárnap

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)


Rendezte: Tim Iacofano

Megtekintés? - Nem ajánlott. Kihagyható.

Sejtettem, hogy mire számítsak. Volt első rész. Mozi változat, széles vászon, húzó név: Jennifer Lopez. Egy rémálom látomásokat elénk varázsló rendező. Monumentális díszletek, helyszínek, komoly videó technika, vágás és jelmezbázis. Egy percet sem láttam a második részből, amikor már tudtam, hogy nem fog meghatni.

Eleve videóra szánták. A főszereplő tök ismeretlen; Tessie Santiago. Még videós berkeken belül sincs halvány fogalmam sem róla, ki ő. Filmjeinek listája rövid és ez benne a legmarkánsabbnak tűnő produkció. Viszont a teste lenyűgöző, bár játéka megfelel egy pornós cica eszköztárával rendelkező színésznőével. (Nevezhetjük a pornófilmekben dugó nőket "színésznőnek"???)
A rendezőnek pedig ezidáig ez az egyetlen filmje, hiszen ezen kívül csupán tévés feladatokat látott el. Azokból említésre méltó csupán a 24 néhány epizódja.

Sosem értettem, hogy egy viszonylag kultikus státuszba emelkedő filmnek miért van szüksége egy igénytelen folytatásra. Talán nem bíztak abban, hogy a mozivásznakon jól működne a második rész és eleve a tékák polcaira gyártják le? Talán inkább a videós és tévés forgalom biztos harminc-negyven milliója, mint egy esetleges mozis százas álomhatár? A Sejt egy jól funkcionáló, mégis eléggé réteg zsánerű thriller lett, hiszen akik borzongani vágynak egy sorozatgyilkos munkássága közben, nem feltétlenül kíváncsiak a film által kínált költőiességre.
Az első rész elvont fantázia világa itt csupán olcsó videós trükkfilm, komoly tartalom, finoman hangolt munka nélkül. Nem véletlen, hogy az első rész készítői közül egyetlen névvel sem találkozunk, aki számítana. Míg az első rész forgatókönyvéért egyetlen ember felelt, itt négy emberre volt szükség, hogy egy értékelhetetlen produktumra gyűjtsék össze a pénzt. Vicc, csak nem nevetek.

Az első részben tudtuk, ki a gyilkos, mert a hangsúly valójában a pszichében tett utazásról szólt. A gyilkos énképének kicsomagolásáról, hogy megértsük, mi késztet egy embert arra, hogy állatként viselkedjen.
A második rész ebben sem partner, hiszen ezeket a szálakat félre teszi és a gyilkos személyének titokzatosságára koncentrál. Nem véletlen, hogy a figura végig takarásban van, eltorzított hanggal. Mert itt a poén nem a belső világ, hanem a személy kiléte. Ócska húzás. Ezért a Sejt 2. egy egyszer nézős, tucat krimi szintjére süllyed, melyben van egy kicsi paranormális szál, Maya-nak köszönhetően, aki egyfajta médiumként látogat emberek emlékeibe, azok tárgyainak megérintésével. (Kicsit emlékeztet Stephen King Holtsávjára, melyben Johnny Smith tárgyak megérintésével képessé vált az azt birtokló személyek életébe pillantani.) Meg van ott még valami a DNS-sel is... Micsoda véletlen, hogy a Regényből készült filmsorozatban játszott Chris Bruno egy franciás kitételű - 69 - epizódban, hogy ebben pedig ő legyen a férfi főszereplő. Frank Whaley szintén, de ő csak 7 részben.


Maya képessége persze nem egzakt, ezért simán elsikkadnak fontos momentumok, miközben "dolgozik". Van persze kötelező gyanúsított, akire lehet gyanakodni. És a végén a kötelező csavar, amelynek megoldása kb. a huszadik percben esett le nekem. (Így van ez, ha egy ismertebb arcot is leszerződtetnek a filmhez. Csak az lehet a gyilkos!!!) Jelen pillanatban még a harmincadik percnél járok, ezért nagyon remélem, hogy a tippem igaznak bizonyul.

Miután ezt leírtam, gondoltam egyszerűbb, ha ugrok egyet a filmmel és előre tekertem.
Igazam volt. A gyilkos az, akire az első pillanatban gyanakodtam, miután megláttam.
Eredeti film ez a Sejt 2. Azért a negyvenedik perc környékén már megmutatják emberünket, így az egyetlen aduját is leleplezi a film. (Tudom, tudom; ha mutatják, az a baj, ha nem mutatják az a baj...)

Dicsérni nem tudom. Hol vannak azok a csodálatos díszletek? Hol vannak azok a beteg víziók?
Itt alig kapunk többet egy folyosónál és néhány monitornál.
Ezerszer látott klisék. Unalmas rendezés.
Autós üldözés, melyben csepp feszkó sincs.
És egy kínai lezárás. Kici-oco.

- Gyere te néző. Látnod kell! (Hazudik!)
30%

(Nem hiszem el. Megnéztem az imdb-n, csupán 2,9-en áll jelenleg: 2015.03.08. Eléggé közel lőttem be hozzá a véleményem. Akkor kb. jól éreztem...)

Megjegyzés: Kiírhatnám ki a gyilkos. Csak, mert a film nem érdemel többet. De hátha neked pont az ízlésed.
Azt kérdezed: - Hogy mi?
-Igen, igen... - felelem.

2015. március 6., péntek

Tengerparti diliparti - Psycho Beach Party (2000)

Tengerparti diliparti - Psycho Beach Party (2000)


Rendezte: Robert Lee King

Megtekintés? - Egyszer. Talán.

Megérdemlem, hiszen én erőltettem magamra ezt a trágyát. Megzavart, hogy a szereposztásban feltűnt Amy Adams neve és utána olvasva, hogy a film egyfajta stílus-paródiája a nyolcvanas évek horror-slasher művészeti ágának. Csak harmatgyenge változatban.
Már az első percek egy filmvetítésre viszi a nézőt. Nem újdonság, hogy egy film egy fiktív történettel indul és az sem, hogy rögtön utána egy moziban kötünk ki. Bár, most egy nem jut eszembe az elborult Chillerama kivételével, ott viszont a teljes film magában egy autós moziban zajlott le. És nekik sikerült jobban belemászni a paródia műfajába.
Szóval belecsöppenünk egy fekete-fehér és egyben buta horrorfilmbe, amely úgy az ötvenes évek termékének tűnik. Rögtön utána kiderül, hogy valójában csak egy autós moziban ténfergünk a kamerán keresztül és ha már ott vagyunk, megismerjük a karakterek nagy részét, köztük a vörös Florence-t (Lauren Ambrose), akinek arcjátéka rajzfilmfigurákat idéz és nagyon gyorsan kiderül róla, hogy ha vélt sérelem éri, átmegy gonosz nőbe, ugyanis van egy alteregója, aki bárkit leolt. Ambrose simán benne van a kívánatos vörös színésznők top10-ében, igaz, nem ezzel a borzalmas szereppel és filmmel. (Amy Adams, aki ebben még mellékszereplő, szintén helyet kapna a vörös 10esben.)
Valaki meggyilkolja az egyik nézőt. Torokelvágás. Nagyon visszafogottan, ami egy kétezres horror-műfaji kiforgatósban szerintem nem veszi jól ki magát. Ha már igyekszünk visszaadni valamit hangulatban a nyolcvanas évekből azért rá kéne gyúrni a nyiszálásos késes finomságokra, hiszen pont a nyolcvanas évek beköszöntével aktivizálták magukat az olasz giallo mesterei és a slasher horrorfilmek maszkmesterei, akkor még CGI rásegítés nélkül. Tom Savini már javában ontotta magából a halálokkal kapcsolatos speciális effektusait, amely főleg szétnyirbálható bábokból állt. Többek között a Péntek 13. Kevin Baconos nyíllal nyakátszúrós részért volt felelős és utána is sok finomsággal gazdagította a horrort.

Lauren Ambrose gyönyörűen mozog a vetített háttér előtt. A film legélvezhetetlenebb pillanatainak egyike. Inkább szereztek volna egy színésznőt, aki tényleg megáll a szörfösök világát jelentő deszkákon.

Robert Lee King és az erősen transzvesztita beállítottságú forgatókönyvíró, aki ebben a filmben még egy női rendőrkapitány szerepét is megformálta, pedig férfi (Charles Busch), finoman szólva is vértelenül köhögték vissza mindazt, amit "tanultak" korábban ezekről a filmekről.
A helyszín ismerős, mert tengerpart, sok szörfös és néhány csinos csaj. (Mellek nem nagyon, ami azért furcsa, és mivel gore sem sok akad, azt kell hinnem, nem tudták a készítők, hogy ezeknek a filmeknek két vonzereje volt akkoriban: a vér és a csöcs. Esetleg együtt...)

Szóval, a kétezres évben így kell szerintük fejet hajtani az elődök előtt. Szerintem nem sikerült.
Azért két meleg fiatal szörfösre volt még erejük, habár a másság sem volt túl ismert - már műfajon belül - akkoriban.
A cím sem szól a filmről, hiszen amit ígér - Psycho Beach Party - az valahogy elmarad vagy nem abban a formában köszön vissza, mint ahogy megszoktuk a tini filmekből. A pszichó rész Florence két személyiségének harcából ered. A Beach, az persze adott, mint helyszín és a végén tényleg van valami gyenge rendezvény a sziklák tövében, de partynak még nem nevezném.

Tudok jót is mondani a filmről? Nem nagyon.
Amy Adams itt még egészen vékonyka volt. Mára már kicsit megvastagodott a bokája, ám itt még hibátlan volt a külalak. Nem alakít nagyot. Semmi félénk, gátlásos női figura. Simán a testével és szexepiljével dolgozik.
Ambrose kifejezetten aranyos. Annak ellenére is, hogy a legripacsabb karaktere a filmnek.
Van még egy anyuka, aki a lányára gyanakszik.
Van egy színésznő, akinek dramaturgiailag sok hozzá tenni valója nem akad, viszont legalább össze lehet fonni őt a film eleji mozi jelenettel. Ettől még teljesen felesleges lesz a karakter a végkifejletben.
A férfi színészek egytől-egyig rosszak. Nem véletlen, hogy eltelt tizenöt év és egyikükből sem lett húzónév. Még legközelebb - SPOJLER - talán a gyilkost alakító Matt Keeslar járt a sztársághoz, hiszen ezzel a filmmel együtt került mozikba a Sikoly harmadik része, melyben színészünk a késes gyilkos áldozatát alakította, itt meg ő ragad kést. (Hupsz, elsütöttem a film poénját??? Nem baj, hiszen a filmben úgy sincs egy sem...)

Nem hiszem, hogy Amy Adams emlékszik erre a filmjére. Vagy nem akar emlékezni rá, amit megértenék. Sajnos, túl jól takar.

A hangulat viszont annyiban tényleg remekül megidézte az elődöket, hogy végig olyan a film fényképezése, színkezelése, egyebek összhatása, mintha egy szart néznénk a nyolcvanas évekből. Pedig csak egy szart nézünk a kétezres évekből.
Ez így kevés a boldogsághoz. Nem véletlen, hogy eddig nem hallottam erről a filmről, pedig még magyarítása is van. Ilyen borzalmas magyar címmel mondjuk megértem, miért nem ugrottam rá eddig.

Csak akkor nézd meg, ha szereted a nyolcvanas évek gondtalan tini-horrorjainak hangulatát. Szörfözés, rikító ruhák, hülye frizurák, homokos strand, sok homokossal.
A főcímben pedig Tera Bonilla tánca teljesen extrém filmtörténeti pillanat, főleg azzal a zenével. Istenkém!

Nem sikerült élveznem a filmet. Egyszerre megnézni sem tudtam.

20%

Undorváros - Taeter City (2012)

Undorváros - Taeter City (2012)


Rendezte: Giulio De Santi

Megtekintés? - Ha szereted az ilyesmit, akkor kötelező.

Az Adam Chaplin (Ha nem láttad, pótold, vagy mégse) alkotóinak egyik agymenése. Írhatnám, hogy filmje, ha az lenne, de ez inkább hetven perc celluloid rettenet. Másrészt, ha valaki kifejezetten élvezi a minőségi Trash-t, akkor pár sörrel felfegyverkezve szórakoztató darab. Eltelt pár nap a megtekintése óta, ezért már a tartalmát is elég hiányosan tudom felidézni.

Taeter Cityben - valamikor a jövő - a nem kívánt elemek életére könnyen pontot tesznek. Egy speciális rádióhullámot sugároznak naphosszat, amely képes a gyilkosokat "kiválogatni", hiszen azokban van egy gén, amely kapcsolatba lépve a hullámmal, a gyilkos hajlamú egyedet öngyilkosságba hajszolja. (Már-már az Esemény babérjai törő alapkoncepció) Persze a találmánynak van egy ritka mellékhatása; ha véletlenül valamiért nem lesz öngyilkos a gyilkos, akkor mérhetetlen plusz düh és erőszakosság tör belőle felszínre. Hát inkább hagyták volna a fenébe az egészet.

Biztos, ami biztos, a város utcáit egy álarcos motoros banda, csapat, horda járja, akik viszont levadásszák az összes szabadon kószáló bűnöző egyedet. Tehát, ha egy gyilkos hajlamú öngyilkosságot kísérelne meg és nem elég gyors, lehet, hogy a motorosok közül levadássza valaki. Persze a motorosokra nem hat a rádióhullám, holott a legnagyobb gyilkosok ők. Egye fene.

A levadászott emberek szerves része pedig szerves részét teszi ki a táplálék-láncnak, hiszen visszapörgetnek mindenkit a Franchise-ba, ha kell vérturmixként. Ezért olyan undorító a város. Meg a sok gore miatt, melyek a kevés pénz ellenére eléggé pofásak.

Monica Muñoz Penge szerepében.
A film fő cselekményszála pedig Trevor (Giulio De Santi), aki gyilkos hajlamú és felerősödik a rádióhullámtól, meg a motoros fejvadászok, akik a nyomába erednek.

Negatívum:
- Kevés eredeti ötlet.
- Ebből kifolyólag karcsú játékidő.
- Nulla színészi játék, vagy afelé tendál. Ez leginkább a női főszereplőn látszik. Mindenki maszkot visel, de ő néha leveszi, hogy lássuk, mennyire dögös, ám mire beszélni kellene, visszakerül a fejére, így főleg az utószinkront kell hallgatnunk.
- Gyakorlatilag folyamatos mészárszék.
- Agyon szűrözés, képremegtetés, ami idegesítő.

Pozitívum:
- A kevés pénz miatt elég ötletes képi megoldások, trükkök.
- Szép gore effektek.
- Nem olyan elborult, mint az Adam Chaplin.
- Ha nem tetszik, semmilyen formában, akkor legalább vigasztal, hogy rövid.
- A motoros akcióknál érdemes odafigyelni, hogyan lehet három játék modellből viszonylag ütős motoros jelenetet összehozni. Ha jól játszol a perspektívákkal, szinte elhiszed, hogy igazi motorokat látsz a képen.
- A reklám blokkok és rajzfilmes betétek hozzá tesznek.

A testek táplálékként való visszaszármaztatása kicsit a "Zöld szója - Soylet Green (1973)" klasszikus sci-fit idézi meg.

Különvélemény:
Nem tudom, lehet e olyasmit mondani, hogy a filmnek van művészi értéke. (Trash műfajnál ez eleve nem szokott felvetődni), de itt érezni, hogy a készítők erőlködnek, hogy valami pluszt szuszakoljanak bele a mészárlások közötti átvezetésbe. Csak nem nagyon van mit.
Még ha nem is hányod el magad a sok véres jelenet miatt, akkor is felvetődik a kérdés, hogy miért készülnek ezek a darabok.
Néha olyan, mintha egy gore készítő stúdió reklámfilmjét látnánk, annyira öncélúnak tűnik a sok pusztítás.
Viszont műfajon belül egészen jól működik - réteg műfaj, mint állat.

40%
Kifinomult néző esetén nézhetetlen.

2015. március 3., kedd

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)


Rendezte: Ruben Östrund

Megtekintés? - Természetesen. Tanulhatsz belőle.

"Avagy, szégyen a futás, de hasznos?"

Nagyon jó témát boncolgat a film. Sose kerüljünk hasonló helyzetbe! A szégyen és lelkiismeret filmje. A felelősség és bizalom filmje. Östrund talált egy jó témát. Egy pszichológiai tanulmányt, melyet két órában boncolgat.

Tomas (Johannes Kuhnke) és felesége, Ebba (Lisa Loven Kongsli) két gyermekükkel téli vakációznak egy hegyi paradicsomban. Alig egy hetes program és már a második nap megtörténik a családi rémálom: az irányított lavinát az étterem tetőteraszán élvezik, amíg túl közel nem jönnek a hógörgetegek. Ekkor Tomas csöppet sem hősiesen, bepánikolva és életét féltve, hátrahagyja a családját. Mikor elül a por-hó, lassan visszatér az asztalhoz, de már semmi nem lehet többé ugyanolyan.

Nem érdemes ragozni, nem is tudnám, hiszen azokat az érzéseket, amelyeket a film boncolgat és közvetít, csak hozzáértő családterapeuták tudnák érdemben kivesézni. Vagy még ők sem.
A feleségünk egy ilyen eset után, hogyan bízhat meg többé bennünk? A gyermekeink, akiknek eddig mi jelentettük a védelmet, az erős felnőttet, ezután ugyanazzal a rajongással fognak kacagni a vicceinken? Mennyire vésődik be az a pillanatnyi sérelem, amit akkor érezhettek, amikor apa "elhagyta " őket?

Östrund nem mond ítéletet, csak megmutatja, mennyire nehéz utána a másik szemébe nézni. A film végére azért, ha állást nem is foglal, kicsit igyekszik feloldani a feszültséget, hogy némi egyensúlyt hoz apa és anya közé, ami a válságos pillanatokban érzett reakciókat illeti, de semmi több.

A kis család még idill-ben van, dili helyett.

Ajánlott film, már csak azért is, mert nem szokványos témát boncolgat, mint mondjuk egy félrelépés és lebukás, vagy valami munkahelyi frusztráció hazahordása a családba. A Lavina egy okos kérdést vet fel, amely az emberi ösztönök szintjén működik, ezért nem is lehet eldönteni azt határozott igennel, vagy nemmel, csak tippekkel, hogy hasonló helyzetben, mi mit tennénk.

Figyeld:
- Egyértelmű, hogy a lavina jelenet a csúcspont. Érdemes figyelni a család reakcióit.
- Mats (Kristofer Hivju - A dolog prequel, Trónok harca sorozat) a cimbora karaktere, ahogyan okfejt, majd később, amikor a húsz éves barátnőjével filozofálgatnak az ágyban. egyszerre vicces és elgondolkodtató.
- A film amerikai címe a profán "Turisták", míg az eredeti inkább a "elháríthatatlan erő"-nek felel meg. A magyar cím is elég egyszerűen sikerült. Főleg, hogy már több filmet is bemutattak ezzel a címmel hazánkban.
- A klasszikus zenei motívumok és a képi világ nagyon steril és egyben van. A hegyvidék képei, a ködös síelés mind elég nyomasztó hangulatot áraszt.

Tomas és családjának szétszóródása a hóban jól jelzi, hogy csak ők, együtt tudnak tovább lépni a korábbi kellemetlenségen. Sikerülhet teljesen helyre hozni, ami elromlott?
70%

2015. február 27., péntek

eXp tollából: Érzelemre-éhezve

Az érzelem nem valós

Egy átlagos napnak indult, átlagos ébredés átlagos érzelemváltozással.
A mézédes álomból ébredve, soha nem jó ráeszmélni egy új szürke nap kezdetére.
Gondolkodtam, és abban a pillanatban elhessegettem a szomorú érzéseket,
és reménykedtem valami jobb kezdetben. Reggel mégis vidáman, életkedvvel
ébredtem, habár tisztában voltam vele, hogy ez az érzés nem belőlem ered, és
nem lesz hosszú életű. Az vidámság oka a reggeli merevedésem volt, és a
kedvem hamarosan le is lankadt.



Visszatérő múlt sikolya

A kedvetlen énem újra előtört, és a színek nélküli világ újra magába fogadott.
Az ébredés és a felkelés vontatott folyamata után a reggelizés gondolata körvonalazódott
ki bennem. -És ha most kivételesen nem reggeliznék? Pattant ki a kérdés abban
a pillanatban fejemből. Talán akkor máshogy alakulhatna ez a nap, nem
ugyanúgy, mint mindezek előtt. Ezzel irányt is változtattam az első cél felől
a szobámon törve a fejem. A gondolat nem csak felvetődött, értelmet és
megvalósítást is nyert tőlem.


Unalmas nappal volt

A reggelit mellőzve mivel kezdődne a reggel, ha nem televízió bámulással
és netezéssel? -Ennyire mégsem hanyagolhatom el magam.
Irány mosdani, majd minden tevékenység ideje eljön idővel. Úgy is lett.
Mindezek mellett mégis végig untam az egész napot. Ha nincs értelme a
napjainknak, és nincs kivel töltenünk, akkor a játék is lehet unalmas
vagy bármilyen izgalmasnak megírt és eljátszott film.
Én a 18. életévem reggeleit már nem a semmire gondolva akartam eltölteni,
azt szerettem volna, ha lenne célom, vagy valakim.


Az este reménytelen kezdete

Több tíz órának tűnő nappal után végre beesteledett. Olyan bús képpel vágtam
neki az estének, mint amilyenné vált az arcom a reggeli vidámság elmúlása után.
Kivéve, hogy volt egy "talán." Talán holnap máshogy alakul minden.
Ezzel el is kezdtem felkutatni valami számomra megfelelő felnőtt filmet,
hogy kedvet kapjak a manuális önkielégítéshez. A start gombon a kurzor,
végre okozok egy kis örömet magamnak. Gondoltam én, DE NEM!
Az élet még azt a kicsiny örömet is elvette, ami csak pár másodpercig tartott
volna, munkabefektetés hatására. Megcsörrent a mobilom.....


A titokzatos hívó

-Igen tessék? eXp vagyok.
-Szia. Boróka vagyok, nincs kedved kicsit kipolírozni a jogosítványod?
-Szia, hát az attól függ, miben tudnék segíteni?
-Este mennénk a "Future"-be oda kéne elfuvarozni kocsival, persze ha nem tervezted, hogy alkoholt fogyasztanál.
-Szerencsétek van, nem szívesen iszom alkoholt. 5 perc és ott is vagyok.
-Ok rendben, Szia. És köszönjük szépen.


Baktattam a szomszédba

Kissé összekaptam magam, nem számítottam jóformán semmire. Elviszem őket bulizni,
hazavezetek, és ha telefonálnak, akkor értük megyek. Szimpla sofőr meló,
túlontúl egyszerű. Este csekély a forgalom, főleg egy kisvárosban.
Emellett csináltam már ilyet, nekik nem is egyszer. Átlagos öltözet, kabát,
alatta melegítő. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy velük tartok
bulizni, meg ugye józanul nem a legésszerűbb bulizni, de ha nem vezetnék, akkor sem szívesen innék
szeszes italt. Boróka barátja Papó már várt. -Nem most megyünk rögtön,
maximum 1-2 óra. És azzal a lendülettel meg is kínált mindenféle finomsággal
és üdítővel. Olyan este 9 óra fele járhatott az idő. Leültem és vártam.


Egy rejtélyes 4. fél

Boróka említette, hogy lesz még velünk egy lány, ő nemsokára érkezik.
Nekem teljesen mindegy volt, úgy is azt fuvarozom, akit beengednek az
autójukba. Boróka máris kiszúrta egy bicikli jellegzetes kattogását, és a
kapu záródását, a rejtélyes lány megérkezett. Aloának hívták.
Amint betoppant egyből rálátásom nyílt bársonyos vörös arcára. Először,
azt hittük, hogy a hideg hatására de az első rákérdezőnek adott válaszából kiderült,
hogy csak kicsit túl sokat tartózkodott a szolárium csövek közelében.


Megismerkedés közelebbről

Már első látásra is sokkal lehengerlőbb volt, mint a legtöbb lány a
közelben. A sapkája levételekor kiszabadultak gyönyörű göndör barna fürtjei
és hallatta finoman csengő hangját is egy "Sziasztok!" erejéig.
Borókának feltűnt, hogy még nem ismerjük egymást és kicsit sem habozva kezdte
Aloa bemutatásával.
-Aloa, eXp, ... eXp, Aloa.
-Szia, Aloa vagyok, zengtek újra az angyalok hangszerei. (És az a mosoly. :)
-Szia, én eXp. ,köpni nyelni alig tudtam.
És ezzel a lendülettel lehettem aznap újra vidám másodjára.


A szépség kivirágzik

Ahogy vetkőzött, egyre többet beszélt, és egyre jobban kezdett kibontakozni.
Kezdtem egyre jobban megérteni, és lassan az egész átfordult csodálattá.
Csupán annyira történt, hogy ez a lány röpke negyed óra alatt több
érzelmet ébresztett fel bennem, mint amennyi egész nap keresztbe kasul
cikázott rajtam. A nap utolsó pár órája teljesen beleégett a fejembe.

Az aznapi előzmények akár törlődhetnének is, 'gondoltam' és teret engedhetnének teljes mértékben
e kifinomult érzelmek elhelyezéséhez, agyam legeldugottabb zugaiban.

Grizzly - Grizzly (2014)

Grizzly - Grizzly a.k.a. (Red Machine) (2014)


Rendezte: David Hackl

Megtekintés? - Ne viccelj. Esetleg, ha kicsit ittál.

Hackl rendezte az ötödik Fűrész filmet. Nem tudom, hogy ez pozitívum e, hisz bár a Fűrész sorozatot összességében kedveltem, sőt, az első rész kifejezetten erős thriller-horror szerintem, hibái ellenére is, a második résztől számomra a franchine egy torz, alaktalan vérfolyammá degradálódott. Nem jobb-rosszabb részekkel, hanem hatásos és kevésbé kreatív gyilkosságok egymás után pakolásával igyekezett megtartani az első rész rajongóit. Az ötödik részre önerőből nem is emlékszem, így Hackl rendezői zsenijét - ha van neki - méltatni elég képmutató lenne tőlem.

A forgatókönyv íróit megemlíteni szintén teljesen felesleges, mert a Grizzly című film egy részt félig simán lehetne Remake is - 1976-ban ezzel a címmel készült egy hasonló mozi - másrészt egyetlen igazán eredeti pillanata nincs azok számára, akik szoktak állatos horrorfilmeket nézni. Mert a műfajnak megvannak a kliséi, melyektől hemzseg a film.

Rowan (James Marsden) néhány éves börtönbüntetés után hazatér a kisvárosba, ahol történetesen a bátyja a helyi seriff. (Némi hasonlóság az Alien vs. Predator második részével) Van közöttük némi feszültség, aminek kibontására sok idejük nem marad, hiszen pont Rowan érkezésére időzítve kezdi véres működését egy halálosan hatalmas maci, aki az erdészházat nem bontja le, de annak ajtaja egy darab ostyalapként bomlik szét mancsai között. Beckett seriff, Rowan bátyja (Thomas Jane) nem örül a tesó felbukkanásának, mert első lépésben az összeverekszik egy helyi kisstílű stricivel. (Thomas Jane ismeri a zsánert, hiszen 16 évvel korábban részt vett egy hasonló felépítésű moziban, amely bár technikailag jelen filmünkhöz képest egy matuzsálem, már ami a CGI állatokat illeti, mégis, ki merem jelenteni, hogy maradandóbb és szórakoztatóbb alkotás, ha a B horrorfilmes palettán válogatunk. A film az egykor szebb napokat látott Renny Harlin cápás mozija a Háborgó mélység, melyben Thomas Jane szintén főszerepet játszott. És mennyivel jobban kedveltem. Ezt meg nem... Renny Harlin be nem váltott biankó csekké változott, mint rendező és Thomas Jane sem lett A listás színész, pedig néha sikerült a skála közelébe úsznia. Lásd. Megtorló 2004-ből.)

Van persze barátnő is, akiért lehet izgulni, mert bár csinos kis feleség az illető (Piper Perabo), a buzija az, hogy macikat számol az erdőben, miközben a karakter SÜKET! Ez komoly? Kimenni élvezni az erdőbe a csendet, nem rossz program, de süketen kimenni és élvezni egy másfajta csöndet, azért nem hiszem, hogy nagy buli. A macika meg egy bölcs mondás szerint nem játék, ezért süketen nem hiszem, hogy közéjük merészkednék, hiszen míg egyik oldalon a kis bocsokat simizem és csiklandozom, addig mama-maci hátulról basz majd tarkón. És ezen az sem nagyon változtat, hogy van nálam maci-spray.
Perabo ettül függetlenül csinos negyvenes és otthon van a hasonló felépítésű filmekben, mert egyszer eljátszott egy barlangászt a "Barlang - The Cave" című fostalicskában, amely csak alig lett végül izgalmasabb és igényesebb, mint ez a Grizzly-s varázslat. Ott a környezet más.

Lövésem sincs, miért kell gagyi számítógépes tűzzel megölni egy félig CGI medvét, ha nincs pénz pixelre.

Van persze egy igazi Pampalini (Billy Bob Thornton) is, aki maci-szakértő és mint ilyen, a falu többi tagja utálja és még arrogáns is mellé. (Bár elvileg ez nem függne össze, de tudjuk, a "Cápa - Jaws" óta, hogy akik otthonosan mozognak a természet titkai között, specifikusan egy állat témájában, azok kicsit elszállt figurák. (Ne felejtsük, hogy a Cápában a vadász Quint és a tengerbiológus Hooper is kicsit túl okosnak vélte magát, ami miatt kezdetben dagad közöttük némi versenyszellemre épülő versengés) Bobby fiú egy időben szinte már kultikus-színészi státuszig kapaszkodott fel, és csak bízom benne, hogy kvalitásai okán és nem azért, mert a sokak szerint agyon hype-olt Angelina Jolie második - ha jól számolom - férjecskéje volt egy rövid ideig. Azért nehéz követni ezt, mivel William úr Jolie-n kívül elfogyasztott már négy feleséget és jelenleg egy hatodikkal él. Nem akarom bántani, de vagy tíz éve nem emlékszem, hogy láttam volna tőle említésre méltó, a főleg mellékszerepek mellett, amiket viszont jól hoz, igaz, néha olyan, mintha ugyanazt a gazembert variálná. És egyelőre úgy látszik a sikersorozat Fargo sem rángatta ki ebből a másodvonalbeli posványból.

Szóval, Grizzly maci terrorizálja a környéket, mind kevesebb szereplőt hagyva életben, ezért sejthető, hogy hamarosan főszereplőink és barátnőik lesznek a célpontok. A férfiak ősi rítus szerint fegyvert ragadnak és irány a mélyzöld dzsungel, amely agyon van szürkítve és ködösítve. Nem maradhat ki egy lábtörés sem, hogy tovább lassítsa mind a cselekményt, mind a szereplőket. A végső és fájdalmas összecsapás pár perc alatt lezajlik a hegyi tó partján. Az utolsó negatív szereplők még macihalál előtt meghalnak, macimancs által. Többek között a kiöregedett seriff (Scott Glenn - ha mostanában megjelenik valamiben, kinyírják, az tuti: Kiképzés, Vakító fehérség), aki szemet hunyt a tilosban járó medvevadászok mészárlása előtt, némi plusz pénzért, hiszen mint egy fél mondatból kiderül, a nyugdíjba egy forint nélkül kellett volna bevonulnia. A helyettese, Beckett pedig mielőtt elmoralizálhatna a szituáción, vagy rá lenne kényszerítve, hogy egy öreg barátot juttasson a rács mögé, megmenekül a dilemma elől, hiszen a Grizzly maci, amolyan természeti bosszúállóként, igazságot szolgáltat és CGI harapással oltja ki saját vérszomját és az öreg seriff életét.

Ahogy a filmbeli maci megtépázta a Billy Bob Thornton által alakított vadászt, úgy tépázzák meg az ilyen fércművek a színész korábbi ázsióját.

Szóval egy unalmas és érdektelenül rendezett filmről van szó. Nem nagyon éri meg a másfél órát, mert ráadásul túl komolyan is veszi magát. Marsden és Jane sokkal jobb filmeket érdemelnének, nem mintha olyan nagyon tehetségesnek tartanám őket, de kellemes figurák. Billy Bob Thornton teljesen jól alakítja a karakterét, bár, mikor a végén, krízis helyzetben kiürül a puskája és ezért a hibája miatt veszíti életét, elgondolkodtam, hogy ezt a gyerek bakit elköveti e az életben egy igazi, nagybetűs vadász, vagy ez csak a forgatókönyvek gagyi lövöldözőinek privilégiuma. Perabo-t sem igényelte a szerep, így viszont, gondolom nem túl nagy pénzért, sikerült pár jól csengő nevet a stáblistába csempészni. Feleslegesen.

A film egy olyan ígéret, amely után kicsit keserű maradt a szám íze. Mosolyogva izgultam rá a filmre, bízva, hogy valamilyen formában meglépjük az olyan filmek szintjét, mint a "Madarak, Cápa, Háborgó mélység", de sajnos, csak egy biflázás fáradt visszaböfögését kapjuk, néhány kellemesen fényképezett erdei fotóval körítve.

40%
Vagy kevesebb.

Ha megnéznéd:
- A grizzly birodalma (2014)

Figyeld:
- Mindig szerettem, amikor embereket úgy közelítenek meg három méteres állatok, hogy azokról csak akkor vesz a szereplő tudomást, mikor már letépték a fejüket.
- Szóval, itt is gusztustalan húzásokkal tudnak operálni a kurvák. Nem szólunk, hogy fizess, csak majd a motel szobában, hogy ne tudj eltűnni, amikor rádöbbensz, hogy nem akarsz részt venni ebben a buliban.
- Szegény öreg seriff, vajon milyen körülmények miatt szorul az "árulásra", ha látjuk, hogy Beckett faháza pl. kifejezetten gyönyörű és nem tűnik rászorultnak.
- Az indián nyomkereső és két orvvadász között igen gyorsan elharapódzik az erőszak. Csoda, hogy korábban tudtak együtt dolgozni...

2015. február 23., hétfő

Ouija - Ouija (2014)

Ouija - Ouija (2014)


Rendezte: Stiles White 


Megtekintés? - Teljesen felesleges.

White egy rakat filmben dolgozott már (Képlet, Démoni doboz, Jurassic park III., Bigyó felügyelő) íróként és effektusok háttérmunkásaként, ennek ellenére is csak annyit tud felmutatni, hogy filmje egy unalmas és közhelyes produkció legyen. Az Ouija legnagyobb hibája, hogy olyan, mintha már láttuk volna valahol és sokszor és egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.

A főszereplők aranyos fiatalok, semmi kisugárzással. Ismert név egyedül talán Lin Shaye, a félőrült testvért játszó színésznő, aki kihozza magából a legtöbbet.

A történet unásig ismert, vagy csak én láttam sok ilyen filmet: Előkerül egy démoni Ouija tábla, amely használat után halálos erőket szabadít a szereplőkre, hogy módszeresen, egymás után elhalálozzanak. Ennél több szót kár is a filmre fecsérelni.

A film 5 millióból készült és viszonylag sokat hozott, mikor bemutatták. A több mint kétszáz HASBRO produkció közül ez az első horror, amennyire visszanéztem. De nagyon sovány. Furcsa, hogy 2016-re beígérték a folytatást.

30%
Mert néhány CGI pofásan sikerült.

Kérdés:
Ha hülye vagy, ne csodálkozz később!
Ha a főszereplő és a szöszi, aki elsőnek hal meg, akkora nagy barátnők, akkor a főszereplő miért később szinte found footage-nak számító, számára addig titkos felvételekből tudja meg, hogy barátnője talált egy Ouija táblát? Az országos cimbi csajok az ilyesmit egyetlen percig sem tudnák eltitkolni egymás elől.

A befejezés meg a szokásos: már azt hitted megúszta, de...

A kevés hatásos ijesztő jelenet egyike.
A Seth.hu Ouija tábláról szóló része: itt olvashatod!