2014. április 7., hétfő

Pszichoszingli - Young Adult (2011)

Pszichoszingli - Young Adult (2011)

Rendezte: Jason Reitman

Jason Reitman, ha emberi sorsokról, karakterekről van szó, sokkal érzékenyebb rendező, mint ismert apukája, Ivan Reitman. Talán a filmjeinek témái nem olyan "nagyívűek", legalábbis eddig, mint a papa világsikerű "Szellemirtója", vagy az "Ikrek", de ha karakterfestésről van szó, akkor Jason Reitman felveszi a versenyt a kortársaival. Charlize Theron meg pont az ilyen filmek miatt tehetséges színésznő. Mert ebben a filmben alakítani kell, és ő megtette.

Mavis Gary (Charlize Theron), elvileg sikeres lányregény író, a gyakorlatban pedig éppen befuccsol a sorozata, melyet szellemíróként jegyez és a kutya sem vásárolja. A kiadója ennek ellenére rendszeresen szívja a vérét, hiszen a szerződés még nem járt le és bár a sorozat további köteteit nem rendelték be, az utolsóval adós maradt. Éppen a kéziraton dolgozik - első sorok - amikor levelezését böngészve - mert egy nő több mindenre tud figyelni egyszerre - bababuliról kap értesítőt. A levél szerint szívesen látja egykori élettársa és annak új felesége a babájuk megünneplésére szervezett bulin. Mavis-nek kissé összefolyik unalmas élete és regényének szereplőjének álmodott kalandjai, ugyanakkor egyfajta furcsa dac is hajtja, amikor felkerekedik és visszautazik szülővárosába, Minnesotába.

Mavis beteg. Lelki bajai vannak. Érzi, hogy fut ki az időből, érzi, hogy a valamikori álomszép lány, akinek tervei voltak, lassan felőrlődik a testébe temetve. Még egy esélyt lát megmentenie magát; vissza kell szereznie az ifjú apukát, Buddy-t (Patrick Wilson).
Közben azért belebotlik egy volt iskolatársába, a visszahúzódó Matt-be (Patton Oswalt), akit annak idején Mavis rendre megalázott. Mavis idővel rádöbben, hogy Matt jó ember és ő az egyetlen, akire támaszkodhat, miután végérvényesen dugába dőlnek a tervei Buddy-val kapcsolatban.
Végül felébred a saját maga fingott rózsaszín ködből és visszamegy a nagyvárosba, készen, hogy új életet kezdjen.

Két perc alatt "kicsinálja" a motel recepciósát. - Nem nincs kutya a táskámban... (pedig mozog)
Mavis egy igazi ütni való karakter. Szar az élete, tudja is, de úgy akar változtatni rajta - már szinte mániákusan - hogy leszarja, ezzel másoknak mennyi kárt okozhat. Nem képes elengedni a múltat. Ennek ellenére, ahogyan feltárulnak az érzései a néző előtt, a kezdeti utálatot felváltja egyfajta szánakozó megértés.
És Theron nagyon jól néz ki levetkőzve. Még a mellpótló sem ront a látványon.
Mavis valójában még éretlen belül, gyerek. Sértett kölyök, aki magáról alig képes gondoskodni. Azért kutyust tart, mert az olyan szinglis, és trendis, de azért látszik, hogy nem egy gondoskodó alkat. Pontosan ezért fáj neki az a meghívó a babazsúrra. Persze végül elmeséli azt is, mi az igazi ok.
Mavis frusztrációjának egyik kiváltó oka a munkája. Ő a könyvkiadó zsargon szerint egy "néger", szebb szóval szellemíró. Egy befuttatott franchise neve alatt jelennek meg a történetei, ám a neve nem szerepelhet a borítón, csak a könyv belső oldalán, ha egyáltalán keresi az olvasó. Az olvasó azonban nem szokta keresni. Az olvasó leragad a borítónál és falja a tartalmat. Erre a frusztrációra pedig tökéletes példa, amikor Mavis a könyvesboltban - mert mint író, csak kíváncsi a könyveire, munkáinak utóéletére - felajánlja, hogy pár példányt dedikál a munkáiból, hogy azoknak több legyen az értéke. Az eladó válasza pedig valóságos hideg zuhany - de szpojler lenne kiírni! :)
Nagyon jók azok a jelenetek, amikor Mavis átlagemberekkel lép kapcsolatba. Tipikusan a kereskedelem dolgozóinak mumusa. Gizda, arrogáns, együttműködésre képtelen ember. Jól mutatja az is, ahogyan a kutyájával bánik, hogy valójában nem kész egy kapcsolatra, magának való némber... Nem ostoba, hiszen egyrészt tisztában van vele, merre tart, mit érez, másrészt ostoba, mert úgy épít kártyavárat a jövőre nézve, hogy abban helye Buddy-nak csak egy fontos statiszta szerep lenne. Annál nagyobb számára a pofon, amikor világossá válik, hogy Buddy nem gondol rá "úgy", sőt, a fontos eseményre sem ő hívta meg, hanem az aktuális feleség.
Egy utolsó támadás Buddy védelmi rendszere ellen. Talán ha elég dögös, vissza szerezheti a volt pasit.
Mavis ezért érzi magát feleslegesnek és kitaszítottnak. Visszamenekül Matt-hez, és miközben az érzéseiről beszél és arról, mit keres egy férfiban, rádöbben, hogy mindaz, amit keres, Matt-ben - még ha nem is egy álomlovag - megvannak.
Mavis és Matt kezdetben kóstolgatják egymást, hiszen a múltban sok borsot törtek egymás orra alá. Felnőttként már árnyaltabb a kapcsolatuk, ami hamarosan barátsággá szelídül.
Miután szeretkeznek, amire szükségük volt, hogy kicsit helyre billentsék a nézeteiket a világról és kinek hol a helye benne, Mavis kész arra, hogy teljesebb életet éljen.

Diablo Cody forgatókönyve egyszerű, hiteles. Nincsenek benne gyilkosságok, verekedések, felesleges látványelemek. Helyzetekre és párbeszédekre épül. Teret ad a játéknak. Talán Patton Oswalt egyik legjobb szerepét köszönheti neki, hiszen ágyba bújni Charlize Theron-nal...
Cody első forgatókönyve a kultikus rangra emelkedő Juno volt. Ha nem láttad, pótold!

75%

Ha tetszett, ajánlom bármelyik Jason Reitman filmet.
Finom pipihúsi.
Megjegyzés: A magyar címválasztás eszméletlenül félre viheti a nézőt. Én sokáig azért nem akartam megnézni a filmet, mert, azt hittem, holmi dilis picsáról szól a film. (Pedig arról szól, csak más árnyalattal.)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Rendezte: Alan Taylor





Gyerekkoromban szerettem a képregényeket. Nem állítom, hogy minden(v)evő voltam, azt sem, hogy széles ismerettel rendelkeztem róluk, csak vettem, ahogy pénzem volt. Vagy vettem, ha olyan borítót láttam, ami tetszett. Persze azért hallottam a különleges nyugati csemegékről, néha még kezünkbe is került pár példány, kissé félre nyomott érdekességet, mint Hulk, Tarzan, esetleg Thor.

Olyan jól bírja a verést Thor, hogy egy idő után már nem izgulunk érte.
Nem ismerem Thor-t. A képregényben egy szarrá gyúrt, skandináv figura, széles állal és más öltözetben, mint He-Man (akit szintén nem nagyon ismertem.). Thornak volt egy hatalmas pöröly kalapácsa és azt forgatta. Kb. ennyi maradt meg bennem a nyolcvanas évek egyik kultikus képregényéből. Mármint úgy értem, hogy nálunk a nyolcvanas évek volt, amikor találkoztam vele.

A filmgyártás fejlődött. Már nem ciki szuperhősöket ábrázolni színes bugyikban, mert beért rá a trükktechnika és a néző. Ma már Batman nem csak egy farsangi ruhás vicc, Superman sem egy meleg bár fellépője, és Pókember sem egy hülyegyerek, akinek látványán sírva felröhögsz.

Tom Hiddleston nagyjából ellopja a show-t.
A kilencvenes évek elején néhány dinoszaurusz tipegett a vászonra és az 1-esek és 0-ák képessé tettek minket bármit ábrázolni, amit csak elképzelünk. A képregényfilmek is szépen fejlődtek, olyannyira, hogy mára már komoly rajongótáboruk lett akik milliókat hagynak a mozipénztárakban. Ha kijön egy új komik, hatalmas várakozás előzi meg, vagy pörgős filmes fórumokon alázzák porig, megelőlegezve, hogy nem lesz sikeres. Aztán van, amelyik kasszát robbant (Pókember), míg másik meg szépen eltűnik a süllyesztőben (Green Hornet). Nehéz kiismerni a nézők igényeit. Néha teljesen váratlanul robbannak be filmek (Blade), máskor, meg hiába a nagy név, a masszív rajongókon kívül teljes érdektelenség fogadja (Hellboy). Vagy értetlenség (The Watchmen).

Thor (Chris Hemsworth) és csapata parkolópályára állította Loki-t (Tom Hiddleton), aki bár tudja, hogy vér szerint nem járna neki, mégis erősen ragaszkodni álmához, hogy ő örökli Odin (Anthony Hopkins) után a trónt, Szerencsére Thor-t annyira nem izgatja az uralkodás, inkább csak verné az ellent és a földre látogatna, hogy újra lássa emberi szerelmét, Jane Foster-t (Natalie Portman).
Loki sitten rohad, Thor pedig figyelmetlenkedik. Közben a sötét Elfek, akiket valahogy nem vesz be a gyomrom, igyekeznek leigázni több világot is, amiben segítségükre van egy Aether nevű sötét anyag. Sötét Elfek... látszik, hogy ne vagyok rajongó.
Az egyetlen, ami nálam kicsit lehúzza a filmet, a sötét Elfek.
Történetesen a sötét anyag némi fizikai kísérletnek köszönhetően kézközelbe kerül Jane Fos
terrel, aki sikeresen magába szippantja ezt a halálos energiát. Thor pedig idejében érkezik hozzánk, hogy a halálosan megsérült nőt magával vonszolja Asgard-ba, hogy ott meg tudják majd védeni.
Ez nem egyszerű, mert a sötét elfek legalább olyan emberfeletti lények, mint Thor-ék. Megy is az adok kapok, melynek egyik áldozata Thor mamája és Loki nevelőanyja, Frigga (Rene Russo). Loki pedig hiába gyűlöli az egész univerzumot, Frigga szeretete kicsit visszarángatja Thor mellé, hiszen a gyűlöleténél erősebb motiváció ereje van a bosszúnak.

A Thor 2. tökéletes képregényfilm. Látványos, vicces, vannak benne kikacsintások, jó zene, remek színészek, jó alakítások, történeti csavarok és kellő mennyiségű akció. Ha kicsit is szereted a képregény műfaját és a képregény filmeket, nem fogsz unatkozni a filmen. Többször nézős.

A stáblista után is maradj ülve...

80%

Figyeld:
- Mijnir röpködése, amikor Thor-t keresi a világok között.
- Benicio del Toro cameoja.
- Loki játéka.


2014. április 6., vasárnap

Kocka - Cube (1997)

Kocka - Cube (1997)

Rendezte: Vincenzo Natali











A kocka egy meglepetésfilm. Amikor annak idején belefutottam valamelyik tévécsatornán - talán HBO, de meg nem esküszöm - nagyon odavágott. A felütése eleve nagyon erősre sikerült. Egy a külsejében nagyon ijesztő, sovány ember felébred egy viszonylag kis szobában. A szoba falait fém és valamilyen áttetsző anyagú lapok garmadája osztja négyzetekre, melyek mögül fény szűrődik át. A szoba hat falának közepén meg zsilipre emlékeztető ajtó látszik. Emberünk kinyit néhányat - mindegyik ajtó mögött eltérő színű, de azonos felépítésű helység - végül átmászik egy másikba. Alig lép egyet, amikor megmerevedik és a néző érzi, valami történt a szobában. Emberünk ruháján vércsík jelenik meg... majd arcán szintén, míg végül az egész teste darabokra hullik. Egy, elsőre láthatatlan dróthálózat aprította miszlikbe.
Ezt sikerült valami hajnali időpontban kifognom és megtekintenem. Rendesen megemelte a parafaktort.

Hangérzékeny csapdával ellátott szoba. Egy véletlen fing és véged...
Natali filmje 20 nap alatt lett leforgatva. A Kanadai Cineplex Odeon Films utolsó munkája. A digitális effekteket a Kanadai Core cég ingyen készítette el, gyakorlatilag "jófejségből": ezzel támogatták a Torontói filmipart. A filmet főleg kézi kamerával rögzítették, többnyire időrendben, amibe azért bekavart az, hogy a nyílászárók nem mindig működtek megfelelően.

A film eredetisége abban áll, hogy egymásnak idegen embereket helyez egy szűk, makró környezetbe, amely ráadásul egyfajta logikai - vagy matematikai ill. egyéb - feladványként funkcionál. A film annyi kérdést vet fel, amelyre a később elkészített, hanyatló minőségű folytatások sem adtak kielégítő válaszokat. Sőt...

A főcím kemény felütése után megismerjük a karaktereket, akik a kockában ragadtak. Van közöttük matematikus, bűnöző, autista jeleket mutató fiatalember, szabadulóművész (börtönökből). A figurák nem emlékeznek, hogyan kerültek a kockába, csupán ki akarnak jutni. A feszültség fokozatosan növekszik, ahogyan a nyomás a szereplőkön. Néha, már azt hiszik, van válaszuk, rájöttek valamire, amit azután a kocka felülír. A kocka, mint építmény, legalább olyan grandiózus és titokzatos, mint az egyiptomi piramisok, amelyek szintén rendelkezhettek hasonló "védelmi rendszerrel". És a piramisok elkészítéséről is inkább logikusnak tűnő feltevéseink, tippjeink vannak, mint bizonyítékaink.

Mivel a kevés szereplő és a cselekmény lineárisan elég hamar unalmassá válhatna - hiszen egy csoport szobáról szobára vándorlása alapjában véve nem túl izgalmas - hamar előkerül a horror szál és a hasonló filmekre jellemző, karakterek közötti feszültségek, melyek erőszakba torkollnak. Persze mint sok hasonló moziban, itt is találunk szélsőséges jellem - vissza - fejlődést.

Natali filmje másfél óra rettegős klausztrofóbiát nyújt át, végig lebegtetve a magyarázatokat. Izgulhatunk a szereplőkért és agyalhatunk azon, hogy mi a kocka létesítménye, funkciója.
Sokkal többet nem érdemes a filmről elárulni, hiszen a fontos kérdésekre nem biztos, hogy választ kapunk, a többit meg kár lenne megtekintés előtt lelőni. A "Kocka" alapjában véve egy pofátlan alkotás. In medias res csöppenünk az eseménybe és megnyugtató befejezésre sem számíthatunk, ezért érezhetjük, hogy sem eleje, sem vége... Ettől függetlenül egy bűnös élvezet, még ha a végére kicsit erőtlenné válik, megtörik a lendülete.

Alderson szerepében Julian Richings, hamar csúnya véget ér.
Érdekesség:
- A karakterek csupa börtönről kapták a neveiket.

80%

Ha tetszett, akkor érdemes megnézned a folytatásokat illetve pl. a Fűrész filmeket.
Quentin szerepében Maurice Dean Wint azóta is foglalkoztatott tévé és sorozat színész.

Itt találsz a filmről egy jobb leírást: Kocka - wikipédia


2014. április 2., szerda

Hevér Gábor és én

Annyi őrület kering fotózás ügyben a neten, (kilincsnyalogatás, levegőben fekvő, arckicseréléses, szex utáni selfie, stb.) miért ne lehetne a kétfelé nézős is egyfajta bolondos selfie...?
Viszonylag komolyabban álltunk itt hozzá: Hevér Gábor, akit sokan főleg Leonardo Di Caprio magyar hangjaként ismernek. Ezen kívül még rengeteg egyéb szinkronszerepét ismerjük. Amire a legbüszkébb - legalábbis whiskey-zés közben amit kiemelt - Az "Egy bogár élete" című animációs mese. Nem mellesleg magyar komédiák sokat próbált mellékszereplője.
Gábor sokat mesélt a filmezésről, technikai oldalról is. Kellemes este volt, köszönjük! Ha jársz még arra, ugorj be, szívesen hallgatnánk egyéb történeteket is!
Hevér Gabi a poszteren, középen, fent.

Humor képek: Walking Dead

Két TWD kép, kommentár nélkül... (mivel az a képen van)







47 ronin - 47 Ronin (2013)

47 ronin - 47 Ronin (2013)
Nagyon jó poszter, csak kurvára nincs szerepe a figurának a filmben. Nem kevés plusz pénzt tolhattak a számlájára, amiért ennyi reklámot rá építettek...

Rendezte: Carl Rinsch

Előre le kell szögeznem, hogy ez a 47 ronin kb. annyira az eredeti történet feldolgozása, mint a Jancsi és Juliskának volt a "Boszorkányvadászok". Ha az tetszett, akkor nagyjából ez is fog.

Nem akarok történelemleckét. Idevágó 47 ronin története az internetről.

Mi maradt ebből a filmben? Az éra és a nevek... nagyjából. A többi, ami fantasy-vá tette a filmet, pedig egyértelműen a hollywoodi gépezet - még akkor is, ha esetleg pont Hollywood keze nem volt benne olyan mélyen - agymenése.

Amúgy a Ronin című filmben - itt írtam róla - egy rövid monológban gyönyörűen, sallang mentesen felidézik a 47 ronin történet, így ha láttad De Niro filmjét, ismered a történetet.

Kai-t (Keanu Reeves) a félig európai fiút, démonok nevelgették fel az erdőben. Csináltak vele mindenféle szexuális bisz-baszt - azaz elbaszták vele az időt. Amíg cseperedett, addig megtanult némi démonológiát. Ettől nem lett éppen legyőzhetetlen x-men, de azért tudott, ha akart. A gond az volt, hogy ő amúgy nem nagyon akart.

Aszano nagyúr magához vette, felnevelte lánya mellett és tök jól ellettek volna a tatamin, ha a gonosz aktuális intrikus nem akarja olyan nagyon Aszano nagyúr földjeit. Akár népesség nélkül is.
A gonosz intrikus addig keveri a szart, míg kiborul a biliből és Aszano nagyúrnak - tisztességes okokból - önkezével kell véget vetnie magának. Miután ezt megteszi, a gonosz intrikus szélnek ereszti Oishi-t és további roninokat, akik mire elegendő vért találnak a pucájukban a bosszúra, 47-en lesznek.

Carl filmjében még elfér nem kevés boszorkányság, némi démonság, mészárlás és szépen fényképezett akciók. A valósághoz sok köze nem lehet, de egyszeri popcorn mozinak tökéletes szórakozás a film.

Sajnos, ha valakit érdekel a japán történelem, azt nem ebből a moziból fogja tudni magába szippantani. A film egyszerű szórakoztatás. A valóságot csak nyomokban lehet felfedezni benne. Kai figurája - a boszorkányról már nem is beszélve - olyan utakra vitte a művet, ahova nem lehet mosoly nélkül követni. A film ezért annyira mainstream, hogy abban hiba nincs. Megtekintése közben az ember visszasírja Akira Kuroszava "A hét szamuráj" című művét, amely bár egy teljesen más történet, még így is közelebb állhat a 47 ronin kalandjaihoz.

Figyeld:
- A filmet promotálták egy egész testét tetoválással borított fickóval, aki történetesen egy kalóz. A filmben két percet sem szerepel, sőt, a helyszín, ahová Kai kalandozásai közben eljut, teljesen mellékes és felesleges filmes kitérő.
- A boszorkány nem kicsit hajaz Electra egyik ellenfelére a bukott képregényfilmből.
- Állítólag a film egy részét nálunk forgatták. Nekem nem sikerült segítség nélkül felfedezni, melyiket.

45% - ha komolyan érdekelne japán
65% - ha szereted a butuska fantasy filmeket

2014. április 1., kedd

Másnaposok viadala - The Hungover Games (2014)

Másnaposok viadala - The Hungover Games (2014)

Rendezte: Josh Stolberg

Aha. Ez a film pontosan az az értéktelen paródia, amely azt képzeli, attól lesz, vicces, hogy a már más filmből megismert szituációkkal pakolja tele a vásznat és random utalásokkal, amiket az elmúlt évek blockbustereiből kapirgált össze. Sokat elárul egy filmről, ha az ember tíz perce nézi, de még el sem tudott mosolyodni rajta. Pedig műfaji besorolás miatt kellene mosolyognom.
Ehelyett kényelmetlenül feszengek, mert egyrészt az "Éhezők viadala" sikerét meglovagoló paródiát láttam pár hónapja és bár az is egy baromság volt, abban legalább látszott némi ötletelés.
Itt csak a "Másnaposok" és az "Éhezők viadalának" scriptjeit vonták össze és elvileg megfejelték agyament humorral. Csak valahogy azt, amit jelen mű készítőinek kellett volna hozzátenniük, az nem nagyon látszik.
A film tényleg szánalmasan ötlettelen.

Néhány jóbarát legénybúcsút rendez, - meleg barátjuknak, aki férjhez fog menni (milyen eredeti, a kötelező meleg humor nem hiányozhat egy amerikai filmből) -  ami túl jól sikerül. Egyikük - kicsi, szakállas, tele drogokkal és tervekkel: ismerős? - mintegy mellékesen szóba hozza az "Éhezők viadalát", de olyan szájbarágósan és erőltetetten, hogy a néző felhördül. Azután a mellékszereplőnk, biztos, ami biztos, a könyv karaktereit helyettesítő szereplőket, mind a könyvben játszott szerep szerint szólítja meg, de a poén forrása itt az, hogy a filmbeli karakterek állandóan kijavítják, hogy a nevük más. Fantasztikus. Utálom az ilyen kikacsintásokat, ha ennyire izzadtságszagúak. Gondolom erre azért van szükség, hogy az amerikai átlagnéző, aki hülye lehet, mint a segg, az is pontosan értse, melyik filmre tettek utalást és azon belül kire.

Szóval, a film tíz perce megy és puszta szánalmat érzek a látottakkal kapcsolatban. Értem én, hogy ha már paródia, akkor felidézzük az eredetit, de kurva kevés csak skiccszerűen másolni valamit. Kell bele eredetiség is, nem kevés. Régen a ZAZ trió tudta, mitől jó egy paródia. Náluk a jelenetek égtek a hülyeségtől. A háttérben olyan baromságok, plusz poénok történtek, hogy az ember többszöri megtekintés után is talált bennük vidulni valót. Ezzel szemben a "Másnaposok viadala" fele annyi ötlettel bombázza a szemet és, hogy le ne maradjunk róluk, azt mind egyenesen beledobálja az arcunkba, hogy lássuk. Pl. amikor felébrednek a buli után - amit a sorozathoz illeszkedően most sem látunk - az asztalon találnak egy gépezetet, amelyen egy műbroki táncol. Az egyikük be is kapcsolja, hogy lássuk, milyen mókás a táncoló broki. Hát itt aztán nagy buli lehetett! Hú, de nagyot nevettem!

Valahogy már a sorozat sem volt szórakoztató a második résztől. Negyedszerre pedig, hiába paródia, már unalmas a felforgatott hotelszoba.
A szereplők meg csupa ismeretlen arc, B filmekből, pocsék színészi tehetséggel. Aki ismerős, az is már túl van a pályafutása csúcsán és csak húzónévként kerülhetett a project-be.
Már nem tarom viccesnek, ha más filmes karakterek neveivel szórakoznak. Az sem vicces, hogy a főszereplők, egy másik film főszereplőinek a nevét viselik. Itt például a négy gyökér egyenesen átvette a "Másnaposok" főszereplőinek keresztnevét. Mint Bradley (Cooper) vagy Zach (Gala...fikanis). Ettől még nem fogom szarrá röhögni magam.
Az sem lesz vicces, hogy Willy Wonka neve átváltozik Willy Wanker-re. Leszarom, hogy ez beszédes név és többlet jelentése van. Fáraszt.

Utálom.
Nézem, de utálom.
Utálom, hogy egy házi készítésű youtube videóban több poént találok, mint egy moziforgalmazásra készült, egész estés filmben.
Utálom, hogy pénzt adnak ilyesmire Hollywoodban és ami röhejesebb, erre a szarra elmennek a nézők és pénzt adnak rá.

A tizedik percig ezt éreztem, de nézem tovább...

Oké, ha eddig sírtam, hogy szájbarágós ez a fos, akkor most jött el a Kánaán. A tizedik perc után ugyanis bemutatják a körzetek játékosait, akik majd lemészárolhatják egymást. Itt megkapunk mindent, amit kell.
Bábukat Ted-del a mackóval az élen, Johnny Depp néhány ismert karakterét, meztelen csöcsöket és horrorfilm szörnyeket. Ésatöbbi. A film írói kiélhették végre magukat.
Azt nem mondanám, hogy szórakoztató, amit látok, de legalább színes.

Ez még csak az első fél óra volt.

Nem  panaszkodhatom, mint férfinéző, mert csöcs az van rogyásig. Érezni, hogy csak annyi a funkciója, hogy legyen mit nézni. Az ötvenedik perc körül elmosolyodtam. Elég bárgyú poén volt pedig.

Azután meg szép lassan vége lett.

10%

Figyeld:
- Néhány szép vágókép a természetről. (Fotó lent)
- Stáblista megérkezik végre!
- A forgatókönyv készítői milyen szépen lavíroznak a kiskorú szex határvonalán... (Komolyan beteg emberek élnek ott!) De azért a csaj melle jóféle...
Persze a filmbeli kisasszony arcát közben nem mutatják a mellel egyszerre, de ettől még nem kevésbé beteg a körülmény, amiért megmutatják...

Ha tetszett:
- Egyértelműen legközelebb ehhez a Flamó-túsa áll (amiről már itt írtam!)
- Csajozós film
- Bazi nagy film
- Katasztrófafilm
és társaik.

A film ivós játékra termett:
A nézőnek minden esetben innia kell:
- ha csupasz mellett lát
- ha megölnek valakit
- ha elvileg poén lett volna a filmben, de mi még befüvezve sem röhögünk rajta
- amikor kínosnak érzünk egy jelenetet
- ha valami ismert film kikacsintást vesz észre.

Garantáltan 20 perc után készek leszünk...

Ha érzed a késztetést, hogy látnod kell, akkor egyik kedvenc oldalamról megszerezheted a megtekintésre: M Á S N A P O S O K  V I A D A L A