Kis tetvek - Cooties (2014)

Kis tetvek - Cooties (2014)

Rendezte: Jonathan Milott, Cary Murnion

A film Mafab adatlapja: Cooties (2014)

Megtekintés: Ki voltam valami hasonlóra éhezve. Sajnos, nem csillapította éhemet maradéktalanul.

Szóval, melyik az a film, amelyben van tanintézmény, elszaporodó halálesetek, bezombuló gyerekek és Elijah Wood. Nem. Nem az Invázium, habár, az is hasonló mozi, kicsit fordítva. A Cooties egy frisebb alkotás és hiába van két rendezője - persze totál kezdők - valahogy nincs a filmben elég kohézió és a humor is eléggé takaréklángon ég.
Pedig van benne jó helyszín, megfelelő gyereksereg, CGI vér, Elijah Wood, A Fűrész filmek atyja, egy meztelen dobos és még páran, mégsem állíthatnám, hogy olyan nagyon kitettek magukért. Amikor nézel egy filmet és a nevetésed inkább kínos feszengésnek köszönhető nem önfeledt kacagás, vagy amikor egy elvileg humornak szánt mondatot szinte húsz percenkét rágnak a szádba, akkor te érzed magad kínosan. És nem azért, mert gyerekeket vernek szarrá tűzoltó palackkal, mert azt roppant finoman vitték vászonra, akárcsak a babazabát. Viszont mintha a film leggyengébb láncszemei pont a színészek lettek volna. Talán nem mind, ám páran olyan irritálóak és egysíkúak, hogy nem azért izgulsz, hogy megmeneküljenek - horror film esetében nem is nagyon szoktál - hanem azért, hogy miért kell ilyen sokáig nézned őket.

Elijah Wood sosem volt nagy színész, amennyire én emlékszem. Ahogy Kevin Smith jellemezte, a legnagyobb sikerében, a Gyűrűk Ura sorozatban is inkább csak buzisan romantikusan nézett, vagy haragosan, vagy elájulva. Legyünk politikailag korrektek: A show-t ellopta Viggo Mortensen és egy görögös nevű csóka, aki CGI bőrbe bújt, hogy eljátssza a világ leghasadtabb elméjét. Wood, még az Inváziumban is jobb volt, mint ebben az új filmjében, ami szerintem visszafejlődés. Vagy kölyök képe miatt nehéz beleképzelni a karakterbe a formáját. Vagy szimplán unalmas, hogy a szerencsétlenkedőt alakítja.
Jó, fejezzük be, annyira nem is gáz. Nem ő a leggyengébb láncszem.
A filmben az összes karaktert láttuk már más filmekben és legtöbbjüket azonnal el fogjuk felejteni. Egyedül talán Rainn Wilson lesz emlékezetes, ami neki nem nehéz, hiszen csuklóból hozza az ilyen gyökszi figurákat. Ami sajnálatos, hogy itt még ő is csak halovány kliséhalmaz.

A film egy eszméletlen jó - kicsit pl. a Fegyvernepper kezdésére emlékeztető és ha jól emlékszem kísértetiesen hasonló volt kezdésben és linearitásban a Kabin-láz második része is - montázzsal kezd, amiben mintha mindjárt ki is maxolták volna a filmben rejlő kreativitást, mert a továbbiakban, néhány apróságot leszámítva, semmi olyasmit nem fogunk látni, ami érdekes lenne számunkra, ha láttunk már pár hasonló műfajú filmet.
Ez a baj a horror-komédiákkal; ha nincs megfelelő alapanyag, akkor a végeredmény unalmasnak fog tűnni.
A tenyérbemászó Wade (Rainn Wilson) mellett még talán kicsit érdekes lehet Doug (Leigh Whannell) figurája, igaz, rá sem áldoztak túl sok sort a forgatókönyvben. Whannell főleg horror-geek-eknek lehet érdekes, hiszen nem rendezőként híresült el, hanem íróként és munkásságának legnagyobb ékköve a Fűrész című horror-thriller, ami ha nem is volt hibátlan, hihetetlen gyorsan nőtte ki magát sorozattá és nagyjából mindig tudott fordítani valamit a történeten. (Illik hozzátenni, hogy Whannell a harmadik részig dolgozott íróként a project-en, utána elvesztette érdeklődését iránta és a gyártó sem erőltette annyira, hiszen eredetibb végeredményeket szerettek volna, mint amit még Whannell el tudott mesélni a témában.

A vágás erős közepes. Néhány jelenet tényleg jól sikerült - pl. kissrác lassítva szalad végig az iskola udvarán és fertő - és vannak olyan képsorok is, amiket simán kivehettek volna, mert alig tesznek hozzá a filmhez, mint pl. a Lost legkövérebb főszereplőjét erőszakkal beszuszakoló furgonból kinézegetős jelenetsorok. Jorge Garcia egyetlen igazán jó jelenete az első megjelenése. Utána akár ki is írhatták volna a filmből. Az, hogy az eseményeket begombázva nézegeti a műszerfal mögül és, hogy a néző ne felejtse el, állandóan elmondja, hogy ő bizony be van tépve, miközben alig mutatják, hogy mit is néz illetve azt meg egyáltalán nem, hogy a begombázásnak köszönhetően milyen "rémképei" vannak, így tökéletesen kihagyott feldobott labda.

Néhány gyerekszereplő még Elijah Wood-ot is lemossa a vászonról. Ciki.

A fertőzés terjedése legalább jópofán le lett zárva a kezdeti izgalmak után, ami legalábbis egyes karakterek immunitását elmagyarázta.
Az akció jelenetek kissé suták, kivétel, amikor a végén a menekülés közben egészen jó kaszkadőri munkát láthatunk a gyerekek segítségével.
A befejezés meg olyan, amilyen. Ötlet alig maradt, így be kell érnünk egy erősen Hitchcock-i lezárással, hiszen nagyjából ezt kaptuk a hírhedt "Madarak" című film végén is, csak míg ott ez zseniális lezárásnak felelt meg, ez addigra, köszönhetően az unásig látott megoldásoknak, egy elkoptatott, lebegtető befejezés maradt, ami azt sugallhatja, hogy akár lehetne folytatása hőseink kalandjainak, de ki merem jelenteni, hogy erre roppant kevés az esély, még akkor is, ha a Cooties visszatermeli a gyártási költséget és valamennyi profitot is termel.
Mert ebben ennyi volt, szerintem.

Jaj, hogy nem írtam le, miről szól a film? Ennyiből nem raktad még össze??? Akkor nézd meg, mert neked tetszeni fog ám, frissessége miatt.
Tapasztalt zombulós nézőknek csupán halovány utánérzés. Tényleg havonta jön már ki hasonló film.

Elég hatásos a felülről fényképezett zombi-koncolás. A The Walking Dead első része is tartalmazott hasonlóan ikonikus jelenetet.

Ha esetleg készül folytatás - amin erősen meglepődnék - előre kijelentem, hogy Elijah Wood és Rainn Wilson-t nem fogjuk benne látni, ugyanakkor megkockáztatom, hogy Doug karaktere, azaz Leigh Whannell visszatér benne, mint főszereplő. Mert van humora. :)

Ha szeretnéd megtekinteni a kis tetveket, csak klikkelj ide és lásd!: Cooties!

Megjegyzés: Attól még nem lesz vicces egy film, mert hülyék a szereplők és tele tömik filmes utalásokkal, hiszen az utalásnak egyértelműnek kell lennie és valamilyen formában az eredetit kell karikíroznia, hogy a néző megmosolyogja. Ha csak elpufogtatjuk
, ami eszünkbe jut, ám nem a megfelelő helyen, akkor kapunk egy humorosnak szánt marháskodást, amiből érezzük, hogy kimaradt valami.

45%

Kult: Fogd a pénzt és fuss! - Take the Money and Run (1969)

Fogd a pénzt és fuss! - Take the Money and Run (1969)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Take the Money and Run (1969)

Megtekintés: Fiatal koromban sokkal nagyobbat ütött. Persze, akkor még nem keveredett szex-botrányba a zseni. Ettől függetlenül, egyszer, hangulattól függően, érdemes megnézni.

Kezdjük azzal, hogy nem tudom, mennyi a filmből Woody Allen zsenije, hiszen a végső vágást Ralph Rosenblum-nak köszönheti, hiszen a producerek hatására Ralph győzte meg arról, hogy az eredetileg sokkal borongósabbra vett hangulatot és befejezést - melyben egy menekülés közben lövik szitává Virgil Starkwell karakterét - változtassák meg és készítsenek egy ál-dokumentumfilmet, amelyben több a humor. Végül, mivel a film inkább jelenetek sorozata lett volna, feljavították az egészet a narrátor szöveggel, így adva egységesebb fazont a mozinak. Woody Allen elégedett volt a végeredménnyel és további filmekben vette igénybe Rosenblum kreativitását. A film elkészítéseben, másodrendezőként (néhány szabad felvett jelenet) részt vett Walter Hill is, aki a hatvanas évek végén néhány filmben segédkezett, hogy végül legyenek rendezői tapasztalatai, mire 1975-ben elkészíthette első saját filmjét, "A nagy bunyós - Hard Times"-t. Tudjuk, végül merre fejlődött.

Allen rendezése ötvözi magában a szkeccsfilmek mozaikszerűségét, a dokumentumfilmek narratíváját és rengeteg burleszk elemet. Humora itt még nem forrt ki teljesen, szövegei később lesznek sokkal erőteljesebbek. Néhány jelenetben kifejezetten olcsó humorral operál, viszont vannak benne abszurd pillanatok is, amiket úgy épít bele a történetbe, hogy alig vesszük észre, hogy valami nem stimmel. (Mikor taposná meg egy bíró a vádlott szemüvegét, ha nem Allen-nél?)
Amire már itt képes volt Allen, hogy olyan szöveget írjon, amely a popkultúra része legyen. Nálunk is egy időben sokan idézték, bármilyen összefüggésben a "Csak semmi cicó, nálam van a slukker!" mondatot.
Plusz a zsidó éntudat. Nem bírja kihagyni a filmből, ami főleg külsejének köszönhető. Vaksi, nyüzüge Móricka. Ennél a filmnél már hozza a szokásos figuráját, az egyszerre elesett kisembert, aki nagyot mer álmodni és sokkal okosabbnak hiszi magát, mint környezet. Azután rendre felsül. Akár egy vörös Chaplin, a keménykalap és a bambuszbot nélkül.

A jobb szöveges poénok közé néha becsúszik pár butább poén is, amik alapja az egyetemes burleszk műfaja.

Virgil Starkwell (Woody Allen) piti kis bűnöző, aki lassan araszol felfelé a szamárlétrán, és ezért rendre börtönbe kerül. A folyamatos fegyház ki-be járkálás közben megismeri a kedves és ártatlan Louise-t (Janet Margolin) akit ahelyett, hogy kirabolna - mivel az utolsó pillanatban a lány észrevenné mire készül és inkább elhalasztja a dolgot... - elcsábítja, majd feleségül veszi. A lány kezdetben nem tudja, hogy udvarlója mivel foglalkozik, de mikor később rájön, akkor is mellette marad.
Virgil történetét a néző narrátoron és riportalanyokon keresztül ismeri meg. Az egész film szerkesztése kifordul magából, hiszen olyan eseményekről látunk felvételeket - Virgil élete - amelyekről nyilván nem készülhetett volna képi anyag. Ez a megoldás mégis tökéletesen működik a filmben, olyannyira, hogy az egyszeri nézőnek fel sem tűnik, hogy vajon ki készíthette a felvételeket. Ne felejtsük el, hogy vannak olyan dokumentum filmek, amelyben a kamera követi a szereplőket és megmutatja életüknek egy részét. Ez itt csupán azért nem lehetséges megoldás, mivel a film visszaemlékezés Virgil életére, anélkül, hogy valamikor tudták volna, elkészül a mozi. Ezért valójában egy fiktív bejátszásokat látunk, amik nem készülhettek volna el. (És el is jutottunk a sci-fihez!) :)
Hogy a dokumentumfilmes hatást felerősítsék, a képsorok között megszólal figurák csupa olyan alak, akik Virgil életének részei voltak. Szülők, barátok, sittes társak, rendőrök, tanárok.
A befejezés pedig az egész történetet lógva hagyja, hiszen végig úgy beszélnek a főszereplőről, mintha sejtetnék, hogy már nincs közöttünk, ám ez nem egyértelmű. Az utolsó képsorok azt erősítik fel, hogy szimplán igen hosszú időre rács mögé kerülhetett.

A szülők csak így vállalták a szereplést...

A rendezés, amennyire a mozaikos narratíva engedi, összeszedett és lineáris. A film zenéje - Marvin Hamlisch - eszméletlenül hangulatos és jól kiegészíti a jeleneteket, akár melankolikusabb akár akció-dúsabb képsorokról van szó. Hamlisch odatette magát a forgatáson, amit Allen állítólag olyannyira nem értékelt, hogy a zeneszerző egyszer még sírógörcsöt is kapott, amikor bemutatott pár tételt a rendezőnek, aki azokat a legkisebb érdeklődés nélkül nyugtázta. Művészek... Még 1971-ben megpróbáltak együtt dolgozni a "Banánköztársaság - Bananas" forgatásán, azután nem erőltették a közös munkát.
A színészek erős közepesek. Itt még nem dolgozott akkora sztár-brigáddal, mint később megszokhattuk. Ma már kérés nélkül ugranak Hollywood nagy nevei, hogy vele dolgozhassanak.

75%

Woody Allen a külsejéből eredő poénokat is beforgatja a filmbe. Ez például nem egy jelenet, hanem csak egy pillanatkép a bűnöző Starkwell-ről. Sok mindent el lehet ránézésre róla mondani, de, hogy egy bűnöző zseni, azt nem.

Stephen King: Joyland - regény

A magyar kiadás borítója

Stephen King: Joyland - regény

Ha ezzel a kötettel kezdtem volna ismerkedni King munkásságával, egészen biztos vagyok benne, hogy ma nem lennék ilyen nagy rajongója. Szerencsére, kölyökkoromban az első könyve, amit kezembe vettem és nem tudtam, mit várhatok tőle, az "A ragyogás" volt és másodiknak a sárga albatrosz, első kiadású "A holtsáv". Amennyire emlékszem. A szerző azóta rendesen végigkísérte utamat és közben csupán annyi változott, hogy már nincs annyi pénzem új kiadásokra, mint régen, ezért antikváriumból vagy születésnapi kívánságból kell megszereznem az aktuális megjelenéseket.


A Joylandot még valamikor tavaly olvastam és nem voltam tőle annyira elragadtatva. Mostanra nagyjából el is felejtettem, miről szól, mi a főszereplő neve, csupán halvány emlékek maradtak meg bennem. Jack Torrance, Jimmy Smith, Charlie McGee, Carrie White. Ezek a nevek megmaradtak bennem.
A tavaly olvasott kísértetes-krimi főszereplőjéről mára annyira emlékszem, hogy a mesélt történet idején egyetemistaként - vagy középiskolásként - a nyári szünetben úgy igyekezett megkeresni a tanulásra való nagy részét, hogy elszegődött egy igazi, hamisítatlan vurstliba, ahol volt tükörterem, óriáskerék és pattogatott kukorica rogyásig. Miközben lassan teltek napjai, megismerkedett a tengerparton egy helybéli fiatal anyukával, aki tizenéves fiával éppen egy kellemetlen családi perpatvart igyekezett kiheverni.

Az orosz kiadás borítója

A könyvből két momentumra emlékszem még ma is.

Az egyik a bőr. (A történetben bőrnek nevezik azt az emberre felhúzható kutyajelmezt, amivel néha a gyerekeket kell elszórakoztatni a park területén)
King érzékletesen írja le annak a kutyajelmeznek a viselését és az azzal járó megpróbáltatásokat, amit az ilyen vidámparkokban nap, mint nap átélnek azok a beugrós melósok, akik kénytelenek viselni azt. Soha korábban eszembe nem jutott volna, hogy Goofy kutyaként vagy Mickey egérként, babaarcra fagyott mosollyal integetni a lurkók között, bele a kamerába, ennyire embert próbáló feladat lehetett valamikor, sőt, akár mostanság is. Nem gondoltam, hogy aki magára ölti gyermekek barátjának álcáját, gyakorlatilag a hőgutát és gutaütést kockáztatja meg, miközben százak arcára csal mosolyt. Ez a visszás tevékenység elgondolkodtatott arról, hogy a "show-biznisz" milyen banális veszélyekkel járhat.
A fura, hogy sokkal korábban már láttam olyan filmet, amiben jelmezes emberek virgonckodtak - pl. Szerepcsere, Valami Amerika - de eddig ennyire nem gondoltam bele, milyen gáz is lehet jópofának lenni.
Ahol tetten értem King zsenijét, az egészen biztos ez az apró információ, amit szépen beleépített a regényébe.


Stephen King ezen regénye 2013-ban íródott és mindjárt, a megjelenés évében része lett egy amerikai könyvsorozatnak, a "Hard Crime Case"-nek. A sorozat darabjai 2004 óta látnak folyamatosan napvilágot, általában két kötet egyszerre, kb. három havonta, de eléggé összevissza. Több nálunk is ismert szerző regényei kerültek már bele, pl. Lawrence Block, Ed McBain, Robert Bloch, Donald E. Westlake, vagy Robert Silverberg. Stephen King két regénnyel képviselteti eddig magát a szériában - a másik "A Coloradói kölyök" - és ő azon szerzők egyike, akinek friss írásai jelentek meg a sorozatban a sok korábban már megjelent történet mellett.

Illusztráció az amerikai grafikus kiadásból.

A másik, amire még emlékszem, a befejezés, legalábbis a meggyilkolt lány kísértetének és a gyilkosnak a vonala. Persze nem kristálytisztán emlékszem, sajnos, annyira nem fogott meg a történet, hanem inkább szemrehányóan, hiszen a "megoldás" pofátlanul profán és megvezeti a nézőt, aki, ugye, csupán olvassa a sorokat, nem láthatja a figurákat, holott, a regényből egyértelműen kiderül, hogy ha látnánk is a felrajzolt szereplőket, egészen biztos, hamarabb lelepleződne számunkra a könyv végi csavar.
Így erre építeni a befejezést - már, hogy az olvasó elegánsan az író nyomában kullog - kissé elveszi a kedvet az igazi élvezettől, még akkor is, ha természetesen, ezen kívül, minden leírt sor hangulatos és kellemes Stephen King varázslat.

Mindettől függetlenül, egy év távlatából, ki merem jelenteni, hogy a Joyland a kevésbé sikerült King regények sorát gyarapítja és inkább egy kisregény, mint igazi könyv.

50%

Mentőexpedíció - The Martian (2015)

Mentőexpedíció - The Martian (2015)

Rendezte: Ridley Scott

A film Mafab adatlapja: The Martian (2015)

Megtekintés: Talán, annyira nem éreztem a rendezőre jellemző képi hatásokat annyira, ennek ellenére az utóbbi évek legjobb sci-fi-je.

Mi is lehetne más? Pedig "A marsi" nem forradalmian új történet. Hasonló témát boncolgat minden olyan film vagy könyv, amelyben a főszereplő mindentől elszakadva igyekszik életben maradni és lehetőségekhez mérten akár visszajutni a civilizációba. Erről szólt a Robinson Crusoe. Azután, a szereplő, hogy sikeres legyen, kénytelen vagy agykapacitását maximálisan kihasználni és ezt esetleg kombinálhatja izomerővel is. Hol is láttunk olyat, hogy űrhajósok, minimális lehetőségekből, a maximumot hozták ki a túlélésért?
Apollo-13 - Apollo 13 (1995) És ez még ráadásul valóságos alapokra építkezett.

A "Mentőexpedíció" Andy Weir írásain alapul, amiket nem olvastam, viszont erős alaptörténetnek érzek. Magyarul is megjelent, ismerőseim is olvasták, én is fogom. Az alapanyag, amelyből a film készült, nem lehetett fércmunka, hiszen megjelenését követően azonnal elkelt és megírták belőle a forgatókönyvet. Weir "Tojás" című írásából eddig három feldolgozás született! Ebből és Scott filmjéből azt merem leszűrni, hogy Weir(d) egy sci-fi őrült, akinek van érzéke a témához. Kell is legyen, hiszen, ha főszereplőnket áthelyezzük a mars bolygóra és ott jelenidejű kalandokba akarjuk belekeverni, nem írhatunk olyan marhaságokat, mint amik John Carter-rel történtek. (John Carter a Tarzan könyvek írójának, Edgar Rice Burroughs-nak agyszüleménye és főleg a mars bolygó elképzelt vörös világában élte meg meseszerű kalandjait. A történetből készült és franchise-nak szánt moziváltozat, 2012-ben, csúnyán elhasalt a pénztáraknál.)

Scott általában jó érzékkel fog bele filmtervekbe, vagy, ha beletenyerel valami kevésbé élvezhetőbbe, akkor legalább markánsan stílusos műfaji filmet igyekszik készíteni az adott darabból. Itt olyannyira erős maga az alaptörténet és forgatókönyv, hogy pl. a "Nyolcadik utas: a halál-ra jellemző finom hangulatfestő kamerás vonulásokra, hosszú beállítású környezetrajzokra nem is maradt idő. A film végig pörög, mindig történik valami. Szinte idő sem jut az összes fontosabb karakter megformálására, annyira gyorsan történnek események és mintha a film vége is kissé összecsapott lett volna.
A két főszereplőnek azért van ideje megmutatnia magát. Matt Damon és a Jordániában található Wadi Rum sivatag között működik a kémia. Wadi Rum homokja kellően vörös, hogy eljátszhassa a vörös bolygót.
Fontos mellékszereplő még a NASA, akinek segítsége és támogatása nélkül inkább tűnne az egész vállalkozás egy fiktív fantáziálásnak. Így, viszont, hogy zsenijeik tevőlegesen segítettek a végső script formába hozásában, a mozi egyfajta imázsfilmként is felfogható. A NASA tett róla, hogy amilyen megoldásokat látunk a filmben, azok a lehető legrealisztikusabban legyenek megmutatva a vásznon. Az átlagnézőnek még valószínűleg így is inkább lesz a kész mű egyfajta űrhajós marhaság, mint vérbeli dráma és versenyfutás a halállal.
Pedig az űrben jelenleg ez van. Minden perc, amit odafent tölt az ember, az ajándék, ugyanakkor, halálos veszély.

Még együtt.

A filmben kap teret a bajtársiasság is. Megtudhatjuk, hogy mennyire működik a pszichológiája. Odafent - vagy odakint? - másképpen értékelik a fontosságát a kapcsolatok erejének. Van családod? Rokonod? Gyereked, szerelmed? Az mind nem számít, azokkal szemben, akikkel együtt állt helyt az ismeretlenben. Olyan szoros kötelék alakul ki köztetek, hogy néha még az őrültséget is bevállalod, lenyeled önös érdekedet, hogy meghozz egy döntést, amely a földön maradtaknak akár teljesen érthetetlennek tűnhet. És ez benne a gyönyörű. Az űr olyan hatalmas az emberrel szemben, hogy nem lehet magányosan meghódítani.

A fényképezés, a helyszínek, díszletek - már amennyire én, az átlagnéző értek az űrhajózáshoz - mind tökéletesen adják vissza, amit látnom kell. Matt Damon nem a kedvenc színészem, itt viszont jól hozza a figurát és egyenletesen egyensúlyoztatják karakterét a drámai és humoros jelenetek között. A jelmezek amiket az űrhajósok viseltek, mind működtek, beleértve a bonyolult világítási technikákat is. Nem csoda, hiszen Scott ad az apróságokra. A kellékesekkel még burgonyatermesztésbe is bele kellett fogniuk, hogy legyen elég zöldség a különböző növényi fázisok eléréséhez.
A szereposztás is nagyon erős. Sok ismert név kapott szerepet a filmben és pont ezért, nincs mindenkinek a játékára elég idő.
Kristen Wiig-et észre sem vettem... Jeff Daniels megbízhatóan alakítja a NASA főnökét, aki igyekszik minél kevesebb felelősséget magára vállalni, hogy azután pont egy mellékes döntése miatt legyen szinte lehetetlen a mentőexpedíció. Michael Peña ismét egy kedves fickó, aki izgulhat barátjáért - akár legutóbb a Hangyában. az egyik legjobb szerep Sean Bean-nek jutott, aki az űrhajósok vezetője a földön. A legtöbb jelenetben Jeff Daniels-szel ölik egymást. És még egy Gyűrűk Ura poént is végig bírt csinálni röhögés nélkül. Kate Mara szokásos Eyecandy. Tehetségéről még mindig nem vagyok meggyőzve. Sebastian Stan karakteréből alig tudtam meg valamit. Mintha csak állna a háttérben. Vagy átaludtam valamit. Aksel Hennie titkos kedvencem, mióta láttam egy norvég krimiben. Itt németet alakít és sok szerepe nincs, viszont érdemes rá figyelni. Örültem, hogy a Herkules után ismét láthatom amerikai filmben.
Magam nem értem azt a hype-ot, ami Jessica Chastain-t körülveszi. Nekem, mint szexi nő sem mérvadó, mert csontos arcéle, fehér bőre és vörös haja nem hoz tűzbe, lázba. Az űrhajós csapat kapitányaként jól hozza a karaktert, aki lelkiismeret furdalást érez, amiért hátrahagyott valakit.
És még tucatnyi remek mellékszerep. A színészi játékra így nem lehet panasz.

Egyet nem lehet: Feladni!

A filmben látottak akár meg is történhetnek, hiszen a bemutató idején jelentette be a NASA, hogy találtak némi sós vizet a Marson.

Érdekességek:
- A filmet hetven nap alatt forgatták, ebből kb. három hetet a NASA jelenetekkel töltöttek.
- Chiwetel Eijofor azután fogadta el Venkat Kapoor (a filmben Vincent lett) szerepét, hogy a Bollywood-i színész, Irrfan Kahn nem volt elérhető, egyéb kötelezettségek miatt.
- Jessica Chastain és Matt Damon legutóbb egy hasonló űrkalandban szerepeltek együtt - igaz, közös jelenet nélkül, a 2014-es Csillagok közöttben.
- A film egy részét Magyarországon forgatták, költségvetési megfontolásból és mert nálunk található az egyik legnagyobb "hangraktár", ahol megfelelően lehetett rögzíteni a filmhez készülő effektusokat.
- A sivatag, ahol forgattak, már több hasonló filmnek volt helyszíne korábban. Többek között: Arábiai Lawrence, A vörös bolygó, Mars - Az utolsó napok, Prometheus.
- A filmbeli karakter neve egyfajta szójáték. A Mark latin névváltozatának jelentése a Mars.
- Ez a harmadik film, amelyben egy csoport azért kerekedik fel, hogy megmentse Damon seggét. Az első a Ryan közlegény megmentése, a második meg a Csillagok között.

80%

A filmet még ma nézd meg, mert nagyon kellemes: A marsi mentőexpedíció!

Ember nem volt még ennyire egyedül...

Nyomás - Pressure (2015)

Nyomás - Pressure (2015)

Rendezte: Ron Scalpello

A film Mafab adatlapja: Pressure (2015)

Megtekintés: Volt rá kilencven percünk és végül nem úgy álltunk fel, hogy nagyon megbántunk.

Persze, ettől még lehetett volna sokkal érdekesebb ez a kamaradráma. A történet részben katasztrófafilm, követi is annak a műfaji darabjait, csupán az első nagyjelenet lett a néző számára teljesen lebutítva (értem ezalatt, hogy a hajó süllyedését simán kihagyták, nem láthatjuk, hiszen feleslegesen megnövelte volna a gyártási költséget és így talán még drámaibbá tudták tenni az eszmélési jelenetet, mikor rádöbbennek, magukra maradtak) és a maradék játékidőre kellett izgalmasan és lehetőleg arányosan elosztani a kevés szereplő halálát, hiszen az úgy a megszokott klisé egy hasonló filmnél és elvileg, úgy nem fordul teljes unalomba. Húsz percenként valakinek vesznie kell. Ha több a szereplő, akkor tíz percenként.

Itt, a tenger mélyén, kétszáz méterre a vízfelszíntől, az emberek magukra vannak utalva. A fülzúgás mellé a nyomással egyetemben a lelkiismeret az, amivel számolni kell. A főszereplő, Engel (Danny Huston), pedig mire eljön az idő, számot vet múltjával, amelyben persze, ahogyan megszoktuk a hasonló műveknél, akad némi sötét folt. Miért nem tud nagyobbat ütni mégis ez a film az átlagnéző ingerküszöbén?
Hogy csak egy példát említsek nektek: Fehér pokol (The Grey, 2011)
Igen. Igaz, hogy az hómezőkön játszódik és az ellenség egy farkashorda, itt meg a víz alá szorul egy harang kabin, de mindkét film lineárisan ugyanazt a vonalat követi.
Mindkét filmnél férfiak kemény csoportja igyekszik felülkerekedni a természet erején.
Azért, arra van idő, hogy néhány, a kabinnyomással kapcsolatos "tudtad-e" belekerüljön a forgatókönyvbe. Számomra pl. érdekes volt a hirtelen süllyedés közbeni tömött fogas jelenetsor. Egy specifikus témát ilyen apróságokkal lehet érdekesen feldobni.

Kár erről többet írni. Talán még annyi, hogy a befejezés kicsit banális lett és hatásvadász, de nem bántóan.

Danny Huston remek színész, kár, hogy eddig nem ismertem és olyan, nem feltétlenül hírnevét öregbítő filmekben ismertem meg, mint mondjuk a 30 nap sötétség - 30 Days of Night, 2007 - című horror, amit még nem mutattak be nálunk szinkronnal sem, ha jól emlékszem, ellenben gagyibb folytatását már megvehetjük dvd-n. Elég elhibázott marketing húzás...
A másik meg a nem éppen legsikerültebb X-Men Spin Off, a A Farkas első kalandja - X-Men Origins: Wolverine, 2009 - , amely látványos és pörgős, de valamiért nem találkozott annyira a rajongók ízlésével. Biztos köszönhető ez a rengeteg apró logikátlanságnak is, amit sikerült belegyömöszölni.

A másik ismert név Matthew Goode, akit először a The Watchmen-ben - Watchmen, 2009 - láttam szerepelni, illetve itt ismertem meg simulékony modorát és arcát, amely apró változtatásokkal együtt is nehezen volt beazonosítható számomra, annyira jóképűen semmilyen. Mostanra más a helyzet és ha látom valamiben, viszonylag gyorsan felismerem.

A fényképezés remek, ami azért nem rossz, mert a film harmada víz alatti jelenetekből áll. A filmzene lehetne ütősebb is. A játékidő nézőbarát. Erős közepes. Dramaturgiailag semmit nem tesz hozzá a hasonló filmekhez. Ráadásul, a múltból előrángatott drámai hozadék is kicsit erőltetett és mintha hasonló moralizálás már megjelent volna az Én, a robot-ban is.
A film majd fél éves késéssel jutott el hozzám és nem tudom, bemutatják e hivatalosan mostanában.

Innen letöltheted, ha szereted azokat a filmeket, amelyek nagy mélységben játszódnak: Pressure!

50%, mert nem lesz maradandó emlék, nem kiemelkedő produkció.

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Sweet and Lowdown (1999)

Megtekintés: Ha kedveled Woody Allen-t és Sean Penn-t, akkor alap, viszont Samantha Morton arcjátéka miatt különösen ajánlott.

Woody Allen-t inkább a komédiák királyaként szoktam magamban aposztrofálni, még annak ellenére is, hogy nem egy drámáját volt szerencsém látni, és sok filmje, bár humoros jelenetekben bővelkedik, ettől függetlenül, mondanivalója lehet tragikus. Ez a darab is bővelkedik a humor sok formájában, mégis, az alapja egy fiktív életrajzi film egy zenészről, aki elvileg a világ második legjobb gitárosa.
Allen zsenije szerintem itt főleg abban érhető tetten, hogy kitalálta az alaptörténetet és megírta a forgatókönyvet is egy ennyire nem egyszerű karakterről. A világ legjobb másodikjáról. Hát honnan  jött ez az egész figura?
Egy zenész, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő csak a második. És ezt folyamatosan  hangoztatja is. Django Reinhardt a nemezise, egy Franciaországi gitárművész, aki végigkíséri életét, akit igyekszik lepipálni és akinek jelenlététől gyakorlatilag olyan fóbiája alakult ki, mely miatt nem képes teljesíteni, ha az első kézzelfogható közelségbe kerül.
Borzalmas lehet.

Reinhardt létező személy volt és néhány filmben megjelenik a karaktere. Ezek közül a legmarkánsabban ebben épül rá a történet, miközben maga a figura csupán egyetlen egyszer, teljesen mellékesen jelenik meg a filmben, a zenétől függetlenül. Már ez is vicces húzás.
Egy másik, hogy a főszereplő Emmet Ray (Sean Penn) egy bugris paraszt, aki ha a színpadon gitározni kezd, megváltozik minden. Az addig tenyérbemászó strici zenész hirtelen átvedlik valakivé, akinek ujjai alatt égnek a húrok és megszületik a varázslat, amely elkápráztatja a hallgatóit.
Vajon nem e Emmet a világ legjobb gitárosa? Vajon, nem csak egy buta egoista félelem miatt véli úgy, hogy egy Európai cigány fiatalember simán lejátszhatja őt a színpadról?
Emmet Ray nem képes szembenézni ezzel a nem tudni miért kialakult félelmével.

Emmet Ray, komplexusa mellé még egy olyan hitvallást is kialakított, melyben megmagyarázza, miért él gyökértelen életet. Ugyanis Emmet Ray nem kötődik senkihez. A nők csak jönnek-mennek az életében. Nem akar gyökeret verni - ha csak nem kocsmai bunyóról van szó. Akik véletlenül mégis az útjába akadnak, ideig-óráig, hamar rádöbbennek, hogy legyen bármilyen szuggesztív zenész a fickó, emberként leszerepelt.
Amikor végül Emmet Ray úgy érzi, talán lenne valaki, akihez szíve visszahúzhatná, akkor meg már késő. Végül elfogy belőle a charme, amellyel elkápráztathatja a nőt, mint egyik nagy szenvedélyét és rádöbben, valamit nagyon elrontott korábban.
Tud változtatni?

Samantha Morton a néma lány szerepéért Oscar-díjra nominálták.

Allen filmje először is nagyon kellemes korrajz. Én ugyan nem éltem a harmincas években - gondolom ekkor játszódik kb. a film, hiszen az emlegetett zenész 1910-ben született - ám amit a vásznon látok az tökéletesen olyan, amiként azt elképzeltem. Biztosan nem kevés háttérmunkájuk volt benne, hogy a szórakozóhelyek belsőit és azt a néhány külső jelenetet olyan életszerűen tudták ábrázolni. (És itt nem feltétlenül a vonatsínes részekre gondolok.)

A zene - talán nem ez a kedvenc jazz (Inkább dzsessz, hiszen Django Reinhardt is az volt elsősorban.)  zenei műfajom, mégis élveztem - Allen kedvenc korszakából lett előszedve. Végig kellemes. Még azt is elhiszem, hogy Penn néhány taktust megtanult, hogy amikor néha az ujjait mutatják, hihető legyen a játéka. Mellesleg, annak ellenére, hogy Emmet Ray a film főszereplője, ahogy néhány Allen filmből megszokhattuk, bár lehetne szerethető is a karakter, összességében inkább egy igazi gyökérről a figura, aki már csak akkor eszmél rá saját hibáira, mikor késő rendbe hoznia az életének érzelmi részét. És mikor érzelmileg lenullázódik, akkor lesz a film végső "poénja", hogy ha fölé talán nem is, de egyenrangúvá válik a nemezisével.

A színészi játéka elképesztő. Érthetetlen, mennyire mellőzték díjakkal ezért a szerepért. Samantha Morton-t viszont megérdemelten jelölték. Az angol színésznő bájos arcán zseniálisan ütköznek vissza az érzelmek, amiket meg kíván jeleníteni. Imádtam.

A film bár alapjaiban egy elképzelt életrajzi darab, kicsit elnagyolt. Viszont a főszereplő karakterét nagyon korrektül mutatja meg. A történet pedig a játékidő előrehaladtával fokozatosan áthajlik a drámába. Az ilyen filmek miatt kell megértenünk, hogy Woody Allen nem egy egyszerű komédiás.

70%

A világ második legjobb gitárosa letöltési lehetőség és sok minden más!

Blog: Mindaz, amit egy The Walking Dead fan sosem kérdez meg nyilvános oldalon!

Blog: Mindaz, amit egy The Walking Dead fan sosem kérdez meg nyilvános oldalon!
(Csak mert!)

1. Mikor kezdődik az új évad?
válasz: Nem elég korán! Egyébként meg amikor jönni fog, azt már közszájon forgó, buszon lezajló beszélgetésekből le fogod tudni szűrni!
Sőt. Ha beülsz a mekibe, egészen biztos, hogy a másik asztalnál a két kis kocka erről fog dumálni, miközben zsíros mancsukkal a szájukba gyömöszölnek egy-egy sajtbucit.
A lényeg, hogy ha nem kerülsz börtönbe, a villanyotokat nem kapcsolják ki, a háztartásban több tévékészülék van és az aktuális gyártó csatorna sem dobta be az unalmast, akkor épp idejében fogsz tudni róla, hogy mikor lesz az aktuális új évad és új részek, ahelyett, hogy a már unásig lerágott kérdésekkel fárasztanád az összes TWD-s csatorna moderátorait, akik szeretik a sorozatot, viszont utálják, hogy más, magukat rajongónak képzelő személyek, képtelenek magukba szívni a minimális tudást a sorozat képernyőre kerüléséről.

2. Este mikor lesz az új rész és melyik csatornán?
válasz: Elvileg, amennyire látom, a kezedben ott van a kurva okostelefonod. Szedj le egy idevágó applikációt vagy nézd meg a műsorújságot. Ne legyél rá lusta. Nem holmi szar tucat sorozatról van szó, baszd meg, hanem a TWD-ről!
Tudjad már, hogy mikor van!
Érezd!
Zsigerből, mint zombi az ehető húst!

3. Kit fognak vajon kiírni?
válasz: Nem kurvára mindegy? Amíg nem lehet rá az állami szerencsejáték rt.-nél fogadásokat kötni, addig rajongó ilyet nem kérdez. Szimplán bekapcsolja a tévét, monitort, kislófaszt, befogja a pofáját, nézi és úszik az árral.
Lesz ami lesz.

4. Fognak e találkozni a sorozatban valamikor a FTWD és a TWD szereplői?
válasz: Nem kurvára mindegy?
A FTWD a TWD kisöccse. Mikor szereti valaki megfogni a kisöcsi kezét és bevezetni a barátai közé, hogy bemutassa?
Mindkét sorozat külön világ a WD univerzumon belül.
És bármit is ad a sorozat, egy rajongó azt elfogadja, de nem követeli, nem fanyalog!
Ha lesz összevonás, lesz. Ha nem lesz, nem lesz.

Az, aki minden rész után alig várja, hogy megjelenjen valahol egy kibeszélő poszt és oda elsőnek beokádja az adott rész áldozatainak nevét - akár egyéb megjegyzés nélkül - az nem rajongó, csak egy óvodás, aki örül, hogy már ismer egy információt és tudatni akarja ezt másokkal. Semmivel nem jobb, mint az "elsőzés".
Az sem rajongó, aki minden posztban azért fanyalog, mert az adott részből vagy a.) hiányzott a kedvenc szereplője b.) nem volt elég vagy megfelelő izgalmasságú zombi hentelés c.) valami nem tetszett neki ebben az elképzelt világban.
A TWD szellemi atyja Kirkman és a stáb. Ez a sorozat az ő homokozójuk. Te, mint néző, csak részenként 40-45 percig vagy megtűrve ebben a világban, míg nekik nagyjából ez a fél életük. Te nem mondhatsz véleményt, csak élvezheted, ami neked jut belőle.
Ha nem élvezed, ideje másik homokozóba áttelepülnöd. De mi, akik élvezzük, leszarjuk ezt, ezért nem vagyunk kíváncsiak arra, amikor sértetten továbbállsz, mert neked más elképzelésed volt a homokozóba szór homok minőségéről, mint Kirkman-nek és azoknak, akiknek jó ez így!

A zombie, mint karakter, mára majdnem olyan színes kulturális tartópillére lett a filmes és irodalmi kultúrának, mint a slasher horrorok álarcos szereplői, a leszbikus vámpírok és a buzerátor farkasemberek.
Van, aki az egész műfajt keblére öleli, van aki csak néhány darabbal szeret közelebbi kapcsolatba kerülni.
A TWD egy elképzelt világ, lehetséges megoldásokkal. Néha ezek suták, máskor szinte elképzelhetetlenek a számodra. Ilyenkor gondolj arra, hogy néha a mindennapi életben is történnek brutális események, amiket szinte fel sem fogsz. Elhiheted, hogy a valóságban is történnének fura események - kannibál törzsek, gyilkos hordák, pszichopata emberek - ha egyszer beütne a zombgebasz!
Szóval, vedd úgy, hogy a sorozat egy tanulmány-film, amely felkészít erre az életre, ami akár meg is történhet egyszer, hiszen jelenleg is vannak tudósok, akik kis, elzárt laboratóriumokban keresnek gyógymódokat, kiismerhetetlen betegségekre, hadsereg végez kísérleteket, amikről nem készül ismeretterjesztő rész az egyszeri néző számára, stb.
Sosem tudhatjuk, nem lesz e valamikor valós veszély egy ilyen, vagy jegyeiben akár hasonló és pusztító zombie vírus?

Szóval, ne kérdezz baromságokat, csak nyisd ki a szemed!
Idd be az információt a világból, használd a kreativitásod, de lehetőleg, egyedül!
Ha elszabadul a pokol, akkor is egyedül leszel!
Akkor még a gugli sem lesz ott, hogy segítsen!
Akkor kihez fogsz fordulni???
Beírod majd egy poszt alá a nyomorod és mire jönne válasz - de tudjuk, hogy nem jön, mert elszáll az Internet is - felzabálnak a zombik!