Az élet csodaszép - It's a Wonderful Life (1946)

Az élet csodaszép - It's a Wonderful Life (1946)

Rendezte: Frank Capra


Capra bár még a kilencszázas évek előtt született és közel húsz éve elhunyt, ennek ellenére, miután filmrendezőként teljesítette ki magát, elmondható, hogy mindent tudott a jó film készítéséről és, hogy ha ma élne, géniusza valahol Spielberg és társai közé lenne tehető. 1946-ban elkészített egy az ember fontosságáról, hitről és kapcsolatrendszerekről egy karácsonyi filmet, amely a bemutató pillanatában ugyan nem hozott sikert a befektetőknek, de hosszú évek kitartó munkájával - ami inkább a szájról-szájra terjedő jó kritikáknak köszönhető - szépen és lassan kultikus darabbá nőtte ki magát, annak ellenére, hogy nem polgárpukkasztó darab és más módon sem tört halhatatlanságra. Mégis, ma már nehéz elképzelni karácsonyi filmkínálatot e szívmelengető mondanivalójú film nélkül, ami versenyre kell akár az "Igazából szerelemmel" vagy a "Reszkessetek, betörők!" egyedül hagyott kiskorújával is és előkelő helyet foglal el az imdb Top100-as sikerlistájában is. Van ebben dráma egy fiatalemberről, akit röghöz köt a családi vállalkozás, első és kiteljesedő szerelem, gonosz és jellemtelen pénzember és, hogy átmerészkedjünk a fantasy világába, kapunk egy kicsit hóbortos, de belevaló őrangyalt, akinek közbenjárására főhősünk újra értékelheti hozzáállását a világhoz.

George a film szerint itt fejezte be a középiskolát. Azért Jimmy Stewart itt már igencsak 37 éves múlt.

George Bailey (James Stewart) világéletében világot akart látni. Ahogy cseperedik, átsiklik a lányok érdeklődése felett és csak azért tanul és gyűjti pénzét, hogy a középiskola után elhagyja Bedford Falls poros utcáit és magába szívja a föld bolygót. Már éppen indulni - több ízben is - amikor váratlan esemény meggátolja ebben és maradnia kell, hogy az apja által életre lehelt telekügynökség, amely egyetlen hivatal, amely a város lakóinak életét megkönnyíti, talpon tudjon maradni. George nem tesz le az álmairól éppen csak, ahogy telnek az évek, elnyomja magában a késztetést, hogy végül megállapodjon, családja legyen és fontos tagja legyen a kissé megvetett közösségnek.

George élete nem telik unalmasan ennek ellenére sem. Kilenc éves kisöccsét kimenti a jeges tóból, ami szövődményeként egyik fülére elveszíti a hallását. (Egy suta jelenetben egy érte epekedő kislány, későbbi felesége, a sérült fülébe suttogja szerelmi vallomását, amit George így nem hall meg. A valóságban azonban nem csőszerűen terjed a hang, nem igaz?) Később, tiniként az öreg patikus-cukorkaboltosnál kap kifutófiú és takarító munkát, amelynek hatására ismét beleavatkozik egy élet folyásába: az öreg patikus, Gower úr (H. B. Warner) táviratból tudja meg, hogy egyetlen fia meghalt, ezért zavarában egy tüdőbeteg gyermeknek véletlenül mérget csomagol kapszulába. George észreveszi a cserét és némi közjáték és pofonosztás után megmenti az öreget a lehetséges börtöntől. Ez a film kb. tizedik perce, ám ha kellő nyugalomban ülök le megnézni a mozit, hangulatilag a nindzsák itt már kezdik a hagymát aprítani a konyhában.

A fiatal George Bailey akit Robert J. Anderson játszott, később nagy sikerű filmeknél segédkezett, mint gyártásvezető. (Pl. A pusztító, 57-es utas)

Mikor felnő és befejezi a középsulit, édesapja (Samuel S. Hinds) váratlan halála nem engedi, hogy odébbálljon. Egyszerűen nem teheti meg, mert akkor a gonosz - és karikatúra szinten megelevenített karakter - Henry Potter (Lionel Barrymoore - Drew Barrymoore nagyapja!) helyi kiskirály rátenné a kezét a városra, földig rombolva mindent, amiért a Bailey család küzdött. Így George feladja egy időre álmait, hogy később, ha öccse, Harry (Todd Karns) befejezte az egyetemet, George lépjen kis időre le. Ezt a számítását ugyan nem szándékosan, de az öccse húzza keresztül, azzal, hogy az egyetemen elvesz egy lányt, akinek apja nagyon jó lehetőségeket kínál az öcsinek és amik hallatán George inkább nem emlékezteti öccsét a korábbi megállapodásukra.

Közben, a kislány, Mary (Donna Reed) aki olyan szerelmes volt Georga-ba, nővé érik és kis közbenjárás után végül megállapodik az enyhén frusztrált és érzelmeit önmaga előtt is megtagadó férfi oldalán, hogy azután négy gyermeket szüljön neki és beköltözzenek a város egyik méltatlanul elhagyott régi házába és családi fészket varázsoljanak belőle. George harca Potter-rel akkor csúcsosodik ki, mikor a nagybácsi, Billy (Thomas Mitchell) az iroda egyenlegzáró fedezetéből nyolcezer dollárt elhagy, mielőtt betehetné a bankba. Potter véletlenül tudja, mi lett a pénz sorsa. A forgatókönyv suta húzása, hogy az amúgy sem szerethető figura még rá is játszik George veszteségére - faggatja, mit tehetett a pénzzel - miközben a nyolcezer dollár már nála van; Billy bácsi véletlenül Potter újságjába csomagolja a pénzes borítékot, ami elég wtf pillanat. (El is gondolkodtam, hogy egy olyan emberre elég nagy botorság ekkora összeget rábízni, aki csomókat köt gumikra, hogy emlékezzen végrehajtandó feladatokra. Mintha a határidőnapló nem ezért lenne kitalálva...) A pénzellenőr pedig pont a karácsonyt találta megfelelő időpontnak, hogy a Bailey's kölcsön és telekügynökséget elszámoltassa. George miután elkeseredésében az őrület határáig hajszolja magát a szakadó hóesésben és még a családjára is ráhozza a frászt dühöngése közben, gyakorlatilag elmenekül otthonról, zsebében életbiztosításával, hogy pontot tegyen a leélt, közel negyven évére.

Clarence és George a kocsmában értekeznek, hogyan is van ez az egész angyalosdi. Ki is dobják őket, ami egy vendéglátós számára, mint én, meglepő, hiszen magánbeszélgetést folytatnak csupán...

Amit George nem tud, hogy élete forrpontjának árgus figyelői akadtak: maga a jóisten és szent József akikhez eljut a városka rengeteg lakójának a fohásza, hiszen tudják, hogy George rút helyzetbe került. Kik első kézből, pletykából értesültek, hogy itt az adóhatóság, míg mások George viselkedéséből szűrik le, hogy komoly baj van. Az isten és József kihasználva az alkalmat előhívják Clarence (Henry Travers) másod osztályú angyalt, hogy bemutassák neki George életét, hogy azután a szárnyát még el nem nyerő, idős angyalka valami úton-módon meggyőzze George-ot arról, hogy az élet csodaszép.

Philip Van Doren Stern eredeti története nagy részt Charles Dickens "Karácsonyi ének"-éből táplálkozik. Csak itt más a környezet, a megmentésre váró figura és három szellem helyett egy angyalt kapunk. (Ha mondjuk a film főszereplője a bankár Potter lenne, akkor sokkal egyértelműbb az egész.) Doren Stern Clarence angyala olyan kedves filmtörténeti alakká vált, hogy az író halála után még egy tévéfilmet is szenteltek Clarence bemutatásának. Sajnos az író munkássága azonban kimerült ennek és egy másik karácsonyi történet megírásában. Sajnos. Nem tudom, hogy az eredeti novella mennyire részletes a karakterek ábrázolásának tekintetében, de a forgatókönyvért hivatalosan hárman felelnek. Capra filmjében az az értékelendő, hogy a rengeteg mellékszereplő olyan mintha lelépne a vászonról. A kedveskedő párbeszédek mögött élő karakterek épülnek fel. Csupa szerethető figura. (Leszámítva a gonosz Potter-t. Nála kicsit túl is lőttek a célon. Ha igazán nyálas karácsonyi szórakozást akartak volna rittyenteni, simán beleírhatták volna, hogy a tolókocsiba kényszerült, megkeseredett pénzember, végül, miután kiélvezte ebül szerzett "előnyét" George-dzsal szemben, végül megenyhült és visszaadta a véletlenül birtokába került összeget. A forgatókönyv nem ad lehetőséget, hogy megkedvelhessük a zsémbes öregembert, amivel gyakorlatilag társadalomkritikai feladatának is bőven megfelel: az egész város/társadalom közösen utálhatja a nagytőkést/bankárt/befektetőt, akinek ugyan józan érve és felhasználható haszna ugyan nincs belőle, ő mégis, egyetlen alternatívaként csak azt tudja elfogadni, ha az egész város a kezében van, miközben akik ott élnek, nyomorognak és tartoznak neki. Kár, hogy a film hosszú játékidejébe nem fér bele, hogy kicsit is megismertessék az emberrel a motivációkat, hisz akkor lehet, hogy sántítana az egész. Egyszerűbb papírmasé gonoszként képzeletbeli trónra ültetni Mr. Potter-t, hogy lehessen kit utálni.

Potterville korai elődje a "Vissza a jövőbe 2." alternatív világ által megidézett Tannerville-jének. Rendőrök, utcalányok, részeg alakok és fertő. (Csak kérdés, hogy ha létezne Potterville, kik járnának abba rengeteg lebujba, ha tudjuk, hogy a lakosságnak erre nincs sem igénye, sem pénze?

Másrészt, ha figyelmesen nézzük a filmet, árnyalt lesz George figurája is, akiért ugyan egy város imádkozik és az isteni gondviselés szinte személyesen teszi tiszteletét nála, ennek ellenére, George nem feltétlenül egy kedves figura. Lenézi a kislányt, aki szerelmesen a boltba látogat hozzá, beszól egy fiúnak - elég csúnyán - aki Mary-nek udvarol és néha túl erélyesen szól vissza embereknek. Mary-vel is elég rideg, míg végül az írók megkönyörülnek rajtuk és egymás karjaiba eresztik őket. Szóval, lehetett volna még mit finomítani George figuráján, bár az is lehet, hogy gyarlóságaival együtt akarták megmutatni a szeretni való "kisembert".

James Stewart közel negyven évesen alakította a szerepet. A középiskolás fiút is, ami azért nem lett tökéletese maradéktalanul, hiába játszottak a fényezéssel, sminkeléssel. Ettől függetlenül Stewart egyik legjobb formáját hozza e kedves filmben, melyet a kedvenc mozijának tartott, a rendezővel, Caprával együtt. Donna Reed még mai szemmel is gyönyörű nő volt. Ez a film volt a legnagyobb sikere (Meg a Most és mindörökké).

A filmet szépen fényképezték. Eredetileg fekete-fehérben forgott a mozi, de idővel, mire értéke már megkérdőjelezhetetlen lett, több cég is próbálkozott az újraszínezéssel. Megkerülhetetlen karácsonyi mozi, melyen sokat emel a klasszikus, Benedek Miklós féle szinkronváltozat. A zene Dimitri Tiomkin, akinek bravúros zenei tudását meghallgathatjuk pl. abban a jelenetben, amikor George végigmegy az alternatív Potterville főutcáján és a nyüzsgő éjszakai bárokból kiszűrődő zenét hallgatja.

A megnyugtató befejezés: Együtt a Bailey család.

Bedford Falls városkájának háromszáz méterét építették meg, házakkal, boltokkal együtt, hogy még élethűbb legyen a jelenet, amikor az ismét "életbe tért" George Bailey végigfut a városkán és mindenkit köszönt boldogságában. A jelent azóta több filmben került felidézésre, ilyen-olyan formában. Egy másik karácsonyi moziban, a Szörnyecskékben egy pontosan ilyen kisvárosban játszódik hasonló jelent és még a filmben is láthatunk egy tévét, amiben egy szereplő nézi "Az élet csodaszép"-et. A "Reszkessetek, betörők"-ben is megjelenik a film egy hotel szobában, olasz nyelven, ezen kívül több, mint félezer filmben, sorozat epizódban történik utalás Capra csodálatos remekművére.

Szóval, annak ellenére, hogy George néha kisstílű, hogy Potter papírmasé figura, hogy régen készült (a közreműködök közül jelenleg már csak néhány gyerekszínész él) a történetet elcsenték egy klasszikustól, a befejezés olyan szirupos, amilyen már jobban nem is lehetne (Nem mellékesen, kicsit talán túl "egyértelmű" is a mai divatnak) és ha belegondolunk, gyakorlatilag a film 80% egy flashback :D a film simán 100%

Látnod kell kategória!
Ha eddig nem, akkor pótold.
Keresd karácsonykor, valamelyik nem kereskedelmi tévén, mert a pénzes csatornák sajnos kiszorítják az ilyen szeretni való filmeket.

Ha megnéznéd:
- Az élet csodaszép (1946)

Blog: Miért érezhetik sokan unalmasnak a "The Walking Dead-et"?

A Walking Dead sorozat azért van nehezebb helyzetben sok más sorozattal szemben, mert az izgalom faktor a téma miatt eleve nagyon magas. Zombik!!!
Egy "Narancsvidék" szintű sorozatban, ahol főleg tingli-tangli megy és intrika, simán elég évadonként egy cliffhangerrel operálni, hiszen egy csendes világban játszódik, nincs felfokozott várakozás. Bedobnak egy autóbalesetet és lehet izgulni, hogy a főszereplő be volt e kötve, túlélte e.
A Walking Dead-ben, ha autóbaleset van, már azért is izgulhat az ember, hogy ugyan túlélte a szereplő, de ki bír e mászni a roncsból anélkül, hogy megegyék a zombik.
Egy szokványos sorozatban megharapja egy szereplőt egy kutya, elmegy az orvoshoz és meg van gyógyítva. Ha itt történik ilyesmi, plusz probléma, hogy találnak e ellenszert.
Egy városi sorozatban összebalhézik két főszereplő, szétverik egymást és mennek tovább. Ha itt történik összetűzés, előkerülnek a fegyverek is, hiszen egy felpörgetett világban élnek, és valaki szinte biztos, hogy le lesz lőve.
Öt évad óta élnek szereplőink egy erőszakos, veszélyes világban.
Csoda, ha egy epizódban nem történik vérrontás, csak beszélgetős dráma és a nézők fele máris kiakad, hogy unalmas?
Nem a Walking Dead hibája, hogy ezt a témája miatt felfokozott adrenalinban tocsogó világot akkor élvezik sokan, ha fröcsköl a vér és száguld a tempó?
Kétféle zombifilm rajongó van illetve a köztes átmosás: 1.) akik főleg az akció miatt nézik. Folyjon a vér, dögivel. 2.) akik tudják, hogy a zombi film álcája mögött valójában a karakterek oksági kötelékei az igazi mondanivaló, amikor a szereplők viszonyrendszere adja a drámát.
A köztesek pedig akik szeretik ezt a fajta utópisztikus hangulatú világot és bármit elfogadnak, amit a történet ad, legyen az fergeteges és lehengerlő  erőszaktenger, vagy akár lagymatagabb beszélgetősdi.
Szerintem.

Mém, ami azután készült, hogy az AMC hivatalos Facebook oldala a bemutató után pár órával feltett egy spojleres fotót arról, hogy melyik szereplőtől búcsúzott el a sorozat az 5. évad félévadzáró epizódjában. Köszönjük AMC! :) (Köcsögök...)

Sötét völgy - Das Finstere Tal (2014)

Sötét völgy - Das Finstere Tal (2014)

Rendezte: Andreas Prochaska

Nem a kedvencem a német filmdráma. Talán a fülemnek kellemetlen nyelvhasználat miatt. A Sötét völgy elvileg westernként aposztrofálja magát, de inkább filmdráma, hiszen nem a vadnyugaton játszódik. Nem fér bele az euro-westernbe sem nagyon, mert ugyan van benne némi lövöldözés, ami megidézheti a legnagyobb western klasszikusok végső leszámolásait, a filmben a puska csak egy eszköz a bosszúra, amely viszont nem klasszikus műfaji elem ebben a formában. Az egész koncepció közelebb áll egy Shakespeare-i királydrámához, hiába érkezik főhősünk a messzi vadnyugatról. Thomas Willman könyve izgalmas témát boncolgat, amiből a rendező írt forgatókönyvet. A film nagyon jó lett. A könyv vajon még erősebb?

Most, hogy így eltévelyedtem a film műfajától, méltassuk a művet.
Csodálatos! Thomas W. Kiennast operatőri munkássága olyan, mintha festményeket ültetne filmvászonra. Aki szereti a telet és havat, annak gyönyörű, szemkápráztató felvételeket fog nyújtani a film. Kiemelném a szélesvásznú, nagy-totálokat, melyekben a hátteret a havas hegyek adják, vagy azt a képsort, amelyben köd ül a völgyre, miközben a falucska férfi tagjai fát görgetnek le a hegyről.

A zenéje sem átlagos drámai score. A végső leszámolás lassított képkockái alá kevert kortárs rock szám telitalálat. Összességében egy nagyon erős filmzenét készített Matthias Weber.

Greider (Sam Riley), Amerikából érkező fotográfus, aki vándorlásai során eljut egy a világtól elzárt faluba, melynek korlátlan ura Brenner klán, akik erőszakosak és senkit sem tisztelnek. Greider egy végtelenül savanyú közösséget talál itt. Nem ok nélkül utazott az újvilágból ilyen messzire. Múltjának sötét szeletéből merít erőt, hogy nem túl bonyolult tervét véghez vigye: Végezni a Brenner család valamennyi férfi tagjával. Előnytelen testi adottságait megtámogatja egy Remington ismétlő puskával, amely tud meglepetést okozni a német ajkú telepeseknek. Közben, flashback-ekből lassan összeáll a néző számára a kép, hogy ki Greider és mik a motivációi. Nem a csavaros történetvezetés teszi jó filmmé a Sötét völgyet, hanem az, hogy nagyon élő az egész. A színészek kiválasztása, a házak külső homlokzata, a saras föld, a ruházat, mind lélegzővé, élővé teszi a látottakat. Néhány formai megoldásról nem is beszélve. Az első perctől nagyjából mérnöki precizitással kiszámíthatjuk, mi fog történni, és a tempó sem felel meg felgyorsult információ éhségünknek, ettől függetlenül, az ember, ha kellő figyelmet szán erre az alkotásra, jól fog szórakozni.

Lassan építkező dráma, megfelelő erőszakkal és akcióval. Az első húsz perc után kezdtem érezni, hogy magával ragadt és a végéig nem eresztett. Nem írok róla többet: ha belebotlassz, látnod kell.
Ha stílusban helyeznem kellene a kortárs rendezők munkái közé, akkor odatenném valahová David Michod "Országúti bosszúja" és John Hillcoat "Az ajánlata" mellé.

90%

Figyeld:
- Egy idő után elég gyanús lesz, hogy ebben a faluban soha nem mosolyog senki.
- Az első éjszaka joga, mely már William Wallace-t is motiválta, hogy felkeljen az angol sereg ellen (Rettenthetetlen), ismét előkerül, mint téma. Nem egyszerű szituáció. Csoda, ha mindig lázadozást vált ki az emberből?
- Tobias Moretti a szimpatikus Rex felügyelő sztárja még talán sosem volt ilyen szemét.
- A díszletek, jelmezek, és az egész koncepció, tökéletesen egyben van!
- Az osztrák sógorok ezt a filmet jelölték az Oscar-díjra, mint külföldi film. A fényképezésért simán megelőlegezném neki.

Blog: Kabáttolvajok

Blog: Kabáttolvajok

Itt van az ősz, itt van újra és nekünk, vendéglátósoknak ismét meg kell "küzdenünk" a kabáttolvajokkal. (Akik lehetnek táskatolvajok is.)

Bejön az üzletbe két fiatalember. Már a fejük is gyanús. Körbekémlelik a helyet és a pultnál rendelnek valami olcsó tételt, - kávé, pohár sör, akciós valami, ritkább esetben alkohol, hiszen tiszta fejre van szükség ehhez a "munkához" - amit persze rögtön kifizetnek, kérés, szó nélkül, hiszen könnyen előfordulhat, hogy sietve kell távozniuk tevékenységük után és nincs arra szükségük, hogy a meglopott mellett esetleg még a személyzet is a nyomukba eredjen, egy nem rendezett számla miatt.

Nálunk galéria van, ezért azonnal oda mennek, feltérképezni a lehetőségeket és, hogy ne legyenek annyira szem előtt. Persze a legtöbb helyen már kamera is van, így figyelemmel kísértük tessék-lássék őket.
Bemennének a kisterembe, ahol éppen kb. 15 buliznak, de kolléganőm szól nekik, hogy az zárt körű és leülteti őket a csöndesebb, külső teremben. Figyelem őket monitoron. Fészkelődnek, hiszen körülöttük nincs semmi lopható. Egy perc után felállnak és miután kollégám már lejött, szépen bemasíroznak a kisebb terembe. Ahogy vártam.

Kabátját az egyik ráfekteti az álló fogason hagyott többi cuccra, majd egy hat személyes asztalhoz ülnek és nagyon beszélgetnek.
Lent van a 15 fő pár tagja; dohányoztak kint. Félrehívom őket és megosztom velük a gyanúmat.
- Vigyázzatok a kabátokra, táskára, mert van egy sejtésem, hogy a két félroma gyerek, aki felment hozzátok, lopós.
A társaság biztosít róla, hogy figyelik majd őket.

A pultnál egy ismerős ül, kezd izgatott lenni. Én dolgozom, nem tudom végig követni a fentieket. Sajnos.
A mosogatásból arra fordulok meg, hogy hangosan köszönve távozik a két majom. A pultnál ülő ismerős megjegyzi, hogy mintha egy táska rejtezett volna az egyik kabátja alatt és kilógott a széle. Azonnal felmegyek az emeltre, ahol megkérdezem a csapatot, mindenük megvan e.
Meg.
Azért kb. 5 perc múlva lejönnek szólni, hogy tévedtek: eltűnt egy táska.
Na, baszd meg, már árkon-bokron túl járnak.
- Hívjunk rendőrt?
A táska tulajdonosan sztoikus nyugalommal közli:
- Nem szükséges. A táska pontgyűjtős vacak volt, kb. hat éves és csak két vallásos témájú magazin volt benne.

Ez olyan isteni igazságszolgáltatás?

Másrészt, ki az, aki két vallásos témájú újsággal megy el otthonról a buliba?

(Az íráshoz nem találtam megfelelő fotót a neten.)

Megjegyzés: Tény, hogy két figuránk jelen esetben nem kabátot, hanem táskát lopott, ezekre a gyökerekre azonban inkább az a jellemző, hogy saját retkes kabátjukat egy másikra terítik, majd együtt veszik azt a karjukra és úgy távoznak. Néha, direkt közel ülnek a másik asztalhoz, hogy míg amott beszélgetnek, addig ők csendben belenyúlnak a padon, széken heverő táskákba.

Blog: Hogyan nézz utána egy lehetséges kamu adatlapnak a társkereső oldalon!

Blog: Hogyan nézz utána egy lehetséges kamu adatlapnak a társkereső oldalon!

Az alább ismertetésre kerülő módszer nem 100%-os, mert nem minden esetben tesznek fel a gugli által elérhető fotókat a külföldi oldalakra. Általában, a hamis adatlapot készítők valamilyen spam tevékenység miatt lopkodnak fényképeket és generálnak mögé hamis fiókot, hogy a többi regisztrált felhasználó adataihoz hozzáférjenek. Vagy - fizetős társkereső oldal esetén - anyagi hozzájárulás miatt (pl. sms. fizetés esetén használhatsz egy sok sikerrel kecsegtető erotikus társkereső oldalt.) generálnak fake fiókokat, hogy te, az egyszeri társkereső, küldj egy kis pénzt a mohó és erkölcstelen oldalnak. Mindkét oldalt meg szokták vezetni. Pasikat és csajokat egyaránt átverhetnek egy jól szerkesztett adatlappal.

Mondjuk regisztrálsz egy társkeresőn, ami egy hét múlva küld neked egy lehetséges partner üzenetet. Te persze elolvasnád, de az oldal ezt már nem teszi lehetővé ingyen, így vagy törlöd, vagy pénzt küldesz. Teszem azt, olyan kivánatos a lehetséges partner, hogy feladod az sms-t, amely vonja a számlád. Ekkor megnézed a neked küldött levelet, amelyben lehet, hogy csupán ennyi áll:
"Sajnos nem nekem vagy a megfelelő partner."

Te meg pislogsz, mint hal a szatyorban, hogy mi van? A telódról meg lépett a zsé, a semmiért.
A szomorú, hogy több tucat társkereső működik ezen az elven és a legtöbb, profit orientált lehúzós oldal úgy védekezik, hogy apró betűs részben értekeznek arról, hogy az adatlapok valóságtartalmáért semmilyen formában nem vállalnak felelősséget.

Korrekt nem?
Ennyi erővel te is szépen csinálhatsz ilyen oldalt. Leszedegetsz 1000 szexképet a netről, majd egy informatikussal felépíted köré a kamu társkeresődet, hogy áradjanak a pasik, akiket azután csőbe húzhatsz. Közben mosod a kezeidet, hiszen nem vállalsz felelősséget.

Mire is?
Hogy csaló vagy.
A lehúzott ember meg nem fog ezért perre menni, hiszen nem tudja bizonyítani, hogy te verted át.

De megmutatom, mire gondolok, képekben.

Első fotó, legyen mondjuk a twoo a vizsgált társkereső, amelyen viszonylag sok az átlagos illetve csúnya (ez relatív) ember, ezért valószínű, hogy sokan igaziak.

A kurzorunk ugyan print screen üzemmódban eltűnik, de nézzük meg, milyen szépen kiválasztható egy csinos fotó, amely 27 éves, Budapesti lányt ígér. Egyetlen fotója van, de az elég szexi. Természetesnek is hat, így még akár valós személy is állhat mögötte. Ám vizsgálódásunk után kiderül, hogy nem így van.

Ráklikkeltünk: Figyelmesen olvasva az adatlapját, meginvitál minket egy másik társkereső oldalra - büdös konkurencia, már itt reklámozza magát, ami nem túl szép, igaz? -  ahol Nora néven megtaláljuk. Legyen, bár előre tudtam, hogy azon a társkeresőn is fizetni kell a kapcsolat kialakításáért

A megadott weboldalon már nem is szégyenlősködik a hölgy. Remek szexképeket láthatunk róla, melyben mindent megmutat. Csak van egy érzésünk, hogy amit látunk képen, a valóságban, legyen bármilyen felcsigázó is, személyesen nem ismerhetjük meg, hiszen lehet, hogy akinek a képeit látjuk, egy másik országban él. Az is lehet, hogy 5-10 éves fényképeket nézegetünk, miközben a fotón látható, egykor ledér hölgy, azóta férjhez ment és szült két gyereket.

A társkereső oldalnak azonban nem érdeke, hogy te okos legyél. Neki az az érdeke, hogy megtessen az egyik fotó és hamis ígéretekért cserébe pénzt költs az oldalon. Azonban a legtöbb esetben igen könnyen kiszűrhető, hogy az adott adatlap valóságos lehet e. Mint írtam, nem 100%-os biztonsággal, de legyél kreatív.

Maradjunk Norcikánál.

Lementjük az egyik fotóját az adatlapról.

Finomítanom kellett rajta, a kiskorúak miatt.

Nem minden társkereső teszi lehetővé, hogy az adatlapok fényképeit lementhessük a gépünkre. Ezzel egyrészt a regisztrálókat védik, másrészt, a vizsgálgató dolgát nehezítik meg.

Mentsd le a fotót. Ha az oldal nem engedélyezi, akkor tedd ezt.

1. Print Screen gombot megnyomod. (Ezzel eltárolod az aktuálisan látható képernyő témát.)
2. Nyisd meg a paint-et - alap windows program.
3. Nyomj egy beillesztést. (Erre megjelenik az 1.-es pontban mentett háttered.)
4. Jelöld ki a fényképet, téglalap alakú kijelöléssel. (Azt a területet, amit majd vizsgálni akarsz. Lehetőleg maradj a fotó határvonalán, mert így a nagyobb esély rá, hogy kidob valamit és a keresőmotor "nem fullad le." Ha az egész hátteret mentenéd és tennéd keresésre, a gugli megadná magát...)
5. Másold a képet, majd kérj új lapot. Előzőt nem mented.
6. Beillesztés. Erre a fehér lapon megjelenik, amit előbb kijelöltél és másoltál.
7. Igazítsd a képhez a fehér lapot, hogy ne legyen kerete, majd bezárás. Erre kérdezi, hogy mented e?
8. Kép mentése. Állítsd jpg-re a formátumot és írj be neki egyszerű nevet: pl. Norci 001
9. Lett egy fényképed az adatlapról, amit megvizsgálhatsz a gugli fénykép kereső motorjával.
10. Klikk a fényképezőgépre majd fájl kiválasztása: Norci 001.
11. A gugli automatikusan keresni kezdi a hasonló képeket és kidobja amit talál.

Ez történt:

Azért érdekes, nem? Az elvileg magyar lányra kidob egy rakat külföldi szextárskereső oldalt. Győzd kimazsolázni, melyik lehet a legrégebbi előfordulása a felhasznált fotónak, ami alapján kiszámíthatod, hány "évvel lettél" átbaszva.

Egyet megnyitottam random (véletlenszerűen) és ezt láttam:

Persze, most, hogy már tudjuk, hogy a kisasszony adatlapja köszönő viszonyban sincs a valósággal, menjünk jelenti a dolgot az oldal karbantartóinak/fenntartóinak vagy, hogy hívják azokat, akik arctalanul bezsebelik a jóhiszemű "vásárlók" pénzét.
Ám van egy apró(betűs) bökkenő:

Fogtad?
Az oldal mossa kezeit. Rájuk is írhatsz, simán leráznak:
- Jah, kérem, hogy minden második női adatlapunk hamis? Sajnos, ezért felelősséget nem tudunk vállalni! Hát kinek van ideje minden adatlap valóságtartalmát érdemben megvizsgálni???

Nos, ha politikusaink annyi pénzt akarnak beszedni, hozzanak egy törvényt az ilyen "legális" lehúzással élő "társkeresők" (inkább ember átverő) oldalak ellen. Macerás, az biztos, ám hosszú távon csak a korrektek maradnának fent és az oldal felügyelőjének érdeke lenne, hogy felülvizsgálja az oldalának valóságtartalmát, mert így, ebben a formában, ez egy csalás, amely a törvény által szabadon hagyott kiskapukon jut el az egyszeri felhasználóhoz.

Köszönöm, hogy végigolvastál.

Zárójelben:
A "szexlak.hu" oldal három adatlapját vizsgáltam meg találomra ezen a módon. Mindhárom hasonló végeredményt hozott. Ezek alapján kijelenthetem, hogy a szexlak.hu alkalmatlan társkeresésre...
(Már ami a nőket illeti. A férfiak hitelességét az oldalon, vizsgálja valaki más.)

Biztos, ami biztos, adtam egy lehetőséget az oldalnak, hogy komolyan is veheti magát. Válaszukra kíváncsi leszek.

Szerinted  mit fognak írni?

Megérkezett a válasz is, néhány órával később. Ahogy megjósoltam. Tessék elolvasni és értelmezni.

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Rendezte: Richard Curtis

Minden idők Top10-es karácsonyi vagy romantikus filmek listájának előkelő helyezettje. Curtis első rendezése egy szívszorító és megmosolyogtató két órás érzelmi hullámvasút, mely végül egy papír-zsebkendő gyűrögető szipogásban csúcsosodik ki. Ezt a filmet már ezerszer láttam és a mai napig nindzsa hagymavágó üzemmódba kapcsolok a végére, amikor Jamie (Colin Firth), a megcsalt krimi író ás Aurelia (Lúcia Moniz), a portugál házvezetőnő és egyben pincérlány végül a fél kisvároskától körülvéve, megcsókolják egymást, miközben vágóképekben végig követhetjük a kis 13 éves Sam (Thomas Brodie-Sangster) versenyfutását a repülőtér termináljai között, míg végül beéri a haza utazni készülő plátói szerelmét, Joanna-t (Olivia Olson) és megtudja, hogy a lányka is szereti őt, habár, eddig egy szót sem beszéltek egymással. Akárhányszor látom a pergő képsorokat, hallgatom közben Craig Armstrong eszméletlenül eltalált és persze azért hatásvadász érzelemkicsikaró eredeti filmzenéjét, a szemem sarkában megjelenik némi fátyolosság...

Pedig azért a film, igazából, bőven tartalmaz negatív érzelmeket keltő eseményeket is, nem csak szerelmet és romantikát. Talán a két egyértelműen pozitív kicsengésű történetszál az, ami végül a film csúcspontját adja és képes a nézővel játszadozni. A többi szereplő kap hideget és meleget.
A film keretes szerkezetű. Curtis-ék kivonultak egy valódi repülőtérre, hogy igazából részesei lehessenek emberek érzelmi kitöréseinek, mikor találkoznak egymással. A kamera által elkapott legszebb pillanatokból montázst vágtak össze és ezzel indul a filmünk, hogy a lezárásban ismét a repülőtéren tegyük tiszteletünket, immár a színészekkel és a forgatókönyv lezárásával. Bár a repülőtér és a karácsony nem feltétlenül alkotnak dramaturgiailag egy párt, mégis működik a kezdés (bár lehetett volna ennyi erővel buszpályaudvar is vagy akár egy kórház, stb.) és a lezárás is a helyén van.

Először megismerjük Billy Mack-et (Bill Nighy), a kiöregedett rockert, aki egy régi sláger nyálas feldolgozásával szeretné promózni az új cd-jét, hogy egy kicsit megint a reflektorfényben sütkérezhessen. Ehhez persze fel kell tűnnie itt-ott. Először felveszik a "Christmas Is All Around" című nótát, később pedig egy rádióműsorban mutatkozik be az excentrikus és öntörvényű figura, akinek megnyilvánulásait menedzsere, Joe (George Fisher) a fejét falba verve veszi tudomásul. Hiába, az öreg Billy nem hazudtolja meg magát. Nyersen fogalmaz, odamondogatva bárkinek, abban a biztos tudatban, hogy igazából leszarja a körülötte lüktető világot, hiszen már az is rég leszarja őt.

Szépen sorjában, rövid jelenetek sokasága alatt megismerjük a többi főbb szereplőnket, akiket a film dramaturgiailag igyekszik egyenlő részben mozgatni, hogy senki se legyen hangsúlyosabb a másiknál, hiszen mi, a kukkolók, mindenkire egyformán kell rálátnunk. Ezért is került pár jelenet a vágószoba padlójára, meg azért, mert a játékidőt valahol két órában szabták meg maguknak az alkotók. Komoly technikai bravúr, hogy a legtöbb esetben néhány percnyi színészi játékra van lehetőség, hogy a megrajzolt karaktereket élettel töltsék meg a művészek és egyfajta elképzelt hátteret varázsoljanak mögéjük.
Van, akinél jobban sikerül, másokról alig tudunk meg valamit. A film ezért eléggé széttöredezett vonalú. Nagyon kell figyelni, mert sok esetben van kapcsolat a figurák között, (hol rokoni szál, hol baráti, hol pedig csak véletlen) csak nem feltétlenül rágják a szánkba.

A film nem egyértelműen pozitív hangulatú, utaltam erre korábban, hiszen van itt temetés, megcsalás, mentális betegség, és ami a legfontosabb, nem az összes történetszál végződik egyértelmű hepienddel. Néhány lebegve marad, amin a film után el lehet gondolkodni; vajon merre haladt tovább a karakterek sorsa?
Sam édesanyja pl. még képen kívül elhalálozik, hogy a fiú és nevelőapja, Daniel (Liam Neeson) kedves mindennapjainak legyünk résztvevői. Karen (Emma Thompson), a középkorú feleség karácsony közben döbben rá, hogy a férjének, Harry-nek (Alan Rickman) valószínűleg viszonya van valakivel és ezzel felboríthat mindent, amiben Karen valaha is hitt, ha a házasság intézményéről van szó. Zseniális a jelent, amikor Emma Thompson belehallgat a férjétől kapott Joni Mitchell (információk a literatura.hu oldaláról) cd-be, miközben a kétség és csalódottság könnyeket csal a szemébe. Harry még nem lépett ugyan félre, ám a szándék már kezd benne megérni és ebben sajnos partner kikapós titkárnőinek egyike, a germán származású Mia (Heike Makatsch). A német dvd borítón simán lecserélték a Natalie-t játszó színésznő fotóját a német színésznő képére.

Az angol miniszterelnök pedig (Hugh Grant), hogy a titkárnőknél maradjunk, simán beleszeret az alatta dolgozó - akkor még persze nem úgy! - Natalie-ba (Martine McCutcheon). Grant a legjobb vígjátéki formáját hozza magával, azaz ugyanazt a figurát alakítja, amit a legtöbb angol romantikus komédiában megszokhattunk tőle. Martine McCutcheon telt titkárnője meg egyenesen imádni való figura.

Van még body double párosunk, akik előbb látták egymást meztelenül, mint, hogy idejük lett volna egy első csókra. A férfi tag a későbbi Hobbit filmek fiatal Bilbóját alakító Martin Freeman. Habár itt elvileg Brad Pitt testdublőrjét alakítja, a teste, nos, nem éppen atletikus.
Egy fotósunk is akad, aki történetesen legjobb barátjának a feleségébe zúg bele fülig, hogy némi hezitálás után, megvallja ugyan szerelmét, de a békesség megőrzésének érdekében, magába fojtja érzéseit. Őt pedig a The Walking Dead rajongói ismerhetnek közelebbről: Andrew Lincoln

És ez még közel sem mindenki.
Azért még kitérnék Rowan Atkinsonra, aki a film két fontos kulcsjelenetében jelenik meg és figurája, amolyan őrangyalként igyekszik két szereplő életét a békesség és szerelem felé vezető úton. Nem teljes sikerrel. (De ezt megszokhattuk már Mr. Bean-től, nem igaz?) Külön öröm volt számomra, amikor az imdb oldalán olvastam utalást arra, hogy jó felé keresgéltem Atkinson figurájával kapcsolatban, mert a forgatókönyv tényleg amolyan angyalként tekint rá. Bár, ehhez nekem párszor meg kellett néznem a filmet. Igazából csak azt nem értem, miért nem gyúrtak rá jobban erre a kissé misztikus vonalra. Lehetett volna erősíteni, mert a két megjelenés még kevés.

Curtis filmje tehát úgy kötelező kelléke a karácsonyi tévéműsornak, hogy közben legalább annyira drámai mint amennyire romantikus komédia. Simán keserű-édes kategória.
Remek betétdalok, letisztult, manírosság nélküli fényképezés, remek mellék és epizódszereplők, akiknek neveinek talán csak a felét soroltam fel.
Ha ezt a filmet nem láttad, mindenképpen pótold. Talán most karácsonykor, hiszen valamelyik csatorna biztos adni fogja. Vagy mind...

100%
(Talán kicsit erősnek tűnhet, de ha karácsonyi romantikus filmeket kellene top10-es listába terelni, nálam ez lenne az első helyen. Bocsi.

Figyeld:
- Laura Linney és testvére keserű sorsát.
- Emma Thompson magánszáma a hálószobában.
- Az angol író és a portugál lány beszélgetései.

A filmből véletlenül kiragadott képek alapján azt kell mondjam, túlteng benne az erotika...

A végére a filmzene számomra legkedvesebb részéből:

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)

Rendezte: Rich Cowan

A film posztereinek néhányán nem túl szerénytelenül ezen thrillert David Fincher "Hetedik" című horror felé kacsintgató noir-os thriller drámájához hasonlítják. Ez azonban erős túlzás. A "Gyilkos folyó" annyira közelíti meg színvonalban a Hetediket, mint az Amerikai pite első részéhez mérhető mondjuk a videóforgalmazásra kijött kb. 5. rész. Vagy még annyi sem, hiszen ott azért van szereplő azonosság, meg egyfajta "közös múlt". Jó, hiszen el kell adni a dvd lemezeket ebben a nagy és egyre sorvadó piacon. Cowan krimije nem rossz történet, csak középszerű a megvalósítása és az a bizonyos, nyomasztó hangulat sem jön át a képkockákon, kivétel, amikor gyilkosunk épp erőszakot alkalmaz valakin, ám az ilyen képsorok természetüktől fogva nyomasztják az átlagos nézőt.

Miről van szó:
Jack Verdon (Ray Liotta) középkorú nyomozó, aki többnyire sikeres rendőrnyomozó, egy gyönyörű asszonykával (Gisele Fraga) az oldalán, aki viszont sajnos meddő, ezért gyermekkacagás nélküli házukban tengetik napjaikat. Néha felszínre tör némi feszültség a gyermektelenség miatt, egészen addig, amíg sokkal komolyabb probléma keresztezi életüket. Sorozatgyilkos munkásságára derül fény, aki valami homályos okból Jack múltjának női szereplőit gyilkolja le szisztematikusan, bizarr nyomokat hagyva maga után. Jack persze normális esetben nem nyomozhatna egy őt érintő ügyben - főleg, hogy az FBI egyik szakértője (Christian Slater) is ráállva az ügyre, folyamatosan, kamaszfiút meghazudtoló lelkesedéssel mászik bele Jack érzéseibe, hátha kiderül, a főszereplőnk társ a gyilkosságokban - ennek ellenére Jack főnöke (Ving Rhames), azon kívül, hogy elveszi Jack jelvényét, gyakorlatilag szemet huny afelett, hogy Jack szinte előbb ér a tetthelyekre, mint bárki más. A hullák száma szépen emelkedik, míg végül már sokkal nagyobb léptékkel kell vizsgálódniuk az ügyben. Egy biztos: Bárki áll az események mögött, túl sok eltemetett titkát ismeri a Verdon családnak.

A fiatal rendőrnő (Sarah Ann Schultz) intelligens szerepe egészen addig jól működik, amíg olyan banálisan ki nem írják. Pedig szurkoltam neki.

Oké.
Jack belekotnyeleskedik az ügybe, ahelyett, hogy amíg hitelt érdemlően nem tudja tisztázni magát, házi őrizetbe, vagy hasonló megkötés szenvedő alanya legyen.

Oké.
A gyilkos eszméletlennel precizitással tudja lenyomozni mindazon személyeket, akikkel Jack fiatalabb korában szexuális kapcsolatba lépett. Ez azért is fura, mert saját tapasztalatom, hogy az ember néha még maga előtt is eltitkol ilyen-olyan emlékeket, itt meg előkerül jó néhány, amit csak úgy felfedni, szinte lehetetlen...

Oké.
Az FBI nyomozójának megértem, hogy Jack-et is kötelessége átvilágítani, hiszen akár társsal is megoldhatná, hogy néhány nőt leamortizáljanak, mégis visszás néhány megnyilvánulása. Főleg, amikor előkerül Jack és az anyja között egy lehetséges vérfertőző kapcsolat, mint kérdés. Csoda, hogy a karaktert nem veri agyon a főszereplő ott, rögtön a kihallgató szobában. Persze nem tudhatom, mit ír elő vallatásnál az FBI kézikönyve és simán belefér egy gyanúsított ilyetén vegzálása és ne felejtsük el, szükség van a filmben egy ilyen szereplőre is, aki a hősünk útját megnehezíti, hiszen a környezetében élők egyértelműen kiállnak mellette, hogy megbíznak benne.

Sokat ront még - számomra - film hangulatán és megítélésén, hogy szinte az elejétől látjuk magát a gyilkost is. Semmi titokzatoskodás. Sőt, egy idő után, mintha maga a gyilkos akarna minél inkább szem elé kerülni. Könnyen megteheti mindezt, hiszen a történet egyik "csavarja", hogy miért nem ismeri rendőrünk őt a múltjából. Sajnos azonban ez a "csavar", nem olyan nagy durranás annak, aki valamennyire odafigyelt a film során.

Befigyel még egy kis orvosi csoda is a vége felé, hogy nagyobb legyen az egész ügynek a tétje. (A meddő asszonyka gömbölyödni kezd.) Ez is csak mellékes, hiszen a film alatt nem sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hirtelen derül ki. Talán ha lettek volna utalások, hogy dokihoz járnak, gyógyszer szednek, vagy bármi, amivel nagyobb súlyt helyeznek erre a szálra.

Az alapötlet nem rossz - igaz, ezer ilyen témájú film porosodik már a polcok alsó soraiban - a megvalósítás kicsit tévéfilmes, olcsó. Ettől függetlenül szeretjük Ray Liottát és örülünk, ha filmben van. Slaternek már kevésbé, mert vele kapcsolatban az ember azt érzi, hogy egy jó színész érdemtelenül elpocsékolja tehetségét, olyan filmekben, mint pl. az unalmas "Árnyék nélkül 2.". Ving Rhames meg nagydarab állat, aki ilyen kis szerepekből építgeti masszív B filmes karrierjét.

50%

Egyszer nézős darab. Hiányzik belőle az a plusz, ami miatt szívesen újra nézné az ember. Egyszer viszont, ha kifogod valamelyik csatorna éjszakai kínálatában, végig lehet ülni.
A "Hetedikhez" hasonlítani viszont erős túlzás...
Csupán, mert a gyilkos egy tucatnyi embert kinyír a játékidő alatt, még nem lesz mitikus ellenség. A stílus hiányzik belőle.

Még azt a ziccert is kihagyják, hogy a végig ellenséges FBI ügynök, amúgy jó klisésen, de a gyilkos keze által vesszen el. Ej, pedig de kívántam.