2014. június 8., vasárnap

Próza: A hold lánya


A lány utána kicsit mindig magányra vágyott. Önmagába fordult, eltávolodott. Most egészen az ablakig jutott. A fiúnál volt, de vagy felöltözik és hazamegy, mint oly sokszor, vagy marad, kicsit félrevonul és úgy osztja meg vele a gondolatait.
Ha a fiú elfogadja az elméjét, talán ő is könnyebben elfogadja a fiú lényét.
- Amikor kinézek a holdra, néha úgy érzem, nekem ragyog.
- Igen, néha én is így érzem. - suttogta a fiú a sötét szoba mélyén.
A lány meztelenül állt a hatalmas panorámaablak előtt, kicsit a függöny fehérsége mőgé bújva, hogy az utcáról vagy a másik épületből ne láthassák meg.
A fiú arcát vörösesre festette a megszívott cigaretta parazsa. A hamutartó a mellkasán nyugodott, bal karja pedig a feje alatt. Eltelt a lány illatával, hangjával, jelenlétével. Boldog volt. Már amennyire ismerte a boldogság fogalmát.
- Ilyenkor szeretnék repülni. Fel, a csillagok közé.
- Mit keresnél a csillagok között? - kérdezte a fiú. Szemét nem vette le a lágy körvonalakról. Váll, csípő, vádli.
- A földről elszállt lelkeket. Akik meghaltak, most odakint keringenek, a semmiben.
- Nem érnél rá akkor felrepülni, amikor már te is csak egy lélek vagy?
- Néha úgy érzem, nem. Az ilyen csodálatos éjszakákon, mint ez. Amikor… amikor…
- Kiteljesedtél?
- Amikor eggyé olvadtunk… vagy, igen, kiteljesedtünk.
A fiú elnyomta a cigarettát és félretette a hamutartót. A vastag kerámiatárgy megkarcolta az éjjeliszekrény lapját. Érdesen csúszott.
A fiú kikászálódott az ágyból, de nem a lány felé indult, hogy átölelje, és ezzel együtt talán kissé el is riassza, hanem a fürdőszoba felé.
A lány amikor a lépteket távolodni hallotta, visszafordult az éjszakai kép vizsgálásából.
- Hova mész?
- Felfrissítem magam és a szám. Tudod, utána jól esik a cigi, de a szaga… Meg szomjas is vagyok. Neked hozhatok valamit?
A lány hirtelen nem tudta, inna-e vagy sem. Inkább megrázta a fejét: - Köszönöm, nem kérek semmit.
A fiú érezte a határozatlanságot a hangjában, de erőszakos sem akart lenni, ezért kivárt néhány pillanatot és utána ment a dolgára.
A lány megint az éjbe bambult.
Menni akart és maradni.
Sétálni és aludni.
Ha ő sem tudja mit akar, mire számítson a szerelmétől.
Kinyitotta az ablakot.
Meztelen talpa a hűvös erkély kövére simult. Egyet lépett, majd még egyet és már el is érte az erkély szélét, a magas mellvédet. Faragott, szürke oszlopok, amik a derekáig érnek.
Valami hívogatta felfelé.
Jobb lábával az erkélyre hágott. Felemelkedett. Azután lépett egyet tovább. Majd még tovább. Fel. Magasra.
Azután nevetni kezdett, ahogyan a fák fölé reppent. Boldogan kacagott, mert a vágya nem vágy volt többé.
Lassan emelkedett a hold sápadt arca felé. Végre elérkezett az idő, hogy megmutassa neki magát.
Arra gondolt, hogy a hold csak neki világít.
Kacagása a szellővel halt el.





A fiú sokáig ivott a csapból. Mintha sosem ivott volna azelőtt. A szobába visszatérve megcsapta a beáramló, hűvös levegő. A lány eltűnt. Holmija a földön szétszórva hevert.
Gyomra összeszűkült az izgatottságtól, miközben kiszaladt az erkélyre és lenézett a ház elé.
Azt hitte, ott fog feküdni a lány. Talán megcsúszott és lezuhanva összezúzta csepp testét.
A ház előtt egy bágyadt lámpa eresztette ki a fényét, néhány kopott járművet fényárba vonva. Semmi rendkívülit nem tapasztalt odalent.
Ekkor felpillantott a hatalmas sápadt holdba és mintha messze tőle, nagyon messze, egy apró, fekete alakot látott volna az öreg hold felé lebegni.
Egy apró, de kecses alakot.

Versek 2.

A kisgyermek

Kisfiú játszik künn a porba,
Faággal a port kotorva,
Megrajzolja kedvesét,
Hallgatnád e kis mesét?
Hallgatnád e azt figyelve,
Mit grimaszol az őkelme?
Vígsága mért fene nagy?
Vajon akkor békén hagy?

Dehogy hagyna, csak mesélne,
Míg az este eljön végre.
Ágyba fekszik, és szól érte:
Mondanál e kis mesét?




A gólyamadár

Gólyamadár, szép a csőröd,
Látom tollad van, s nem szőröd.
Kémény csúcsán, ott tanyázol,
És friss békát vacsorázol.
A kislányok, ha meglátnak,
Szerte-szana szaladgálnak.
Megmozgatnak minden hegyet,
Hogy ne kapják be a legyet.

Szegény gólya, pusztul, habár,
Évek óta védett madár!
Szalma fészek közepében,
Tojást óvja a csőrében.

Jelképe ő a parasztháznak,
Rá csak rossz fiúk vadásznak.
Csecsemőt a gólya hozza.
A kis gólyát meg tán a posta?













Próza: A búcsú

A férfi magába roskadva olvasgatta a levelet. Egy bírói végzés volt. A tárgyalásra nem tudott elmenni. Orvosi problémák. Az ügyvéd ott volt. Semmit sem ért.
A papírlap mázsás súlyként húzta a kezét.
A gyermekei, akikért élt, akik a boldogságot jelentették, akikért tartotta magát, ezután csak akkor látogathatták, amikor az anyjuk hagyta.
Az anya, aki már a házasságuk első éveiben meggyűlölte, nem segített neki ebben. Új férj, új város, messze.
A férfi pedig elvesztette az autóját. A pénze meg elfolyt, mióta az asszony a nyakára szabadította az ügyvédeit. Az új férj ügyvédeit.
Talán könnyebb lett volna, ha iszik. De nem ivott. Ne szedett gyógyszert, nem voltak káros szenvedélyei.
Csak egy: A Box.
A box volt, ami néha kicsit elszórakoztatta.
Kezdetben azért regisztrált, mert azt hitte, egy Internetes társkereső maga lesz számára Ali Baba kincsesládája.
Megtalálja álmai asszonyát és új életet kezdhet.
De a randik nem sikerültek, aztán elmaradtak és maradt a chat és a fórum.
Meg néhány érdekes ember, akikkel elbeszélgetett.
Nem lettek igazi barátok persze, de azért voltak jó piallanataik.
Nem tudtak róla mindent. Ó, nem uram, még csak az kéne.
Azért vigyázott, ne legyen túlságosanm őszinte. Mert itt is vannak, akik csak örülnek más bajának.
Arról mesélt, hogy üzletember, aki egy jó ajánlatra vár, hogy elhagyja az országot.
Puszta mese volt, de megtette. Ha kérdezték, akkor mesélt róla, de csak a fantáziájában élt ez a Hotelmenedzseri munka.
Itt volt az ideje, hogy attól a pár embertől elbúcsúzzon, akiket kedvelt és értékelt.
Közel harminc levelet írt. Nem volt két egyforma, de a tartalmuk nagyon hasonló volt:
"Nagyon őrülök, hogy megismerkedtünk. A külföldi munka beütött, amire vártam. Holnap utazom. Sajnos, többet nem jöhetek ide. Nem aktuális. Vár egy jobb világ."
Búcsúlevél volt. Nem formális, de ha valaki a sorok közé olvasott…
Mikor befejezte az utolsó levelet kilépett az oldalból. Bezárta az Internetet és kikapcsolta a gépet.
A nap folyamán már kitakarította a lakást. Rendbe tett minden sarkot. Valamiért így érezte helyesnek. Ne vegyék a szájára ezután, hogy milyen rendetlen ember volt, aki apának sem való. Ezért igazán ne.
A legszebb öltönyét vette fel.
Írt egy utolsó levelet. Most a gyermekeiknek, azzal a meghagyással, hogy csak a temetés után olvashatják el nekik.

A kötelet a ház konyhájában vetette át a keresztgerendán. A hatalmas ebédlőasztal fölött, ahol annyi kellemes vacsorát költöttek el a gyerekekkel. Az ő gyerekeivel. A kincseivel.
És ezek a kincsek elvesztek. Elragadták tőle őket.
Tudta, az asszony csak fájdalmat akart okozni azzal, hogy kiharcolta a felügyeleti jogot.
A hurokot harmadszorra sikerült rendesen megkötnie.
Sokat olvasott előtte az akasztásról. Félt tőle. Hallotta, hogy van, aki összepiszkítja magát, vagy elélvez közben.
Nem akart úgy elmenni, hogy a mocskot hagyjon maga után.

Az utolsó, amit látott, a gyermekei képe volt a konyha meszelt falán. Kirugta a széket, ami lebucskázott az asztalról és széttört a csempénzett padlón.
Közel egy percig szenvedett.
De nem csinált mocskot.

Csillámló szívű,
Legutóbb láttuk: 2005-03-31, 21:20

Több mint egy éve nem járt erre!
A történet onnan ered, hogy van egy ismerkedő oldal, ahol néha megfordulok. Ott találkozni olyan regekkel, amelyek jó ideje nem látogattak vissza. Ennek vannak okai, amiket mi többiek, nem tudhatunk.
Innen jött egy lehetséges dráma ötlete.

Versek 1.

Néhány versemet annak idején publikáltam. Volt köztük rossz...
és.. hosszabb.

A belső én

Közel hozzám, nem oly messze,
testem váza lemeszelve.
Fehér vagyok, mint a hó,
ragyog, tisztának lenni jó.
Testem friss és patyolat,
lelkem az, mi árnyalat…
Szürke, piszkos, érthetetlen,
Gondolattól menthetetlen,
benne gonosz, végtelen,
káosz-hozó értelem.

Választ keres, néha kreál,
Álmot cserél le a reál.
A valóság bár szétszalad,
idebent épp elég marad,
mindabból, mi menthetetlen,
önmagamtól büntetetlen.








Címadásban sosem jeleskedtem...

A csak most


Csak kusza szövevény, ami agyamban maradt.
Ragacsos váladék, átizzadt pillanat.
Remény? Nem maradt, csak szerencse,
Dobsz a kockával, próba, cseresznye!
Nem nagyon érdekel, hogy többé jó legyek.
Mi vehet így körbe? Szánalom-hegyek!
Azt hiszem, alszom rá egyet, majd lépek,
Hisz ajtó van még temérdek.

Csak kopognom kell, hisz rajtam áll,
Megnyílik majd hetedhét határ.
Nem egérke cincog a sarokban,
Én vagyok az…
… nyomokban.







A folyó és a hajó


Az a folyó a szív folyója,
rajta utazik a szerelem hajója.
A szív háborog, a hajó meginog,
mégis bírja az árt és tovább mozog.
Halad árral, vagy vele szembe,
Dagadó vitorlával, vagy leeresztve,
csapkodó lapáttal, vagy vasmacskával,
nyugodtan, vagy dacolva világgal.

Az a folyó, mely a szív folyója,
érte dobog, ver, duzzan,
Végigkíséri az úton,
féltőn végignyalja,
amikor visszahúzza,
akkor is támogatja.

Az a hajó maga a szerelem,
a szív közepében lakozik,
úszik szüntelen.
Bármily erővel vetné ki a folyó,
magában tartja a vörös érzelem.

Egyek ők, egy tőröl fakadnak,
összetartoznak, egymásnak adnak.
Amennyit elvesznek, pont annyit betesznek,
épp ezért érezzük párosukat egynek.

Ez a folyó a szív folyója,
rajta utazik a szerelem hajója.
A szív ha háborog, a hajó csak meginog,
mégis bírja erővel és tovább mozog.





A darázs

Egyszer reggel a darázs,
Felpattant, mint a parázs…
Repülnöm kell! - szól és lőn,
Átzúgott a legelőn.
Lovak körül kerengett,
És a világon merengett.
"Egy életem, egy halálom!"
- és fennakadt egy farkcsapáson.

2014. június 6., péntek

Harapás - Bitten (2008)

Harapás - Bitten (2008)

Rendezte: Harvey Glazer

A film Miló hajnali választása volt. Ő kér elnézést. A film megtekintése után adta magát a kérdése: - Ez miért van a gépeden?

A "Harapás" az a film, amit akkor kell megtekintened, amikor kicsit be vagy baszva. Nekem ez nem volt gond, három sör után. A durva, hogy még így sem tudott a film szórakoztatni. Milóban viszont komoly hajlás van a mazochizmusra, mert a filmet - nem is nevezném annak - viszonylag sztoikus nyugalommal ülte végig.
Glazer második nagyfilmje a klisés horrorfilm minden hibáját magán viseli, mégis, legjobban talán a statikus kamera zavart. Szinte zoom és mozgás nincs a film alatt. Néha fel-le, esetleg. Igazi videós szemét. Atyaisten de nehéz írni róla. A filmről... A benyomásaimról inkább.

Ez a film egy hulladék. Ostoba a történet, annyira kiszámítható, hogy megtekintés nélkül tudtam előre borítékolni a következő áldozatok sorrendjét. A befejezés összecsapott és unalmas. Ha tévécsatorna műsorigazgatója lennék, ilyen filmeket még a hajnali műsor blokkban sem engednék sugározni. Van egy jó hírem is a filmmel kapcsolatban: A gépről 3 mp alatt lehet törölni. Mind a 84 percet, amelyet kb. hetvennek éreztünk, talán a kurta-furcsa lezárás miatt. Ez a furcsaság azonban nem szórakoztató, csak simán... ötlettelenül buta.

Az egyetlen profi a filmben, Jason Mewes, alias Jay, Kevin Smith agymenéseiből. Jason, drogproblémáit legyűrve, szarabbnál szarabb darabokban mutatja meg kvalitásait. Ebben a filmben kiemelkedő. Már, magához képest. Gondolatait többé-kevésbé hitelesen narrálja a néző felé, még akkor is, ha a néző azt segítség nélkül is tudja. Arcjátéka és mocskos szája gyakorlatilag ismétli legjobb pillanatait, amiket még Smith keze alatt szedett magára. Jason Mewes sosem lesz nagy név a szakmában. Szakmai szinten. Az ő nevének ereje a karakterében és annak leágazó filmes megjelenéseiben keresendő. Tudod ki még ilyen színész? Bruce Campbell, az Erdő szellemének Ash-je.

Erica Cox azért finom áru

A film hibái, például.
- A zeneválasztás. Azok a betétdalok valami ótvar gyengék. Kb. 5 percnyi munkának tűnik a hármas szex alatt futó, habkönnyű és unalmas nóta. A holttestek éltüntetése alatt kétszer felcsendülő mondókás-kiszámolós darab pedig egyenesen gáz. Erősen a vígjáték kategóriába szeretné citálni a filmet, kár, hogy ebben a film többi része nem segít. Mert a dialógusok egyszerűek és logikátlanok, akár egy ék és egy pohár víz a zsebben. A történésekre nem kapunk választ. Nem tudjuk meg, ki a vámpír csaj, honnan jön, merre vinne az útja. Vagy a főszereplőé. A befejezés fájón erőltetett, főleg annak tudatában, hogy előtte már láttuk, a karakter - a vámpír - csak élő testből tud kielégítően táplálkozni. Ehhez képest a lezárásban elég egy kutyatálnyi moslék???
- A fényképezés hangulata kellően darkos, de, hogy az a rohadt kamera élettelen, akár egy hatvanas pasas pöcse, az nagyon lehangoló.
- A forgatókönyv. Egyetlen eredeti része nincsen. A végén egy poént vettem észre. Az kurva kevés 84 perc alatt.
- Filmes megoldások: Tanítani lehetne, hogyan készíts unalmas montázst. Ebből kettő is van a műben. Egyszer Jason őrlődik a nője miatt és rója az utcákat. (a zene ez alatt is pocsék) - a másik a szeretkezés hármasban, ami meg vagy két perccel hosszabb, mint kéne. A finom részletek megmutatásához túl kevés, pedig a csajok dögösek - egyetlen pozitívum - , ha viszont nem elég szexi, minek nézze az ember négy percig egy unalmas dalt hallgatva.
- Az imdb 5.2 pontot adott erre a förmedvényre. Emlékeztetésül, a hasonlóan über szar "Vas - Torque" csak 3.9-et kapott, pedig az a motoros film hangulatában talán kicsit ez fölé emelkedik emlékeimben, mindezt úgy, hogy az is egy fos filmélmény volt számomra. 5.2! Ez volt az első eset, hogy leesett állal nyugtáztam az imdb értékelését. (Talán újra kell majd néznem a filmet, mert valami kimaradt nekem, ami feljebb helyezné értékelésemben eme művet.)
- A vámpír mitológiát az egyszeri néző főleg hollywoodi mozikból szipolyozhatta magába. Ha láttál jó vámpíros filmet, akkor tudod, hogy általába a történet részét képezi az is, hogy főhősünket ki tette vámpírrá. Sajnos, a forgatókönyv teljesen átsiklik az felett, hogy Danika teremtője kicsoda, pedig így sok ziccer kimarad, pl. az, hogy Jack esetleg megpróbálja a teremtőt levadászni, hogy meggyógyítsa szerelmét. Ehhez viszont a forgatókönyv írónak több kurázsira lett volna szüksége.
- A megoldással sem foglalkozik a film. Amikor Jack szóba hozza, hogy segít Danikának, az kimerül kb. ennyiben: - A kurva anyját, ezt majd megoldjuk valahogy! - és nem...

A két roppant hiteles mentőorvos
A történet:
Jack a mentős belefut a sikátor szemétkupacai között fetrengő, arcból menstruáló Danikával. (A Danika nálunk férfi név...) Danika csöcsei olyan hegyesek, hogy Jack nem csak hazaviszi, hanem kezdetben az felett is szemet huny, hogy a csaj valószínűleg egy női vámpír és ritkítani kezdi a színészek kis csoportját. A tíz szereplő közel felét. Jack végül úgy érzi, a frankó dugások nem érik meg a vérfürdő utáni takarításokat, amiben valamiért a vámpíribanc nem nagyon akar részt venni... Jack végül felszívja magát és ember lesz a talpán. Majd valami más...

20% (Ez a női főszereplő, Erica Cox segge és melle miatt!)

Amikor a kedvesed a nyakadra megy...
30% ha Jason Mewes-t is beleveszem.

Ha megnéznéd:
- Harapás (2008)

Ha ez a szar esetleg tetszett valamiért - A segg és csöcs nem számít, mert jelen vámpírfilmben irreleváns - akkor neked látnod kell "Az elveszett fiúk - The Lost Boys" című filmet, ami ehhez képest egy Non plus ultra! Az elveszett fiúk 1987-ben készült, de köröket ver erre.

Ajánlott darabok:
- Alkonytájt - Near Dark (1987)
- Alkonyat - Twilight (2008)
- Interjú a vámpírral - Interview With the Vampire (1994)
- True Blood - True Blood a sorozat (2008)

Igen, még az "Alkonyat" is szórakoztatóbb.

2014. június 4., szerda

Blog: Pofán lőtt az öcsém

Tegnap meló közben pofán lőtt az öcsém...

(Tudom, hangzatos a cím, de nem kívánok sem a life.hu, sem az origo.hu cikkkatyvasztóinak babérjai törni!)

Tegnap délután kisebbik és használhatóbb öcsémmel dolgoztam. Amikor vele melózom, az mindig öröm, mert Stefi örökölte apánk vaskos és spontán humorát, ami néha bizony bizarr jelenetekben és kitörésekben nyilvánul meg. Tegnap esti humorbon-bonja emlékezetesre sikeredett.

A ketchup-os flakonok sorban az asztalra kerültek. Sok vendég volt, ettek, ittak. Főleg ittak. Egyszerre több pizzát toltunk ki, így végül az utolsó ketchupos flakont is ki kellett vennem a hűtőből. Stefi persze vinnyogott, hogy azt nem viheti ki, mert üres, meg kell tölteni. Amire időnk nem volt, lévén, hogy sokan ettek és ittak. Főleg ittak.

Stefi, hogy állítását bizonyítsa - gy.k. demonstrálta, mennyire üres a flakon - arcomra irányította a piros hengert, majd közepes erősséggel összenyomta, hogy a levegő el tudja hagyni a készséget. Megtette. A levegő távozott és vele együtt az a kb. egyetlen deka vörös pempő is, amely pizzára kevés lett volna, de az arcomra, alternatív arcpakolásnak tökéletesen megfelelt. Ketchup szeplő kente össze asszonynyálhoz szokott orcám és szemüvegem.

Máskor és mást talán reflexből vágok pofán, de mivel a massza ellenére is láttam, hogy Stefán legalább annyira meglepődött, mint én, elmaradt a fizikai erőszak. Maradt a verbális szitok áradat. Persze szigorúan tompítva, mert volt is bent vendég, másrészt mert a szituáció abszurditásában éreztem a komikumot. Nem csak ő, én is röhögtem...

Azután arcot mostam és szemüveget.

Beígértem Stefinek egy véres bosszút, amin egyelőre gondolkodom. Akcióját nem hagyhatom megtorlás nélkül, csupán nem tudom, mit találjak ki neki, ami kb. egyenlő súllyal helyezkedik el a bosszú oksági láncolatában.
A mustáros fürdő túl snassz lenne.
Az energia italába azonban még mindig csempészhetek fekete őrölt borsot.



Igen. azt hiszem ezt kell tennem.
Ezt súgja a kis ördög aki a vállamon lakik. A bal vállamon.

Volt a jobb oldalon régen egy kis fehér ruhás angyalka is, de azt már régen lepöcköltem a picsába...

(Ha a címhez bármilyen szexuális mentális képet párosítottál, komoly bajok vannak veled!)

2014. június 3., kedd

Blog: Szánalmas híradás

Az origo mindig is híres volt arról, hogy egy klikkelésért megbaszná a szomszéd kecskéjét. Ha komoly hírportál lenne, ilyen pongyola cikkeket nem engedne az oldalára. Tessék figyelmesen elolvasni:

Ami biztos a hírből, hogy az elkövető fiatal!
Nem tudom, fiú vagy lány... De fiatal. Hogy mennyire? Nem tudom. De fiatal.
Ja, és, hogy hol történt?
Az sem derül ki...
Vagy a Baross utcánál... vagy a Baross térnél.
Origo... kik vagytok ti? Buzik vagytok?

Ma, Magyarországon, lehetséges, hogy működik egy olyan információ forrás, amely kb. annyira megbízható, mint egy Pitbull, ha elé raksz egy tál zsírtól csöpögő húsos cupákot.
Tudod mi a szégyen?
Hogy ha mondjuk meglátogatod a freemail levelezésed, utána automatikusan erre a hírportálnak nevezett valamire irányít a kilépés.
Siető fiatal.
A Barosson.
Még, hogy origo.
Találóbb lenne a "szomszéd néni neked pletykál" elnevezés.

A cikkhez való link: Ez de gyökér!