Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem. Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
2014. május 13., kedd
Found Footage: V/H/S: Viral (coming soon)
A 2012-ben készült nagy sikerű - underground körökben persze... - V/H/S-nek készült egy második része és már a világhálón a harmadik előzetese. Elég jól sikerült, ezért várom.
https://www.youtube.com/watch?v=pZMebnH0mgA
Nem teljesen nyilvános link...
Az első részről itt írtam: V/H/S
Az első rész néhány jól összeválogatott szituáció, a második már kissé nagyobb lélegzetvételű, hosszabb jelenetekkel operált, de a harmadikat nézve, már teljesen elszabadult a rendezők fantáziája.
https://www.youtube.com/watch?v=pZMebnH0mgA
Nem teljesen nyilvános link...
Az első részről itt írtam: V/H/S
Az első rész néhány jól összeválogatott szituáció, a második már kissé nagyobb lélegzetvételű, hosszabb jelenetekkel operált, de a harmadikat nézve, már teljesen elszabadult a rendezők fantáziája.
Vak-randi - Blind Dating (2006)
Vak-randi - Blind Dating (2006)
Rendezte: James Keach
Mielőtt Chris Pine-nak benőtt a feje lágya és a Star Trek franchise-ba Kirk kapitányként bevackolva magát elindult az A listás színészek... javítom, A listás sztárok útján, addig tévé sorozatokban és felejthető filmecskékben hozta a formáját. Talán a legtöbb színészi játékot ez a film várta el tőle, hiszen ebben Pine, Danny-t a vak fiút játssza, aki nagykorúvá érése után keresi az igazit maga mellé. Ebben nem egyszerű bátyja , Larry (Eddie Kaye Thomas) tevékenyen kiveszi a részét, bár, eléggé Mekk Elek mester módra...
Egy másik szálon pedig Danny részese lenne egy szemműtét kísérletnek, amivel talán és végre egy másik "szemszögből" is megismerhetné környezetét. Miközben a vizsgálatokra jár, a kórházban bele botlik egy Indiai-amerikai leányzóba, Leeza-ba (Anjali Jay) akinek családja már kiszemelte a jövendőbelijét és már csak az esküvő lenne hátra.
A filmből derül ki, hogy... limonádé. Semmi meglepi nincs benne.
Kedves mellékfigurák, komédiára hajazó kezdés, a végén enyhe drámai fűszerezéssel. Sajnos nagyon kiszámítható. Láttuk ezt már sok másik filmben és volt sok jobb feldolgozás, amely a kultúrákat igyekszik összeboronálni. Túl kevés ötlet, nem kihasznált lehetőségek.
Egyszer nézős és ha nem vagy nagy Chris Pine rajongó, hamar el fogod felejteni.
40%
James Keach készített már erősebb drámát, Henrietta csillaga - The Stars Fell on Henrietta (csodálatos zenével) és gyengébb komédiát, Kamuzsaru - Camouflage. Elég hullámzó minőséget produkál...
Rövid szerepben feltűnik a "Hősök - Heroes" Indiai kutatója, Mohinder Suresh, itt mint a lehetséges férjjelölt, Arvind (Sendhil Ramamurthy). Sajnos elég erőtlen karaktert osztottak rá.
Ha szeretnéd megnézni: V A K R A N D I
Rendezte: James Keach
 |
| A poszter egy sokkal pörgősebb filmet sejtet... |
Egy másik szálon pedig Danny részese lenne egy szemműtét kísérletnek, amivel talán és végre egy másik "szemszögből" is megismerhetné környezetét. Miközben a vizsgálatokra jár, a kórházban bele botlik egy Indiai-amerikai leányzóba, Leeza-ba (Anjali Jay) akinek családja már kiszemelte a jövendőbelijét és már csak az esküvő lenne hátra.
A filmből derül ki, hogy... limonádé. Semmi meglepi nincs benne.
Kedves mellékfigurák, komédiára hajazó kezdés, a végén enyhe drámai fűszerezéssel. Sajnos nagyon kiszámítható. Láttuk ezt már sok másik filmben és volt sok jobb feldolgozás, amely a kultúrákat igyekszik összeboronálni. Túl kevés ötlet, nem kihasznált lehetőségek.
40%
James Keach készített már erősebb drámát, Henrietta csillaga - The Stars Fell on Henrietta (csodálatos zenével) és gyengébb komédiát, Kamuzsaru - Camouflage. Elég hullámzó minőséget produkál...
Rövid szerepben feltűnik a "Hősök - Heroes" Indiai kutatója, Mohinder Suresh, itt mint a lehetséges férjjelölt, Arvind (Sendhil Ramamurthy). Sajnos elég erőtlen karaktert osztottak rá.
Ha szeretnéd megnézni: V A K R A N D I
Gyilkos bolygó - Outland (1981)
Gyilkos bolygó - Outland (1981)
Rendezte: Peter Hyams
Peter Hyams nevét már ismerem a nyolcvanas évek óta, pedig sem azt nem lehet mondani rá, hogy termékeny, sem azt, hogy felismerhető stílusjegyei lennének. Kezdetben legalább volt némi mozis hatás a filmjeiben - széles vászon, szép fényképezés, jó vágások - később azonban ezeket feltette egy polcra és hanyagolható, felejthető B filmeket kezdett gyártani, annak ellenére, hogy többnyire sikerült ismert neveket megfűznie filmjeihez.
A legnézhetőbb filmjei '77-től '99-ig bezáróan lefutottak, azóta meg amit csinált, egyszerűen a közepes alatti kategóriába süllyedt.
Első mozija, amit a tévében láttam és kamasz fejjel elég komoly paranoiás hatással volt rám a "Földi űrutazás" volt, amelyben három űrhajóst rávesznek, hogy játsszák el a holdra szállást, megtévesztve ezzel amerikaiak, sőt a föld teljes lakosságának milliárdjait. Kezdetben hajlanak is a dologra - komoly ráhatással persze - de a projectet vezető cég a teljes titoktartás reményében eldönti, hogy kivégzi mindhárom pilótáját. A fiúk megszöknek és a halál töke sivatagában bolyongva igyekeznek élő embert találni, hogy leleplezzék a szemfényvesztést.
Azután bele-belebotlottam Hyams nevébe és a filmjei - videóskorszak - egészen kellemes másfél órákat nyújtottak.
Egyik "gyöngyszeme", amit néha megnézek és csak kommersz és olcsó kiállítása miatt nem tudom klasszikus névvel illetni, egy 81-es sci-fi, melyben az akkor csúcson lévő Sean Connery izmozik, mint kirendelt Marshall - seriff - egy Io nevű kisbolygó, ahol komoly kitermelés folyik és befigyel egy kicsi kábítószer használat.
Hyams egészen a western filmek egyik alapművéhez nyúl vissza, megbolondítva a történetet háttérrel, karakterekkel, akcióval.
A marshall, William T. O'Niel (Sean Connery) családjával vándormadárkodik. Ahol éppen feladat van, oda költöznek, azzal az ígérettel, hogy a következő munka ideiglenesen az utolsó és végre hazamehetnek a földre, mert mióta gyermekük megszületett, nem jártak az anyabolygón és a gyökértelen életmód szítja a családon belüli feszültséget. (Másrészt nem értem, hogy ha ebbe született a gyerek és amúgy a lakosság nagy része ebben a szituációban él, miért az a fene nagy honvágy, ami miatt a földre kell sietni...)
O'Niel-ről azt is tudni kell, hogy végletekig becsületes, a korrupciót akkor sem nézi el, ha logikus magyarázat van rá és egy nagyobb, egységes ügy részeként szükséges a jelenléte. Az Io-n O'Niel érkezése előtt megszaporodtak a megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, dühkitörések, így ő már egy kész helyzetbe csöppen bele. Kezdetben sodródik az árral és igyekszik megfékezni a problémás bányászokat, ám hamar rájön, hogy a cellákba zárt dühöngő fickók felületi kezelés csupán, a szálakat a sötétből mozgatja valaki. A nyomozásban segíti egy idős és pikírt doktornő, Dr. Lazarus (Frances Sternhagen) akivel hamar megkedvelik egymást annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, egymás agyára fognak menni. Sternhagentől ez az egyik kedvenc szerepem. Kötözködik, de amikor kell, kérdés nélkül nyomja a segítséget. A színésznő esetleg a "Vészhelyzet" kórház sorozatból lehet ismerős, ahol Carter doki nagymamáját alakította.
Mivel az Io bolygón a populáció ötezer fő alatt van, azért elég komoly bajok származhatnak abból, ha havonta több bányász nyitja magára a zsilipet. (Gondoljunk csak a pletykára, ami azért hamar körbejárhat egy ilyen kicsi állomást) O'Niel jó nyomozó és az "ellenség" is hamar előkerül, némi lefizetéssel kecsegtetve. O'Niel hajthatatlan, ezért a telep vezetője, Mark Sheppard (Peter Boyle) végleges döntésre szánja el magát: a bányásztársaság segítségét kéri, hogy állítsák félre a lefizettethetetlen Marshall-t, mire a cég simán kiküld a terepre néhány bérgyilkost. O'Niel azonban kap információt a tervről és van ideje felkészülni rá, csupán egyetlen baj van: a helyi rendőri erőket is beleértve, senki sem akar az oldalára állni és az igazáért harcolni. (Ami meg azért furcsa, mert a filmből kiderül, hogy a drog, ami körül az egész balhé kavarog, kifejezetten veszélyes anyag. Nem értem, hogy a bányászoknak miért jó az, ha némi plusz termelési emelkedésért pár hónap múlva akár fejest ugorhatnak egy zúzógépbe, hiszen a drognak vannak ilyen pszichotikus mellékhatásai.)
A film nem hibátlan, ennek ellenére hangulatos szórakozás. A helyszínek szépen fel vannak építve, a zene pedig jól illeszkedik a környezetbe. Jerry Goldsmith munkája.
A fényképezést Stephen Goldblatt végezte, de állítólag a végső döntés kamera fronton Hyams privilégiuma volt. Goldblatt-ot gyakorlatilag csak azért alkalmazta a rendező, hogy ha esetleg nem végez képileg jó munkát, legyen kire ujjal mutogatni. Soha többet nem dolgoztak együtt!
Érdekesség: A filmben használtak először egy olyan technikát, melyben egyszer látható ember, hozzá viszonyított makett és vetített háttér.
Másrészt egy speciális hangtechnikát is kidolgoztak a film miatt, így amikor a filmet a filmszínházakba küldték, új hangfalakt kellett telepíteni, hogy az effektek és zörejek jobban átjöjjenek a nézőtéren.
A főcím emlékeztet az "Alien" főcímére. Nem véletlen.
60%
Ha tetszett:
- Hajszál híján - Narrow Margin
- Délidő - High Noon (Csak azért nem Remake, mert a film első fele teljesen másról szól, mint az 1952-es westernfilm.
Rendezte: Peter Hyams
Peter Hyams nevét már ismerem a nyolcvanas évek óta, pedig sem azt nem lehet mondani rá, hogy termékeny, sem azt, hogy felismerhető stílusjegyei lennének. Kezdetben legalább volt némi mozis hatás a filmjeiben - széles vászon, szép fényképezés, jó vágások - később azonban ezeket feltette egy polcra és hanyagolható, felejthető B filmeket kezdett gyártani, annak ellenére, hogy többnyire sikerült ismert neveket megfűznie filmjeihez.
A legnézhetőbb filmjei '77-től '99-ig bezáróan lefutottak, azóta meg amit csinált, egyszerűen a közepes alatti kategóriába süllyedt.
Első mozija, amit a tévében láttam és kamasz fejjel elég komoly paranoiás hatással volt rám a "Földi űrutazás" volt, amelyben három űrhajóst rávesznek, hogy játsszák el a holdra szállást, megtévesztve ezzel amerikaiak, sőt a föld teljes lakosságának milliárdjait. Kezdetben hajlanak is a dologra - komoly ráhatással persze - de a projectet vezető cég a teljes titoktartás reményében eldönti, hogy kivégzi mindhárom pilótáját. A fiúk megszöknek és a halál töke sivatagában bolyongva igyekeznek élő embert találni, hogy leleplezzék a szemfényvesztést.
 |
| A német moziplakát |
Egyik "gyöngyszeme", amit néha megnézek és csak kommersz és olcsó kiállítása miatt nem tudom klasszikus névvel illetni, egy 81-es sci-fi, melyben az akkor csúcson lévő Sean Connery izmozik, mint kirendelt Marshall - seriff - egy Io nevű kisbolygó, ahol komoly kitermelés folyik és befigyel egy kicsi kábítószer használat.
Hyams egészen a western filmek egyik alapművéhez nyúl vissza, megbolondítva a történetet háttérrel, karakterekkel, akcióval.
A marshall, William T. O'Niel (Sean Connery) családjával vándormadárkodik. Ahol éppen feladat van, oda költöznek, azzal az ígérettel, hogy a következő munka ideiglenesen az utolsó és végre hazamehetnek a földre, mert mióta gyermekük megszületett, nem jártak az anyabolygón és a gyökértelen életmód szítja a családon belüli feszültséget. (Másrészt nem értem, hogy ha ebbe született a gyerek és amúgy a lakosság nagy része ebben a szituációban él, miért az a fene nagy honvágy, ami miatt a földre kell sietni...)
O'Niel-ről azt is tudni kell, hogy végletekig becsületes, a korrupciót akkor sem nézi el, ha logikus magyarázat van rá és egy nagyobb, egységes ügy részeként szükséges a jelenléte. Az Io-n O'Niel érkezése előtt megszaporodtak a megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, dühkitörések, így ő már egy kész helyzetbe csöppen bele. Kezdetben sodródik az árral és igyekszik megfékezni a problémás bányászokat, ám hamar rájön, hogy a cellákba zárt dühöngő fickók felületi kezelés csupán, a szálakat a sötétből mozgatja valaki. A nyomozásban segíti egy idős és pikírt doktornő, Dr. Lazarus (Frances Sternhagen) akivel hamar megkedvelik egymást annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, egymás agyára fognak menni. Sternhagentől ez az egyik kedvenc szerepem. Kötözködik, de amikor kell, kérdés nélkül nyomja a segítséget. A színésznő esetleg a "Vészhelyzet" kórház sorozatból lehet ismerős, ahol Carter doki nagymamáját alakította.
 |
| A filmnek készült képregényváltozata is. |
A film nem hibátlan, ennek ellenére hangulatos szórakozás. A helyszínek szépen fel vannak építve, a zene pedig jól illeszkedik a környezetbe. Jerry Goldsmith munkája.
A fényképezést Stephen Goldblatt végezte, de állítólag a végső döntés kamera fronton Hyams privilégiuma volt. Goldblatt-ot gyakorlatilag csak azért alkalmazta a rendező, hogy ha esetleg nem végez képileg jó munkát, legyen kire ujjal mutogatni. Soha többet nem dolgoztak együtt!
Érdekesség: A filmben használtak először egy olyan technikát, melyben egyszer látható ember, hozzá viszonyított makett és vetített háttér.
Másrészt egy speciális hangtechnikát is kidolgoztak a film miatt, így amikor a filmet a filmszínházakba küldték, új hangfalakt kellett telepíteni, hogy az effektek és zörejek jobban átjöjjenek a nézőtéren.
A főcím emlékeztet az "Alien" főcímére. Nem véletlen.
 |
| Festett moziplakát. |
60%
Ha tetszett:
- Hajszál híján - Narrow Margin
- Délidő - High Noon (Csak azért nem Remake, mert a film első fele teljesen másról szól, mint az 1952-es westernfilm.
2014. május 12., hétfő
Blog: Budapest - nyálkás eső, avagy levelem a rossz időnek
Blog: Budapest - nyálkás eső
Kedves rossz idő!
Tegnap, láttam, mindent megtettél, hogy munkánk kollégámmal, teljesen hiábavaló legyen. Már munkába menet láttam, hogy szorgalmasan igyekszel tevékenységünket megnehezíteni, hiszen ha te tombolsz, nekünk nem megy a teraszunk, nincsen kint vendég.
Bent meg - ha tombolsz - megáll a levegő és izzadni kezdünk, mint kurva a templomban.
Rossz idő... az egyetlen, aminek örültem veled kapcsolatban, hogy legalább nem árultál zsákbamacskát. Mivel már a munkahelyemre érkezéskor javában adtad magad, tudtam, hogy az asztalra való apró reklámokat, a párnákat a székre és a rongyokat a padokra nem kell kivinnem. Köszönöm. Köszönöm, hogy jeleztél előre, hogy ha figyelmetlen vagyok, szarrá áztatsz mindent, amit kiviszek, így nem tettem meg.
Haha!
Rossz idő, mivel korábban keltél, mint én, ezt elbasztad!
Ismerlek már. Tudom, milyen kéjesen áztatsz szarrá mindent, ha teheted és ne felejtsük el, a kiaggatott virágokkal ezt meg is tudtad tenni. De azt felejtsd el, hogy az újonnan vásárolt párnáinkat tönkreteszed, szmogos esőcseppjeiddel, amellyel amúgy egyenletes szürkeséggel vontad be a várost.
Kedves rossz idő!
Nem tudom mire számítottál a vasárnappal kapcsolatban. Szerintem azt gondoltad, hogy majd jól alánk dörgölöd fellegeid és mi ez
ért egyetlen vendéget sem fogunk látni.
Hát ezt beszoptad!
Volt vendégünk!
Több vendégünk volt, mint egy hete, amikor a jó idő tette nálunk tiszteletét.
El kell áruljam, hogy amíg te a város felett gyűjtögetted erődet, hogy könnyeiddel a közlekedést tedd próbára, ahogy szoktad, addig mi dolgoztunk, mert sokan eljöttek, hogy nálunk ebédeljenek!
Remélem olvasod a soraimat és tanulsz belőle!
Hiába vagy te a rossz idő, hiába van felettünk, emberek felett akkora hatalmad, ha mi éhesek vagyunk. Mert az éhes ember megeszi a vasszöget is! Az éhes embert nem ijeszti meg némi csapadék, ha gyomra korog. A konyhánk meg egyébként is egyre jobban fejlődik!
Rossz idő.
Amíg te a port mostad a kanálisba, mi tányér nagyságú rántott szeleteket tettünk asztalra és balzsamos ecetben megforgatott salátákat. Igen, ment némi hamburger is a pocakokba és azért, néhány aranyszínűre barnult pizza is. Mert mi dolgoztunk, habár, te pofátlanul igyekeztél belekavarni a napunkba.
Rossz idő.
Mi, a városi emberek, ismerünk téged!
Ismerjük, alattomos rosszindulatodat.
Ismerjük, hogy mekkora boldogságot okoz neked, ha elereszted krokodil könnyeid és bedugul a forgalom, autók futnak egymásba.
Ismerjük már, milyen az, hogy víztől csöpögő loboncodat megrázod és akkor mi, kis porszemek, félve a víztől, nyirkosságtól és náthától, ki sem mozdulunk a szobáinkból.
Hát ezt benézted!
Engedd meg, hogy nevessek rajtad.
Ez a vasárnapunk mozgalmas volt!
Voltak vendégeink!
Igaz, neked köszönhetően nem sokan vállalkoztak, hogy a teraszon költsék el ebédjüket, ám odabent, azért ment a móka.
Kedves rossz idő!
Legközelebb megint vasárnap dolgozom! Ezt jó, ha tudod, mert aznap ismét szívesen látlak!
Gyere nyugodtan, taknyozd csak össze az utcát, mi meg bent dolgozunk!
Ha jól viselkedsz, bekukkanthatsz az ablakon, mi meg bentről mosolygunk rád!
Jó vasárnapot adtál nekünk!
Mi szeretünk, rossz idő!
Kedves rossz idő!
Tegnap, láttam, mindent megtettél, hogy munkánk kollégámmal, teljesen hiábavaló legyen. Már munkába menet láttam, hogy szorgalmasan igyekszel tevékenységünket megnehezíteni, hiszen ha te tombolsz, nekünk nem megy a teraszunk, nincsen kint vendég.
Bent meg - ha tombolsz - megáll a levegő és izzadni kezdünk, mint kurva a templomban.
Rossz idő... az egyetlen, aminek örültem veled kapcsolatban, hogy legalább nem árultál zsákbamacskát. Mivel már a munkahelyemre érkezéskor javában adtad magad, tudtam, hogy az asztalra való apró reklámokat, a párnákat a székre és a rongyokat a padokra nem kell kivinnem. Köszönöm. Köszönöm, hogy jeleztél előre, hogy ha figyelmetlen vagyok, szarrá áztatsz mindent, amit kiviszek, így nem tettem meg.
Haha!
Rossz idő, mivel korábban keltél, mint én, ezt elbasztad!Ismerlek már. Tudom, milyen kéjesen áztatsz szarrá mindent, ha teheted és ne felejtsük el, a kiaggatott virágokkal ezt meg is tudtad tenni. De azt felejtsd el, hogy az újonnan vásárolt párnáinkat tönkreteszed, szmogos esőcseppjeiddel, amellyel amúgy egyenletes szürkeséggel vontad be a várost.
Kedves rossz idő!
Nem tudom mire számítottál a vasárnappal kapcsolatban. Szerintem azt gondoltad, hogy majd jól alánk dörgölöd fellegeid és mi ez
ért egyetlen vendéget sem fogunk látni.
Hát ezt beszoptad!
Volt vendégünk!
Több vendégünk volt, mint egy hete, amikor a jó idő tette nálunk tiszteletét.
El kell áruljam, hogy amíg te a város felett gyűjtögetted erődet, hogy könnyeiddel a közlekedést tedd próbára, ahogy szoktad, addig mi dolgoztunk, mert sokan eljöttek, hogy nálunk ebédeljenek!
Remélem olvasod a soraimat és tanulsz belőle!
Hiába vagy te a rossz idő, hiába van felettünk, emberek felett akkora hatalmad, ha mi éhesek vagyunk. Mert az éhes ember megeszi a vasszöget is! Az éhes embert nem ijeszti meg némi csapadék, ha gyomra korog. A konyhánk meg egyébként is egyre jobban fejlődik!
Rossz idő.
Amíg te a port mostad a kanálisba, mi tányér nagyságú rántott szeleteket tettünk asztalra és balzsamos ecetben megforgatott salátákat. Igen, ment némi hamburger is a pocakokba és azért, néhány aranyszínűre barnult pizza is. Mert mi dolgoztunk, habár, te pofátlanul igyekeztél belekavarni a napunkba.
Rossz idő.
Mi, a városi emberek, ismerünk téged!
Ismerjük, alattomos rosszindulatodat.
Ismerjük, hogy mekkora boldogságot okoz neked, ha elereszted krokodil könnyeid és bedugul a forgalom, autók futnak egymásba.
Ismerjük már, milyen az, hogy víztől csöpögő loboncodat megrázod és akkor mi, kis porszemek, félve a víztől, nyirkosságtól és náthától, ki sem mozdulunk a szobáinkból.
Hát ezt benézted!
Engedd meg, hogy nevessek rajtad.
Ez a vasárnapunk mozgalmas volt!
Voltak vendégeink!
Igaz, neked köszönhetően nem sokan vállalkoztak, hogy a teraszon költsék el ebédjüket, ám odabent, azért ment a móka.
Kedves rossz idő!
Legközelebb megint vasárnap dolgozom! Ezt jó, ha tudod, mert aznap ismét szívesen látlak!
Gyere nyugodtan, taknyozd csak össze az utcát, mi meg bent dolgozunk!
Ha jól viselkedsz, bekukkanthatsz az ablakon, mi meg bentről mosolygunk rád!
Jó vasárnapot adtál nekünk!
Mi szeretünk, rossz idő!
 |
| Tim Robbins "A remény rabjai" című filmből |
2014. május 10., szombat
Klasszikus: A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (1960)
A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (1960)
Rendező: John Sturges
"Chris: - Az öregnek igaza volt. Csak a parasztok nyernek. Mi mindig csak veszítünk."
Az amerikai gyerekek fantáziája, ha a történelmi időkbe szeretne visszanyúlni egy kis játék keretében, a hancúrozás kimerül az indiánok és cowboyok közötti "véres" harcokban. Mert nekik szinte nincs más. Tekintsünk el azoktól a kölyköktől, akik katona kontra Vietkong-ot nyomatnak. Amikor filmünk készült (1960), akkor még Amerika főleg a belső ellenségekre fordított figyelmet. A világháborúba is inkább belerángatták, mintsem meggyőződésből cselekedtek volna. Amerika az ártatlanságát pont a hatvanas években veszítette el, amikor már egyértelművé vált, hogy boldogulását csak akkor tudja fenntartani, ha határain kívül is folytatja erőszakos, nyomakodós hozzáállását.
De amikor a filmkészítés kialakult, majd teret hódított, az egyik legfontosabb témájuk a bevándorlók és őslakosok közötti feszültségekről szóltak, aminek műfaji neve a western lett, és sikere egészen a hatvanas évek végéig töretlen volt, amikor is a politikai helyzet változott annyiban, hogy többé nem a belső ellenség volt érdekes, hanem az, aki határon kívülről érkezett, vagy harcolt.
Sturges "Hét mesterlövésze" egyértelmű és hivatalos Remake-je Akira Kuroszava szamurájos harcos filmjének, "A hét szamurájnak". Ugyanakkor a kígyó a farkába harapott, hiszen Kuroszava viszont a történet ötletét John Ford westernfilmes munkásságából örökítette át a japán feudális rendszerbe.
"A hét mesterlövész" egyik legfontosabb érdekessége, hogy a konvencionális westernt felrúgva, a történetben egyetlen indián sem szerepel. (Illetve mégis, hiszen egy halott indián temetése körüli huzavona miatt ismerjük meg a film első felében Chris-t (Yul Brynner), a pisztolyhőst.)
A western másik fontos összetevője, a bérelhető fegyverforgató, azonban fontos szereplő, sőt, mindjárt hetet is kapunk belőlük. Hét különböző habitusú, más környezetből, különféle okokból a csapathoz csapódó ember.
Chris keménykezű, komoly, de igazságos ember, aki vándorlásai közben oda csapódik, ahol segíteni tud. Gyakorlatilag abból él, hogy problémás - főleg fegyverrel megoldható - helyzeteket vállal. Szerencsevadász, aki ismeri a hasonszőrű társait, sokukat névről, és kisugárzása miatt, hasonló hozzáállású ismerőseit egységes csoporttá tudja kovácsolni. Talán nem véletlen, hogy a neve is Chris (Krisztus?) és a többiek az "apostolok", akik követik. Bár, másrészről ez blaszfémia... A történet árulója pedig nem a követők, hanem a megvédendő falu lakosai közül kerül ki.
Vin Tanner (Steve McQueen) Chris egyik legfrissebb ismeretsége és máris elnyeri a bizalmát, mivel egy éles helyzetben a férfi szó nélkül a segítségére siet. Vic hasonló elveket vall, mint Chris, ezért félszavakból megértik egymást.
Bernardo O'Reilly (Charles Bronson) a harmadik társuk, fanyar humorú, szófukar vándormadár. Nem csak fegyvert igénylő munkákat vállal. Kedveli a gyerekeket és bármilyen, ház körüli munkát elvégez, akár egy tál levesért. Múltjáról sokat nem tudunk meg, de veszélyes harcosnak tűnhet, ha Chris név szerint ismeri. Bronson ázsióján sokat emelt ez a film.
Britt (James Coburn) szinte már néma karakter, viszont halálosan gyors és pontos. A többiek akkor futnak bele, amikor egy marhahajcsár éppen gyorsasági párbajra hívja ki. Vesztére. Britt első blikkre nem érdeklődik a feladat iránt, azután mégis meggondolja magát. Talán vezekelni akar sötét tetteiért.
Lee (Robert Vaughn) piperkőc bérgyilkos, aki néha tilosban jár és pénzügyi problémái vannak. Nem megy jól a sora, ezért csapódik hozzá a bandához. Amit a többiek nem tudnak róla, hogy Lee teljesen megfáradt az öldöklésben, szinte pánikbeteg, ha lövöldözésről van szó. Persze nem szeretné, ha ez kiderülne, ezért igyekszik háttérben maradni, amikor elszabadul a pokol.
Harry Luck (Brad Dexter) saját tévképzeteinek áldozata. Mivel Chris elvállalja a falusiak védelmét, Harry a fejébe veszi, hogy azt csakis elrejtett kincsekért vállalhatja, így ő is csatlakozik hozzájuk. Talán az ő karaktere hal meg legfájdalmasabban, amikor végül hősiesen visszatér a többiek megsegítésére és szinte egy eltévedt golyó teríti le, mielőtt igazából szabadjára engedné a fegyverhasználó kezeit. Persze halála előtt még megesketi Christ-t, hogy a falusiaknak voltak kincsei, hogy ne hiába lovagoljon bele végül az utolsó naplementéjébe. Chris megszánja és megerősíti képzelgéseiben.
Chico (Horst Buchholz) az utolsó "mesterlövész". Paraszti sorból, valószínűleg saját magát kivakaró, forrófejű fiatalember, akinek jó érzéke van a drámaisághoz, de még nagyon sokat kell tanulnia. Chris elsőre nem vinné magával a kiszámíthatóan öngyilkos küldetésre és ezért gyorsasági próbának veti alá a fiút, amin az sikeresen elbukik, viszont később kiderül, hogy Chico ügyes felderítő és lelkes tanítvány, ezért a hat marcona pisztolyhős mosolyogva veszi maga mellé.
A film első felében megismerjük a falu és Calvera (Eli Wallach) bandája közötti feszültséget, majd a parasztok utolsó kétségbeesett kapálózását, hogy fegyvereket vásároljanak a védelmükre, amiből végül a sokkal ésszerűbb fegyveres toborzás lesz. A második rész pedig a hét mesterlövész beilleszkedését a falu életébe és a megvívandó csatákról mesél, jól kettébontva a filmet.
Calvera egyrészt természetesen egy gusztustalan, majdnem velejéig romlott gonosztevő, mégis, van benne némi zsivány becsület, amikor a fogságba ejtett hőseinket egy önfényező monológ után szabadon ereszti, bízva abban, hogy Chris-ék csoportja távozik, ő pedig tovább folytathatja tevékenységét a falu kárára. Calvera itt saját maga alatt vágja a fát, hiszen meg van győződve róla, hogy alapjában ő és Chris egyforma értékrendű ember. Ez azonban nem így van, még ha némi átfedés felismerhető is a karakterek között. Calvera így saját értékítéletének az áldozata lesz. Ennek ellenére van már annyi a rovásán, hogy saját értékrendjén belül morálisan megkérdőjelezhető döntése után - szabadon engedi a heteket - se kedveljük meg jobban. Azért lehet sajnálni kicsit, mikor végül a hetek végeznek vele.
Sturges filmje lineárisan egyszerű, követhető, könnyen megszerethető figurákkal, izgalmas történettel.
80%
Ha tetszett, hasonló filmek:
- A hét szamuráj - Shichinin no samurai (1954) - fekete-fehér szamurájfilm
- A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) - A történet átültetése a Viking mondakörbe
- Mad Max 2. - Mad Max 2. (1981) - poszt-apokaliptikus változat
- Egy bogár élete - The Bug's Life (1998) - animációs feldolgozás, gyerekeknek
- A három amigó - ¡Three Amigos! (1986)
Érdekességek:
- Steve McQueen betegszabadsága alatt volt kénytelen leforgatni a filmet, mivel szerződése egy sorozathoz kötötte. Közbe jött egy autó baleset, így amíg lábadozott, bevállalta az egyik hetet.
- Brynner és McQueen folyamatosan rivalizált egymással a forgatás alatt. Addig mentek egymás "piszkálásában", hogy Brynner végül asszisztenst fogadott, hogy figyelje McQueen magánakcióit a vásznon, amivel ellophatná a néző figyelmét. (Egyik ilyen jelenet, melyben felülnek a halottas kocsira és McQueen a szélirányt a kalapja mozgatásával ellenőrzi.)
- A film zeneszerzője, Elmer Bernstein, később a film paródiájának, "A három amigó-nak" is elkészítette a zenéjét. A zongoránál pedig egy másik legenda ült a zenekarban: John Williams.
- Bármilyen furcsának tűnhet mai szemmel, a Mexikói cenzorok ráhatása miatt a filmbeli Mexikói parasztoknak mindig tiszta ruhában kellett szerepelniük!!!
- Eli Wallach minden forgatási napon egy órát lovagolt azokkal a színészekkel és kaszkadőrökkel, akik a bandájának tagjait alkották, hogy jobban összecsiszolódjanak.
- A Remake ötletét - A hét szamurájból - Yul Brynner kezdeményezte és ő választotta ki a második főszerepre Steve McQueen-t. Később, megbánta ezt a döntését, a már említett okból.
- James Coburn és Robert Vaughn ötven év alatt ezt az egy közös filmet készítette, annak ellenére, hogy az életben közeli barátok!
- A filmben játszódó események korát a rajongók valahová az 1880-as és az 1900-as évek elejére lövik be. Pontosan nem lehet tudni, mert különböző korok ütköznek mind a díszletekben, mind a viselt jelmezekben.
- A filmet rohamsebességben forgatták le egy meghirdetett színészsztrájk miatt.
- A sors iróniája, hogy a filmbeli gonoszt alakító színész, Eli Wallach, habár idősebb karaktert játszott, mint a hetek és ráadásul ő született legkorábban, gyakorlatilag túlélte a többieket, kivéve Robert Vaughn-t, aki viszont 17 évvel!!! fiatalabb, mint Wallach! Hajrá fiúk!
Ha szeretnéd megnézni:
A H É T M E S T E R L Ö V É S Z
A folytatás:
A H É T M E S T E R L Ö V É S Z V I S S Z A T É R
A Kurosawa féle eredeti:
A H É T S Z A M U R Á J
Rendező: John Sturges
"Chris: - Az öregnek igaza volt. Csak a parasztok nyernek. Mi mindig csak veszítünk."
De amikor a filmkészítés kialakult, majd teret hódított, az egyik legfontosabb témájuk a bevándorlók és őslakosok közötti feszültségekről szóltak, aminek műfaji neve a western lett, és sikere egészen a hatvanas évek végéig töretlen volt, amikor is a politikai helyzet változott annyiban, hogy többé nem a belső ellenség volt érdekes, hanem az, aki határon kívülről érkezett, vagy harcolt.
Sturges "Hét mesterlövésze" egyértelmű és hivatalos Remake-je Akira Kuroszava szamurájos harcos filmjének, "A hét szamurájnak". Ugyanakkor a kígyó a farkába harapott, hiszen Kuroszava viszont a történet ötletét John Ford westernfilmes munkásságából örökítette át a japán feudális rendszerbe.
"A hét mesterlövész" egyik legfontosabb érdekessége, hogy a konvencionális westernt felrúgva, a történetben egyetlen indián sem szerepel. (Illetve mégis, hiszen egy halott indián temetése körüli huzavona miatt ismerjük meg a film első felében Chris-t (Yul Brynner), a pisztolyhőst.)
A western másik fontos összetevője, a bérelhető fegyverforgató, azonban fontos szereplő, sőt, mindjárt hetet is kapunk belőlük. Hét különböző habitusú, más környezetből, különféle okokból a csapathoz csapódó ember.
Lee (Robert Vaughn) piperkőc bérgyilkos, aki néha tilosban jár és pénzügyi problémái vannak. Nem megy jól a sora, ezért csapódik hozzá a bandához. Amit a többiek nem tudnak róla, hogy Lee teljesen megfáradt az öldöklésben, szinte pánikbeteg, ha lövöldözésről van szó. Persze nem szeretné, ha ez kiderülne, ezért igyekszik háttérben maradni, amikor elszabadul a pokol.Harry Luck (Brad Dexter) saját tévképzeteinek áldozata. Mivel Chris elvállalja a falusiak védelmét, Harry a fejébe veszi, hogy azt csakis elrejtett kincsekért vállalhatja, így ő is csatlakozik hozzájuk. Talán az ő karaktere hal meg legfájdalmasabban, amikor végül hősiesen visszatér a többiek megsegítésére és szinte egy eltévedt golyó teríti le, mielőtt igazából szabadjára engedné a fegyverhasználó kezeit. Persze halála előtt még megesketi Christ-t, hogy a falusiaknak voltak kincsei, hogy ne hiába lovagoljon bele végül az utolsó naplementéjébe. Chris megszánja és megerősíti képzelgéseiben.
A film első felében megismerjük a falu és Calvera (Eli Wallach) bandája közötti feszültséget, majd a parasztok utolsó kétségbeesett kapálózását, hogy fegyvereket vásároljanak a védelmükre, amiből végül a sokkal ésszerűbb fegyveres toborzás lesz. A második rész pedig a hét mesterlövész beilleszkedését a falu életébe és a megvívandó csatákról mesél, jól kettébontva a filmet.
Calvera egyrészt természetesen egy gusztustalan, majdnem velejéig romlott gonosztevő, mégis, van benne némi zsivány becsület, amikor a fogságba ejtett hőseinket egy önfényező monológ után szabadon ereszti, bízva abban, hogy Chris-ék csoportja távozik, ő pedig tovább folytathatja tevékenységét a falu kárára. Calvera itt saját maga alatt vágja a fát, hiszen meg van győződve róla, hogy alapjában ő és Chris egyforma értékrendű ember. Ez azonban nem így van, még ha némi átfedés felismerhető is a karakterek között. Calvera így saját értékítéletének az áldozata lesz. Ennek ellenére van már annyi a rovásán, hogy saját értékrendjén belül morálisan megkérdőjelezhető döntése után - szabadon engedi a heteket - se kedveljük meg jobban. Azért lehet sajnálni kicsit, mikor végül a hetek végeznek vele.
Sturges filmje lineárisan egyszerű, követhető, könnyen megszerethető figurákkal, izgalmas történettel.
80%
Ha tetszett, hasonló filmek:
- A hét szamuráj - Shichinin no samurai (1954) - fekete-fehér szamurájfilm
- A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) - A történet átültetése a Viking mondakörbe
- Mad Max 2. - Mad Max 2. (1981) - poszt-apokaliptikus változat
- Egy bogár élete - The Bug's Life (1998) - animációs feldolgozás, gyerekeknek
- A három amigó - ¡Three Amigos! (1986)
- Steve McQueen betegszabadsága alatt volt kénytelen leforgatni a filmet, mivel szerződése egy sorozathoz kötötte. Közbe jött egy autó baleset, így amíg lábadozott, bevállalta az egyik hetet.
- Brynner és McQueen folyamatosan rivalizált egymással a forgatás alatt. Addig mentek egymás "piszkálásában", hogy Brynner végül asszisztenst fogadott, hogy figyelje McQueen magánakcióit a vásznon, amivel ellophatná a néző figyelmét. (Egyik ilyen jelenet, melyben felülnek a halottas kocsira és McQueen a szélirányt a kalapja mozgatásával ellenőrzi.)
- A film zeneszerzője, Elmer Bernstein, később a film paródiájának, "A három amigó-nak" is elkészítette a zenéjét. A zongoránál pedig egy másik legenda ült a zenekarban: John Williams.
- Bármilyen furcsának tűnhet mai szemmel, a Mexikói cenzorok ráhatása miatt a filmbeli Mexikói parasztoknak mindig tiszta ruhában kellett szerepelniük!!!
- Eli Wallach minden forgatási napon egy órát lovagolt azokkal a színészekkel és kaszkadőrökkel, akik a bandájának tagjait alkották, hogy jobban összecsiszolódjanak.
- A Remake ötletét - A hét szamurájból - Yul Brynner kezdeményezte és ő választotta ki a második főszerepre Steve McQueen-t. Később, megbánta ezt a döntését, a már említett okból.
- James Coburn és Robert Vaughn ötven év alatt ezt az egy közös filmet készítette, annak ellenére, hogy az életben közeli barátok!
- A filmben játszódó események korát a rajongók valahová az 1880-as és az 1900-as évek elejére lövik be. Pontosan nem lehet tudni, mert különböző korok ütköznek mind a díszletekben, mind a viselt jelmezekben.
- A filmet rohamsebességben forgatták le egy meghirdetett színészsztrájk miatt.
- A sors iróniája, hogy a filmbeli gonoszt alakító színész, Eli Wallach, habár idősebb karaktert játszott, mint a hetek és ráadásul ő született legkorábban, gyakorlatilag túlélte a többieket, kivéve Robert Vaughn-t, aki viszont 17 évvel!!! fiatalabb, mint Wallach! Hajrá fiúk!
Ha szeretnéd megnézni:
A H É T M E S T E R L Ö V É S Z
A folytatás:
A H É T M E S T E R L Ö V É S Z V I S S Z A T É R
A Kurosawa féle eredeti:
A H É T S Z A M U R Á J
2014. május 9., péntek
Pompeji - Pompeii (2014)
Pompeji - Pompeii (2014)
Rendezte: Paul W. S. Anderson
Ha láttad a "Titanic" című három órás katasztrófa-drámát, akkor már láttad ezt a filmet. Vagy legalábbis úgy fogod érezni. És ez a fő baj a Pompeji című szandálos drámában: Olyan, mintha már láttad volna valahol... valamikor.
Elég spojleres leírás következik.
Ha nem láttad még a filmet és tervezed megnézni, kérlek, gyere vissza később!
Az összes fontosabb szál gyakorlatilag át lett emelve Cameron mesterművéből. Irritálóan feltűnően hajaz ez a Paul W. S. Anderson katyvasz a már közel húsz éves mesterműhöz. Ott egy luxushajó, itt egy enyhén dekadens város. Ott egy jéghegy, itt a Vezúv. Ott szegény fiú, elvileg gazdag hozományú lány, itt gladiátor-rabszolga, gazdag szülők leendő örököse. Ott egy milliomos Playboy az ellenség, itt pedig egy nagy hatalmú hadvezér. Ott van jobbkeze. Itt is. A főhősnek van barátja, akit mire megkedvelünk, meghal. Itt is. És a többi.
Anderson nem egy jó rendező. Néha belenyúl a tutiba és képes kultfilmet (Event Horizon) vagy szerethető akció-horrort (A kaptár - Resident Evil) összehozni, vagy az akció jelenetei ütnek el az átlagtól, de amúgy nehéz tőle kiemelni jellemző rendezői húzást, stílus jegyet. Nem, Milla Jovovich nem az!
Anderson szépen lassan látványfilmessé nőtte ki magát, amivel egyetlen baj az, hogy a tartalmi mondanivaló teljesen elhalványul (lásd. A három testőr megcsúfolt feldolgozását, amelyben egészen elrugaszkodnak a valóságtól) a filmjeiben, viszont a látvány igazán ütőssé tételéhez még kellene pár millió forgatásra fordítható dollár. Ugyanakkor Anderson a költségvetésből képes egészen látványos filmeket összehozni a finomságokra kevésbé fogékony nézők számára. Nem csoda, hogy ahogy fejlődik a mozis technika, az új filmjei egyre többször készülnek 3D-s változatban, pusztán a popcorn mozi kedvelőinek kedveskedve.
2015-re pedig már beígérték a Resident Evil 6. folytatását, amely széria címe összeforrt a direktorunk nevével és hiába egyre csökkenő az epizódok minősége - mind történetben, mind filmélményként - várhatóan ez szintén megtölti majd a nézőtereket. Csak szóljon végre valamiről, mert a viszonylag agyatlan lövöldözést még élvezet volt nézni az első részben - a kevesebb CGI-nek köszönhetően a horror faktor is jobban működött - de a második rész óta csupán önismétlés a sorozat.
Történet:
A wikipédia egészen jól elmeséli, amit a film megtekintése előtt vagy után a háttértörténetről tudni érdemes: Pompeji - wikipédia. (klikk a linkre és megokosodsz)
Ne haragudj, de nem kívánom bemásolni, amit ott olvastam. A lényeg, ami rám ragadt a városról, mint "tudás": Pompeji városát elpusztította egy vulkánkitörés Krisztus után 79-ben. A katasztrófa olyan hirtelen következett be, hogy gyakorlatilag nem volt túlélője - mindent beborított a por, hamu és a láva, konzerválva rengeteg holttestet.
A történet Anderson féle változata:
Milo (Kit Harington) a kelta gyerkőc, szemtanúja faluja teljes kiirtásának. Csupán lélekjelenlétének köszönhető, hogy őt nem hányják kardélre, viszont fogságba kerül és egy római kereskedő kezei között lassan gladiátorrá cseperedik. Habár külső jegyei alapján inkább csak csinos fiatalember benyomását kelti a kelta (szójáték, de szar...), ennek ellenére a viadalok egyik legkiemelkedőbb harcosává képezi magát. (Mondjuk nem nagyon derül ki, hogyan lesz erre képes.)
Új szálláshelye lesz Pompeji városa és az odaút alatt véletlenül, vagy egy olcsó forgatókönyvi fogásnak köszönhetően összeakad a tehetős római Severus (Jared Harris) egyetlen leánygyermekével, Cassia-val (Emily Browning - kezdi levetkőzni a kislányos bájt és felnőni) aki két percnyi lóaltatás után meglátja az elvileg barbár fiúban a lehetséges ... na vajon mit???
Milo szintén rajta felejti a szemét a lányon, ám mivel láncokon vezetik be a városba, nem sok esélye van rá, hogy beüljenek egy akkor még nem romkocsmába, sörözni.
Közben, hatalmas véletlen, hogy a Milo családját legyilkolászó hadvezérünk,Corvus (Kiefer Sutherland) szintén itt teszi tiszteletét és ami a legszebb és egyben egyik legsutább momentuma a filmnek - szinte röhejes mellékszál, és ki sem fejtik - pont Severus leánygyermekére van ráállva és igyekszik őt feleségül kapni, nem válogatva - szó szerint - a módszerekben.
A film dramaturgiai felépítése tökéletesen megfelel a többi, hasonló témájú katasztrófa filmnek.
Baljós előjelek, az első balesetek és halálesetek, amelyek áldozatai kapcsolatban állnak a főszereplőkkel. A főszereplők között hamar kialakul a hierarchia: lány és fiú össze, ellenség lázad, mellékszereplők lézengenek és halnak, akció, párbeszéd, földmoraj, akció, párbeszéd, földmoraj.
A film egyetlen gyenge pontja, hogy ha nem akar átlépegetni a fantasy birodalmába, akkor elvileg a befejezés szinte borítékolható, hiszen tudjuk, hogy a Vezúv kitörését nem nagyon élte túl senki. Vagy mégis?
De amíg erre választ kapunk, végig kell ülnünk száz percet.
A film nem élvezhetetlenül rossz, habár aki szereti a történelmet és többet akar tanulni az adott eseményekről, nem ebből a filmből fogja kipótolni a hézagos tudását. A Pompeji egy színes és szagos popcorn mozi. Semmi több. Hiába célozza meg a Gladiátor szandálos világát és hiába volt a történetben egy kőkemény akció dráma lehetősége, Anderson sajnos túlságosan közel áll a zöld háttérhez, ami annyit tesz, a filmje kellemesen fényképezett vizuális nyalánkság, de hiányzik belőle egyfajta mélység, amely az apróságokban rejlik. Az egyetlen jelenet, amikor azt éreztem, hogy kicsit visszaugrottam az időben és nem színészeket látok, akik eljátszanak valamit, amikor Kiefer Sutherland elmorzsolja a szőlőket az aréna szélén, hőseink halálát kívánva. Az a szőlő morzsolás volt az egész film egyetlen "hiteles" pillanata.
Kit Harington fiatal filmes, alig valamivel a háta mögött. Azért, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a jelenleg egyik legjobbnak értékelt televíziós show egyik fontos karaktere, hiszen ő alakítja a Trónok harca című fantasy eposz törvényen kívül született Havas Jon-ját. Kit Harington azonban ránézésre se nem elég kemény, se nem elég érett egy vérengző, minden harcot túlélő gladiátor szerepére. Russell Crowe az volt. Harington egy csinos fiatalember, szomorú barna szemekkel, kockásra gyúrt hassal, de nem több. Filmes tapasztalata eddig jobbára kimerült a kardforgatásban és sötét helyszínek árnyékába burkolózó bujkálásánál. Az igazi drámai megmérettetés még hátra van számára. Jelenleg nem tudom őt érett színészként kezelni. Előbb látnom kell egy "olyan" szerepben. (gy.k.: ahol elhiszem, hogy ő maga a karakter)
Ettől függetlenül mégis kedveltem Milo karakterét, mert szimpatikus figura a srác és ha már katasztrófa filmet nézek, szeretem, ha van kinek drukkolni. Ami negatívum, hogy annak idején Leonardo Di Capriot is nyálasnak tartottam a Titanic-ban hozott alakításában - nem volt férfias a figura - és ebben a filmben Milo is inkább egy fiatal "rocksztár, mint félelmet keltő gyilkológép.
Emily Browning valamiért titkos kedvencem. Már az első filmjeiben felfigyeltem sza-báj-talan (szójáték) arcára, furcsa metszésű orrára. Emily tíz éves kora óta filmezik és első munkái, amibe belebotlottam, a véres felvezetéssel indító "A szellemhajó - Ghost Ship" és a kicsit több teret engedő "A sötétség leple - Darkness Falls". Mindkettő horrorfilm. Csoda, hogy megkedveltem, amikor kedvenc műfajomban már gyerekként megmutatta magát. Emily azóta is előfordul hasonló szerepekben és igyekszik azon, hogy ne csajos filmek buta kellékeként lássuk a vásznon. (Leszámítva jelen tárgyalt filmünket, ami sajnos egyik főszereplőnek sem enged sok teret a színészi játékra, hiszen a show-t ellopja a Vezúv és maga a katasztrófa. Browning egyik legnagyobb durranása az "Álomháború" Babydoll-ja. A film sajnos egy látványorgia, amelyben a történet szinte elsikkad, de Browning eszméletlenül szexi és érzéki benne.
A mellékszereplők:
Katasztrófafilmről beszélünk, ezért azok akadnak bőven. Néhányuk szerepet is kapott, de volt, aki érezhetően csupán azért került a filmbe, hogy több legyen az áldozat. Értük nem nagyon tudunk izgulni, mert a forgatókönyv olyan kevéssé foglalkozik velük, annyira nem dolgozza ki az alakjukat, hogy maximum egy piálós játékban érnének valami, ha haláluk esetén meg kell inni egy feles rövidet.
Ilyen például Browning beszélgető társa és fél rabszolgája, Ariadne (Jessica Lucas). A karakter más filmben egészen biztosan komoly cinkossá vált volna abban, hogy főszereplőink szerelme kiteljesedjen, vagy egyéb módon hozna a figura valami maradandót a filmben. Itt csupán csinos kellék és eggyel több lehetséges áldozat. Még izgulni sem nagyon tudunk érte, mert amikor számára eljön a vég, valahogy nem sikerült eléggé tragikusra vágni az eseményt. Amolyan volt... nincs.
Hasonló szereplő több is van, de mást nem emelnék ki.
A szülők szerepeire Anderson két erősen B csillagot talált, akiknek voltak már jobb napjai. Sajnos, Anderson nem Tarantino, ezért elképzelhetetlen, hogy a Pompeji lesz az a film, ami után mindkettőjük telefonja elég a sok csöngetéstől. Az apa szinte súlytalan alakját Jared Harris hozza, az anya még feleslegesebb karakterét pedig Carrie-Ann Moss. Míg Harris azonban néha megszólalhat a filmben, addig Moss simán a díszlet egyik dekoratív részévé válik. Mindketten játszottak már jobb és fontosabb szerepet és ami szégyen, hogy a forgatókönyvírók szinte csak jelzés értékűnek írták bele a figurákat a történetbe. Talán van egy rendezői változat, ahol anya és apa elbeszélgetnek egymással, hogy a lányuk vajon honnan ismerheti a gonosz Corvus-t, vagy egy apró jelenet, amely megelőlegezi szerelmük erejét, melyet halálukban tanúsítanak. Velük kapcsolatban a legtöbb kihagyott ziccer.
Milo kezdetben ellenségnek beígért gladiátor társa, aki nevetséges módon mégis a szövetségese lesz - olyan édes, ahogy egy cellába zárják a két bajnokot, hogy farokméregetéssel múlassák az időt, mielőtt kiontják egymás belét - Atticus (Adewale Akinnuoye-Agbaje). Nevéről nekem a hírhedt amerikai börtön, Attica jut eszembe. Van is némi hasonlóság: Mindketten könyörtelenek, közük van a bezártsághoz és Atticus fekete, akárcsak Attica lakóinak nagy része. (Hú, de szar!) Adewale kimondhatatlan neve ellenére folyamatosan előkerül A filmek szereplőinek listájáról. Nem rossz színész és a figura, amit most hoz, végletekig igazságos és lovagias. Csoda, hogy ennek ellenére a film szerint már csupán egyetlen utolsó harc választja el attól hogy Róma törvényei szerint szabad ember lehessen. Karaktere pontosan azt az utat járja be, amire számítani lehet.
A főgonosz pedig nem más, mint a televíziózás Jack Bauere, Kiefer Sutherland. Hiába a jelmez és belőtt séró, nem hittem el, hogy ő egy legyőzhetetlen hadvezér. Állandóan azt vártam, hogy a háttérben megszólal az operatív csoport jellegzetes telefon csengő hangja és elhívják, hogy megmentse a világot. Ennek ellenére Sutherland kihozza az alakból, amit tud, kár, hogy ez a szerep nem neki való. Talán olyan sokat láttuk már "realista" filmekben, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni egy kosztümös szerepben. Sutherland számomra az a figura, akinek fizimiskája annyira egybe nőtt a tévésorozatos karakterével, hogyha meglátom egy másik stílusú darabban, azonnal kirángat a díszletek közül és emlékeztet rá: vigyázz, ő Jack Bauer.
Ez azonban az én hibám, nem az övé. Ami viszont sokat ront az összképen, hogy Sutherland karaktere is egydimenziós figura, aki végletekig gonosz. Van rá utalás, hogy honnan ismerheti Cassiát, de sajnos ezt a szálat túl felületesen kezelik.
Van még néhány egyéb karakter, akik miatt most nem koptatnám a billentyűt, ám még megemlítésre érdemes Proculus (Sasha Roiz), mint Corvus fekete lelkű jobbkeze. Jóképű, simulékony, egysíkú figura, aki bárkibe beledöfi a kardot, akire rámutatnak. Hiába lenne jó karakter, ha egyszerűen semmit nem tudunk meg a hátteréről.
A zene erős közepes. Mikor már azt hinném, hogy ez igen, komoly munka, visszasüllyed a középszerűségbe. A trükkökért nem voltam oda. Érdekes, de mai szemmel az 1997-ben készült Titanic is hitelesebbnek tűnik a szememnek, mint ez a modern számítógép varázslat.
Figyeld:
- A kiláncolt gladiátorokkal végrehajtott aréna harc. Kicsit ragacsos és töredezett - a vágás miatt - de azért lehet izgulni a fiúkért.
- Áruld el nekem, hogy a két főszereplő között mikor tudott kialakulni az a szerelem, ami a végén hajtja őket!
- Kit Harington hasa kockás. Csajok, lehet olvadni!
Pozitívum: Milla Jovovich-ot a férjecskéje (a rendező)
nem tette bele ebbe a filmjébe. Mondjuk, belegondolva, el nem tudom képzelni, miért nem ő kapta meg az anyuka szerepét?
A film egyetlen igazán értékelhető pontja, ami nem teljesen klisés, az a befejezés. Csodálom, hogy ebben a formában meg merték lépni, ami viszont hozzátesz az élvezeti értékéhez.
50%
Miért? - Mert a film egyetlen klisé halmaz, szinte nélkülöz minden eredetiséget és realitást.
A 3D-t pedig nem tudom értékelni, hiszen nem olyan változatban láttam. Amúgy sem szeretnék egy filmet csak azért szeretni, mert a pofámba csapódik a vászon.
Rendezte: Paul W. S. Anderson
Elég spojleres leírás következik.
Ha nem láttad még a filmet és tervezed megnézni, kérlek, gyere vissza később!
Az összes fontosabb szál gyakorlatilag át lett emelve Cameron mesterművéből. Irritálóan feltűnően hajaz ez a Paul W. S. Anderson katyvasz a már közel húsz éves mesterműhöz. Ott egy luxushajó, itt egy enyhén dekadens város. Ott egy jéghegy, itt a Vezúv. Ott szegény fiú, elvileg gazdag hozományú lány, itt gladiátor-rabszolga, gazdag szülők leendő örököse. Ott egy milliomos Playboy az ellenség, itt pedig egy nagy hatalmú hadvezér. Ott van jobbkeze. Itt is. A főhősnek van barátja, akit mire megkedvelünk, meghal. Itt is. És a többi.
Anderson nem egy jó rendező. Néha belenyúl a tutiba és képes kultfilmet (Event Horizon) vagy szerethető akció-horrort (A kaptár - Resident Evil) összehozni, vagy az akció jelenetei ütnek el az átlagtól, de amúgy nehéz tőle kiemelni jellemző rendezői húzást, stílus jegyet. Nem, Milla Jovovich nem az!
Anderson szépen lassan látványfilmessé nőtte ki magát, amivel egyetlen baj az, hogy a tartalmi mondanivaló teljesen elhalványul (lásd. A három testőr megcsúfolt feldolgozását, amelyben egészen elrugaszkodnak a valóságtól) a filmjeiben, viszont a látvány igazán ütőssé tételéhez még kellene pár millió forgatásra fordítható dollár. Ugyanakkor Anderson a költségvetésből képes egészen látványos filmeket összehozni a finomságokra kevésbé fogékony nézők számára. Nem csoda, hogy ahogy fejlődik a mozis technika, az új filmjei egyre többször készülnek 3D-s változatban, pusztán a popcorn mozi kedvelőinek kedveskedve.
2015-re pedig már beígérték a Resident Evil 6. folytatását, amely széria címe összeforrt a direktorunk nevével és hiába egyre csökkenő az epizódok minősége - mind történetben, mind filmélményként - várhatóan ez szintén megtölti majd a nézőtereket. Csak szóljon végre valamiről, mert a viszonylag agyatlan lövöldözést még élvezet volt nézni az első részben - a kevesebb CGI-nek köszönhetően a horror faktor is jobban működött - de a második rész óta csupán önismétlés a sorozat.
 |
| Kezdődik az baj. Erre már nem tudnak Pompeji lakosai rálegyinteni. |
A wikipédia egészen jól elmeséli, amit a film megtekintése előtt vagy után a háttértörténetről tudni érdemes: Pompeji - wikipédia. (klikk a linkre és megokosodsz)
Ne haragudj, de nem kívánom bemásolni, amit ott olvastam. A lényeg, ami rám ragadt a városról, mint "tudás": Pompeji városát elpusztította egy vulkánkitörés Krisztus után 79-ben. A katasztrófa olyan hirtelen következett be, hogy gyakorlatilag nem volt túlélője - mindent beborított a por, hamu és a láva, konzerválva rengeteg holttestet.
A történet Anderson féle változata:
Milo (Kit Harington) a kelta gyerkőc, szemtanúja faluja teljes kiirtásának. Csupán lélekjelenlétének köszönhető, hogy őt nem hányják kardélre, viszont fogságba kerül és egy római kereskedő kezei között lassan gladiátorrá cseperedik. Habár külső jegyei alapján inkább csak csinos fiatalember benyomását kelti a kelta (szójáték, de szar...), ennek ellenére a viadalok egyik legkiemelkedőbb harcosává képezi magát. (Mondjuk nem nagyon derül ki, hogyan lesz erre képes.)
 |
| Abból a szempontból "hiteles" a pár szerelme, hogy ehhez az aura átszakító közelséghez manapság ma már egy üveg borocska is elég lehet... |
Milo szintén rajta felejti a szemét a lányon, ám mivel láncokon vezetik be a városba, nem sok esélye van rá, hogy beüljenek egy akkor még nem romkocsmába, sörözni.
Közben, hatalmas véletlen, hogy a Milo családját legyilkolászó hadvezérünk,Corvus (Kiefer Sutherland) szintén itt teszi tiszteletét és ami a legszebb és egyben egyik legsutább momentuma a filmnek - szinte röhejes mellékszál, és ki sem fejtik - pont Severus leánygyermekére van ráállva és igyekszik őt feleségül kapni, nem válogatva - szó szerint - a módszerekben.
A film dramaturgiai felépítése tökéletesen megfelel a többi, hasonló témájú katasztrófa filmnek.
Baljós előjelek, az első balesetek és halálesetek, amelyek áldozatai kapcsolatban állnak a főszereplőkkel. A főszereplők között hamar kialakul a hierarchia: lány és fiú össze, ellenség lázad, mellékszereplők lézengenek és halnak, akció, párbeszéd, földmoraj, akció, párbeszéd, földmoraj.
A film egyetlen gyenge pontja, hogy ha nem akar átlépegetni a fantasy birodalmába, akkor elvileg a befejezés szinte borítékolható, hiszen tudjuk, hogy a Vezúv kitörését nem nagyon élte túl senki. Vagy mégis?
De amíg erre választ kapunk, végig kell ülnünk száz percet.
 |
| Corvus és fekete serege belovagol |
Kit Harington fiatal filmes, alig valamivel a háta mögött. Azért, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a jelenleg egyik legjobbnak értékelt televíziós show egyik fontos karaktere, hiszen ő alakítja a Trónok harca című fantasy eposz törvényen kívül született Havas Jon-ját. Kit Harington azonban ránézésre se nem elég kemény, se nem elég érett egy vérengző, minden harcot túlélő gladiátor szerepére. Russell Crowe az volt. Harington egy csinos fiatalember, szomorú barna szemekkel, kockásra gyúrt hassal, de nem több. Filmes tapasztalata eddig jobbára kimerült a kardforgatásban és sötét helyszínek árnyékába burkolózó bujkálásánál. Az igazi drámai megmérettetés még hátra van számára. Jelenleg nem tudom őt érett színészként kezelni. Előbb látnom kell egy "olyan" szerepben. (gy.k.: ahol elhiszem, hogy ő maga a karakter)
Ettől függetlenül mégis kedveltem Milo karakterét, mert szimpatikus figura a srác és ha már katasztrófa filmet nézek, szeretem, ha van kinek drukkolni. Ami negatívum, hogy annak idején Leonardo Di Capriot is nyálasnak tartottam a Titanic-ban hozott alakításában - nem volt férfias a figura - és ebben a filmben Milo is inkább egy fiatal "rocksztár, mint félelmet keltő gyilkológép.
 |
| Browning sokat veszített kislányos bájából... |
A mellékszereplők:
Katasztrófafilmről beszélünk, ezért azok akadnak bőven. Néhányuk szerepet is kapott, de volt, aki érezhetően csupán azért került a filmbe, hogy több legyen az áldozat. Értük nem nagyon tudunk izgulni, mert a forgatókönyv olyan kevéssé foglalkozik velük, annyira nem dolgozza ki az alakjukat, hogy maximum egy piálós játékban érnének valami, ha haláluk esetén meg kell inni egy feles rövidet.
Ilyen például Browning beszélgető társa és fél rabszolgája, Ariadne (Jessica Lucas). A karakter más filmben egészen biztosan komoly cinkossá vált volna abban, hogy főszereplőink szerelme kiteljesedjen, vagy egyéb módon hozna a figura valami maradandót a filmben. Itt csupán csinos kellék és eggyel több lehetséges áldozat. Még izgulni sem nagyon tudunk érte, mert amikor számára eljön a vég, valahogy nem sikerült eléggé tragikusra vágni az eseményt. Amolyan volt... nincs.
Hasonló szereplő több is van, de mást nem emelnék ki.
 |
| Amikor a fiúknak fel kell kötni a gatyájukat! Ebben az esetben ezt lánccal teszik. |
Milo kezdetben ellenségnek beígért gladiátor társa, aki nevetséges módon mégis a szövetségese lesz - olyan édes, ahogy egy cellába zárják a két bajnokot, hogy farokméregetéssel múlassák az időt, mielőtt kiontják egymás belét - Atticus (Adewale Akinnuoye-Agbaje). Nevéről nekem a hírhedt amerikai börtön, Attica jut eszembe. Van is némi hasonlóság: Mindketten könyörtelenek, közük van a bezártsághoz és Atticus fekete, akárcsak Attica lakóinak nagy része. (Hú, de szar!) Adewale kimondhatatlan neve ellenére folyamatosan előkerül A filmek szereplőinek listájáról. Nem rossz színész és a figura, amit most hoz, végletekig igazságos és lovagias. Csoda, hogy ennek ellenére a film szerint már csupán egyetlen utolsó harc választja el attól hogy Róma törvényei szerint szabad ember lehessen. Karaktere pontosan azt az utat járja be, amire számítani lehet.
A főgonosz pedig nem más, mint a televíziózás Jack Bauere, Kiefer Sutherland. Hiába a jelmez és belőtt séró, nem hittem el, hogy ő egy legyőzhetetlen hadvezér. Állandóan azt vártam, hogy a háttérben megszólal az operatív csoport jellegzetes telefon csengő hangja és elhívják, hogy megmentse a világot. Ennek ellenére Sutherland kihozza az alakból, amit tud, kár, hogy ez a szerep nem neki való. Talán olyan sokat láttuk már "realista" filmekben, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni egy kosztümös szerepben. Sutherland számomra az a figura, akinek fizimiskája annyira egybe nőtt a tévésorozatos karakterével, hogyha meglátom egy másik stílusú darabban, azonnal kirángat a díszletek közül és emlékeztet rá: vigyázz, ő Jack Bauer.
Ez azonban az én hibám, nem az övé. Ami viszont sokat ront az összképen, hogy Sutherland karaktere is egydimenziós figura, aki végletekig gonosz. Van rá utalás, hogy honnan ismerheti Cassiát, de sajnos ezt a szálat túl felületesen kezelik.
Van még néhány egyéb karakter, akik miatt most nem koptatnám a billentyűt, ám még megemlítésre érdemes Proculus (Sasha Roiz), mint Corvus fekete lelkű jobbkeze. Jóképű, simulékony, egysíkú figura, aki bárkibe beledöfi a kardot, akire rámutatnak. Hiába lenne jó karakter, ha egyszerűen semmit nem tudunk meg a hátteréről.
A zene erős közepes. Mikor már azt hinném, hogy ez igen, komoly munka, visszasüllyed a középszerűségbe. A trükkökért nem voltam oda. Érdekes, de mai szemmel az 1997-ben készült Titanic is hitelesebbnek tűnik a szememnek, mint ez a modern számítógép varázslat.
Figyeld:
- A kiláncolt gladiátorokkal végrehajtott aréna harc. Kicsit ragacsos és töredezett - a vágás miatt - de azért lehet izgulni a fiúkért.
- Áruld el nekem, hogy a két főszereplő között mikor tudott kialakulni az a szerelem, ami a végén hajtja őket!
- Kit Harington hasa kockás. Csajok, lehet olvadni!
Pozitívum: Milla Jovovich-ot a férjecskéje (a rendező)
nem tette bele ebbe a filmjébe. Mondjuk, belegondolva, el nem tudom képzelni, miért nem ő kapta meg az anyuka szerepét?
A film egyetlen igazán értékelhető pontja, ami nem teljesen klisés, az a befejezés. Csodálom, hogy ebben a formában meg merték lépni, ami viszont hozzátesz az élvezeti értékéhez.
50%
Miért? - Mert a film egyetlen klisé halmaz, szinte nélkülöz minden eredetiséget és realitást.
A 3D-t pedig nem tudom értékelni, hiszen nem olyan változatban láttam. Amúgy sem szeretnék egy filmet csak azért szeretni, mert a pofámba csapódik a vászon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)