Novella: A hídon (2005)

A lány a híd közepén állt. Lefelé bámult, az alant kavargó fehér ködbe. A fiú az autóban maradt. Zavartan dobolt a kormányon. A zene erőteljesen dübörgött a hangszórókból. Senki sem tartózkodott a közelben.

      A fiú sértetten bámult előre, keresztül a szélvédőn, bele a semmibe. Sötétedett.

A híd két végén álló szürke póznákon bekapcsolták a lámpákat. A halogén halkan duruzsolt.

A lány, fázósan magába karolt. Amit közölt a fiúval, cseppet sem volt ínyére a másiknak, sőt, kihozta sodrából. A lány a legféltettebb titkát osztotta meg a társával, ám az ahelyett, hogy vele örült volna, kikelt magából és megsértődött. A lány finoman tudatta a fiúval; terhes. Támogatást és szeretetet áhított, de értetlenséget és ellenségességet kapott. Már bánta a pillanatot, hogy szóba hozta.

A fiú kétségbe esett. Alig múlt húsz. Mindenre éretlen volt. Apaságra, családi életre, és még a kapcsolatára is. A feje lágya nem nőtt még be. Az ágyba bújni, ahhoz értett, de azon felül semmit nem ért.

A lány mind jobban elkeseredett. Benne pozitív gondolatok kavarogtak, de mivel már ismerte a másik véleményét, elhagyta a jókedv. Alig egy perce még az autóban üldögéltek, nevetve, vidáman.

Rick megállt a híd közepén. A rádióból kemény rock áradt ki, megtörve a szürkület csendjét. Sarah mosolyogva nézte a fiú profilját. A sápadt fényben idegennek tetszett a fiú arcának határozott éle. Sápadt bőre szinte világított. Orra hegye csillogott, száját beharapta. Abban a pillanatban a lány nagyon szerette. Három hónapja jártak.

Rick elfordította a kulcsot a zárban. A motor dohogva leállt, a zene elnémult.

Sarah felé fordult. Szemében mohóság játszott a kéjjel.

• Itt sosem jár senki. Megtennéd nekem?
• Tessék? - kérdezte a lány zavartan. Tett már ilyet, és élvezte, de nem a szabadban, ahol bárki megláthatja őket.
• Úgy érted, tegyem meg.

Rick bólogatott. Keze az övére csúszott. Kioldotta a szíjat, két ujjal, és kikapcsolta a gombot.

• De előtte mondani szeretnék valamit. - szólt a lány.

Rickkel megfordult a világ. Mintha a lány veséjébe látott volna, megfeszült, gyomra pedig görcsbe rándult.

A lány ebből semmit sem vett észre. Folytatta, amit elkezdett mondani.

• Azt hiszem, kicsit komolyabban kellene kezelnünk a kapcsolatunkat. Terhes vagyok.

Rick vágyai olyan gyorsan lohadtak le, mint egy tehervagon, amikor leszaladva a sínről az árokba fordul. Heréi összezsugorodtak, mint két apró mazsola. Egyetlen, durva kérdésre futotta elfúló tüdejéből.

• Megörültél?

Sarah arcán rózsaszín pír futott végig. Ha pofon vágják, az sem fájt volna jobban.

Feltépte a kocsi ajtaját és egy lendülettel a híd korlátjánál termett.

Rick nagyon rosszul lett. Ezer kérdés villant az agyába, és a felére sem tudta a választ. Alig múlt húsz, és nem érezte magát érettnek. A jövőjét olyan homályosan képzelte el, mint a szélvédő előtt elterülő látványt. Amiben biztos volt, az annyi volt, hogy nem érezte magát készen egy gyermek felnevelésére.

Még gyerek volt ő maga is. Visszakapcsolta a zenét, hogy elnyomja a gondolatait.

Sarah vékony ujjai rákulcsolódtak a korlát hideg fémjére. Vastag zománcréteg simult alulról a kezének. Sokszor átfestették már a vasat. A rozsda itt-ott kikezdte. A szél szemtelenül az arcába vágott. Haja zabolázatlanul kavargott ovális arca körül. A könnyek csípték a szemét.

Rick koncentrált a rádióra. A zene néha segített, hogy ne vesszen el a gondolatok áradatában. Eddig azt hitte, szereti a lányt, de amikor az kiugrott a kocsiból, tudta, hogy gyűlöli. Tanácstalanul verte az ütemet a műszerfalon. Nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Menekülni akart a világból, a lehetséges felelősség elől. Nem tudta, mit akar Sarah, de abból, ahogyan közölte vele a hírt, úgy vélte, a lány meg akarja tartani a kicsit. Rick ezt nem akarta. Minden porcikája tiltakozott az események sodra ellen.

Három hónapja jártak. Sarah nagyon kedves volt, de Rick inkább csak a kedvét lelte benne. Kettejük közül a lány ragaszkodott jobban. Szülei elváltak, és alkoholista anyjával élt együtt. Rick szülei tehetőseknek voltak mondhatók, bár a gazdagtól messze álltak. A városban mindenki ismerte őket.

Sarah-t nem. 
Fél éve költöztek a városba, apja elől menekülve. A férfi, anyjához hasonlóan szerette az italt, csak ő verte is a lányt, az anyjával ellentétben. Az anyja legalább nem lett erőszakos, ha ivott.

Rick a lány felé fordult. A hátát látta. A kabátot cibálta a húzat, ugyanúgy, mint a lány haját. Máskor szívesen túrt a gesztenyebarna fürtökbe. Szerette szagolgatni a lány haját, vagy csak egyszerűen az ölére húzta a fejét.

Sarah ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta a korlátot. A csalódottság legyűrte, megtörte. Eleredtek a könnyei. Elhagyta az ereje. Összecsuklott.

Rick szenvtelenül nézte a lányt, amíg az leroskadt a földre. Még csak meg sem próbálta vigasztalni. Az egoizmusa legyőzte. Csak magára tudott gondolni. Végül, mivel a nap már eléggé elbújt a látóhatár szélén, kilépett a kocsiból.

A lány mellé sétált, aztán mellé guggolt. Keze bizonytalanul a lány térde felé tévedt, de nem merte megérinteni, mert tudat alatt ezzel is azt remélte, hogy meg nem történté teszi az eseményeket. Ostoba gondolat egy húszéves fiú elméjéből.

• Jól vagy, Sarah?
• Hagyj békén.
• Hazaviszlek.
• Nem kell.
• Hazaviszlek.
• Nem. Hagyj békén.

Rick kifogyott a mondandóból. Felállt és beült a kocsijába. Beindította a motort. Savanyú arccal bámult körbe.

Gyorsan sötétedett.

Letekerte az ablakot, és utoljára kiszólt a lánynak.

• Ne csináld ezt. Gyere velem. Meg kell beszélnünk a dolgokat.

Sarah ráemelte könnyáztatta arcát.

• Olyan vagy, mint a többiek. Nem szeretsz. Sohasem szerettél. Nincs miről beszélnünk.
• Megérthetnél engem is. - könyörgött a fiú. - Fiatal vagyok egy család alapításához. Nekem nem kell gyerek. Élni akarok.

Sarah elnevette magát.

• Élni? Na, tűnj el innen.

Rick nem tudta, mi a helyes ebben a pillanatban. Legszívesebben felhívta volna az apját, hogy tanácsát kérje. Az öve még mindig kioldottan tekeredett a derekára. Megigazította.

Sarah kiegyenesedett. Leseperte ruháját, majd megigazította a ruháját. Dacosan bámult a fiú arcába.

• Hord el magad.

Rick lenyelte, amit mondani akart. Elfordítva a kulcsot beröffentette a motort. Elgurult a lány mellől. Kopott autóját elnyelte a sűrűsödő köd. A zene foszlányait még vissza-visszahordta a szél.

Sarah megfordult.

• Élni akarsz? - kérdezte a semmibe üvöltve. - Adok én neked életet.

Ezzel átemelte lábait a korláton, és a mélybe vetette magát.

Found Footage: V/H/S (2012)

V/H/S (2012)

Rendezte: Sokan... Megtekinthető az imdb oldalán...

A Found-Footage speciális filmes műfaj. A legtöbb esetben, amatőr felvételekből összeállított, dokumentumfilmre emlékeztető jellegű elmesélése egy általában hihetetlen, valóságosnak mondott - pl. a reklámokban azt sejtetik, hogy amit látsz, megtörtént - de hamis történés. Ezért a rövidítése nálam csak simán FF, ami nem azt jelenti, hogy found-footage, hanem Fake Fuck, ami kb. nálam egyenlő a kamu-baszással, ami annyit tesz, felizgatnak, de átvernek... Fake Fuck!

Mert az FF filmek átverések. Mesterségesen elkészített képsorok, többnyire mesterien megszerkesztve, patikamérlegen adagolva az információt, amelyből összeáll végül egy hihetetlen esemény, látnivaló, történet.
Az FF filmek főleg kézi kamerával készülnek, a szereplők által. Valaki fogja a kezében, esetleg a homlokára, gomblyukba szerelt kamerán rögzíti a tartalmat. Azután van FF, ahol már ezt variálják egyéb kamerák felvételeivel, pl. térfigyelő rendszer, autóba telepített kém kamera, stb.
A lényeg, hogy elvileg valóságos eseményeket látunk. Ebből építenek fel egy fiktív történetet.
Az FF éppen ezért, a nézőt erőszakosan az eseményekbe rángató mivolta miatt - mert olyan, mintha tanúi lennénk valaminek - többnyire a horror és a sci-fi, az abszurd világába viszi a nézőt.
A kamera rángatózik... hirtelen vágások... szemcsés kép... töredezett időrend... esetleg egyéb maradék felvétel, amely "véletlenül" láthatóvá válik... bizonytalan lezárás. Ezek mind jellemzői lehetnek az FF-nek.

Found-Footage filmek a wikipédián. Angol szószedet, ettől függetlenül segít elmélyedni a témában. Ha végiglapozunk a címek között, kitűnik, hogy ezek a filmek zömükben a fantázia világába kalauzolják a nézőt. Ez különbözteti meg őket a dokumentum filmektől. Szóval a jelleg hasonló, épp csak a tartalom más. Az FF filmek lehetnek áldokumentum filmek. Ilyenkor a "megtalált" felvételeket összevegyítik egyéb felvételekkel, amelyeken esetleg fekete doboz felvételt hallhatunk, vagy egy a filmben fellépő témában szakértő személy szól hozzá az eseményekhez, melyeket látunk. Van FF film, amely végig csak az eseményt rögzítő képsorokat mutatja, lineárisan (Ideglelés), de van olyan is, amit "sorrendbe vágtak", felduzzasztottak egyéb, témához kapcsolódó képsorokkal, visszatekintésekkel (The Bay).

Az egyik első, jegyzett FF film a "Büntetés Park", melyben egy csapat hippit kergetnek meg a rend őrei egy sivatag közepén. Történetében már ez a film is elrugaszkodott a valóságtól, pedig speciális effektet nem tartalmaz. Egy évtized múlva az olasz realisztikus horror egyik legismertebb darabja, Cannibal Holocaust, használja fel a FF-et, egyfajta film a filmben koncepció keretein belül: Egy dokumentumfilm készítő csoport felvételeit találják meg a dzsungelben, amely megtekintése után megtudjuk, mi történt az eltűnt forgatócsoporttal. A fél elkészülte után rengeteg botrány főszereplője lett, a jól kezelt FF miatt. Az akkori, egyszeri néző nem készült fel az új stílus befogadására, rosszul értelmezte a látottakat, ezért elfogadta a látványt. A rendező, Ruggero Deodato tudna erről mesélni; ami azt illeti, a film rendezői kommentárjában mesél róla, milyen támadásoknak lett később kitéve a mozija miatt.

A V/H/S az FF műfajon belül szkeccsfilmnek tekinthető, mivel a film több, egymástól élesen különálló történetből áll, kevés kapcsolódási ponttal. Az egyik, a kerettörténet, ami összefogja a látottakat, a másik, hogy az összes FF epizód, egyetlen "gyűjteményből" kerül ki. Mintha egy ilyen kisfilmeket gyűjtő, egyfajta mozi fetisiszta válogatásából szemezgetnénk.

Van itt fiús bulit taccsra vágó női szeráf, leszbikus szerelmespár, gyilkossági hajlammal, vagy egy áldozati szertartásba botló részeg csürhe.
A történetek koherensen építkeznek, ezért sokszor mellékesnek tűnő bevillanások, apró részletek később, az egész megértésében fontosak lehetnek.
A V/H/S-t különálló filmélményként tagolt, töredezett mivolta miatt nem lehet nagyfilmként értékelni, ám mivel a legtöbb FF történetben tényleg nincs több szufla rövidfilm epizódnál, a szegmensek egyébként élvezhetőek, szórakoztatóak. A rendezők - voltak nyolcan - igyekeztek színesíteni a látottakat azzal, hogy kihasználva a technika adta lehetőségeket, többféle perspektívát használtak fel: szemüvegbe épített kamera, webkamera, stb. így igyekeztek ébren tartani az érdeklődést. A képsorok egyetlen komoly hátránya talán a realitás közeliség miatt ideges kamerarángások lehetnek.

Sajnos ez azonban az FF filmek egyik idegesítő velejárója. Igaz, ahogyan fejlődik a technika és a magánszférában található kamerák, felvevők minősége, lassan elhagyjuk az ilyen témájú filmekből ezeket a gyerekbetegségeket, mint a remegő kép. El is kell, hiszen a néző egy idő után immunitást fejleszt ki magában, a látottak miatt. Pont úgy, ahogy a modern világban már felszisszenünk, ha egy horrorfilm azzal az amatőr fogással él, hogy a szereplők azért nem tudnak segítséget hívni a telefonjukon, mert nincs térerő. A legtöbb esetben ezt már nem hisszük el. Az FF filmeknél a helyzet ugyanez; ha túl sok a "lényeget" nem mutató képsor, nem leszünk vevők a filmre, mert a néző, ha már "dokumentumról" van szó, látni akarja azt. Különös tekintettel arra, amit a rendező nem akar láttatni. (És ilyenkor szokták igénybe venni az utómunkát, a számítógép trükköket.

Mindenképpen látnod kell a filmet, ha szereted a műfajt. 2013-ban jött a folytatás és mivel van még benne kraft, várhatóak további részek.

A V/H/S azonban jól lavíroz...
70%

Alant videodrome véleménye, videóban:

Sorozatok: Mob City (2013)

Sorozatok: Mob City (Kezdés: 2013, de a folytatás még kérdéses)



Miután Frank Darabont kreatív összeférhetetlenség okán menesztve lett a "The Walking Dead" showrunnere szerepkörből, átnyergelt a TNT channel-hez, ahova átmentette néhány színészét a zombies sorozatból és elkészített egy hasonlóan nívós, filmélmény szerű kaleidoszkópot, ezúttal a negyvenes évek Amerikájáról, bemutatva a nyakkendős bűnözők és lepukkant rendőrök világát. Hogy lesz e folytatása a 6 részes képeslapnak, jelen idő szerint a jövő zenéje, ettől függetlenül a "Mob City" első évada kalandos szórakozás azoknak, akik a.) szeretik a negyvenes években játszódó kosztümös filmeket ill. b.) akik rajonganak a karakterközpontú, viszonylag lassú felépítésű, krimi-drámákért.




Joe Teague (Jon Bernthal) átlagos rendőr, ami az észbeli képességeket illeti, ugyanakkor átlagon felüli képessége van kiosztani egy nagy verést az arra érdemesnek, vagy éppen állni azt, ha ő kapja. Ügyei felgöngyölítésénél nem éppen az esze dominál. Csapatán belül némi tiszteletet azzal tudott kivívni magának, hogy ha komoly zrí van, ő az első sorban található meg, nem bujkál a többiek háta mögé. Homályos katonai múltjáról apró információ morzsákból rakjuk össze egy belül megtört, de krízis helyzetben hidegvérrel döntő és működő férfi lélekrajzát. Volt szerelme zsarolási ügybe keveredik. Joe rövid időn belül az események közepébe csöppen és bár a rendőrség érdeklődését is felkelti a város egyik komoly bűnözőjét érintő ügy, Joe amolyan magányos farkasként kezelve dolgait, szépen lassan beleássa magát a problémák mélyére. Egy idő után pedig kérdéses, hogy sikerül e életben maradnia és életben tudnia barátait, kollégáit, szeretteit.

Edward Burns (Ryan közlegény megmentése), Robert Knepper (A szökés, Hősök), Milo Ventimiglia (Hősök)

Bugsy Siegel (Edward Burns) kegyetlen, öntörvényű maffiózó. Kezelhetetlen ember, aki saját maga alatt vágta a fát, szembe ment bárkivel, hogy céljait elérje. Egyik terve, hogy miután 1931-ben Nevada állam igent mond a szerencsejátékra, Bugsy előre látva a jövőt, egy kaszinó-város tervez a sivatag közepére. Tervei veszélybe kerülnek, amikor kiderül, hogy egyik gyilkosságáról felvételek készültek, melyek a bíróság kezébe kerülve, azonnal kivonnák a forgalomból. Történetesen a zsarolónak köszönhetően Joe, a rendőr és Bugsy útja keresztezi egymást. A többit pedig látni kell. Néha a történelem és a film messzire elkerüli egymást, azonban a film élvezetén ez mit sem ront, hiszen nem a történelem lecke, hanem a szórakoztatás a lényeg.

Frank Darabont stílusos direktor. Képes mozit varázsolni a tévé képernyőjére. Ráadásul tud jól választani témát, ezért egyelőre úgy tűnik, amibe belenyúl, az a nézőnek szórakozás. A "Mob City" például még azoknak is érdekes lehet, akik nem vonzódnak a bűnügyi filmekért, vagy a kosztümös darabokért. Darabont filmje köszönhetően a kellő figyelemmel kiválogatott stábnak, visszarepít minket a múltba. A fényképezés minősége hozza a "The Walking Dead"-nél megszokott szélesvásznú érzést. A zene tökéletesen illeszkedik a képek alá, a színészek pedig egytől egyig remekek.

Hogy lesz e folytatása a 6 epizódos etapnak, egyáltalán nem biztos, hiszen Joe története nagyjából le lett zárva - persze kiskapu akad. Addig is, megtekintésre csak ajánlani tudom a sorozatot.

Figyeld:
- A filmbeli lövöldözések és leszámolások gyönyörűen vannak felépítve, fényképezve és többnyire lassítva. A hangkeveréssel olyan, mintha mi is a helyszínen lennénk. Ezek mellett még realisztikusak is.
- Rengeteg ismert arc köszön vissza, más sikeres sorozatokból. El sem kezdem felsorolni.
- Simon Pegg kivételesen nem humorizál. Illetve mégis, de nem úgy...
- Jon Bernthal mint Shane a "The Walking Dead"-ből, nem tudta sokáig élvezni a sorozat sikerét, amiért most Darabont itt kárpótolja. Megérdemelten. Bernthal eszméletlenül jó a vert verőlegény szerepében.

80%

Ha ezt látod, egy gödörből felnézve... baszhatod.

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Rendezte: Penny Marshall





"- Nekünk csapatnak kéne lennünk! Nem?
 - Nem! Neked anyának kéne lenned, nekem pedig gyereknek!"

Vannak filmek, amik valahogy a szívünkben helyet alakít ki, akár a kutyus a pokrócon. Nekem többek között ilyen kedvenceim a "Kramer kontra Kramer", az "Ez a fiúk sorsa" vagy jelen filmünk, a "Fiúk az életemből". (Az már más kérdés, hogy mindhárom film a csonka családokról és gyermekekről szól én pedig "csonka" család gyermeke vagyok, de a pszichológiába nem mennék bele...)
A "Fiúk az életemből" jelenidőben az anyukáról, Beverly (Drew Barrymoore)  és kissé, tőle elhidegült fiáról, Jasonról (Adam Garcia) szól, akik afféle road movie keretei között flashback-ekben megidézi, hogyan jutottak a kocsi első ülésére. (A film címe pedig utalás arra, hogy a múltban mit csinált hősnőnk a fiúkkal a kocsik hátsó ülésén.)

Sok köztük a feszültség, de végül apa megenyhül.

Beverly első könyvét szeretné kiadni, amihez engedélyt kell kérnie, a könyvben cseppet sem hízelgően megfestett első komoly szerelmétől, Raytől (Steve Zahn) akinek fiát köszönheti. Beverly bár életének nagy részét kocsikban töltötte, ő maga nem képes az utat végigvezetni. Fia, éppen kirepülni készül a szárnyai alól és, hogy kicsit tompítsa a fájdalmas elválást, vállalkozik rá, hogy célba juttassa.






"- A lányom egy riiibanc!" A lányom egy RIBANC!"


Miközben a két, egymástól külső szemlélő számára elhidegült ember alatt elszaladnak a mérföldek, a néző vissza-visszautazik a múltba és Bev életének fontos állomásainak lehetünk tanúi. Így lassan megismerjük a lányt, majd nőt, aki kezdetben szeleburdi csitri, később pedig, mire fia felcseperedik, egy kissé kiégett, az életbe belefásult, de komoly írói vénával megáldott, első könyves író nő lett. Megismerjük kétségeit, álmait. Családját, azon belül főleg rendőr apját, (James Woods) aki főleg támogatja, máskor pedig szégyenkezik miatta. Látjuk örök-bari kapcsolatát gyerekkori barátnőjével (Brittany Murphy - R.I.P.) aki szintén nem egyszerű eset. Végigizgulhatjuk kapcsolatát a széltoló, legbelül mégis aranyszívű, másrészt férjnek alkalmatlan Ray-el. Közben állapotos lesz Jason-nel, megszüli, neveli, amennyire tőle telik, igaz, neki magának szintén még szüksége lenne nevelésre. Azután látjuk, hogy tanulni szeretne - kellene neki, hiszen van tehetsége az íráshoz - de a sors valahogy ellene dolgozik. Mikor már lehetősége lenne kilépni a kisvárosi életből és beleugorhatna az egyetemisták világába, puff, kap egy gyomrost. Szóval nem egy szerencsés csajszi.

Fay és Bev, a legjobb barátnők

Penny Marshall 2001-ben rendezte ezt a szívhez szóló, kedves filmet és azóta nem forgatott mozit, csak televíziónak dolgozott. Sajnos. A "Fiúk az életemből" nem dráma, nem komédia. Keserédes a javából. Kicsit tévéfilmes, kicsit lassú, kicsit "könnyű". Mégis, ha valakit elkap a hangulata, annak maradandó emlék lesz. Másnak pedig egyszer nézős Hallmark matiné.




"- A nők imádnak megbocsátani..."


Érdekesség, hogy a filmben Drew Barrymoore alakítja Adam Garcia édesanyját, ami azért bravúr tőle, mert két évvel fiatalabb a színésznél. Ez azért lehetséges, mert Garcia elképesztően kölyökarcú legény. Azért a sminkesek nem vitték a munkát túlzásba, ezért a korkülönbség, illetve annak hiánya kissé zavaró lehet.

A film harmadik szereplője...

... az autó.

Külön emlékezetes Brittany Murphy azon jelenete, amikor eljátsszák Barrymoore-ral, hogy amaz, hogyan jelenti be otthon, hogy terhes. Murphy tíz másodperce nagyon aranyos.
A film rajtuk kívül tele van remek karakterekkel és karakterszínészekkel. Csak ajánlani tudom.
Beverly amúgy nem kitalált személy. A film a forgatókönyvet és a regényt jegyző igazi Beverly Donofrio-tól származik, aki önéletrajzát nyújtotta át ebben a filmben.

Sokak szerint biztos nem ér annyit, de többszöri megtekintés után: 70%

Figyeld:
- Rosie Perez (Zsákolj, ha tudsz!)
- Lorraine Bracco (Nagymenők)
- Maggie Gyllenhaal (A sötét lovag)
Három remek színésznő, akik itt csak villanásnyi szerepet kapnak!

media addict.hu: Könyvkritika
anheszenamon.blogspot: Könyvkritika
cspv.hu: Filmkritika
wikipédia: Beverly Donofrio

3 nap a halálig - 3 Days to Kill (2014)

3 nap a halálig - 3 Days to Kill (2014)

Rendezte: McG

Mi van ezzel a rendezővel? Az elborult két Charlie angyalai film és egy unalmas Terminator film után olyan, mintha elszállt volna a harci kedve. Filmjei egy "földközelibbek", földhöz ragadtabbak. A Luc Besson ötletéből rendezett, Kevin Costner szinten tartó akciófilm alig emlékeztet azokra a vizuális orgiákra, amiket a rendező még olyan közepes komédiában is meg tudott mutatni, mint a "Kémes hármas". Ethan Renner, volt CIA-s ügynök utolsó feladata átlagos akciófilm. Az egyetlen, ami a hihetetlen szint fölé viszi, az a már unásig ismert Luc Besson klisé: a haldokló főszereplő a munka elvégzéséért kísérleti szérumot kaphat, ami, ha jól működik, további extra bónusszal turbózza fel, hogy szerettei között főzőcskézhessen. Ezért már érdemes élni...

Ethan Renner (Kevin Costner) utolsó munkája balul sült el. Társait szarrá lőtték, csonkolták. Ő maga alig éli túl a támadást, amit gyakorlatilag ők kezdeményeztek. A kivégzésre váró ellenfél jól felkészült. Ethan tüdőbetegsége sem tett sokat hozzá a leszámoláshoz. Azért az albínó lábába még beküldött egy skúlót.
A köhögéséről kiderül; áttétes és halálos. Itt az ideje lezárni a családi élet kérdéseit. Mivel Ethan egy apuka és kamasz lánya, Zoey (Hailee Steinfeld) pedig kezdi szárnyait bontogatni. Kötelező mellékszál a mufurc kamaszlány és titkolózó apuka összemelegedése. Ebben segítségükre van a forgatókönyvíró, aki nem erőlteti meg magát, ha generációs ellentétek megfestéséről van szó. Zoey csak a felszínen elutasító. Néhány szerencsés véletlen és pár jókor elsütött apai poén fagylalttá lágyítja kicsi szívét. Azért még próbál apu elleneskedni, de nem jön neki össze. Anyuka szintúgy (Connie Nielsen) Például leányzó a szokásos módon letiplizik bulizni. Apu teper utána és milyen jól teszi, hiszen a több ezres tömegben pont az ő leánya az a szerencsés, akit pár suttyó berángat a mellékhelységbe. Apu először a beengedős nehézfiú lábujján végez akkupunktúrát pisztoly golyóval - szerencsére egyetlen ember vigyázza a bejáratot, kidobó meg bent nincsen már - azután beszédeleg a dupla 0-ásba és a kemény tökű srácokból puha pöcsöket varázsol. Lányát hopsza karba és senki nem áll elé, hogy pedofil maci, hova viszed a sunácskát?

Másik vonalon tudomást szerzünk egy eszméletlen dögös CIA ügynökről, Viviről (Amber Heard)  - megismerni nem fogjuk a filmidő alatt... sajnos, mert a lába nagyon jó - akinek feladata kicsit megzsarolva, motiválni a haldokló Ethan-t. Mindezt egy - bekerülő sci-fi vonal - vodkával jól kooperáló kísérleti szérummal. Nem tudom, mennyit fizetett a gyógyszergyár a CIA-nak, hogy még tesztelgetés alatt álló vakcinájukat az ügynökség legjobb veterán ügynökén próbálhassák ki. Ott is valaki valakinek az ismerőse... Amúgy érdekes, hogy Ethan nagyon fontos... roppant fontos... mégis, egyedül engedik akciózni. Semmi háttér kockák, beömlesztve valami lesötétített baszom nagy kisteherbe, se egy akció után eltakarító. Biztos, a CIA-s bagázs emlékszik legutolsó akciójára és, hogy egyedül lábalt ki a szarból, ezért nem túl jó ómen vele bandázni. Gondolom. Másrészt visszatérve Vivi-re: Képzeld el, hogy a CIA vezetősége rábólintott arra, hogy a legjobb ügynöküknek a parancsokat egy olyan szöszi adogassa, aki egyedül jobban néz ki, mint az elmúlt 10 év Playboy címlap lányai és kora valahol Ethan lánya és 25 között van. A haja, sminkje ruhája pedig egyenesen "A nagy Gatsby" női szereplői. Hihető nem. Már Jodie Foster átlagos külseje sem volt egyszerű "A bárányok hallgatnak-ban", de ez... Ilyen dögös nőt esetleg az ellenség táborában bírnék elképzelni, mint szabaduszó bérgyilkos. Félmeztelenül. Vivi-re egyetlen magyarázat van: Costner szürkölő sármja már nem elég a harmincas férfi nézőknek és mivel csöcs nincs a filmben - vagy nem emlékszem - kellett mellé valami szemkápráztató parasztvakítás. Pl. nekem.

Azt sem értem, hogy az olasz csávót miután haza viszi és vallatja, majd elengedi, az miért nem küldi rá a teljes hadseregüket, hiszen megvan a lakcíme. Mondjuk, hasonló filmekben már unásig láttuk, hogy a főszereplő hazaér, lakótárs, szomszéd, családtag lemészárolva és van plusz motiváció a bosszúra.
Mindegy, hisz egy Luc Besson filmben nem kell feltétlenül keresnünk a logikát.

Közel két órás, közepes tempójú, kevés humorral, sok franciával operáló egyszer nézős akciófilm. Néhány akció jelenet egészen tisztességes, valahogy mégis olcsó szaga van a filmnek. Egyik fő ellenfél szerepében pedig egy olyan karakteres arcot láthatunk, akit egy Medve Zsidó nevű briganti szarrá kalapált a baseball ütőjével. Jelentem, túlélte.

A filmben viszont "elrejtve" pár jelenet, ami hangulatban, kicsit zenében és látványban megidézte számomra a "Szárnyas fejvadászt". Ne kérdezd már, hol, mert aludtam egyet a filmre és alig emlékszem valamire... Ha megnézed, tudni fogod.

Kérdés: - Valaki sejti, hogy a film címe mire utal???
Mi az a 3 nap? Oké, mostanában láttunk olyat, hogy "A következő 3 nap", ám ott annak volt értelme, funkciója. Itt viszont a betegségének lefutása több hónap, az akció időtartama nem behatárolható, stb. Miért pont 3 nap?

50%
Alatt.

Nyakamba szedném a lábait... (Amber Heard, szexuális csalétek)

Csupán pár sorban 2.

Kettős látás - Double Vision (2002)
A misztikus tajvani gyilkosság sorozat felgöngyölítésére kevés a helyi erő, Tony Leung Ka Fai, nem rossz üzleti érzékkel bevonják az amerikai karakterszínészt, David Morse-ot is, hogy az angol nyelvcsalád vevő legyen az "Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisát" megidéző, nyomott hangulatú filmre. Morse szerepeltetése büdösen klisés, kb. valahol mint Andy Garcia a "Fekete esőben". A filmben azonban van egy leszámolási jelenet, amikor a rendőrök gyanútlanul besétálnak a vallásos mészárosok templomába. Ott felszabadul némi feszkó. Összességében egyszer nézős keleti thriller. 50%

Ráébredés - The Awakening (2011)
Rebecca Hall, akinek álla kétszer akkora, mint más színésznőké, az első világháború után kamu médiumok leleplezésére esküdött fel. A rendőrség többnyire segít neki, de legújabb megbízatása egy bizarr fiúnevelő intézetbe vezeti, ahol Agatha Christie módjára leplezi el a titokzatos szellemtörténetekre hivatkozó riadt kölyök populációt, míg végül a saját múltja köszön vissza a tükörből. Semmi sem az aminek látszik és félelmetes, ha egy szellem babaházzal játszik. Vajon mennyire nyomható el a gyermekkori lidércnyomásos emlék? 50%

Derült égből fasírt 2: A második fogás - Cloudy with a Chance of Meatballs 2. (2013)
Nem indokolt animációs film folytatás, amely ripacs színes, de fárasztóan kiszámítható és nem család barát módra infantilis történet. Bárki a célközönség, nehezen képzelhető el, hogy másnap emlékezni fog az életre keltett élelmiszer-állatok kalandjaira, mert hiába túlmozgásosak a szereplők, ha összességében az események unalmasak és nem nagyon viccesek. Abszolút csalódás. 30%

A Haunted House (2013)
Marlon Wayans-nak már nem volt elég a "Horrorra akadva" franchise, beleugrott egy másik komédia sorozatba - hiszen már készül a folytatása ennek a kiszámítható, unalmas komédiának, amelyikben talán ha két jó pillanat található, miközben szolgai módon megidézi a paranormális tevékenységekről szóló kis költségvetésből hatalmas dollár-igényre duzzadó szellemes sorozat első részeit. A felépítés egészen jó koppintás, leszámítva, hogy szétesős a film és túl kevés poént sikerült beleszuszakolni az egyébként hosszúnak tűnő játékidőbe. Főhajtásnak jópofa, önálló filmnek gyatrus. 30%

Jégvarázs - Frozen (2013)
Rózsaszín bájos lány testvérpár x-men problémákkal küszködő idősebb tagja megöli a bulit majd hisztis picsaként felvonul a hegyre, ahol más megfagy vagy felzabálják a farkasok, és új életet kezd IKEA-t megszégyenítő egyszerűséggel felhúzott álomkastélyába. Húgi - mivel a megfagyott hangulatért nagy mértékben felelős - utána indul, hogy szent legyen a béke. Közben a férfiak mellékesen asszisztálnak az egymásra találáshoz. Nem túl fifikás mese, kellemes dalocskával, amely megidézi a klasszikus Disney szellemiséget. 55%

Once Around - Az igazi/ Egyszer fent... (1991)

Once Around - Az igazi/ Egyszer fent... (1991)

Rendezte: Lasse Hallström



Nem csak blockbustereket és agyon hype-olt filmeket szoktam megnézni. És nem csak horrort. Lasse Hallström filmjébe tök véletlenül botlottam bele. Néha nézegetem a kedvenc zeneszerzőim munkáit, amiket összegyűjtöttem a gépemen. Azután ellenőrzöm az imdb-t, hogy van e olyan, amiről lemaradtam. Azután megpróbálom megszerezni. Nem rendelem meg, hanem "levadászom", ami csúnya dolog, ellenben nem kerül annyiba, mintha minden filmzenét eredeti cd-n birtokolnék. Oké, szemét vagyok.
Másrészt meg filmekre is vadászom és ha van olyan, amelyikben minimum kellő számú híresség szerepel, vagy egyéb okból érdeklődésemre tart számot, azt szintén megnézem.

Így botlottam bele a magyarságban két címfordítással büszkélkedő "Once Around" című keserédes filmdrámába. Inkább dráma, mint komédia, hiszen főleg a karaktereken van a hangsúly és a szituáción. Lasse Hallström egyébként sem a harsány kacagásos mozik rendezőjeként ismert. A filmet fél szemmel kísértem, de azért lehetett követni.

Holly Hunter, Richard Dreyfuss

Renata Bella (Holly Hunter), nem kis család sarja, így amikor kiderül, hogy udvarolja, aki hosszú időn keresztül járt mézes bödönjére végül nem akarja magának az állandó éléstárat, sokan támogatják, hogy valósítsa meg önmagát. Bellának ez olyan jól sikerül, hogy munka helyett végül egy nála vagy kétszer öregebb udvarlóval tér haza. A család kezdetben viszonylag türelmesen fogadja a túlpörgetett és ezért néha irritáló Sam Sharpe-ot (Richard Dreyfuss), de mivel a milliomos közelebb áll korban a szülőkhöz, mint az édes kislányhoz, nem kevés feszültség gyűlik össze a családtagokban, hogy végül megvárna a megfelelő pillanatot, kirobbanjon. Sam pedig partner abba, hogy ez így legyen, még akkor is, ha isteníti Bellát, nem csak prédát lát benne, hanem az igazi szerelmet.

- Látod, az a vén kecske hajtott a lányunkra!!!
 (Danny Aiello, Gena Rowlands)

Apu (Danny Aiello) és anyu (Gena Rowlands) nagyon sokáig viseltetnek türelemmel a lányuk nem éppen hétköznapi választottja ellen. Kezdetben a család többi tagja szintén nemtetszését fejezi ki Renata-nak, de ő tárgyilagosan és szenvedélyesen védi szerelmét. Azután egy végső konfliktus után a Bella család rájön, mi a fontosabb nekik: nyugalom a lányuk nélkül vagy extrém szituációk megfejelve egy őrült vővel, és hirtelen szent lesz a béke. Sajnos, üröm az örömben, hogy közben Sam egészsége nem teszi lehetővé a filmek romantikus hosszú távú holtodiglan-holtomiglan-ját. Renata egy csöppséggel és pár millióval gazdagabban, de egyedül kell, hogy folytassa életét. Vajon megéri e neki? Mikor lesz újra kész odaadni a szívét egy másik férfinak?
Nem tudjuk meg, mert addigra a film magára hagyja a nézőt, egy végső, kissé giccses képsorral, mely emléket állít az elhunyt férjnek. Ha Renata élete kicsit érdekesebb lett volna, simán megér a film egy folytatást, amiben láthatjuk, mivé fejlődött szerelmük apró gyümölcse és merre tart Renata és családja. Nem ez történik.

Sam Harpe figuráját azonban nem lehet csupán annyival leírni, hogy ő egy túlpörgetett és irritáló milliomos. Sam bár élete delén jár, kicsit átlépve azt, belül egy szentimentális, magányos kisfiú, aki új családot szeretne magának. Nem csak egyetlen feleséget és egy babát, aki tovább viszi a génjeit, hanem egy komplett családot, annak összes rákfenéjével. Nem csak azért akar megfelelni Renata családjának, hogy áldást kapjon frigyükre, hanem azért is, mert bár üzleti tevékenységei révén hatalmas vagyont halmozott fel, nincs ezt kivel megosztania. Nem csak a feleségével szeretné, hanem annak hozzátartozóival egyetemben. Samhez türelem kell, de ha megérti az ember a motivációit, sokkal szerethetőbb karakterként emlékezünk majd rá, mint ami első nézésre számunkra kitűnik.
Renata pedig partner abban, hogy kiegészítse a nála idősebb férfi szeretethiányát. Nem által akár a családjának hátat fordítani, ha úgy érzi, kettőjük boldogsága legalább olyan erős kötelék lesz, mint ami eddig füzte családjához, testvéreihez.

Átlagos filmet kapunk, televíziós eszközökkel elmesélve, így szórakozásunk nem lesz tökéletes. Legalább a színészi játék kárpótol minket a szegényes kivitelezésért.

Nem ez Lasse Hallström legjobb filmje.
50%

Figyeld:
- A filmben fontos szerepet kap egy lágy nóta, a "Flying on the moon" Danny Aiello tolmácsolásában

Ha tetszett a film, látnod kell: "Kőkemény család" - hasonló beilleszkedési keserédes, hasonlóan halálesettel a végén, de még szerethetőbb karakterekkel!

A ritkán látott Laura San Giacomo, mint kishúg.

A filmhez "Az igaz" magyar cím sokkal jobban illik, mint a számomra értelmezhetetlen "Egyszer fent..." - Hacsak nem a főszereplő, Renata lelki állapotára akartak utalni vele. De annak meg nem sok értelme.