2014. február 17., hétfő

Száguldó bosszú - The Wraith (1986)

Száguldó bosszú - Interceptor - The Wraith (1986)

Rendezte: Mike Marvin






Tizenévesen láttam először, fekete-fehér, villódzó kék változatban. Egy mocsok gány minőségű videókazettán, zajos, hiányos narrátor szöveggel. Mindezek ellenére többször látnom kellett ezt a "csodát", hiszen a nyolcvanas évek végén - mikor a rendszer kezdett megváltozni - gyerekként annyit értettünk a világból, hogy az igazán jó, izgalmas filmek egyenesen Amerikából jönnek. Így amit lehetett, begyűjtöttünk a tengeren túlról és néztük. Sokkal toleránsabbak voltunk akkor, mint most. Talán mert könnyebb beszerezni a látnivalót, ezért, ha az nem ér el egy szintet - mondjuk imdb 2 csillag - akkor nem nézzük meg. Igazán fos filmeket annak idején pl. a hungarovideo illetve a VICO szállított országunkba. Közel sem az összes trágyát, hiszen barangolás közben ma is bele tudok botlani olyan címekbe, amikről sosem hallottam eddig.

A "Száguldó bosszú" nem ilyen.


Biztos a témájának és szereposztásának köszönhetően. Nagy siker volt a cserebere program keretein belül. Ebben biztos vagyok, mert emlékszem, milyen rossz minőségben voltunk képesek végigizgulni ezt a feleslegesen túlbonyolított bosszú filmet, amely ötvözte magában Stephen King Christine című munkáját és a kultikus képregényt, "A varjú"-t, amely nálunk valamiért holló fordítást kapott. Angol nyelvlecke igazán kezdőknek: raven=holló, crow=varjú, mégis, ha valaki "levarjúzza" Brandon Lee filmjét, felszisszenünk kicsit...



Vissza:
Keri Johnson (Sherilyn Fenn), a hideg kék szemű barna miniszuper, Arizona sivatagos közepén éldegél egy kisvárosban, ahol a helyi menő csávó, Packard Walsh (Nick Cassavetes) és agybeteg bandája illegális autóversenyekből igyekszik megélni, miközben a kretén Packard még udvarolgat közben a tőle halálosan félő lánynak. Packard igazi Casanova; ha épp nem tetszik neki valami, simán kést ránt bárkire, beleértve "élete szerelmét", Keri-t. Ha a film nálunk játszódna, valószínűleg a banda réztolvajokból állna, így viszont egy csapat keménykedő punk. Keménykedő, mert Packard-ot leszámítva mind gyáva férgek és nem mellesleg, ostobák, mint a segg.
A városkába megérkezik az új fiú: Jake Kesey (Charlie Sheen), aki valahogy az összes fontosabb szereplőnek halványan ismerős valahonnan. Miért? Mert a film előre haladtával kiderül, hogy Jake pár éve kissé más orcával, de közöttük élt, Keri-t dugta, amivel kivívta Packard haragját, majd végül megölték.
Nem végeztek túl jó munkát, mert Jake visszatért a halálból, megtámogatva új arccal, motorral és egy fekete sportautóval, amely versenyzésre született.


Sherilyn Fenn teste vetekszik a fekete Interceptorral.
Kitérő: Sok magyarázatot nem ad rá a film, hogy Jake vajon miért és hogyan tért vissza az élők közé. A tragikus kimenetelű versenyek után látjuk, hogy bizonyos fém alkatrészek vakító fénybe burkolva eltűnnek, látjuk, hogy az áldozatok az égő kocsi ellenére égésnyom-mentesek illetve amikor egyszer üldözik a kocsit, az három fénypontra bomlik, majd eltűnik a látóhatáron, akár a "Harmadik típusú találkozások" egyik jelenetében az idegen jármű. Most, hogy a fémalkatrész egyfajta trófea, vagy mi célt szolgál, nem derül ki. Az áldozatok fura állapota szintén nem kap magyarázatot, pedig elég lett volna, ha simán elégnek. Gondolom, ezek felesleges túlmisztifikálásai a történetnek.


Vissza:
Packard egyik embere versenyre hívja ki a fekete autót, pedig azt sem tudják, ki ül a volán mögött és szemlátomást a kocsi bármi más járművet állva lehagy. Mindegy, voltak terveik.
Kis kergetőzés után Oggie nevű alak felkenődik a sportkocsi oldalára és elpatkol. Packardék, akik elvileg egy jól működő és veszélyes banda, szinte szkeptikus vállrándítással írják le a fickót, mondván, hogy csak egy seggfej volt. Hát köszi!
Közben Jake - aki ahogyan sejthető, titkol valamit - kerülgetni kezdi Keri-t. Mint írtam, másodszor. Jake öccse a városban süti a hamburgert, ezért mellékszereplőként összehaverkodik a halálból visszatérttel és mivel Keri-nek szintén haverja, Packard folyamatos támadásainak elszenvedője. Packard vajon azt hiszi, hogyha a szerelme barátját szopatja, az imponál a lánynak. "Olyan gyökérre vannak írva ezek a karakterek!"
Lassan jön a második verseny, ismét kiesik egy felesleges bandatag - mind feleslegesek - és a seriff (Randy Quaid) beszáll a nyomozásba, fenyegetőzve, nagy garral, épp csak senki le sem szarja...
Közben a Jake szellem, talpig bőrben és támadó fegyverrel, tiszteletét teszi Packard domb teteji garázsában, ahol komótosan szarrá lődözi a helységet. A banda nyüszítő kutyaként menekül, egyedül Packard állja a sarat. A szellem viszont, bármilyen egyszerű és logikus lenne, nem lövi le a fejét a nyakáról, hanem... eltűnik.
Szóval, a banda, akik a puska láttán bokát lefosva menekültek, most némi unszolásra vadászni akarnak a sportautóra. Nem mintha eddig bejött volna ez a módszer.
Igen, a bandafőnök, Packard, még az embereit is bicskával fenyíti...
Felgyorsulnak az események. A szellem autó legyakja a garázst, egyedül Packard-ot és a szerelő Bozontost (Clint Howard) hagyva életben. Packard-dal még le akar számolni, Bozont pedig igazából nem volt benne a legyilkolásában, sőt, csak Packard megfélemlített csicskája.
A végső autós párbajból természetesen a szellem kocsi jön ki győztesen, ami előre látható és így sokat tompít a film élvezeti értékén. Már az első csatában ellövik a puskaport, amikor a két kocsi frontális találkozása után a füstből a fekete sporter sértetlenül kanyarodik ki. Ez olyan, mint műanyag késsel nekiugrani a Superman-nek. Sok értelme nincs, csak az öngyilkosság egyik kreatív formája.
Clint Howard itt nem teljesen gyűlöletes. 
Bozont az egyik verseny előtt bepillantást nyer a kocsi motorházába és már akkor néhány szóval ecseteli, hogy bármit is látott a kaszniban, az nem földi eredetű.
Igen... végig nem lehet tudni, hogy mi ez a szellem dolog. Félig olyan, mintha egy földönkívüli vette volna fel a megölt ember alakját és űrtechnikát alkalmazva, a bőrének előző tulajdonosának így szolgáltatna igazságot. Vagy maga a pokol ill. mennyország vetette volna ki a srácot magából, hogy bosszút álljon a gonosz lelkeken. Bármilyen koncepció alapján gyilkolja le volt ellenségeit, abba belefér, hogy a végén a nőt felültesse maga mögé a motorjára - a sportkocsit megkaphatja az öcsike - és elmotorozzanak egy szebb jövőbe.
Szóval a lezárás hepiend, szurkoltunk érte, mégis, nem felejthetjük el, hogy a főszereplő gyakorlatilag sorozatgyilkos, természetfeletti erővel megáldva.
Kicsire nem adunk. Az amerikai filmek nagy részéből úgyis az jön le a vászonról, hogy az elnyomott gyengét felmenti a büntetés alól, ha visszavág az ellenségnek, ha azok eléggé köcsögök. Mintha az erkölcsi kibúvó lehetne. Mindegy.

A film kellemes, kiszámítható másfél óra, szórakoztató akciókkal, pofán baszásra termett karakterekkel. Nick Cassavetes, amikor rárontanak a garázsban, szokatlanul nyugodtan várja ki a roham végét. Később, az Ál/Arc egyik rosszfiújaként már közel sem ilyen közönyös, amikor apartmanját lerohanják. Ott a szivárványdalra lövi szarrá a rendőröket, ügynököket.

Kérdések:
Packard embereket kényszerít bele autóversenybe és ha nyer, elveszi a kocsit. Nem tudom, de ott a rendőrséget a tulajdonos nem keresi fel, hogy azért ez nem így működik?
Keri, ha ennyire utálja Packard-ot, miért nem kéri a rendőrség segítségét vagy takarodik el egy másik államba? Szenveleg mellette, amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban. Szex nélkül...
Packard-ék vajon miből élnek, mert nem kemény munkából, az biztos. Ha autólopásból, akkor a seriff miért nem tudja őket lesittelni? Annyira azért nem kemény a banda.
Az a szellem az most mi? Holló... varjú nélkül jött vissza, Mad Max-es autóbemutatót tart, de mi áll mögötte? Vagy ki?
stb.
Forrest Gump felturbózott változata. Csak tudnám, azok a csavart fém szarok mit jelentenek?

Ebből a leírásból kiderült, hogy jóféle, nyolcvanas évekbeli agyatlan autós mókáról van szó.
Sherilyn Fenn-t most láttam egy másik filmben, a "Raze"-ben és megsajnáltam, annyit romlott a minősége. A testéjé. A csúcson ebben a filmben volt. A derekát pedig a Twin Peaks közben kezdte behízni...

65%

És végül a netről levadászott, Artic kiadó ősmagyar videokazetta borítója:
Régen ilyen silány minőségű borítókkal kínálták a filmeket. Sokszor lehet, hogy pont egy ilyen szar miatt nem néztünk meg egy jó filmet.

Szeretted ezt a filmet és újranéznéd? - A száguldó bosszú itt megtalálható!

Raze (2013)


Raze (2013)

Rendezte: Josh C. Waller

Hajnalban értem haza, tevékeny hétvégi munkás élet után. Hullafáradtan, égőn szemmel ültem a gép elé, mert a szemem kívánta az ágyat, a testem többi része még nem. Ha lefekszem, elveszítek fél napot... Meg tevékenykedni akartam a neten. Egyik kedvenc filmekkel foglalkozó oldalamon botlottam bele eme filmecskébe. A borítón virító Zoe Bell nevét ismertem már Tarantino csajos-autós-pofázós filmjéből, ahol Bell vagy tíz percig egyensúlyozik egy száguldó kocsi motorház-tetején, miközben egy őrült kaszkadőr próbálja őt és társait a halálba taszítani. Bell csinos volt, markáns - nem szép, de dögös - laza és hiteles. Megjegyeztem a nevét. Most meg felismertem.


Elolvastam a film szinopszisát, ami elsőre megfogott. Igazi agyatlan hentelés! Egy titkos társaság - hasonló, mint a "Motel" című sorozatban - embereket - nőket - gyűjt össze, majd halálos párviadalra kényszerítik őket, amelyet ha esetleg megtagadnak, a szeretteik látják a kárát. Rajtuk kívül.

Egyszerű, mint a fing. Persze a történetben benne van, hogy a másfél órás film unalmas adok-kapokba torkollik, amitől kezdetben féltem. Erre rácáfolt az ügyesen adagolt feszültség és információ, a flashback-ek alkalmazása, a karakterek bemutatása. Nem a kedvenc műfajom, amikor embereknek hosszú ideig szenvedniük kell. Nem szórakoztat... A "Raze" azonban még éppen a számomra elfogadható tűréshatáron belül lavíroz. Ráadásul a verekedések egyáltalán nem macska harcok. Általában az ilyen témájú mozik - amikben színésznők verik egymást - ott véreznek el, hogy a csinos pofijú actressek nem képesek reálisan egymásnak esni. Mímelik a kemény verekedést. Miért? Mert kevés a jól verekedő női akciósztár. Hirtelen két név jut eszembe: Cynthia Rothrock és Gina Carano. az első hölgy legenda a második meg jelenleg kezd felfutni a film világában.
A "Raze" azonban jól teljesít akcióban. Zoe Bell miatt eleve nem izgultam, ám a többi szereplő, karakteren belül, hozza amire számíthatunk. A verekedések pergőek, és oké, hogy rendesen meg vannak vágva - ami sokat tesz a csonttörő akciókhoz - mégis hihetőek, élvezhetőek. Nincsenek erős túlzások, ami meg maradt, az kemény, gyors és véres. Ráadásul elég sok lehetőség van a párbajokban, amiket kihasználnak, rendesen. Nincs rá idő, hogy megunjuk a harcokat, mert nem nagyin ismétlik magukat, igazodnak a történethez, karakterekhez, kreatívak, pedig maguk, a harcok egy kúton belül játszódnak le, ami megnehezíti a kreatív ökölharc tartalmas pörköltté rottyantását. Szerintem sikerült.

A történettől persze nem várhatjuk, hogy az agytevékenységünket komolyan megterhelje, sőt, elég sok kérdésem maradt a megtekintés után, amik főleg a "szervezet" körül forgott. Kik ezek? Mit akarnak? Mennyien vannak? Hogyan épült ki a rendszer? Honnan az ötlet? stb.

A film másfél órás. Szépen egyenletesen van felépítve. Rétegesen, mint a rakott palacsinta. Dráma, bunyó, flashback, karakter, dráma, bunyó, flashback, karakter, dráma... Nagyon finom a forgatókönyv. Szép munka.

Zoe Bell 2000 óta dolgozik a filmiparban. Főleg kaszkadőrködik, néha pedig apróbb szerepeket fogad el. Furcsa, mert ahhoz képest egészen jól játszik. Arra akartam kilyukadni, hogy ráfért egy abszolút főszerep. (A "Django elszabadul" című Tarantino filmben pl. végig egy kendő takarja az arcát, csak a szeme látszik, így olyan, mintha "ott sem lenne".) Ebben a filmben a produceri teendőket is magára vállalta. A film ugyan alacsony költségvetésű, minimál helyszínen játszódó akció mozi, az átlagos B filmek fölé emelkedik valamennyivel.

Elmondom, szerintem miért:
- Egyrészt nagyon jól kiválasztották a szereplőket. A csajok vagy csinosak, vagy jól verekednek, vagy jól játszanak, sőt, van, amelyik több pozitív tulajdonságot magába applikált. 
- A gonoszok között legalább egy markáns karaktert találunk. (Doug Jones pl. Guillermo del Toro filmjeiben szokott maszk mögé bújni)
- Feszesre vágott akciók, ötletes kivitelezés.
- Jól felépített drámai figurák.
- Rebecca Marshall, Phoebe szerepében eszméletlen! Még Zoe Bell-t is majdnem lemossa!
- Rosario Dawson cameója.
- A vége leszámolás, ami alatt előre dőlve szurkoltam. 
- A Twin Peaks-ben még viszonylag végzet leánya, Sherilyn Fenn mostanra csúnyán elveszítette hamvasságát.
- Hát, az "Száguldó bosszúban" még egy bombázó voltál...
- A film zenéje, Frank Riggio első munkája néhol elképesztően szuggesztív. Nem tudom, honnan jött a fiatalember, de ha ezt a szintet tartani fogja, még meglephet minket a filmzene világán belül.
- Dylan O'Brien pedig ügyes operatőr. 

Hezitáltam, hogy 60 vagy 70 %-os a film nálam. Nem tudom. Valahol kettő között. Nem könnyű darab, valakinek erősen feszegetheti az ingerküszöbét, de ettől függetlenül egyszer mindenképpen ajánlhatom megtekintésre.

Ha szeretnéd látni: R A Z E

2014. február 12., szerda

Tiszteletem Mr. Robert Shaw!

Kedves Mr. Robert Shaw bácsi !

Évekig nem volt szerencsém a filmjeihez, azután, tök véletlenül, barangolásaim közben, hirtelen többet is láttam egymás után. Volt, amit már régebben láttam, volt amibe most futottam bele először. Csak szeretném méltatni színészi munkásságát, hogy pár szót írnék ezekről a filmekről.

1927-ben tetszett születni és fél évszázadosan tetszett itt hagyni minket, alig 56 filmszereppel a filmográfiájában. Sajnos, mondhatjuk, kevéssel... 1978-ban, 51 évesen... Mégis, néha olyan érzésem van, ön meghatározó alakja lett az amerikai filmnek. A tökös, kemény vágású, kőszikla arcú, macsó pasas. És az is volt. A kornak megfelelően macsó.



1963: Oroszországból szeretettel - From Russia With Love


Ha úgy vesszük, egy James Bond filmben a gonosz jobbkezének lenni, nem nagyon szórakoztató, hiszen a főhős még a film vége előtt lealázza az embert. Ön Grant szerepét kapta, a hatalmas, szőke bérgyilkosét, akit Lotte Lenya, a Spectre apró termetű, szadista, feltehetően leszbikus mumusa simán bordán csap egy bokszerrel. Ön pedig állta, hiszen a James Bond gonoszok nem átlagos fizikumú figurák. Kicsit karikatúra szerűek. Azután ahogy sejteni lehet, ön és Sean Connery összefutottak egy vonat kupéjában és addig verték egymást, míg valahogy a Bond maradt felül. Pedig ő nem bírta volna ki a bokszeres hasi-pacsit. Na mindegy. Nem volt főszerep, de emlékezetes. Egyet megtanultunk: megfelelő húshoz, megfelelő bort kell rendelni.



1973: A nagy balhé - The Sting

Sosem fogjuk megtudni, hogy lett a "Fullánk" című filmből a magyar keresztségben "A nagy balhé". Biztos, mert két világsztár tobzódott benne és átverték önt, mint a szart. Hát igen, Paul Newman és Robert Redford mellett önnek nem sok esélye maradt. Igaz, nem ölték meg, de lehúzták anyagilag, rendesen. Talán ha kevésbé lett volna olyan mohó. Hiába, a maffiózók, akik pénzt szagolnak, könnyen becsaphatóak. Itt bejött. Ettől függetlenül szerethető a film. Talán majd máskor több szerencséje lesz.



1974: Hajsza a föld alatt - The Taking of Pelham One Two Three

Nem tetszik tudni, de ebben az évben születtem! Ugyanakkor ön pedig részt vett ennek a remek kriminek, sőt, akciófilmnek az elkészítésében. Persze megint bűnöző játszott! De legalább csupa zseniális színésszel dolgozott együtt. Már ezért és a remek párbeszédekért érdemes megnézni ezt a mára sem sokat kopott filmet. Tudja, hogy Quentin Tarantino ebből a filmjéből lopikálta el a színek szerinti karakterek megnevezését? Igen! Olyan remek emberekkel mókázta végig ezt a metrós túszdrámát, mint Walter Matthau, Martin Balsam, Hector Elizondo vagy Ben Stiller apukája, Jerry Stiller! Később Remake-je készült az önök filmjének, de Shaw bácsi, szerintem a maguké jobb! Csak azt nem értettem, miért kellett végül megrázatnia magát az árammal??? Hát megérte azért a kevés pénzért... amit még el is bukott???



1975: A cápa - Jaws
Az állkapcsokból itt meg cápa lett a magyarítás, hogy fenyegetőbb legyen. Ön ebben a filmben simán ellopta a "Shaw"-t, érti... show-t, mint Quint, az öntörvényű, véres múltú cápavadász. De tényleg. Amikor először megjelenik a filmben és körmeit végighúzza a táblán. Atyaég! Azután, ahogyan nyomja a shawdert, Roy Scheider-nek és Richard Dreyfuss-nek. A monológ, amit a bomba ledobásos akciójukról és cápákról mesélt. És mindezt improvizálta! Le a kalappal. Milyen kár, hogy a film végén felfalta önt a nagy fehér. Valakinek mennie kellett és hármójuk közül ez volt a várható... Sajnáltam!



1978: Navarone ágyúi 2. - Az új különítmény - Force 10 from Navarone


Nem rossz ez a háborús filmje, Shaw bácsi és még a fiatal Harrison Ford-ot is megkapta maga mellé. Az külön vicces, hogy egy James Bond mozi két szereplője szintén tiszteletét tette maga mellett. Barbara Bach és Richard Kiel egy évvel korábban egymás ellen harcoltak "A kém, aki szeretett engem" című Bond filmben. Igaz, hogy a filmje elvileg a Navarone ágyúinak a folytatása, de sok köze nem volt hozzá, leszámítva, hogy háborús akciófilm. És végre ön a főszereplő! És túlélte!!! Ez a filmje szintén tetszett! Szerencsés vagyok, hogy egy hónapon belül 5 jó filmjébe botlottam bele. Ismerem a nevét!
Tudom, hogy ennél sokkal több és egyik-másiknál jobb vagy fontosabb filmje is van. Mindent meg fogok tenni azért, hogy amennyit lehet, megnézzek. Komolyan!

Köszönök minden kellemes percet!!!

2014. február 11., kedd

Last Passenger (2013)

Utolsó utas - Last Passenger (2013)

Rendezte: Omid Nooshin

Nooshin filmje egészen szórakoztató thriller a kevésbé durva fajtából. Semmi nagy felhajtás, csak néhány ember, szorult helyzetben, egy titokzatos gyilkossal, akinek homályosak a céljai és talán nem derül ki a végére a titka.

Omid Nooshin furcsa filmes. A kilencvenes években készített néhány ígéretes rövidfilmet, majd 14 év hallgatás után lehetőséget kapott rá, hogy vonatos történetét vászonra vigye. Tisztességes filmet hozott össze. Semmi extra, de amit látunk, az tetszetős, élvezhető szösszenet.

A főszerepben a méltatlanul alul értékelt Dougray Scott alakítja a doktor apukát, aki véletlenül egy éjszakai járaton ragad hét esztendős fiával, hogy egy gyilkos játékszere legyen... a vonat mellett. Rajtuk kívül még néhányan a vonaton maradnak és tanácstalanul igyekeznek életben maradni és segítséget kérni a külvilágtól. Szerencsére a sok klisé mellett nem fárasztják olyasmivel a nézőt, mint, hogy a robogó vonaton nincs térerő... mert van.

Cuki, de fura a mosolya
Az ellenség kiléte végig homályban marad, talán nem lényeges. Nooshin filmjében a karakterekre koncentrálunk, akik kénytelenek összefogni, hogy túléljék a kéretlen kalandot. Ez a forgatókönyvi húzás sajnos csak félig lesz sikeres, mert a karakterek hézagosan lettek feltöltve. De legalább az egyetlen kalauzt leszámítva, nem teljesen töltelék áldozatokat kapunk. A film kissé egyenetlen, logikátlan, a vége sem tökéletes lezárás, ettől függetlenül egyszeri izgalom nyugodtan ajánlható.

A fényképezés (Angus Hudson egészen remek hangulatot kölcsönöz a filmnek) a trükköket leszámítva szépek. A vonat, mint helyszín, jól működik. Néhány lehetőséget kihasználnak, ami benne rejlik, máshol indokolatlan furcsaságok történnek - pl. miért olyan szűk az alagút és hova tűntek a rendőrök, miért golyóálló a vezető fülke ablaka, stb. - még az élvezhető határon belül.
A film zenéje néhol egészen fülbemászó, máshol meg jól egészíti ki az izgalmas képsorokat. Liam Bates főleg rövidfilmekben dolgozott közre. Jelen munkája erős közepes, kicsit felette áll.
A kevés látványelem egyike.
A főszereplőn kívül megemlíteném még Sarah Barwell szerepében Kara Toiton-t, aki nagyon szexi nő, de nekem valahogy kilógott a film egészéből. Talán a furcsa, teliszáj mosolya miatt. Ettől még dögös, csak valahogy nem idevaló. Még említést érdemel a takarítót játszó, Izraeli születésű Iddo Goldberg. Talán az ő figurája van legjobban kidolgozva a filmben, pedig első megjelenése közben az ember legszívesebben televerné a fejét.
- Megismert? Én voltam a fő gonosz a Mission: Impossible II.-ben!

60% körül

Mielőtt meghaltam - Dallas Buyers Club (2013)

Mielőtt meghaltam - Dallas Buyers Club (2013)

Rendezte: Jean-Marc Vallée

Matthew McConaughey beteg ember! Egészen biztosan az, hiszen normális, egészséges ember nem aszalja magát csont sovánnyá egyetlen filmszerep kedvéért. Leszámítva Christian Bale-t. Vagy ezek fogadást kötöttek: Ki bír többet fogyni, hogy az Oscar-díjat végre megkapjuk? Nem mellesleg Jared Leto kaméleon alakításaival trióvá bővültek a srácok.

Matthew McConaughey jó színész. Megmutatta már 1996-ban. Nem a "Ha ölni kell" című KKK moziban, hanem egy vígjátékban, melyben Bill Murray bohóckodott szó szerint, majd a show-t majdnem elvitte egy elmebeteg kamionsofőr, akit McConaughey keltett életre. Ez volt a "Hatalmas aranyos".
Ekkor kezdett az M.M. szekér felfelé futni. Futott az, kisebb-nagyobb sebességgel, míg a színész megelégelte pozícióját a kockahasú hollywoodi ficsúrok között és fejest ugrott a method actingba. Ennek köszönhetően most egy haldokló, az amerikai ródeó ipar szélén tengődő, villanyszerelő figuráját hozza, akinek a film elején egyetlen hónapot jósolnak, de erre ő maga cáfol rá, mert végül körültekintő kutakodásainak köszönhetően, amolyan "homeopátiás" módszerrel még hét évet húz rá HIV vírussal átitatott életére. Ezalatt több száz sorstársán segít. Haldokló Schindler, zsidózás nélkül... bár, a meleg-gyűlölet is rasszizmus.

Ron Woodroof (Matthew McConaughey), homofóbiás cowboy a messzi Texas-ban. Elsőre még felszisszen az ember; ez az alak ennyire sablonos, tipikus klisés gyökér? Mert miből áll Woodroof figurája? Homokosat - politikailag helyesebb a melegeket - égető viccekből, nagy piálásokból és legalább akkora kefélés a repertoárja. Ezen keresztül szaladunk az első percekben.
Azután Woodroof szarul lesz, rendesen, és a kórházban köt ki, ahol közlik vele a diagnózist; HIV pozitív és egy hónapja van hátra. Woodroof reakciója a figura esszenciája, ahogy kitör; hogy merik őt valami köcsög buzeránsnak nézni?!

De nem lesz jobban és ezért beletemetkezik a témába. Hisz lehet, hogy mégsem cserélték el a tesztjeit. Közben megváltozik körülötte a világ. Eddigi életét maga mögött kénytelen hagyni és olyan emberek veszik majd körül, akiket szívből gyűlölt. Csupán azért, mert eddig nem emberként tekintett rájuk. Köztük volt Rayon (Jared Leto) is, a kábítószeres transzszexuális hímnő, aki a nemváltoztató műtétjére vár és Ron társa lesz egy olyan üzletben, amely ha nem is gyógyítja, de élhetőbbé teszi sok HIV fertőzött életét a nyolcvanas években.

Jared Leto 30 fontot fogyott a szerepért. Régóta vetkőzi lefelé a szépfiú imázst.  Beteg... beteg... beteg...
A film másik főszereplője a gyógyszeripari lobbi, amely olyan kis tétel elveszítésétől képes segglyukát összehúzni, mint amit Ron és Rayon képes leválasztani az egészségügyről. Amikor kiderül, hogy Ron természetesebb gyógymóddal képes a betegség tüneteit elfedni, a csikorgó fogaskerekű egészségügyi gépezet feleszmél Csipkerózsika álmából és valóságot hajtóvadászatot indít a rivális konkurencia ellen. Ron hét évig harcol ellenük, szürke módszerekkel. Sem túl legális, nem is egyértelműen illegális.



Közben jelleme sokat fejlődik: Elfogadja, hogy emberek élhetnek másként, szerethetnek másként. Nem fordul szembe életfelfogásával, ám betegségének köszönhetően, végül képes a toleranciára. Persze, tökös cowboy-ról beszélünk, ezért senki ne várja, hogy a film végére kicsit megmelegszik.




70%

Figyeld:
- Jared Leto és MCConaughey az Oscar-esőre játszik. Érik nekik.
- Két pasas beszélget a szaunában: - Te olyan buzisan szopod a f*szt! - Miért? Máshogy is lehet???
- Mi lehet az a Dallas Buyers Club? Kiderül.
- A film egyik komoly bakija azonban az, hogy 1985-ben játszódik, amikor sem a HIV, sem az AIDS nem volt olyan széles körben ismert betegség és tünet, mint a nyolcvanas évek végén. '86-ig nem tudták határozottan kimutatni ezt a betegséget, akkor ismerkedtek vele. Sajnos az anakronizmus koherensen követi végig a filmet, egyáltalán nem ügyeltek rá, hogy korhű díszletekkel töltsék fel a helyszíneket. Ide értve szemüveget, gépjárművet, akár egy üveg bort.

2014. február 10., hétfő

A fiú és a kutyája - A Boy and his Dog (1975)

A fiú és a kutyája - A Boy and his Dog (1975)




Rendezte: L.Q. Jones

Megtekintés: Kultuszfilmmé ért az évek alatt, talán pesszimista világlátásának köszönhetően. A befejezés mindent visz.

Hiába voltam a nyolcvanas években igazi videómániás, hiába szedtem össze a világ létező összes amerikai filmjét, amire csak rá tudtam tenni a kezem, mai szemmel már látom, mennyi mindenről maradtam le. Többek között a híres sci-fi író, Harlan Ellison, már-már kultikus poszt-apokaliptikus művéről: A fiú és a kutyája című szatirikus drámáról.

2024. A fiú, Vic (Don Johnson - még bőven a Miami Vice sorozat sikeres befutása előtt) egy különleges kutyával bóklászik a IV. világháború után felperzselt amerikai kontinensen. A kutya, Blood, képes a fiúval telepatikusan kommunikálni. Ennek köszönhetően kalandozásaik közben hallgathatjuk maró gúnyolódásaikat. Miközben ételt és csöcsöket hajkurásznak, féligazságokat pufogtatnak el egymás felé, az emberi természetről. Vic mindenáron dugni szeretne, néha belemondja az arcunkba, Blood, a kutya pedig örökké éhes. Véletlenszerűen futnak bele embercsoportokba és hol elvegyülnek, némi mozizás reményében, máskor támadóan lépnek fel, hogy megszerezzenek pár doboz élelmiszert. Mert ez a világ káosz, por és hamu.

A régi városok, komplett temetőkkel, épületekkel, valahogyan a föld alá kerültek. Míg odafent szürke homok tenger lepi el a teljes horizontot, addig a földbe ásott lyukakon néha hatalmas "barlangokba" lehet lejutni, ahol akár városnyi túlélő tengeti a napjait. Egy ilyen város kiveti hálóját Vic-re, bízva abban, hogy spermája megtermékenyítheti a csoport szülni képes hölgy tagjait, de Vicnek nem fűlik a foga a lekötözős szexhez, ezért egy belevaló túlélő lánnyal együtt menekülnek el a totális diktatúrát képviselő apró birodalomból. Végül Vic dönt a lány és a kutyája között, hogy kalandjait kivel folytassa.

Vic messziről figyeli az erőszakoskodókat és kivárja, míg ő is támadásba lendülhet... a nő ellen.
Vic története egy átlagos egyetemista kifacsart életébe - erős ferdítéssel - enged bepillantást:
Blood, a kutya a legjobb gyerekkori pajtás. Vic-et csak a csajozás hajtja, tanulni nincs kedve. Az ellenségek a többi egyetemista, akik szintén a dugásra hajtanak. A föld alatti város egy campus, míg a fennhéjázó öreg városi tanács, maga a tanári kar és a dékán megfelelője. Vic pedig nem nagyon akar tanulni, inkább hagyná a fenébe az egészet...
De Ellison története ennél sokkal többrétegűbb, csak talán L.Q. Jones rendezői zsenije nem túl erős, hogy a sokkal erősebb alapanyagból többet tudjon kihozni, ennél az amúgy korrekt drámából, melyre fanyar fekete humor jellemző.

A föld alatti civilizáció egyedei egységes bohóc vagy inkább játékbaba arcot viselnek. Ezzel talán kihasználhatóságukat erősítik fel? Hiszen, végülis csak egy háromtagú testület bábui.
Vic nem a tipikus jófiú. Van benne kicsit Mad Maxből, de még több a későbbi "Vízvilág" mutáns matrózából: Főleg a saját sorsa érdekli, nem fél bepiszkolni a kezét, akár egy nőt is képes megütni. Vic például olyan éhes a testiségre, hogy adott pillanatban az sem érdekli, ha a lehetséges női partnert, előtte megerőszakolta egy csapat túlélő. Vic szintén rámozdul a lehetőségre, de a hátra hagyott női holtest azért nem vonzza az aktusra. Legalább nem teljesen aberrált. Habár, a befejezés ismeretében... ilyet kijelenteni...

A föld alatti világban egy tárgyalás, egy perc. Az ítélet általában halál.
L.Q. Jones öreg profi a szakmában. Rendező és színész. Filmben emlékszem rá "A vadon foglyai" című drámából, ahol Anthony Hopkins házigazdáját alakította a vidéki faház hotelben. Ott sem volt fiatal. Jelenleg Jones közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Életében eddig háromszor rendezett, ebből ez az egyetlen mozifilmje és ez egyfajta kultikus státusznak örvendő darabbá nőtte ki magát.
Ez talán a furcsa hangvételű párbeszédeknek és az abszolút Hollywood ellenes befejezésnek köszönhető.

65%

A testület jobb szélső tagja: Jason Robards
Nem egy tökéletes rendezés. Nem tökéletes a színészvezetés sem. Ettől függetlenül van hangulata.

Figyeld:
- A föld alatti város védelmét ellátó robot halálos mosolya.
- Don Johnson fiatal és színészkedik. Később hasonló hangulatú filmet hozott össze Kevin Costner "A jövő hírnökében" csak az nem ilyen elcseszetten pesszimista mozi.
- Ez kőkemény dráma. Nem komédia, hiába írják róla sok helyen. Lehet rajta mosolyogni, de ez pesszimista mosoly, keserű szájízt hagyva maga után. Enyhén a Monthy Python humorára lehet ráismerni belőle. Az ilyen fekete néha.

Ha megnéznéd, itt keresd:
- A fiú és a kutyája (1975)

2014. február 9., vasárnap

Remake: Walter Mitty titkos élete - The Secret Life of Walter Mitty (2013)

Walter Mitty titkos élete - The Secret Life of Walter Mitty (2013)

Rendezte: Ben Stiller
A filmet Walter Mitty valóban ebben a szürke, kisegér külsőben kezdi el, de ahogyan halad előre a cselekmény, szépen kivetkőzik magából és átvált "színesbe".


Féltem megnézni Ben Stiller legújabb agymenését, mert a trailer és az, hogy nem ismertem az 1947-es "eredeti" filmet arra engedett következtetni, hogy a "Walter Mitty" egy szimpla keserédes komédia a férfiról, aki igazán csak az ábrándjaiban él, míg a valóságban félénk, gátlásos és talán a film végén övé lesz a nő. Stiller filmjének bemutatója félrevezetett. Nagyon.

A "Walter Mitty" egy szerethető mesefilm Dorothy férfi megfelelőjéről, aki nem egy tornádó hátán, de végül kalandos utazásra indul, hogy felfedezze magában mindazt, amit álmaiban már megtalált. Walter Mitty egy férfi Dorothy, aki nem Óz, a nagy varázsló elé igyekszik járulni, hanem egy legendás fotóst keres fel, terepen, hogy a megszűnés előtt álló magazinjának előkerítsen egy utolsó fényképet, melynek negatívja "elveszett", mielőtt a fontos fotó címlapra kerülhetett volna.

Ben Stiller jófiús nézése
Walter Mitty a "Life" magazin - a folyóirat a valóságban is megváltozott média formátumban folytatta tevékenységét - egyik negatívokkal foglalkozó fotótechnikai szerkesztő szakembere. Munkája veszélybe kerül, amikor a lap sztárfotósának, Sean O'Connell-nek (Sean Penn) a munkáját, a 25. képkockát nem tudják az új vezetőségnek átadni. A magazin standokra kerülő utolsó lapszámának megjelenése kérdésessé válik. Walter-t kirúgják. Abba ugyan még belenyugszik, hogy önhibáján kívül menesztik, ám 16 év szorgos munka után úgy véli, nem hagyja annyiban, megszerzi az értékes anyagot, még azon az áron is, hogy biztonságos közegéből kilép és felkutatja a sztárfényképészt.

Mielőtt azonban kalandos útjára elkísérnénk, még megismerjük az unalmas Walter Mitty-t, aki már akkor görcsöl, ha egy nőre lájkot kellene nyomnia a társkeresőn, vagy egy lifttel megy fel a lehetséges új főnökével. A film első felében tehát megismerjük Walter fantáziáit, melyek erősen elrugaszkodnak a valóságtól - megidézve más, híres amerikai filmeket - és kezünket tördelhetjük, hogy a film nem arról fog szólni e a további egy órában, hogy egy felnőtt férfi képzelődik. Szerencsére nem. Stiller, mint rendező, jól adagolja a történetet, alig hagy üresjáratot és mi szépen követjük őt a fantázia birodalmából a csodálatos földünk varázslatai közé.

Sean Penn annak idején sok paparazzót vert szarrá, míg végül hasonló munkakörben láthatjuk viszont...
A film sokat köszönhet Stuart Dryburgh  csodálatosan fényképezett látásmódjának. Nem tudom, mennyit tett hozzá Stiller a képekhez, amit a természetből kiragadtak, hogy azokat a tájakat elhozzák a néző elé, de Dryburgh egészen biztosan markánsan benne volt a látványvilágban. Ennek köszönhetően a film egy megelevenedő turisztikai képeslap, mely elkalauzol minket oda, ahova sokan sosem jutunk el. Ennek köszönhetően például láthattam Nepál hegyeit, melyek grandiózusan tornyosultak fölém, még ha a nagyját számítógép generálta vagy máshol vették fel. Az összkép nagyon szép lett. Külön tetszetős a sok totál plán, melyekben különböző járművek - melyeket Mitty a kalandozások során igénybe vesz - szépen keresztülhajtanak az amúgy nyugodt és szemet gyönyörködtető természetben. Mintha hatalmas festmények keltek volna életre. A fényképezés ezért sokat tesz a filmhez. (megért volna egy Oscar jelölést...)

Külön öröm a még nyolcvan évesen is szép Shirley MacLaine-t Walter Mitty mamájának a szerepében látni, bár szerepe sajnos sokkal kevesebb, mint a 47-es változatban volt. A hölgy fél évszázada van jelen a filmiparban, és ugyan ezalatt nem mutatott fel hetven filmnél többet, azért filmográfiájában találunk pár izgalmas, értékes darabot. Meg Oscar-díjat... (Becéző szavak plusz 5 jelölés!)

Mit lehet még elmondani a filmről?
A 25 képkocka titka végül megoldódik és egyszerre volt számomra giccses és könnyeztető, mert ... ha leírnám egyéb gondolataimat, az enyhén lenne szpojler.
Azért 16 év munka egy helyen, az nem kevés...

70%

Nem sci-fi, nem akciófilm, nem vígjáték. Stiller filmje keserédes történet. Egy finom desszert, vacsora után.
Olvasni a neten, hogy sokáig Jim Carrey és Will Ferrer szintén esélyes volt a szerepre, de örülök, hogy Stiller csinálta meg. Jó, talán Carrey hasonlókép megfelelő Walter Mitty lett volna, de Will Ferrer... ne már. Az ő humorát nem szeretem.

Azért ne felejtsük el, hogy a Walter Mitty egy Remake!


1947-ben Norman Z. McLeod elkészítette "Walter Mitty titkos életét", Danny Kaye-jel a főszerepben, aki akkor sikeres komikus volt. Azért Danny Kaye zsenialitás visszaköszön a filmből, nem hagyatkozik, nem tudott a számítógép generálta trükkfelvételekre hagyatkozni, ezért fantáziái "földhözragadtabbak". Ettől függetlenül amikor egy kantinban egy zeneszerzőt kelt életre, az zseniális jelenetsor. Ilyen magasságba sajnos Ben Stiller "zsenije" nem tud felkapaszkodni. Neki maradt a Himalája...