Rendezés: Ti West
A film Mafab adatlapja: The House of the Devil (2009)
Nem azért, mert hangulatilag a film nem volt rendben. Tökéletesen adta vissza, idézte meg a nyolcvanas évek első felében készült kevés szereplős horrorfilmeket. (Louis Chypre véleménye teljesen jogos, hiszen a film inkább a hetvenes években készült sátános cuccokhoz közelít, mert akkor volt ez divat.) Mind a kezdés, a feliratozás, zeneválasztás, képi világ, mind egy részletet ragadott ki régen készült filmekből. Ezzel semmi baj. Még a történet alakulása sem volt kezdetben rossznak mondható. Csak itt mintha ezen a ponton meg is rekedt volna a film.
A korábban taglalt "Víziók - Vision" pont azért volt más, mert elindult valahova és másfelé futott ki. Addig itt, vártam szintén valamit, de nem elég, hogy alig kaptam valamit, még az sem tudott meglepni. A lezárás tehát öncélú, klisés, unalmas, pedig Ti West a pár napja látott "Az úrvacsora - The Sacrament (2013)" képes volt szintén már megszokott panelekből építkezni, de olyan koherensen és szórakoztatóan, hogy pont ezért kerestem korábbi munkáit. Az ördög háza sajnos kihagyható darab. Ahhoz, hogy jól szórakozzunk, nem elég, hogy emlékeztet minket arra, hogy harminc éve is készülhetett volna. Talán egyetlen pozitívuma, hogy főszereplőnk kap valamennyi lehetőséget rá, hogy visszavágjon kínzóinak és a végén egy nem túl megszokott módját választja a lezárásnak. Nem az ő hibája, hogy ettől még a film nem lesz jobb, hiszen pontosan úgy fejeződik be, ahogy sejtettem és ez néha hátrány. (Francot. Szerintem nem néha hátrány, ha előre tudjuk egy film befejezését...)
Elképzelhető, hogy Samantha (Jocelin Donahue) figurájának azért mutatták kevés negatívumát - jó, amerikai szokás lehet, hogy ha behúzódunk egy vécé-fülkébe, tökig nyitjuk az összes csapot, hogy gondolataink elkalandozhassanak, leszarva a spórolást, majd idegen házban köre szimatolunk, mert miért ne? - ,hogy a néző ne engedje túl közel a szívéhez a karaktert? Valójában azonban szerethető a figura, átérezhetőek a gondjai és lehet neki drukkolni. De nem összecsapott kicsit az az utolsó negyed óra?
Szerintem mindenképpen.
Amennyire erőszakos és sokkoló a barátnő (Greta Gerwig) kiírása, annyira elnagyolt, elsietett a befejezés. Be kell valljam, Samantha végső lépése sem volt számomra eléggé indokolt, pszichológiailag felépített. Talán ezért érzem olyan elsietett munkának a filmet.
Tom Noonan szerepeltetése kellemes, de nem elég fontos. Kedvelem a színészt, de valahogy mindig mintha direkt tíz perces szerepeket vállalna magának. Utoljára akkor láttam eleget vásznon, amikor az első Thomas Harris feldolgozásban, Az embervadászban - Manhunter (1986) eljátszotta a "Fogtündér" nevű sorozatgyilkost. Azután meg csupa pár perces szerep. A Robotzsaru 2.-ben felváltja egy robot. Az utolsó akcióhősben felismerhetetlenül el van maszkírozva, a Mérges pókokban pedig az első negyed órában becsomagolják a mutáns pókok.
 |
| Az nem lehet mondani a filmre, hogy ne lenne hangulata. Már a főcím és zene kombó is visszarepít minket kb. harminc évvel. |
Hangulatkeltésből 10-es.
Mondanivaló és történet 4-es.
Erős közepes. Főleg a kiszámíthatóság miatt.
A zene kellemes és eléggé retró.
50%
Ha szeretnéd megnézni a filmet, egy kedvenc oldalamon megtalálod: T H E H O U S E O F T H E D E V I L
