A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sam neill. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sam neill. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 3., szombat

Tíz kicsi katona - And Then There Were None (2015)

Tíz kicsi katona - And Then There Were None (2015) Scal féle javított változat


Rendezte: Craig Viveiros

A film Mafab adatlapja: And Then There Were None (2015)


Megtekintés: Alap. Agatha Christie rajongóknak kötelező!

Stáb: Viveiros rendező mellett még ketten segédkeztek az epizódok elkészítésében: Basi Akpabio és Rebecca Keane. Semmit nem mondanak neked ezek a nevek? Ne csodálkozz. Agatha Christie legtökéletesebb szellemi termékét három olyan személyre bízták, akiknek a nevét még a megrögzött filmimádók sem hallották soha, pedig, szegről-végről, mindhárman dolgoznak egy ideje a filmvilágban. A végeredmény lehetett volna pocsék is, fárasztó, művészieskedő. Végül egy korrekt mini-sorozatot dobtak össze - vagy tekintsük egy három órás nagyfilmnek? - ami nem mentes némi angol modorosságtól, ám ezt tekinthetjük úgy is, hogy kiállításában meg akart felelni mind a történet stílusának, mind a helyszín ködös ridegségének.

Christie regényét gyerekként, kb. 12-13 évesen olvastam (100 millió példányban kelt el mostanáig!) és mély hatással volt rám, ami a krimiirodalmat jelenti; soha többet nem olvastam hasonlóan izgalmas, csavaros és megdöbbentő befejezésű regényt, mint Christie agymenését, és nem is nagyon kerestem hasonló műveket. Tudtam, hogy a csúcson kell abbahagyni. Mindezt úgy, hogy a könyvet pár óra alatt ki lehet végezni - az ember jobb esetben falja az oldalakat - és ezt a könyvet egy nő írta! Nem ám egy férfi, aki szőrös, maszkulin, durva és körbelengi a szivar nehéz füstje. Nem. Agatha Christie minden ízében Angol úri hölgy volt, aki kezdetben a maga, majd később az egész világ szórakoztatására írta meg műveit. Interjúiban hangoztatta, hogy a legjobb ötletei mosogatás közben jönnek, mert olyankor legszívesebben megölne valakit. Fanyar humorra vall. Műveit rendre megfilmesítik és színpadra dolgozzák. A legtöbb esetben a bűncselekményt megoldja az éppen helyszínen tartózkodó - és Christie két leghíresebb figurája persze - elsőre nem túl agyafúrtnak látszó Belga származású Poirot, aki inkább komikus figurának tűnhet, mintsem borotvaéles gondolkodással megáldott nyomozónak vagy a törékeny és teljesen veszélytelen személy látszatát keltő vénkisasszony, Mrs. Marple. (Valójában Miss. - Scal)


" – A következő vádakat emeljük önök ellen: 
– Edward George Armstrong okozta Louisa Mary Clees 1925. március 14-én bekövetkezett halálát. 
– Emily Caroline Brent a felelős Beatrice Taylor 1931. november 5-én bekövetkezett haláláért. 
– William Henry Blore idézte elő 1928. október 10-én James Stephen Landor halálát. 
– Vera Elizabeth Claythorne ölte meg 1935. augusztus 11-én Cyril Ogilvie Hamiltont. 
– Philip Lombard a bűnös abban, hogy 1932 februárjában egy keletafrikai törzs huszonegy tagja elpusztult. 
– John Gordon Macarthur 1917. január 14-én előre megfontolt szándékkal halálba küldte felesége szeretőjét, Arthur Richmondot. 
– Anthony James Marston a vétkes abban, hogy tavaly november 14-én John és Lucy Combes meghalt. 
– Thomas Rogers és Ethel Rogers idézte elő 1929. május 6-án Jennifer Brady halálát. 
– Lawrence John Wargrave a vétkes abban, hogy 1930. június 10-én meghalt Edward Steton. 
– Vádlottak, fel tudnak-e hozni valamit a mentségükre?"

A Tíz kicsi katona (Eredetileg Tíz kicsi néger, de később különféle megfontolásból sok országban más címeken futott a regény, majd az elkészült filmadaptációk is. Amerikába a sorozat címén jelent meg: És akkor senki sem.) egyik érdekessége, hogy nincs központi nyomozó figurája, sőt, a szereplők gyakorlatilag mind csak sodródnak az árral, egészen a lebilincselő befejezésig, amely választ ad ugyan a kérdéseinkre, de ettől még a befejezés ismeretében, elég nyomasztó marad és bizony, hagy némi keserű szájízt az emberben, aki egyfajta hepiendre készült. Ennek ellenére is merem állítani, hogy a kész mű a világ egyik legjobb bűnügyi regénye, apró hibáinak és némi fellelhető rasszizmus ellenére is.


Christie rengeteg novellát írt és pár tucat regényt. Több visszatérő figurája volt. Érdekességképp megemlítendő például egy tarka ruhás férfi, aki legalább tizennégy novellában tűnt fel és a neve: Harley Quin. Honnan olyan ismerős ez a név mostanában? Nem valami erősen hasonló volt Margot Robbie karakterének a neve az Öngyilkos osztagban??? De bizony!

A regény rigmusa, amely kulcsfontosságú információt is rejt.

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,

Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,

Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,

Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,

Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,

Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,

Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac

Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,

Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,

Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,

Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.


A Tíz kicsi katona - nem túl nagy változtatásokkal - követi az eredeti mű cselekményét, amelyben nyolc, egymásnak idegen ember különböző okokkal meghívást kap egy szigetre, hogy ott töltsön pár kellemes napot. Már ketten, a személyzet tagjai a szigeten tartózkodnak. Mikor együtt a csapat, hamar kiderül, hogy egy számukra ismeretlen személy gondosan kiválasztotta őket a múltban elkövetett hibáikért és szent céljának tekinti, hogy halálos büntetést mérjen rájuk, egytől egyig. A tíz ember közötti feszültségre épít a regény, a viszonyrendszerekre, a titokzatosságra és a jó ütemben adagolt gyilkosságokra és az azokra tett reakciókra, míg végül elérkezünk a végéhez. A történetről kár lenne többet elárulni, hiszen erősen szpojleres és mindenképpen ajánlott darab, megtekintésre és olvasásra is. Több adaptáció, film készült belőle és színpadi változatok is. Talán ez a mostani áll legközelebb a regény szellemiségéhez, habár néhány részletet átírtak a könyvhöz képest, beleértve a lapokon tökéletesen működő befejezést, ami viszont képernyőre ültetve sokkal nehézkesebb lett volna. Szpojleres rész, csak a kijelölés útján/után jelenik meg: Ezt kicserélték egy dinamikusabb változatra, ami legalább olyan drámai, mint a könyvben található palackpostába rejtett lezáró vallomás.


A főszerepekre többnyire ismert arcokat sikerült megnyerni, de nem feltétlenül a karakterek fontossága szerint. Sam Neill figurája például sajnálatosan mellékesen lesz elintézve, pedig a színészből még többet szerettem volna látni. A főszerep egyértelműen Maeve Dermody-é, aki a kezdeti hűvös hidegségből a második részre átmegy hisztérikává, hogy aránylag megnyugodjon a harmadik epizódra. Ezt kicsit furának is éreztem, ahogy a szobrok miatt kiakad, kicsit karakteridegennek tűnt, még annak fényében is, amik kiderülnek róla a film végére. A másik a "magánnyomozó" (Valójában a filmben egy, korábban Afrikában tevékenykedő ex-katona, de a szigetre amolyan probléma megoldóként vették fel, hogy ha esetleg "történne valami" akkor kéznél legyen, és ezért éreztem talán helyénvalónak a magánnyomozó meghatározást a figurára.) Lombard, akit Aidan Turner alakít egy elég hálátlan szerepben. Azért a Hobbit sorozatban sokkal szerencsésebb volt a fiú. Még fontos szerepet kap a Trónok harca sorozat Lannystere, Charles Dance és emlékezetes a doktort játszó, amúgy totál mellékszerepekre kárhoztatott Toby Stephens (Volt James Bond görény, meg lefejezett irodista magyar vonatkozású horrorfilmben.) Miranda Richardson titkos kedvenc az Álmosvölgy legendája óta és bár nem egyszerű visszaellenőrizni, de szinkronhang volt A kis Vuk című magyar animációs-fiaskó angol változatában.

A film végig lekötött, habár, lehetett volna belőle húzni vagy fél órát. Csúszott be némi baki is: a kedvencem, mikor Toby Stephens a doktor szerepében Marston-t, a tenyérbemászó arcú srácot (Douglas Booth) Heimlich manőverrel próbálja megszabadítani a fulladástól. Talán ezzel akart törleszteni a karakternek, aki korábban majdnem leszorította az útról, hogy olyasmivel próbálkozik nála, amit csak a hetvenes években fejlesztettek ki. :)
A filmben legalább hárman játszanak fontos szerepet olyanok, akik korábban vagy megjelentek valamilyen Agatha Christie sorozatban vagy a Trónok harcában haltak csúnya halált.
Marston figurája minden filmváltozatban más karakter volt, többnyire zenész. Ez volt az első változat, amelyben gyerekek meggyilkolásával vádolják.

75%

Szeretnéd látni?
Akkor próbáld itt:
Tíz kicsi katona

Vagy itt:
Tíz kicsi katona

Esetleg itt:
Tíz kicsi balfasz

A könyv pdf formátumban itt elérhető! 
Köszönet a 18pedagogia.hu oldalnak




2014. július 27., vasárnap

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)


Rendezte: Simone North



Simone North filmdrámája egy valós történetet dolgoz fel. Ez a legszomorúbb az egészben.
Sajnos, társadalmunk egyik rákfenéje, hogy ahány ember, annyi problémával él. Ezek egy része mentális, lelki "betegség", amely gyerekeket, kiskorúakat érinthet. Értelmetlen és megmásíthatatlan erőszak, melyet hasonlóan fiatalok követnek el, vélt, vagy valós sérelmeikért. Lehet más véleményed, de szerintem, amikor egy gyerek vagy fiatalkorú erőszakhoz folyamodik, melynek vége egy - vagy több - élet kioltása, ott az agyban vannak komoly bajok. Mindig történtek ilyen esetek, nem feltétlenül az elmúlt évszázad "találmánya", csak egyszerűen jobb az információáramlás, így bárki értesülhet ezekről a kirívó esetekről.







Pár évente készülnek filmek a témában, melyek hasonló témát és megtörtént eseteket dolgoznak fel. Például a Columbine-i mészárlás, melyben két középiskolás kezdett lövöldözni az iskolájukban, megölve sok gyereket, tanárt és végül magukkal is végeztek. (Elefánt, Kóla, puska, sültkrumpli) Vagy a két fiatal lány, akik kifacsart szerelmüket egyik édesanyjának meggyilkolásával szentesítették. (Mennyei teremtmények)






Ez a fajta út, melynek a vége akár a halál is lehet, komoly társadalmi probléma. Hosszú út vezet odáig, míg végül egy fiatal eljuthat oda, hogy mások vagy saját életét kioltsa. Vannak jelei, amit viszont legtöbbször a környezet nem észlel, nem tud dekódolni. Miért van így? Talán, mert legtöbbször ezekkel a fiatalokkal nem foglalkozik a környezetük megfelelően. Leszakadtnak érzik magukat a társadalomtól, amire a válaszuk olyan durva lehet, hogy amitől féltek - tudniillik kívülállók lesznek - az bekövetkezik.
Azután a média ujjal mutogat a filmek hatására, a videójátékok durvaságára, az iskolák felelősségére. Címlapra kerülnek az esetek, azután telnek a napok és amíg nem történik hasonló eset, mindenki elégedetten fekszik le aludni.










Vannak fiatalok, akik ellenőrizhetetlen érzéseiket stílus mögé rejtik, mint pl. az emo. Mások számára fura zenéket hallgatnak, egységesen viselik hajukat, jellegzetesen öltöznek, együtt érzik jól - vagy rosszul - magukat. Lázadnak a konvenciók, az elvárások ellen. Keseregnek az életről, halálról. Véleményük van mindenről, viszont sokkal kevesebb igazi tapasztalatuk. Ezzel még nincs is gond. Viszont vannak olyan elszigetelt esetek, amikor az illető énképe olyan mértékben roncsolódhat, akár külső, akár belső hatásokra, hogy személyiségük eltorzul, majd eljutnak egy pontra, melyet átlépve esélyük sincs többé normális életet élni. Pedig, környezetük szerint addig ők normálisan éltek, csak valamiért ezek a gyerekek, fiatalok érzik úgy, hogy az az élet nekik nem elég, nem normális.
Gyűlölhetnek feladatokat, egy családtagot, az iskolát, akár saját magukat. Problémáikat végül kivetítik egy vélt vagy valós ellenségre - valós lehet a folyton kegyetlenkedő szomszéd fiú, aki suli után elveri őket - és robbannak, akár egy bomba.
Az esetek többségében a robbanó bomba ereje önmagukra terjed ki. Ilyenkor elszökhetnek otthonról, vagy legrosszabb esetben öngyilkosságot követhetnek el. Máskor érdekszövetséget kötnek hasonló fiatalokkal és együtt igyekeznek feldolgozni a problémáikat. Ez kimerülhet abban, hogy feldúlnak elhagyott házakat, felfedezik a szexualitásukat, állatokkal kegyetlenkednek, idegenekre támadnak. Máskor csak összegyűlnek valahol és körbeadnak némi kábítószert.


Vannak fiatalok, akiknek mindez nem kecsegtet megoldással. Kivetítik valakire a bennük tomboló dühöt és lépnek.

Ez a film az 1999-ben meggyilkolt ausztrál kislányról és gyilkosáról szól. A 15 éves Rachel Barber-t (Kate Bell) korábbi babysittere, az önképzavaros Caroline Reed Robertson (Ruth Bradley) fojtotta meg. Miért?
A tragikus eset után megjelent, tényeket tárgyilagosan feldolgozó regényhez képest mindenképpen szegényes magyarázatokat kapunk, ám még így is nyilvánvaló, hogy Caroline egy beteg lány, akin talán lehetett volna segíteni... ha ő is akarja. Nem akarja. Megoldja magától.
Ebbe hal bele a kislány és kerül Caroline börtönbe.
A film a felszínt karcolgatja. Csak apró szeleteket láthatunk a környezet reakcióiból. A család reménykedik, hogy előkerül a kislány. A rendőrség csak töketlenkedik. A szomszédok pedig értetlenkednek. Mindenkinek van valamilyen elmélete: - Biztos csak lelépett itthonról! Kivett pár napot. Nyaralgat...


Mindeközben egy lány súlyos titkát és hasonlóan súlyos csomagot ás el a család egyik földjén.
Caroline elpusztította az ellenséget. Az ellenség - szerinte - a gyönyörű Rachel Barber. Miért?
Mert szép.
Mert van fiúja.
Mert imádja a családja.
Mert élvezi az életét.
Szóval miért?
Mert mindaz, ami Caroline nem.

Ez Rachel hibája?
Nem...
Caroline huzalaival van a baj.
Nincs megelégedve az életével, önmagával és mivel ezen nehéz változtatni, lerombol valamit, ami szerinte nála és életénél jobban működik

Kis mértékben megérthetjük Caroline tetteinek mozgatórugóit, talán kicsit sajnálhatjuk is, azonban ennek ellenére egy normálisan - mi a normális, ugye? - gondolkodó ember mindentől függetlenül el kell hogy ítélje, a cselekedetiért. Soha nem lehet megoldás a problémáinkra egy másik ember elnyomása, legrosszabb esetben a halála. Ne menjünk most bele a filozófiai mélységekbe, meg abba, hogy ennek ellenére egész üzletágak, társadalmak zsákmányolják ki a gyengéket és a gyerekeket is akár. (Gyermekmunka, gyerekhadsereg, gyerekpornó. Abba sem mennék bele, hogy elvétve előfordulhat, hogy egy gyerek megöl valakit önvédelemből. Ez a ritkább. Emlékezzünk vissza Simek Kittire, aki nevelőapját gyilkolta meg álmában. wikipédia. Nincs idő az Asperger szindróma kifejtésére sem.)


Caroline gondolatain kívül kapunk szeletet a család kétségbeesett kísérleteiből, hogy előkerítsék a lányukat. Nem sokat, csak annyit, hogy jusson néhány jó jelenet a felkért karakterszínészeknek, Guy Pearce és Miranda Otto tolmácsolásában.
Kőkemény filmdráma. Éppen ezért ne várjunk megnyugtató befejezést.

Figyeld:
- Caroline kifakad az apjának
- Rachel meggyilkolása.
- A belső monológok.

80%

De nehéz lesz végignézned.
Ha vállalkozol rá:
- A bőrödbe bújva (2009)

Hasonló filmek:

- Genya (Bully, 2001)
- Kilenc áldozat (Heart of America, 2002)
- Hívatlanok (The Strangers, 2008)
- Gyilkos kilátások (Eden Lake, 2008)
- Elefánt (Elephant, 2003)
- Ken Park (Ken Park, 2002)
- Mennyei teremtmények (Heavenly Creatures, 1994)
- Gyerekgyilkosságok 1993

És hogy mennyire időszerű volt a cikk?
Tessék, megírtam és másnap ebbe a cikkbe botlottam a neten: lefejezte társát.