A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ryan reynolds. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ryan reynolds. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 18., szerda

Beépített tudat - Criminal (2016)

Beépített tudat - Criminal (2016)


Rendezte: Ariel Vromen

A film Mafab adatlapja: Criminal (2016)

Megtekintés: Hogyne néznéd meg a filmet, amelyikben Ryan Reynolds és Kevin Costner is játszik?

Természetesen nekiugrassz, hiszen Costnert a Robin Hood idején kedvelted meg, Reynoldsnak meg világéletében kedves kis szomszéd srác arca volt egy Calvin Klein modell testébe bújva, hogy behúzza a női nézőket, neked meg szimplán szimpatikus, mert legszívesebben ilyen bátyót kívánsz magadnak, akivel lehet csajozni, sörözni.

Aztán jön az első saller:
Reynolds néha bevállal tipikusan olyan filmeket, amiket akkor forgat le, amikor két nagyobb szabású projekt között van. A lényeg, hogy ezek a forgatások, számára, ne legyenek többek egy-két hétnél, ami jobb esetben még nem jelenti azt, hogy nem fontos a szerepe, de rosszabb esetben, mint itt is, kimerül annyiban, hogy kap kb. 10 perc játékidőt, meg pár bevágást, hogy a néző nehogy rádöbbenjen, hogy a fiatal sztár valójában csak marketing fogásként van jelen. Nem nyomoztam ki a hátterét, hogy végül miért egy ilyen forgatókönyvre mondott igent, amelyben ugyan ügynököt alakít a srác, de előzetes elvárásaim ellenében Costner nem a mentora, hanem... hanem kiváltja őt a szerepben.
Nem ez az első eset, hogy Reynolds neve közönségcsalogató csupán; megvan a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős - Paper Man (2009) című keserédes dráma? Nos, annál pofátlanabb címválasztást nem nagyon tudtak eddig kiadók meglépni a magyar megjelenések címválasztásainál.

Második saller:
Costner egy bűnözőt alakít, akit gyakorlatilag totál erőszakkal építenek a történetbe, tudatosan, hogy az öregedő sztárt megtartsák, benntartsák a köztudatban. Erre volt jó ez a forgatókönyv, amelyben legalább magához képest brillírozhat, mint rossz fiú, no, nem mintha néha nem alakított volna ütni való gazembereket, ám többnyire inkább igyekezett a charme-os jófiút hozni. (Rosszalkodott ezekben, legalábbis, ezeket láttam: Tökéletes világ - A Perfect World (1993), Milliókért a pokolba - 3000 Miles to Graceland (2001) - ami egy borzalmas csalódás volt számomra, Mr. Brooks - Mr. Brooks (2007) - amelyben a show-t ugye ellopta tőle William Hurt, és a kakukktojás a Nincs kiút - No Way Out (1987) - amely meg elég szpojler gyanús ebben a felsorolásban.
És miért építik a filmbe erőszakkal?
Hát, mert, amennyire értettem, csak...


Ugyanis Reynolds egy ügynök, akinek utolsó munkáját elcseszi az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet. Szerencsére "csak" kómába zuhan és persze egyetlen módszer van, hogy emlékeit kinyerje megbízója, mégpedig, hogy az agyában kavargó gondolatokat egy addig nem nagyon publikált eljárással átviszik egy egészséges testbe, hogy azután, ott azok felszínre kerüljenek és az új tulajdonos visszaböfögje a benne megjelenő új információkat. A kísérletet végző öregecske tudós - Tommy Lee Jones alakításában - pedig meggyőzi az ügynökséget, amelyik pénzzel is hajlandó beszállni a kísérletbe, hogy az egyetlen személy, aki alkalmas úgymond "kihordani" Reynolds elméjét, az nem más, mint Jericho Stewart - tetszik ez a név - (Kevin Costner) aki történetesen egy elítélt bűnöző, akinek semmi sem szent és bárkit képes gondolkodás nélkül legyilkolni.
Ki más lehet a donor, nem igaz, mint pont egy veszélyes sittes???
Volt már hasonló szituban Michael Keaton is a Gyilkos donorban vagy Sean Connery a Sziklában, igaz, ott véletlenül a veszélyes múltjának ellenére ő volt a lehetséges legpozitívabb rossz-fiú. Bizonyos áthallással még akár az Ál/Arc-ot is idehúzhatjuk, néhány fontos dramaturgiai pont miatt.

Szóval, a történet nem túl eredeti és a megvalósítás sem az. Az mondjuk elég necces, hogy Reynolds cége nagy csinnadrattával beleugrik ebbe az enyhén szólva is necces kísérleti emlékátültetésbe, hogy utána a megbízást vezető aktuális felettes gyakorlatilag pár perc sikertelenség után le akarja húzni az egészet a vécén. Miért is volt szükség erre az inkompetens dramaturgiai húzásra?
Ki tudod találni: Hogy Costner karaktere lehetőséget kapjon a szökésre és a saját feje - vagy Reynoldsé? - után mehessen, míg végül kihámozza a részinformációkból a válaszokat és mivel kárpótolnának minket az egyetlen igazán pozitív karakter korai halála miatt, így még azt is sikerül elhitetni velünk, hogy Reynolds agya/emlékei teljesen felülírják a bűnöző Costner elméjét, így még egy viszonylagos és hiteltelen hepiendet is kaphatunk.
De nem dőlök be. Costner egy szarházi, aki, hogy mentse irháját, megölt egy autóbalesetet szenvedő vétlen sofőrt is, hogy menekülhessen, holott, ha a végén a forgatókönyv tényleg szimpatikussá akarta volna tenni számomra a figuráját, akkor csak simán eltört volna a vétlen sofőr nyaka a balesetben és máris nem olyan nagy az ellenszenvem Costner iránt, amit a film végére sem tudott letornázni, pedig igyekeztek ebben alászolgálni az írók. (De ezt csak akkor fogod teljesen érteni, ha már láttad a filmet.)


Összességében nem volt egy rossz ötlet ez a film, csak valahogy mást, többet vártam. Ebből a húslevesből bizony hiányzott egy kis farhát, a zsírossághoz és valami fűszer is... talán egy vicces mellékszereplő, vagy mit tudom én.

Azért az a jelent, amikor Costner elveri a három csókát a gyorsétterem parkolójában, majd egyikük gyerekcsináló sapkáját felhúzva, a kirakatból kibámuló döbbent tömegnek odaveti, hogy nagyon fázik a feje, szerintem kurva jó lett és a film egyik legjobb pillanata. Amire emlékszem.
Az egy hete megnézett filmből alig emlékszem másra és ez kiderül cikkemből is, ha olvasod, hiszen, mire ideérsz, rájössz, hogy... nem... is...
...olvastál...
...semmit...

Kihagytam volna Gary Oldman-t is?
Oh, hát ő is benne volt?
Nehem, az nem lehet... Volt valami klisés, üvöltöző, unásig koptatott CIA-s karakter, de...

45%

Ha szeretnéd megnézni: B E É P Í T E T T  T U D A T

2016. május 11., szerda

Deadpool - Deadpool (2016)

Deadpool - Deadpool (2016)


Rendezte: Tim Miller

A film Mafab adatlapja: Deadpool (2016)

Megtekintés: Ajánlott. Nem átlagos szuperhős film.

Amikor először megnéztem, csak azért nem írtam róla, mert hirtelen tele lett cikkekkel és kritikákkal az Internet és egyébként sem ismertem a figura képregényes előtörténetét, így nem nagyon volt olyasmi, amit szívesen írtam volna róla. Mostanra, második megtekintésre sem változott a véleményem, hogy a Deadpool egy szerethető akciófilm, de szuperhős mozinak eléggé lebutított. Biztos, mert igazán nagy szuperhősöket nem szuszakoltak bele -  a büdzsé is közrejátszhatott - így főleg olyan arcokat kapunk, akik verekedésben jártasok a két X-Men meg nem maxolja ki a mutáns skálát meg keveset is szerepelnek, így inkább úgy tekintettem rájuk, mint kicsit hosszabb cameo.

A Deadpool egyértelműen egy szimpla bosszútörténet és mindez egy olyan magyarázattal van felvértezve, amely elvérzik az első elemzés után.

Adva van egy Wade (Ryan Reynolds) nevű ex-katona, aki piti befenyítésekből - kb. mint kezdetben Rocky Balboa - tartja el magát és szabadidejében szívesen ejtőzik egy lepukkant alvilági lebujban, hogy unalmas életét kiprovokált verekedésekkel tegye színesebbé. A bár tulaja barát, akihez akkor is mehet, mikor a többiek előtt bezárt a bazár. Wade ezek mellett nem veti meg a női nemet, szigorúan egy bizonyos kor felett. Bele is fut, majd habarodik Vanessába (Morena Baccarin) aki elsőre hivatásosnak tűnik, ám később erre nem látunk több utalást, csupán azt, hogy a szexualitásban nem nagyon van számára tabu. Most vagy csak tényleg szeretett úgy kinézni, mint egy hajtós ribanc, vagy Wade keresett annyit össze, hogy simán kivette a melóból - a szokásos strici felhajtás nélkül - vagy a lány egyébként is szakmai váltásra készült és Wade ebben kapóra jött. Mindenesetre szépen összejönnek, összebútoroznak és telnek a hónapok, ahogy egy montázsból és Vanessa hajkoronájának hosszából kiderül.
Túl szép is lenne, ha nem jönne közbe valami.



Azután egy rosszullét utáni vizsgálat romba dönti álmaikat, mivel Wade-ről kiderül, hogy elég komoly áttétes rákkal küzd/fertőződött meg a szervezete. Mivel elvileg gyógymód nincs és Wade a csodában meg nem bízik annyira, mint a kedvese, kitalálja a legostobább lépést, amit ilyenkor szerelmes tehet: igyekszik eltűnni a képből és amikor kap egy ajánlatot, amelytől ismét teljes életet élhetnek, azt még véletlenül sem osztja meg a kedvesével, így teljesen kirekeszti őt a közös életükből.
Oké, Wade így védi szerelmét, fogadjuk el.
Egy sötét alak megcsillantja előtte a reményt, hogy kísérleti nyúlként vesse alá magát Wade valami nem túl biztató metódusnak. Mivel Wade a csodákban nem hisz, viszont élni akar, rááll a legjobb esetben is minimum zavaros háttértörténettel rendelkező csoport ajánlatára és az sem risztja végül el, hogy nem egy titkos, csírátlanított laboratóriumban szállásolják el, hanem egy málladozó gyárkomplexumban.

Ennek ellenére a kísérlet sikerül, csak van egy picurka mellékhatása: Wade teljes bőrfelülete égésnyomokat produkál, így miközben a mutáns génjei erőre kapva legyőzik egyszerre a rákos sejteket és megajándékozzák a gyors regeneráció képességével, egyedül a felső bőrrétege az, amivel nem tud a mutáns génje megbirkózni, ezért a továbbiakban enyhe Freddy Krueger külsőt kell hordania magán. Mit tesz ilyenkor emberünk?
Undorodva magától nem mer szerelme elé járulni.
Miért is? Mert ő nincs kibékülve saját külsejével, így esélyt sem ad a korábbi partnerének, hogy eldönthesse, kíváncsi e korábbi fiújára.
Ez a Deadpool elég kicsavartan gondolkodik. Még a Fantasztikus Négyesben kőember is adott egy esélyt barátnőjének, hogy szembesüljön az átváltozással, igaz, a hölgy elmenekült. Még a Darkman is megkereste Julie-t, hogy azután szégyen szemre elinaljon a sikoltozó barátnő elől, de legalább bevállalta. (A Deadpool története jobban belegondolva teljesen Darkman, csupán grandiózusabb.)
Wade, a legtökösebb motherfucker pedig simán berosál és inkább visszavonul.
Hát, barátom.


Azután, mivel Wade kissé másképpen tölti ki agyában a logikai ok-okozati lépéseket, kitalálja, hogy előkeríti teremtőjét, aki Ajax-nak (Ed Skrein) hívatja magát, pedig csak egy Frankenstein Jr., és vagy a külsejét pofoztatja ki vele, vagy lenyisszantja a fejét.
A hála sosem volt a karakter erőssége - szegény dolgozó kisember taxist kétszer is beszopatja ingyen fuvarra - és azzal, hogy a gyávaságát - nem mer Vanessával szembesülni (korábban szerintem a montázs alatt pedig megvolt, csak nem úgy...) - inkább meggyilkolná azt az embert, akinek életét és erősségét köszönheti.
Mit mondjak, sikerült eléggé ambivalens érzéseket kiváltania belőlem a filmnek, főleg tudván, hogy utána milyen erőszakos hajtóvadászatot hirdet az alvilág ellen, amelynek biztos lehetünk benne, vétlen áldozatai is vannak. (Igen, szerintem egy testőr, akit Deadpool - közben felvette e nevet - pusztán azért gyilkol le, mert az illető a munkáját, azaz testőrködést végez, az nálam kimeríti, a gyilkosság fogalmát, főleg, hogy itt a.) Deadpool kezdeményezi a balhét b.) képességei révén sérthetetlen a halandókkal szemben.) Nehéz ezek után nyitott szívvel drukkolnom a figura sikerének, még akkor is, ha egy kedves csóka Ryan Reynolds arca mögé bújt is.

Bár, mintha olvastam volna valahol, hogy pont az Deadpool erőssége, hogy inkorrekt a lehető legtöbb módon.

A hab a tortán, hogy maga mellé vesz egy vak szobatársat, és állandóan szopatja. Igaz, az ő kapcsolatuk tűnik talán a bajtársiasabbnak a film során, mert igazi buddie párosként átkozzák egymást. A vak nő egyébként egész biztosan mutáns, hiszen hogyan tudna már elsőre tanácsot adni a vér és fehér ruha közötti koherens ellentétre? Vagy hogyan olvashatta Deadpool hirdetését, amire jelentkezett? Meg ha már vak, miért megy bele olyasmibe, hogy svéd bútorokat rakosgat össze unalmában? Ez nem klappol, de vicces.


A vicc pedig fontos része a filmnek, kezdve a filmes kikacsintásokkal és a szöveges benyögésekkel. Sajnos, a film igyekszik gyakorlatilag minden fejlövés mellé betenni egy humoros egysorost, ami következtében a végére már soknak éreztem a pofázást és néha bizony cikinek. pl. "A béna Deadpool!" - fejlövés - "Ügyes Deadpool!" beköpés már a Pókember szájából is gyerekesnek tűnne, pedig az egy tini fiú. Deadpool elvileg harcedzett katona, aki megjárta a poklot, így elvárnám, hogy inkább férfiasan vicces legyen, ne infantilis-mód.

A segítők is érdekes figurák. Először erőszakkal is magukkal vonszolnák a gyilkos vöröst, majd később, miután segítenek neki legyilkolni egy csapatnyi kommandóst, másrészt embert, az orosz Kolosszus otthagyja, nem beváltva rajta Deadpool korábbi ígéretét, csak simán legyintve egyet, hogy majd jössz és közénk állsz, ha gondolod.
Srácok, az X-Men-ek mikor jutottak el morálisan arra a szintre, hogy zöld számon hívható bérgyilkosok legyenek?
Oké, főleg Deadpool aprítja az ellent, de ez...

Azt hiszed, panaszkodom?
Igen.
Azért panaszkodom, mert mindezek és egyéb logikai bakik, karakter errorok és hiányosságok ellenére a film egy végig szórakoztató és lebilincselő akció mozi, egy bűnös élvezet, amelyben talán több a hype, mint az igazi művészet és tartalom.

Deadpool-t muszáj szeretni, mert annyira más, mint a korábbi képregényhősök. Gyakorlatilag ő a vegytiszta ellentét. És ez a "muszáj", ami kissé zavar.

70%

Ha szeretnéd látni: D E A D P O O L


Töfi:
- A szereposztás után Deadpool visszatér a fürdőszobából, köntösben és elzavarja a nézőket, ami egyértelmű főhajtás Matthew Broderick "Meglógtam a Ferrarival" című vígjátéka előtt.
- Hugh Jackman szerepét, mint Rozsomák, végül kiírták a forgatókönyvből, így ez az első olyan X-Men film, amiben nem szerepel a karakter, ennek ellenére a színészt sikerült két apró jelenetben behozni a filmbe, fotó formájában.
- Stan Lee tűnik fel a sztriptízbárban DJ-ként.
- A végső összecsapás során Deadpool egy Bob nevű kommandóst nem öl meg, mivel van közös emlékük. A figura visszatérő szereplője a képregénynek.
- A Darkman kapcsolódást az imdb is megemlíti. Francba, azt hittem, nekem jutott először eszembe. :)
- Deadpool a képregényhős 1991-ben jelent meg. Ryan Reynolds 1991-ben készítette első filmes munkáját.

2015. május 6., szerda

A hangok - The Voices (2014)

A hangok - The Voices (2014)


Rendezte: Marjane Satrapi

"Minden fejben dől el!"

A magyar poszter nem bízza a véletlenre, mit látunk majd.
Azon nagy betűkkel hirdetik, hogy Jerry a kutya is, a macska is.
Megtekintés: A téma nehezen feldolgozható. Erre erősen rájátszik a hangulat és stílus. Ettől függetlenül, egyszer igen.

Satrapi, 2007-es, első rendezésével a "Persepolis - Persepolis, 2007"-sal már felhívta a figyelmet magára. Első amerikai filmje közel sem fog ekkora pozitív visszhangot gerjeszteni, még akkor sem, ha helyén tudjuk kezelni a filmet. Sajnos, ez igen nehéz, mivel a rendezőnő stílusán és gondolatiságán kívül még meg kell birkózni Michael R. Perry közel sem könnyen befogadható történetével, amely egy ideje keringett a Hollywood-i feketelistán, mondván, lehet bármilyen érdekes a történet, alapjában bukásra van ítélve. Igen, van egy ilyen lista és igen, "A hangok" legalább öt évig keringett rajta.
Végre elkészült, és, most ugyan többek lettünk egy erős Ryan Reynolds alakítással, viszont kaptunk egy szórakozásként csöppet sem kielégítő filmet, amely ráadásul még zavarba ejtőre is sikerült. Befogadása így sokkal nehezebb lesz az egyszeri nézőnek. Még nekem is, pedig már láttam pár furcsaságot.



"A hangok" az imdb-n többek között komédiaként is aposztrofálva van, ami szerintem, filmünk esetében erősen félrevezető műfaji besorolás. Habár, az alapszituáció (főszereplővel perelő állatok, véletlen gyilkosság) és néhány jelenet humorosan van tálalva, a film valójában kőkemény dráma. Nem is igazán horror, bár van gyilkosság is, meg vér, borzalom, de ettől még, ha elfogadjuk a mesélés stílusát, nem marad más, mint egy tanulmány arról, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya, működés közben. Mit érezhet, láthat, ha nem kap kellő gondoskodást, orvosi segítséget.
Ebben viszont piszok jó a film.

A véletlen baleset nagyon gyorsan mészárlássá változik.

Jerry (Ryan Reynolds) unalmas kisember, aki egy fürdőszobai készségeket gyártó cégnél dolgozik a csomagoló osztályon. Barátai nincsenek, habár érezhetően szomjazik a szeretetre, sikerre, hogy elfogadják a kollégái. Kicsit lúzer, kicsit flúgos, kicsit ártatlan. Majdnem. Jerry olyan, mint bárki. Majdnem.
Jerry, amikor hazatér, egy kutyus és egy cica várja, akiknek állandóan kiönti a szívét, mondván, úgy sem tudja mással megosztani a gondolatait. A baj az, hogy szemlátomást, az állatok partnerek a párbeszédben, pedig Jerry valójában nem Dr. Dolittle, csak egy zakkant fiatalember, aki terhes múltját őrizgeti, gyógyszeres kezelés alatt áll és, ha nem megfelelő a dózis, bármikor veszélyessé válhat. Főleg másokra és kicsit önmagára is.

Jerry sikereit, sikertelenségét Bosco-val a kutyával és Mr. Whiskers-szel, a cicával osztja meg. Kap is jó és rossz tanácsot, eleget. Rajta áll, ezekből kimazsolázva a lényeget, mit fogad meg. Pl. az új kolléganő, az Angliából érkezett kereskedelmin osztályon dolgozó Fiona (Gemma Arterton asszonyosan dögös) megérne egy randit. Ez Jerry szerint jó ötlet, még akkor is, ha végül a nő csak a véletlenek folytán kerül a kocsijába. Hiába, Fiona érzéketlen picsa, aki ráadásul talán nem is érdemli meg a fiú kitüntető figyelmét. Egy szarvasbalesetnek köszönhetően a fiú egy füst alatt vele is végez. Habár elsőre véletlennek tűnik a dolog, arra kell gondolnunk, hogy Jerry valahogy állandóan ebbe a helyzetbe kerül. (Elsőre egy kifordított "Elza, a rókatündérnek" tűnt a film...)
Egy következő pénzügyes kislány, Lisa (Anna Kedrick) eltűnése után felgyorsulnak az események, melynek végén pontot tehet a kisvárosi rendőrség egy sorozatgyilkos munkásságának a végére.

Egy bensőséges pillanat így néz ki Jerrynél. Belsőség nélkül...

Ryan Reynolds nagyon jól játszik. Ez mondjuk csak azoknak meglepő, akik munkásságát felületesen kezelik. Reynolds szeret ide-oda ugrálni a pénzes munkák és az olcsó, független filmek világában. Amolyan, egyet neked, egyet nekem, módon. Ez az a film, amely anyagilag nem fogja megterhelni a számláját, viszont színészi képességeiből sokkal többet nyújt nekünk, mint egy egyszerűbb, akciósabb képregényfilm. Jól hozza az esetlen fiatalembert, akiben pusztító az őrjöngés, aki kétségektől gyötörve igyekszik megfelelni a külvilágnak. Külön érdekesség, hogy eredetileg az állatok hangja más színészeké lett volna, de Reynolds meggyőzte a rendezőnőt róla, hogy jobban működik a karakter, ha a belső monológok kivetülését is ő prezentálja. Eredeti hangsávnál hallani, milyen jó munkát végzett. Avatatlan, angolhoz nem szokott fülnek úgy tűnhet, hogy három különböző személy beszél.

Mivel ez inkább egy one man show, kicsit félrevezető és talán fölösleges is volt a női főszerepeket olyan, a szakmában viszonylag nagy neveknek kiosztani, mint a James Bond filmmel reflektorfénybe kerülő, Gemma Arterton vagy az "Egek ura, 2009" óta emelkedő ázsiójú Anna Kedrick. Kicsit kirántja az embert a filmből, - amely amúgy is mostohán bánik a nézővel, stílusidegenségei miatt - az ő szerepük és annak bevégzése. Ettől még kellemesek a szemnek, oda is teszik magukat, csak jelenlétük szükségtelen. Talán csak a saját baromságom, de szerintem jobban működött volna a film, ha kevésbé ismert színésznőket alkalmaznak ezekre a "hálátlan" szerepekre.

Anna Kedrick olyan cuki, hogy legszívesebben benyúlnál érte a képernyőn, hogy kiragadd a biztos halál torkából. Lehet, hogy ez volt a cél. 

Nem tisztem boncolgatni, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya. Mivel sosem tanultam a témát és sosem voltam részese a problémának. Vendéglátósként láttam és hallottam már pár érdekes figurát, ám ez egy magasabb szint... Bármi, amit a sorozatgyilkosokról "tanultam" azt főleg Hollywood-i filmekből sikerült összeszedegetnem. Olyanokból, mint a végén egy gondolattöredéket megmutató "Psycho, 1960" vagy pl. az Oscar-díj történelmében talán kicsit túl is értékelt "A bárányok hallgatnak, 1991". Perry forgatókönyve egészen érthetően világít rá számomra, hogy mennyire komoly lehet a baj. Jerry, miután beveszi a gyógyszereit, szinte azonnal tanúi lehetünk, hogy milyen is a valósága, melyből, teljesen érthető módon menekül a kezeletlen, mesefilmes, rózsaszín vattacukor álomvilágába. Dr. Warren (Jacki Weaver), mint a pszichológusa, törekszik rá, hogy a földön tartsa védencét, tudva, hogy van baj. Azonban, ő sem látja tisztán mekkora a pusztulás Jerry életében, elméjében, míg végül nem szembesül vele személyesen is. A fiú ugyanis a saját habitusához mérten igyekszik segítséget kérni, kitörni ebből a szép rémálomból, csak hát, a gyilkos én annyival erősebb... Ezt megmondják a hangok is!

A film tehát egy holdkóros naplója, aki igyekszik beilleszkedni ám nem tudja levetkőzni önmagát és a múltjában dekódolt emlékek súlyát.

60%

Különvélemény: Elsőre egy habkönnyű thrilleres komédiának tűnhet. A felszín alatt azonban egy érzékeny kórkép.
A befejezés azonban számomra teljesen idegen volt, még annak ellenére is, hogy szórakoztató kis jelent.
Talán azért tettek be ilyen szerethető csajszikat Jerry mellé áldozatnak, hogy a néző még véletlenül se azonosuljon a sorozatgyilkossal.
Mert ha azonosulsz vele, akkor van egy kis baj a fejben!

Hasonlók:
A hangok, nem éppen műfajteremtő, amennyiben ha azt vesszük, hogy a főszereplő, csak a fejében létező figurák kivetülésével folytat párbeszédet a játékidő során.

Szegről végről ez a vonulat a "Tiszta románc - True Romance, 1993", melyben a főszereplő, Clarence, néha eszmecseréket folytat képzeletbeli mentorával, magával az énekesek királyának kikiáltott Elvis-szel, hogy életének következő fontos lépését, melyik irányba tegye meg a fiú.
Hasonló témába sétál bele pl. John Nash professzor, az "Egy csodálatos elme - A Beautifil Mind, 2001" című filmdrámában, amikor titokzatos kormányügynök kéri a segítség, holmi összeesküvések feltérképezésében. Szerencsére Nash nem erőszakos skizofréniájában, így csatákat csak a katedrán vív a tanulóival.
Jóval közelebb áll jelen filmhez a "Mr. Brooks - Mr. Brooks, 2007" sorozatgyilkosa, a címadó Mr. Brooks, akinek állandó filozófiai és etikai vitái vannak gonosz alteregójával, akit, ha szabadon engedne tudatából, talán a világot is felperzselné. Így viszont csak néhány tucatnyi embert mészárol le.

Talán neked is eszedbe jut pár, hasonló témájú film. Küldj pár címet, hátha összejön egy Top10 a témában!

Szeretnéd megnézni a filmet?
Tessék, lássék: http://online-pont.eu/a-hangok/online

2013. szeptember 22., vasárnap

The Croods - Croodék (2013)




The Croods - Croodék (2013)



Rend.: Kirk De Micco és Chris Sanders

Nicolas Cage ha éppen nem valami nézhetetlen szart csinál, meglepetésre bevállal egy szinkron szerepet. (enyhe túlzás) Milyen jól tette!
Cage és Grug
A Croodék nem bonyolult mese. A-ból haladás B-be, pontosabban folyamatos menekülés. Közben kalandok és családi analízis, kapcsolatrendszerről és a szeretetről. Ez az egyetlen komoly negatívuma a filmnek. Egy felnőtt számára kissé talán egyszerű szerkezet és még a vicces kikacsintások is elmaradnak - leszámítva egy pillanatot, amely talány enyhén Mission: Impossible 2. gyanús - ami hátrány, viszont szerethetőek a karakterek és a felütés olyan zseniális - tojáslopás és reggeli torna-futás - hogy ezt a szintet már nem tudja hozni a továbbiakban.
A történet persze arra van kárhoztatva, hogy ne legyen bonyolult, hiszen az őskorban játszódik, amikor az élet egyszerű volt, akár egy faék; ettél vagy megettek.
A Croodék épp ezért nem veheti fel a versenyt az olyan összetett történetű mesékkel, mint a "Hihetetlen család" vagy az eszméletlenül színes és ötletes "Verdák". Ennek ellenére kötelező darab.
Akadnak poénok, tanulság, móka, szerelem, hepiend.
Ugyan minket nem nagyon érint, hisz ha mese, akkor szinkron, ám az eredeti változat karaktereinek olyan sztárok kölcsönzik hangjukat, mint a már említett Nicholas Cage, a felkapott Emma Stone, vagy a kölyökképű és filmjei színvonalát tekintve ide-oda cikk-cakkozó Ryan Reynolds.

Eep sokkal csinosabb a sziklafalon, mint Tom Cruise
A 135 milliós film már Amerikában visszahozta a belefektetett pénzt, ezért előzetes tervek szerint 2019 körül várható a folytatás. Remélem, összetettebb történettel.
Akiről még külön szólnék, az a zenéért felelős Alan Silvestri, aki nálam simán benne van a Top10-es filmzeneszerző listámban. A score talán nem a legkiemelkedőbb Silvestri munka, ám a film eleji tojáslopásos scene alatti muzsika simán zseniális - a képekkel megtámogatva, persze!

6/10

Megjegyzés: A "Dinó" emberszereplős változata.
Tök véletlen, hogy egymás után két filmet néztem meg, amiben a főszereplő neve, kimondva Ip. Itt a főhősnőt nevezik Eep-nek, meg egy 2008-as harcművészi drámában a Sifu/mester neve volt Ip Man.
De mindegy...
- Gyerekek, az ott Mordor vagy Krull?