A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paul rudd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paul rudd. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 8., szombat

Szellemirtók: Az örökség - Ghostbusters: Afterlife (2021)

 Szellemirtók: Az örökség - Ghostbusters: Afterlife (2021)


Rendezte: Jason Reitman

A film Mafab adatlapja: Ghostbusters: Afterlife (2021)

Megtekintés: Harold Ramis 2014-ben hagyta itt végleg a franchise-t. Korábban úgy tűnt, hogy ezzel vége is a sorozatnak, ám az első két rész rendezőjének, Ivan Reitman-nek a fia, Jason Retiman és Dan Aykroyd, Gil Kenan rendezővel triót alkotva egy méltó lezárást írt az eredeti két részhez, igaz, ehhez minden egyéb Ghostbuster-s darabot át kellett lépniük. Azonban szerintem ez így teljesen rendben volt. A történet egyfajta Remake-je vagy Rebootja is lehet az első résznek, hiszen rengeteg ponton kapcsolódik hozzá a cselekményben, ám nálam betalált, rendesen. 

A harmadik rész méltó búcsú Harold Ramis színész-rendezőtől. Mondjuk, Ramis szerintem inkább rendezőként alkotott maradandót (Idétlen időkig!!!), ám a "Ghostbusters: Afterlife" felvállalta, hogy illendően lezárja Dr. Egon Spengler történetét és ezt ennél szebben nem nagyon lehetett volna. Gondolom én. Hasonló érzelmi hullámvasutat Paul Walker halála után, a "Halálos iramban" sorozatból való kikocsikázása után éreztem. Ez azért lehet kicsit fura nekem, mert Ramis nagyjából tényleg csak ezzel a szerepével mutatta meg nekem a színészi vénáját. 

A stúdió egy ideje már szeretett volna új életet lehelni a márkanévbe, azonban a néhány évvel korábbi, női főszereplőkkel rebootolt mozifilm valamiért nem jutott el a közönség szívéhez, habár, összességében nem egy nézhetetlen alkotás, pusztán, talán kicsit szükségtelen? Az biztos, hogy nem segített neki az sem, hogy éppen a Metoo mozgalom talán legaktívabb időszakában került mozikba és a nézők egy része talán inkább egyfajta propaganda és érzékenyítő filmként tekintett rá, a színésznők kihasználásának a jegyében, mintsem önálló jogán megálló produkciónak. Amolyan, Hollywood annyi fájdalmat okoz azzal, hogy a nőket kizsákmányoljuk, így nesze, egy film, amivel aprót lépünk a rehabilitáció felé, sőt, a komikus és butácska mellékalak szerepébe szuszakoljunk be egy tipikus szépfiút, Chris Hemsworth-öt. (Nagyon remélem, csak én gondolkodom ennyire ostobán a filmről és nem ezért lett kritikailag olyan lenézett.)

Az új rész viszont úgy tűnik, tényleg annak fényében született, hogy korrekt, tisztességes módon folytassák ill. zárják le a sorozatot, így sikeresen telepakolták annyi utalással - főleg a kellékek tekintetében - hogy ember legyen a talpán, aki mindet ismeri és még a fontos szereplőket is sikerült visszahozni, úgy, hogy Bill Murray korábban már temette a franchise-t. A különbség a helyszín megválasztásában és a generációban érhető tetten, hiszen itt az unokák - egészen pontosan Spengler unokái - viszik tovább a családi örökséget, egy amerikai kisvárosban, ahol egyszerűen nincs szükség felhőkarcoló nagyságú szellemalakra és ennél fogva emberi léptéken belül maradunk. Nem állítom, hogy tökéletesen logikusnak érzem végi a sztorit, de feltételezem, a három forgatókönyv író összedugta a fejét és rendesen lekerekítették a történet éleit, amit lehet, első megtekintés után magam sem látok még teljesen. Azonban, ami manapság ritka, de úgy érzem, a harmadik Szellemirtók lett annyira kellemes, nosztalgikus mozi, hogy legalább még egyszer megnézzem és ezt manapság egyre kevesebb film tudja magáról elmondani. Az új Mátrix film is vissza-visszamutat az első részekre, ám ott nem éreztem azt eléggé kereknek és így a negyedik Mátrix film számomra amolyan felmelegített második fogás, míg ez a harmadik rész, inkább egy ízletes desszert, amely megkoronázza a vacsorát.

https://www.artofvfx.com/ghostbusters-afterlife-alessandro-ongaro-overall-vfx-supervisor/

Mondanom sem kell, hogy igazán csak az fogja élvezni, aki látta és szerette az első két részt és belül pont olyan örök gyereknek maradt meg, mint pl. Dan Aykroyd, akin érződik, hogy hazaért. Murray már nagyon megfáradt mostanra és szerintem inkább tisztességből vállalata el a finálét. Hudson pedig, mintha alig öregedett volna, így simán el tudom képzelni, hogy később, ha készül még pár etap, a belebegtetett gazdag üzletemberként előkerüljön. Az igazi főszereplők azonban a gyerekek, sőt, inkább csak a lányunoka, Phoebe (Mckenna Grace) aki simán leiskolázza a többieket. A kamera imádja és elég sokat is foglalkozik vele. Mellette a Stranger Thinges Finn Wolfhard, a tesó szerepében már sokkal klisésebb és a romantikus szál sem működik olyan jól közte illetve a helyi szép lány, Lucky (Celeste O'Connor) között. Tudjuk, hogy dramaturgiailag szükség lenne rá, azonban kicsit gyengére sikerült megírni és azzal sem kezdtek semmit, hogy a lány apja (Bokeem Woodbine) a helyi seriff.

Van néhány sztár, akik nyúlfarknyi szerepeik miatt szinte fel sem ismerhetőek, vagy a stáblista utánra maradtak, de volt, akit egyszerűen sehogyan sem tudtak visszacsábítani a búcsúzáshoz és ezért kicsit haragszom Rick Moranisra. Annie Potts legalább benézett Janine szerepében.

Szerintem kellemes családi film lett a harmadik rész, ha nem is túl eredeti. De a hangulat egyben van, a zenéje mintha az eredeti szerző, Elmer Bernstein kezei alól kerültek volna ki. A trükkök, a vágás, a díszletek is rendben vannak. 

Ritka az, amikor harminc évnyi szünet után sikerül ennyire hasonló hangulatban megalkotni egy folytatást és már ezért is le a kalappal a rendező, Jason Reitman előtt. Pedig, kisfiúként még személyesen fikázta a szellemirtókat a második rész egyik jelenetében. Az biztos, hogy a fiú nagyon megtanulta az apukától a leckéket és kiállásában egy az apuka stílusához nagyon közeli produktummal állt elő. A harmadik részeknek néha van egy kis átkuk, amit itt szerencsére nem éreztem. A harmadik rész szerintem semmivel nem rosszabb, mint a második rész volt.

70% simán jár neki.




2018. május 30., szerda

Néma - Mute (2018)

Néma - Mute (2018)


Rendezte: Duncan Jones


Megtekintés: Negatív jövőképből jeles, szórakoztatói faktor kérdéses.

Amikor először láttam meg, hogy Duncan Jones új filmmel készül, nagyon vártam. A direktor korábbi mozijai ugyanis kellemes filmélmények annak, aki fogékony a fantasztikum és érdekes morális kérdések boncolgatására. Azonban a "Mute" alulmúlta a várakozásomat, mert bár részese egy Jones féle univerzum építésnek és a felvázolt jövőkép is részletes, vizuálisan és/vagy hangulatában emlékezetes, ám összességében egy hosszúra nyújtott, nem is túl izgalmas, töredezett bosszú film, amelyben érdekes pontok a nyomozati részek, ahogyan főhősünk eljut A-ból a B-be.

Duncan Jones viszonylag fiatal rendező. Tehetségét a művészetek iránt biztos a papától örökölte, David Bowie-tól, aki első filmrendezői munkájában tevőleges vett részt. 2000-ben Jones megrendezett egy Bowie koncert mozit, melynek anyagát a New York-i Roseland bálteremben rögzítették, június 19.-én. Gondolom, apu ráhatása lehetett, hogy Duncan megragadt a fantasztikus filmek világában, hiszen apu is rendszeresen kerülgette a témát, mind filmekben, mind zenei tevékenységében.

Rendezői debütálása egy érdekes kamaradarab, amelyben Sam Rockwell egyedül állt helyt, több szerepben. A "Hold - Moon (2009)" kifejezetten egy poénra kihegyezett, társadalometikai kérdéseket feszeget és az embert, mint egyedülálló, szuverén személyt mozgatja a történetben, hogy azután kapjunk egy pofont: A főszereplőről kiderül, hogy valószínűleg klón és többedmagával, gyakorlatilag rá van kényszerítve, hogy egy befolyásos társaságnak végezzen karbantartási munkákat a Holdon, mert olcsóbb a klónokkal folyamatosan tartani a tempót - kiiktatva a korábbi "darabot", - mint betanítani valakit a földön és kijuttatni az űrbe.

A "Hold" olyan pozitív visszhangot kapott nézői és kritikusi szinten, hogy Jones lehetőséget kapott több pénzből, Hollywood-i produkciót tető alá hozni. A "Forráskód - Source Code (2011)", ha lehet, még elborultabb ötletekkel foglalkozott, amelyben az időutazás egyik formáját vesézik ki, beoltva némi "Idétlen-időkiggel". Az ember miben léte itt is fontos kérdéssé lépett elő, amikor a film végén kiderül, hogy hősünk tulajdonképpen már nem is képes az életre, csupán a nagy hatalmú társaság az, amelyik kihasználva az agyában rejlő információkat, kizsákmányolja a testet.

Itt még azt jósoltam volna Jones-nak, hogy ha így folytatja, igen fontos sci-fi rendező lehet belőle, de bevállalta a videójátékból készült Warcraft mozit, amely legalább annyira visszavetette Jones renoméját, mint korábban Shyamalan karrierjét rombolta "Az utolsó léghajlító". Miért? Mert minkét történet már egy korábban ismert univerzumot dolgozott fel, amelyben rendezőink kézjegye nem tud markánsan érvényesülni, legalábbis, nem érződik a kész művön. Világszinten a film nem bukott meg, de bőven alatta maradt a várt bevételeknek.

A "Mute" kifejezetten visszaesés Jones filmográfiájában és beállt a Netflix által promotált sci-fi mozik sorába, amely jó rendezővel, remek színészekkel, érdekfeszítő történettel, de olcsó kiállításban kerül képernyőre.

A Néma (Alexander Skarsgård) egy bárban dolgozik, ahol gyengéd érzelmek szövődnek közte és az egyik szexi felszolgáló lány között. A kapcsolat tisztaságát nehezíti, hogy a bár amolyan szexgyűjtő pontja a város söpredékének. A lény hamarosan eltűnik és a Néma pedig hol szerencsével, hol logikával, de keresztül vágja magát a városon, hogy megtalálja a szerelmét.

A film pozitívuma, hogy Paul Rudd alakítja a gonosztevőt, Kaktusz Bill-t a filmben és ezért ismét kapunk némi Rudd humort, amit kedvelek. A hátrány szintén ez: Rudd kiváló színész, ha humorról van szó, de mivel beleragadt ebbe a skatulyába, nehéz őt negatív szerepben megszokni, amire rátesz egy lapáttal a film stílusa is, mert néha túl vicces, máskor indokolatlanul komoly/komor. Nehéz is ráhangolódni az eseményekre. A végére már vártam, hogy derüljön ki mi történt és lépjünk tovább. A Két órás játékidő kifejezetten szükségtelen és a kész film néhol emlékeztet "A káosz birodalma" című stílusos borzalomra.

Skarsgård-dal kifejezetten elbánik a forgatókönyv, hiszen végig néma marad. A szuggesztív hangja nem segít a karakter formálásában, bár, arra ott vannak a szemei és gesztusai.
Ha ismered Duncan Jones világát, akkor rengeteg utalást fogsz észrevenni a filmben, amik korábbi munkaira és a magánéletére respektálnak. A filmet dajkájának és édesapjának ajánlja.

Aki nem szereti a lassú folyású drámákat, az kerülje a filmet. Aki viszont kedveli Duncan Jones világát és a főszereplőket, azoknak egyszer elmegy kategória. Persze szerintem. Neked lehet, hogy a kedvenc mozid lesz.

65%

A film Mafab adatlapja: A néma - Mute (2018)


2015. augusztus 10., hétfő

A hangya - Ant-Man (2015)

A hangya - Ant-Man (2015)


Rendezte: Peyton Reed

A film Mafab adatlapja: Ant-Man (2015)

Megtekintés: A hangya szegről-végről az egyik legkevésbé kvalifikált képregény hős, akivel még én sem találkoztam, pedig gyerekkoromban forgattam képregényt csokitól ragacsos mancsaimban. Csoda, ha jó filmanyag lenne. A csoda megtörtént.

A hangya zűrös körülmények között született meg. Eredetileg Edgar Wright, a "Cornetto-trilógia " rendezője hozta volna tető alá, ám elképzelései nem mindenben találkoztak a Marvel fejeseinek terveivel, így végül menesztették és egy jóval alacsonyabban jegyzett rendezőt hoztak a képbe. A végeredmény? Még így is sokkal jobb, mint gondolnánk! Vagy gondoltam volna.

Peyton Reed kezdetben hollywoodi újrahasznosítóként ügyködött. Részt vett a kultikus "Vissza a jövőbe" rajzfilmsorozat változatának elkészítésében és régebbi Disney produkciók életre keltésében, mint a Kurt Russell féle "Komputer teniszcipőben" vagy "A kicsi kocsi újra a régi". Utána pedig nyálas romantikus filmek és átlagos komédiákban dirigálta a stábot. Senki nem gondolta volna - főleg a rajongók reakciói voltak elítélőek a világhálón - ,hogy Reed képes lesz ledirigálni megfelelően egy szuperhősös filmet. A végeredmény meg olyan lett, hogy az ember arra gondol, talán legközelebb is neki kellene a Hangya kalandjait levezényelnie, mert bár biztos, hogy Edgar Wright egyedi látásmódjával a film erősebb is lehetett volna, viszont Reed valahogy nagyon eltalálta az arányokat és egy szerethető képregényfilmet pakolt össze. Persze, nem vagyok úgy elájulva tőle, mint amilyen a hype lett körülötte, hiszen, sok képregényfilm hibája van - sematikus és súlytalan főgonosz, útból eltett ellenlábasok, kiképzés, a baráti társaság, akiket végül be kell vonni, stb. - ami így együtt egy közös és nagy marhuláshoz elég. A hangya, mondjunk róla bármit, egy mesefilm.

Van az öreg király, akinek van hatalma, ám nem akar visszaélni vele. Viszont háború készül és a király már öreg, viszont csatába nem küldheti a lányát, így kiszemel egy megfelelő fiatalembert, aki majd helyette levezényli a csatát. A legmegfelelőbb persze egy tolvaj lesz, akinek viszont hatalmas a szíve. A háborúnak vége, győznek a jók és a tolvaj fiú elnyeri a királylány kezét... csókolom. Ennyi a film nagy vonalakban és nem több.

További részekkel tudja szórakoztatni a film azokat a nézőit, akik tisztában vannak az eredettörténettel, hogy ki honnan érkezett. Ha úgy vesszük, mindjárt két szuperhőst is megismerünk a filmből, kicsit hézagosan ugyan, mert Dr. Hank Pym (Michael Douglas) kalandozásaira, ha érintőlegesen is, de tesz utalást a film. Viszont, az eredettörténet gavallérosan átugorja az első Hangya életét, hogy a második, elvileg kívülállóként a történetbe csöppent és talán szerethetőbb Hangyával ismerkedhessünk meg, Scott Lang-gel (Paul Rudd), az aranyszívű betörővel.
Nem tudom, Stan Lee figurái milyenek voltak, de a filmben felvázolt karakterek nálam bejöttek. Még a vicces haverokból álló brigád is, bár voltak némi Déja Vu érzéseim a fiúkkal kapcsolatban; lásd. X-akták sorozat kockái.

Futottak még a feltaláló géniusz jó helyre, az ellenség karmai közé beépített lánya - mondjuk én egy percig sem bíznék meg benne, de ennyi logikai baki belefér a filmbe. Hope Van Dyne (Evangeline Lilly) széles mosolyával nekem nem volt eléggé dögös karakter, akiért fülig epedeztem volna, de talán majd a folytatáshoz felnő. Dyne karaktere az, akinek szemén keresztül Hank Pym a mai napig felügyelheti, vajon milyen irányba tartanak kutatásai, mellyel sok mindezt kezdhetne a világ, egyedül háborúra nem szeretné, ha használnák. Viszont maga a találmány egyértelműen hadászati célokra alkalmas elsődlegesen (ha a gyógyászatot nem számítom, sem a logisztikát), ezért a mentor korábbi asszisztense, Pym távozása után maradt a laborban, és életét arra tette fel, hogy lenyűgözze és túlnője elődjét és mesterét, akit valahol fogadott apjának is tekint. Darren Cross (Corey Stoll) figurája a tipikus ellenségkép; felül akarja múlni a korábbi gondolkodókat, bárkit félreállít céljai elérése érdekében és még pénzért akár magát vagy találmányát is eladja. A legrosszabb antagonista.

A három jó barát pedig - bár Paul Rudd szerintem egyedül is elég lenne hozzá - plusz humor faktort csempészik a filmbe és természetes, hogy amikor kell, még segítségül is lehet őket hívni. Ilyen barát kell mindenkinek. :)

Luis (Michael Peña) egyértelműen a verőember. Különös szuper képessége, hogy jobb egyenese nagyjából bárkit leküld a padlóra! Scott Lang már a börtönéveiből megismerte a csupa-szív mexikói srácot, akivel együtt vészelték át a börtönévek nagyját. Egyértelműen az egyik legszerethetőbb karakter, akinek még arra is maradt gondja a film végén, hogy egyik általa kiütött testőrt kimenekítse az épületből, mielőtt az összedőlne. Apró, de fontos részlet, hogy jobban árnyalják a figurát.
Kurt (David Dastmalchian) akinek neve németes, akcentusa orosz, ujjai pedig aranyat érnek, ha egy számítógép billentyűzetről van szó. Dastmalchian arca ha ismerős neked, de nem tudod hova tenni; ő alakította Jóker egyik nem kicsit elmebeteg emberét a Nolan féle "A sötét lovagban". Már ott jól hozta az agybeteg karaktert. Ideje volt, hogy szerethetőbb irányba induljon el, ha nem akar örökre beleragadni a pszichopata mellékszereplő kategóriájába.
Dave (T.I.) pedig, ha szarkasztikus akarok lenni, akkor a kötelező fekete. Másrészt viszont a csapat fontos tagja, hiszen autók között maga a király. Ha vinni kell vagy szerelni vagy vezetni valamit, Dave a csúcs.
Fontosabb mellékkarakterek még Lang kislánya, aki egy tündér és a két rendőr, akik ott tesznek főhősünknek keresztbe, ahol tudnak. Kezdetben. Azután pedig, kialakul közöttük egy függőséget sem nélkülöző baráti kapcsolat, csak ehhez annyi kell, hogy Lang ex-feleségének élettársa, a rendőr, Paxton (Bobby Cannavale), ráeszméljen, hogy Scott nem is akkora seggfej, mint amekkorának elkönyvelte korábban. Igaz, ehhez kellett egy csata is a házukban, melynek során Thomas a gőzmozdony új értelmet adjon a vonatos terepasztal használatának.

A közel kétórás produkció nem tud az összes karakternek elég teret adni, hogy igazán megszerethessük őket, így a film két vesztese ebből a szempontból egyértelműen az ex-nejet alakító Judy Greer, aki valahogy mostanában mintha beleragadt volna az enyhén idegesítő feleség szerepkörébe; Jurassic World-ben is ő az alig szereplő anyuka és ott is megjelenik a drámai hatást fokozandó válás motívum...
A másik pedig, aki jobban érdekelt volna, Gale rendőr (Wood Harris). Harris-t utoljára kölyökként láttam az "Emlékezz a titánokra" című remek sportdrámában és őrültem, hogy felismertem, de annak nem, hogy kettőse Paxtonnal, szinte burleszkfilmes keretek között mozgott.
A film egyik legviccesebb akciójelenetében pedig cameo szintű szerephez jutott az egyik Bosszúálló is, de ez maradjon a film humorforrása és nézd meg.

Ha megnéznéd, akkor csak nézd meg itt a lehetőségeket: Egy picuri hangyaember itt van?

75%

Érdekességek, melyeket főleg az imdb-ről mazsoláztam:

- Paul Rudd hangyafarmot vett, hogy megfigyelhesse az apró állatok világát. Megtartotta!
- Ahogy feljebb írtam, Pym negatív karakterjegyei miatt választották a sokkal szerethetőbb második hangyát a főszereplőnek.
- Edgar Wright már 2003 óta lobbizott a Hangya filmért, mivel nagy rajongója a képregénynek, hogy végül csak forgatókönyvíró kreditet kaphasson.
- Michael Douglas ugyanúgy az unokái miatt vállalt szerepet a Marvel filmben, mint sok más kollégája, aki benne van a korba; hogy a gyerekek szóba álljanak vele továbbra is, mert manapság ciki színészként nem szerepelni vagy képregényfilmben vagy valami világsikerű könyvből készült produkcióban :) Ezért fogadta el John Rhys-Davies is Gimli szerepét "A gyűrűk urában"
- Douglas-nak tetszett a CGI, amellyel megfiatalították. Elképesztőnek találta, ahogy lenézett a vászonról önmaga, harminc évvel fiatalabban.
- Volt róla szó, hogy Steve Buscemi alakítja majd Hank Pym-et. Ütemezési gondok miatt nem vállalta. Rajta kívül szóba került még Pierce Brosnan, Sean Bean és Gary Oldman.
- Filmes poén, hogy Scott javasolja, hogy hívják segítségül a Bosszúállókat, miközben a képregényben eredetileg alapítótag.
- Míg Paul Rudd és kaszkadőre kapott Hangyajelmezt, addig szegény Corey Stoll-nak be kellett érnie agy Motion Capture gúnyával, mivel az ő testpáncélját nem tudták megfelelően megépíteni a film kedvéért.
- Akik nem kapták meg végül Scott Lang szerepét: Ewan McGregor, Adrien Brody, Joseph Gordon-Levitt.