A következő címkéjű bejegyzések mutatása: natalie portman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: natalie portman. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 27., péntek

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)


Rendezte: Gavin O'Connor

A film Mafab adatlapja: Jane Got a Gun (2016)

Megtekintés: Obi Van Kenobi csúnyán kurvának adná Padmét, de Owen bácsi résen van.

Kedves "Star Wars" rajongók: Ebben a filmben mindjárt három ismert színész is megjelenik, akik, amennyire emlékszem, együtt játszottak korábban a Saga II. és III. részében. (Közös jelenet talán csak a kettőben volt, de nem emlékszem.) Hogy ettől jobb lett a film? Nem.

Mindhárom színész a korosztályának nagy kedvence. Ettől sem lett jobb a film.
Az sem segített, hogy az eredetileg felkeresett rendezőnőt, Lynne Ramsay-t korábban hitegették a stúdiótól mindennel, majd mikor végül ez a technika sem tette a művészt elégedetté - kreatív nézeteltérések - végül menesztették és vele többen kihátráltak a produkcióból, többek között a méltán híres operatőr, Darius Khondji is. Khondji elég egyedi látásmódú operatőr, akinek ízlése és stílusa legalább - számmal kifejezhető ez? - 20-30%-kal megnövelte volna a mozi értékét. Érdemes munkásságának utána menni. Lynne Ramsay zsenijében közel sem vagyok biztos, habár drámai fronton nem kétséges, hogy hatásos a munkája. Khondji távozása egyértelműen nem tett jót a filmnek.

Meg az sem, hogy közel három évig készült és tologatták a bemutatót, mert azt lassan még egy laikus filmnéző is tudni fogja, hogy amikor egy mozit - bármilyen okból - pakolgatnak, akkor a legritkább esetben lesz a végeredmény kielégítő az egyszeri néző számára. Jelen esetben is így történt és még a műfaj sem tipikus nézőcsalogató, hiszen western-dráma, amiért nem állnak az emberek sorba, még akkor sem, ha az utolsó 3-4 évben ritka erős darabokat is sikerült készíteni a műfajon belül. (Főleg Európában.)

Gavin O'Connor rendezőként közel azt az ismertségi szintet képviseli, mint Ramsay. Filmográfiájukat olvasva legalábbis hasonló habitusú rendezőnek tűnnek, csak, míg Ramsay valószínűleg jobban kiemelte volna a címszereplő Jane női oldalát, addig O'Connor, szerintem, nem közelített ennyire érzékenyen a feminin részekhez és így egy sokkal profánabb, egyszerűbb mozit adott ki a kezei közül. A végeredmény, ha egyetlen szót aggathatok rá, akkor a nem túl hízelgő, korrektet kapná. Mert egy közepesen erős filmdráma, semmi nagy pillanattal, semmi lezáró katarzissal és még az akció is eléggé szűken van mérve, ami miatt azok is elpártolhatnak tőle, akik szeretik a pörgősebb western történeteket. A közel száz percet egyszer végig lehet ülni, de ami fájó, hogy kb. csak annyiszor is érdemes, mert hiába világsztárok a főszereplői, ha olyan papírízű a végeredmény.


Történet:
Jane (Natalie Portman) férje (Noah Emmerich) egy hosszabb utazásbó úgy érkezik haza, hogy rendesen kilyuggatták a bőrit. Mielőtt ráhűlne, épp hazaér és arája megfótozza. Bill, az ura, elrebegi, hogy előkerültek azok a kurafiak, akiktől egyszer már sikeresen mentette meg az asszonykát, mireföl Jane kénytelen meglátogatni a legközelebbi szomszédjukat (Joel Edgerton), hogy segítséget kérjen tüle, bízva abban, hogy közös múltjukra való tekintettel a férfi nem fog neki nemet mondani, akirő tunnya, hogy háborút megjárt, viharedzett és valami okbúl érzelmileg kötődik az asszonykához őjis.
Nemezisük (Ewan McGregor - nem ismertem meg) lassan érkezik a vidékrű, marcona patkányseregével, hogy leszámoljanak Bill-lel, közben nem számolnak a szomszéddal, aki az életét is képes Jane-ért áldozni, ha mán muszáj. Mert van ott sötét mút és van ott rejtelmezett titkok.
A végire meg mindenre fény derül.

Azért igyekeztek végig lassan adagolni a háttértörténetet, hogy legyen azért meglepi. Szerintem, azért aki már látott pár hasonló filmet, nem sokáig marad homályban, ám ettől függetlenül egy jó pont, hogy igyekeztek kicsit csavarni egyet a történeten. A befejezés - a leszámolással együtt - nekem kicsit gyors és összecsapott.

Ahogy már írtam, semmi extra, csak simán korrekt.

50%

Fura érzés látni, hogy Natalie Portman is öregszik és hova jutott a Leon, a profi Mathildája óta.

Ha szeretnéd látni: J A N E  G O T  A  G U N

Töfi:
- Tucatnyian fordultak meg a produkció háza táján a főszerepek reményében. Csak néhány név, a lehetséges karakterek jelölése nélkül: Bradley Cooper, Michael Fassbender, Karen Gillan, Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal, Joseph Gordon-Levitt, Jude Law, Tom Hiddleston
- A film elvileg egy 1971-es western enyhe remek átirata: Hannie Caulder
- A befejezés a gyermekkel korábban már visszaköszönt nekem egy thrillerből. Mintha a "Halálkanyar - Switchback (1997)" című filmnek lett volna hasonló vége.
- A Hideghegyben Portman már alakított egy nagyon hasonló karaktert - magányos nő, várja a férjét haza, egyetlen gyerekkel és idegen férfiak támadnak rá. Ott sokkal rövidebb és drámaibb volt az egész.


Ha szeretnéd megtekinteni:
- Jane a célkeresztben (2016)

2014. április 7., hétfő

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Rendezte: Alan Taylor





Gyerekkoromban szerettem a képregényeket. Nem állítom, hogy minden(v)evő voltam, azt sem, hogy széles ismerettel rendelkeztem róluk, csak vettem, ahogy pénzem volt. Vagy vettem, ha olyan borítót láttam, ami tetszett. Persze azért hallottam a különleges nyugati csemegékről, néha még kezünkbe is került pár példány, kissé félre nyomott érdekességet, mint Hulk, Tarzan, esetleg Thor.

Olyan jól bírja a verést Thor, hogy egy idő után már nem izgulunk érte.
Nem ismerem Thor-t. A képregényben egy szarrá gyúrt, skandináv figura, széles állal és más öltözetben, mint He-Man (akit szintén nem nagyon ismertem.). Thornak volt egy hatalmas pöröly kalapácsa és azt forgatta. Kb. ennyi maradt meg bennem a nyolcvanas évek egyik kultikus képregényéből. Mármint úgy értem, hogy nálunk a nyolcvanas évek volt, amikor találkoztam vele.

A filmgyártás fejlődött. Már nem ciki szuperhősöket ábrázolni színes bugyikban, mert beért rá a trükktechnika és a néző. Ma már Batman nem csak egy farsangi ruhás vicc, Superman sem egy meleg bár fellépője, és Pókember sem egy hülyegyerek, akinek látványán sírva felröhögsz.

Tom Hiddleston nagyjából ellopja a show-t.
A kilencvenes évek elején néhány dinoszaurusz tipegett a vászonra és az 1-esek és 0-ák képessé tettek minket bármit ábrázolni, amit csak elképzelünk. A képregényfilmek is szépen fejlődtek, olyannyira, hogy mára már komoly rajongótáboruk lett akik milliókat hagynak a mozipénztárakban. Ha kijön egy új komik, hatalmas várakozás előzi meg, vagy pörgős filmes fórumokon alázzák porig, megelőlegezve, hogy nem lesz sikeres. Aztán van, amelyik kasszát robbant (Pókember), míg másik meg szépen eltűnik a süllyesztőben (Green Hornet). Nehéz kiismerni a nézők igényeit. Néha teljesen váratlanul robbannak be filmek (Blade), máskor, meg hiába a nagy név, a masszív rajongókon kívül teljes érdektelenség fogadja (Hellboy). Vagy értetlenség (The Watchmen).

Thor (Chris Hemsworth) és csapata parkolópályára állította Loki-t (Tom Hiddleton), aki bár tudja, hogy vér szerint nem járna neki, mégis erősen ragaszkodni álmához, hogy ő örökli Odin (Anthony Hopkins) után a trónt, Szerencsére Thor-t annyira nem izgatja az uralkodás, inkább csak verné az ellent és a földre látogatna, hogy újra lássa emberi szerelmét, Jane Foster-t (Natalie Portman).
Loki sitten rohad, Thor pedig figyelmetlenkedik. Közben a sötét Elfek, akiket valahogy nem vesz be a gyomrom, igyekeznek leigázni több világot is, amiben segítségükre van egy Aether nevű sötét anyag. Sötét Elfek... látszik, hogy ne vagyok rajongó.
Az egyetlen, ami nálam kicsit lehúzza a filmet, a sötét Elfek.
Történetesen a sötét anyag némi fizikai kísérletnek köszönhetően kézközelbe kerül Jane Fos
terrel, aki sikeresen magába szippantja ezt a halálos energiát. Thor pedig idejében érkezik hozzánk, hogy a halálosan megsérült nőt magával vonszolja Asgard-ba, hogy ott meg tudják majd védeni.
Ez nem egyszerű, mert a sötét elfek legalább olyan emberfeletti lények, mint Thor-ék. Megy is az adok kapok, melynek egyik áldozata Thor mamája és Loki nevelőanyja, Frigga (Rene Russo). Loki pedig hiába gyűlöli az egész univerzumot, Frigga szeretete kicsit visszarángatja Thor mellé, hiszen a gyűlöleténél erősebb motiváció ereje van a bosszúnak.

A Thor 2. tökéletes képregényfilm. Látványos, vicces, vannak benne kikacsintások, jó zene, remek színészek, jó alakítások, történeti csavarok és kellő mennyiségű akció. Ha kicsit is szereted a képregény műfaját és a képregény filmeket, nem fogsz unatkozni a filmen. Többször nézős.

A stáblista után is maradj ülve...

80%

Figyeld:
- Mijnir röpködése, amikor Thor-t keresi a világok között.
- Benicio del Toro cameoja.
- Loki játéka.


2013. november 4., hétfő

Thor (2011)

Thor (2011)
Thor

Thor szó szerint odabasz az asztalra, ha elege van...


Rend.: Kenneth Branagh, Joss Whedon

Fősz.:
Thor - Chris Hemsworth (Cabin in the Wood, Bosszúállók)
Jane Foster - Natalie Portman (Leon, a profi, Fekete hattyú)
Loki - Tom Hiddleston (Hadak útján, Éjfélkor Párizsban)
Odin - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, Hannibal)
Erik Selvig - Stellan Skarsgard (Good Will Hunting, Ronin)
Coulson ügynök - Clark Gregg

- Emelem kalap...ácsom a statisztákra.


Előkészítés:
Kenneth Branagh gyermekkora óta nagy rajongója volt a Thor képregényeknek, így nem volt kérdés, hogy vállalja e, legalábbis részéről. Az teljesen mellékes, hogy főleg Shakespeare feldolgozásokat készített vagy nem túl sikeres drámákat, thrillereket. Miután a Marvel stúdió letette mellette a voksát, meglepték egy hatalmas csomaggal, amely tartalmazta az összes Thor képregényt, hogy a rendező felelevenítse emlékeit és naprakész legyen a mítoszból. Kenneth Branagh végül azért is vállalta el a film készítését, mert amellett, hogy kipróbálhatta magát a blockbuster filmek világában, pontosan tudta, hogy Thor története teljesen olyan, akár Shakespeare V. Henrikje. Ez persze nem lett volna elég, az amúgy viszonylag kevés CGI-vel dolgozó rendezőnek, hiszen eddigi legnagyobb dobása a Frankenstein volt, ezért segítségnek még beszállt mellé Joss Whedon (Firefly), aki a sci-fi műfaj egyik kortárs fenegyereke és a Marvel studió támogatását élvezte.
Stan Lee, Jack Kirby és Larry Lieber voltak az eredeti képregény szerzői. A forgatókönyvet hárman dobták össze - Ashley Miller, Don Payne, Zack Stentz - J. Michael Straczynski és Mark Protesevich ötletei alapján. Szóval dolgoztak rajta páran.
Néhány apró problémát meg kellett oldaniuk, mint például a Bifrost híd külsejét, amely a képregényben leginkább tényleg az emlegetett szivárványra hajazott. A filmben a híd inkább emlékeztet a jégtáblák és áttetsző kristályok keverékére.
Natalie Portman-t csupán a rendező nevével tudták megnyerni a produkcióhoz. Natalie amúgy nem rajong a blockbuster filmekért, szeret a független filmes világban mozogni.
Tom Hiddleston, Branagh-hoz hasonlóan áttanulmányozta a képregénysorozatot, hogy többet tudjon meg Loki karakteréről. Loki figurája drámai karakter, belső vívódásokkal.
Mind a képregény és mind a film rengeteg momentumot emelt át a skandináv mitológiából.
Ezek mellett még arra is nagyon figyelni kellett, hogy a készülő egyéb Marvel filmekkel jól harmonizáljon a mozi. Bizonyos helyszínek pl. visszaköszönhetnek más, új képregényfilmekből.

Történet:
Áll a bál Asgard-ban. Néhány jégóriás belopakodik Odin palotájába és kegytárgyat próbálnak lopni. A lopást ugyan meghiúsítja az őrség, de Thor, Odin idősebb fia, néhány barátjával átmegy a jégóriások földjére Jotunheim-be, hogy megleckéztesse őket. A támadás nem túl sikeres és Odin megharagszik a forrófejű gyermekére, akinek köszönhetően ismét háború veszélyébe sodródik világuk. A végső atyai döntés: száműzetés a földre. Hatalmas dirrel-durral ez megtörténik.
Thor, miután hatalmas csinnadrattával földet ér, néhány kutatóba botlik, akik a furcsa fiatalember közelében maradnak, mert talán választ tud adni kérdéseikre, melyek felmerültek kutatásaik során. Közben Thor igyekszik visszaszerezni isteni fegyverét a Mölnirt, amely akár Arthur király legendás Excaliburje, csak annak a kezében használható, aki kiérdemelte. Ellenkező esetben képtelenség felemelni, így gyakorlatilag, amíg nincs gazdája, ez a világ legnagyobb papírnehezéke.


Loki, az öcsi, közben keveri a szart, csakhogy Thor-t a földön maradásra bírja. Gyorsan bebukik, mivel ostoba hazugságai könnyen lelepleződnek. Thor feláldozza magát, ami persze megtöri az "átkot", így erősebben, mint valaha, félisten szupermenként indulhat csatába a Jégóriások seregei ellen.

Látványos képregényfilm, de számomra nem volt túl izgalmas. Loki szarkeverése nem túl bonyolult, hamar bukik le. Thor pedig félisten; Mi baja lehet? Portman szép dekoráció. Az akciók nem túl eredetiek. CGI orgia, sok villámmal és füsttel. A színhelyek szépek, a zene remek.
Nekem ennek ellenére közepes szórakozás volt a film.



Miért?
- Talán mert nem vagyok otthon a skandináv mitológiában. Pl. Heimdall honnan kapja állítólagos hatalmát és ha olyan nagyon hatalmas, Loki hogyan tudja egy pillanat alatt lefagyasztani? Most akkor nagy hatalmú, vagy szerencsés kapuőr a srác, hogy eddig nem verték össze. És mi ez a kapu egyáltalán? Ha egyszer megnyitotta valaki, miért ne lehetne a pusztulása után ismét megnyitni?
Loki mitől lesz olyan mint Anakin Skywalker - azaz, miért lesz végletekig ellensége testvérének? Miért nem fogadja el, hogy ő egy mostohatestvér, de szeretik? Ülne le a seggére és falja a vadkant... Persze, ha nem lenne Loki, ki lenne az ellenség?
A végén a támadó robotot milyen energia hajtja? Vajon az "Álomháború"-ban Baby Doll ugyanannak a gyárnak a termékei ellen harcol a japán templomban, mint Thor-ék a kisváros főutcáján? Épp csak másik széria?
De mindegy is, hiszen Thor, elvileg egy isten fia. Akkor meg ki lehet neki ellenfél???
Szóval nem rágtam tövig a körmöm és nem is kötött le nagyon a mozi.

- Nézd, Sir Hopkins ránk nézett!!!


50%

Ha megnéznéd: T H O R