Rendezte: Jason Zada
A film Mafab adatlapja: The Forest (2016)
 |
| A poszter megidézi az egyik áldozat holttestének ocsmány látványát. |
Ez így eléggé sarkított, de kb. akkor lesz érdekes számodra ez a japánban játszódó, de stílusában teljes olcsóság szagot árasztó amerikai produkció, ha kedveled Natalie Dormer-t.
Én kedvelem. Kedvelem, mert szexi, mert szabálytalanságában is gyönyörű, mert nem igyekszik szuper formát hozni ebben a filmben, mert vonzódom hozzá. Tudod, akiket kedvelsz, azokhoz valamilyen formában vonzódsz is. A "Trónok harca" óta nagyjából követem munkásságát, de ne hidd, hogy ez valami buta rajongói bolondság, hiszen nagyjából kimerül abban, hogy ha látom a színésznőt, akkor felismerem. Ennyi és nem több. Mondjuk, arra elég volt, hogy miután megtudtam, hogy főszereplője egy "Erdő" című horrorfilmnek, kíváncsi legyek rá, hogy képes e kilépni a televíziós dobozból a nagy vászonra.
Lehet azt mondani, hogy igen és még a kamera is kedveli. Nem az ő hibája, hogy a forgatókönyv döcögős és a film unalmas és egyszerű. Meg mintha láttad volna már.
Szpojleres terület következik:
Miután ezt kiírtam, nem nagyon kell finomkodnom, csaponghatok is akár.
Nézzük, hol kezdjem?
A történet annyiban új, hogy viszonylag kevés nem keleti mozi foglalkozik a Fuji hegyet körülölelő mitikus öngyilkosok erdejével. Vannak filmek, amikben szóba kerül, de nem jellemző. Az, hogy végül az ötlettel alig valamit tud kezdeni a forgatókönyv, az viszont szomorú.
Sara (Natalie Dormer) híreket kap japánba szakadt ikerhúgáról, amely szerint napok óta semmi hírt nem kap róla iskolája és a baljós jeleket tetézi, hogy utoljára az öngyilkosok erdejében látták. A hiedelem és statisztikák szerint a lakosság nagy része vonul ide, hogy elhagyva az erdő ösvényeit, önkezükkel végezzenek magukkal és csatlakozzanak a kultúrájukat átitató szellemvilághoz. Sara sietve a helyszínre utazik és két fiatalember segítségét elfogadva elindul a sűrűbe, hogy felkutassa Jess-t.
Az egyik fiatalember egy újságíró, Aiden (Taylor Kinney), aki Sara történetében címoldalas cikk lehetőségét szimatolja, a másikuk pedig Michi (Yukiyoshi Ozawa), akinek az a hálátlan feladata, hogy minden nap nyakába vegye az erdőt és a lehetséges öngyilkos jelölteket lebeszélje tervükről és a megtalált halottakról információt juttasson el a hatóságnak, hogy mégse borzolják a turisták kedélyeit a szanaszét hagyott holttestek.
Nem ismerem a japán és egyéb keleti kultúrát, ettől függetlenül számomra fura, hogy gyakorlatilag egyetlen erdőkerülő hivatott ellenőrizni egy egész erdőséget, amelyről tudvalevő, hogy vonzza az öngyilkosokat. Oké, egy táblát felfüggesztettek láncra, hogy kizárják a nem kívánt elemeket, ám tudjuk jól, hogy mennyi visszatartó ereje van az ilyesminek.
 |
| Minimális helyszín, minimális stáb. Dormer eleve ikerpárt alakít. |
Még a kutatás kezdetén elhinti Michi a bogarat hősnőnk fülébe, hogy bármit lát is az erdőben, azt tudja be a képzelet játékának. Természetes, hogy Sara nem fogadja meg a tanácsot és fokozatosan halad előre az őrület útján, közben megtévesztve a nézőt is, hogy mennyi az igazság abból, amit látunk és mennyi a fantázia szüleménye. Azért a keleti misztikumot kicsit keverik a fehér emberek misztikumával, amely az ikrek köré épült fel, és ez is a katalizátora annak az útnak, amit Sara megtesz az erdőben és közben az emlékeiben, amelyek közül van néhány titok, ami felszínre kíván törni.
Sajnos, a nézőt is igyekszenek átverni a múltbeli események tologatásával, de mivel nem kellőképpen építették fel a háttértörténetet, már első megemlítés közben érezzük, hogy valami nem stimmel. A végére, mikor nagyjából mi már tisztán látunk, viszont Sara addigra zavarosodik meg, már nem érdekel minket annyira az egész túra tétje, mert kirángat minket a film bűvöletéből a rosszul és feleslegesen időzített ijesztgetések montázsai, illetve a felesleges terelés, amivel titokzatosabbá akarták tenni a soványka történéseket. Mikor végül összeáll a kép, minket már nagyon nem érdekel és legyintünk rá egyet, hiszen nagyjából erre számítottunk.
 |
| Ki itt átlépsz... |
Dormer filmográfiájában nem foglal majd el előkelő helyet ez a szellemes mozi és a befejezése miatt a horrorrajongó kedvence sem lesz. Főleg, mert valójában nem is ad választ számunkra befejezés. A rendezőnek és írónak fontosabb volt, hogy hangulatban elkészítsenek egy ijesztő mozit, mint, hogy történetileg egy koherens sztorival örvendeztethetnének meg minket.
2016-ban szerintem nagyon kevés a horror rajongóinak néhány gyors vágás, kamerarángatás és fülsüketítő hanghatás, hogy elmondhassuk, remek filmet láttunk.
Teljesen közepes és feledhető: 50%
