A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mark wahlberg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mark wahlberg. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 12., kedd

Joe Bell - Good Joe Bell (2020)

Joe Bell - Good Joe Bell (2020)




A film Mafab adatlapja: Good Joe Bell (2020)

Megtekintés: Jó látni, hogy Mark Wahlberg már régen nem egy poszterfiú, hanem egy tudatos színész, aki igyekszik karrierjét egyenletesen építeni, így fordulhat elő, hogy egy-egy akciófilm közé beilleszt független filmeket, drámai szerepeket. A "Joe Bell" pedig egy nagyon jó választás, ha olyan karaktert akar a színész magára ölteni, akinek érzelmi skálája egészen széles, a gyengéd szeretettől a szélsőséges agresszióig. Mindenképpen ajánlom megtekintésre, ha van másfél órád bekuckózni és odafigyelni, bár van negatívum is.

Nagyon kevés filmnél érzem azt, hogy felbasz. Igen, így, ahogy írom. Vannak mozik - nem sok - amely valamiért kivált belőlem egy erősebb ingert arra, hogy a filmet valamiért támadjam, vagy haragudjak rá. Az egyik ilyen mozi, szerintem, ha leírom a címét, te is rájössz, mire gondolok vele kapcsolatban: Híd Terabithia földjére (2007) - Ritkán érzem erőszakosabban azt, hogy egy film érzelmeket nem csak kicsalni akar, hanem egyenesen ki akarja pofozni belőlem. Márpedig, mikor a főszereplővel közlik barátnője halálát - ha eddig nem láttad a kb. 15 éves filmet, nem érdekel, ha sírsz, hogy ez szpojler volt - az számomra az egyik legindokolatlanabb filmes halál volt, hogy a cselekmény tovább haladhasson egy számomra onnantól totál érdektelen irányba. Igen, annak a filmnek sosem fogok megbocsátani és elhiszem, hogy az élet pont ilyen igazságtalan, csak akkor a mondanivaló ilyetén legyűrése a gyerekek torkán, számomra kiverte a biztosítékot. (A "My Girl -Az első szerelem (1991)" című hasonlóan durva ifjúsági filmet soha nem láttam és mivel tudom, miről szól, valahogy nem is sietek megtekinteni.) Elnézést kérek, ha ez nekem sem megmagyarázható érzés az ilyen filmekkel kapcsolatban zavar engem. A "Joe Bell" pedig nagyon hasonló történet, aminél sokat enyhít végső csalódottságomon, hogy ez egy megtörtént eseményre épülő dráma és egyben olyan fejlődéstörténet, aminek a végén a fejlődés valójában nem teljesen tud végbe menni.
Elnézést, ha írásom szpojleresnek tűnhet, de akik inkább közel állhatnak Joe Bellhez, értem ezalatt az amerikai lakosságot, eleve tudják, mi lett ennek a kényes és egyben felemelő történetnek a tragikus vége. A "Joe Bell" valójában egy görög dráma is lehetne. Ehelyett egy társadalmi dráma, a mai amerikában, ám hasonló módon lassan bárhol megtörténhetne a világban.

Joe (Mark Wahlberg) és élettársa, Lola (Connie Britton) két csodaszép srácot nevelnek. Azután egy nap Joenak olyasmivel kell szembenéznie, amire sosem készült fel, sőt, ami nagyon sok férfiember legijesztőbb rémálma: nagyobbik fiáról, Jadin-ről (Reid Miller) kiderül, hogy meleg. Illetve, a srác, miután az iskolában már rendszeresen zaklatják, otthon kiönti a szívét róla, hogy mi áll a sorozatos erőszak hátterében. Előbb anyját, majd apját is beavatja és nekünk első körben azt kell megismernünk a képeken keresztül, hogy Joe, aki talpig megtestesítője az alfa-hímnek, néha viselkedésével is, hogyan képes elfogadni ezt a számára elsőre olyan idegen tényt.
Persze, hogy a történet nem vesszen bele a lineáris unalomba (Nagyon sok filmet csak azzal lehet érdekesebbé tenni, ha flashback-ek beemelésével emelünk ki korábbi pillanatokat, mert ez ahogy meg is töri a film dinamikáját, a nézőt erősebb koncentrációra ösztönzi) néha ugrálunk az időben, sőt, egy jó pár éve meglévő, működő elemként kvázi életre keltenek egy karaktert, hogy a belső monológok és az apa-fia közötti kapcsolat egészét jobban megismerhessük.




Jadin azonban nem kért időben segítséget és mikor egy nyílt erőszakos támadás után szinte semmilyen segítséget nem kap, sem az iskolától, sem a szüleitől - akik valójában nem tudják, hogyan is kellene segíteniük, hiszen számukra is idegen a szituáció - a fiú végül önkezével vet véget az életének. Testét megtalálják ugyan a halál előtt, de hiába kerül kórházba, már menthetetlen.
Joe pedig, aki nagyon nehezen tudott bármit is kezdeni az életük ezen szakaszával, vezekelni szeretne, apai hiányosságáért, amiért nem tudott idejében és megfelelő módon segíteni idősebb fiának.
Joe ezért nyakába kapja a lábát és elhatározza, hogy önként és gyalog végigmegy azon az úton, amin fia szeretett volna a középiskola után végigmenni, ezért elindul New Yorkba, hogy közben, ahol szükséges vagy lehetősége adódik, beszélhessen a fia történetéről, az apák, a család felelősségéről és elsősorban az iskolai zaklatók szerepéről a mindennapi életben és, hogy zéró tolerancia szükséges a jelenség felszámolásához, amely gyakorlatilag az embert bármilyen életszakaszban érheti. 
Azonban Joe nem csak azt szeretné, ha az iskola vagy a zaklatók hozzáállása változna meg, hanem magában is keresi a válaszokat, hogy megbékélhessen azzal a tudattal, hogy neki is volt szerepe fia halálában és tartozik neki ezzel a jelképes Canossza-járással. 
Közben családja is igyekszik kitartani mellette, ami azért nem könnyű, mert amíg Joe nem képes magában megoldani a tehetetlenségében felgyülemlett dühöt, addig nincs értelme hazatérnie, sőt, valójában, miután kijelölte magának az irányt, nem is teheti meg, hogy feladja az embert próbáló zarándoklatot.
Út közben azonban sokat segít neki, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kap és rádöbben, mennyire nincs egyedül problémájával, gondolataival, érzéseivel.
Azonban az élet néha eltiporja a hétköznapi hősöket és ott tesz pontot egy-egy regény vagy életút végére, ahol nem lett volna rá szükség.

Joe Bell és gyermeke életéről találsz szócikket a wikipédián is és a film megtekintése után, ha érdekel a téma, érdemes átolvasni. Joe Bell a kisember, aki lehetsz egyszer te magad is. Valaki, aki tudja, hogy változtatni kell és a maga, korlátolt módján, igyekszik ezt megtenni.
Szép film, remek alakításokkal. Az apa és fia közötti jelenetek nagyon erősek és Reid Miller nagyon tehetségesen alakítja az elveszett fiút. A kémia érezhető a főszereplők között.
Gary Sinise pedig lassan mostanra megöregedett, de mindig jó látni hasonló szerepekben. Egyenesen a "Halálsoron (1999)" beli karakterének egy kedvesebb változatát hozza ebben a karakterszerepben. Aki látta a két filmet, sejti, mire értem.




Végkövetkeztetés: Szóval, a történet, mivel megfelel a valóságnak - nagyjából - egyértelműen csak így fejeződhetett be. Ezek ellenére is csak ajánlom, mert néha a téma miatt, ilyen hepiend mentes filmekre is figyelnünk kell. Ráadásul, mindig jó látni, amikor egykori plakátfiúk és énekes modellek beérnek és olyan alakításokat nyújtanak, amit már nem sikongató tinik élveznek, hanem a beért anyukák és apukák is, akik annak idején talán ott sem voltak azokon a koncerteken, amiken a mostani anyuk rekedtre üvöltötték magukat.

80%

Itt ugyan nem találkozunk vele, de engem már kifejezetten untat az a filmes klisé, hogy az iskolai zaklatók sok filmben gusztustalankodnak, de a tanárok valahogy mindig akkor kerülnek elő, amikor a megkínzott, gyakran főszereplő végre vissza mer vágni és megüti a zaklatóját. Persze, ezután pont a korábbi áldozatot veszik elő... Végtelenül unalmas forgatókönyvi húzás.
Mondjuk, megérne egy Top10-es összeállítást. :)
Bár, szerintem a Carrie lenne az első, hiszen King története gyakorlatilag pusztán erre a jelenségre lett felépítve. 


2016. április 17., vasárnap

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)


Rendezte: Sean Anders

A film Mafab adatlapja: Daddy's Home (2015)

Megtekintés: Nem kérdés, hiszen csipázzuk Mark Wahlberg-et, amikor elgurul a gyógyszere.

Ez a vígjáték egy sokkal jobb film is lehetett volna, ha a készítők kellő időt szánnak a forgatókönyv egyenetlenségeinek kidolgozására. Kicsit olyan érzésem volt, hogy siettek moziba küldeni, pedig még csiszolgatták volna. Az alapötlet egyébként jó és nem is hihetetlen.

Sara (Linda Cardellini) miután két gyermekének apja, Dusty (Mark Wahlberg) csődöt mondott családfői minőségben - valójában Sara lépett le, mikor nem érezte a változást a felelősség irányába - hozzáment egy sokkal kiegyensúlyozottabb fickóhoz, Brad-hez (Will Ferrell) aki viszont igyekszik apukaként kihozni magából a maximumot, mivel egyes jelek szerint egy baleset következményeként sosem lesz képes saját gyermeket nemzeni. Azután, mikor végre már-már kezdene a kis család összecsiszolódni, Dusty bejelenti érkezését, ami természetesen felrúgja a nyugodt mindennapokat és erősen próbára teszi Brad és Sara kapcsolatát, mivel Dusty egy igazi manipulátor és feltett szándéka, hogy visszatérjen az "övéi" közé.

Remek alapötletnek tartom, hiszen a mai társadalmunkban rengeteg példa van rá, hogy fiatal gyermekes anyukák nem a gyermek apjával folytatják életüket és bizony, sokszor egyedülálló férfiakat igyekeznek behozni a képbe, komoly kihívások elé állítva ezzel mind apajelöltet, mind a gyermekeket. Rizikós helyzet, magam kerülöm is. Kedves barátom, akivel a filmet néztük, ugyancsak hasonló helyzet miatt nem ugrik fejest ilyen alapokon nyugvó kapcsolatba, hiszen, lehet, nem jól gondoljuk, de nem olyan könnyű egy nő mellett még a gyerekének is megfelelni és állandó súrlódási pont lehet a későbbiekben az a fránya vérségi kötelék.

A filmmel nem is lenne bajom, ha sokkal komolyabban, poénban pedig igényesebben tálalják. Viszont, így az első órában alig körvonalazódik a koncepció, és valahogy nem tudja a forgatókönyv kellő erővel megjeleníteni az egész tétjét. Csak úgy történnek a dolgok. Természetesen a fő hangsúly a két férfi közötti versengésén van és Will Ferrell vígjáték nézése közben magam mindig felteszem a költői kérdést: Mégis, melyik normális nő választaná ezt a disznó szemű, bugyuta fürtös, férfiatlan tramplit, bárki más helyett.
Jól sejted; nem rajongok Will Ferrell-ért a színészért. Számomra a humora elképesztően ripacs és gyenge. Nincs benne semmi Woody Allen finomságaiból. Ferrell egyik erőssége, hogy baromságokat hord össze. Nem tudom, ebből mennyi van leírva neki és mennyi rögtönzés, ám engem nem tud megvenni kilóra. Az elsírós jelentei meg egyenesen fárasztóak. Ripacs. Egyetlen örömöm, hogy lassan kezd ebből a jófiús, szomszéd apucis image-ból kiöregedni és akkor kénytelen lesz vagy megkomolyodni és tényleg nívós filmekben szerepelni, vagy felszívódik és csak hébe-hóba láthatjuk majd tévés produkciók és komédiák mellékszereplőjeként, mint Chevy Chase-t, akit a nyolcvanas években kifejezetten kedveltem, hülye figurái miatt, mostanra azonban kiderült, nincs benne valódi, "értékes" színészi véna. (Ellentétben az egykor bohócként elkönyvelt Bill Murray-vel szemben, ugye?) Szóval simán kivárom, míg eltűnik a balfenéken...
Wahlberg csuklóból hozza a kis izomtónit és nem tudom nem kedvelni. Értem is a motivációit a figurának és egyedül azért nem neki szurkolok - pedig kéne - mert igazságérzetem csak Brad malmára hajtaná a vizet, hiszen ő már hosszú távon bizonyított.
Linda Cardellini meg már akkor kedvencem volt - betudható az arcán kétoldalt húzódó szexis ráncnak - amikor még nem is ismertem a munkásságát. Sajnálatos, hogy az álomgyár főleg totál mellékes szereplőként hívja hadrendbe mostanában, akár A filmekbe is. (Nem olyan rég pl. Sólyomszem rejtegetett feleségét alakította.)


Hol is láttam hasonló, versengésen alapuló történetet, amelynek a végén a karakterek megbékéltek egymással?
Megvan: Édesek és mostohák - Stepmom (1998) Ott is a film derekát az igazi anyuka (Susan Sarandon) és az exférj oldalán az életükbe masírozó friss barátnő (Julia Roberts) közötti konfliktusok teszik ki, csak valahogy jóval életszagúbban. Persze, mert az egy "keserédes" ez meg vígjáték, vagy mi.
Akad is pár erősen kiszámítható és elcsépelt poén - kontraszt tökös apu és szerencsétlen Brad között - meg túltolt hollywoodi - Milán, segíts ki, mit is mondtál, amikor Brad könnyes szemekkel nézegeti a gyerekek rajzait??? - "maníros", írt vissza az üzenőoldalon Milán. Igen, sajnálatosan maníros néhol és amerikai. A végén egy verekedést tompító jelenetnél például a fejemet fogtam, annyira átment a mozi szürreálisba.

A film másik baja, hogy az első szegmense elhúzódik, míg a második meg kicsit hirtelennek érződik. Furcsállom, hogy olyan tökös apuka, aki bevállalta, hogy visszatér és megharcolja a magáét az új apukával, után ilyen könnyen feladja. Nem logikus. Jobban felépítettem volna ezt a részt, mert kicsit olyan, mintha az írók a könnyebbik utat választották volna. Egyik kedvenc filmdrámám is ezzel a módszerrel él, igaz, ott mintha még könnyebb lenne a lezárás: Kramer kontra Kramer. Ott Meryl Streep ahogy jön, végül ugyanúgy távozik.
A befejezés borítékolható volt és Cena megjelenése csillagos ötös.


Figyeld:
- Amikor Ferrell majdnem megmutatja! (A fél csőben (szurkoltam neki) és később a rendelőben is.
- A negyedikesek!
- Kimaradt a Zoolander, amikor szóba került a risza-rinya.

Töfi:
- Dusty szerepére szóba került Will Ferrell és Vince Vaughn is, míg Brad-ére pl. Ed Helms.
- A kosárlabdás jelenetet élesben vették fel, egy kosármeccs szünetében. A labdadobós jelenet így ki is került az internetre.

Kérdés:
- A film szerint Dusty-ért Brad kimegy a repülőtérre, de az érkező Dusty lepattintja. Később, mikor Brad késve hazatér, Dusty motorja a ház előtt áll. Nincs rá utalás, de ez csak úgy lehetséges, ha a repülőgépen csomagként a férfival utazott a kétkerekű. Mivel kihívta Brad-et a reptérre, feltételezem, előre készült rá, hogy megszívassa a karaktert, hogy majd jól otthagyja várni, viszont később ezt sem a feleség, Sara, sem Brad nem rója fel a film során Dusty-nak. Amúgy, kíváncsi lennék, mennyi ideig tart egy poggyászként feladott motort átvenni a reptéren és milyen szállítási szabályok vonatkoznak a járműre.

65%

Ha megnéznéd, mert szeretnél egy könnyed estét: M E G J Ö T T  A P U C I !



2015. augusztus 12., szerda

Ted 2. - Ted 2. (2015)

Ted 2. - Ted 2. (2015)


Rendezte: Seth MacFarlane

A film Mafab adatlapja: Ted 2. (2015)

Megtekintés: Ha rajongója vagy Seth MacFarlane-nek vagy bejött a Ted humora, akkor ez a te filmed.

Be kell vallanom, hogy már nem is emlékszem az első részre. Olyannyira nem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy Mila Kunis a punis játszott benne. Meg úgy a történetet is. Egyedül Giovanni Ribisi figurája maradt meg, mert a srácot valahogy mostanában nem látom filmben. Van neki, tuti, csak nekem kimaradt.
Jól szórakoztam az első részen. Elröhögcséltem a figurákon és helyzeteken. Viszont, hogy ma szinte semmire nem emlékszem a filmből, az jól példázza a film humorát és annak értékét. Számomra nehéz lesz később erre a filmre nosztalgikusan visszatekinteni, hiszen, nem lesz miről nosztalgiáznom. Mint egy fesztivál, amit részegen bulizunk végig és mikor otthon megkérdezik; Na milyen volt! - adunk válasznak egy mosolyt és vállrándítást.
Nem akarom ezzel lefitymálni MacFarlane-t. Amit ő tesz ezekben a filmekben, arra szükség van. Kell, hogy legyen valaki, aki felidézi nekünk mindazt, ami fonák és amit szeretünk Hollywoodban. Mert arra a két órára jól esik elkalandozni az emlékekben. Igen. A Ted 2. kalandozás az emlékekben és így nem várható el, hogy rá is emlékezzünk majd, hiszen azért elég fonák dolog lenne emlékek emlékeire emlékezni... vagy miről beszélek?


Spielberg például így emlékezett meg Busby Berkeley-ről, mint fent látod a videóban.

Seth MacFarlane nagy filmrajongó. Ez hamar átüt a filmben látható utalásokon keresztül. Már a főcím megidézi a harmincas évek zenés filmjeinek egyik őstípusát, a Busby Berkeley féle zeneiséget, amely a látvánnyal karöltve egy egységes táncelemet alkot. (Steven Spielberg is adózott az úrnak az Indiana Jones és a Végzet Temploma elején.) Később, a Berkeley féle stílus már cikinek számított, ám mivel megkerülhetetlen, időről-időre tisztelegnek munkássága előtt ilyen kikacsintások formájában. Egy nagyon jó kis humoros jelenetben, megidézi Spielberget is, ha már itt tartunk, csak a füves rész valahogy el lett nagyolva. Szinte csodálom is, hogy nem jelent pár red-neck, hogy halomra lőjék szereplőinket, amiért lopják a dzsangát. Vagy Liam Neeson abszurd magánszáma, amely akár egy Monthy Python szkéna is lehetett volna. Ezek az apróságok. Meg még ezer másik, amiket felsorolni is nehéz.

Apróságok, amik nem tartják össze a filmet. Sajnos.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ezekre a jelenetekre talán fogok emlékezni valamikor, később, de Ted maci kálváriája, hogy emberszámba vegyék, teljesen ki fog ürülni a szervezetemből. Így lesz.
Ezen nem segít, hogy Mark Wahlberg készségesen és szolgaian asszisztál ehhez, hogy Amanda Seyfried megkapta a Gollam jelzőt, baszom nagy kék szemeiért és, hogy Morgan Freeman-nek is megy az anyázása.


A Ted 2. olyan srácoknak szól, akik nem tudnak és nem akarnak felnőni. Csak ezt sajnos nem mi döntjük el. Az élet dönt helyettünk és akkor ez a film nem lesz más, mint egy kellemes indok a közös sörözésre, hogy másnap blokkoljunk egy órán és megkeressük a pénzt a sörre.

Persze, van erkölcsi tanítás is, ami kicsit sántít, inkább csak szükséges, hogy ne keserű szájízzel távozzunk Teddy maci életéből.
Részemről ennyi épp elég volt. Nekem is jobban esne, ha a filmet tudnám értékelni egészében, mint egy lineárisan működő komédiát, de sokkal inkább szkeccsfilm, ami ezer apró részből tevődik össze. Így viszont legalább felépítésében hű MacFarlane rajzfilmsorozataihoz, ami nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen ez egy másik médium.
Vagy csak kinőttem a beszélő macik világából.

Észrevételek:
- Amanda Seyfried eszméletlen komika. Már egy korábbi filmjében megmutatta ezt számomra, egy kivágott jelenetben, hogy nem megy a szomszédba, ha viccelődik. Itt csak rátett egy lapáttal. A Gollamos hasonlat ül.
- Dicséretes mennyi celebet és sztárt sikerült megnyerni a filmhez, néha nem éppen szimpatikus formában.
- Sam Jones, aki élő példája, hogy meg lehet élni egy filmből, amit harmincöt(!) éve forgattak le!
- Nem lepődnék meg egy folytatáson, bár, a csúcson kellene abbahagyni.
- Elég lanyha a gonosz oldal felhozatala. Donny az első részből még oké, de a Hasbro elnök mintha nem lenne eléggé tökös.

60%

Érdekességek:
- Mila Kunis babát várt Aston Kucher-től, ezért kimaradt a filmből.
- Wahlberg első folytatása!
- Gondoltad volna, hogy amikor a Stand-Up előadókkal viccelődnek 9/11-ről, annak van némi fura íze, hiszen mind a rendező, mind a főszereplő utazott volna aznap, mikor a terrortámadás történt, csak egyikük lemondta a repülőjegyét, másikuk meg másnaposság miatt késte le a gépet. Találd ki, melyik melyik.
- Az éjszakai spermavadász jelenetben Ted az öltözetével képletesen fejet hajt a Paddington macija előtt.


Ha velem ellentétben neked nagyon bejött a Ted első része, ne habozz és nézd meg a másodikat is, egyik kedvenc oldalamon! klikk a macira!

2013. november 24., vasárnap

The Happening - Az esemény (2008)

The Happening - Az esemény (2008)





M. Night Shyamalan érdekes elképzelése arról, amikor a föld visszavág az emberiségnek... legalábbis nagyon úgy tűnik.

Szeretem Night ezen filmjét. Több filmjét kedvelem, és talán ebben a thrillerben található meg a legtöbb "hiba", mégis nagy kedvencem.

Két gondolat, ami miatt le tudnám húzni nagyon ezt a filmet:
1. Stephen King 2006-ban jelentette meg "Cell" (magyarul: Mobil) című könyvét és rá két évvel jött ki "Az esemény". Miért érzem fontosnak felemlegetni Amerika első számú horror írójának (ami már rég nem igaz. nem az első szám, hanem a horror író titulus) könyvét? Azért, mert ha olvastad, pontosan tudod, hogy annak felütése és első szakasza mennyire kísértetiesen hasonló elképzeléssel indul. Nem teljes másolatról beszélek, hanem hangulatról és jelenetekről. Ott ugyan nem feltétlenül lesznek az emberek öngyilkosok, és nem a növények váltják ki az őrületet, ennek ellenére tiszta testvérműnek tűnnek számomra. Érted, na?

2. Az esemény a vége felé szétesik, darabos lesz, egészen a furcsa lezárásig.
De az az első egy óra!


Elliot Moore (Mark Wahlberg) biológia tanár éppen az iskolájában tanít, amikor híreket kapnak arról, hogy New York-ot terrortámadás érte. Elég kevés az információ, sőt, egy nagyon fontos pont kimarad belőle, úgy mint, hogy a halál, ami az embereket éri, öngyilkosság. Szerintem azért ha ezt Elliot azonnal megtudja, talán előbb összekapcsolja azzal, hogy az egész tragédia egy parkban kezdődött. Kis késéssel a televízióból összeszedi ezt az infót.


Siet haza asszonykához, Almához (Zooey Deschanel), aki enyhén enervált állapotban szemez a telefonjával. (Nem a kedvenc jelenetem, mert szerintem Deschanel túljátssza a szitut. Vagy nem hihetően játssza. Engem zavart.)
Elliot és Alma mellé csatlakozik egy jó-barát matektanár, Julian (John Leguizamo), és kislánya, hogy legyen még néhány karakter, akiért izguljunk.
Vonattal szeretnék a nagyvárost elhagyni, mert a híradások szerint a szaporodó "támadások" gócpontjai a bőven lakott területek. (Amik leginkább emberekkel vannak fertőzve.)
A vonat nem vár, elindult már... és végül megfeneklik Filbert (mogyoró) városkában, valahol Varjúvetenyő és Teszekrá falu között. A nép összegyűlik meetingre a kocsmában majd miután kellőképpen felidegesítették az emberek egymást az innen-onnan összeszedett hírmorzsákkal, szétszélednek.
Julian felesége után ered és előtte eléggé klisésen Elliot-ra bízza kislányát, hogy mentsék magukkal kifelé. Dramaturgiailag akkor már tudjuk, hogy Julian-nek annyi. (Mindig így van katasztrófa filmeknél.)

A kapcsolati válságban tengődő Moore famili, plusz egy fő menekülnek tovább. Ettől kezdve egy horrorba hajló road-movie részesei leszünk, sok statisztával és halálesettel. Elliot meg agyal, hogyan lábaljon ki a szarból a kék szemű angyalkájával. Plusz egy fő.


Az utolsó fél órát már nem néztem meg annyiszor. Jobban szeretem magam elképzelni további kalandjaikat. Bár, attól még a film vége fele részt hepiend, fele részt meg az unásig ismert lezárás; "Nincs még vége???"

Shyamalan-t harmadik filmje után bizonyos körök (pl. filmbuzik, mint én) zseninek kiáltották ki, elfelejtve, hogy azért a sikeres "Hatodik érzék" előtt két erősen közepes filmmel jelentkezett. Szerintem nem annyira zseni, mint inkább belenyúlt a tutiba egy jól szerkesztett, erős lezárással operáló kísértettörténetbe. Visszagondolva, még mindig azt gondolom, hogy a "Hatodik érzék" egy nagyon ügyesen elkészített mozi, nézőt terhelő, lassú tempóban, melyet ha végignézel, libabőr a jutalmad.

Azután elkészített három hasonló kaptafára (t.i. film végi "nagy" csavar/poén) ráhúzható alkotást, és mondhatjuk, kifogyott az ötletekből. Hazudtam! Ötletei még maradtak, sőt, volt közöttük pár egyedi alkotás, megfoghatatlan hangulattal, ám az a Shyamalan, akinek borzongató fantáziája miatt beszabadultunk a sötét vetítő terembe, egyszerűen elengedte a rajongói kezét. (Pont, mint Stephen King tette az olvasóival, az utolsó tíz évben, de ez egyéni megítélés kérdése.)

A forgatás alatt néhány kaszkadőr lógott...

2013 jelenlegi állása szerint a mozi fenegyereke mostanra pedig simán elkurvult. Ha beleszámolom véleményezésem jelen tárgyát, Night munkásságának színvonala 2008 óta meredeken lejt. Le sem merem írni "Az utolsó légh... és a Will Smith fényezését és gyermekének Hollywood-i karrierjének bebetonozását szolgáló "A föld ut..." címeit, mert akik annak idején vámpírként kapták foguk közé Shyamalan világának nyaki ütőerét, mostanra simán csak átharapnák a direktor torkát. Teljesen jogosan. Ember, drogot adtál nekünk, egy mozijegy áráért, most meg trágyával etetsz?

Itt tartunk most. Én még bízom benne, hogy fogunk látni jó filmet az indiai születésű rendezőtől. Komolyan hiszek ebben.

Hangulat:
A film első percektől nyomasztó. Köszönhetően a szépen fényképezett, nem mindig a "lényeget" mutató kamerának és a horrorba hajló témának. Engem első mozis megtekintése közben azonnal "berántott" magába. Fogékony vagyok az ilyen öko témákra. Nem zavart a suta magyarázat, mert amire a figyelmünket felhívja, szerintem sokkal "reálisabb" veszély, mint mondjuk egy zombi vagy földönkívüli invázió. James Newton Howard ütős, közepesnél kicsit jobb filmzenéje erre a nyomasztó tanácstalanságra finoman erősít rá.

- Nekem azt ígérték, hogy ez siker lesz!
A nyomasztó érzést a film felénél a zavar veszi át, mert a forgatókönyv itt kezd szétesni, bizonytalanná tenni, olyan jelensorokat bemutatni, amelyek egyszerre hivatottak a drámát finomabbá festeni, ugyanakkor pont ezek miatt a szaggatott töredékek miatt kezd az ember eltávolodni a képernyőn látott eseményektől, mert valahogy olyan, mintha egy absztrakt álomba kerültünk volna. (Night, David Lynch pempőt ivott, csak elfelejtette lenyelni. Kétszer megforgatta a szájában és kiköpte.)
Azután, mikor végül felébrednénk, jön a vége főcím.

Sokat fikáztam?
Lehet. Ez olyan haragszom rád, szeretlek. Mert többet vártam a történettől.
Ezért, vagy ettől függetlenül, nálam simán 70%.

Megjegyzés: A film "csak" 2008-as, mégis, olyan az érzésem, mintha legalább tíz éve ismerném, láttam volna. Hm?
Erről a tekintetről beszéltem... Így ember telefonra nem néz...

2013. november 10., vasárnap

2 Guns - 2 Kaliber (2013)


2 Guns - 2 Kaliber (2013)

Rend.: Baltasar Kormákur

A Buddy movie ismérve, hogy a főszereplők a film végére jól kiegészítik egymást.



Fősz.:
Denzel Washington - Robert Trench
Mark Wahlberg - Michael Stigman
Paula Patton - Deb
Bill Paxton - Earl

A film eredeti címe valószínűleg a két fegyverre utal, ami szembe fordul mindenkivel. A magyar cím pedig talán pejoratív jelentése, hogy két különböző kaliberű pacák a film főszereplője.
Ízig-vérig buddy movie. Lehet, hogy két különböző kaliberek, ettől függetlenül van bennük közös.

Megfelelő öltözet bankrabláshoz


Robert Bobby Trench (Denzel Washington) DEA ügynök és éppen beépülve dolgozik. Egy feladata van; lebuktatni vagy megbuktatni Papi Greco-t (Edward James Olmos). Az utolsó lépések vannak hátra, amikor a segítségét belső harcok miatt megölik. Ettől függetlenül be akarja fejezni a melót. Erre esküdött fel.

Michael Stig Stigman (Mark Wahlberg) tengerészgyalogos, fontos és titkos küldetésen vesz részt. Egy drogbárót kell valahogy belehajtani egy leszámolásba, némi lopással fűszerezve. Michael kényszerű szövetséget vállal Robert-tel, miközben egyikük sem tudja; a másik beépített ügynök.

- Akkor mi most egy oldalon... ülünk?


Az egyetlen módja, hogy kiugrasszák a nyúlat a bokorból, az egy bankrablás, ahol meglovasíthatják Papi pénzét. Drogkartellek vezetőinek félrerakott pénzére nem vonatkozik a biztosítás.
A rablás sikeres, sőt, jóval felülmúlják magukat a srácok. Sikeresen emelnek el 40 milliónyi dugipénzt, csak az a baj, hogy nem Papi pénzét teszik magukévá, hanem a CIA titkos mézesbödönét csapolják meg, aminek következtében néhány öltönyös rájuk száll.

Hogy teljes legyen az öröm, mindkét beépítettet átverik kicsit. Bobby-t a szeretője, Stig-et pedig a megbízó felettesei. Innentől versenyfutás lesz az életük, mert mindenki a hatalmas zsetonra utazik.

Paula Patton, Washington - Mert kell egy jó nő is.


Baltasar Kormákur filmje nem akciósabb, mint más akciófilmek. Pár nagy durranás, mégsem lesz olyan nagy durranás. Korrekt akciófilm, lagymatag lövöldözések, jellemábrázolás, csipetnyi humor. Jól szórakozhatunk rajta, ha nem várunk túl sokat. A sok átverés egy idő után kiszámítható és uncsi.
Erős pozitívum a szereplőgárda, amiben olyan nevekkel találkozunk, mint Fred Ward, James Marsden, Bill Paxton.
Sokat dob a filmen, hogy Washington és Wahlberg párosa között működik a kémia. Bár a történetben nincs rá utalás, simán épülhetne rájuk egy hasonlóan pörgős folytatás.

Volt egy pont, ahol kísértetiesen emlékeztetett a film alapsztorija Whalberg egy remek akciófilmjére, az "Orvlövészre". Legalább otthon volt a témában. Washingtonnak is ismerős lehetett a cselekmény, hiszen hasonló átverős mozi volt egy korábbi thrillere, az "Időzavarban".

42 millió dolcsi komoly végkielégítés
A film negatívuma, hogy az akciókra nem fektettek komoly hangsúlyt. Az a néhány lövöldözés hevenyészetten van összedobva. A végső leszámolás pl. túl gyors, a főszereplőinkért szinte izgulnunk sem kell, hiszen annyi az ellenség, hogy rendesen aprítják egymást. Gyakorlatilag elég hátradőlniük és kivárni a végét. A film közben van egy másik hasonlóan vértelen, kommandós lakásrohamozás. Denzel a kecóban oson, betörnek a katonák, Wahlberg kívülről fedez. Unalmasan van fényképezve, sterilre. Pár éve a Die Hard 4. részében azért már láthattuk, milyen egy jó lakás lövöldözés, amikor McClane először csap össze az ellenséggel. Itt ilyesmiről szó sincs. Néhány petárda, némi kóválygással.
Papi karakteréből sem hozzák ki a maximumot, pedig Edward James Olmos ennél sokkal jobb, komolyabb színész. Nincs egy markáns verőembere, pedig az alapelvárás a hasonló filmekben. Deb figurája pedig szerintem kicsit indokolatlanul lett kiírva, de kellett a drámai töltet. A film végére már senki "le se szarja".
Az szintén furcsa, hogy a CIA nagyon csúnyán van bemutatva, és az ellenségen kívül szinte nem is látunk rendőrt a filmben, pedig, ha ekkora balhék történnek a városban, azért arra rászakítanának egy komoly apparátust. Talán már nem fért volna bele a játékidőbe egy karakteres nyomozó, aki belecsöppen a történetbe, miközben főhőseink után nyomoz. Pedig belefért volna egy kívülálló, hiszen a két kaliber gyakorlatilag a "másik oldalon" harcol.

Figyeld:
- csirke-céllövölde
- Paula Patton bikavadító, Bill Paxton tenyérbemászó
- A ritmikus vágások szépek, hangulatosak

7/10