A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi-mozi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi-mozi. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 9., kedd

A szerelem illata - Love Hard (2021)

A szerelem illata - Love Hard (2021)



Rendezte: Hernan Jimenez

A film Mafab adatlapja: Hard Love (2021)

Megtekintés
: Nem tudom, mások, hogy vannak vele, de amikor több dráma meg krimi után vagyok túl, néha meg kell néznem egy-egy romantikus vígjátékot vagy valami hasonló butuska komédiát. Pont, mint amikor megkívánom a csokit. Nincs rá mindig igényem, de amikor igen, akkor kell. Nina Dobrev kandalló tűz langyi karácsonyi meséje a szerelemről, pedig pont megfelelő az ünnepekre, habár, olyan mélységig és magasságokig nem fog eljutni, mint a benne megidézett filmes elődök.

Hernan Jimenez eddig inkább szerzői filmesként volt ismert és "A szerelem illata" az első komolyabb filmes munkája, aminél hozott forgatókönyvből dolgozhatott. A film ahhoz képest egészen kellemes darab lett, hogy a szkriptet két olyan személy, Daniel Mackey és Rebecca Ewing szolgáltatta, akiknek komolyabb tapasztalata korábban nem volt még hollywood-i fronton. Ellenben az így is átjön, hogy kedvelik a filmeket és a családi romantikus mozikat, lopni sem félnek jobb filmekből, ami így inkább főhajtás vagy hommage, nem igazi plágium. "A szerelem illata" ezért lett végül egy nem elsöprően, de szórakoztató mozi, amely a család és szeretet fontosságáról mesél, kicsit döcögősen, és egy olyan szerepcserés film kliséivel, aminél az alapszituáció miatt egészen rövid ideig lehetett csak ezt a klasszikus filmes műfajt aposztrofálni. Értsd ezt úgy, hogyha a forgatókönyv jól építkezik a karekterekkel, akár az egész filmen keresztül átívelhet a szerepcserés botladozás, azonban itt, a kapcsolati háló olyan szűk teren belül mozog, hogy egész film alatt nem lehetett végigvinni, így óhatatlanul, kicsit túl korán is, "lebuknak" szereplőink. Sebaj, egynek még így is jó lesz.

Nina Dobrev akár karrier-ellenlábasa is lehetne mondjuk Anna Kendrick-nek, aki a másik olyan törékeny színésznő, aki kellemes a szemnek és elég jó komika ahhoz, hogy bedobhassák B filmek főszerepeibe. Neki például 2019-ben jött ki, szintén streamen keresztül bemutatva a "Noelle" című, karácsonyi és hasonlóan a szerelemről (is) mesélő filmje. Sőt, jobban belegondolva, egészen hasonló alapokon feküdt az a film is. 

Darren Barnet, Jimmy O. Yang


Itt Natalie (Nina Dobrev) egy leginkább bulvár témákban forgó lapnál másodrangú újságíró, akinek nem létező szerelmi életét sikerül aprópénzre váltva bemutatnia, ismerkedős alkalmazások kellemetlenségein keresztül. Azután, ahogy az várható, egy nap végre egy tényleg szimpatikus fiatalembert sikerül jobbra húznia és miután néhány estét átbeszélve eléggé egymásra hangolódtak, némi főnöki és barátnői ráhatásra, no, meg persze beüt Natalie-nál a carpe diem érzés is, nyakába kapja Amerikát és karácsony előtt néhány nappal meglepi azt a fiút, aki virtuálisan már egészen elcsavarta a fejét. Azonban a ház küszöbén egy apró kellemetlenséggel találja szemben magát: kiválasztottja nem teljesen úgy néz ki, mint az alkalmazás adatlapján. Sőt, hamar kiderül, hogy a város egyik szépfiújának az álarca mögé bújt, mert egyszerűen nem érezte saját magát elég érdekesnek ahhoz, hogy megtalálja a másik felét.
Natalie első körben hátraarcot csinálva faképnél hagyná a fiatalembert és egyébként roppant kedves családját, de Josh (Jimmy O. Yang) felajánl neki egy lehetőséget, hogy ne menjen kárba a lány hosszú útja: Ha az ünnepek néhány napja alatt eljátssza a családnak, hogy a barátnője (aminek egyébként Ázsiában már szép hagyománya van, mert hasonló ünnepekre színészek bérelhetők, hogy a család száját befoghassák és mintha már néhány amerikai filmben is találkoztunk volna ilyesmivel korábban, lásd pl. a Debra Messing főszereplésével készült "Lagzi-randit (2005)") és ő közben összehozza Natalit a fiúval, akinek felhasználta a fotóit, mivel a srác, Tag (Darren Barnet), a suliban Josh cimborája volt. Natalie némi hezitálás után kezet ráz az alkura, amiből persze következik, hogy a kisvárosban töltött napok egyre őrültebbek lesznek, főleg, miután Josh féltékeny bátyja, Owen (Harry Shum Jr.) és felesége, Chelsea (Mikaela Hoover) is hazatér az ünnepekre. Míg a szülők és a nagyi boldogok, hogy Josh végre talán felnő, addig Owen még mindig a családi figyelem középpontjában betöltött szerepéért harcolgat, mindezt úgy, hogy akár ezzel bekavarjon Josh és Natalie bugyuta tervébe.

A filmben fontos szerepet kapott az "Igazából szerelem (2003)" és a "Drágán add az életed (1988)" is, ami még a film eredeti címéből is visszaköszön. Kapunk néhány mondat vicces pop-kulturális utalást és egy igen remek üzleti ötletet, az emlékfakasztó gyertyák személyében. A filmnek ez az része kifejezetten tetszett, talán azért is, mert magam is szeretek illatosító pálcákat, gyertyákat használni. Az írók ötlete a nagypapa emlékét felidéző illatgyertyáról egy kifejezetten használható ötlet szerintem. Persze azt nem tudom, mennyire volt a szerzők eredeti ötlete, de tetszett.

Úgy tűnik, rendre az ünnepekre időzítenek néhány tucat filmet az amerikai filmkészítők, melyek egy része tévéfilm és néhány talán eljuthat moziba is. "A szerelem illata" ugyan pont nem elég nagy volumenű, hogy moziban kerülhetett volna bemutatásra, de teával, mézeskaláccsal felszerelkezve, bekuckózva a meleg takaró alá, azzal, akit szeretünk, kellemes kikapcsolódást nyújthat bármely estén. Arról nem beszélve, hogy a film zenei anyaga (soundtrack) elképesztően erős lett és ha mód van rá és megjelenik majd CD lemezen - nem tudom, kiadják-e - érdemes áldozni rá. 

50%

Nina Dobrev, Jimmy O. Yang


2016. szeptember 2., péntek

Karácsonyéj előtt - The Night Before (2016)

Karácsonyéj előtt - The Night Before (2016)


Rendezte: Jonathan Levine

A film Mafab adatlapja: The Night Before (2016)

Megtekintés: Könnyed szórakozás haverokkal. Meg a sör. Az kell mellé. Egy hét múlva úgy kisöprődik a fejedből, mintha ott se lett volna. Komoly!

Seth Rogen azért lett színész - vagy valami olyasmi - hogy átbulizza az életet és közben, tűnjön az ellenkezőjének, de folyamatosan propagálja a kábítószer használatot. Ezen törekvésében sok színésztársa segíti, ki néha néha, mások többször. Rogen szerencséje, hogy néhány poénja és a drogja üt, ezért mindig van valaki, akit magával ránthat agymenéseibe. Jah, hogy Rogen se nem rendező, se nem forgatókönyvíró? Hupsz, akkor tévedtem. De tuti rá írták a zsidó Isaac/Izsák szerepét, mert csak rá illik. Levine rendezőként nem túl ismert számomra, illetve a filmjeit nem különösebben kedvelem. A "Majd meghalnak Mandy Lane-ért - All the Boys Love Mandy Lane (2006)" korrekt kis kamarahorror volt, ám alig emlékszem rá. Volt hangulata. A "Bódulatról - The Wackness (2008)" totál lemaradtam. A "Fifti-fifti - Fifty-fifty (2011)" egyszerűen nem kapott el, bár témáját tekintve még akár érintett is lehetnék, de húsz perc után elveszítettem az érdeklődésemet. Az "Eleven testek - Warm Bodies (2013)" meg egyenesen a legnagyobb zombie-s baromság, amit csak ki lehetett találni a földön. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a film egy nagy sikerű tini-regényből "táplálkozott".

Ha lehet, mostani mozija - 2015-ös és eddig nem futottam bele magyar változatba, ami nem túl biztató ám - még egyszerűbb, mint az eddigiek, mert semmi másról nem szól, mint egy bulis éjszakáról. Erről a témáról pedig szerintem készültek már jobb filmek is. (Lidérces órák) Meg hasonlóak: A bébisintér - The Sitter (2011), Project X - A buli elszabadul (2012) vagy esetleg másnap rakjuk össze, mi történt előző nap: Másnaposok - The Hangover (2009).
Aztán vannak összetettebb filmek, amelyek az ünnepekkel és azon belül a karácsonnyal foglalkoznak. A legtöbb pedig jobb ennél a szösszenetnél, amelyet ugyan öten dobtak össze forgatókönyvnek, mégis kissé szétesett, darabos, főleg egymásra pakolt jelenetekből álló humorhalmaz, amely nálam ott megdőlt, hogy egy este eseményeibe annyi kalandot és drogozást szuszakoltak bele, hogy a legkevesebb, hogy Isaac barátunk megúszta egy közepes orrvérzéssel és nem a patológián kötött ki, kiterítve.

Az egész film tehát nagyjából egy bulihelyszín kereséséről szól illetve az odaútról, valamit főhősünk, Ethan (Joseph Gordon-Levitt) lelkéről, amelynek el kell fogadnia, hogy lassan felnőtt ember és ideje karácsonykor nem a barátaiba kapaszkodnia - sem részegen és sem érzelmileg - hanem elindulni a saját útján, lehetőleg egy arra érdemes partnerrel. Ha úgy vesszük a film több rétege így az útkeresésről szól. Mind helyszíni, mind életvezetési módon. Kezdetben Ethan esendősége okán támaszkodik haverjaira a karácsonyi ünnepen, hiszen egy részeg sofőr miatt egyszerre veszítette el a szüleit. Ez érthető. De a karácsonyi bulizás lassan szokássá és kötelezővé vált, ezért nyolc évvel később a barátok hatására ideje mást kitalálniuk az ünnepre, hiszen a másik kettőnek is van élete, amiben helyt kell állniuk, nem lóghatnak mindig a barátjukkal. Azért csendben megkérdezem: Miért nem? :)

Ethan, Isaac és Chris (Anthony Mackie) az egyik bulizás alkalmával információt szereztek arról, hogy van valahol a városban egy titkos helyen tartott, minden bulik bulija, ahol a csapból is ital folyik és annyi a drog és a nő, hogy sosem telsz be vele. További éveiket ennek a bulinak a felkutatásával töltik és közben elfelejtenek örülni annak, amijük van. Elvégre egyik buli olyan, mint a másik, ha a barátaiddal vagy, nem? Azért, mert a sör csapból folyik és nem dobozból iszod, a buli minősége és ideje nem triplázódik meg, hacsak nem vagy egy sznob, akinek pezsgőt kell innia, kaviárt enni, hanem beéred a virslivel, mustárral.

A fiúk persze valamiért felakarták hajtani a kecsegtető parti helyszínt, de mivel pár év után sem sikerült ráakadniuk a nagy fehér bálnára, eldöntik, hogy az idei lesz az utolsó közös agymenéses alkoholfogyasztós hányjuk magunk alá és következő évben kissé komolyabban veszik az életet és a családra, sikerre koncentrálnak. Nem mintha nem férne bele az év egy napján ez az ereszdelahajam, de ők tudják.

Véletlenül Ethan kezébe kerül három meghívó a titkos bulira, amelyre oly régen vágytak és mivel maga az őrület csak tíz után szabadul el, a fiúk az estét egyéb módokon kívánják elütni addig. Persze történik velük sok baromság, vicces és kínos dolog, mire lassan kibújik a szög a zsákból és rádöbbenünk, hogy a film valójában egy fejlődéstörténet és Ethan világlátásának megkomolyodásáról mesél. Meg egy kicsit Isaac életéről, aki rágörcsölt a babavárásra és újra el kéne lazulnia. Meg Chris sportkarrierjéről, amely mintha rátelepedne az anyjával ápolt kapcsolatára és ez nem jó. Egyik szitu sem kellemes. A srácok így a buli alatt szembesülnek vele, hogy azért, mert esetleg karácsonykor nem együtt fognak bebaszni és okádni egy sarokban, még örökké barátok maradnak és ha problémáik vannak, segíthetnek egymásnak, ezen semmi nem változtat. Sem siker, sem magány, sem gyerekvállalás. Így végül kiderült, hogy valahol mélyen még mondanivalót is sikerült beleerőszakolni az alapötlet nem éppen szűz micsodájába.

Kapunk szokásos altesti poént, meg olyat is, amire nem emlékszem egy hét múlva és olyan remek mellékszereplőt, mint James Franco, akinek a legjobb duma jutott a filmben: - "Azt hittem meleg vagy! - Ma este nem!" vagy Michael Shannon, aki pár éve rendőrként üldözte Gordon-Levitt-et a Fék nélkül című akció marhaságban.
A filmre figyelni kell, mert a három szereplő sokszor vág egymás szavába, szinte követhetetlenül és rengeteg ismert vagy rejtett utalás van a filmbe pakolva, amiket dekódolni kell. Szórakoztató mozi, de felejthető és nem is lesz a kedvenc karácsonyi filmem. Azért érezhető, hogy a forgatókönyv inkább a drámai momentumokra fókuszált rá erősen és a vicces dumák főleg rögtönzésekből lett összevágva. Talán ez az egyik oka, hogy a film kissé töredezett, amit korábban említettem.
Női szereplőnek még beletették Lizzy Caplan-t, de őt nem különösebben kedvelem. A Cloverfield nem miatta volt nézhető a "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)", mint film, számomra értékelhetetlen és legutóbb a Szemfényvesztők 2.-ben cukiskodott. Mondjuk ott nem zavart annyira, habár lecserélni rá az első rész két üdvöskéjét sajnálatos döntés volt.

60%

Ha szeretnéd látni: T H E  N I G H T  B E F O R E


2014. december 8., hétfő

Az élet csodaszép - It's a Wonderful Life (1946)

Az élet csodaszép - It's a Wonderful Life (1946)


Rendezte: Frank Capra


Capra bár még a kilencszázas évek előtt született és közel húsz éve elhunyt, ennek ellenére, miután filmrendezőként teljesítette ki magát, elmondható, hogy mindent tudott a jó film készítéséről és, hogy ha ma élne, géniusza valahol Spielberg és társai közé lenne tehető. 1946-ban elkészített egy az ember fontosságáról, hitről és kapcsolatrendszerekről egy karácsonyi filmet, amely a bemutató pillanatában ugyan nem hozott sikert a befektetőknek, de hosszú évek kitartó munkájával - ami inkább a szájról-szájra terjedő jó kritikáknak köszönhető - szépen és lassan kultikus darabbá nőtte ki magát, annak ellenére, hogy nem polgárpukkasztó darab és más módon sem tört halhatatlanságra. Mégis, ma már nehéz elképzelni karácsonyi filmkínálatot e szívmelengető mondanivalójú film nélkül, ami versenyre kell akár az "Igazából szerelemmel" vagy a "Reszkessetek, betörők!" egyedül hagyott kiskorújával is és előkelő helyet foglal el az imdb Top100-as sikerlistájában is. Van ebben dráma egy fiatalemberről, akit röghöz köt a családi vállalkozás, első és kiteljesedő szerelem, gonosz és jellemtelen pénzember és, hogy átmerészkedjünk a fantasy világába, kapunk egy kicsit hóbortos, de belevaló őrangyalt, akinek közbenjárására főhősünk újra értékelheti hozzáállását a világhoz.

George a film szerint itt fejezte be a középiskolát. Azért Jimmy Stewart itt már igencsak 37 éves múlt.

George Bailey (James Stewart) világéletében világot akart látni. Ahogy cseperedik, átsiklik a lányok érdeklődése felett és csak azért tanul és gyűjti pénzét, hogy a középiskola után elhagyja Bedford Falls poros utcáit és magába szívja a föld bolygót. Már éppen indulni - több ízben is - amikor váratlan esemény meggátolja ebben és maradnia kell, hogy az apja által életre lehelt telekügynökség, amely egyetlen hivatal, amely a város lakóinak életét megkönnyíti, talpon tudjon maradni. George nem tesz le az álmairól éppen csak, ahogy telnek az évek, elnyomja magában a késztetést, hogy végül megállapodjon, családja legyen és fontos tagja legyen a kissé megvetett közösségnek.

George élete nem telik unalmasan ennek ellenére sem. Kilenc éves kisöccsét kimenti a jeges tóból, ami szövődményeként egyik fülére elveszíti a hallását. (Egy suta jelenetben egy érte epekedő kislány, későbbi felesége, a sérült fülébe suttogja szerelmi vallomását, amit George így nem hall meg. A valóságban azonban nem csőszerűen terjed a hang, nem igaz?) Később, tiniként az öreg patikus-cukorkaboltosnál kap kifutófiú és takarító munkát, amelynek hatására ismét beleavatkozik egy élet folyásába: az öreg patikus, Gower úr (H. B. Warner) táviratból tudja meg, hogy egyetlen fia meghalt, ezért zavarában egy tüdőbeteg gyermeknek véletlenül mérget csomagol kapszulába. George észreveszi a cserét és némi közjáték és pofonosztás után megmenti az öreget a lehetséges börtöntől. Ez a film kb. tizedik perce, ám ha kellő nyugalomban ülök le megnézni a mozit, hangulatilag a nindzsák itt már kezdik a hagymát aprítani a konyhában.

A fiatal George Bailey akit Robert J. Anderson játszott, később nagy sikerű filmeknél segédkezett, mint gyártásvezető. (Pl. A pusztító, 57-es utas)

Mikor felnő és befejezi a középsulit, édesapja (Samuel S. Hinds) váratlan halála nem engedi, hogy odébbálljon. Egyszerűen nem teheti meg, mert akkor a gonosz - és karikatúra szinten megelevenített karakter - Henry Potter (Lionel Barrymoore - Drew Barrymoore nagyapja!) helyi kiskirály rátenné a kezét a városra, földig rombolva mindent, amiért a Bailey család küzdött. Így George feladja egy időre álmait, hogy később, ha öccse, Harry (Todd Karns) befejezte az egyetemet, George lépjen kis időre le. Ezt a számítását ugyan nem szándékosan, de az öccse húzza keresztül, azzal, hogy az egyetemen elvesz egy lányt, akinek apja nagyon jó lehetőségeket kínál az öcsinek és amik hallatán George inkább nem emlékezteti öccsét a korábbi megállapodásukra.

Közben, a kislány, Mary (Donna Reed) aki olyan szerelmes volt Georga-ba, nővé érik és kis közbenjárás után végül megállapodik az enyhén frusztrált és érzelmeit önmaga előtt is megtagadó férfi oldalán, hogy azután négy gyermeket szüljön neki és beköltözzenek a város egyik méltatlanul elhagyott régi házába és családi fészket varázsoljanak belőle. George harca Potter-rel akkor csúcsosodik ki, mikor a nagybácsi, Billy (Thomas Mitchell) az iroda egyenlegzáró fedezetéből nyolcezer dollárt elhagy, mielőtt betehetné a bankba. Potter véletlenül tudja, mi lett a pénz sorsa. A forgatókönyv suta húzása, hogy az amúgy sem szerethető figura még rá is játszik George veszteségére - faggatja, mit tehetett a pénzzel - miközben a nyolcezer dollár már nála van; Billy bácsi véletlenül Potter újságjába csomagolja a pénzes borítékot, ami elég wtf pillanat. (El is gondolkodtam, hogy egy olyan emberre elég nagy botorság ekkora összeget rábízni, aki csomókat köt gumikra, hogy emlékezzen végrehajtandó feladatokra. Mintha a határidőnapló nem ezért lenne kitalálva...) A pénzellenőr pedig pont a karácsonyt találta megfelelő időpontnak, hogy a Bailey's kölcsön és telekügynökséget elszámoltassa. George miután elkeseredésében az őrület határáig hajszolja magát a szakadó hóesésben és még a családjára is ráhozza a frászt dühöngése közben, gyakorlatilag elmenekül otthonról, zsebében életbiztosításával, hogy pontot tegyen a leélt, közel negyven évére.

Clarence és George a kocsmában értekeznek, hogyan is van ez az egész angyalosdi. Ki is dobják őket, ami egy vendéglátós számára, mint én, meglepő, hiszen magánbeszélgetést folytatnak csupán...
Amit George nem tud, hogy élete forrpontjának árgus figyelői akadtak: maga a jóisten és szent József akikhez eljut a városka rengeteg lakójának a fohásza, hiszen tudják, hogy George rút helyzetbe került. Kik első kézből, pletykából értesültek, hogy itt az adóhatóság, míg mások George viselkedéséből szűrik le, hogy komoly baj van. Az isten és József kihasználva az alkalmat előhívják Clarence (Henry Travers) másod osztályú angyalt, hogy bemutassák neki George életét, hogy azután a szárnyát még el nem nyerő, idős angyalka valami úton-módon meggyőzze George-ot arról, hogy az élet csodaszép.

Philip Van Doren Stern eredeti története nagy részt Charles Dickens "Karácsonyi ének"-éből táplálkozik. Csak itt más a környezet, a megmentésre váró figura és három szellem helyett egy angyalt kapunk. (Ha mondjuk a film főszereplője a bankár Potter lenne, akkor sokkal egyértelműbb az egész.) Doren Stern Clarence angyala olyan kedves filmtörténeti alakká vált, hogy az író halála után még egy tévéfilmet is szenteltek Clarence bemutatásának. Sajnos az író munkássága azonban kimerült ennek és egy másik karácsonyi történet megírásában. Sajnos. Nem tudom, hogy az eredeti novella mennyire részletes a karakterek ábrázolásának tekintetében, de a forgatókönyvért hivatalosan hárman felelnek. Capra filmjében az az értékelendő, hogy a rengeteg mellékszereplő olyan mintha lelépne a vászonról. A kedveskedő párbeszédek mögött élő karakterek épülnek fel. Csupa szerethető figura. (Leszámítva a gonosz Potter-t. Nála kicsit túl is lőttek a célon. Ha igazán nyálas karácsonyi szórakozást akartak volna rittyenteni, simán beleírhatták volna, hogy a tolókocsiba kényszerült, megkeseredett pénzember, végül, miután kiélvezte ebül szerzett "előnyét" George-dzsal szemben, végül megenyhült és visszaadta a véletlenül birtokába került összeget. A forgatókönyv nem ad lehetőséget, hogy megkedvelhessük a zsémbes öregembert, amivel gyakorlatilag társadalomkritikai feladatának is bőven megfelel: az egész város/társadalom közösen utálhatja a nagytőkést/bankárt/befektetőt, akinek ugyan józan érve és felhasználható haszna ugyan nincs belőle, ő mégis, egyetlen alternatívaként csak azt tudja elfogadni, ha az egész város a kezében van, miközben akik ott élnek, nyomorognak és tartoznak neki. Kár, hogy a film hosszú játékidejébe nem fér bele, hogy kicsit is megismertessék az emberrel a motivációkat, hisz akkor lehet, hogy sántítana az egész. Egyszerűbb papírmasé gonoszként képzeletbeli trónra ültetni Mr. Potter-t, hogy lehessen kit utálni.

Potterville korai elődje a "Vissza a jövőbe 2." alternatív világ által megidézett Tannerville-jének. Rendőrök, utcalányok, részeg alakok és fertő. (Csak kérdés, hogy ha létezne Potterville, kik járnának abba rengeteg lebujba, ha tudjuk, hogy a lakosságnak erre nincs sem igénye, sem pénze?

Másrészt, ha figyelmesen nézzük a filmet, árnyalt lesz George figurája is, akiért ugyan egy város imádkozik és az isteni gondviselés szinte személyesen teszi tiszteletét nála, ennek ellenére, George nem feltétlenül egy kedves figura. Lenézi a kislányt, aki szerelmesen a boltba látogat hozzá, beszól egy fiúnak - elég csúnyán - aki Mary-nek udvarol és néha túl erélyesen szól vissza embereknek. Mary-vel is elég rideg, míg végül az írók megkönyörülnek rajtuk és egymás karjaiba eresztik őket. Szóval, lehetett volna még mit finomítani George figuráján, bár az is lehet, hogy gyarlóságaival együtt akarták megmutatni a szeretni való "kisembert".

James Stewart közel negyven évesen alakította a szerepet. A középiskolás fiút is, ami azért nem lett tökéletese maradéktalanul, hiába játszottak a fényezéssel, sminkeléssel. Ettől függetlenül Stewart egyik legjobb formáját hozza e kedves filmben, melyet a kedvenc mozijának tartott, a rendezővel, Caprával együtt. Donna Reed még mai szemmel is gyönyörű nő volt. Ez a film volt a legnagyobb sikere (Meg a Most és mindörökké).

A filmet szépen fényképezték. Eredetileg fekete-fehérben forgott a mozi, de idővel, mire értéke már megkérdőjelezhetetlen lett, több cég is próbálkozott az újraszínezéssel. Megkerülhetetlen karácsonyi mozi, melyen sokat emel a klasszikus, Benedek Miklós féle szinkronváltozat. A zene Dimitri Tiomkin, akinek bravúros zenei tudását meghallgathatjuk pl. abban a jelenetben, amikor George végigmegy az alternatív Potterville főutcáján és a nyüzsgő éjszakai bárokból kiszűrődő zenét hallgatja.

A megnyugtató befejezés: Együtt a Bailey család.

Bedford Falls városkájának háromszáz méterét építették meg, házakkal, boltokkal együtt, hogy még élethűbb legyen a jelenet, amikor az ismét "életbe tért" George Bailey végigfut a városkán és mindenkit köszönt boldogságában. A jelent azóta több filmben került felidézésre, ilyen-olyan formában. Egy másik karácsonyi moziban, a Szörnyecskékben egy pontosan ilyen kisvárosban játszódik hasonló jelent és még a filmben is láthatunk egy tévét, amiben egy szereplő nézi "Az élet csodaszép"-et. A "Reszkessetek, betörők"-ben is megjelenik a film egy hotel szobában, olasz nyelven, ezen kívül több, mint félezer filmben, sorozat epizódban történik utalás Capra csodálatos remekművére.

Szóval, annak ellenére, hogy George néha kisstílű, hogy Potter papírmasé figura, hogy régen készült (a közreműködök közül jelenleg már csak néhány gyerekszínész él) a történetet elcsenték egy klasszikustól, a befejezés olyan szirupos, amilyen már jobban nem is lehetne (Nem mellékesen, kicsit talán túl "egyértelmű" is a mai divatnak) és ha belegondolunk, gyakorlatilag a film 80% egy flashback :D a film simán 100%

Látnod kell kategória!
Ha eddig nem, akkor pótold.
Keresd karácsonykor, valamelyik nem kereskedelmi tévén, mert a pénzes csatornák sajnos kiszorítják az ilyen szeretni való filmeket.

Ha megnéznéd:
- Az élet csodaszép (1946)

2014. december 1., hétfő

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Igazából szerelem - Love Actually (2003)


Rendezte: Richard Curtis


Minden idők Top10-es karácsonyi vagy romantikus filmek listájának előkelő helyezettje. Curtis első rendezése egy szívszorító és megmosolyogtató két órás érzelmi hullámvasút, mely végül egy papír-zsebkendő gyűrögető szipogásban csúcsosodik ki. Ezt a filmet már ezerszer láttam és a mai napig nindzsa hagymavágó üzemmódba kapcsolok a végére, amikor Jamie (Colin Firth), a megcsalt krimi író ás Aurelia (Lúcia Moniz), a portugál házvezetőnő és egyben pincérlány végül a fél kisvároskától körülvéve, megcsókolják egymást, miközben vágóképekben végig követhetjük a kis 13 éves Sam (Thomas Brodie-Sangster) versenyfutását a repülőtér termináljai között, míg végül beéri a haza utazni készülő plátói szerelmét, Joanna-t (Olivia Olson) és megtudja, hogy a lányka is szereti őt, habár, eddig egy szót sem beszéltek egymással. Akárhányszor látom a pergő képsorokat, hallgatom közben Craig Armstrong eszméletlenül eltalált és persze azért hatásvadász érzelemkicsikaró eredeti filmzenéjét, a szemem sarkában megjelenik némi fátyolosság...


Pedig azért a film, igazából, bőven tartalmaz negatív érzelmeket keltő eseményeket is, nem csak szerelmet és romantikát. Talán a két egyértelműen pozitív kicsengésű történetszál az, ami végül a film csúcspontját adja és képes a nézővel játszadozni. A többi szereplő kap hideget és meleget.
A film keretes szerkezetű. Curtis-ék kivonultak egy valódi repülőtérre, hogy igazából részesei lehessenek emberek érzelmi kitöréseinek, mikor találkoznak egymással. A kamera által elkapott legszebb pillanatokból montázst vágtak össze és ezzel indul a filmünk, hogy a lezárásban ismét a repülőtéren tegyük tiszteletünket, immár a színészekkel és a forgatókönyv lezárásával. Bár a repülőtér és a karácsony nem feltétlenül alkotnak dramaturgiailag egy párt, mégis működik a kezdés (bár lehetett volna ennyi erővel buszpályaudvar is vagy akár egy kórház, stb.) és a lezárás is a helyén van.



Először megismerjük Billy Mack-et (Bill Nighy), a kiöregedett rockert, aki egy régi sláger nyálas feldolgozásával szeretné promózni az új cd-jét, hogy egy kicsit megint a reflektorfényben sütkérezhessen. Ehhez persze fel kell tűnnie itt-ott. Először felveszik a "Christmas Is All Around" című nótát, később pedig egy rádióműsorban mutatkozik be az excentrikus és öntörvényű figura, akinek megnyilvánulásait menedzsere, Joe (George Fisher) a fejét falba verve veszi tudomásul. Hiába, az öreg Billy nem hazudtolja meg magát. Nyersen fogalmaz, odamondogatva bárkinek, abban a biztos tudatban, hogy igazából leszarja a körülötte lüktető világot, hiszen már az is rég leszarja őt.

Szépen sorjában, rövid jelenetek sokasága alatt megismerjük a többi főbb szereplőnket, akiket a film dramaturgiailag igyekszik egyenlő részben mozgatni, hogy senki se legyen hangsúlyosabb a másiknál, hiszen mi, a kukkolók, mindenkire egyformán kell rálátnunk. Ezért is került pár jelenet a vágószoba padlójára, meg azért, mert a játékidőt valahol két órában szabták meg maguknak az alkotók. Komoly technikai bravúr, hogy a legtöbb esetben néhány percnyi színészi játékra van lehetőség, hogy a megrajzolt karaktereket élettel töltsék meg a művészek és egyfajta elképzelt hátteret varázsoljanak mögéjük.
Van, akinél jobban sikerül, másokról alig tudunk meg valamit. A film ezért eléggé széttöredezett vonalú. Nagyon kell figyelni, mert sok esetben van kapcsolat a figurák között, (hol rokoni szál, hol baráti, hol pedig csak véletlen) csak nem feltétlenül rágják a szánkba.



A film nem egyértelműen pozitív hangulatú, utaltam erre korábban, hiszen van itt temetés, megcsalás, mentális betegség, és ami a legfontosabb, nem az összes történetszál végződik egyértelmű hepienddel. Néhány lebegve marad, amin a film után el lehet gondolkodni; vajon merre haladt tovább a karakterek sorsa?
Sam édesanyja pl. még képen kívül elhalálozik, hogy a fiú és nevelőapja, Daniel (Liam Neeson) kedves mindennapjainak legyünk résztvevői. Karen (Emma Thompson), a középkorú feleség karácsony közben döbben rá, hogy a férjének, Harry-nek (Alan Rickman) valószínűleg viszonya van valakivel és ezzel felboríthat mindent, amiben Karen valaha is hitt, ha a házasság intézményéről van szó. Zseniális a jelent, amikor Emma Thompson belehallgat a férjétől kapott Joni Mitchell (információk a literatura.hu oldaláról) cd-be, miközben a kétség és csalódottság könnyeket csal a szemébe. Harry még nem lépett ugyan félre, ám a szándék már kezd benne megérni és ebben sajnos partner kikapós titkárnőinek egyike, a germán származású Mia (Heike Makatsch). A német dvd borítón simán lecserélték a Natalie-t játszó színésznő fotóját a német színésznő képére.


Az angol miniszterelnök pedig (Hugh Grant), hogy a titkárnőknél maradjunk, simán beleszeret az alatta dolgozó - akkor még persze nem úgy! - Natalie-ba (Martine McCutcheon). Grant a legjobb vígjátéki formáját hozza magával, azaz ugyanazt a figurát alakítja, amit a legtöbb angol romantikus komédiában megszokhattunk tőle. Martine McCutcheon telt titkárnője meg egyenesen imádni való figura.

Van még body double párosunk, akik előbb látták egymást meztelenül, mint, hogy idejük lett volna egy első csókra. A férfi tag a későbbi Hobbit filmek fiatal Bilbóját alakító Martin Freeman. Habár itt elvileg Brad Pitt testdublőrjét alakítja, a teste, nos, nem éppen atletikus.
Egy fotósunk is akad, aki történetesen legjobb barátjának a feleségébe zúg bele fülig, hogy némi hezitálás után, megvallja ugyan szerelmét, de a békesség megőrzésének érdekében, magába fojtja érzéseit. Őt pedig a The Walking Dead rajongói ismerhetnek közelebbről: Andrew Lincoln

És ez még közel sem mindenki.
Azért még kitérnék Rowan Atkinsonra, aki a film két fontos kulcsjelenetében jelenik meg és figurája, amolyan őrangyalként igyekszik két szereplő életét a békesség és szerelem felé vezető úton. Nem teljes sikerrel. (De ezt megszokhattuk már Mr. Bean-től, nem igaz?) Külön öröm volt számomra, amikor az imdb oldalán olvastam utalást arra, hogy jó felé keresgéltem Atkinson figurájával kapcsolatban, mert a forgatókönyv tényleg amolyan angyalként tekint rá. Bár, ehhez nekem párszor meg kellett néznem a filmet. Igazából csak azt nem értem, miért nem gyúrtak rá jobban erre a kissé misztikus vonalra. Lehetett volna erősíteni, mert a két megjelenés még kevés.


Curtis filmje tehát úgy kötelező kelléke a karácsonyi tévéműsornak, hogy közben legalább annyira drámai mint amennyire romantikus komédia. Simán keserű-édes kategória.
Remek betétdalok, letisztult, manírosság nélküli fényképezés, remek mellék és epizódszereplők, akiknek neveinek talán csak a felét soroltam fel.
Ha ezt a filmet nem láttad, mindenképpen pótold. Talán most karácsonykor, hiszen valamelyik csatorna biztos adni fogja. Vagy mind...

100%
(Talán kicsit erősnek tűnhet, de ha karácsonyi romantikus filmeket kellene top10-es listába terelni, nálam ez lenne az első helyen. Bocsi.

Figyeld:
- Laura Linney és testvére keserű sorsát.
- Emma Thompson magánszáma a hálószobában.
- Az angol író és a portugál lány beszélgetései.


A filmből véletlenül kiragadott képek alapján azt kell mondjam, túlteng benne az erotika...

A végére a filmzene számomra legkedvesebb részéből: