A következő címkéjű bejegyzések mutatása: john carpenter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: john carpenter. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 17., kedd

Tűzgyújtó - Firestarter (2022)

 Tűzgyújtó - Firestarter (2022)


Rendezte: Keith Thomas

A film Mafab adatlapja: Firestarter (2022)

Megtekintés: Ha fanatikus King rajongó vagy, akkor mindenképpen... illetve... talán pont, hogy akkor nem?

Erről a filmről egyetlen jó cikket nem olvastam. Megtekintés előtt egyet sem, de láttam a címeket amikben mind rendre visszatért, hogy ez egy égés. Azonban, Zac Efron, Stephen King és mert a könyv egyszerűsége ellenére is tetszett annyira, hogy legalább háromszor elolvassam - és mostanra megint alig emlékezzem rá - így nem volt kérdés, hogy adok egy esélyt az újrázásnak. A Remake kifejezés mondjuk annyira nem illik rá, mivel számomra fontos történetszálakat kompletten átírtak. A befejezés pedig pont annyira lett eltolva, mint sokak szerint az új "Kedvencek temetőjének" a vége. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka. Talán, mert nem akarnak egy korábbi koncepciót szolgai hűséggel másolni, vagy a stúdiók igénylik, mert félnek, hogy előkerül a nézőktől az "ezt már láttuk" toposz. De a legvalószínűbb, és ebben kicsit rosszindulatúnak tűnhetek, hogy néhány forgatókönyvíró ahhoz nem elég eredeti, hogy saját kútfőből emeljen elő egy történetet, így jó alap King, de ugyanakkor igényük van rá, hogy megmutassák, hogy igenis remek saját gondolataik vannak. Azután elkészül egy anyag, amit leforgatnak, amit mi megnézünk és ami nekünk elvileg nem tetszik. Még akkor is, ha majd akad egy-egy rajongó, akinek az új lesz a jó film, a régi meg a nem jó. Mindig akad egy-kettő belőlük. 

A történet röviden: Andy McGee (Zac Efron) és egy Vicky (Sydney Lemmon) nevű csinos lány is részt vesz egy kísérletsorozatban. Ennek egyetlen egy jó következménye, hogy megismerik és megszeretik egymást. Minden egyéb, amit a kísérlettől kapnak, átokként élhető meg számukra, beleértve a kislányukat is, Charlie-t (Ryan Kiera Armstrong) aki a szülőkbe oltott anyagnak köszönhetően mutálódik és veszélyes képességeket örököl. A többes szám pedig jogos, mert egyrészt, nem tudjuk, hogy Charlie a pirokinézisen kívül hány egyéb képesség birtokába jut, azonban egyértelmű, hogy akad ott még más is, amik persze összefüggenek a tűzcsiholással, ugyanakkor már átlógnak másféle latin szóval leírható tudományokba, mert pl. mintha tárgyakat is tudna mozgatni. A kísérletet végző titkos kormányzati vagy az felett álló "Műhely" pedig miután megtudja, hogy a McGee család hol bujkál előlük, megjelenik, hogy betakarítsák azt, amit elvetetettek és mostanra kikelt. Ehhez a betakarításhoz egy titokzatos, hasonlóan képességes indián férfit, Rainbird-öt (Michael Greyeyes) használnak fel, aki igyekszik betakarítani a kislányt, akit a férfi nem teljesen ugyanazon a lencsén keresztül figyel, mint a munkáltatói.

A történet cselekménye nagyjából követi az eredeti regényt, azonban úgy érzem, voltak benne behozott és megváltoztatott részletek, amik teljesen átírták a szereplők közötti dinamikát és kapcsolatrendszert. Innentől szpojleresen...

Az, hogy mostanra mindent leuralt szinte a képregényfilm és szuperhős mozik, nem újdonság. Oké, nagy szavak, hiszen ezeken kívül azért ugyanúgy jelennek meg egyéb műfaji filmek is, de azért azt filmszeretőként látjuk, hogy most épp ez a műfajkategória hasít a filmezés világában. Ebből az új Tűzgyújtó sem akart kimaradni, ezért néhányszor megemlítik a szereplők száján keresztül, hogy Charlie McGee egy mutáns, egy szuperhős. Indokolatlanul sokszor. Úgy, hogy King, annak ellenére, hogy ismeri a műfajt és maga is olvassa, nem erőltette ezt bele a regénybe, nem utal rá. Itt azonban nem hagyják, hogy a néző maga hozza meg ezt a következtetést: Charlie McGee kvázi egy X-Men, akinek Xavier professzor mellett lenne a helye.

A másik, amit teljesen átírtak és szerintem elvett a történetből, hogy míg az eredetiben Charlie kifejezetten ragaszkodik a szüleihez és csak az motiválja, itt lerontották a szülő-gyerek viszonyt, nyilván azért, hogy a befejezés logikátlansága vagy erőltetettsége elfogadhatóbb legyen. Az új Charlie McGee is szereti a szüleit, de sokkal erősebben van benne az az érzés, hogy hibáztassa őket az állapotáért, mint korábban, így végül nem érződik az, hogy a kislány foggal-körömmel ragaszkodna az apjáért, hiszen benne látja sorsának egyik okozóját.

És erre azért volt szükség, hogy a megbízott bérgyilkos és problémamegoldó Rainbird karaktere máshogy ugyan, mint az eredetiben, de végül közelebb kerülhessen a kislányhoz, Ráadásul ezt megúszósan teszi, szinte ad hoc jelleggel. Mert az eredeti Rainbird a gyermek naivitását kihasználva igyekszik a gyermek barátságába férkőzni, itt azonban ezt kihagyták, mert talán nem volt kedvük húsz percnyi gyermekpszichológiát beletenni a filmbe, amiben a nagydarab gyilkos takarítóként odadörgölődzik Charlie-hoz, hogy a gyermek lassan megkedvelje és bízzon benne. Dehogy. Itt már viszonylag korán lelepleződik a férfi a kislány előtt és végül, valami kifacsart módon mégis olyan közel kerül hozzá, hogy azt nem is értem. Persze erre is lenne valamiféle pszichológiai magyarázat, mert mindenre is van, csak ez így nem elegáns. Profán. Egyszerű. 


És unalmas.

A film másik komoly hibája az ostobán átírt karakterviszonyok után, hogy szürke, sötét és unalmas. A párbeszédek épp csak annyira gyorsak, hogy a tej ne aludjon meg az ember szájában. A világítás legyen bármennyi lámpa felkapcsolva egy szobában, ahhoz elég, hogy a körülötte látható 30-40 centit bevilágítsa. Az akciók lassúak, ötlettelenek. A legtöbb karakter lebutított, érdektelen, míg az idős farmer, akivel apa és lánya összefut, meg már fárasztóan túltolt és a befejezést tekintve meg teljesen felesleges.

Megnéztem a filmet és pont az jutott eszembe, ami az "Állattemető" újra után. Sötét és felesleges Remake, amiben pont olyan pontokat változtattak meg, amikhez nem kellett volna nyúlni. Csak az Állattemető picit még tetszett is. Ez a film azonban nem hozott lángba. 

Akkor inkább ajánlom a régebbit, 1984-es változatot, ami szintén nem lett egy erős mozi, sőt, szerintem kifejezetten van benne valami tévéfilmes érzés, talán a kamerakezelés miatt, nem tudom, de abban valahogy sokkal mélyebbnek éreztem a karakterek bemutatását és egymáshoz való viszonyát, és az akciójelenetek sem voltak rosszabbak, mint a mostani filmben, ami viszont nagy szó. Csak ott, hogy a korrekt látványvilágot visszaadják, nem tudtak CGI-t használni, bár, a végeredményt látva, talán jobb is. Ennyit számít, hogy Mark L. Lester kicsit otthonosan mozgott az akciófilmek világában. Meg a szereposztás is ismertebb nevekből állt, hiszen Rainbird szerepében az Oscar-díjas George C. Scott jelent meg és még a mellékszereplők is ismertebb neveknek számítottak pl. Martin Sheen, aki a film másik fő antagonistája. 

A régi Tűzgyújtó tehát inkább tűnik mai szemmel egy drámát és akciót vegyítő mozinak, míg ez az új inkább a horror felé kapaszkodik.

A film zenéje néhány ponton kellemes és ebben John Carpenternek is volt része. Ez filmvilági szempontból csak azért érdekes, mert ő lett volna a rendezője az 1984-es mozinak, csak utolsó pillanatban a stúdió leváltotta, mert épp akkor bukott meg a mozikban "A dolog". Szerintem senki nem állítja, hogy ez jó döntés volt, hiszen az idő a rendezőt igazolta és a sci-fi-horror műfajon belül "A dolog" igen előkelő helyet foglal el. Ennek ellenére 1983-ban Carpenter már sikeresen megoldott egy King adaptációt, mert elkészítette a Christine-t és szerintem az talán épp felér egy Top10-be. Hozzáteszem, ha odafigyelsz az első Tűzgyújtóra, bár Lester neve alatt fut a film, ha ezt nem tudod, azért érezni rajta egyfajta Carpenteri jelleget.

Szomorú tény, hogy a producer Martha De Laurentis filmográfiáját foglalta ez a történet keretbe, mert az első munkája az 1984-es változat volt, az utolsó pedig a Remake. Martha, akinek filmes körökben nem szabad meghalnia - jujj - 4 King filmhez adta nevét és benne volt néhány Hannibal Lecter filmben és egy titkos kedvencben, a Felejthetetlenben is, többek között. 

Állítólag King nem rajongott a régebbi változatért, bár, akkoriban szinte egyik feldolgozás sem nyerte el a tetszését. Hát, el nem tudom képzelni, hogy mi lehet akkor erről az új változatról a véleménye.

35%

- Elég sok szar kritikát fogunk kapni, de anyának egy szót se. - És King bácsinak se! - Pláne!


2014. június 16., hétfő

Remake: Elátkozottak faluja - Village of the Damned (1995)

Elátkozottak faluja - Village of the Damned (1995)


Rendezte: John Carpenter

Szeretem Carpenter munkásságát. Annak ellenére, hogy nem tartom különösebben jó rendezőnek. Néha sikerült belenyúlnia a tutiba, egy jól visszaadott hangulattal (A dolog), vagy egy önmaga paródiájába hajló őrülettel (Nagy zűr kis Kínában) esetleg izgalmas témát választott a videózás aranykorában, amivel az átlagnézőt meg tudta fogni (Menekülés New Yorkból). De sajnos a legremekebb munkái a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években készültek. Azóta bármit csinált, középszerű lett, átlagos. Nem ő lett rosszabb. Sőt. Carpenter egyszerűen semmit sem változott az évek folyamán, míg a nézői elvárások kinőtték őt és valahogy steril filmjeit. Mert Carpenter filmjei valahogyan sterilek. Nála még a kosz és a graffiti a falon is olyan... színházas.




Az "Elátkozottak faluja" már bőven a kilencvenes évek, amikor Carpenter képtelen volt frissülni stílusán. A film korrekt munka, ám közepes horror. Az alapötlet John Wyndham* elgondolkodtató regényéből készült, melyet a hatvanas években kétszer is feldolgoztak. Egy kisvárosban, a föld sok hasonló összetételű városával egyetemben, a teljes lakosság elájul, hosszú órákra. Nem elég, hogy az eset alatt sokan meghalnak, hamarosan kiderül, hogy a fogamzás képes nők, egytől-egyik terhesek lettek az ájulás ideje alatt. Magyarázat nincs az esetre, hiába érkezik egy orvos csoport többek között a helyszínre, csak mind rejtélyesebb esetek. A gyerekek gyorsabban fejlődnek a többi, normális kölyöknél, és különleges képességeik vannak. Ezek a képességek meg valahogy a többi ember halálát képesek okozni. Szóval, bármi is termékenyítette meg a hölgyeket, logikus, hogy nem barátságos.




Wyndham mindig valahol a paranoiás hangulatban érezte jól magát. Másik többször feldolgozott története a "Triffidek napja" enyhén hasonló cselekményvázra épül. Ott a föld majdnem teljes lakossága vakul meg egy meteorzivatar megtekintése után (vagy üstökös átvonulása - nem emlékszem pontosa, ha utánanéznék, az meg olyan lenne, mintha átvernélek, olvasó) és ha a vakság nem lenne elég probléma, még egy emberevő növény is kifejlődik a sugárzásnak köszönhetően, hogy a maradék 10 százalék populáció se érezhesse jól magát. Nyomokban jelen tárgyalt filmünkre emlékeztet...

Szóval a regényből film készült 1960-ban "Elátkozottak faluja" és mellesleg ez volt az első Wyndham regény megfilmesítés, majd alig négy évre rá, ki tudja milyen indíttatásból, már készült egy Remake vagy átdolgozás "Elátkozottak gyermekei" címmel, 1964-ben. Viszonylag ritka, hogy ugyanazt a történetet ilyen rövid idő után újra rendezik. Mellesleg valamiért Wyndham könyvének a címét egy esetben sem vették át a filmek készítői, holott keresve sem lehetne jobb választásuk, hogy azzal felidézzék a mondanivalót; The Midwich Cuckoos.
Azaz a Midwich-i kakukkfiókák. Ha tudjuk, milyen elven "neveli" fiókáját a kakukk, a címválasztás azonnal értelmet nyer. A slusszpoén, hogy a könyv magyarul "Szemünk fényei" címmel jelent meg. Nem értem, mi a baj az eredeti címmel... John Wyndhamról bővebbet a Galaktika oldalán itt olvashatsz: Wyndhamról.

Nagyot néznek!

Carpenter összeszedett pár nevet akik nem sokkal korábban még húzó névnek számítottak, ám a kilencvenes évekre ázsiójuk erősen csökkent: A főszerepben Christopher Reeve, aki Superman eljátszása után főleg tévéfilmekben kapott szerepeket, egészen tragikus balesetéig. Sosem tudjuk meg, milyen hírnevet szerezhetett volna magának a mozi történelmében, nekünk már csak örökre a Superman marad. (Négy epizódban röpködött kék-pirosban)
A másik ismert arc Kirstie Alley aki épp a csúcsról készült leesni (Nicsak ki beszél sorozat) erőteljes súlyproblémáinak köszönhetően. Ennek ellenére máig filmezik, főleg televíziós sorozatokban tűnik fel.
Bekerült még a stábba Linda Kozlowski, akinek a Krokodil Dundee című ausztrál-amerikai kalandfilmsorozaton kívül alig találunk értékelhető darabot a filmográfiájában. Nagyjából hasonló karriert futott be Alley-vel, szóval ő sem túl szerencsés.
Totálisan fölösleges a nyolcvanas évek szépfiúját, Michael Paré-t betenni (pedig Carpenter beletette) a szereposztásba, főleg, azzal a három perccel. Paré kb. itt már mindent elvállalt, hogy "képben" legyen, ami odáig fajult, hogy ő lett az antirendező, Uwe Boll egyik személyes kedvence.
Akit még megemlíthetünk, a Star Wars filmek által világhírű, majd egyéb munkái miatt mind komolytalanabb filmszínészi státuszt kivívó Mark Hamill. Sajnos, ez is csak egy olyan szerep volt számára, amivel annyit közvetített rajongói felé: még élek!!! (Akik néznek Batman rajzfilmeket, eredeti nyelven, viszonylag sokat találkozhatnak a hangjával. Hamill egy balesetben csúnyán összetörte az arcát, ami miatt Luke ikonikus szerepe is veszélybe került, talán ezért is nyergelt át a szinkronizálás műfajába.) Hamill filmográfiája a legtermékenyebb a stábból, igaz a 250 munkájának nagy része szinkron hang animációs filmekben. Elvileg ő is feltűnik majd a már nagyon várt új Star Wars mozikban.

A felnőttek eldobták magukat...

A gyerekek közül számomra egyedül Thomas Dekker neve ismerős, aki később eljátszotta John Connor szerepét egy nem túl sikeres sorozatban, a Sarah Connor krónikájában.

50%

Kicsit teátrális darab, kicsit döcögős.
Ha szereted Carpentert, ezt is megnézed, igaz, ez már a mester hanyatlásának idején készült.

* John Wyndham életrajzára mutató linkért köszönet a galaktikaboltnak, amely a cikk frissítésének idején részletesebbnek bizonyult, mint a magyar nyelvű wikipédia idevágó linkje. Köszönet RV-nek, és a fictionkult.hu-nak.

2013. október 24., csütörtök

Kultfilm: Escape From New York - Menekülés New Yorkból (1981)

Escape from New York (1981)






Rend.: John Carpenter

Snake Plissken - Kurt Russell (Nagy Zűr kis-Kínában, Halálbiztos, A dolog)
Az elnök - Donald Pleasence (Fantasztikus utazás, A sötétség fejedelme)
Cabbie, a taxis - Ernest Borgnine (Piszkos 12, A vad banda, Airwolf)
Brain, az agy - Harry Dean Stanton (Nyolcadik utas: a halál, Christine, Párizs, Texas)
A herceg, Duke - Isaac Hayes (South Park, Sorsjegyesek, zenei világ)
Hauk - Lee Van Cleef (A jó, a rossz és a csúf, Pár dollárral többért)
Rehme - Tom Atkins (Halálos fegyver, A köd, Halloween 3.)
Maggie - Adrienne Barbeau (Ágyúgolyó-futam, A mocsárlény, A köd)



Kultikus! Ezzel az egy szóval tudom jellemezni a Carpenter-Russell barátság második filmjét. Az első egy tévéfilm volt, Elvis Presley életéről, melyben Russell alakította a zenészt.
Carpenter filmje a korosztályomnak kultikus persze, hiszen sok mai fiatal nem nagyon nézi meg a kétezres évek előtti filmeket, mondván, az régi. Pedig milyen jó is az.
Mai szemmel kicsit poros, a trükkök - számítógép, repülőgépes jelenetek - gagyik, mégis, összességében bájos az egész. A történet egyszerű, akár egy gyors pofon. Ha korosztályom vagy, ismered. Most azoknak mesélem el pár mondatban, akik fiatalabbak nálunk.

A 80-as években még cool-nak számított a száj szélén lógó cigaretta.


A nem túl távoli jövőben - megértem, hogy ez ma már a nem túl távoli múlt és mennyire nem jött be... - Amerika kis szegletét elzárják a külvilágtól, falakkal veszik körbe és gyakorlatilag börtönné avatják. New Yorkot. A falakon körbe őrtornyok, fegyveresek. Aki bűnös, ide kerül és kijutni nem fognak többé. Lehet próbálkozni. Rendszer ellen teszel? Kapsz egy szabadjegyet a lepusztult városba. Anarchia és vér falvába.
Azután egy szép nap az elnöki repülőgép lezuhan a falak mögött. Természetesen az elnök az egyetlen, aki túléli, és, hogy még izgalmasabb legyen, van nála egy fontos magnószalag, amelynek lejátszása szükséges a világbéke megóvásának érdekében. Hú, biztos nagyon jó zene... Be kéne érte menni, de nincs az a kommandó, aki bevállalná.
Kapóra jön, hogy az alvilági berkekben is ismert marcona félszemű zsoldos és ex-katona, Snake Plissken némi balhéba keveredett, így van kit megzsarolni, hogy vagy kihozza az elnököt, vagy bent rohadhat a börtön-félszigeten. Biztos ami biztos, hogy legyen kellő motiváció, Snake ereibe küldenek egy mérget, ami záros határidőn belül fejti ki a hatását, nehogy főhősünk megunja a keresést és elkezdjen beilleszkedni új lakóhelyén.
Snake beindul, mint a gép, vitorlásrepülővel landol egy felhőkarcoló tetején és barangolni kezd a kihaltnak tűnő, a mélyben azonban végtelenül nyüzsgő és veszélyes világban.

Bár fél szemmel gyatra a térlátás, Snake mégis többnyire célba talál.


Ennyi a történet.

Némi háttér:
Carpentert az AVCO egy fantasztikus kalandfilm rendezésével nyaggatta, a Philadelphiai kísérlettel, de a rendező megmutatta a stúdió főnökeinek a "Menekülés" forgatókönyvét és azonnal zöld utat kapott.
Eredetileg Tommy Lee Jones-ban gondolkodott a stúdió, de Carpenter már dolgozott előtte Russell-el és látott benne fantáziát. Azzal, hogy kiállt a színész mellett, viszonylag hosszú és gyümölcsöző kooperáció vette kezdetét. Russell Charles Bronsont is kiütötte így a szerepből, bár ellene Carpenter már eleve a kora miatt ágált.
Az éjszakai külső jelenetek nagyját Illinois államon belül, Kelet Szent Louis-ban tudták rögzíteni, mert 1976-ban a fél város elpusztult egy tűzvészben. Valójában csak egyetlen jelenetet forgattak New Yorkban, ami nem csoda, hiszen a lepusztult környezet sehol nem stimmelt a városban.
Russell akkori felesége, Season Hubley apró szerepet kapott a filmben. Már együtt dolgoztak az Elvis filmben is és a "Menekülés" forgatása előtt adott életet a színésznő gyermeküknek, Boston Russell-nek.
Az elnöki gépet Arizonából szállították a forgatás helyszínére és el nem végzett papírmunkák miatt éjjel szerelték össze és reggelre el is kellett bontani. Ezen kívül több kamionnyi szemetet kellett a felvételek helyszínére hordani, hogy kellőképp hangsúlyozzák a szennyes és végletekig lepusztult város végső arculatát.
A film költségvetése meghaladta a 7 millió dollárt, így ez volt akkor a legnagyobb Carpenter büdzsé.

Első sor: Isaac Hayes, Harry Dean Stanton, Adrienne Barbeau (Na, ki feküdt le a rendezővel???)


Érdekességek:
A forgatás kedvéért Carpenter sokat egyezkedett a városi vezetéssel, mert egész kerületeket akart áramtalanítani.
A filmben használt aknafedeleket kicserélték fára a fém helyett, mert a kaszkadőrök nem tudták könnyen kiemelni a helyükből az első támadásos jelenet közben.
A taxis karakter, Cabbie (Ernest Borgnine) figuráját Nick Castle a későbbi Stephen King adaptációkban jeleskedő rendező találta ki. Castle sokat segített a film befejezésének a fazonírozásában is.
Színészek, akik közel voltak hozzá, hogy a legendás szerepbe kerüljenek, de végül ilyen-olyan okokból kiestek: Jeff Bridges, Kris Kristofferson, Charles Bronson, Nick Nolte, Tommy Lee Jones.
A film alapötletét Harry Harrison "Elátkozottak bolygója" című regénye ihlette.
Egy apró szerepben feltűnik a filmben Gerald Ford, amerikai elnök fia, Steven Ford.
Adrienne Barbeau halál jelenetét elfelejtették leforgatni, így a vágás során vette észre Carpenter, a színésznő  akkori élettársa, hogy így nem lesz egyértelmű, hogy mi történt Maggie karakterével. Végül kimentek az asszonnyal a garázsba és felvették azt a pár képkockát, amelyen Adrienne véresen fekszik a betonon.
A "herceget" játszó Isaac Hayes Oscar-díjat kapott a "Shaft" című blackpolation film főcímdaláért és sokkal később a South Park rajzfilmsorozat séf bácsijaként gyűjtött még több rajongót. Amerikában nagy népszerűségnek örvend a művész, de a magyar filmnézők zöme erről az alakításról emlékszik rá.
Snake elfogási jelenetét leforgatták, de végül kivágták a moziváltozatból. A youtube-on megtalálható a jelenet, de összességében lassítja a filmet és elveszi a figura "erejét". Milyen már, hogy a nagy Snake Plisskent olyan ostoba körülmények között elfogják?



Bár Isaac Hayes karakterét, a herceget kinyírják az első részben, a "Menekülés Los Angelesből" című folytatásban is elvállalt egy rövid cameot.

A hatalmas pankrátort (Ox Baker) nem volt egyszerű lenyugtatni.


A film elkészülte után főleg az olaszok igyekeztek a sikert meglovagolni és orrba-szájba készítették a hasonló történet vezetésű és a laza főhőst másoló filmeket, több-kevesebb sikerrel.

Kurt Russell mellett több filmes legenda is szerepet kapott a poszt-apokaliptikus moziban. Lee Van Cleef, a westernfilmek kötelező rossz-fiúja, Donald Pleasence, aki Kurt Russellhez hasonlóan Carpenter személyes kedvence, Harry Dean Stanton, aki már a "Nyolcadik utas: a halál" forgatásán találkozott a direktorral, Ernest Borgnine, aki olyan filmekben játszott, mint a "Piszkos 12" vagy a "Szuperzsaru".

Miért lett a film olyan sikeres? - Nagyon egyszerű. Snake Plissken igazi kívülálló. Nem velejéig rossz, de nem is jófiú. Ismeri a dörgést, van benne zsiványbecsület. Kurt Russell karaktere eszméletlen szimpatikus, pedig elvileg Snake egy gonosztevő. A történet pedig egyszerű és könnyen érthető, ezért meg lehet kedvelni. Adott egy marcona pasas, aki kénytelen számára ismeretlen terepen helyt állni, főleg erejére és szerencséjére támaszkodva. Sok balhéba keveredik, de végül teljesíti a feladatát és még a rendszernek is beint. Akciófilm a javából.
Kurt Russell interjúkban szokta megemlíteni, hogy kedvenc karaktere Snake Plissken. Tegyük hozzá, hogy Russell legismertebb és számomra legkedveltebb mozijai mind Carpenterhez köthetők. (A dolog, Nagy zűr kis-Kínában)

Donald Pleasence - Shakespeare színész vagyok! Mit vétettem???



10/9

Figyeld:
- Donald Pleasence játéka. Annyira komolyan vette a figurát, hogy komplett háttértörténetet talált ki az elnök figurájának, magyarázatot adva pl. az angol akcentusára. Carpenter ugyan elismerte a színész munkáját, de nem használta fel az ötletei zömét a filmben.
- A zene. Minimalista, szintetizátoros, komoly.
- A hangulat. Ha rászánod az időt és leülsz, kényelmes, magába tud szippantani. A második rész már nem annyira, pedig...

Baki:
Snake a film utolsó harmadában gladiátor harccal szórakoztatja a helyi populációt. Ellenfelét szerencsével tudja legyőzni. Ox Baker a halálos csapás után (lásd a fotót fentebb) teljes testsúlyával rádől a ring kötélzetére. Fejéből hiányzik a baseball-ütőből eszkábált buzogány. Pár pillanattal később, egy másik szögből már kényelmesebb pózban látható a pankrátor és az ütőt is látjuk kiesni a ringből, míg kicsit később ismét a fejében áll a fegyver.
Kezek bent, kezek kint. A ring-baseball szabályai nem egyértelműek halál esetén.



2013 körül felvetődött egy lehetséges Remake lehetősége, de semmi közelebbi hír erről. Pletykáltak Clive Owen közreműködéséről, oszt annyi.

Ciki:
Megmosolyogtató ez az aránytalanul nagy, egyfunkciós karóra, mely Snake maradék idejét jelzi. Ma már nem lenne trendi, hogy mindenki azonnal észrevegye Snake-en kívül. Gondolom, azért a nagy számlap, hogy a kamerában jobban mutasson a piros számsor. 


Köszönet az imdb.com-nak és a wikipédiának.