A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 9., szerda

Blog: Éttermi bejegyzések vendégkönyvbe.



Van olyan, hogy vendégkönyv. Ebbe szokták a vendégek észrevételeiket, panaszaikat beírni. Ha nincs kedvük azt személyesen, szóban megtenni. Vagy mert szerintük, úgy hivatalosabb. Vagy...

Magam Vendéglátósként még életemben nem írtam bele Vendégkönyvbe (sok helyen panaszkönyvként vagy parasztkönyvként is ismert, esetleg Vásárlók Könyve), mert megtanultam, hogy a.) többnyire egy forintot nem ér az egész b.) amit nem lehet elintézni szóval, azt ezzel sem c.) nincs nekem annyi időm, hogy ilyesmivel foglalkozzam, meg nem is stílusom.

Persze, vannak notórius feljelentgetők, meg alapból olyan emberek, akiknek a szar sem elég keserű, vagy azok, akik simán trollok, illetve, akik máshol lettek felbaszva (szakítás tíz év után, beszólt a főnök vagy épp kirúgta, megtudta, hogy párja félrelépett... egy pincérrel, stb.) és nálad vezetik le a feszültséget. Meg a sík hülyék, akik saját Mátrixukban vegetálnak és néha, mikor kilépnek a lakás biztonságos komfortzónájából, nem képesek befogadni, amit máshol tapasztalnak és megfigyeléseiket kénytelenek a leghivatalosabb úton megörökíteni.

Egy viszonylag régóta, Internet keringő vendéglátós poénként aposztrofált, éttermi Vendégkönyv bejegyzés szösszeneteket tömörítő írást emelnék be most és egészíteném ki saját tapasztalataimmal.

Az étel hideg volt, a pincér meleg.
- Nem releváns. Ha meleg is a pincér, amíg nem kezdett ki önnel, addig nem tartozik a tárgyhoz. Ön meg homofób. Élni és élni hagyni.

Felháborító, hogy fél adagot hetven százalékos áron számítanak fel, ha a felét eszem meg, akkor a felét fizetem csak ki s*ggfejek. Cserébe lenyúltam a borsszórót.
- Kedveske. Először is, nem ön szabja meg az árakat. Ha mi hetven százalékot számolunk fel és az fel van tüntetve az étlapon, akkor önnek nem vitáznia kell, hanem elfogadni azt és kifizetni. Másodszor: Azért, mert fél adag, attól a költségek nem feleződnek meg. Vagy kés villa helyett csak villát kapott? Esetleg egy fél tányért koszolt össze? Nem. A fél adag előállítása a nyersanyag felhasználás kivételével pont annyi munkát igényel, mint egy adag. A zsír ugyanúgy leég. Ezért nem fél-árat fizet, hanem csökkentett árat. Nem ugyanaz.
(Tegyük hozzá, ha ez egy valódi bejegyzés, nem lehetett mód ellopni a borsszórót, hiszen a pincér ellenőrzi a beírást és akkor rájön a lopás tényére. Ellenőrzés nélkül nem írhatja alá a vendég észrevételeit és ha nem írja alá, akkor nagyjából az eset nem történt meg.)

Az önök szakácsa túl ronda és egyáltalán nem olyan mint a Laci bácsi a tvből. Szerintem magukat átverte, kérem a saját érdekükben vizsgálják ki az ügyet.
- Bármilyen reklámot is nézett meg korábban a kedves vendég, a szakács szépsége szubjektív, meg egyébként sem őt kell megenni, hanem amit készített.
Az "ügyet" nem kívánjuk vizsgálni. Vizsgálja ön, ha már létrehozta. 

Halászlét rendeltem és spagetti volt benne és még kenyeret se adtak. Hát hülyék maguk?” 
- Magamból kiindulva, zsíros ételekhez magamtól viszek kenyeret, vagy legalább rákérdezek. Ebben hibázhatott a felszolgáló. A spagetti azonban ha gyufatészta volt, akkor az valószínűleg Bajai halászlé lehetett. Amennyiben tényleg spagetti volt a levesben, az olyan újítás, aminek nem nagyon van egyelőre helye a halászléből készült ételekben.

A köretként felszolgált burgonya nem volt megpucolva, rajta volt a héja. A húst azért megsütik?
- Látni kellene, de ha steak-burgonyát kapott, akkor azon igen, sok esetben rajta van a héja. Az ízvilághoz az is hozzátartozik. Más burgonyák között is van, amelyiket megmossák és hámozás nélkül is elkészíthetik, süthetik. Nem nagy dolog, csak ön nem találkozott még vele. Mi nap, mint nap. 

Ma már a harmadik étterembe jöttem be, hogy végre marhapörköltet egyek, de sehol nem akarnak adni nokedlit. Mindenhol csak galuska van és azt akarják hazudni nekem a pincérek, hogy az ugyanaz. Hát az apjuk f*szát!
- Az önét. Egy weboldalon -  a sok közül - ön is magába szívhatja a nokedlis galuska tudományát: Galuska

Ma a férjemmel betértünk az Önök éttermébe ebédelni, de a pincérek be vannak b*szva. Kérem a felszolgálás minőségének emelését.
- Ez ellen nem lehet mit tenni. Ha ilyesmivel találkoznék, fordulok is ki és megspórolom magamnak a kellemetlenséget. Ha viszont mégis ottmaradok, akkor a számlafizetésnél beleköthetek, hogy át akart verni a számlával, rendőrt hívok, feljelentem, ön részeg, a kurvaanyjádatnekedet, ingyen ettem, jöjjön máskor is!

Tisztelt Étteremvezető! Tájékoztatnám, hogy az éttermében, a mosdók állapota több mint felháborító. Az ülőkék konkrétan le vannak kenve sz*rral. Mind a négy fülkében.
- Köszönjük, hogy jelezte. Marika néni ma nem kap fizetést, bár halkan jegyzem meg, ön hiába nekünk háborog, lehet, hogy pár perccel korábban egy vendégünk, bebaszva kente össze az ülőkéket - nyilván nem a személyzet szórakozik ezzel, megnehezítve saját munkáját - és az ellen, ugye, elég nehéz védekezni.
Helyes megoldás: Ön nem levelet ír, meg bejegyzéseket, hanem jelzi a személyzetnek, hogy korábban valaki mit csinált, és megemlíti, hogy szeretné használni a vécét, ezért pár perc múlva visszamenne, amikor már tiszta. Ebből a személyzet érteni fogja, hogy nem várhatja meg a reggeli takarítószemélyzetet, hanem nekik kell a tettek mezejére lépni. Ugyanakkor megkockáztatja azt is, hogy ha záróra előtt nem sokkal teszi szóvá megfigyelését a mellékhelység állapotáról, a személyzet előrébb hozza a zárórát, a hirtelen szartakarítást elkerülendő.
Erről a bejegyzésről eszembe jut, amikor egy asztal felhívott a galériára és az egyik lány minősíthetetlen hangnemben üvöltött rám, hogy megenném e a pizzáját, amikor a ketchupos üvegben cigaretta csikk van és megtalálták, mert eldugult az üveg és mindjárt hánynak. Én olyan ideges lettem erre - mivel sejtettem, hogy a korábban a ketchupot használó másik asztalnál ülő szarházi egyetemisták viccelődtek a káromra, csak már közben sietve távoztak - ,hogy hasonló hangnem kérdeztem tőle: - Szerinted olyan hülye vagyok, hogy ilyesmivel szórakozom, hogy nekem legyen kellemetlen és utána még én is fizessem ki a pizzád? Előttetek a másik asztalon volt a ketchup és azok a majmok szórakoztak ezzel. Nem gondolod, hogy a pincérnek erre van kedve és ideje?
Erre lenyugodtak ők is, kaptak két rendes pizzát - mert nem nagy kunszt cserélni, de lehetett volna támadás nélkül kérni, kis gondolkodással - rendes ketcupot és együtt kurvaanyáztuk a másik asztal. Végül már cseppet sem idegesen távoztak és belátták, hogy igazam volt.

Húslevest kértem májgombóccal, a pincér meg hozott valami sz*rt egy csészében.
- Uram vagy hölgyem. Ízlésen nem vitatkozunk. Amit ön szarnak lát, az máshol mennyei manna.
amúgy, ha folyékony, akkor az nem szar, hanem fos, mert folyik...

A pincértől kólát rendeltem de ő véletlenül ananászlevet hozott. Allergiás vagyok az ananászra, ha valami bajom lesz tőle, perelni fogok.Válasz:“Tisztelt Hölgyem, a tévedésből elcserélt italt nagyon sajnáljuk, mindazonáltal nem értjük, hogy amennyiben valóban allergiás rá, miért itta azt meg?”“Mert finom az íze és szeretem.
- Volt egy kolléganőm, aki így volt az eperrel. Allergiás volt rá - közepesen - de mivel imádta a gyümölcsöt, megette. Mondjuk ő nem vágott fel ezért a zöldségesnél.
(Tényleg, miért hívjuk zöldségesnek a zöldségest? Mert a gyümölcsös már foglalt szó? Ha egy zöldség teszem azt csak gyümölcsöt árul, akkor miért nem gyümölcsös???)
(Már van, aki használja a gyümölcsös szót használja magára, csak lemaradtam pár évvel.)

Távozáskor a felszolgálójuk indulatosan szólt hozzám és megfenyegetett, hogy rendőrt hív. Igaz, hogy véletlenül elfelejtettem fizetni, de akkor sem kéne így viselkedni.
- Ön könnyen megúszta. Sok helyen a fizetés nélkül távozó vendég még sallert is kap, mielőtt lehúzzák róla a fogyasztás árát és nem biztos, hogy visszakapja a visszajárót.

A pincérek bunkók és szerintem fanszőr volt a rizsben.
- Sajnos, írhatnám, van ilyen is, de reméljük, hogy az a fanszőr más volt. Talán épp emberünk szemöldökéből egy szálacska. Ki tudja? A bunkó pincér megint csak ízlés kérdése.

A felszolgáló lek*rvázott, kérem azonnali kirúgását.
- Biztos volt a történetnek eleje is vagy Tourette-szindrómás volt a pincér? Másrészt, ha volt eleje a történetnek és ki is szaladt ilyesmi egy felszolgáló ajkai közül, miért is egyetlen megoldás, hogy azonnal elbaszva az életét, ki kellene rúgni? Esetleg buzizza le ön is. Felnőttéknél ez egy-egy.

A vécében nem volt kéztörlő, de hajszárító meg igen. Szerintem át kéne gondolni a mi a fontosabb..
- Önnek egy új üzenete van: Lépjen hátra egyet és bassza arcon magát, de jól keményen. (A szomorú, hogy vannak hasonló esetek.)

Illedelmesen megkértem a pincért, hogy nem e lehetne csinálni egy kis grízes tésztát, amire ő bement a konyhára és még itt az étteremben is hallottam ahogy röhögnek és gúnyolódnak rajtam. Nem mindenki gazdag ám.
- Azért van az étlap, hogy abból dolgozzanak. Kínait nem fogok magyar étteremben kérni, pizzát sem a szusi étteremben. Mindennek megvan a helye. De aki ilyesmit megjegyez, annak kár is ezt elmagyarázni mert az orránál nem lát tovább és ostoba, gyermeki tudatlansággal mindig lesz egy következő kérdése vagy egyszerű megoldási javaslata.
De ha már: Sok helyen nem tartanak grízt, metélt tésztát, stb. A személyzetnek nem kötelessége, hogy a vendég részére külön szerezzen be árut és főzzön. Természetesen vannak kívánságok, amelyeket rövid mérlegelés után a személyzet meg tud és meg is fog oldani, de ha egy étterem pl. nem tart műanyag evőeszközt, de ön azt szeretne, egészen biztos nem fog senki kirohangálni ön helyett és bejárni a környék éttermeit, míg talál megfelelőt önnek. Ön kívánsága, ön dolga.
Van még: Kérem, ha ön nem gazdag, miért akar jogot formálni egy szolgáltatásra, amelynek ára van és ön nem képes azt megfizetni? Úgy gondolja, ha nincs is rá pénze, önnek jár a taxi a bliccelés helyett a metrón? Én sem vagyok gazdag, nem is járok sem a Gundel-be, sem a Halászbástyára.

A pincérek mikor azt hitték nem hallom őket, arról beszéltek, hogy hogyan d*gnának meg. Javaslom az elküldésüket.
- Önhöz?

A megrendelt Lucifer sertésszelet, ehetetlenül csípős volt. Jó, mondta a pincér, hogy bazierős, de azt nem, hogy ennyire. SZ*R.
- Szóban melyik kifejezés tette volna önnek egyértelművé, hogy ne azt a szart rendelje meg, hanem a simogatós csilis boldogságot?

Sziasztok Anna vagyok anya küldött ide hogy írjam be azt, hogy hogyan ízlett az ebéd. Hát a leves az nagyon finom volt mert nem volt, mert nem szeretem és inkább nem kértem. A második abban finom volt a hasábkrumpli csak kevés kecsöpöt adtak hozzá fagyi vagy csoki meg nincs. Mire legközelebb jövünk anyáékkal lécci hozzatok apu kifizeti
- Remélem, Annácska, mire legközelebb jöttök apával, már eltelt pár év és kevesebb problémád lesz a fogyasztással.

A vécébe menet kezemben maradt a kilincs.
- Volt akinek a seggében. Nem láttam, csak hallottam.
(Aki ezt beírja, nagyon unatkozhat. Nálunk volt hasonlóra példa, bejárati kilincs esett le, mellékhelységben is előfordult, de eddig csak szóban volt rá példa, hogy megemlítse a vendég, mi meg visszaszereltük. Ezt beírni valahova? Ritka kurva unalmas élet lehet a cselekvés mögött.)

A kis felszolgálóhölgy pofánöntött egy korsó sörrel. Pedig csak azt mondtam neki, hogy szép kerek p*csája van. Felháborító
- Jogos! Szóbeli sértést csak szóban szabad megtorolni. Ha megfogja a seggét, akkor arányos a pofán öntés. Soha többet ne adjon a hölgynek borravalót.

Szerintem a felszolgálójuk lopja magukat, a saját szememmel láttam amint pénzt vesz ki a kasszából.
- Köszönjük. Több információra lenne szükségünk, ezért hívja fel az alábbi telefonszámot...

A felszolgáló olyan részeg, hogy a pulton fekszik és hány. Szerintem kéne neki hívni egy mentőt, mert már egy órája ott van és felháborító, hogy minket meg ki se szolgál senki.
- Az étterem jelenleg önkiszolgálóként üzemel, de csak italt tudnak fogyasztani. Szolgálják ki magukat, működik a becsületkassza.
Hasonló esetben kihátrálok és nem megyek többet oda.


Szőrt találtam a kajámban. Mivel a szakács kopasz ezért a legrosszabbra gondolok. Kérem azonnali intézkedésüket.
- Mivel kapcsolatban intézkedjünk, ha nem tudjuk, mi a legrosszabb, amire gondol???

A vécében nem volt vécekefe, úgyhagytam.
- De legalább lehúzta?

Mikor a pincértől fogpiszkálót kértem, azt mondta, hogy tud ajánlani egy jó fogorvost. Követelem, hogy rúgják ki.
- Egy jó tanácsért? Milyen ember maga? Valaki izgul az egészségéért, cserébe elbaszná az életét? Szarházi fogatlan köcsög.

A fröccs k*rvadrága.
- Egy: Tájékozódjon az árakról, mielőtt rendel. Nem olyan kurva nehéz és megkíméli magát egy kellemetlen emléktől; üres pénztárca felismerése.
Kettő: Szerintünk is, nem is isszuk.

Igazából nekem nincs panaszom, mert az étel meg az ital jó volt, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konyháról fura nyögések hallatszottak ki, aztán a felszolgáló kisasszonynak meg lisztes kéznyomok voltak a fenekén.
- Férj és feleség. Nem csodálkozunk.

Nem kéne feltenni az étlapra valami olyan kaját is amit szeretek?
- Nem kéne neked otthon zabálnod vagy máshol?
(Azért kíváncsi lennék az ételei listájára.)

A felszolgáló csajnak túl mély a dekoltázsa, minden pasi őt nézi! Ez nem zavarja az étterem vezetését?
- Elnézést, nem figyeltem...

A fűszervajba találtunk egy kindertojás játékot.
- A gyerekmenünk már csak ilyen.

Akartam cigit venni, de maguk nem tartanak. A pincérek meg nem adnak a sajátjukból. Igazi vendégszeretet mondhatom. Pedig kifizettem volna.
- Régen sem szerettem a tarhálást, mert a "kifizettem volna" elég esetleges kijelentés és általában nem jelezni kell, hanem kérés nélkül megelőzni a tarhálást azzal, hogy kitesszük az asztalra az ötvenest. Sokszor olyanok tarhálnak, akik nem gondolják, hogy "kifizették volna", sőt, volt, aki jattot sem adott, utána meg megsértődött, hogy nem adtam neki cigit. Az ilyen szarja össze magát. Amíg cigiztem, csak nőknek adtam cigit, és csak, ha tetszettek. Elvileg, van egy mondás: "Az dohányzik, akinek van cigije."
Ennek semmi köze a vendégszeretethez, pusztán, manapság nem olyan könnyű megoldani a cigaretta vásárlást, mint régebben. A pincér nem akarja úgy befejezni a zárást és munkanapot, hogy végül ő szaladgáljon cigaretta után, hajnalban.

Panaszt szeretnék tenni, ugyanis a húslevesben nem volt hús.
- A cigánypecsenyében sincsen cigány. A "Húsleves" annyit jelent, húsból főtt! A csontleves főleg csontból. A rigójancsiban hol a rigó? Hol a Jancsi?

Tisztelt étterem! Professzionális késeket árulok, illetve műköszörűsként az összes létező vágóeszközt meg tudom köszörülni, csiszolni. Ha érdekli önöket hívjanak fel az alábbi telefonszámon.
- Elfelejtette leírni a számát, így csak reménykedem benne, hogy egyszer visszajön és elolvassa a válaszomat...

Felháborító, hogy azt a sz*ros egy tányér ételt csak a rohadt termékbemutató után hajlandóak felszolgálni. Smucig népség.
- Ön csak ne ugasson. Az egy nem fakultatív program zabálás előtt. Kötelező! A tányér kaja azután jár, miután már megnézte a reklámot. Gondolja, ön olyan fontos, hogy ingyen ehet a számlánkra? Nem! Az ön ideje fontos és esetleges vásárlóereje az, de ehhez előbb végig kell ülnie a bemutatót és utána eheti azt az egy tányér szart.

A pincér leöntött egy korsó sörrel, utána meg rám borított egy tányér pacalt.
- Megnéztük a videokamera felvételeit és ön nem említette, hogy magára borult egy unicum is. Bejegyzését így töröltük a rendszerből.

Tisztelt vezetőség. A sonkával sajttal töltött pulyka szerintem macskahúsból van. Kérem változtassák meg az étlapon.
- Ne inkább a konyhában??? Ön olasz???
(Ízlés. Azzal nem vitázunk. Kinek mi ízlik.)

Pizzát szerettünk volna vacsorázni a családommal, de a pincér azt hajtogatja, hogy nincs olyan az étlapon. Mi ezt értjük, de attól még miért nem tudnak csinálni? Liszt meg víz az egész..
- Nézze, ha én önnek lisztből, meg vízből összebaszok egy pizzát, egy olyan konyhában, amelyben semmilyen eszköz nincs meg annak elkészítéséhez, mivel nem vág a profiljába, szerintem nagyon rosszul járnának. A vízből és lisztből előbb lenne sókerámia önnek és kedves családjának, mint pizza.
Faszfej!


2015. augusztus 2., vasárnap

Blog: Terjesztésre jelölöm

Terjesztésre jelölöm a következő fogalmat:

Internetes porrobbanás!

Először is, mert lehet rövidíteni: IP

Másodszor, mert létező fogalom.
Jelentése: Két barát vagy közeli jó ismerős váratlanul vitába keveredik a Világhálón keresztül, amely végül mindkettőnek kellemetlen, hiszen mások is látják a beszélgetés fonalát, hiszen nyilvános fórumról van szó, stb...
Pl. összevesznek egy recepten és a vita akár személyes jellegű is lehet, beszólásokkal, sértegetésekkel.
A kívülállók meg csak pislognak, hogy a két ismerős mit ivott, vagy épp azért generálják a műbalhét, mert unatkoznak.
Pedig nem!

Csak volt közöttük egy kis IP.


Tessék egy példa:

- Tegnap nagyon jót vacsoráztam egy barátomnál.
- Tegnap este együtt lógtunk, de nem is ettünk.
- De. Én igen!
- Nélkülem?
- Igen.
- Mikor?
- Miután hazamentél.
- Anyád!
- Tied!

Valahogy így...

2015. július 29., szerda

Blog: Trollkodás barátok közt...



Van úgy, hogy ismerősökkel keveredsz vitába a neten.
Nem feltétlenül te kezded, de te akarod befejezni. (Mondjuk, mert igazad van és mellé érveid.)
Azután törlik, amit írtál.
Az cenzúra, nem?
Bassza a csőröd?
Hogyne baszná?!
Nem te kötöttél a másikba, nem te kérdőjelezted meg nyilvánosan az illető szavát.
Te írtál valamit, viccből - mondjuk volt valóságalapja - és mégis fejedhez vágják, hogy amit állítasz, az hülyeség.
Amikor kiderül, hogy mégis neked volt igazad, hirtelen a korábbi beszélgetéseitek - hipp-hopp - eltűntek. Nincs bizonyíték a vitátokra. Nem lehet visszanézni, ki kezdte, ki kötött bele kibe, kinek volt igaza.
Aki kezdeményezte a törlést, az gyakorlatilag beismerte, hogy nem volt igaza?
Kijelenthetjük, hogy ezzel palástolta, hogy nem volt igaza, tévedett?

Nem gondolom...
És pont!

De pont ő? :)

Fel nem foghatom, miért volt fontos, hogy bebizonyítsa kedves ismerősöm, hogy a por, mint példa, alkalmatlan volt, mert szerinte nem robbanhat be. Azt ugyancsak nem értem, miért kell "vegyésznek" lennem ahhoz, hogy mérvadó legyen a véleményem egy témában, ami a.) nem feltétlenül vegyész függő, b.) már olvastam róla korábban, így halvány fogalmam van róla. Mi lesz így a következő? Ha receptet írok ki az oldalamra, azon fogunk vitázni, hogy nincs szakács diplomám? Tényleg? Csak akkor írhatok majd étellel kapcsolatban, ha szakács leszek? Vagy ha egy filmről írok, akkor végezzem el a filmrendezői szakot?

A fenti mentett beszélgetés később szőrén-szálán eltűnt, egy másikkal együtt, amelyikben elkezdődött a vita, egy harmadik ismerős idővonalán.
Most lehet, szemétnek tűnök - hogy nem nevesítek - de szerintem, ez a minimum, a "kussolj be után", amit érvként kaptam. Mert ha már ott belém lett fojtva a szó, majd hazai platformon befejezem a mondandómat. Szólásszabadság.
Akinek meg nem inge... akit meg nem érdekel...



A facebook virtuális játszótér. Ki szabadabban kezeli, ki feszesebben. Van, aki viccből feltesz egy posztot, de ha nem szerencsés - nálunk elég ha celeb az illető - másnap egy ország haragjával kell szembenéznie. (Mondjuk úgy vélem, ha valaki celeb, attól még a saját oldalát arra használhatja, amire akarja. Nem az ő dolga szelektálni a gondolatait, tevékenységét. A média ne ugorjon mindenre, mohón és akkor nem lesznek félreértések. Miért? Mert ismert emberek netes tevékenységeit reklámként felhasználni, hogy klikkeljenek oldalunkra, legalább olyan gusztustalan húzás, mint egy 16 éves színésznő bugyijáról fényképet készíteni, majd azt eladni újságok címoldalára. Egyfajta visszaélés. Esetleg csak azt nem zavarja az ilyesmi, akit az életben nem fog hasonló eljárás érinteni, így soha nem is lesz rálátása, mennyire negatív a szituáció.)
Az ismerősök, akik egy asztalnál ülve jól elvitatkoznak bármiről, elképzelhető, hogy a neten sokkal jobban belelovalják magukat egy vitába. Aztán abból lesz a sértődés. Vita. Harag.
Mert van, aki akaratát rá akarja erőszakolni a másikra.
Ez is trollkodás.
Meg az is, ha komolynak szánt posztot szétoffolunk baromságokkal.
Mert a trollkodás nézőpont kérdése.
Mi még bőven az igazunkért "harcolunk", mikor a másik, már rég elérte a tűréshatárt.
Mert hiába ír egyik barát a másiknak, azt mások is látják.
Elég egy félreértés - nem nehéz, hiszen a beszélgetések közben használt gesztusok, metakommunikációs jelek egy internetes beszélgetésben nem ugyanúgy jelennek meg értelem szerűen - egy rosszul fogalmazott mondat és a másik fél akár görcsös védekezésbe kényszerülhet, akár heves támadást intézhet ellenünk.
Szóval, egy idő után tanulunk hibáinkból és eljutunk arra a pontra, amikor valakit mellőzünk annyira, hogy semmilyen formában nem reagálunk rá nyilvánosan. Abból nem lesz vita. Nem netes legalábbis.
A sérelmeket meg meg lehet beszélni személyesen. Sütögetés közben. Valahol, egy tó partján.
Messze a világhálótól.


Kivétel, ha másnap egy üzenetre ébredünk:


2015. július 16., csütörtök

Blog: Rendőr lettem... (képletesen)

Szeretek trollkodni.
Nem tudom honnan jön ez.
Beszélgetésnek indul, majd vita és végül trollkodás lesz belőle.
Vagy nem is biztos, csak a másik oldal hozza ki belőlem, hogy markánsan védjek valakit, valamit, akár egy véleményt, egy nézetet, amit egyébként sem nem tisztem védeni, sem nem biztos, hogy mellé állnék.
Mintha tudat alatt, az mellé akarnék állni, aki nem képes megvédeni magát, mert nincs jelen. Ha már jelen, akkor jelen esetben a rendőrök fikázásával nem bírtam egyet érteni egy kedves arcú, kifejezetten bájos hölgy ellenében, aki viszont számomra nem túl szórakoztató vetélytárs lett, mert az Internetes vitákat okos emberekkel érdemes vívni. Nincs abban semmi okos, amit tőle olvastam.

Print screen-nel mentettem.
Biztos lesznek, akik a hölggyel értenek egyet.
Nekik nincs mit üzennem. Nem érdemes.

A vége nem duplán lett beírva, csak lecsúszott a vége, ezért kellett betennem ismét.

2015. július 15., szerda

Blog: Kulcstartós marhaság generátor a facebook-on!

Amíg az Internet áll - működik - addig lesznek emberek, akik humorukat olyan poénokba fektetik, amely hisztériát generálhat. Ez olyan, amikor valami baromságot megosztanak, amit később hivatalos helyen cáfolnak, de mivel sok riadt kis nyuszi osztotta meg, beépül az esemény a "városi legendák" mondakörébe.

Nem olyan rég, mintha már olvastam volna valami hasonló baromságot, amit ma ismét sikerült észrevennem, mert egyik ismerősöm megosztotta. Bemásolom a "történetet".:

FIGYELEM FONTOS OSSZÁTOK MEG !

Pár napja a fiaimnak az utcáról egy teherautó sofőrje odaadta ezt a kulcstartót, amit most szétszereltem. Mellékelem a képeket, mert megdöbbentő !!!!!!!!!!!!!!! Azonnal összetörtem és kikukáztam!
Nissan logós papírdarab és egy fényvisszaverős papír között volt a chip.
Szétszedni csak fűrésszel tudtam.
Vigyázzatok, igaz a történet!
Sok helyen... benzinkutaknál, parkolókban, áruházaknál ingyen osztogatnak kulcstartókat, különböző dísztárgyakat az autókhoz!
NE FOGADJÁTOK EL !!!
Ez egy CHIP amit a bűnözök az áldozatuk követésére használják. Most ezek a bűnözők követni tudnak és látják, hogy merre jártok, látják, hogy mikor vagytok otthon és mikor nem! Távollétetekben bármikor betörhetnek hozzátok!
A rendőrség tájékoztatása szerint ezek romániai bűnözők!
Ez egy új bűnözési irányzat!
A hollandok már tömegtájékoztatásban leadták a lakosságnak.
Értesítsd a barátaidat!!!!

Van róla egy print screen-em is, hiszen így tudom megmutatni, hogy eme zseniális szösszenethez kapok egy "Tetszik" gombot, megoszthatom, de még véletlenül sem kommentelhetem, pedig lenne mit...

1200 ember lájkolta, de mivel írni nem lehet hozzá, egy sem kérdőjelezte meg? Rendben.
Valaki már megint nagyon vicces.


Elég életszerű, hogy a mai felületes világban gyermekünk hazajön egy tucat termékkel - kulcstartó, kis kabala állat, stb. a szülő pedig azonnal összetöri, mert ha a gyerek beállít valamivel otthonra, azt azonnal összetörjük!
Persze, találunk benne egy remek kis chip-et, amely a tolvaj bandát értesíti hollétünkről, így amikor nem vagyunk otthon, simán kirámolják a lakást. 
Aha!
Mindezt a chipre bízva.
Bele kalkulálták, hogy egyes családoknak több járműve van?
Vagy hatósugáron kívül állt meg a jármű?
Nem túl nagy befektetés ez Magyarországon, hogy csak egy esetleges kirámolást segíthet elő?
Vagy a tolvajok olyan technikával rendelkeznek, hogy több tucatnyi gépjárművet tudnak "kordában" tartani, hogy azután kiválasszák azt, amelyik nincs otthon és oda rendeljenek egy teherautót a "költözéshez"?
Hú.
És, ha sikerült egy csóró gyereknek odaadni az ajándék kulcstartót? Akkor a hűtőt viszik meg a jégkockákat?
Ha csak egy kulcstartóra figyelnek oda, merre jár, nem egyszerűbb a háztól nem messze figyelni a tulajdonosokat, mikor mennek el hazulról? Már csak azért is, mert akkor látják, hogy marad e otthon valaki, míg a chip esetében max. azt, hogy EGY valaki elment otthonról a chippel. (Ami ráadásul valószínűleg a gyerek lesz, hiszen ő kapta a kulcstartót az utcán és tudjuk, hogy sok gyerek szereti megtartani az ilyen kis szarokat.
De figyelem, a hír igaz, mert a Hollandok már figyelmeztették a lakosságot!
Mert olyan szoros az összefonódásunk Hollandiával, hogy mi meg ők már tudjuk, mi a szitu.
A német, angol hírtelevízió még nem írt róla, a kínai kormány is hallgat, sőt, a volt Szovjetunió területéről sem érkezett megerősítés, pedig ott aztán bármi előfordulhat...
Hollandia!
Miben hasonlítunk mi Hollandiára, hogy ott meg itt ugyanazzal a módszerrel keserítik meg életünket a betörők?

Szóval, megint egy baromságot osztanak meg az ismerőseink, ami több sebből vérzik, de van rá kereslet! :)

Ja, és nem ástam mélyen a témában, de így utólag felszörföltem a neten és ezt a hírt már 2012-ben is láthattuk a világhálón. Csak jól emlékeztem, hogy már volt egyszer ilyen őrület...

2015. július 12., vasárnap

Blog: Amiért Amerikában már perre lehetne menni...

Ha szoktál szörfözni a világháló, biztos akadtál már néha bizarr cikkekre arról, hogy milyen apróságok miatt pereskednek az elvileg lehetőségek hazájában.
Pl. Ha valaki kezet rázva valakinek ígéretet tesz, akkor egyes államokban az lehet egyfajta szerződés is, ha van tanú, amely kötelezettségekkel jár.

A következőnek felhozott példa alapján már ott simán fejest lehetne ugrani egy pereskedésbe:
Okos Internet kommentelő feldobja a lehetőségét annak, hogy a veséje eladó egy általa megnevezett összegért:


Ugye milyen vicces, hogy három millió forintért megvásárolható Várkonyi úr veséje? Honnan tudjuk?
Ő maga írta ki egy kommentben.
Amikor persze mosoly jel nélkül felhívjuk a delikvens figyelmét rá, mit is tett, azonnal megy a visszalépés. (Épp, hogy azt nem teszi hozzá, hogy feltörték az adatlapját:


Várkonyi Csaba természetesen csak viccelt! Igaz, a két mondatból, amellyel slendrián nyomott hagyott az Interneten, amely mindent megőriz az utókornak, még véletlenül sem volt képes a magyar helyesírás szabályainak megfelelni, ezért feltételezem, hogy a vesével humorkodó fiatalember egy suttyó paraszt.

Milyen kár, hogy egyelőre nincs szükségem a veséjére!
Milyen kár, hogy nincs erre a project-re kerek három millióm!
Milyen kár, hogy ez nem Amerika, mert ott még az is lehet, hogy üres zsebbel perelem be és kártérítéssel és +/- egy vesével lennék gazdagabb!

De neked lehet, hogy van, hát tessék!
Szabad felhasználást kapsz a fotóhoz!
Nem kell a mese, vesére fel!

2015. május 21., csütörtök

Blog: Mr. Méreg

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.

Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.

Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk! :)
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!
A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...

Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! :) Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?


2015. május 15., péntek

Blog: Hajnali lehúzás

Fiúk, hibásak vagytok!
De ettől függetlenül a titeket megbüntető rendőrnőnek küldöm alábbi jó kívánságaimat, amiben csak annyi a jóindulat, amennyi benne volt, amikor titeket megbaszott!




A túlbuzgó rendőrhölgynek - aki öcsémet és Vegyi Gyümi-t lehúzta valamelyik hajnalban fejenként 5000Ft-ra,mert átmentek a piroson, gyalog a zebrán, miközben egy lélek nem volt akit veszélyeztetett volna a két gyalogos - hogy a kurva anyját.
Gondolom, kedves átlagos rendőrhölgy, te, aki úgy gondolod, hogy hatalommal a kezedben az igazi bűnözők helyett olyanokat vegzálsz, akik csupán vétséget követtek el (Igaz, azt ellenőrizték, hogy autó nem jön, de veletek nem foglalkoztak, ami hiba volt, hiszen épp 5000Ft-nyi kárt okoztak az államnak azzal, hogy átkeltek egy zebrán).
Kedves rendőrhölgy, igazad van, hogy a piroson nem megyünk át és ezért büntethetsz is.
Igazad van, hogy úgy gondolod, amikor ilyesmiért beszeded a kisember pénzét, amit amúgy szarrá kurtít a kormányunk, hogy majd a fasznyak legközelebb jobban figyel erre.
Jobban fog.
Figyelni, hogy te ne ott legyél, hanem valahol máshol szopjál egy politikust vagy egy lovat.
Te nem az a fajta rendőrnő vagy, akiket mostanában látunk youtube videókon, akik önfeledten táncolnak akár tömegek előtt, hogy kellemes emléket csempésszenek a kisember életébe, bizonyítva, hogy van bennetek, rendőrnőkben emberség, szociális érzékenység, a bűnhöz való reális hozzáállás.
Nem, te az a fajta csatlós vagy, akinek valami elfojtott frusztrációja van. Hogy a férfiak ellen, vagy azok ellen, akiknek nincs egyenruhája, vagy csak simán élnének a világba, veled szemben, aki biztos minden szabályt betartasz, sosem fogom megtudni és nem is érdekel. 
A társad, aki férfi volt, nem akart büntetni, felismervén, hogy bűn és bűn között van különbség, felismerve, hogy a rendőrségnek is jó propaganda, ha csak dorgál egyet és útjára engedi a két majmot, akik hajnali négykor nem várták meg a zöldet.
De bebizonyosodott, amit az átlag nép már kiismert vagy húsz év alatt: a rendőrnők mindig gecibbek, mint a pasik. Nem csak rendőrnőnél, hanem bármilyen hasonló feladatkört ellátó nőnél észrevehető, hogy agresszíven meg akarjátok mutatni, hogy megmutathatjátok.
Köszönöm, hogy lehúztatok két embert, akik rendesen fizetik az adót, nem szoktak verekedéseket provokálni az éjszakai szórakozóhelyeken, akik dolgoznak és igyekeznek megélni. 
Kaptak tőled egy leckét emberségből.
Kedves rendőrnő: kívánom neked, hogy egyszer majd téged is megmérettessenek. 
Kívánom, hogy egyszer éles helyzetben, igazi bűnözővel szemben, ne álld meg a helyed, hogy tudd, mi a különbség bűn és bűn között.
Kívánom neked, hogy valami csipp-csupp ügy miatt, neked is húzzanak ki a zsebedből 5000Ft-ot, amit megkerestél.
Gratulálok neked, hogy beálltál azoknak a rendőrnőknek a sorába, akiknek köszönhetően az átlagember jobban utálhat titeket, rendőrnőket.
Gratulálok neked, hogy nagy harcos vagy hajnalban és még miközben osztottad a bírságot, lebunkóztad őket, mert azzal, hogy átmentek egy zebrán, amelyen nem lehetett, államcsínyt követtek el.



Ezzel a tettükkel veszélyeztették egész Budapest közlekedését, az összes úton futó autóst, akik a közelben sem jártak.
Gratulálok, hogy erre van energiátok.
Tudom, nehéz ott lenni minden táskalopásnál és betörésnél. Tudom, vannak közületek, akiknek először az éjszakában kell bizonyítania, hogy érdemes erre a pályára. Tudom, vannak csekkek, amiket ki kell osztani, hogy azoknak a tolvajoknak, - akiket amúgy majd akkor fogsz védeni, amikor esetleg a tüntetők már nem lesznek ilyen türelmesek és esetleg ismét köveket fognak dobálni - gyűjtsetek plusz pénzt, amit már egyébként többszörösen elloptak tőlünk.
Remélem majd akkor ott leszel az első sorban, a jegyzetfüzeteddel és tolladdal.
Remélem, akkor majd elgondolkodol, hogy neked, mint rendőrnek a bűnözőket kellene vegzálnod.
Csak akkor majd késő lesz, mert a kisemberek fognak eltaposni.
Tudod, akiket hajnalban megbasztál 5000Ft-ra, mert átmentek egy zebrán, amikor piros volt a lámpa.

(Nyilván lesznek személyek, akik egyértelműen elítélik azokat, akik hajnalban, mikor autó nem közlekedik, átslisszolnak a piros lámpa ellenére a zebrán. Bár írásommal náluk nem fogok jó pontot szerezni, de abban az esetben üzenetemet nekik is címzem, a fentebb kifejtett okokból.)

2015. április 10., péntek

Blog: A rosé bor szépségei


Csak hajnalban jönnek a gondolatok. Ebben mindig segít egy finom pohár - üveg - rosé bor. Most is bontottam egyet, hiszen kellett valami, ami plusz erőt, kedvet, ihletet ad, hogy a.) írjak egy hölgynek pár kedves bókot, mert úgy érzem, ketten, együtt, egészen jól tudnánk érezni magunkat b.) gyorsan lerendezzem a facebook marhaságaimat c.) egy blogbejegyzés elkészítésénél jól jön némi folyékony szőlő.
Sosem voltam az a borissza fajta. Például, pár héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy a minőségi rosé-nak nem lehet a kora idősebb mondjuk úgy kb. 1-1,5 évnél. Igen, te is tanuld meg, hogy ha egy bolt polcán nagyjából két éves rosé bort látsz, akkor ott valami komoly baj lehet, hiszen a rosé bor, jellegét tekintve, egy friss borfajta, amit fiatalon kell élvezni. (És ezt nem büntetik!!!) Most sem érzem magam törzsgyökeres kultúr- bor-sznobnak. Egyszerűen csak rá kellett döbbennem, hogy egyetlen üveg bor megivása eltompítja, más irányba tereli agyam tekervényeit és nem szükségképpen rossz irányról beszélünk. Nem az a sötét, ökörnyáltól terhes, erdei irány, amikor a fák lombkoronái között, nemhogy napfény nem sejlik át, de még egy levelet sem tudsz kivenni az árnyas tömegben, akkora vöröses masszává olvad össze az egész.
Nem.
Egy finom, szűz hós, (bebaszcsiztam, hiszen mind tudjuk, hogy a helyes szócska itt a "havas"), ropogós irányba kalandozom el.
Szóval, felbontottam egy üveg 2014-es, száraz Merlot rosét. A szekszárdi borvidék napsütötte lankáin kucorogva (ez itt kérem részeg, hiszen a helyes szó a kuncogva!) végigszánkázó, orgazmus utáni mosolytól kedves napfény érlelte szőlőn hizlalt rosét.
Rosé, melynek ízében a kacarászó szőlőtaposó lányok bokájának vastagságát érzem, amely keveredik a hollywoodi filmkészítés legjavának, klisés forgatókönyvi csavarjainak lezárásával és az afrikai gyermek gerillák halálfélelmével, amikor gépfegyverük az ellenségre fogva üresen kattan.
Fura, de lassan kortyolva érezni lehet a gyümölcsös aromát, amely csak az alfa centauri eldugott gázfelhőinek legtávolabbi sarkában realizálódott halon gáztól terhes csillag-ösvényein érezhető még ennyire tisztán, ha véletlenül szkafander nélkül szeretnénk elnyammogni némi holdközetet.
Ebben a roséban egyszerre van jelen a százötven év török elnyomás, a közel ötven év orosz felügyelet és némi giccses Andy Warhol féle tizenöt perc lecsengése is.
Ez a rosé tisztán képviseli mindazt, amit ember a szőlőtermesztésről és a borkészítésről csak tudhat.
Ez a rosé az a fajta gyermeki varázslat, amelyet akkor érezhetünk, amikor a földön ülve felnézünk azokra a hatalmas bútorokra, melyeket évekkel később egyetlen kézzel tudunk a sarokba dobni.
Ez a rosé olyan élményekkel gazdagítja a magyar embert, amelyeket sem a Grand kanyon átúszásával, sem a Góbi sivatag megmászásával nem lehet elérni. Pedig az nem kicsi.
Amikor a dugót kihúzom a Danubiana KFT által palackozott üvegből, a szobámban hirtelen szétárad a japán kertek tiszta fehér zamata, Iluska hajának illata a János vitézből - vagy hogyan hívták a némbert , és megcsap kicsit a Balatoni hétvégék házi kolbászos sütögetése is, amiben legközelebb akkor lesz részem, ha nyerek a lottón és rászánok némi pénzt egy hétvégére, valami bezárásra ítélt, egykori SZOTT üdülőben, ahová az összes számomra kedves ismerősömet meghívom.
A félretett dugó koppanása egyszerre hajaz egy lökhárító hangjára, amely lágyan megpendít egy a fényszóró elől menekülő mókust és egy royal flösch-re, melyet büszkén dobunk a másik játékos elé.
A pohárba zúduló bor egyszerre idézi meg a Niagara vízesés kanadai oldalát és Józsi bácsit, amikor a kert végében könnyít magán. Gyorsan, de csöndesen... csak a holtak és vakondok kelnek tőle fel.
És mindez benne van ebben a borban.
Amit mindig érzek, amikor nem húzom fel kólával.
De felhúzom, mert tisztán igya meg a faszom.

Mert amikor a kólát felnyitom, annak erőszakos szisszenése felidézi a tradicionális dzsessz zenei alapjait, melyet egyenesen New Orleans utcáiról hoz felém a...

2015. február 17., kedd

Próza-vers: Levéltetvek

Levéltetvek


- Szerinted arra van valami? - kérdezte Tesó és arra mutatott.
- Nem tudom. Mit látsz?
- Arra? Semmit. Ezért kérdezem…
Kicsit hátradőltem a padon, hogy szemébe nézzek. Talán csak meglöttyent az agya.
- Ne kérdezz hülyeséget. Rágd a levelet. - szóltam, mert nekünk enni kell.
- De Bratyó, néha figyelnem kell a világra is.
- Világ? Figyelni? Micsoda nagy szavakat használsz! Kitől hallod ezeket? - kérdeztem és rágtam a levelet.
- Húgitól. Mellette, arra - és mutatta - egy érdeklődő eszik. az beszéli fejét tele, vele.
- az a tetű ha fene fenét eszik is, ne beszélje neki fejét tele, ha lehet. különben elmehet. Lótetűk vagyunk, nem olyan élőlények, mint akik… nem a fákon élnek!
- De nem gondoltál arra…?
- Nem! Én csak rágok. Néha vándorolok, mert befásul a nyelv, a torok, ha a gyomor korog és egy Ízt tolok.
- Tudod, vágyhatnánk többre!
- Húgit küldd le!
Húgi, aki amarra evett, mély levegőt vett és felém- pár, - bár nem a legjobb szó rá, - lépést tett. A lótetű nem igazán lép… Csak úgy araszol. Azt is halkan. Alig szól.
- Tessék Bratyó? - kérdezte, de pilláit rezegtette. Ezt akkor tette, ha úgy vélte, a mondandónak lesz tétje.
- Honnan jön a sok kérdés, látomás?
- Csak múló szeszély, kíváncsiság! Semmi más!
- De nekünk itt van dolgunk. Nem kérdezünk, csak eszünk!
Erre születtünk, erre van eszünk!
Tesó közbehurrogott: - Már ne is haragudj…
Én pedig reá: - Te sem, de fogd be levéllesőd, vagy legközelebb közelről fogod érezni az őszi esőt! Kitollak alá, levélrejtekedből, és elkap a zivatar, földre ránt magával, egyből!
Tesó szája bezárult, néma maradt, majd megnyílva a zöldbe harap.
Húgi ezzel szemben, kissé feszengve, de velem szemben áll. Ő akaratos tetű, ez számomra egyöntetű.
- Engem, Bratyó, ne nyomj el!
- Nem is kell! Megteszed magad, ha a gondolat elragad!
Magamban átkoztam az érdeklődőt. Ha nem tömi a fejét Húgom mellett és nem tömi vele a Húgom fejét, ami tőle tellett, akkor talán a lázadás gondolata elfolyik. Mert tetűéknél úgy szokik.
Sokáig nem marad meg a gondolat…
… és hopp, hol is tartottam?
Elszaladt!


2014. december 16., kedd

Kamuzsaruk - Let's Be Cops (2014)

Kamuzsaruk - Let's Be Cops (2014)


Rendezte: Luke Greenfield

Az elmúlt pár évben biztosan sok hasonló, rendőrös témájú filmet láttam, most mégis csak négy ugrik be hirtelen, amiből egy kifejezetten remek szórakozás volt  a "22 Jump Street" akár az első része, egy közepesre sikerült "Női szervek", hogy a nők se maradjanak ki a marháskodásból, egy egészen unalmas lett, olyannyira, hogy a "Két kopper"-re már nem is emlékszem és volt egy, amelyik Will Ferrer nélkül egészen élvezhető lett volna "Pancser Police". Egy dolog szembeötlő ezekkel a filmekkel kapcsolatban: A magyar címválasztások kivételesen pocsékok. A "Kamuzsaruk címferdítés terén illeszkedik a sorba. Témáját tekintve meg a szerepcserés komédiák derékhadát erősíti, mint pl. a "Van, aki forrón szereti". Csak ebből nem lesz klasszikus.

Tedd fől a kezed, ha neked is van egy barátod, aki egész életedben házi mumusként funkcionálva, belevitt életed összes rázós szituációjába. Aki kitalálta, hogy fizetés nélkül lépjetek meg egy étteremből, vagy szökjetek be a moziba ingyen vagy szédítsetek csajokat amúgy egyértelműen nevetséges élettörténetekkel. Egy olyan barátról beszélünk, aki miatt már az is lehet, hogy kaptál egy két pofont az élettől, ám mégis mellette maradtál, mert... a barátod.

A fiú amúgy rendben vannak. Talán nem elég karakteresek.

Greenfield komédiája egy ilyen párosról szól. Két haverról, akik a világvégi "tahó" Ohióból felköltöznek a nagyvárosként aposztrofált Los Angelesbe, mert vannak elképzeléseik a jövőről. Csak nem jön be. Megfogadták, hogy ha harminc éves korukig nincs előrelépés a karrierjükben, húznak vissza redneck életet élni. Kapóra jön egy vállalati álarcos bál, amit jelmezbálnak néznek. Egyikük játékfejlesztő és mivel a grafikai munkához szükséges rendőr jelmezek kéznél vannak, adja magát a hacuka.

Ryan (Jake Johnson) a nagyszájú, önfejű fehér ösztönlény, Justin (Damon Wayans Jr.) a logikus, csendes nyugis fekete fickó. Általában a feketék szoktak a pörgősebb karakterek lenni, itt fordítva van. Ryan, miután hátvéd karrierje egy sportbaleset (rosszul érkezik egy háztetőről a medencébe) miatt dugába dőlt és reklámszínész karrierje is kifújt egy nemi betegséget reklámozó spotban, kissé fel akarja turbózni az életét. A rendőr ruha pedig tökéletes választás. Ha az ember nem csöppen bele egy lövöldözésbe, egészen jó móka. Justin pedig, bár nem érzi magának az álruhás életmódot, hagyja, hogy barátja gyakorlatilag kézen fogva húzza magával a bajba.

Örülök, hogy karaktereink egy húron pendülnek néha, ha hülyeségről van szó, de pisztollyal hadonászni egy étteremben nem vicces. Még akkor sem, ha ettől mindenki más az asztalok alá ugrik.

Lehet Los Angeles bármekkora világváros, nekik sikerül rögtön revansot venni egy orosz bandán, akik korábban kissé leamortizálták a kocsijukat. Ryan nem szívbajos csóka, azonnal nekik ugrik. Amivel nem számol, hogy a bűnbanda feje egy elmebeteg orosz sorozatgyilkos állat. Sorozatgyilkos, amennyiben annak számít, ha valaki sorozatban öli azokat, akik az útjában állnak. Mossi karakteres gonosz szerepét a minden filmben más arcát mutató James D'Arcy játssza. Sokkal jobban, mint a két főszereplő.  Néhány jelenetben egészen delejes a kisugárzása. Ha egyedül lenne, akkor nem lenne csavar a filmben, ezért kerül mellé egy másik fontos gazember, akit pedig a mellékvágányra került Andy Garcia alakít, sokkal haloványabban. Jó volt újra látni Al Pacino kvázi örökösét ismét filmben, mert mostanában ha kap is valamit, az csak mennyiségi filmes munka, nem minőségi.
A női főszereplő pedig gyönyörű: Nina Dobrev, mint Josie, hamvas barack. Várom következő megjelenését.

Nina Dobrev.

A film negatívuma, hogy néha a vágás ritmikája szabálytalan, sok ziccert kihagynak, amit egy szerepcserés filmnél nem kellene mellőzni. Igaz, némi egyenlítés, hogy azért kapunk pár jelenetet a szereposztás alatt, amit a filmből hiányoltam. Nem lesz klasszikus, viszont egy szombat estére megteszi.
A befejezés pedig hozza, amit elvárunk.
Szálak elvarrva, a gonosz meglakol és hőseink erkölcsileg felemelkednek. Komédiának nem elég vicces. Azért van benne pár megmosolyogtató jelenet. Kicsit széttöredezett a történet, néha szkeccs szerű részekre tagolva. Az akciók pedig olcsóak. Sokat dobott volna a végeredményen valami látványos, Bad Boys szintű leszámolás. Talán még egy folytatásra is felspannolta volna a nézőket. Így úgy gondolom, egyszeri mókáról van szó. Szerencsére Damon Wayans apuka ostoba humorát nem lehet érzékelni a kész műben, ami azt jelenti, hogy elengedte a kölyök kezét. Kár, hogy mások humorát sem nagyon érezni. A mosolygóstól a ciki pillanatig terjed ki a paletta és belefér némi homo-erotikus-humor is. Kevés.

50%