A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harrison ford. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harrison ford. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 21., hétfő

Star Wars - Az ébredő erő - Star Wars: The Force Awakens (2015)

Star Wars - Az ébredő erő - Star Wars: The Force Awakens (2015)


Rendezte: J. J. Abrams

A film Mafab adatlapja: Star Wars: The Force Awakens (2015)


Megtekintés: Lehetőleg minél előbb. Ha rajongó vagy. Ha nem,...

Elmaradó karácsonyi buli helyett szűk személyzet kitalálta a vasárnapi programot. Sétika a város forgalmas sétáló utcáiban, forralt borozás, utána vacsora egy ismerős étteremben és utána haza. Közbejött némi személyes hátráltatás, így végül hárman maradtunk és a vacsi után, még épp elég korán, úgy gondoltuk, ha már a Lurdy közel van és még van mód 3D-re is, akkor az új Star Wars filmmel le lehet zárni az évet. Autóba pattanás, időben érkezés. Tömeg áthatolható. Jegyet már csak a büfében árulnak - ez számomra új - viszont nem kellett tömött sorban araszolni, annak ellenére, hogy voltak. A három jegy mellé befigyelt két akciós menü, Chewbacca figurával és egy az új ellenséges, lovagi kardos gonoszból. Nekem elég volt egy fél liter üdítő, annyira tele voltam. A film fél órán belül kezdődött. Beültünk helyünkre, igaz, előtte arrébb kellett küldeni egy ötvenes palit, családostul, mert még mindig vannak emberek, akik képtelenek értelmezni a jobb-bal-közép jelentését. Van, ami nem változik soha??? Telefonok lenémít, kikapcsol - bár, volt, hogy az sem segített, mert csak felállt a marok-szar és sípolt film közben - szemüveg feltesz. Még nekem is sikerült, rátenni a sajátomra, minden nehézség nélkül. Juhé! Azonnal észreveszed, ahogy sötétedni kezd a terem. A reklámok letudva, elhalkul minden...

Még mindig tudott ütni a Star Wars logó. A sárga felirat gyorsan felaraszol és eltűnik a semmibe. Jó két órás szájtátás és lassú fészkelődés, mert nyom a szíj csatja, meg pisilni is kéne, de ki nem megyek, amíg tart a csoda! Élveztem, néha megrohantak a szentimentális érzelmi rohamok, máskor meg azon gondolkodtam, mennyire más érzés ezt a filmet nézni, mint az első részeket, valamikor a nyolcvanas években. Akkor még, gyerekként, rendesen meg tudott lepni az a világ. Mostanra, kicsit immúnis, felnőtt lettem. Tetszett-tetszett, ám, valami többet, mást vártam.


Szpojler akadhat:

Az új Star Wars film pozitívumai közé tartozik, hogy belengi valami buddie-báj. A főszereplők szerethetőek, a kémia érezhető. Az igaz, hogy a női főszereplő már egyedül képes összekémiázni a vásznat. Volt egy pillanat is, amikor az arca meghökkentően emlékeztetett az egykori Anakin arcára, a kissrácéra a második trilógia első részéből. (Menj már, ez a csaj itt tiszta Jake Lloyd!!!) Aztán megint csak Rey (Daisy Ridley) volt a vásznon. Ridley telitalálat. Szép, de nem vászonról lemászóan, tolakodóan. Sportos. A karjai talán annyira nem is, de a lábai és vádlija kellemes látvány. Amikor beszél, pörög a nyelve és látszik mind az ötven kerek, porcelán foga. Jó az a csaj!

A fekete klón (Leslie El Cid hozzáfűzése: "Tárgyi tévedés, hogy a rohamosztagosok klónok. A 4-6-ban is besorozott katonák voltak és itt a VII-ben is elmondták, hogy úgy kaparták össze a gyerekeket akiket agymostak. A klónok kipusztultak a klón háborúk után a gyorsított öregedés miatt is és a Birodalom már nem akart klónozgatni.") srác nekem elsőre soknak tűnt. Egy rohamosztagos, aki meghasonlik a mészárlás közepén? Ezeket nem úgy tenyésztik, hogy ne agyaljanak moralitáson? Ez meg pánikrohamot kap, épp, csak akkorát, hogy végül kimenekítsen egy lázadót az újjá éledt frakció karmai közül. Ez már nem az a birodalom, ami régen volt. Nem az a neve. Jó, a fegyverek, az uniformis, az mind maradt, csak most nem szarnak bele a kútba, hanem a kávájára és aztán rúgják bele...
Finn (John Boyega) figurája, mint birodalmi rohamosztagos, aki letépi képletes láncát, érdekes motívum. Már majdnem olyan mellékszál, mintha egy lépegető szerelő életébe pillantanánk bele, aki feltalál egy apró kis szart, amivel hatékonyabban lehet aprítani a lázadókat és ezért fizetésemelést kap. (Tényleg, hogy működhet itt vajon a háttér? Fizetéseket osztogatnak, vagy Star Trek-kesen, mindenki beleadja, amije van és annyi a motiváció? (Erre talán lassan választ kapunk, hiszen Finn is csak valami harmadrangú takarító fiú vagy mifene, azon kívül, hogy ártatlan embereket is halomra lő - vagy majdnem - ha arra adnak parancsot.
Mindenesetre érdekes választás a karakter, de meg kell szoknom.

A pillanat, amikor majdnem felsírtam. A mellettem ülő srác szintén hasonlóan reagált. Hangosan felsóhajtott és akkor éreztem a sötétben, hogy egy filmnek milyen ereje lehet.

Akkor ott a lázadó pilóta, aki lazább, mint Han Solo volt együtt a három korábbi részben, meg tegyél hozzá vagy két Indiana Jones filmet. Elküldi a kis robotot, hogy ... szóval van valami küldetésféle, amelyhez, amilyen szerencséje ezeknek a kis droidoknak van, hogy egy akkora baszott bolygón, annyi lény közül, pont bele tudnak botlani és viszonylag gyorsan abba az egybe, aki majd segít nekik a küldetést végigvinni. Tehát, összegezzünk: Ha robot vagy droid vagy, akkor simán belebotlassz a főszereplőbe, míg ha mondjuk űrjármű, akkor az is előfordulhat, hogy hosszú évekig hánykolódsz egyik gazdádtól a másikig, míg végül visszatért a a megfelelő kézbe. Ez is kipipálva.
A droid kimaxolja a cukiságfaktort.

Simon Pegg cameo, de ne keresd az arcát, mert eltakarja a CGI.

Finn és Rey egymásra utalva menekül és belebotlik a sorozat legcoolabb koréliai - amennyire emlékszem - kalózába. Egy kis Alienes, vicces közjáték (Hogy van az, hogy a statisztákat a nagy szörnyek azonnal bekebelezik, míg a főszereplőket meg csak rángatják kicsit és bőven jut idő a kimentésükre???) amiben maghal egy tucat, válogatott sittes arc és mehetünk tovább a következő szkénába.

A film egyik legjobb poénja köthető az ezeréves sólyom megjelenéséhez.

Előkerülnek idegen lények, birodalmi gyökerek, családi kötelékek, cameo-k, amelyek nem is hiszem, hogy annak minősülnek klasszikus értelemben, dráma, légi csata, enyhén súlytalan főgonosz.

(Sosem fogom megérteni, hogy a sötét oldal mivel is kecsegteti annyira szocio és egyéb pata híveit, akik képesek bármivel szemben a gonoszság és sötétség oldalán haladni, mert most sem éreztem magam meggyőzve, hogy Kylo Rem (Adam Driver) oka, hogy szolgáljon valakit, akinek hobbija más fajok elpusztítása és, hogy nettó módon uralkodjon annyi bolygón és népen, amennyit valójában kurvára nem képes felügyelni sem. De tényleg, ezek legyaknak mindent és végül ott ülnek majd egy trónon, miközben körülöttük csak fekete törmelék görgedez...)
Oké, fásultan megeszegetem a magyarázatot, amit kapok, hogy a család olyan sérelmeket okozott gyermekének, hogy az csakis úgy vigasztalódhatott, hogy a Gollam/Grendel sötét uralkodó oldalán érzi magát ismét kompetensnek. Eszegetem, de nem bírom lenyelni.

Drámai összecsapás, elveszítünk valakit, ami kissé felrázza az embert.: - Hú, most mi lesz?
Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első részben. Csak most halálcsillag helyett egy sokkal nagyobb építményt kell rommá lőni. Ez egy halálbolygó!!!

Persze, túl elcsépelt lenne telibe csulázni a bolygó egy apró pontját, hogy azután a láncreakció szétvigye a falakat, így kicsit megvariálják azzal, hogy nagyobb pusztítást kell véghez vinni, egy adott ponton. Tehát, ugyanaz, pepitában.
Az idő persze most is fogy, mert már be van célozva a lázadók aktuális lábadozója.

Tényleg kicsit olyan, mintha újra nézném az első filmet.
Csak ez látványosabb, pörgősebb, viccesebb, stb.
És mégsem jobb!
Elmúltam negyven, ezért, úgy érzem, kissé kiöregedtem ebből a mizériából. Voltak naptáraim, figuráim, képregényeim, könyveim gyerekkoromban és mostanra csak annyi lelkesedésem maradt, hogy vegyek egy közel 2e forintos jegyet. Tolom még bele a pénzt a franchise-ba, bár már nem olyan elánnal.
A Star Trek rajongók nem feltétlenül kedvelték az új részeket, amiket Abrams rendezett, mert túl akciósakra sikerültek, nekem azonban sokkal jobban feküdt a széria újraélesztése, mint ez a Disney- Lucasfilm kooperáció. Nem tudnám megmondani, mi hiányzott a filmből...
Talán semmi. Talán belőlem hiányzik valami, ami akkor, gyerekként még bennem volt.

Új akcióhős-nőt üdvözölhetünk.

75%

Ha szeretnéd megnézni, legjobb, ha azt moziban teszed!
A 3D-től ugyan nem voltam elájulva - biztos, ha közelebb ülünk, erősebb a hatás... - ettől függetlenül, hosszú évek óta ez a film tudott behúzni a moziba és ez volt az első 3D-s élményem.
Annak meg jó.

Nincs értelme hosszan elemezni.

Észrevételek és kérdések:
- A Skywalker család elég elcseszett kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
- Luke Skywalker vajon mi a rákot nézeget ott azon a bolygón, a hegy szélén? És mióta?
- Miért kell vicces robot és kedves arcú pöttöm Buddha?
- Leia hercegnő arca mikor lett ennyire megBrazilozva? És miért nem írtak neki valódi szerepet? Gyakorlatilag majdnem ugyanazt láttam, amit az Indiana Jones 4.-ben, csak ott Marion pörgött még rendesen. Ott valahogy az alma nem esett olyan messze a fájától.
- Mi volt az első szava a technikusnak, aki rendet csinált Kylo Rem kardforgatásos balhézása után a műszerfalon?
- A szöszi gyereknek az "Időről időre" című romantikus komédia óta mikor lett ilyen gyökér feje?
- Ha tényleg az a terv, hogy minden bolygót szarrá lőnek, akkor a végén egyetlen égitest fog a törmelék között keringeni?
- Ki fog derülni vajon, hogy a Solo-Organa család mikor és miért került annyira szét a Star Wars univerzumon belül?

A film egyértelmű sztárja pedig Daisy Ridley! Az a lány minden rezdülése, mozdulata, arcának rezgései, hihetetlenül... szexisek. Remélem nem fog beletörni abba a hype-ba, amit egy ilyen film okoz a szereplőinek.

S T A R  W A R S  V I I .

2015. május 29., péntek

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)


Rendezte: Lee Toland Krieger

A film Mafab adatlapja: The Age of Adaline (2015)


Megtekintés: Olyan cuki! Kicsit talán szirupos is.

A film a szerelemről szól. És egy mutánsról, egy x-men lányról, aki egy véletlen és furcsa baleset miatt olyan képességre tesz szert, hogy nem öregedik tovább. Nem csak a bőre védett és ezzel együtt a külseje, hanem úgy, ahogy van. Megél vagy száz évet és a teste belül nem fonnyad, szivacsosodik el, hanem a megrekedt harmincadik évében él tovább. (Vagy nagyon vége huszonkilenc...)
Ennyi...

A magyar cím, valami bűn rossz és erőszakos fordítási marketing miatt nem véletlenül emlékeztet egy már korábbi, A betűs női névre épült, narrációt erősen nem nélkülöző, gyönyörű képi világon belül játszódó film címére: Amélie csodálatos élete. Talán a tudatalatti asszociáció erejében bíztak, hiszen az eredeti címmel a hazai közönségnek, minimális reklámra fordított pénzek nélkül a film szinte eladhatatlan, még akkor is, ha a megtekintése után sokkal gazdagabbak leszünk lelkileg. Mert azok leszünk!

Csak sajnos, a hazai közönség - más kultúrákat nem vonhatok nem reprezentatív véleményem alá - nem feltétlenül vevő a női címszerepes darabokra, még akkor sem, ha megtámogatjuk militáns szavakkal, mint G.I. vagy Tank...
Annak idején, ha jól emlékszem a mozikban az Amélie is gyengécskén muzsikált - zene Yann Tiersen - hogy végül nyolc csillag fölé araszoljon az imdb oldalán és kult státuszba emelkedjen a hazai filmnézés berkein belül. És van aki csalódott, hogy látta?
Igen?
Akkor neked közöd nincs a romantikához. Semmilyen formában.


Az Adaline egy olyan nő életéről mesél, aki nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is az élet valódi élterme, lényege és talán nem világosodna meg akkor sem, ha arcába kiáltjuk, hogy 42, ám egészen biztosan rádöbben arra, hogy amit egy nőnek akkor sem szabad megtagadnia magától, ha száz vagy ezer éves és ez a szerelemhez való jog. Ahhoz, hogy szembe menve elvárásokkal, szokásokkal, véleménnyel, az ember felvállalja önmagát, ha szerelmes és tegye, mihez kedve van.

Adaline Marie Bowman (Blake Lively - mert Natalie Portman kihátrált a forgatásból, akárcsak Katherine Heigl.) 1908 jan 1.-én éjfél után egy perccel jött a világra. Hoppá, de ismerős ez a január elseje. Csak nem az Amélie-t alakító Audrey Tautou egy másik ismert karakterének születési dátumára respektálunk megint? Dehogynem, hiszen a "Hosszú jegyesség" Mathilde Donnay-je született 1900 január elsején! Nekem ennyi elég is. Talán csak azért nem a francia üdvöske kapta jelen film főszerepét, mert nem anyanyelve az angol és így komoly fazonírozásra lett volna szükség a karakter történetbe építését illetően.
Ugyanakkor, megkockáztatom, hogy sehol a világon nem próbálták ezt a filmet semmilyen félreérthető párhuzamban kapcsolatba hozni korábbi sikerekkel.
Vagy csak én halóztam be valamit.

Szóval Adeline 1938-ban lesodródik az útról, jeges vízben majd' megfagy, belecsap villám, She Is Live!!!
Ettől kezdve Adaline külsőre nem öregszik, belsőre tapasztaltabb lesz és szépen lassan a lánya hozzá nő és elhagyja korban.
A film simán elfilozofálgat azon, hogy az "örök" élet átok e vagy áldás, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, hogy vannak e nagy Ők, akik miatt érdemes felrúgni a múltat és akár a jövőt, hogy az ember lánya, bizonyos körülmények között lehet e szerelme apának és fiának (Michiel Huisman), hogy...
Ebből is kiderül, hogy van miről elmélkedni a megtekintés után is.
Szerintem simán randifilm és bár van könny közeli állapot, ha moziban nézzük és bírjuk, nem lesz túl ciki, ha titokban a pasik letörölnek egy kibuggyanó könnycseppet.

Michiel Huisman szemfüleseknek a Trónok harcából lehet ismerős.

Jobban belegondolva, annyira nem is szirupos.
Öreg Han Solo-t jó újra látni!
A sminkről és Make-Upról nem kenyerem a beszéd, de ebben a filmben ha figyelünk, láthatjuk, hogy színekkel és megfelelő sminkkel, hogyan idézik meg az adott korokat.
Magam figyelmetlen vagyok, de szemfülesek észrevették, hogy két éven belül ez a második film, melyben Ellen Burstyn - Adaline leánya, öregkorában - egy nő lányát alakítja, aki valamilyen okból később idősebb lesz a film során, mint a szülője! Bravó! Nem mindennapi filmes szerep! A másik film egyébként a "Csillagok között".

70%

Ha tetszett, nézd meg mellé a véleményemben említett két francia darabot, mert talán ezek állnak hozzá legközelebb, vagy a történet alapja miatt kicsit a Brad Pitt féle "Benjamin Button különös élete", melyben egy születési rendellenesség kapott főszerepet vagy Jared Leto drámája a Mr. Nobody.

Ha van még hasonló film, írd meg véleményben és hozzá toldjuk!
Ha érdekel a film, keresd meg itt, hogy láthasd: Adaline! és azt hiszem sok más jó filmet találsz náluk!


2014. július 27., vasárnap

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)


Rendezte: Patrick Hughes

Ők benne vannak.

A címével ellentétben, egyre inkább úgy érzem, hogy a film a nem feláldozhatókról szól. A forgatókönyv írói egyszerűen nem merték meglépni, hogy valakit hidegre tegyenek, csupán csak félre... Legalábbis a főszereplőink közül. Sajnos, a karizmatikus ellenség meg lassan egyetlen személyben képviselteti magát, míg csatlósai arctalan és levadászható masszává olvadnak össze. Ez lesz végül talán a franchise legnagyobb hibája: egyszerű és izgalom mentes agyaggalamb lövészetté silányul a tesztoszteron mozi. Ezen még az sem segít, hogy friss arcokat hívnak a kötelékbe, hiszen a film azt sugallja, hogy harcosaink érinthetetlenek. Akkor meg kinek szurkoljunk?

Farokméregetés, késsel...

Mindenesetre Stallone promóciós videóját párba állítva Schwarzenegger pár cikkel alább tárgyalt akció-drámájával párba állítva, kijelenthetem, hogy Stallone - talán mérete miatt - jobban mutat a vásznon, hihetőbb, hogy fékezhetetlen akcióhős. Schwarzi már túl darabos.

Rögtön, első körben egy szerencsés és nem túl látványos szöktetéssel indul a film. Az adócsalásért sittre jutott Wesley Snipes-ot menti ki a brigád, egy Denzali börtönből. Próbáltam a helynek nyomára akadni a neten, de gugli barátom számára ismeretlen tartománynak bizonyult. Mire a végére jutnak a fiúk a mentőakciónak, legyaknak egy komplett börtönvonatot és a hozzá tartozó teljes komplexumot. (Body count nem lehetséges, mivel a CGI robbanás nem teszi lehetővé, hogy összeszámoljuk a kis apró, mesterségesen generált figurákat.)
A srácok mindjárt, menekülés közben összemérik a farkukat, de nem tudjuk meg, kié a nagyobb.
Ezután Mogadishu, Szomália a célállomás, ahol öregjeink belefutnak egykori társukba és az azóta rossz útra tért Conrad Stonebanks-be (Mel Gibson). Sosem tartottam Gibson-t Shakespeare-i magasságú színésznek - nem, még a Franco Zeffirelli féle Hamlet ellenére sem - mégis kisujjból lejátszik mindenkit a stábból. Ezért is sajnálatos, hogy tudjuk, valószínűleg ő már nem lesz ott a folytatásban. Gibson karrierjét figyelve, teljesen érthető, miért vett részt ebben a marháskodásban. Komolyan ugyanis nem nagyon lehet venni a filmet.

Az apró Banderas a film titkos fegyvere.

Eddig sem voltak egyszerűek a leszámolások, hullott az ellen, ám mostanra, mire kifut a kaland, valóságos háborút vívnak hőseink az ellenséggel. Ha közben páran bekapkodnának golyókat, még izgulnék kicsit. Így semmi dolgom nincs, mint hátradölve, bárgyú mosollyal nyugtázni, hogy Antonio Banderas testhelyettesítője ellopja a show-t, és Ronda Rousey, egykori judó bajnok és MMA harcos egyáltalán nem ronda. Az ő párosuk a legnagyobb poén a filmben. Banderas pedig olyan öniróniávl rendelkezik, hogy aki eddig nem szerette, most kedvelni fogja. Teszem hozzá, simán átemelte a Csizmás a kandúr karakterét a Shrek című animációs sorozatból. Némi Zorro beütéssel.

A mozit nézve az ember kikapcsolhatja az agyát és fogadásokat köthet, legközelebb kiket fognak behozni még az akció mozik csillagai közül.
Néhány tipp: Cynthia Rothrock, Gina Carano - egyértelműen rossz oldal, Kurt Russell - stílusosan, kalóz szemkötővel -, Tony Jaa - Jet Li ellenében, Jesse Ventura - vicces cameoban, The Rock - mint Stallone elveszett fia, Vin Diesel - összecsaphat Statham-mel, Jason Momoa, Fekete László, Vinnie Jones -
 felöltöztetve a Juggernaut-nak, Hugh Jackman, Chris Evans, Al Pacino, mint háttérből szálakat irányító sötét alak, stb.
Szóval lassan mindenki.
Az akciók egyre elborultabbak, az ellenség egyre több és sajnálatos módon a főellenség jobb-kezeiben egyre kevesebb a karizma. Nem a karizom. Harrison
Ford megjelenése után várható Jabba feltűnése és Jet Lee rajongók kedvére kis kedvencünk is kapott két percnyi humort. Amit Schwarzi-val művelnek, azon sírva röhögtem.
A történet a tipikus leszámolós, bosszú és bajtársiasság témakör. Egy rakat zöldfülű csatlakozik kivénhedt ebeinkhez - akik saját környezetükben már nagy névnek számítanak - de senki nem esik ki. Pedig sokkal drámaibb lett volna egy igazán erős ellenféllel szemben társakat veszíteni. Eh, majd talán legközelebb.
Stallone már vagy mindenkit kiirtott, vagy maga mellé állított a sorozatban. Pletyka szinten legközelebb Pierce Brosnan-t láthatjuk kellemetlenkedni, de az még jövő zenéje. A humor és szentimentalizmus azonban egyre erősebben van jelen, ami segít
emészthetővé tenni a vászonról lecsurgó tesztoszteront.
A magyar előzetesben valami utolsó menetről hablatyolnak. Tévednek. Van még kraft a sorozatban. Ebbe a részbe annyi a sablon, hogy egy negyedik részhez biztos lenne pár új ötlet.

70%

Figyeld:
- Banderas kb. ugyanazt hozza, mint csizmás kandúrként.
- Schwarzi ikonikus "Get in/to the Chopper!" felkiáltása ismét elhangzik.
- Harrison Ford nagyon öregszik.


Három fake poszter, amit a filmhez készítettek a rajongók. Bármelyiküket szívesen láttam volna a filmben, de kimaradtak...

2014. február 19., szerda

Harrison Ford élete filmposztereken...




Nem az első filmszerepe, de az első komolyabb, amelyiknek köszönhetően már az arca rákerülhetett a film poszterére: 1977 - Csillagok háborúja



1978: Navarone ágyúi 2. 
Nem abszolút főszerep, de végig "képben" van.

1979: Hanover Street
1980: A birodalom visszavág
1981: Az elveszett frigyláda fosztogatói
1982: A szárnyas fejvadász
1983: A Jedi visszatér
1983: A Jedi bosszúja volt az eredeti cím, amit később Lucas visszavont, mondván, hogy a Jedi lovagok szellemiségével nem összeegyeztethető a bosszú fogalma.
1984: Indiana Jones és a végzet temploma
1985: A kis szemtanú
1986: A Moszkitó-part
1988: Őrület
1988: Dolgozó lány
1989: Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag
1990: Ártatlanságra ítélve
1991: Csak egy lövés
1992: Férfias játékok
1993: A szökevény
1994: Végveszélyben
1995: Sabrina
1997: Az elnök különgépe
1998: Hat nap, hét éjszaka
1999: Zuhanás
2000: Temetetlen múlt
2002: Atomcsapda
2003: Hollywood-i őrjárat
2006: Tűzfal
2008: Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
2009: A szabadság határai
2010: Eszeveszett küzdelem
2011: Cowboyok és űrlények
2013: Végjáték
2014: Feláldozhatók 3.

Lassan, lefele görgetve látszik, hogyan telik az idő...