A következő címkéjű bejegyzések mutatása: drew barrymoore. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: drew barrymoore. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 28., kedd

Zene és szöveg - Music and Lyrics (2007)

Zene és szöveg - Music and Lyrics (2007)


Rendezte: Marc Lawrence

Marc Lawrence nem tudom, hogy meleg férfi e, de bele van rendesen buzulva High Grant-be. Következő filmjének is ő a főszereplője... Ez nem baj, amíg ilyen kellemes és szórakoztató papírzsepi gyűrögető darabokat dobnak össze, mint a "Zene és szöveg", melynek felütése, a Pop! formációjának erősen A-ha együttes hangulatú klippje egészen zseniálisan foglalja össze, mire számíthattunk egy fiúzenekartól a nyolcvanas években.


A film elején gyorsan megismerjük mindkét fontos karaktert, hogy eldönthessük, kivel akarunk azonosulni. Nem lesz nehéz. Pasik Grant-tel, nők Barrymoore-ral. Még akkor is, ha Sophie Fisher (Drew Barrymoore) karaktere kissé elnagyoltan és szájbarágósan akarják elmagyarázni, hogy a hölgy szertelen, problémás és komplexusos. Igazából, már a szereplő beírása a történetbe egy kicsit erőltetett, hiszen úgy kerül a valamikor híres zenész látómezejébe, hogy a virágait igyekszik meglocsolni. Nem is sikerül elsőre, mert megsérül közben. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen nőt alkalmazna a továbbiakban. Nekünk viszont szükségünk van rá, hiszen miről szólna a film, ha nem kezdenének egymással valamit???

Jó, lépjünk túl Sophie karakterének a forgatókönyvbe erőszakolásán.
Alex Fletcher (Hugh Grant) vagy jó húsz éve tagja volt egy igen sikeres fiú szintipop csapatnak. Azután egy menedzser meggyőzte a formáció vezetőjét, hogy bár így sem rossz, rúgja fel a barátságot és kezdjen szóló karriert a fiúk nélkül. Alex az elszakadást nehezen vészelte át - drogok, kurvák - ám új menedzsere (Brad Garrett) végletekig mellette áll és szervezi neki a bénábbnál bénább fellépéseket, amivel azért valahogy a víz felszínén tudnak evickélni.
Hatalmas szerencse ragyog rájuk, amikor a zenei világ új üdvöskéje, Cora Corman (Ashley Bennett) szerelmi csalódásának hatására előrángatja az egykor sikeres zenészt, hogy írjon nekik egy közös dalt, hiszen valamikor - azért nem olyan régen lehetett Cora fiatal kora miatt - nagy rajongója volt Fletcher bácsinak és zenéjének.
Alex persze szívesen felújítaná valamelyik régi slágerét az alkalomra, ám Cora tiszta lappal indít: teljesen új sláger kell!
Alex pedig inkább zeneszerző, mint szövegíró.
Nagy mázli, hogy Sophie, aki akkor lépett az életébe, ötletelés közben gagyog valamit két virágváza között és Alex felfigyel rá. Kiderül, Sophie az mellett, hogy idegesítően rendetlen és fóbiás, született szövegíró. (Ez amúgy egy másik munkája; reklámszöveget ír a családi cégnek).
Magyarra fordítva persze a kiötlött borzalmasan gagyik és felszínesek, de nekünk el kell hinnünk, hogy a dalkészítés közben egy kisebb csoda születik.
Azután azt vesszük észre, hogy igen, a banális szövegek ellenére megalkotnak egy nagyon ütős kis nótát, amely mindkettőjük karrierjét új magasságokba emelheti.

Ha csak erről szólna a film, lineárisan egyenesen vezetne a hepiendbe, ezért meg kellett kicsit kavarni. Nem túl hangsúlyosan, épp csak annyira, hogy a játékidő elérje a száz percet és elszórakoztassa a nézőt.
Hibái ellenére a film eleget is tesz az elvárásoknak.


Kedvesek a mellékszereplők. Chris riley a menedzser karaktere maga az álommenedzser, aki a film szerint akkor is kitart védence mellett, amikor már bárki más passzolná. Nincs is ilyen menedzser az életben...
A másik, Sophie Fisher nővére, a hét évvel idősebb családanya, Rhonda (Kristen Johnston). Johnston eszméletlenül jó színésznő. Néhány villanással festi meg nagyon hihetően a keménykezű családanyát és jófej anyukát, aki hárpia természetének ellenére imádja családját és fordítva.
Ashel Bennett első mozis szerepében aranyosan ábrázolja az ezoterikus és egyéb "maszlagokat" magába ivó, gyermeki lényű előadóművészt. Karaktere egyébként egy finom karikatúrája a hasonló sztárcsemetéknek, akik szabad kaptak az élettől az önkifejezésre, ha volt valamiben tehetségük. Cora hátterét sajnos nem ismerjük meg. Nem tudjuk, honnan jött, hogy lett az aki, ettől függetlenül egészen jól felfestik nekünk a figurát olyan szövegekkel, mint amikor lebácsizza Alex-et, vagy arról kesereg, hogy kemény két hónap után dobta a pasija, vagy éppen a tetőre invitálja Sophie-t egy bulin, ami, bármilyen meglepő, de odafent van!!! Imádni való.
A fényképezés egészen jó, annak ellenére, hogy a film nagyja szobákban, stúdiókban, galériákban játszódik. A vége koncert képi világa már megidézi a nagy teres koncertek hangulatát.
A zene pedig pont annyira jó, amennyire csak lehetett ennyi amatőr "zenésszel". Hugh Grant hangja ugyan nem olyan dörgedelmes, ezért végig valahol a halk és erőtlen között mocorog, mégis, nem kellemetlen hallgatni. Ashley Bennett pedig igazi gyereksztár. Hangja inkább aranyos, mint jó, viszont ellenpontként a slágereik egészen jól ki lettek találva.


Drámai szálnak még kapunk egy kellemetlen figurát, Sophie egyetemi tanárát, aki könyvet írt kurta-furcsa kapcsolatáról a lánnyal és ami sikeres könyvként hírdeti Sophie életre valótlanságát. Sajnos ez a száll nincs túl jól bemutatva, ezért, a sorok között olvasva, a néző hajlana az felé, hogy Sophie valóban kicsit beteg "agyilag". Persze mivel ő a főszereplőnk, kénytelenek vagyunk az ő oldalára állni a tanár (Campbell Scott) ellenében, ami csak azért könnyű, mert Campbell az alig három percében nagyon jól hozza a lekezelő művészt.

A Zene és szöveg legalább annyira könnyed, mint amennyi a hibája és forgatókönyvi hiányossága. Kicsit olyan, mint az igazi élet: Hirtelen, habkönnyű és szerethető.
Bármikor újranézhető. Meg is tettem többször.
A drámai részek kicsit esetlenek, ezért lesz végül olyan bájos az egész.
Azt hiszem erre mondják, hogy habkönnyű.

75%


2014. július 7., hétfő

Kavarás - Blended (2014)

Kavarás - Blended (2014)

Rendezte: Frank Coraci





Így sem írtam még véleményt filmről. Valamelyik fórumon belefutottam egy kritikába, mely után a fórumozókat olvasva egy nagy adag személyes megjegyzés hagyta el a számat:

Az előző kommentelő kérdezte:
Ez megint egy olyan fingós vicces altesti humor film?

Nem. Szerencsére ebben nagyon kevés van a megszokott és szar Sandler poénokból. Ami maradt, azt meg már tucat filmben láttad.

Sajnos, abban igaza van a kritikusnak, hogy ez a film messze van egy jó vígjátéktól.
Vannak benne spontán felröhögést kicsikaró pillanatok, de van, akinél a jó beszólás nem két sértegetésben merül ki, amit egyik szereplő a másiknak odavet, hanem olyan szövegekben, amelyek az agyat is megdolgoztatják. Oké, felröhögtem, amikor 10 másodperces Bob feltűnik az "50 első randiból", de ez egy cameo, nem adja el a filmet. Oké, aranyos, amikor a nagylány öntudatra ébred és nővé avanzsál, de ez a lépcső jelenet a "Papa, én nő vagyokból" pepitában, vagy "A csaj nem jár egyedülből".
Sandler visszafogta magát és kivételesen nem emlékszem, hogy nála gyengébbeket vert volna össze, vagy fenyegetett volna.
Sosem fogom megtudni, hogy ha az afrikai utazás jegyeinek a tulajdonosa egy Dick nevű milliomos, hogyan lehetséges, hogy a jegyre ráugró két család már csak a célállomáson botlik egymásba és képed el: - Hát, ti itt?
Gondolom, az ilyen utazásnál, ahol az eredeti tulajdonos saját családjának vette a jegyet, elvárható, hogy a teljes utazást együtt tegyék meg, beleértve az indulást is. Erre a két család már a hotel előtt ismeri fel egymást.
A mellékszereplők a szokásosak: extrémek, néha átlépik a valóság határát. A testépítő, feláldozható Terry Crews pedig már kezd fárasztó lenni, hogy csak leadja a magánszámát de nem tesz hozzá a filmhez.
Az 50 első randinak volt egy jó története - bár eléggé sántít az a rész, hogy a nagy nőcsábász Sandler aki előtte fűvel-fával tolja, megpillantja Lucy-t és félreteszi a karakterét...
Itt mi a történet?
Két felnőtt, független szülő elmegy a családdal a csába és összecsiszolódik. Hú, de bonyolult. Ráadásul a "kavarás" szót negatív értelemben szokták inkább használni kapcsolatokban, amikor két ember szexuálisan rááll egymásra.
Ez itt nincs meg, hiszen ők nem kavarnak, hanem lassan szimpatizálni kezdenek egymással és fokozatosan ér be a kapcsolatuk.
Stb."

Eddig a véleményem, ám kiegészíteném.

Mert valahogy nekem jobban tetszik egy Jóbarátok sorozatból ismert beszólás vagy Chandler poén, mint Sandler sokszor csupán ötlettelen sértegetései és odavetett félmondatai.
Miért volt az, hogy néhány direkt a romkom vagy vígjáték sorozat beköpéseire évek múlva is emlékszem és egy Sandler komédiából max. annyira, hogy a háttérben két orrszarvú kefél, egy néger szereplő folyamatosan rossz néven szólítja a szereplőt, vagy anyuka beveri a gyerek fejét az ajtófélfába, miközben aludni viszi?

Biztos, mert egy húsz perces sorozatnak érdeke, hogy egy hét múlva is őt válaszd a szórakozásod céljának, míg a mozi, miután beültél rá, elengedheti a kezed: a jegyet megvetted, megnézted, mehetsz haza.





Egy "Rém rendes család" epizódon ezer ötletelő törte a fejét, hogy a dialógusban legyen elég kérdezz-felelek és interakció. 
Itt pedig?
Két felnőtt randizik, nem jön össze. Nem klappolnak.
Összefutnak egy boltban, érezni, hogy valami alakulhat, mégsem jön össze.
Összecserélik a bankkártyát, összefutnak, hírt kapnak egy utazási lehetőségről, külön mennek, együtt érkeznek és amíg telnek a vakáció napjai, összejönnek. 
Igaz, még kevernek a történetben némi nehezítésnek egy tenyérbe mászó ex-apát, mégis, súlytalan az egész.
A szokásos, extrém kapcsolatban tobzódó, reflektáló mellékszereplők.

Komolyan, olyan érzésem volt, hogy a magyar "Csudafilm" amerikai változatát nézem; néhány híres színész és egy tucat válogatott statiszta elment együtt forgatni Afrikába, hogy kicsit kifújják magukat és pihenjenek. A szafari és all include zabálás mellett naponta felvettek pár jelenetet, elbaszták a költségkeretet és végül tálaltak egy alig izgalmasabb filmet, mintha két órán keresztül az ismerős, nyaralásról készített fotóit kellene megnéznünk, amit összevágtak photo shoppal és alá kevertek egy zenét...
Rob Scheider nincs, helyette Terry Crews

Kb. ilyen volt számomra ez a film.

20%

Haladás, hogy Sandler nem volt vállalhatatlan meg értékeltem néhány cameo-t és poént.
Ja, az az Afrika meg, akár CGI is lehetett, annyira művi az egész. Még a légi-felvételek is kicsit kilógtak az egészből, mintha nem ugyanaz az ember vette volna fel őket, mint aki a színészeket. Pedig fut elefánt, fut zsiráf...
Már nem esszük meg, hogy gagyi a női szereplő, ha csak szar a frizurája...

Drew Barrymoore aranyos.
Az Adam Sandler legnagyobb lányát, Hilary-t játszó Bella Thorne, tényleg bella kis Eyecandy

2014. március 5., szerda

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Rendezte: Penny Marshall





"- Nekünk csapatnak kéne lennünk! Nem?
 - Nem! Neked anyának kéne lenned, nekem pedig gyereknek!"

Vannak filmek, amik valahogy a szívünkben helyet alakít ki, akár a kutyus a pokrócon. Nekem többek között ilyen kedvenceim a "Kramer kontra Kramer", az "Ez a fiúk sorsa" vagy jelen filmünk, a "Fiúk az életemből". (Az már más kérdés, hogy mindhárom film a csonka családokról és gyermekekről szól én pedig "csonka" család gyermeke vagyok, de a pszichológiába nem mennék bele...)
A "Fiúk az életemből" jelenidőben az anyukáról, Beverly (Drew Barrymoore)  és kissé, tőle elhidegült fiáról, Jasonról (Adam Garcia) szól, akik afféle road movie keretei között flashback-ekben megidézi, hogyan jutottak a kocsi első ülésére. (A film címe pedig utalás arra, hogy a múltban mit csinált hősnőnk a fiúkkal a kocsik hátsó ülésén.)


Sok köztük a feszültség, de végül apa megenyhül.

Beverly első könyvét szeretné kiadni, amihez engedélyt kell kérnie, a könyvben cseppet sem hízelgően megfestett első komoly szerelmétől, Raytől (Steve Zahn) akinek fiát köszönheti. Beverly bár életének nagy részét kocsikban töltötte, ő maga nem képes az utat végigvezetni. Fia, éppen kirepülni készül a szárnyai alól és, hogy kicsit tompítsa a fájdalmas elválást, vállalkozik rá, hogy célba juttassa.






"- A lányom egy riiibanc!" A lányom egy RIBANC!"


Miközben a két, egymástól külső szemlélő számára elhidegült ember alatt elszaladnak a mérföldek, a néző vissza-visszautazik a múltba és Bev életének fontos állomásainak lehetünk tanúi. Így lassan megismerjük a lányt, majd nőt, aki kezdetben szeleburdi csitri, később pedig, mire fia felcseperedik, egy kissé kiégett, az életbe belefásult, de komoly írói vénával megáldott, első könyves író nő lett. Megismerjük kétségeit, álmait. Családját, azon belül főleg rendőr apját, (James Woods) aki főleg támogatja, máskor pedig szégyenkezik miatta. Látjuk örök-bari kapcsolatát gyerekkori barátnőjével (Brittany Murphy - R.I.P.) aki szintén nem egyszerű eset. Végigizgulhatjuk kapcsolatát a széltoló, legbelül mégis aranyszívű, másrészt férjnek alkalmatlan Ray-el. Közben állapotos lesz Jason-nel, megszüli, neveli, amennyire tőle telik, igaz, neki magának szintén még szüksége lenne nevelésre. Azután látjuk, hogy tanulni szeretne - kellene neki, hiszen van tehetsége az íráshoz - de a sors valahogy ellene dolgozik. Mikor már lehetősége lenne kilépni a kisvárosi életből és beleugorhatna az egyetemisták világába, puff, kap egy gyomrost. Szóval nem egy szerencsés csajszi.

Fay és Bev, a legjobb barátnők


Penny Marshall 2001-ben rendezte ezt a szívhez szóló, kedves filmet és azóta nem forgatott mozit, csak televíziónak dolgozott. Sajnos. A "Fiúk az életemből" nem dráma, nem komédia. Keserédes a javából. Kicsit tévéfilmes, kicsit lassú, kicsit "könnyű". Mégis, ha valakit elkap a hangulata, annak maradandó emlék lesz. Másnak pedig egyszer nézős Hallmark matiné.




"- A nők imádnak megbocsátani..."


Érdekesség, hogy a filmben Drew Barrymoore alakítja Adam Garcia édesanyját, ami azért bravúr tőle, mert két évvel fiatalabb a színésznél. Ez azért lehetséges, mert Garcia elképesztően kölyökarcú legény. Azért a sminkesek nem vitték a munkát túlzásba, ezért a korkülönbség, illetve annak hiánya kissé zavaró lehet.

A film harmadik szereplője...
... az autó.

Külön emlékezetes Brittany Murphy azon jelenete, amikor eljátsszák Barrymoore-ral, hogy amaz, hogyan jelenti be otthon, hogy terhes. Murphy tíz másodperce nagyon aranyos.
A film rajtuk kívül tele van remek karakterekkel és karakterszínészekkel. Csak ajánlani tudom.
Beverly amúgy nem kitalált személy. A film a forgatókönyvet és a regényt jegyző igazi Beverly Donofrio-tól származik, aki önéletrajzát nyújtotta át ebben a filmben.

Sokak szerint biztos nem ér annyit, de többszöri megtekintés után: 70%

Figyeld:
- Rosie Perez (Zsákolj, ha tudsz!)
- Lorraine Bracco (Nagymenők)
- Maggie Gyllenhaal (A sötét lovag)
Három remek színésznő, akik itt csak villanásnyi szerepet kapnak!

media addict.hu: Könyvkritika
anheszenamon.blogspot: Könyvkritika
cspv.hu: Filmkritika
wikipédia: Beverly Donofrio