A következő címkéjű bejegyzések mutatása: daisy ridley. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: daisy ridley. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 8., csütörtök

Kés a zajban - Chaos Walking (2021)

Kés a zajban - Chaos Walking (2021)



Rendezte: Doug Liman

A film Mafab adatlapja: Chaos Walking (2021)

Megtekintés: Hiába kedvelem Liman rendezői vizualitását, ha ő valamiért úgy érzi, bele kell tenyerelnie a tutiba, nem jó értelemben.
És Liman megint megtette! Megint nekiugrott egy fantasztikus és érdekes koncepciójú young adult trilógiának, hogy - bár nem ismerem az írott művet, ami amúgy már magyar nyelven is kapható, Kés a zajban címmel - kisajtoljon belőle egy érdektelen sci-fi kalandfilmet, amelyben valahogy semmiből nem kapunk eleget.

Patrick Ness trilógiája egy komplex történet, melyet kiegészített közben három novellával is, melyek a cselekmény körül még jobban elmélyítik az univerzumot, amiben járunk. A film azonban, pont dramaturgiai okokból, nem lesz világos azoknak, akik nem ismerik az alapművet vagy kimennek közben legalább egyszer a konyhába egy sörért. Egyszerűen vannak olyan mesék, amelyek háttere annyira bonyolult és komplex, hogyha nem kapunk megfelelő mankót hozzá, nem tudunk beleolvadni a történetbe és kívülállóként kissé érdektelenül fogjuk bámulni az eseményeket, anélkül, hogy berántott volna minket a mű. Azonban sokan azt is negatívumként fogják fel, ha egy film azzal kezdődik, hogy hosszú expozícióval igyekszik előre betömni a lyukakat és válaszolná meg a később esetleg felmerülő kérdéseinkre a választ.
A Chaos Walking pedig pont egy ilyen mese, amit ráadásul eléggé megváltoztattak a könyvhöz képest, hogy annak se sikerüljön a tökéletes átélés, aki olvasta korábban, pedig az alapötletben akadnak zseniális elemek.

Az idegen bolygón, ahol járunk, egy külső hatás miatt - a könyvben azt hiszem, valami spóra, de a filmben ha ezt meg is említik, én tuti átaludtam azt a jelenetet - a férfiak gondolatai zabolázhatatlanul felszínre törnek és szinte élő hologram-videóként keringenek az ember feje körül, a belső monológjaikkal együtt. Ez, szerintem nem kérdés, hogy mennyire frusztráló. Azonban igaz itt is a mondás, ha mindenkinek van egy szuper-képessége, akkor az valójában már nem az! (Először ezt a felvetést a "Hihetetlen családban" hallottam, de nem tudhatom, korábban ennek nem volt-e nyoma a művészetekben.) 
Prentisstown peremén él Todd Hewitt (Tom Holland) két nevelőapjával, asszonyok nélkül, mivel az új otthonként szolgáló bolygón a nőket korábban kiirtotta egy helyi életforma, vagy legalábbis, Toddnak, a közösség legfiatalabb lakójának ez az információja. Todd faluja nagyban függ a helyi elöljáró, Prentiss (Mads Mikkelsen) kényétől és kedvétől, illetve a város vallásos rendfenntartójától, Aaron-tól (David Oyelowo) is. (Már az is beszédes, hogy az elöljáró Prentiss saját magáról nevezte el a városkájukat.)




Todd nevelőszülei, Ben (Demián Bichir) és Cillian (Kurt Sutter) nem véletlenül költöztek a várostól kicsit messzebb, hogy valamennyire megtarthassák függetlenségüket. A függetlenségüknek köszönhető, hogy Todd állandóan a környéken túrázik, meglógva a házi, de főleg kerti munka elől és persze, hogy történik vele valami, miközben erdőt és munkát kerül: összefut az életében látott legszebb nővel. Ez azért nem olyan nehéz, ha tudjuk, hogy Todd eddig egyetlen nőt sem látott. (A film ennek ellenére a homoszexualitásnak még az árnyékát sem hozza be a történetbe. Vagy tovább voltam a konyhában...)
Todd tehát belefut Violába (Daisy Ridley) és képessége miatt ez kb. 3 percig sem titok a falu homogén lakossága előtt.
Innentől kezdve számomra kissé erőltetett okokra hivatkozva Prentiss és kolóniája igyekszik megkaparintani a lányt, hogy számomra homályos okból szex helyett inkább máglyán égessék el, vagy ahogy jön. Hivatkoznak persze a múlt sötét árnyaira, meg egyéb marhaságok, ezért nem csoda, hogy a közben libidófröccsöt kapott fiatal Todd, aki eddig fogadalom nélküli erőszakos szüzességben - érted: erőszakos - leledzett, inkább úgy dönt, megragadja Viola törékeny kacsóját és átmenekül vele ahhoz a titokzatos területhez, amelyet a férfiak úgy neveztek meg, hogy ott a lány békében élhet.

Prentiss nem adja könnyen a napi akasztásra valót, ezért követi a párost és vértelen kalandok közben elérkezünk egy olyan fináléhoz, aminél unalmasabb young adult trilógia első rész záróepizódot talán még életemben nem láttam. Ha az volt a terv, hogy egy izgalmasnak ígérkező franchise-t építsenek fel, sikerült azonnal kiherélniük azt. 

Nem segít ezen a kiváló szereplőgárda sem, akik között pl. igen komoly meglepetés volt nekem Cillian karakterét játszó Kurt Sutter, hiszen a "Kemény motorosok" rendező-kreátora nem szokott saját munkáin kívül másnál szerepet elvállalni. A végeredményt tekintve egyébként nem is lett volna rá szükség. Mads ismét egy tökéletes főgonosz karakter, a szeme most rendben van. Daisy Ridley számomra legalább húsz percig volt a femme fatale helyett az a színésznő, akit tudom, hogy már láttam valahol, de ki ez, te, ki ez te? Nem Ridley hibája, hogy a borzalmas frizura alatt nem ismertem rá azonnal, bár tény, az és a sminkje teljesen megváltoztatta számomra az arcának karakterét. Tom Holland még mindig képes eljátszani egy már nem teljesen tini fiút és csibészes humora is megcsillan a belső monológoknak köszönhetően. Rövid szerepben megjelenik a mostanában felkapott Cynthia Erivo is (Harriett filmjének kritikája) ám a trilógia nyitó epizódjában, amelyet szerintem fog követni a többi, neki sincs ideje tehetségeskedni.
Nem igazán szpojlereznék, így van karakter, akit kihagytam, és az összes bennem kavargó kérdésnek sem engednék itt teret. Azonban azt nem tudom, miért nincs szerencséje ezekkel a young adult sorozatokkal Liman-nak. Azonban, az biztos, hogyha lenne hasonló trilógiám, egészen biztos nem merném rábízni.
A "Chaso Walking" egy érdekes koncepcióból fújt fel egy hatalmas lufit, hogy már a film első felében kipukkassza, hogy a végén egy tökéletesen feledhető befejezéssel segítsen a nézőnek álomra hajtania a fejét.
Kár, hogy sem az író Ness-nek, sem a forgatókönyvet vele jegyző Christopher Ford-nak nem sikerült elég érdekesen megírnia a scriptet, pedig, korábban neki is került már ki szórakoztató munka a kezéből. Talán az eredeti forgatókönyv alap, amit állítólag Charlie Kaufman jegyzett le, nem volt eléggé megfelelő. Fel nem foghatom, hol csúszott félre ez a koncepció, de borítékolható, hogy nem lát benne egy fanatikus lehetőséget, pont úgy jár, mint a 2008-as Hipervándor, aminél szintén minden adva volt a sikerhez, ám végül a közönség teljes érdektelenséggel fogadta a felvezető mozit.

35%

Töfi: - Az imdb triviái szerint Tom Holland megszenvedte a forgatást rendesen: egy jelenetben majdnem megfulladt, egy kaszkadőr már az első nap eltörte az orrát és még a bölcsesség fogával is meggyűlt a baja.
- A watchmojo youtube csatorna két videóban is megjósolta a film lehetséges bukását.



2017. december 19., kedd

Star Wars: Az utolsó Jedik - Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi (2017)

Star Wars: Az utolsó Jedik - Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi (2017)


Rendezte: Rian Johnson

A film Mafab adatlapja: Star Wars VIII. : Az utolsó Jedik (2017)

Megtekintés: Mintha a lélek hiányozna ebből a filmből...

Végérvényesen úgy érzem, hogy kiöregedtem a Star Wars (Disney) rajongói klubból. Persze, még premier héten, moziban akartam látni, izgatottan is feszengtem a nézőtéren, ám a végeredmény közel sem okozott akkora katarzist, mint amikor gyerekkoromban a rongyosra nézett videokazettát vettem elő, akár huszadszorra. Igen, ott a gyermeki énem felülemelkedett bennem, ez a mostani pedig inkább elemző, a hibákat jobban észre vevő, és közben a külvilágot - holnap munka van - sem képes annyira kizárni a filmélményből, mint a fiatalkori énem.
És ez csak részben az én hibám.

Az új Csillagok háborúja epizód egy korrekt folytatás, ugyanakkor egy teljesen átlagos sci-fi kalandfilm, amely igyekszik az univerzumot építeni, mégis felemás érzéseim voltak ezzel kapcsolatban.
Mostanra meguntam azt is, hogy a birodalom - vagy jelenleg első rend - még mindig sokkal keményebben jelen van a politikai életben, vasmarkát a galaxis életének pulzáló érrendszerén tartja, pedig hol hagytuk magára hőseinket immár közel negyven éve? - Ott, hogy a halálcsillag elpusztult, a császárt maga a jobbkeze - levágott karok, kézfejek ellenére - ön-kezűleg vetette a mélybe, hogy elhitesse velünk, akkor itt végre sorsforduló pont köszöntött be. Végül a lázadók - sőt, az újra vágószobába küldött speciális változat megmutatta hőseink örömünnepét, amikor tort ültek a sötét erők romjai felett.

Erre ott tartunk, ahol korábban, az első - IV. epizód - idejében: A birodalom kiteljesedett, ereje, armadája az ellenséghez képest ezerszeres garmada. Van fővezérünk is, meg alvezérek, csupa kedves ember, meg olyan flotta, amelyik felépítéséhez Mészáros Lőrinc is kevés lenne.
Akkor minek örültünk annyira 1983-ban, a kis Ewok macikkal együtt?

Luke (Mark Hamill), elhagyva a családi kötelékeket, visszavonult egy szigetre, hogy megvédelmezzen egy picsányi Jedi emléket. Han Solo (Harrison Ford), mint a lázadás egyik központi alakja, valamiért visszament seftelgetni, hogy a VII. részben szemből vágja a fia gerincre, míg Leila (Carrie Fisher) továbbra is kormányközeli helyzetből irányította seregét, amelynek mostanra már rég fel kellett volna számolnia ellenségét, ehelyett, ha egy kicsit nem figyelnek, gyakorlatilag egy apró flottában képesek összpontosulni, hogy a gonosz birodalom akár egy jól irányzott katonai lépéssel picsán rúgja őket. Milyen szerencse, hogy az utolsó pillanatban előrángatnak egy Milf Admirálist (Laura Dern), aki már-már leszbikus érzéseket közvetítve bevállalja, hogy nyomat egy kamikaze akciót, ezzel megpecsételve a birodalmi flotta sorsát - ja, mégsem, mert azok meg néhány perccel később mégis igen komoly haderővel képesek felvonulni egy utolsó védőbástya, amolyan Jerikó falainál, pedig azt hittem, az utánpótlást épp most zúzta szét egy hiper-ugrásba hajszolt lázadó csillaghajó.

Azon már fenn sem akadok, hogy a korábban emlegetett midiklorián, vagy, hogy kell írni, már szóba sem kerül, pedig azért, Rey (Daisy Ridley) esetében csak megérdemelne a kis varázs vérsejt némi felemlegetést, hiszen a lány őstehetség, ha Jedi hatalomról van szó, annak ellenére, hogy egyelőre úgy tűnik, erre a szülei nem jogosították volna fel, már DNS szinten. Annak idején Yoda (Frank Oz) mocsárbolygóján éreztem, hogy az erő körbelengi az ifjú Luke Skywalkert - akire sosem használták a padawan szót, ami szintén az első trilógiában került csak említésre... - most azonban, Luke sziklaszigetén valahogy ez a misztikus erő, amit a Dagobah bolygón éreztem, nem sugárzott bele a retinámba vagy agyamba. Azért a kis plüss kiwi madarak, más néven porgok, pedig a legpofátlanabb merchandising reklám termék, amit a Disney ki tudott találni. Hasznuk valójában semmi, comic relief-nek is kevesek, viszont a boltokban, karácsony előtt, majd jól el lehet adni őket.
Rey közben valahogy összebútorozott Chewbacca-val (Joonas Suotamo), hogy miután Neo mátrixos kicsapongásait megszégyenítve felkerekedjen, mint annak idején a mestere - már ha nevezhetjük Luke-ot annak, azok után, hogy a lány köröket ver rá elemi erő birtoklásában - és egyenesen Snoke admirális elé járuljon, hogy véget vessen a sötét erők ébren maradásának, az ébredés után.

Snoke (Andy Serkis) is megéri a pénzét, hiszen korábban a franc sem tudta, kicsoda, mégis olyan hatalma van, amely felülírta mindazt, amit a császárról, vagy a Sith rendről tudtam. Korábban nem hallottunk róla, most meg ő áll a seregek élén és a szokásos tervekkel van telve, legalábbis, ami ebben az univerzumban megszokott: a.) leigázni mindenkit b.) maga mellé édesgetni az ellenséges erők haderejének egyik leszármazottját, aki logikai szempontból pont, hogy ellene kellene, hogy harcoljon.
- Hallod ezt, te Kylo Ren (Adam Driver)? Áruld már el nekem, hogy anyád és apád mivel húzta ki nálad a gyufát, hogy görög tragédiákat megszégyenítő módon ellenük fordultál a harminc év alatt, amit elvileg legalább egyikük szoknyája mellett kellett volna, hogy eltölts?
Mennyi is lehetsz? Kb. harminc éves?
Anyád és apád tényleg annyira nem kívánt téged, mint örökösét, hogy hagyták, hogy elkótyavetyéld erődet és beállj a konkurenciához, amelyik meg megérzéseire hagyatkozva megtett téged jobb kéznek, vagy két-balkéznek, ahelyett, hogy tárgyalási alap lennél egy egyezkedésnél, vagy valami zsarolási ügyben lennél a vörös hering?
Tényleg Snoke olyan arrogáns, mint egykor a császár, hogy veled végeztetné el a piszkos munkát, mert valami, számomra homályos okból, maximálisan alkalmas vagy arra, hogy szembeköpd a családodat?
Azért tényleg érdekelne, hogy milyen pszichológiai oka lett annak, hogy a fiatal Kylo miért nem apja oldalán csempészkedik, vagy anyja csecsét szopkodva, nem a lázadók támadásait felügyeli, hanem inkább feketét öltve aprítja a rokonságát. Azt a rohadt pónit csak meg kellett volna venni, a nyolcadik szülinapján...

Biztos vagyok benne, hogy a készítők figyelemmel követték a nagyobb filmes fórumokat, amelyekben a rajongók a kívánságaiknak adtak írásos hangot. tuti, hogy a forgatókönyvíró is találkozott több teóriával, hogy vajon Luke milyen mondattal fogja elfogadni Rey kezéből a régi lézerkardját. Azután leforgatták azt a változatot, amelyik ettől a legtávolabb állt és éppen ezért a film egyik legjobb pillanata.
A humor nem rossz a filmben, bár kevés és kissé Disney-s, azaz elég családbarát. Szóval nem az a gyilkos humor.
Az erőszak is elég stilizált, ami mondjuk korábban sem volt a széria erőssége.
A mellékszereplők annyian vannak, hogy agyonnyomják a főszereplőket. Arra akartam kilyukadni, hogy annyi szálon mozog a történet, hogy egyszerűen senkire nem jut elég idő.
Olvasom ám, sok helyen, hogy Mark Hamill mekkorát alakít. Nos, elég okés, mint öreg Jedi mester, de kb. nyolc percnyinek érzem a jelenlétét a vásznon és annak felében is főleg komoran néz a kamerába. (Kicsit sokalltam a túl közeli képeket a szereplőkről, ami nekem sokat rontott a 3D-s élvezeten, hiszen szívesebben néztem volna grandiózus nagy totálokat.) Ennyiből még nem kiáltanék Oscar díjat, bár ennél közelebb szegény srác sosem lesz hozzá.

Carrie Fisher karaktere meg szintén ki lett herélve, hiszen többnyire egy asztalt támasztva osztja a parancsokat - koránál fogva az akció már nem menne neki, igaz - és hozzá kapcsolódik a filmsorozat számomra leg wtf-osabb jelenete is, amelyben Clark Kentet megszégyenítő módon suhan ki szorult helyzetéből. Ezt ki gondolta komolyan a tervező asztalnál, nem fogom megtudni.

Ettől függetlenül a mozi mítoszépítésre remek, még a befejezés enyhén Függetlenség napjás kifutására hajazva is, és még akkor is, ha nagyjából semmi más nem történik benne, mint a gonosz végig a jók seggében van, akik minden eszközzel igyekeznek lerázni magukról a rabigát.

Akikért meg korábban izgultam, azok, nincsenek ugyan parkolópályán - Finn (John Boyega) talán mégis - mégis, a hosszú játékidő ellenére is, túl keveset tettek hozzá a történethez. Ez a baja, ha sok a szereplők. A legjobban Domnhall Glesson szívta meg, aki gyakorlatilag kapott kb. 6-7 perc szopást. Aki pedig az első rész közben úgy vélte, hogy nagyon kezd felforrósodni a levegő a két férfi főszereplő körül, megnyugodhat, mert Poe (Oscar Isaac) inkább az első sorban harcolgat, míg kómás barátja, Finn pedig beújít egy kedves kis keleti csajt (Kelly Marie Tran).
Benicio del Toro is kapott pár percet, viszont tőle ez a szerep számomra kevés. Még a Marvel univerzumos apró megjelenése is több izgalmat szolgált. Ezt a karaktert, DJ-t, rutinból, csípőből hozza. De legalább látjuk szerepelni, mert az is élmény.
Az megvan, hogy Tom Hardy valamiért vonzódik azon szerepekhez, amelyben az arcát részben vagy egészben maszk takarja és csupán a szemével "játszhat"? Itt még azzal sem tud... Mivel egy rohamosztagos maszkja mögé bújtatták a jobb sorsa érdemes fiatal színészt.

A film végén pedig a kis takarítófiú jelképezi az örök körforgást, amikor Luke-ra emlékeztetve elmereng a távolba, a kettős holdat nézve és a csillaghajó által húzott kondenzcsíkot. Mindig lesznek álmodozó hősök, akik majd felveszik a kesztyűt az elnyomás ellen. Pont, mint a kis Anakin, vagy pont, mint a fiatal Luke.

70%

2015. december 21., hétfő

Star Wars - Az ébredő erő - Star Wars: The Force Awakens (2015)

Star Wars - Az ébredő erő - Star Wars: The Force Awakens (2015)


Rendezte: J. J. Abrams

A film Mafab adatlapja: Star Wars: The Force Awakens (2015)


Megtekintés: Lehetőleg minél előbb. Ha rajongó vagy. Ha nem,...

Elmaradó karácsonyi buli helyett szűk személyzet kitalálta a vasárnapi programot. Sétika a város forgalmas sétáló utcáiban, forralt borozás, utána vacsora egy ismerős étteremben és utána haza. Közbejött némi személyes hátráltatás, így végül hárman maradtunk és a vacsi után, még épp elég korán, úgy gondoltuk, ha már a Lurdy közel van és még van mód 3D-re is, akkor az új Star Wars filmmel le lehet zárni az évet. Autóba pattanás, időben érkezés. Tömeg áthatolható. Jegyet már csak a büfében árulnak - ez számomra új - viszont nem kellett tömött sorban araszolni, annak ellenére, hogy voltak. A három jegy mellé befigyelt két akciós menü, Chewbacca figurával és egy az új ellenséges, lovagi kardos gonoszból. Nekem elég volt egy fél liter üdítő, annyira tele voltam. A film fél órán belül kezdődött. Beültünk helyünkre, igaz, előtte arrébb kellett küldeni egy ötvenes palit, családostul, mert még mindig vannak emberek, akik képtelenek értelmezni a jobb-bal-közép jelentését. Van, ami nem változik soha??? Telefonok lenémít, kikapcsol - bár, volt, hogy az sem segített, mert csak felállt a marok-szar és sípolt film közben - szemüveg feltesz. Még nekem is sikerült, rátenni a sajátomra, minden nehézség nélkül. Juhé! Azonnal észreveszed, ahogy sötétedni kezd a terem. A reklámok letudva, elhalkul minden...

Még mindig tudott ütni a Star Wars logó. A sárga felirat gyorsan felaraszol és eltűnik a semmibe. Jó két órás szájtátás és lassú fészkelődés, mert nyom a szíj csatja, meg pisilni is kéne, de ki nem megyek, amíg tart a csoda! Élveztem, néha megrohantak a szentimentális érzelmi rohamok, máskor meg azon gondolkodtam, mennyire más érzés ezt a filmet nézni, mint az első részeket, valamikor a nyolcvanas években. Akkor még, gyerekként, rendesen meg tudott lepni az a világ. Mostanra, kicsit immúnis, felnőtt lettem. Tetszett-tetszett, ám, valami többet, mást vártam.


Szpojler akadhat:

Az új Star Wars film pozitívumai közé tartozik, hogy belengi valami buddie-báj. A főszereplők szerethetőek, a kémia érezhető. Az igaz, hogy a női főszereplő már egyedül képes összekémiázni a vásznat. Volt egy pillanat is, amikor az arca meghökkentően emlékeztetett az egykori Anakin arcára, a kissrácéra a második trilógia első részéből. (Menj már, ez a csaj itt tiszta Jake Lloyd!!!) Aztán megint csak Rey (Daisy Ridley) volt a vásznon. Ridley telitalálat. Szép, de nem vászonról lemászóan, tolakodóan. Sportos. A karjai talán annyira nem is, de a lábai és vádlija kellemes látvány. Amikor beszél, pörög a nyelve és látszik mind az ötven kerek, porcelán foga. Jó az a csaj!

A fekete klón (Leslie El Cid hozzáfűzése: "Tárgyi tévedés, hogy a rohamosztagosok klónok. A 4-6-ban is besorozott katonák voltak és itt a VII-ben is elmondták, hogy úgy kaparták össze a gyerekeket akiket agymostak. A klónok kipusztultak a klón háborúk után a gyorsított öregedés miatt is és a Birodalom már nem akart klónozgatni.") srác nekem elsőre soknak tűnt. Egy rohamosztagos, aki meghasonlik a mészárlás közepén? Ezeket nem úgy tenyésztik, hogy ne agyaljanak moralitáson? Ez meg pánikrohamot kap, épp, csak akkorát, hogy végül kimenekítsen egy lázadót az újjá éledt frakció karmai közül. Ez már nem az a birodalom, ami régen volt. Nem az a neve. Jó, a fegyverek, az uniformis, az mind maradt, csak most nem szarnak bele a kútba, hanem a kávájára és aztán rúgják bele...
Finn (John Boyega) figurája, mint birodalmi rohamosztagos, aki letépi képletes láncát, érdekes motívum. Már majdnem olyan mellékszál, mintha egy lépegető szerelő életébe pillantanánk bele, aki feltalál egy apró kis szart, amivel hatékonyabban lehet aprítani a lázadókat és ezért fizetésemelést kap. (Tényleg, hogy működhet itt vajon a háttér? Fizetéseket osztogatnak, vagy Star Trek-kesen, mindenki beleadja, amije van és annyi a motiváció? (Erre talán lassan választ kapunk, hiszen Finn is csak valami harmadrangú takarító fiú vagy mifene, azon kívül, hogy ártatlan embereket is halomra lő - vagy majdnem - ha arra adnak parancsot.
Mindenesetre érdekes választás a karakter, de meg kell szoknom.

A pillanat, amikor majdnem felsírtam. A mellettem ülő srác szintén hasonlóan reagált. Hangosan felsóhajtott és akkor éreztem a sötétben, hogy egy filmnek milyen ereje lehet.

Akkor ott a lázadó pilóta, aki lazább, mint Han Solo volt együtt a három korábbi részben, meg tegyél hozzá vagy két Indiana Jones filmet. Elküldi a kis robotot, hogy ... szóval van valami küldetésféle, amelyhez, amilyen szerencséje ezeknek a kis droidoknak van, hogy egy akkora baszott bolygón, annyi lény közül, pont bele tudnak botlani és viszonylag gyorsan abba az egybe, aki majd segít nekik a küldetést végigvinni. Tehát, összegezzünk: Ha robot vagy droid vagy, akkor simán belebotlassz a főszereplőbe, míg ha mondjuk űrjármű, akkor az is előfordulhat, hogy hosszú évekig hánykolódsz egyik gazdádtól a másikig, míg végül visszatért a a megfelelő kézbe. Ez is kipipálva.
A droid kimaxolja a cukiságfaktort.

Simon Pegg cameo, de ne keresd az arcát, mert eltakarja a CGI.

Finn és Rey egymásra utalva menekül és belebotlik a sorozat legcoolabb koréliai - amennyire emlékszem - kalózába. Egy kis Alienes, vicces közjáték (Hogy van az, hogy a statisztákat a nagy szörnyek azonnal bekebelezik, míg a főszereplőket meg csak rángatják kicsit és bőven jut idő a kimentésükre???) amiben maghal egy tucat, válogatott sittes arc és mehetünk tovább a következő szkénába.

A film egyik legjobb poénja köthető az ezeréves sólyom megjelenéséhez.

Előkerülnek idegen lények, birodalmi gyökerek, családi kötelékek, cameo-k, amelyek nem is hiszem, hogy annak minősülnek klasszikus értelemben, dráma, légi csata, enyhén súlytalan főgonosz.

(Sosem fogom megérteni, hogy a sötét oldal mivel is kecsegteti annyira szocio és egyéb pata híveit, akik képesek bármivel szemben a gonoszság és sötétség oldalán haladni, mert most sem éreztem magam meggyőzve, hogy Kylo Rem (Adam Driver) oka, hogy szolgáljon valakit, akinek hobbija más fajok elpusztítása és, hogy nettó módon uralkodjon annyi bolygón és népen, amennyit valójában kurvára nem képes felügyelni sem. De tényleg, ezek legyaknak mindent és végül ott ülnek majd egy trónon, miközben körülöttük csak fekete törmelék görgedez...)
Oké, fásultan megeszegetem a magyarázatot, amit kapok, hogy a család olyan sérelmeket okozott gyermekének, hogy az csakis úgy vigasztalódhatott, hogy a Gollam/Grendel sötét uralkodó oldalán érzi magát ismét kompetensnek. Eszegetem, de nem bírom lenyelni.

Drámai összecsapás, elveszítünk valakit, ami kissé felrázza az embert.: - Hú, most mi lesz?
Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első részben. Csak most halálcsillag helyett egy sokkal nagyobb építményt kell rommá lőni. Ez egy halálbolygó!!!

Persze, túl elcsépelt lenne telibe csulázni a bolygó egy apró pontját, hogy azután a láncreakció szétvigye a falakat, így kicsit megvariálják azzal, hogy nagyobb pusztítást kell véghez vinni, egy adott ponton. Tehát, ugyanaz, pepitában.
Az idő persze most is fogy, mert már be van célozva a lázadók aktuális lábadozója.

Tényleg kicsit olyan, mintha újra nézném az első filmet.
Csak ez látványosabb, pörgősebb, viccesebb, stb.
És mégsem jobb!
Elmúltam negyven, ezért, úgy érzem, kissé kiöregedtem ebből a mizériából. Voltak naptáraim, figuráim, képregényeim, könyveim gyerekkoromban és mostanra csak annyi lelkesedésem maradt, hogy vegyek egy közel 2e forintos jegyet. Tolom még bele a pénzt a franchise-ba, bár már nem olyan elánnal.
A Star Trek rajongók nem feltétlenül kedvelték az új részeket, amiket Abrams rendezett, mert túl akciósakra sikerültek, nekem azonban sokkal jobban feküdt a széria újraélesztése, mint ez a Disney- Lucasfilm kooperáció. Nem tudnám megmondani, mi hiányzott a filmből...
Talán semmi. Talán belőlem hiányzik valami, ami akkor, gyerekként még bennem volt.

Új akcióhős-nőt üdvözölhetünk.

75%

Ha szeretnéd megnézni, legjobb, ha azt moziban teszed!
A 3D-től ugyan nem voltam elájulva - biztos, ha közelebb ülünk, erősebb a hatás... - ettől függetlenül, hosszú évek óta ez a film tudott behúzni a moziba és ez volt az első 3D-s élményem.
Annak meg jó.

Nincs értelme hosszan elemezni.

Észrevételek és kérdések:
- A Skywalker család elég elcseszett kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
- Luke Skywalker vajon mi a rákot nézeget ott azon a bolygón, a hegy szélén? És mióta?
- Miért kell vicces robot és kedves arcú pöttöm Buddha?
- Leia hercegnő arca mikor lett ennyire megBrazilozva? És miért nem írtak neki valódi szerepet? Gyakorlatilag majdnem ugyanazt láttam, amit az Indiana Jones 4.-ben, csak ott Marion pörgött még rendesen. Ott valahogy az alma nem esett olyan messze a fájától.
- Mi volt az első szava a technikusnak, aki rendet csinált Kylo Rem kardforgatásos balhézása után a műszerfalon?
- A szöszi gyereknek az "Időről időre" című romantikus komédia óta mikor lett ilyen gyökér feje?
- Ha tényleg az a terv, hogy minden bolygót szarrá lőnek, akkor a végén egyetlen égitest fog a törmelék között keringeni?
- Ki fog derülni vajon, hogy a Solo-Organa család mikor és miért került annyira szét a Star Wars univerzumon belül?

A film egyértelmű sztárja pedig Daisy Ridley! Az a lány minden rezdülése, mozdulata, arcának rezgései, hihetetlenül... szexisek. Remélem nem fog beletörni abba a hype-ba, amit egy ilyen film okoz a szereplőinek.

S T A R  W A R S  V I I .