A következő címkéjű bejegyzések mutatása: andrew lincoln. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: andrew lincoln. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 30., hétfő

Sorozat: The Walking Dead S05 E16 - Conquer - Évadzáró

The Walking Dead - Conquer


Most megint várhatok a születésnapomig, mivel legutóbb azt kaptam okt. 12.-én, hogy elkezdődött a The Walking Dead ötödik évada. Röpül az idő, mert most meg megint vége. De legalább viszonylag korrekt a lezárás.

Az egész net felhördült, hogy az évadzáró másfél órás lesz. Nekünk, magyaroknak ezt nehéz volt érdemben értelmezni, hisz nálunk ami kilencven perc, az kilencven perc. Nem számolunk reklámot, pause gombot, míg dobunk egy sárgát. Semmi sallang. Az amerikai testvér oldal belebegtette a kilencven percet, csak mi elfelejtettük, hogy ott a reklámok szerves részei az epizódoknak és beleépülnek a műsoridőbe - beleszámítanak. Nem véletlenül vannak eleve úgy is vágva a részek, ha már láttál olyat. Kb. 10-15 percenként vágás az első verzióban, megjelenik a kép és a sarokba kerül az embléma. Az amerikai társadalom úgy látszik, sztoikus nyugalommal ül a tévé előtt, nem idegeskedve azon, hogy kedvenc sorozatát szarrá aprítják és belé ültetnek konyhai eszközöket kínáló, egészségügyi termékeket mosolyogva bemutató spotokat. Néha már a film a körítés a reklámhoz...

- Te, az csak nem vörös csér?

Vártam ezt a részt, mert voltak sejtéseim és az igazi rajongó szeretete fokát abban méri, hogy mennyire tudott ráhangolódni a sorozat gerincére, kitalálva a következő lépést.
Pár pontban sikerült. A sorozat nem lépte meg a kínzás határát, amit behalóztam magamnak, de így is lettek áldozatok.

Rick legutóbb fegyveres kortesbeszédet tartott az erőszak erőszakot szül témakörben. Alexandria lakói nem fogadták túl jól, ezért Michonne kihúzta a bömbidobozt. Se kép, se hang.
Most, Rick újra installálta magát és egy kevésbé erőszakos applikációval indult. Ő is érezte, hogy korábban elvetette a sulykot, miközben gyümölcsre és zöldségre lenne szükség a földben. Meg egy jó Pete-re, aki annak ellenére, hogy a város egyetlen sebésze, többet iszik, mint az egész kommuniti együtt. Csoda, hogy nem okozott műhiba pereket eddig.
Deanna azért hezitált kicsit, de egy másik fórumon megjósoltam, hogy inkább hajlik Rick megoldása felé éppen csak nincs felkészülve erre a végletes gondolkozásra. Nem csoda, hiszen nem sétálta be fél Amerikát kínai cipőben, konzervnyitó nélkül, ellenben rá éhes sétálókkal. Nem lehet felróni Alexandriának, hogy töketlenek, hiszen eddig "burokban" éltek.

Jó Rick megköszöni Michonne-nak, hogy gerjedés közben kikapcsolta. Ezt is sejtettük. Túl jól egymásra hangolódott a két karakter, hogy így legyen vége ennek az androgün kapcsolatnak. Michonne biztosította Rick-et, hogy bármi történik, rá fog szavazni. Ez olyan békemenet megelőlegező mentalitás. Csak kevesebb közpénz tűnik el.

Carol, kissé sután, kést szegezett Pete torkának, hogy elriassza a további erőszaktól, hisz abban úgy sem túl jó a pasas, kivéve, ha az a családját érinti. (Érted: "érinti") Az eredménye egy második tányér nem evésre felhasznált tésztás ragu, csak ez most nem Deanna verandáján penészedik, hanem egy egyértelműen nem Pete lakásának a padlóján. Pete kétszer is a levegőbe kiabálja, hogy ez nem az ő háza, miközben rövidet keresgél a konyhában. Ekkor már tudjuk, semmit nem fogott Carol monológjából. Carol viszont lehet jó szakács, ha ezt senki nem tudja meg. A kissrácnak sütött keksz nem számít!

Mi van még:

Ennek ellenére sem hiszem, hogy Gabriel megvilágosodott. 

Gabriel atya - továbbiakban Gatya - talán nem akart Rick ellen véteni, inkább csak saját bűntudatát vetíti ki a világra. Ki is megy az erdőbe, hogy szintet léphessen. Ehhez kell, hogy találjon egy random zombit és egy random majdnem túlélőt, akit mi már csócsa közben látunk. Gatya pedig gyakorolja a megkövezést. Nem magán, persze. Közben olyan speciális fehérítőt használt, amely taszítja a vért, mint politikust a korrektség. Miután végzett, vissza is ténfereg ostobafalvára, ahol rábízzák a bejárat bezárását. Ennek eleget is tesz. Bebassza, mint részeg az utolsó felest. Nem is záródik be rendesen. Korábban hiába emlegette Deanna, hogy a környék megtisztult, most mégis akad három walker, akik besurrannak és bújócskát játszanak a városka három utcáján.

Nicholas, a sunyi féreg kimászik a falon, de elég feltűnően, hogy Glenn-t maga után csalja. A terv Glenn halántéklebenyének megpiszkálása golyóval, de nem jön össze. Egészen sötétedésig kergetőznek a fák között, míg végül látnunk kell, hogy Glenn bármilyen tökös, addig a fokig nem romlott le "emberségből", mint amit Rick már simán átlép, ha érdekellentétről van szó.

Sacha meg akar halni, egészen addig, míg Gatya meg nem akarja ölni. Akkor már nem akar meghalni. Viszont Gatya, mint erős fekete férfi, olyan hatással van rá, hogy nem lövi a tusa után agyon, hanem az arcrezdüléseit vizsgálja a távcsöves puskán keresztül, "Hazudj, ha tudsz" stílusban. Gatya alatta fekszik és grimaszol, annyira hülye. Nem tudni, mi történik velük, ha Maggie nem ekkor lépne be a képbe. Kiderül, Maggie jobb hittérítő, mert érkezése után kört alkotnak és imádkoznak. Biztos egy új, forgatókönyvíró istenhez, hogy ne írja ki őket a soriból, pedig jelenleg ők állnak ehhez legközelebb.

Tara ágya mellett Eugene és Abraham dumcsiznak arról, milyen gyorsan gyógyul Eugene szétvert pofája. Azután mire Tara kinyitja a szemeit, már csak Rosita van mellette és mintha egy gyengéd, leszbikus mosolyt is rávillantana a kiscsajra. Valami kezdődik...

- Semmi baj. Aludtam rá egyet...

Morgan végre előkerül. Első kézből ismerheti meg a farkasokat, akik gyökerek, sík hülyék, és nem nagy harcosok. Ennek ellenére a film további része pont az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni minket, hiszen lépten-nyomon embereket kapnak el és még egy pofásra tervezett zombi csapdát is össze bírtak rakni, amely többször felhasználható. Szóval, egészen biztos, hogy még van, akit a bandából nem láttunk. Valszeg Hádész az és a két megismert farkas csupán csak farkaskölyök, akik ugatva futkároznak a világban.
Szó szerint, mert mintha Aaron arra célzott volna, hogy nyolcvan kilométerre eljöttek volna a városkától és tök véletlenül egy farkasverembe, amelyet azután ugyanaz a két kókler indít újra, akiket korábban Morgan, eléggé elítélhető módon, nem ölt meg. Nem tudom mi történt a régi Morgan-nel, aki gépfegyverrel fogadta Rick-et egy kisvárosban, de ez a Morgan jedi erejét már csak arra használja, hogy lepofozza az ellent és továbbáll.

Rick tárgyalása estére van időzítve, így mikor Rick észreveszi, hogy a városka kapuja nyitva és valami bejött rajta, a hangulat fokozásának érdekében hirtelen lekapcsolják a napfényt, beillesztenek egy erősen John Carpenteres zenei alapot, két vágás között. Nem tudom, melyik az első vágás, de a második egészen biztosan Pete kardos magánszáma, melynek végén Deanna férje meghal. Mert Pete a nem saját házában is talált alkoholt, leitta magát, magához vett egy machete-t, hogy bizonyítsa a tárgyaláson, hogy... Ricknek van igaza!
Deanna ekkor döbben rá, hogy milyenek a farkastörvények, melyet Rick csapatának volt ideje négy évad alatt magáévá tennie. Szerencsére Rick megcselekszi, amit megkövetel a haza és miután korminén elhatalmasodik a bosszú - ne felejtsük, hogy mióta Rick megérkezett, két családtagja ment a levesbe, de ő ilyen mély elemzést nem pörget át fejben - simán felülírja korábbi humanista szemléletét és megadja az ukázt Ricknek a Pete-et érintő, végleges lobotómiára. Az egyetlen, aki ilyen operációt elvégezhetne történetesen a földre fektetett Pete. Kár, hogy saját magán nem tudja elvégezni, ezért Rickre marad a feladat. Mission: Complete.

Morgan közben pont a vita végére ér ide és máris sejthető, mennyire ellenére lesz ez a szemléletmód, hogy fogat fogért. Legalábbis a beállítások, grimaszok erre engednek következtetni. Viszont, októberig sok víz lefolyik, így szerintem, mire legközelebb látjuk őket, túl lesznek egy bensőséges beszélgetésen. Végül-is csak közel együtt kezdték a sorit.


A két farkaskölyök készül valamire, de ha nem csapódik hozzájuk kétszáz tagot számláló, Harry Potter villámjelű sebhelyét hasonlóan rosszul értelmező horda, akkor reggelire sem lesznek elegek Alexandria ellen. Mondjuk, ha csak egy tucatnyian vannak, akkor sem. Nehezen hiszem, hogy a sorozatban eltelt közel két év kitermelt volna egy teljesen agybeteg bandát... mert azokat már likvidálták a Terminusban. Persze tévedek, hiszen a TWD univerzumban szinte csak beteg agyú ellenséges csoportok vannak. Charles Manson ha nem lenne benne a nyolcvanban (+ sitt), biztosan a száját nyalogatná, annyi a potenciál a túlélőkben.

Michonne érezhet valamit a levegőben, mert kardját szögre akasztás helyett gerincmerevítőnek használja ismét. Ez mondjuk jól jön majd, mikor megérkeznek Farkasék. Láttuk, hogy Morgan egy bottal mire vitte, pedig amikor forgatja, látszik, hogy nem vette át a mazsorett leckét. Michonne-ról pedig tudjuk, hogy azért egészen otthon van a bajvívás témában. Rég szúrt már le élő embert...

Ha valami kimaradt - szólj.

70%

Hogyan tovább?
- Valószínű, Rick és csapata kicsit helyre pofozza Alexandria polgárainak világlátását. Több lőgyakorlat, kevesebb csokis süti.
Glenn visszatámolygott Niklausszal, ami vagy azt jelenti, hogy nagy komák lesznek, vagy azt, hogy a hatodik évad egy "perrel" indít, melynek szenvedő és a városkából kitaszított alanya a girnyó hátulról jövős lesz.
Deanna egyetlen családtagjának kiírására leszek még kíváncsi, meg arra, mekkora tűzerővel érkeznek meg a farkasok.
Poén lenne ha Jessie lepattintaná Rick-et, hiszen az szokása a nőknek, ha friss a szakítás.
Coral talán végre felnő. Tiniszex, ja. Kislányokat lehet fejbe lőni, de megcuccolni, azt még nem...

Mindenesetre várom a folytatást, akár csak a facebook Magyar Walking Dead közössége!

Októberben ismét benézünk hozzád!!!

2014. december 5., péntek

Blog: Miért érezhetik sokan unalmasnak a "The Walking Dead-et"?


A Walking Dead sorozat azért van nehezebb helyzetben sok más sorozattal szemben, mert az izgalom faktor a téma miatt eleve nagyon magas. Zombik!!!
Egy "Narancsvidék" szintű sorozatban, ahol főleg tingli-tangli megy és intrika, simán elég évadonként egy cliffhangerrel operálni, hiszen egy csendes világban játszódik, nincs felfokozott várakozás. Bedobnak egy autóbalesetet és lehet izgulni, hogy a főszereplő be volt e kötve, túlélte e.
A Walking Dead-ben, ha autóbaleset van, már azért is izgulhat az ember, hogy ugyan túlélte a szereplő, de ki bír e mászni a roncsból anélkül, hogy megegyék a zombik.
Egy szokványos sorozatban megharapja egy szereplőt egy kutya, elmegy az orvoshoz és meg van gyógyítva. Ha itt történik ilyesmi, plusz probléma, hogy találnak e ellenszert.
Egy városi sorozatban összebalhézik két főszereplő, szétverik egymást és mennek tovább. Ha itt történik összetűzés, előkerülnek a fegyverek is, hiszen egy felpörgetett világban élnek, és valaki szinte biztos, hogy le lesz lőve.
Öt évad óta élnek szereplőink egy erőszakos, veszélyes világban.
Csoda, ha egy epizódban nem történik vérrontás, csak beszélgetős dráma és a nézők fele máris kiakad, hogy unalmas?
Nem a Walking Dead hibája, hogy ezt a témája miatt felfokozott adrenalinban tocsogó világot akkor élvezik sokan, ha fröcsköl a vér és száguld a tempó?
Kétféle zombifilm rajongó van illetve a köztes átmosás: 1.) akik főleg az akció miatt nézik. Folyjon a vér, dögivel. 2.) akik tudják, hogy a zombi film álcája mögött valójában a karakterek oksági kötelékei az igazi mondanivaló, amikor a szereplők viszonyrendszere adja a drámát.
A köztesek pedig akik szeretik ezt a fajta utópisztikus hangulatú világot és bármit elfogadnak, amit a történet ad, legyen az fergeteges és lehengerlő  erőszaktenger, vagy akár lagymatagabb beszélgetősdi.
Szerintem.

Mém, ami azután készült, hogy az AMC hivatalos Facebook oldala a bemutató után pár órával feltett egy spojleres fotót arról, hogy melyik szereplőtől búcsúzott el a sorozat az 5. évad félévadzáró epizódjában. Köszönjük AMC! :) (Köcsögök...)

2014. december 1., hétfő

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Igazából szerelem - Love Actually (2003)


Rendezte: Richard Curtis


Minden idők Top10-es karácsonyi vagy romantikus filmek listájának előkelő helyezettje. Curtis első rendezése egy szívszorító és megmosolyogtató két órás érzelmi hullámvasút, mely végül egy papír-zsebkendő gyűrögető szipogásban csúcsosodik ki. Ezt a filmet már ezerszer láttam és a mai napig nindzsa hagymavágó üzemmódba kapcsolok a végére, amikor Jamie (Colin Firth), a megcsalt krimi író ás Aurelia (Lúcia Moniz), a portugál házvezetőnő és egyben pincérlány végül a fél kisvároskától körülvéve, megcsókolják egymást, miközben vágóképekben végig követhetjük a kis 13 éves Sam (Thomas Brodie-Sangster) versenyfutását a repülőtér termináljai között, míg végül beéri a haza utazni készülő plátói szerelmét, Joanna-t (Olivia Olson) és megtudja, hogy a lányka is szereti őt, habár, eddig egy szót sem beszéltek egymással. Akárhányszor látom a pergő képsorokat, hallgatom közben Craig Armstrong eszméletlenül eltalált és persze azért hatásvadász érzelemkicsikaró eredeti filmzenéjét, a szemem sarkában megjelenik némi fátyolosság...


Pedig azért a film, igazából, bőven tartalmaz negatív érzelmeket keltő eseményeket is, nem csak szerelmet és romantikát. Talán a két egyértelműen pozitív kicsengésű történetszál az, ami végül a film csúcspontját adja és képes a nézővel játszadozni. A többi szereplő kap hideget és meleget.
A film keretes szerkezetű. Curtis-ék kivonultak egy valódi repülőtérre, hogy igazából részesei lehessenek emberek érzelmi kitöréseinek, mikor találkoznak egymással. A kamera által elkapott legszebb pillanatokból montázst vágtak össze és ezzel indul a filmünk, hogy a lezárásban ismét a repülőtéren tegyük tiszteletünket, immár a színészekkel és a forgatókönyv lezárásával. Bár a repülőtér és a karácsony nem feltétlenül alkotnak dramaturgiailag egy párt, mégis működik a kezdés (bár lehetett volna ennyi erővel buszpályaudvar is vagy akár egy kórház, stb.) és a lezárás is a helyén van.



Először megismerjük Billy Mack-et (Bill Nighy), a kiöregedett rockert, aki egy régi sláger nyálas feldolgozásával szeretné promózni az új cd-jét, hogy egy kicsit megint a reflektorfényben sütkérezhessen. Ehhez persze fel kell tűnnie itt-ott. Először felveszik a "Christmas Is All Around" című nótát, később pedig egy rádióműsorban mutatkozik be az excentrikus és öntörvényű figura, akinek megnyilvánulásait menedzsere, Joe (George Fisher) a fejét falba verve veszi tudomásul. Hiába, az öreg Billy nem hazudtolja meg magát. Nyersen fogalmaz, odamondogatva bárkinek, abban a biztos tudatban, hogy igazából leszarja a körülötte lüktető világot, hiszen már az is rég leszarja őt.

Szépen sorjában, rövid jelenetek sokasága alatt megismerjük a többi főbb szereplőnket, akiket a film dramaturgiailag igyekszik egyenlő részben mozgatni, hogy senki se legyen hangsúlyosabb a másiknál, hiszen mi, a kukkolók, mindenkire egyformán kell rálátnunk. Ezért is került pár jelenet a vágószoba padlójára, meg azért, mert a játékidőt valahol két órában szabták meg maguknak az alkotók. Komoly technikai bravúr, hogy a legtöbb esetben néhány percnyi színészi játékra van lehetőség, hogy a megrajzolt karaktereket élettel töltsék meg a művészek és egyfajta elképzelt hátteret varázsoljanak mögéjük.
Van, akinél jobban sikerül, másokról alig tudunk meg valamit. A film ezért eléggé széttöredezett vonalú. Nagyon kell figyelni, mert sok esetben van kapcsolat a figurák között, (hol rokoni szál, hol baráti, hol pedig csak véletlen) csak nem feltétlenül rágják a szánkba.



A film nem egyértelműen pozitív hangulatú, utaltam erre korábban, hiszen van itt temetés, megcsalás, mentális betegség, és ami a legfontosabb, nem az összes történetszál végződik egyértelmű hepienddel. Néhány lebegve marad, amin a film után el lehet gondolkodni; vajon merre haladt tovább a karakterek sorsa?
Sam édesanyja pl. még képen kívül elhalálozik, hogy a fiú és nevelőapja, Daniel (Liam Neeson) kedves mindennapjainak legyünk résztvevői. Karen (Emma Thompson), a középkorú feleség karácsony közben döbben rá, hogy a férjének, Harry-nek (Alan Rickman) valószínűleg viszonya van valakivel és ezzel felboríthat mindent, amiben Karen valaha is hitt, ha a házasság intézményéről van szó. Zseniális a jelent, amikor Emma Thompson belehallgat a férjétől kapott Joni Mitchell (információk a literatura.hu oldaláról) cd-be, miközben a kétség és csalódottság könnyeket csal a szemébe. Harry még nem lépett ugyan félre, ám a szándék már kezd benne megérni és ebben sajnos partner kikapós titkárnőinek egyike, a germán származású Mia (Heike Makatsch). A német dvd borítón simán lecserélték a Natalie-t játszó színésznő fotóját a német színésznő képére.


Az angol miniszterelnök pedig (Hugh Grant), hogy a titkárnőknél maradjunk, simán beleszeret az alatta dolgozó - akkor még persze nem úgy! - Natalie-ba (Martine McCutcheon). Grant a legjobb vígjátéki formáját hozza magával, azaz ugyanazt a figurát alakítja, amit a legtöbb angol romantikus komédiában megszokhattunk tőle. Martine McCutcheon telt titkárnője meg egyenesen imádni való figura.

Van még body double párosunk, akik előbb látták egymást meztelenül, mint, hogy idejük lett volna egy első csókra. A férfi tag a későbbi Hobbit filmek fiatal Bilbóját alakító Martin Freeman. Habár itt elvileg Brad Pitt testdublőrjét alakítja, a teste, nos, nem éppen atletikus.
Egy fotósunk is akad, aki történetesen legjobb barátjának a feleségébe zúg bele fülig, hogy némi hezitálás után, megvallja ugyan szerelmét, de a békesség megőrzésének érdekében, magába fojtja érzéseit. Őt pedig a The Walking Dead rajongói ismerhetnek közelebbről: Andrew Lincoln

És ez még közel sem mindenki.
Azért még kitérnék Rowan Atkinsonra, aki a film két fontos kulcsjelenetében jelenik meg és figurája, amolyan őrangyalként igyekszik két szereplő életét a békesség és szerelem felé vezető úton. Nem teljes sikerrel. (De ezt megszokhattuk már Mr. Bean-től, nem igaz?) Külön öröm volt számomra, amikor az imdb oldalán olvastam utalást arra, hogy jó felé keresgéltem Atkinson figurájával kapcsolatban, mert a forgatókönyv tényleg amolyan angyalként tekint rá. Bár, ehhez nekem párszor meg kellett néznem a filmet. Igazából csak azt nem értem, miért nem gyúrtak rá jobban erre a kissé misztikus vonalra. Lehetett volna erősíteni, mert a két megjelenés még kevés.


Curtis filmje tehát úgy kötelező kelléke a karácsonyi tévéműsornak, hogy közben legalább annyira drámai mint amennyire romantikus komédia. Simán keserű-édes kategória.
Remek betétdalok, letisztult, manírosság nélküli fényképezés, remek mellék és epizódszereplők, akiknek neveinek talán csak a felét soroltam fel.
Ha ezt a filmet nem láttad, mindenképpen pótold. Talán most karácsonykor, hiszen valamelyik csatorna biztos adni fogja. Vagy mind...

100%
(Talán kicsit erősnek tűnhet, de ha karácsonyi romantikus filmeket kellene top10-es listába terelni, nálam ez lenne az első helyen. Bocsi.

Figyeld:
- Laura Linney és testvére keserű sorsát.
- Emma Thompson magánszáma a hálószobában.
- Az angol író és a portugál lány beszélgetései.


A filmből véletlenül kiragadott képek alapján azt kell mondjam, túlteng benne az erotika...

A végére a filmzene számomra legkedvesebb részéből: