A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 55%. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 55%. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 30., péntek

Lou - Lou (2022)

 Lou - Lou (2022)


Rendezte: Anna Foerster

A film Mafab adatlapja: Lou (2022)

Megtekintés: Ha kedveled Allison Janney munkásságát, ezt ne hagyd ki belőle.

Nem szeretem filmekre rátenni a soviniszta jelzőt, mert az Amazonnal kapcsolatban az FB egyik HBO-s posztjában kifejezetten irritált, amiket összehordtak, hogy lehúzzák a sorozatot, mivel "férfigyűlölő" néhány férfi kommentelő szerint, így én sem tenném most ezt a bélyeget, de elvitathatatlan, hogy miután megnéztem és azt is megtudtam, hogy a rendező és részben a forgatókönyvíró is nő, nem tudtam olyan szemmel rátekinteni, mintha egy férfi stáb alkotta volna. Mert már lehet, hogy engem is megfertőztek valamennyire ezek a "férfiak", akik azért rínak, mert néhány filmben a nők kiélik az elnyomásukat. Persze megkaptam, hogy miért támogatom, hogy most meg a nők legyenek azok, akik a férfiakat húzzák le mozifilmekben, de bevallom, nem nagyon érdekel, hogy mozgalmak feszülnek egymásnak azért, mert a társadalomban még mindig nincsenek egyenlőre hozva a férfiak és nők. Én szórakozásból nézek meg filmeket és hacsak nem irritál egy főszereplő, nekem nagyjából mindegy, hogy nő vagy férfi rúgja szét a gonoszok tökét, bár tény, azt néha én is észreveszem, hogy azért a női hősöket nem feltétlenül helyezik olyan szituációkba, amiből egy pasi még vígan kivágja magát.

Allison Janney-t az "Elnök emberei" sorozatban fedeztem fel és utána már felismertem, ha belebotlottam. Még akkor is, ha olyan szépen elcsúfították, mint például az "Én, Tonya" című életrajzi filmben (töredék életrajzi, hiszen egy sporotló életének csak egy botrányos szakaszára fókuszált.) Janney egy tipikus amerikai nő érzetét kelti bennem azóta is, bár, ezt főleg annak a nadrágkosztümös karakternek köszönheti, akit megszemélyesített az elnökös sorozatban.

 film másik főszereplője meg Logan Marshall-Green, aki meg nem tudom miért, de szimpatikus színész számomra, habár, szerepei között negatívra is van azért példa (Pókember: Hazatérés) és néha a forgatókönyv sem túl hálás vele szemben (Prometheus).

Lou (Allison Janney) egy megkeseredett vénkisasszonynak tűnik, akinek egyetlen elfoglaltsága, hogy a gondjaira bízott olcsó ház után beszedje a bérleti díjat. A közösségben tisztelik, bár, ezt inkább csak a seriffel folytatott barátság szerű kapcsolatukban elhangzó párbeszédekből szűrhetjük le. Lou a legtöbb interakciót a szomszédjában lakó fiatal egyedülálló anyukával, Hannah-val (Jurnee Smollett) és kislányával, Vee-val (Ridley Asha Bateman) folytatja le, bár, nem lehet azt mondani, hogy kedvelnék egymást.

Lou azonban úgy tűnik, sötét titkokkal van megterhelve és mikor megismerkedünk vele, egy lépés választja el attól, hogy golyót röpítsen a fejébe. A sajátjába.

Allison Janney, Jurnee Smollett

Azonban előkerül valahonnan Hannah erőszakos, katona múlttal rendelkező férje, Philip (Logan Marshall-Green) és az anyuka valamint a mogorva szomszédasszony utána erednek a vihar miatt elhagyhatatlan sziget sűrű erdőiben, hogy visszaszerezzék a gyermeket.

Az útjuk ugyan nem hosszú, ellenben legalább részben kalandos, hogy a nézőt nem nyomja el a buzgóság. Lou karakterét árnyalja az is, hogy két marcona fickót elintéz közelharcban egy viskó falai között, bár, bevallom, akárhogy próbáltam megérteni, nem igazán értettem, hogyan és miért kerülnek oda. Illetve, mindkettőre kapunk némi szűkszavú választ, ám végig úgy éreztem, szerepük csak annyi, hogy egy kis akciót hozzanak az egyébként komótosan haladó, nem túl pörgős történetbe. Arra legalább jók, hogy az ember ellamentáljon azon, hogy Allison Janney-ből is lehetne egy közepes akciósztárt csinálni, ha a stáb megfelelő mögötte.

Jó, nem állítom, hogy ez a mozi azért készült, hogy a férfiakat lejárassa, bár, utánaolvasva a rendezőnő filmográfiájának, lehetne konteót gyártani arra is, hiszen Anna Foerster rendezett már Jessica Jones epizódot, Az idegen sorozatban is volt jelenése, amiről nézői tudják, hogy szintén egy erős női karaktert helyeznek a középpontba, de készített a rendezőnő Underworld mozit is és a sorozatrendezéseiben megtalálható egy "Katonafeleségek" epizód is, így le sem tagadhatná, hogy vonzódik a harcos női karakterekhez.

Jobban belegondolva, ez egy női-soviniszta alkotás! Le a női sovinizmussal! Le az akciófilmekkel, amiben törékeny nők tőrnek össze sziklakemény férfiakat. Jó, ha Luc Beson csinálja ezt egy-egy akciófilmben, akkor kussol mindenki és max. azzal tüntet, hogy a mozipénztáraknál elbuknak ezek a mozik. Persze nem azért, mert nők a főszereplők, hanem azért, mert néha olyan akcióba kerülnek, amit a gyomrunk nem vesz be. Nem véletlen, hogy nem örülnék, ha egy 80 kilós női tűzoltó jönne be értem, ha ki kellene vonszolni a testem egy lakástűzből.

A Lou egy szépen fényképezett alkotás, igaz, eleve szép, hogy ennyit látunk a természetből. Az akciók sajnos nem túl erősek, de rövidségük ellenére még a hihető határon belül maradnak. A sziget seriffjében pedig egy szintén, számomra szimpatikus színész, Matt Craven jelenik meg, aki szerintem, akárhányszor aláír egy forgatókönyvhöz, az első kérdése az lehet, hogy hányadik percben ölik meg a filmben. A zenéje sem kiemelkedő darab számomra, pedig szerintem sokat emel egy filmen, ha a zenéje jobb, mint a középszer.

A Lou nem egy kiemelkedő darab, és valahogy kicsit a motivációk is sántítottak számomra, de azután az ember elolvas néhány cikket bekövetkező családi tragédiákról és mindjárt jobban elfogadja azt, amit elé tesznek. Ettől függetlenül, a Lou nekem csak egy erős közepes.

55%

Logan Marshall-Green


2021. november 28., vasárnap

Spirál: Fűrész hagyatéka - Spiral: From the Book of Saw (2021)

 Spirál: Fűrész hagyatéka - Spiral: From the Book of Saw (2021)


Rendezte: Darren Lynn Bousman

A film Mafab adatlapja: Spiral: From the Book of Saw (2021)

Megtekintés: Lehet, hogy az alkotók agyondicsérik a Fűrész franchise aktuális leágazását, mégis úgy gondolom, hogy legalább annyira felesleges, mint a Kőr sorozat hasonlóan félre vitt epizódja, a "Körök (2017)" volt. Pedig elhiszem, hogy Chris Rock a szerelemgyerekének tekintette, csak a végeredmény tűnik nekem úgy, hogy az eredeti sorozat farvizén igyekszik még néhány dollárt kisajtolni a márkanévből, vagy egy korábbi krimiötlethez csak így tudtak pénzt szerezni.

Azt leszögezem, hogy a Fűrész sorozat alapötlete nem eredeti, ha emlékszünk a "Hetedik (1995)" című drámára. Az alapokat már abban is bőven lefektették, sőt, ahogyan a végén Mills detektívnek le kellett volna győznie a haragját a film végén, hogy elbukjon a gonosz, az kb. megfelel doktor Gordon végső harcával önmagával, hogy van-e benne elég kurázsi levágnia a saját lábát. És, ahogyan a jó doktornak a végén nem sikerült megállnia a saját lábán, úgy a folytatások is egyre ingatagabbak lettek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam jól, de az érdeklődésem minden résszel egyre inkább mérséklődött és bár érdekes ötlet volt Rock és Samuel L. Jackson megjelenése a franchise sokadik részében, végig olyan érzésem volt, hogy ez a film nem Fűrész mozi, hanem egy rejtélyes krimi, amelyet átfazoníroztak, hogy beleférjen a koncepcióba. Rock egyébként egy interjúban említette, hogy ehhez a mozihoz erős inspirációt adott az előbb említett "Hetedik", meg a 48 óra című Walter Hill krimi-akciófilm, bár annak megjelenését annyira nem éreztem a kész filmben.

Talán, mert annyira más a hangulata. Talán, mert annyira túlhaladottak azok a csapdák, amelyek a nézőt igyekeznek elborzasztani. A korábbi részekben is voltak necces szerkentyűk, de itt gyakorlatilag mind olyan brutálisan kegyetlen, hogy végig az volt az érzésem, elszaladt a ló a két forgatókönyvíróval. 

A történet szerint most a titokzatos gyilkos a nagyváros rendőrei közül szedegeti össze az áldozatait, miközben Ezékiel nyomozó (Chris Rock) versenyt fut az idővel, hogy az ügyben érintett példaképét és egyben exnyomozó apját (Jackson) kimenekítse a gyilkos karmaiból.

A történet azonban kicsit erőltetett, a gyilkos motivációja még csak-csak, de módszerei erősen brutálisak, míg a végső magyarázat egyenesen röhejesnek tűnik a korrupciós szálra terelve. Néhány kikacsintás még belefér, többek között említésre kerül egy olyan New Jack City, amiben Rock még a szárnyait bontogatta, mint visszaeső kábítószerfüggő. 

Rock igyekszik a kemény zsarut hozni, Jackson már kicsit fáradtnak tűnik, a gyilkos leleplezése pedig egyáltalán nem üt, nem lep meg és nem is érdekes. A rendező ragaszkodott a bábu témához, így azt marionett változatban sikerült belecsempésznie a filmbe. A stáb néhány jelenetet engedély nélkül rögzített a városban, más helyszíneket a film sztárja szerzett meg, némi rábeszélésnek köszönhetően. A metró helyszínt pedig miután a büdzsé nem engedte meg, de Bousman ragaszkodott hozzá, némi vizuális trükközéssel építettek meg egy pincében.


Jelen esetben teljesen feleslegesnek érzem, hogy elkészült ez a film és a látottak ellenére sem tudom a sorozat részeként kezelni. Pont olyan érzésem van ezzel a mozival kapcsolatban, mint a Friday 13 5. részének a leleplezésénél, aminek végső csavarja rendesen megbolygatta a rajongók idegeit. Ha ismered azt a sorozatot, sejted, mire gondolok. (Ha nem ismered, akkor itt jegyzem meg, hogy az 5. részben nem Jason a gyilkos és ez teljesen kizökkentette azokat, akik Voorhees miatt ültek be a moziba. Ennek ellenére a film nem hasalt el a kasszáknál.)

Egyszeri szórakozásnak éppen megfelel, de ahogyan a rendező koncepciója is az volt, hogy kicsit más legyen a film stílusa, mint a korábbi Fűrész filmek, ezt szerintem sikerült annyira elérnie, hogy nem is tekintem a sorozat részének.

55%

2021. augusztus 16., hétfő

Az igazság játszmája - The Fix (2019)

Az igazság játszmája - The Fix (2019)




A sorozat Mafab adatlapja: The Fix (2019)


Megtekintés: Nem állítom, hogy nem volt olyan pillanat a sorozat első részeiben, amikor arra gondoltam, hogy lehet, hogy annyira nem izgalmas számomra egy egykori filmsztár gyilkossági ügyének a kibogozása, annak tükrében, hogy a korábbi ügye után sok évvel ismét felmerül a neve egy gyilkossági ügyben.
A szinopszis egyértelműen abba az irányba terelgetett, amelyikbe O. J. Simpson ügyet is találhatnám, azonban hatalmasat tévedtem, mert a "The Fix" köszönő viszonyban sincs egy kőkemény bűnügyi drámával, sokkal inkább egy könnyedebb, nyomozgatós, délutáni matiné, háziasszonyoknak. Bár, ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne szórakoztató a számomra is. Azonban a "The Fix" viszonylag kesztyűs kézzel bánik az erőszakkal, alig mutat valamit, az epizódonként kötelezően meghaló szereplő sem köszön vissza, ami más sorozatoknál kötelező tényező, és a női főszereplő mellé betett szerelmes pasi karaktere mintha egy Romana magazinból lett volna átemelve, annyira eszményi. Ilyen, amikor több nő jegyez egy krimi-sorozatot.

Rejtély van, bogozni való bőven akad, és ezzel nincs is gond, hiszen, a krimi műfaja nem egyértelműen a férfiak terepe. Csak két nevet említenék: Agatha Christie és Patricia Highsmith. Mindketten képesek maguk mögé utasítani a műfajban tevékenykedő férfi kollégáik nagy részét. Sőt, szerintem a krimi-irodalom csúcs pontja a "Tíz kicsi néger"*, Christie-től, bár, a személyes véleményem nem origója természetesen az irodalom bűnügyi történeteinek. (Neked ki a kedvenc krimi íród és melyik krimi volt rád hatással, ha olvasol ilyesmit?) * Tisztában vagyok vele, hogy mostanra a fekete aktivisták miatt ez a címmagyarítás mostanra idejét múlt - és eleve sem ez volt a könyv címe - de nekem már csak Tíz kicsi néger marad.
A "The Fix" persze nem ennyire fifikás, sőt, behoz sok apró szálat, amelynek semmi köze a fősodorhoz, azonban szükségesek, hogy a karaktereket mélyítsék és néha eltereljék a figyelmünket attól, hogy mi magunk kibogozzuk a szálakat, esetleg túl korán. A sorozat vége azonban egyrészt meglepetést is hozott a lezárással, ugyanakkor meg mégsem volt akkora katarzis és "hoppá" élmény. Talán, mert a lezáráshoz hasonló befejezést már láttunk máshol is, én pl. nagyon hasonlót véltem felfedezni Kate Winslet "Easttowni rejtélyek" hasonló témára épülő sorozatában. Mondjuk, az igazságtalan "Az igazság játszmájával", hogy az korábban készült, mint a 2021-es, sikeres Winslet sorozat, mivel azonban ezt láttam most, a Winslet sorozatot meg korábban, másképpen hasonlítom össze őket, mintha fordítva lenne. Így azonban nem is vagyok eléggé objektív, szóval, félretenném a összehasonlításokat.

A jók: Adam Rayner, Robin Tunney, Merrin Dungey



A történet középpontjában egy ügyvédnő és egy ex-filmsztár áll, akik a törvény két oldalára kerültek egy nyolc évvel korábbi ügy miatt, amikor az akkor még ismert és népszerű "Sevvy" Johnson (Adewale Akinnuoye-Agbaje) állítólag meggyilkolt két nőt, köztük az akkori feleségét. Az ügyvédnő, Maya Travis (Robin Tunney) pedig hiába mozgatott meg minden követ a törvényes kereteken belül és hiába hitt sziklaszilárdan a férfi bűnösségében, végül elbukta a pert és ez ahhoz vezetett, hogy hátrahagyott mindent és nulláról kezdte az életét újra. 
Most azonban kap egy telefonhívást a korábbi ügyben vele dolgozó ügyvédtársától, hogy úgy tűnik, Sevvy Johnson jelenlegi barátnőjét meggyilkolta és itt az idő, hogy valahogy csak megszabaduljanak a férfitól.
Azonban egyre több zavaró tényező kerül elő, valamit Johnson ügyvédje, Ezra Wolf (Scott Cohen) aki a korábbi per során nyert Maya ellen, még mindig a sztárnak dolgozik, így fel kell kötnie mindenkinek a gatyáját.
Innentől tíz részen keresztül nézhetünk végig egy olyan nyomozásos sorozatot, amelyben néha túl sok a véletlen, a legnagyobb ármánykodások is képesek percek alatt elbukni, mert valaki épp jókor hallgatózik, jó helyen, ettől függetlenül az a 10 rész végig kellemes szórakozás és egyenletes minőségű, még akkor is, ha egyes lépései kicsit sután esetlegesek, vagy kevésbé fifikás megoldást kapnak.
A "The Fix" szerintem nem egy különösebben kiemelkedő sorozat, azonban mivel nem akarták több évadra elhúzni, és a 10 rész pedig végig képes szórakoztatni, érdemes tenni vele egy próbát.

Az mondjuk kicsit fura számomra, hogy Sevvy életében mennyire nem kap szerepet, hogy korábban kvázi egy világsztár volt, egészen a gyilkossági ügyig, mert a film alig tér ki arra a világra, amelyben egy ilyen egykori színész, jelenleg inkább celeb mozgolódik. Szóval, ha valaki azt hiszi, egy percnyi betekintést is látunk a Hollywoodi filmes gépezetbe és annak hatásait egy gyilkossági ügy nyomozására, az nem fogja megtalálni a számítását, mert a sorozaton belül szinte semmi jelentősége nincs annak, hogy Sevvy korábban mennyire keresett színész volt, talán az egy sportoló komájának behozásától eltekintve, aki szóba kerül egy óvadékkifizetés kapcsán, azonban ott sem sok vizet kavar be az ő sztár világuk.

Robin Tunney kezd beérni, de van valami a kisugárzásában, ami miatt különösebben sosem kedveltem meg a színésznőt. Egyszerűen a nevét sem vagyok képes megjegyezni, pedig még azt is tudom, hogy pl. a Dr. House pilot epizódjában pont ő volt a főszereplő House mellet, azaz a fura páciens. Figurája és jelenlegi szerelme, Riv (Marc Blucas) között a kémiát nem annyira érzem, és szerintem ez nem Blucas hibája. Egyszerűen a forgatókönyvben az egymás közötti kémia erősítésére inkább csak szöveges bizonyítást kapunk, fizikai kontaktus alig jelenik meg a filmben, pedig néhány simogatás vagy akár egy-egy szájra puszi sokat dobott volna a két karakter közötti dinamikán és segített volna jobban megérteni Riv ragaszkodását Maya irányába, mert így, túl kevésnek érződik a női karaktertől érkező pozitív visszacsatolás, amire szükségük lett volna, főleg a végjáték tekintetében.

55%

Ritka pillanat, amikor a két oldal szó szerint szemben áll egymással. Ez nem véletlenül lett a sorozat egyik legfeszültebb jelenete: Robin Tunney, Adewale Akinnuoye-Agbaje


2021. május 25., kedd

Fika: A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)


Rendezte: Zack Snyder

A film Mafab adatlapja: Army of the Dead (2021)

Megtekintés: Ha az egyik kedvenc akció sci-fid a "Bolygó neve: a halál", akkor lehet, hogy kedvelni fogod ezt a filmet is, vagy csak azt érzed, hogy mintha láttad volna már ezt valahol, épp, csak nem ugrik be, hogy hol is pontosan. 

Eredetileg nem terveztem, hogy a fika rovat részese lesz ez a film... De oda került! Tök magától.

Amikor egy-egy magasabban kvalifikált rendező új filmmel jelentkezik, a mozikedvelő közönség mindig jobban érdeklődik, mint amikor egy ismeretlen név próbálkozik valamivel. Ez sokszorosan igaz, ha műfaji filmmel jelentkezik az illető. A zombie film pedig egyértelműen a horror zsáner egyik legkedveltebb és legjobban elkoptatott műfaja jelenleg. Azzal is lehet vitatkozni, hogy Snyder mennyire számít jó rendezőnek, de, hogy a vizualitása kiemelkedő, az egészen biztos és ha nem hiszed el, ajánlom figyelmedbe két filmjét: 300, The Watchmen.
Ha ezek után is megkérdőjelezed a tehetségét, befejeztük a "beszélgetést", mert tényeket nincs kedvem olyan embernek bizonygatni, aki hülyeségeket állít. - Igen, ezt azoknak a trolloknak üzenem, akik megjelennek filmes posztok alatt és egyértelműen baromságokat hordanak össze, amikor azt mondják, Snyder tehetségtelen.
Tudom, nem érv, de szeretnék ilyen tehetségtelen lenni. Az, meg, hogy becsúszik néhány középszernek tekinthető darab is, ízlés kérdése, amin ne fogok vitázni. Tehát, ha felépítettél magadban egy komplett Snyder ellenes univerzumot, kímélj meg attól, hogy elmeséled nekem az agymenésed. 

Amikor kiderült, hogy a szuperhős filmek után Snyder következő terve egy zombis mozi, sokan kezdtünk kíváncsiskodni a neten, van-e konkrétum, vagy csak megint egy olyan vírusmarketinges pletykáról van szó, amire nem lehet építeni és nem valósul meg. (Azért használok többest, mert a kommentekben, amiket láttam, többen tekintettek a jövőbe, nagy várakozással.)
Azután befutott az első előzetes és nem éreztem magam meggyőzve róla, hogy kell ez nekem és, hogy Snyder nevének ellenére, nem egy trash baromságot sikerült összeollózni. És még csak nem is a CGI tigrisre gondolok, habár, bevallom, az sem győzött meg, hogy akarom-e ezt.
Azonban, rácáfoltam magamra, ezért, amikor kiderült, hogy itt-ott már elérhető, nem vártam meg a hivatalos megjelenést és eredeti nyelven levadásztam a mozit, pedig tudtam, hogy a.) felét sem fogom érteni b.) napokon belül érkezik a magyar változat.
Mit kell ezen érteni? - kérdezhetnéd! Mit kell érteni egy zombies horror akció filmen? Gyerekkorunkban nem jelentet gondot, amikor német hanggal néztünk meg bármit, hogy másnap sikeresen meséljük el az iskolában, hogy sikerült fennmaradni tíz utánig és látni valamit, amit szarrá vágtak a hentes cenzorok.
Azonban akkor elég volt, ha nagy vonalakban meséltük el a sztorit, manapság, azonban, nem árt, ha odafigyelünk és tudjuk, ki kinek a mije, mik az ok okozat, stb. Jártam már én is úgy, hogy figyelmetlenkedtem és elírtam egy családi állapotot a posztomban és leharapták érte a fejem, hogy biztos nem is néztem a filmet. (Néztem, csak nem figyeltem oda a felirat közben egy percre...)

Itt pedig fontosnak tartottam, hogy kellő hitelességgel elmagyarázza nekem a mozi, hogy miért is akad egy tucat idióta, aki besétál dalolva egy olyan lezárt városba, amelyikben ezerszámra nyüzsögnek a zombiek, így, lehet nálunk bármilyen komoly kézi tűzerő, az kifejezetten kevés lenne. 
Ha angolul nézem a filmet, és felirat sincs, simán elveszítem ezt az információt, pedig ez azért fontos, mert ha nem tud a forgatókönyv meggyőzni arról, hogy van egy tucat idióta és hozzá megfelelő okok, akkor hiába történik bármi a filmben, nem tudom elfogadni a történetet és kivet magából a koncepció.

Bevallom, miután szinkronnal megnéztem a filmet és megkaptam az indokot, akkor sem éreztem magam lenyűgözve és ez szerintem komolyan kihatott nálam arra, hogy összességében miért is nem vagyok oda ezért a filmért.

Hangulati fotó az Army of-ból
Azonban, előtte ránéztem az imdb kritikai szekciójában és az első kommentek kifejezetten erősnek, szórakoztatónak és kiemelkedőnek aposztrofálták. Közben eltelt pár nap és sejtésem szerint a rajongókat a kevésbé elvakult fanatikusok követték véleményezésre azóta, és szerintem, a film megítélése jócskán veszített a korábbiakhoz képest a magas értékeiből. Ez azért lehetséges, mert a kevésbé Snyder-vakok nem elégedtek meg azzal, hogy megkapták az ajándékot, hanem a csomagolás és bontás után betették az elemet a játékba és kiderült, hogy nem olyan izgalmas, mint a reklámok mutatták. A megtekintés után hamar kiderült, hogy ez a film vagy sokat markolt és kicsúszott a fele az ujjaid között, vagy egy nagy büdös blöff.
Akárhogy szeretném szépíteni, ez a film, egy blöff.
Hangulati fotó az Aliensből



A forgatókönyv Snyder munkája. Az kiderült, hogy szereti a sok szereplős kalandokat, de az is, hogy amiket eddig összenézett a témában, most visszaböfögte és a végeredmény egy széf (pénzterem inkább) rablós zombie móka lett, amely nem veszi komolyan magát és bár goreban nem gyenge, akcióban, a közel két és fél órás játékidőhöz képest, gyengébben muzsikál. Azt leszögezném, hogy a műfajon belül Snyder korábban tökéletesen bebizonyította, hogy ért hozzá, ha rendezésről van szó, mert debütáló műfaji filmje, a "Holtak hajnala" erősen kultikus minősítést kapott 2004 óta a rajongóktól, és talán nem nála jelentek meg legelőször a gyors emberevők, neki köszönhető - szerintem - hogy mostanra minden második zombie filmben futnak a holtak, mint a nyúl. (Amit mellesleg nem szeretek. Talán azért, mert dagadt vagyok és egy ilyen elképzelt világban elsők között zabálnának fel.) Csakhogy, annak a filmnek a forgatókönyvét James Gunn írta!
Chambers
Igen! Az a James Gunn, akinek kezei közül olyan szórakoztató, de erőszakban kifejezetten ötletes és erős mozik kerültek ki a kezei közül, mint a Galaxis őrzői vagy a "Super" című realisztikus szuperhős abszurd, amelyben az utóbbi évek egyik számomra legváratlanabb és legdurvább halála került bele. Azt gondolod, hogy a "Galaxis őrzői" nem olyan durva? Jelenlegi állás szerint pedig ez az a mozi, amiben a legtöbb karakter halt meg, amennyiben nem számolunk olyan filmeket, amiben komplett bolygók semmisülnek meg... Köszönhető ez a hatalmas Nova hadsereg pusztulásának, de például ne felejtsd el a börtön-komplexum teljes kiirtását se. A második részben Yondu tollszár mészárlása szintén nem egy gyengéd jelenetsor. Gunn következő mozija, az "Öngyilkos osztag" második nekifutásában egy cápaember szabályosan ketté szakít egy embert a trailerben, egy másikat meg felkap a földről és szétharapva bezabál. Amúgy, ha azt hinnéd, Gunn nem aberrált kicsit, ne felejtsd el, hogy ideiglenesen pont vállalhatatlan twitter posztjai miatt emelte ki kenyéradó stúdiója a direktori székből, igaz, később vissza is ültették a "trónjára". 
Vasquez -
a fejpánt nagyon hasonló,
de nem ugyanaz.


Azonban Gunn nem ért rá saját projektje miatt erre a filmre, így Snyder-re hárult a megtisztelő feladat, hogy a totál zombie fan nedves álom filmötletből egész estés mozit varázsoljon. Ha kukacoskodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Snyder pedig csak összehozta a filmet, de közben annyi deja vu-t vagy hommage-t pakolt bele, hogy szinte nincs olyan figura vagy szituáció, amit ne láttunk volna már korábban, hasonlóan jó filmekben. 
Már eleve az, hogy egy válogatott kemény tökű férfi és nő - igen, itt a csajok is tökösek. Mind! - beszédeleg egy határozott mentési céllal egy olyan területre, ami hemzseg a szörnyektől, majd, miután egyikük elárulja a többieket és meghal, majd sorban a többi karakter is, végül a főszereplő a "kislány" karaktert kimentve, egy légi járművön úgy meneküljön ki a területről, hogy az elpusztul egy atom robbanásban, ám eközben a fő szörnyeteg maga is a menekülő légi járművön reked, ahol megvívja utolsó harcát a főhőssel, aki a kislányt védi, az nem feltétlenül tudatos, de egyértelmű koppintása a "Bolygó neve halálnak". Nincs ezen mit szépíteni és lopni egyébként is csak a kiválóktól érdemes. Visszaszívom, mert lehet, hogy eredetileg Snyder nem akarattal készítette el az Aliens zombies és földön játszódó változatát, azonban mégis így sikerült.
Még szerencse, hogy az a történet elég szórakoztató, így itt is maradt belőle min izgulni.

Azonban, ha emlékszünk még, a "Holtak hajnalának" egyik erőssége az volt, hogy a realizmus mellé komolyan vette magát. Az a kevés poén nem érződik erőltetettnek, hanem a figurák személyiségéből vagy az abszurditásból erednek. Ennél a filmnél azonban kicsit önmaga paródiája lesz a film az olyan megoldások miatt, amikor egy elképzelt akció közben a német ajkú karakter időt kér, hogy tisztázza, jól értette-e azt, hogy arra jelentkezett, hogy bemegy egy fenevadaktól hemzsegő karantén alá helyezett városba. És, amikor kiderül, hogy igen, nem ő az, aki végül azt mondja, hogy köszi, de kihagyom, hanem egy másik figura, akinek konkrétan annyi a szerepe, hogy kijelenti, hogy ő nem olyan idióta, hogy ezt meglépje és elköszönve a társaság többi tagjától, kikocsikázik a filmből. Mellesleg, itt jegyzem meg, ez ugyan nem egy megszokott megoldás, de még ez a karakter volt a legreálisabb az egész filmben.

A film másik hibája a komolyságot rendre megtörő humor vagy humorosan elsülő jelenetek mellett a logikai bakik és lyukak azok, ami miatt nem lehet még komolyan venni ezt a filmet. 
Pl. Mutatok két képet a filmből, amin kicsit elgondolkoztam:

Az elsőn Las Vegast látjuk, éjjel, amikor még nincs lerohanva zombiek által.
Persze éjszaka van, így nem látni, mennyi ember mozoghat ebben a városban. Egyébként Las Vegas lakossága közel 650 ezer fő.



A másodikon a város, miután minden bent maradt élő zombie lett.
A kép minősége nem túl jó, de nem találtam hirtelen jobb képet. Azonban, olyan, mintha a teljes zombie populáció a városnak erre a pontjára gyűlt volna össze. Ez azért érdekes, mert a fertőzött részt hatalmas teherkonténerekkel kerítik el. Úgy könnyű, ha a zombik engedelmes egy irányba gyülekeznek, ahol pont már kész egy adott szakasz, de feltételezem, a filmben eltelt idő és a feladat összetettsége miatt komoly logisztika lehetett, hogy a konténereket gyorsan és precízen elhelyezzék, mielőtt a holtak serege szétspriccelt volna a szélrózsa minden irányába. Ezt a feladatot már több filmben elvégezték, de valójában csak ott tudom elképzelni, ahol vagy van eleve természetes záróvonal is (pl. szakadék, vagy egy meredek hegyfal), vagy úgy, hogy a falat van idő kiépíteni, lásd "Menekülés New Yorkból", mert ott előbb felhúzták, utána népesítették be a szigetet. Las Vegas azonban egy hatalmas sivatag közepén terül el. Ott nincs az az Isten, hogy úgy kerítsd el egy részét - a filmben látható számítógépes térképen látszik, hogyan kerítik el - hogy ezek az első tíz percben szinte legyőzhetetlennek bemutatott szörnyetegek ki ne juthattak volna mindenfelé és akkor kár volt belekezdeni a fal építésébe. Azonban, ha a kitörő zombiekat addig sikerült megfékezni, amíg a falat felhúzták, akkor már ennyi erővel miért nem folytatták a szarrá lövésüket, míg el nem fogytak? Nekem nem jön ki a matek. Mellesleg, külön dicséretet érdemel az a darukezelő, aki ilyen sebességgel sikeresen behelyezte az utolsó konténert úgy a többi közé, hogy az engedelmesen becsúszott a "helyére" és nem koccant neki eresztés közben a többinek és dől el valamelyik irányba. Ügyes volt, na! :)



Neked mit sugall a két kép?

Nekem azt, hogy nem tudom, ez a rengeteg ember hol az anyjában bujkált éjjel, de nem logikus, hogyha nappal ennyien elözönlik az utcát, akkor éjjel ne lenne kb. ugyanez a helyzet, miközben, később kiderül, maradt az épületekben is elég élőhalott.
Azokat, akik meg kigyűltek a városból, lebombázzák.



A számomra sehova nem vezető jelenet volt az is, amikor fej nélküli zombi anyuból kiemelték a koraszülött zombie babát. Nem tudom, mi volt a terv ezzel, lehet, hogy csak annyi, hogy a fő zombi motivált legyen abban, hogy levadássza a hőseinket, de valahogy olyan beerőszakoltnak tűnik az egész.

Azonban, úgy vélem, ez egy zombie film. Attól meg nem várhatom el, hogy mindenben reális legyen, igaz, ha a földi kereteken belül mozgunk, azért nem árt, ha a történtekre akad magyarázat, nem csak megtörténnek. Pl. tényleg el kell hinnem, hogy van olyan nő, aki két gyereket hátrahagy azzal, hogy bemegy a földi pokolba, hogy kifosszon pár félkarú rablót, mert az a pénz pont segít eltűnni abból a táborból, ahol épp tanyáznak, a lezárt város mellett. Mi van??? Ez a nő nem tökös, hanem Darwin díj várományos. Vagy ez egy alternatív univerzum, ahol az emberek úgy szocializálódtak, hogy bemenni egy zombiektól hemzsegő városba, aminek belsejében sejtésem sem lehet, hol és mennyi élőhalott szaladgál, egy olyan kétes eredménnyel kecsegtető zsákmány miatt, mint félkarú rablókból kiszedett aprópénz, egyszerű reggeli torna? A karakter ki is mondja, hogy e nélkül a bevétel nélkül, örökké itt ragadnának. Miért??? Az amerikai mindig is egy vándorló nemzet volt. Hatalmas területek, amiket autóban ülve beutaznak. Erre itt van, aki azon agonizál, hogy nem tud elmenni innen? Na, takarodj, ha élhetek ezzel az apró humorral!

Ha itt vizsgálgatják az embereket, hogy fertőzöttek-e, akkor, ha kiderül, hogy nem, miért nem viszik őket a lehető legmesszebb innen az USA más pontjaira? Ki a fene bírna úgy aludni, hogy a gyerekei közvetlenül egy ilyen hely mellett kénytelenek létezni?

Azután a film egyik leleplezése, Tanaka úr (Hiroyuki Sanada) nem kicsit körülményes terve. Az egész széfterem kirablási ügy mögött meghúzódik egy Alfa fejének a megszerzése, mert az milyen jó pénz. A pénz egyébként sem számítana, ha biztosítva volt. Miért nem bérelt fel egy zsoldos csapatot, hogy menjenek be és hozzanak ki egy Alfát. Ja, akkor nincs az egész balhé és vége a filmnek. Azért kedves tőle, hogy azt mondja, a teremhez vezető folyosón ugyan van védelmi rendszer, de nem életveszélyes. Később látjuk, milyen izgi, amikor egy fal összecsukódik egy zombie testén. Megkockáztatom, hogy a jelenet gondolata még Gunn-tól eredhetett. Gunn írta többek között a "13 kísértet" forgatókönyvét, melynek legemlékezetesebb jelenete, amikor az ügyvédet szabályosan ketté vágja egy üveglap ajtó. Ja, azt nem is mondtam, hogy ez a feleslegesen túlkomplikált terv, amit a film bemutat, nem az első kommandó! Tanaka legalább egy csapatot már beküldött korábban.

A csapat sem gondolt nagyon bele, hogy ugyan hogyan mozgatják meg a pénzt. Amennyiben használt bankók, és főleg 10-es, 20-as címletek, amik a játékosoktól és vendégektől származnak, a 200 millió dollár lehet súlyban közel 2-3 tonna is. Ha mondjuk 100-asok, még akkor is több, mint 200 kiló. A fiktív beképzelés jelenetben látjuk is, ahogy belépnek egy hatalmas terembe, ahol a pénz hatalmas tömbökben, raklapon pihennek, azután néhány táskát bedobnak a helikopterbe...

A karanténközpont megafonja bemondja, hogy zéró toleranciás létesítmény. Azaz, ha fertőzött vagy, simán kinyírhat valamelyik őr. Erre utalás Burt (Theo Rossi) karaktere, aki irritálóan inzultálja Scott (Ella Purnell) lányát is. Sőt, megszellőzteti, hogyha lázas lenne a kiscsaj, simán agyonlőhetné, a kutyát sem érdekli. Ez mán döfi! Ezek szerint, ha egy idióta bekerül oda, mint rendfenntartó, mindenféle protokoll nélkül embereket ölhet? Ezt az író-rendező komolyan gondolta? És mi a lényege ennek a karantén létesítménynek, ha tudjuk, hogy aki fertőzött, egy órán belül átváltozhat? Nem úgy működnek a karantén zónák, hogy eleve elkülönítjük, aki gyanús és aki meg nem fertőzött, minél gyorsabban kikerül és mehet a picsába? Itt rendesen amolyan kommunában kell élniük? Egy rakás ember összezárva, hátha kirobban egy második hullám, ha csak egy akad köztük, akit megharaptak? Nem úgy működne, hogy akiről kiderült, hogy nem fertőzött, a lehető leggyorsabban eltávolítják? Amerika elég nagy: Menj a francba innen! Nos, itt valamiért nem. A feltételezett fertőzöttek együtt lébecolnak őreikkel... egymással... Valamiért azóta is, itt. Scott pedig elment közben szakácsnak és a többieket is kintről szedi össze. A lánya miért maradt eddig a karanténban? 




És mi ez a ki-be járás az emberek között? Még egy kétgyerekes anyuka is tudja, hol lóghat be? Egy másik nő konkrét túrákat szervez a halálzónába? Akkor ez milyen karantén? Az őrök milyen alacsony színvonalon dolgoznak, miközben van köztük konkrétan erőszakos pszichopata is, mint Burt.

Vanderohe (Omari Hardwick) a város alatt túléli az atomrobbanást, hogy azután kimászva a föld felszínére ne a sugárzás ölje meg - Csernobilban páran felkapnák a fejüket a srác tehetségére - hanem a legklisésebb filmes húzás, amivel horrorfilmet lezárhatunk.

Itt említsük meg azt is, hogy a banda úgy megy be, hogy záros határidejű a meló, mert a hadsereg egy hatalmas atombombával fogja lenullázni a területet, miközben a karanténközpontban nem úgy tűnik, hogy megtették volna az emberek végérvényes evakuálását. Sőt, többen még utolsó pillanatokban is beosonnak pénzre vadászva Kojot (Nora Amezeder) segítségével, köztük egy kétgyermekes anyuka. Merész. Kate pedig egyenesen bezsarolja az apját, hogy bemegy és megkeresi az anyukát, mert a két gyerekre szokott vigyázni. Tehát, nem kint marad a gyerekekkel és megkéri az apját, hogy keresse meg anyut is, hanem tetézi a gondokat azzal, hogy Scott (Dave Bautista) még rá is figyelhessen... Apunak lehet, hogy ki kellett volna ütnie a lányát és eltörni a lábát. Gyere utánunk, ha tudsz, kicsim. Azonban, akkor ki lenne a Final Girl? (Amennyi női karakter van, lett volna választék.) Kate milyen érzelmi kapcsolatot épített fel ezzel a nővel, hogy a gyerekek helyett, akikre vigyázni szokott, inkább a nő után megy?  Ráadásul, mintha a végén ez a feladat nem sikerült volna, legalábbis, Kate nem keresi a roncsok között, csak apucit.

Néhány karakter halála olyan ostobán lett felépítve, hogy fájt. Az első női áldozat, Chambers (Samantha Win) aki leginkább Vasquezre emlékeztet az Aliensből - latino, vörös hajpánt, férfias kisugárzás, kifejezetten ügyes pisztolyharcos - irritáló módon hal meg. A többiek méterekre vannak tőle, de ahelyett, hogy szarrá lőnének mindent, ami mozog körülötte, vagy a társa érte menne, inkább leírják, miközben a csaj az áruló karakterre nem lő, nem leplezi le. Veled mi van???

A hotel sötét konyhatermében a német karakter, Dieter (Matthias Schweighöfer) konkrétan belesikolt egy alvó zombie arcába, de egy sem ébred fel az emberi hangra. Két perccel később Chambers utolsóként már-már kijutna a helyiségből, amikor leesik egy tálca, és az összes zombie szeméből kiveri az álmot.
Annyi fegyverrel és lehetőséggel miért nem lőttük fejbe???


Kojot az egyik jelenetben az áruló karakter, Martinnal (Garret Dillahunt) beszélget, majd, hogy felhívja magukra a zombiek figyelmét, egy rövid sorozatot lő a levegőbe. Nem szól Martinnak, csak megteszi. Alig negyven centire a fejüktől. Bele a levegőbe. A férfi a füléhez is kap. Ki az az idióta, aki időlegesen süketté teszi a csapattársát egy ilyen veszélyes akció közben, hiszen tudjuk, hogy a lőfegyverek, ilyen távolságon belül, komoly halláskárosodást is okozhatnak. Dillahunt párhuzamosan épp forgatta a "Fear the Walking Dead" sorozatot. A sorozat talán legröhejesebb jelenete a karakteréhez fűződik, amikor két járkálót egy golyóval úgy öl meg, hogy a golyót belelövi egy balta fejének élébe és miután az ketté vágja a lövedéket, kétfelé repülve, homlokon talál két élőhalottat. Mindfucklevel99

82. percnél Vanderohe belekezd egy filozofálgatásba Dieternek, hogy lehet, hogy a korábbi csapat is ők voltak és párhuzamos világok, meg Tanaka egy bábmester, stb. miközben a monológ közben klasszikus zene megy és snitteket vágtak be, amely a karaktereket mutatja, egymás után. Na, azt hittem, ezzel a vizuális stílussal előre vetítenek valami filmes csavart, ami később új szintre emeli a filmet, ehelyett pont nem történik semmi, és hiába lép ki a vágás itt a film kereteiből, később utalás szinten sem kerül elő. Akkor viszont miért volt szükség erre a montázsolásra???

Azután ott van Mikey (Raúl Castillo) figurája, aki a vlogjában élő helyszínen lövöldözi halomra a zombiekat egy videóban. Na, ha valakinek karanténban kellene lennie, akkor az ő. Róla felvétel is van, hogy minimum méterekre volt a lényektől. Egy csoport emberrel. Erre a karanténzónában a nőket basztatja egy pszichopata rendőr, míg a vlogger gyerek vidáman éli a világát kint valahol a szabadságban. Ezt akkor, hogy és megint felveti a katonaság impotenciáját a helyzet kezelésében.

Az a baj, hogy minél többet gondolkodom, egyre több baromság jut az eszembe a filmmel kapcsolatban, így azt hiszen, inkább rövidre zárom, mint Snyder két és fél óra után Kate és Scott történetét. Már eleve röhej, hogy ilyen hosszú film végére sem bírtam megjegyezni a karakterek neveit. Állandóan vissza kell néznem.




A katonás felvezetés mondjuk megelőlegezi a film komolyságát. 
Címszavakban: Egyszerre két figyelmetlen sofőr... ütközéstől felrobbanó katonai jármű... természetesen szabaddá váló út a fenyegetés előtt... értetlen katonák, zavaros rádiójel... előre meg nem tanult koreográfia, ha beütne a szar... a katonák sötétben tartása, beleértve az osztag vezetőjét... a filmekben miért kell elmagyarázni egy katonának a fejlövés lényegét... ha menekülsz, sose használd a katonai járművet... véletlenül elsülő fegyver, egy hivatásos kezében... képen kívülről érkező, qrvagyors fenyegetés... 

Ez a film egy nem túl fifikás rajongói szerelmeslevele a trashfilmeknek. 
Reszketeg, csapongó kézírással...
55%

Az a baj, hogy vártam ezt a filmet és szeretni is akartam, azonban a végeredmény olyan lett, mintha hollywoodi körülmények között egy kisiskolás álomfantáziáját láthatnák megelevenedni. Sőt, bizonyos szempontból ez is történt.

Akkor már videodrome kibeszélőjét se hagyjuk ki: 



2021. március 10., szerda

Amerikába jöttem 2 - Coming 2 America (2021)

Amerikába jöttem 2 - Coming 2 America (2021)



Rendezte: Craig Brewer


A film Mafab adatlapja: Coming 2 America (2021)

Megtekintés: Nem vagyok benne biztos, hogy ez a film a pontos definíciója a "feel good" mozinak, azonban 30 évvel az első rész után végig bírtam egyfajta nosztalgikus, mosolygós hangulattal nézni ezt a laza kis komédiát.

Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy ettől ez egy remek film lenne, de egynek elmegy. Az mindenféleképpen dicséretes, hogy ilyen-olyan formában nagyjából mindenki tiszteletét tette az első részből és ha lehet, még tettek is rá egy kicsit. Persze ma már keresve sem fogjuk megtalálni azt a bájt, amit harminc éve éreztem, és ez köszönhető nekem is, aki megöregedtem, meg a filmkészítésnek is, ami szintén sokat változott és nem előnyére. Egyszerűen, az átlagos amerikai moziból hiányzik valami, ami olyan szerethetővé tette a nyolcvanas-kilencvenes évek filmjeit. A technika fejlődése egészen biztos nem egy ilyen összetevő. Azonban volt potenciál egy folytatásban és bár a forgatókönyv szerintem cseppet sem egy acélos munka, ha eltekintünk attól, hogy egy kerek, jól felépített filmet nézünk, akkor marad egy közepes bohóckodás, amihez nagyon sokat hozzá tesz, hogy keresünk benne valamit, amit lassan elhagytunk az eltelt évek alatt.

Pont úgy keresem benne a "valamit", mint Akeem - mostanra már - király is teszi, aki megtudja, hogy van egy fiú gyermeke. Talán ez volt a legnehezebb pontja a forgatókönyvnek, ám szerintem egészen hihetően hozták be a cselekménybe ezt a részt. Azzal tehát nincs nagyon gond, hogy megidézzék és összemossák a két film közötti távolságot. Percenként köszön be egy korábbi karakter vagy helyzet, néha kicsit kiszámíthatóan, néha kínosan, én mégis úgy éreztem, egyszer látnom kell ezt a filmet, hiszen, annak ellenére, hogy ezernyi mozit láttam, vannak filmek, amiket többször és mondhatom, hogy a gyermekkoromba is beépültek kicsit. Például Eddie Murphy filmes élete, akinek Beverly Hills-i zsaruját legalább annyiszor láttam, mint mondjuk a Die Hard-ot és nem igazán tudnám eldönteni, melyik a jobb. Az Amerikába jöttem pedig még bőven akkor készült, amikor nem volt ciki végignézni egy Murphy filmet és bár nem volt sem harsány, sem grandiózus - a Zamundás jeleneteket leszámítva - mégis volt benne elég humor és báj, ami kiemelte a tucat vígjátékok közül. Mondjuk ehhez egy olyan, akkor még megbecsült rendező is kellett, mint John Landis. Az a Landis, aki már tíz éve nem készített mozi filmet, ráadásul utolsó nagyfilmjét még ma sem láttam, pedig egyik kedvencem, Simon Pegg a főszereplője. Bevallom, ez nekem kellemetlen. Arsenio Hall meg már az első részben is a segédszerep volt, itt azonban, kicsit úgy éreztem, egészen mellékes figurává silányult és ez a szerepe mérföldekre van a korábbitól. Egyszerűen nem tudtak neki megfelelő teret biztosítani, így míg korábban tényleg érezhető volt Akeem és Semmi között egyfajta szoros barátság, itt ennek a nyomát sem éreztem.

Az biztos, hogy 1988-ban, amikor az első részt bemutatták, mindenki a csúcson volt, aki benne dolgozott. Akkor még úgy tűnt, Murphy karrierje csak felfelé képes törni. Már az első rész is egy afroamerikai színész tabló volt, ám ott ez fel sem tűnt, mert a történet vitt magával mindent. Most azonban megfejelték a mozit néhány zenei legendával és olyan színészekkel, akik saját maguk is elvittek korábban egy franchise-t. Morgan Freeman mint "tolmács" élvezetes néhány perc, egyértelműen az eredeti orgánuma miatt és Wesley Snipes is egy olyan oldalát mutatta meg, amit nem ismertem, de egészen tűrhetően mozog a felvett kabátban. Eriq La Salle kameóját kicsit hiányoltam, bár a színész a Logan óta nem forgatott. Nem kívánok több szereplőn most végigmenni.
Tehát, az alapötlet, hogy Akeem édesapja meghal és Akeem lett végül a törvényes király. Azonban Zamundában korábban mindig a fiú leszármazott örökli a trón, ám Akeem és Lisa történetesen három gyönyörű leánygyermeket nevelt fel, kisklampóra viszont már nem volt lehetőségük. Erre nem kiderül, a legtöbb amerikai sorozat tipikus rákfenéje? - Tudniillik, előkerül egy korábban nem említett rokoni szál, aki itt egy törvénytelen zabigyerek, aki fiú és mostanra 31 éves lett.

- Mi, hogy már több, mint harminc éve?


Ha ez egy másik sorozatban látom, már csak nevetek rajta, mert szinte nincs olyan tévés sorozat, ahol ne éltek volna ilyen húzással már, hogy berántanak valakit, akiről addig szó sem volt. Ez annyira megszokott lehet a filmiparban, hogy az "Aranyoskám" című Dustin Hoffman mozi, ami egyik kedvencem, a végén pont egy ilyen jelenetsorral zárja le a főszereplő karrierjét a mozin belül. Aki látta, tudja mire gondolok - Edward Kimberly - aki meg nem, nézze meg az egész filmet, mert kb. olyan szórakoztató, mint az Amerikába jöttem. Persze, mert egy jó korban készültek. Több lélek, levesebb CGI, kreatívabb ötletek. 
Szóval, Akeem megtudja, hogy van egy fia - egészen jól hozzák be a karaktert - és mivel mostanra Akeem is belegyepesedett Zamunda királyi életébe, igyekszik megfelelni a korábban szerinte is elavult törvényeiknek. Persze jócskán lesz ebből feszültség közte és királynője között, amin fogjuk rá, hogy felülemelkedik a forgatókönyv. Megismerünk néhány új szereplőt, már kezdünk azon gondolkodni, hogy milyen módon lesz ez az egész szétbogozva, hogy a végére senki ne kerüljön hátrányba, azaz a hepiend iránti igényünket maradéktalanul kielégítsék, amikor kicsit megtörik a logika és erőltetettebbnek tűnik a befejezés. Ha nem lenne ennyire reflektáló a nők szerepére a világban jelenleg, talán nem érezném egy pc mozinak, így azonban egy kicsit olyan, mintha lobbizna azért, hogy feltöltse a férfiak és nők közötti, eddig csak részben feltöltött képlete gödröt.

Mert ugye, még ma is elég patriarkális a társadalom és betokosodott nézeteinkhez ragaszkodunk. Apu dolgozik, anya főz...

Gondolom, sejted, hogy az összekuszált örökösi rendszert a végén igyekeznek megfelelően kezelni, hogy minden kecske és kápi megmaradjon és Izzy tábornok se akarja Akeem seggét szétrúgni, mert jó harminc éve faképnél hagyta húgát az oltár előtt. (Azt hiszem a húga volt a lány.)

Hogy jó film lett-e a végeredmény? - Nem állítom, de egyszer, a nosztalgia miatt, főleg annak, aki ismeri is kedvelte az első részt, nézhető lesz.
Nem biztos, hogy sokszor meg akarnám még nézni, mert azért annyira nem sikerült, így inkább nézném újra az első, ami talán nem ilyen színes, nem ennyire tökéletes, mint film - fényképezés, díszletek, színvilág, stb. - de kicsivel több benne a lélek.

55%

- Te, valaki szerint ez a folytatás, egy jó ötlet volt!


2020. szeptember 10., csütörtök

Az új mutánsok - The New Mutants (2020)

Az új mutánsok - The New Mutants (2020)


Rendezte: Josh Boone (Csillagainkban a hiba)

A film Mafab adatlapja: The New Mutants (2020)

imdb.com
imdb.com
Amikor egy film bemutatója több évvel elhúzódik, általában a háttérben profán okok szoktak állni. A legtöbb esetben pl. az, hogy a producerek a tesztvetítésen szembesülnek vele, hogy a bemutatás előtt álló film egyszerűen pocsék. Ilyenkor összeszorul a popsijuk és már előre sírnak, hogy bizony, ha szerintük ez a film úgy tré, ahogy van, azok is így fogják gondolni, akiknek készül. Legyenek a producerek bármennyire is a szakma kényszerűségből eltűrt mumusai, hogy mi nem lesz sikeres, azt általában megérzik.

Néhány esetben még bennfentes vetítésre sincs szükség, elég pusztán az, hogy a stúdió háza táján nincs minden rendben, mint amikor egyik cég bekebelezi a másikat és az éppen aktuális munkák kielégítő befejezését megnehezítik azzal, hogy az érkező friss főnökség elképzelései nem feltétlenül egyeznek a korábbi vezetés elképzeléseivel. Azonban a friss főnökség nem mindig érzi kötelességének azt, hogy egy korábbi vezetőség szerelemgyerekét kvázi felnevelje, így a legtöbb hasonló esetben kukázzák a korábbi terveket és a saját, új ötleteik sorsát kezdik egyengetni.

Az új mutánsok pedig éppen akkor készült, amikor a Marvel filmeknél – azon belül az X-Men franchise-nál – a korábbi rajongók kezdtek egyébként is elfordulni a sorozattól. Pedig aztán a mutáns génekkel bíró emberek fantasztikus kalandjait a dolgos mindennapokkal vegyítő sorozat korábban hálás téma volt, egészen az utolsó felvonásokig. Mintha akik korábban annyira szerették Magneto, Xavier és Logan kalandjait, mostanra valamiért belefáradtak volna. Talán épp ezért nem voltak már az Apokalipszis című rész visszajelzései sem túl pozitívak, a Sötét Főnix kritikáiról nem is beszélve. De mi lehet a háttérben? Kalandból pont úgy nem volt hiány, mint az első részekben. Akkor hol lehet a probléma? Ha tippelnem kellene, az elmarasztalt epizódok mintha mind, kicsit összecsapottabbak lettek volna, mint azok a részek, amik kritikailag sikeresebbek lettek. Az összecsapottság azonban nehezen megfogható egy ilyen színes történetnél, mert a sebesség és CGI elnyom minden mást.

Hirtelen már nem volt annyira jó ötlet mutánsos filmet készíteni, gondolta a felvásárló Disney, holott, a téma mintha épp most lenne a csúcson, hiszen 2000 és 2020 húsz között nem csak a képregény-filmek mutattak be fantasztikus képességű embereket – képregény alatt most kifejezetten a Marvel és DC univerzum darabjaira gondolok – hanem több tucat olyan független produkció is, amelyek abszolút nem igyekeztek ezt a képregényes kontextust öregbíteni, hanem ettől a „kommersz” vonaltól teljesen független vonalon foglalkoztak olyan karakterekkel, akiknek simán lett volna helye akár Xavier csapatában is. Címekkel nem dobálóznék, mert egyszerűen már én sem emlékszem mindegyikre azokból, amiket láttam, de volt, amelyikben a női hős képes volt a természetet manipulálni, egy másikban egy férfi tudott cyborggá változni, míg egy ázsiai produkcióban meg egy apuka lett képes telekinetikusan mozgatni hatalmas tárgyakat. Ezek mind olyan mozik, amik nem akartak a trendnek megfelelni, és a mutáció kérdését nem a mainstream felől közelítették meg, még akkor sem, ha esetleg tettek is utalást az ismert képregényes elődökre.

Igen, amikor ezeket a filmeket néztem, néha olyan érzésem volt, hogy az emberiségnek most kezdett a figyelme a mutáció, és az azzal járó különleges képességek felé fordulni, és ez az oka, hogy havonta jön ki egy-két olyan film, amiben a főszereplők valamilyen képesség birtokában vannak. Sőt, néhány film tovább ment és olyan jövőket vázolt fel, amiben az emberek közé már beilleszkedtek a következő generáció képviselői. (The Boys, Project Power)

https://www.theverge.com/2020/5/13/21257473/new-mutants-release-date-august-2020-disney-fox-xmen-tenet-mulan-black-widow


Másik visszatérő téma ezzel kapcsolatban, hogy ezeknek a képességeknek a birtoklói valamiért a bűn útját kezdik járni, hogy azután legyen konkrét ok a kiiktatásukra. Egyik legfrissebb próbálkozás ebben a témában a Netflix egyik idei nagy dobása, a Project Power, amely szintén azzal a gondolattal játszik el egyrészt, hogy a természetfeletti képességek akár külső hatásra (értsd nem valami DNS-ben természetes úton kifejlődött sejt szintű mutáció) is előjöhetnek, és azzal is, hogy mi történik, ha azt rosszra használják.

Az új mutánsok azonban ennél lényegesen kevesebbet markol, így végül egy olyan kamaradarabot kapunk, ami valójában semmi többről nem szól, mint néhány fiatalról, akiknek a kezében jóval nagyobb hatalom van, mint amivel elbírnak és, hogy a bennünk lakozó gonoszt képesek-e legyőzni... Mi van? Igen: Meg kell küzdeniük szó szerint is a démonaikkal.

Elsőként leszögezném, hogy az új mutánsok nem is rossz film, de a jótól is messze van. Mint írtam, kamaradarab, ami azt jelenti, hogy a korábbi X-men filmektől homlokegyenest eltérően, itt nincsenek érdekes, szép helyszínek, nem ugrálunk a városok, kontinensek között, hanem végig egyetlen intézmény falai között maradunk. Azonban, ha kamaradarabról beszélünk, elkerülhetetlen, hogy a karakterek kellő mértékben ki legyenek bontva. 

Azaz, ez kellene, hogy történjen. Hogy végül egy unásig látott, klisés fejlődéstörténetet látunk, az a forgatókönyvírók érdeme, mert szinte visszaböfögik azt, amit korábban hasonló tinifilmekben láthattak, mellé pakolva némi mutánsosságot és kiszámítható befejezést, amely ráadásul olyan, mintha csupán egy felvezetése lenne egy új univerzumnak.

Talán ez az egyik oka, amiért többen utaltak rá, hogy a film leginkább egy közepes pilot epizód ingerküszöbét birizgálja. Egy nem túl érdekes sorozatét.

https://www.cnet.com/news/sdcc-marvel-the-new-mutants-opening-scene-shows-apocalyptic-terror/


A központi szereplő indiánlány, Dani (Blu Hunt - A sötétség kora sorozat) úgy ébred egy leginkább szanatórium szerű épületben, hogy emlékei alig maradtak korábbról. A komplexum egyetlen felnőtt lakója, Reyes (Alice Braga - Isten városa, Ragadozók) igyekszik megnyugtatni, annak ellenére, hogy elég nehéz ez a feladat, ha az érintettnek el kell mondani, hogy amnéziája előtt az apja meghalt és a város, ahol felnőtt, eltűnt a föld színéről.

A következő etapban megismerjük a szereplőket, akik barátságosak, kivéve az iskolai bullying esszenciáit magában hordozó Rasputin lány (Anya Taylor-Joy - The VVitch, Széttörve), aki viszont szintén egy ordas nagy klisé. Kialakul egy kis szerelem is, bár talán nem pont úgy, ahogy gondolnánk, a fenyegetés lassan (ismét) alakot ölt és mire a lezáráshoz érünk, a kis csoport összecsiszolódik és képesek együtt megoldani a problémát.

Én meg végig azon agyaltam, hogy miért érzem úgy, hogy láttam már ezt a filmet, csak lehet, hogy nem pont így. Mert lá... és be is ugrott elalvás előtt: ez a film laza koppintása a Rémálom az Elm utcában 3. részének, amely „Álomharcosok” névvel lett a széria általam igen kedvelt és sokszor látott része. Kicsit érződik benne a Nulladik óra című John Hughes film hatása is.

Ott is van egy központi női karakter, akinek a múltja homályos, belekerül egy csoportba, amelyiknek tagjai az álmaikon belül különféle módokon halnak meg – itt az új mutánsokban a képességeikkel vontam párhuzamot – azok, akik védenék őket, nem képesek rá, és elvileg a végén együttes erejükkel legyőzik a gonoszt. Nos, tudjuk, hogy Freddy nem lett legyőzve, sőt, ha már képességeket tekintünk, talán még az 5. rész is jobban emlékeztet az álomvilágban uralkodó képlékeny szabályok felrúgására, nekem mégis a harmadik Freddy kaland volt az, ami folyamatosan beugrott az új mutánsok megtekintése után. Akkor is, ha neked mondjuk nem.

Freddyt pusztán le kell cserélnünk egy mitikus medvére, amelyet pedig így beleszuszakoltak egy indián mondába, bár, fenntartásaim ezzel kapcsolatban is akadnak, hiszen korábban azt az indián bölcsességet, ami keretbe foglalja a mondanivalót, nem medvével, hanem farkassal kapcsolatban olvastam. (Sőt, most is a farkast dobta ki a gugli ezzel kapcsolatban.) Azonban, mivel az egyik karakter, Rahne (Maisie Williams - Trónok harca sorozat) pont egy farkassá képes átváltozni, gondolom, a forgatókönyvben némileg megváltoztatták a mítosz általam ismert – persze lehet, hogy én találkoztam vele korábban olyan helyen, ahol rosszul idézték meg és eredetileg tényleg medvéről van szó – részét, hogy mégse már két ugyanolyan állat harcoljon meg egymással, mert az... uncsi?

https://consequenceofsound.net/2020/07/first-scene-trailer-the-new-mutants-watch/


Azután, a srácok képességei is elég ötlettelenek. (Mondjuk csak nagy a szám, hiszen egyre nehezebb új képességeket kitalálni, köszönhető az olyan sorozatoknak, mint a "Hősök"). A farkasemberség (Williams) már egyébként egy lerágott csont, tűzemberünk (Henry Zaga - The Stand sorozat) is volt néhány és a szuper gyorsaság (Charlie Heaton - Stranger Thing sorozat) sem ismeretlen. Rahne azonban a félelmeket tudja életre kelteni, ami nem olyan rossz adottság, ha képes vagy kontrollálni. Persze, itt erről nincs szó, és ezért a főhős a történések forrásának a kulcsa. Rasputin képessége azonban számomra totál kirántott a moziból. Nem volt világos teljesen számomra, hogy a fantáziavilágának mekkora a hatalma, de ha elméjével képes afféle lézer kardot varázsolni a kezébe, az egész karját képes kőzetté alakítani, a kedvenc kesztyűbábját sárkánnyá változtatja és még arra is képes, hogy teleportáljon vagy kapukat nyisson a valóságba és azokon ugráljon keresztül, akkor azt kell mondanom, eléggé kimaxolta a mutánsmétert. Olyannyira, hogy nem is tudtam befogadni ezt a fajta képességhalmozást. (Oké, Furi a „Hihetetlen családban hasonló, de ott valahogy nem érzem, hogy kilóg a lóláb.)

Az is hamar kiderül, hogy egyetlen felnőttünk a nem a jó oldalon játszik, habár, ez is kérdéses más oldalról közelítve a témát. Mindenesetre, pályafutását a szokásos Tescos módon kezelik a forgatókönyvben. Ráadásul, volt bárki, aki nem látta előre a sorsát?

Végül hőseink felülkerekednek a rémületes erőkön, megerősödnek minden téren és új kalandok felé veszik az útjukat és teszik ezt viszonylag unalmasan.

Mert olyan keveset tudunk meg a karakterekről, hogy igazából nem tudunk izgulni értük és a trükkök egy része is csapnivalóan sikerült. A film eleji démoni erő megjelenítése miatt például alig látni valamit a képen, mert mindent eltakar a sötét CGI felleg-katyvasz. Mintha egy árnyékolás szűrővel kendőzték volna el a látványt, mert esetleg nem volt elég idő vagy kedv kidolgozni azt. A végén ugyanez. Hirtelen jön, csitt-csatt, némi CGI és vége is. Hát nem tudom, de jobban szeretem, amikor az akció tiszta, nincs szarrá vágva és a kamera sem tolakszik bele a látványba annyira, hogy pont a látvány vesszen el. Visszasírom az X-Men 2. Fehér Ház támadását, amiben Kurt Wagner bemutatkozik.

Szóval a fiú karakterek jó fejek, de sok vizet nem zavarnak. A lányok már jobbak, azonban alig tudunk meg valamit róluk. Az intézmény kezdetben titokzatos, ám egy idő után nem világos, hogy miért gondolta bárki, hogy egyetlen kutatónő elég a boldoguláshoz – mert egy ilyen intézmény ellátásához minimális személyzet azért szükséges lenne. Az sem derül ki, Rasputinunk miért lesz ellenséges picsából jó fej harcos partner. A leszbikus szál gondolom mostanra kötelező előírás, a píszi jegyében és nem túl zavaró, ráadásul Maisie Williams mintha már ismerné ezt a témát az "Eszmélet" című misztikus drámája miatt. Maisie a farkasokhoz is erősen kötődik, ha azt nézem, hogy Arya Stark a Trónok harcában egy farkas gazdája volt.

Valahogy az hiányzik a filmből, hogy tényleg érdekelje az embert. Így azonban közép tájékon kicsit leül a befejezés meg összecsapottnak tűnik.

Nem tudom, mitől lehetett volna jobb ez a film, így azonban csak közepes. 55%


Töfik:

- A film az első megjelenés kiírásához képest 4 évet csúszott!

- A filmet egy trilógia első részének szánták.

- A film nagy részét egy valódi kórházban vették fel, Massachusetts-ben.

- Habár a fél filmet újraforgatták, állítólag, végül az eredeti vágást mutatták be. (Mondjuk, szomorú, ha ezt érezték a legjobbnak.)

 

https://wefunder.com/updates/128794-watch-the-new-mutants-2020-full-movie-hd

2020. január 30., csütörtök

A gyűlölet háza - The Hatred (2017)

A gyűlölet háza - The Hatred (2017)

Rendezte: Michael G. Kehoe

A film Mafab adatlapja: The Hatred (2017)

Fotó: imdb.com
Megtekintés: Tele a gépem számtalan szebbnél szebb gondolattal, így néha sorra kerülnek olyan filmek is, amikről azután lehetetlen filozófiai mélységű véleményt írni. Hogy mégis megpróbálom, az csupán azért lehetséges, mert így talán ha egy-öt-száz év múlva beleolvasok soraimba, felidéződik bennem a film és nem kell újra megnéznem. Legalábbis a kevésbé érdekes produkcióknál valami hasonló vezérelhet.

A „The Hatred” sem egy igazán jó horror. A panelek, amelyből egyébként olyan szépen építkezik, unásig ismertek. Ennek ellenére egy próbát megér, mert összességében elmondható róla, hogy hiányosságai ellenére – unalmas jump scare, elnagyolt karakterek, hirtelen és érdektelen lezárás – mégis szórakoztató. Nem tudnám elmondani, miért. Talán mert nem akar többnek tűnni: egyszeri szórakozás, korrekt kiállításban.

Már az első percek szimpatikusak, mert az apa szerepében látott Andrew Divoff mindig szívesen látott vendég volt számomra a vásznon. Divoff alakítja Samuelt, aki feleségével és lányával él elszigetelten Amerika egyik csücskében, a külvilágot, amennyire lehet, kizárva és gazdálkodásból fenntartva magát. A felesége, Miriam (Nina Siemaszko) még csak-csak megbékél ezzel, azonban a lánya, Alice (Darby Walker) inkább kitörne már és megismerkedne, ha nem is a világgal, de legalább a közeli várossal. Apában nem tudni, valójában miféle érzések kavarognak, ám minden erejével azon van, hogy megakadályozza lánya törekvéseit, az ilyenkor szokásos litániára hivatkozva: Csak neked akarok jót, megvédelek a világtól, stb.

Ez tudjuk, hogy hülyeség és itt sem működik, mert mire a néző először keveredik a farmra, már eléggé tele a kis hölgynek a hócipője ezzel az atyai elnyomással.

Közben apa kap egy rejtélyes csomagot és tanúi lehetünk, ahogy felbontja. Kiderül, hogy apu Hitler egyik személyes pribékje lehetett és a háború után, talán amerikai segédlettel, letelepedhetett egy félreeső helyen. Stílusa megkérdőjelezi, hogy hogyan tett szert anyura, mert nem tűnik egyértelműnek, hogy anyu Sam múltjával tisztában lenne, az viszont annál inkább, hogy Sam viselkedése melegágya a családi erőszakot bemutató filmek alap karakterének. Mondjuk a világ, ugye bonyolult, és sokszor látjuk, hogy arra érdemes emberek magányosan élnek, az ilyen seggfejek meg leszakítják a pom-pom kórus legszebb virágát. (Mondjuk itt ilyesmiről szó nincs. Pom-pomról.)
Alice végül a csűrben fakad ki uralkodó apjának, akinek ez úgy felcsűri az agyát, hogy belecsűri a lányát a benti itatóba, majd ki sem emeli onnan, amíg már késő. Konklúzió: Alice addig panaszkodott apunak az otthoni fojtogató légkörre, míg apu szó szerint megfojtotta. Itt kicsit meglepődtem, mert viszonylag ritka, hogy az általam főszereplőnek gondolt, csinos amerikai lányt már a film első negyedórájában megölik, igaz, ez a horror műfajban amúgy teljesen szokványos megoldás. Apu pedig eltünteti a nyomokat és anyura hagyja, hogy izguljon.

Fotó: youtube.com

Anyu a helyi seriff segítségét kéri, de miután a hatóság nem is képes megfelelően keresni – ne felejtsük el, 1968-ban még nem voltak olyan eszközei és hozzáállása a vidéki rendőrségnek, amivel képesek egy ilyen egyszerűnek tűnő feladattal megbirkózni – inkább beletörődik a veszteségébe és nem felejti el apu hibáztatni. Anyu pedig bár sosem bizonyosodik meg róla, hogy mi történt gyermekével, ennek ellenére amikor alkalma van, elteszi aput láb alól, majd nyakába kapja a világot és elhagyja a Samuel farmot. Itt említeném meg, hogy Nina Siemaszko így az ötven felé is rendkívül dekoratív hölgy és az ember végignézve rajta valahogy megkedveli – ha korábban nem tette volna – a töltött galamb külsőt. Remélem, olvassa ezt – hát persze – és mikor majd egyszer itt forgat nálunk, rám csörög.

Ugrunk is vagy ötven évet a történetben és ahogyan illik, néhány pom-pom lány – nem azok, de miért nem? – érkezik a házikóba hétvégére. A tulajdonos közeli rokon – talán apu és új nője, de nem sikerült kiszaszerolnom a párbeszédből – és cserébe, hogy a hétvégére a lányoknak hagyják a házat, ott hagyják a lányukat, hogy legyen kire vigyázni és ne vaduljon el nagyon a csajos buli.
Innentől az történik, ami sejthető: szellemek, látomások, rossz álmok, ijesztő zajok, rémisztő események és jump scare. Egyáltalán nem fogsz elájulni az egésztől és a számomra legjobbnak tartott csajt is (Alisha Wainwright) elsőnek nyírják ki, így kicsit duli-fuli voltam, ám mivel a vége kb. 25 perc alatt lezavaródik, nem volt időm sokat keseregni.

Fotó: filmdroid.hu

Hogy teljes legyen a kép, van az a tipikus mellékszereplő, akivel csak eggyel több a body count, a filmhez mást nem tesz hozzá. A gyilkosságokat nem mutatják, így aki vérre szomjazik, nem itt fogja megtalálni számítását. A film nem akar durva lenni, nem akar mély nyomokat hagyni. Szórakoztatni akar és azt viszont, valamiért sikerül. Ez talán a legnagyobb ereje. Nem mintha nem lenne itt is néhány megszokott ősbaromság, mint pl. első délután megtalálják a szereplők azokat a bizonyítékokat, amelyet az elmúlt ötven évben senki, vagy, hogy egyik-másik szereplő totál logikátlan dolgokat tesz, pusztán azért, hogy meghalhasson.
Viszont ebben a filmben van az egyik legjobb ijesztős jelenet is, amit már kisfilmként is mintha láttam volna. Elég az hozzá, hogy a mumus nem mindig az ágy alatt van, de nem szpojlereznék. Az a két perc szerintem emel a film színvonalán.

Akartam kicsit haragudni a filmre, mert olcsó horrornak híg a leve, azonban itt ez nem jött össze, mert sikerült egyben maradnia. Adj neki egy esélyt. De legyél azzal tisztában, hogy csak korrekt, semmi extra!

Egy nyúlfarknyi szerepre pedig sikerült egy olyan „legendát” is betolni, akit igazi horror rajongóknak egészen biztos nem kell bemutatni: Amanda Wyss, akit már Freddy is sikeresen karomizált. Wyss a mai napig aktív, de a közel száz filmjéből talán ha néhányat láttam. A „Silverado” nem miatta emlékezetes és a „To die for” pedig számomra kifejezetten felejthető alkotás, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy játszott benne. (De mondjuk legalább emlékszem... A Silverado esetében nem így van.)
A kislányt alakító legkisebb szereplő, Shae Smolik még nem tökéletes, ha mimikáról van szó, mégis egy nagyon cuki jelenség. Bár, azt is megértem, hogy a gyerekszereplőket nem kedvelő nézőknek néha kicsit sok lesz vagy épp kevés. A fiatal hölgy azonban már most közel húsz produkcióban csiszolja tehetségét és ezekből jó néhány horror, szóval lehet még sikolykirálynő mire felnő.

55%

Fotó: blu-ray.com