A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2012. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2012. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 26., csütörtök

Az öböl - The Bay (2012)

Az öböl - The Bay (2012)


Rendezte: Barry Levinson

Megtekintés: Akinek bejön a found footage stílus vagy az ál-dokumentumba oltott horror, annak ajánlatos.

Nem nagyon tudom, honnan jöhetett Levinson ingerenciája, hogy miután a mozis karrierje lecsengett, öregségére tévés munkákkal szórakozzon és megrendezzen egy áldokumentum-filmet, beoltva az épp csúcsra járatott found footage (fake-fuck) műfajjal.

Az öböl, ahogyan elvárható, szépen építkezik az irányzatra jellemző panelekből. Megismerjük a fontosabb szereplőket, videó felvételeket nézünk, rajta dátumokkal, inzertekkel, feliratok, a további információkkal, ami keveredik a helyszínen rögzített képrögzítési eszközök felvételeivel. A végeredmény egy erősen közepes horrorfilm, amely ismételten arra hivatott felhívni az átlagember – átlag-amerikai, ha hozzátesszük, hogy az eseménysor egy 2009-ben lezajlott július 4.-ei ünnepség alatt zajlott le – figyelmét, hogy nem zsákmányolhatjuk ki a természetet a végtelenségig. Itt, nem nevetni, de kezdetben a csirkék a felelősek. Illetve, a csirkeszar.

Charleston városának öblénél működik a város legnagyobb beruházása és egyben nevezetessége, a csirketelep, amelyet a polgármester üzemeltet. Elvileg megtettek mindent, hogy a vállalkozás zökkenőmentesen működjön, beleértve a vizet szűrő bonyolult rendszert is, hiszen nincs mit rajta szépíteni, de a telepen felhalmozódó ürülék mennyiséget nemes egyszerűséggel beissza az öböl vize. Viszont ugyanez a víz az, amely a víz melletti közösséget életben tartotta. Eddig.
Riportokból és random felvételekből, hangfelvételekből áll össze a kép, hogy az emlékezetes nap folyamán, amikor is lassan karantén alá került a város, olyan fertőzés került a vizbe, amely ellen felkészületlen mind a helyi kórház, mind a járványügy szakértői, akik valamiért, más filmekkel ellentétben, nem rohamozták meg azonnal a várost, amikor kiderült a felmerülő probléma.

Azért ne feledjük, hogy a nyolcvanas években, amikor a stúdiók bíztak a rendezőben és pénzekkel támogatták, akkor Levinson ha nem is feltétlenül harsány sikerekkel hálálta ezt meg – talán kivétel az „Esőember” – ám mindenképpen figyelemre méltó darabokkal szórakoztatta a közönséget. A „Jó reggelt, Vietnám!” talán Robin Williams egyik legzajosabb sikere volt. Remek politikai szatíra lett az „Amikor a farok csóválja...” című mozija is, bemutatva a politika és média közötti kapcsolatot a fonákjáról. Korábban, Spielberg hathatós felügyelete alatt az egyik kedvenc gyerekfilmemet is Levinson készítette, az „Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa” című misztikus kalandfilmet, amely a később elhíresült nyomozó egyetemista éveibe kalauzolja el a nézőt, bemutatva a későbbi híres detektívre oly jellemző személyiségjegyeket és, hogy miért lett az, aki.


Levinson talán sosem volt karizmatikus rendező, nem készített igazán korszakalkotó mozikat. Ettől függetlenül, aki valamennyire követte a munkásságát, tényleg értetlenül csóválhatja az „Öböl” megtekintése közben a fejét, hiszen ez a film eszméletlenül messze áll attól a stílustól, amelyet megszokhattunk a rendezőtől. Nem állítom, hogy a found footage hirtelen támadt népszerűségét kívánta meglovagolni. Annyira nem hálás a műfaj, sokan nem is kedvelik a szaggatott történetmesélés, a direkt képi világ miatt, meg, hogy valaki állandóan fogja a rohadt kamerát, néha erőltetett ürügyeket gyártva a felvétel rögzítésére.

Levinson igyekszik is minimálisra csökkenteni a found footage kliséiben rejlő alap hibákat, ezért a videó-kamerás felvételeket igyekszik lecsökkenteni és kiváltani inkább telepített kamerákon készült felvételekkel. A ff legnagyobb hibája, hogy a szereplők néha még akkor is ragaszkodnak, hogy az utókornak rögzítsék megpróbáltatásaikat, amikor normális esetben az ember már rég eldobta volna a kamerát és csak az életéért futna.

Ezt a vonalat Levinson és a forgatókönyvíró-társa, Michael Wallach erősen minimalizálta, bár, a végén, a családfő kényszeres rögzítési mániája itt is zavaró lesz kicsit, miközben felesége egy kisdedet egyensúlyoz mózeskosárban.
Mert ki az a barom, amikor a kedvese és gyermeke veszélyben lehet, akkor arra koncentrál, hogy holttesteket vegyen filmre, mert majd az elemzésnél jól jön annak, aki összerakná, mi is történt valójában a nap végére kihalt városban. Ilyen ember nincs. Kivétel, ha a kamera fejpánton van rögzítve és semmilyen módon nem akadályozza emberünket az egyéb tevékenységekben. Mert nem életszerű...

Kis kedvencem, Kristen Connolly is megjelenik a filmben, de sajnos itt sincs elég ideje kibontakozni, hogy megmutassa szomorú szemöldökét.
Marcelo Zarvos-nak, a filmzene készítőjének elég hálátlan feladat jutott. Műfaji sajátosság, hogy a ff filmek inkább effektben erősek, mint zenei aláfestésben. Zarvos így végül  a stáblista alatt tud kiteljesedni egy erősen közepes score-ban.


A történet nagyon lassan adagolja a válaszokat a felmerülő kérdésekre. A végén gyakorlatilag a nézőnek kell összeraknia, hogy a filmben látható mumus – azaz parazita élősködők – evolúciója hogyan is történhetett meg. Nem rágják a szánkba a magyarázatot. Valakinél hólyagos bőrt figyelhetünk meg, másnál testben mozgó lényeket. Sajnos, az átmenet megmutatásával olyannyira csínján bánnak, hogy szinte végig azt hittem, hogy egyszerre több betegség és mutáció történik párhuzamosan a városban, nem egy egységes fertőzést látok.
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy ez a fertőzés miért taglózza le pl. a helyi rendőrség egyik tagját, mert a forgatókönyv nem erőlteti ránk, hogy megmutassa a horrort. A végeredmény egy öngyilkosság és én nem tudom, hogy emberünket mi módon is fertőzték halálra, hiszen az esemény képen kívül történik...

Egy biztos: A stáblista alatt látható ünnepi videóbejátszások az emberekről, akik szórakoznak és élvezik az öböl vizét, még sosem volt ennyire nyomasztó számomra. A film nagyon el tudja venni az ember kedvét a fürdőzéstől, az biztos. Én meg egyébként sem rajongtam soha a strandolásért.
Sajnos, a kész mű nem nagyon tesz hozzá az ff filmek gyarapodó filmográfiájához. Korrekt darab, de a rendező hírnevéhez nem méltó.

70%

A film Mafab adatlapjának elérése: The Bay - Az öböl (2012)

2017. augusztus 24., csütörtök

Fekete szikla - Black Rock (2012)

Fekete szikla - Black Rock (2012)


Rendezte: Katie Aselton

A film Mafab adatlapja: Black Rock (2012)

Megtekintés: Nem sok pozitívuma van ennek a mozinak, de legalább rövid.

A témaválasztásért ugye, alapból nem jár dicséret neki, hiszen a főszereplő és rendezőnő Katie Aselton a világtól elzárt és terrorizált szereplők bosszújáról készített filmet, amelynek gyökerei nem tudom, meddig nyúlnak vissza, de hogy a hetvenes években készült egy sokat emlegetett és vitatott darab is a témából - Köpök a sírodra - címmel, akkor sejtjük már, miért nem vagyok elájulva ettől a feldolgozástól.
Mert Aselton ötletéből Marc Duplass ollózott össze egy halovány izgalmakat nyújtó röpke másfél órásra nyújtott menekülős thrillert, amelyet még horrornak nevezni is nehéz. Persze Marc, mint férj, be volt betonozva a stábba és ennél a filmnél is megmutatkozik, hogy egy házaspár közös tevékenysége nem feltétlenül - S.O.S. Love! - lesz feltétlenül egy gyümölcsöző munka alapja.

A felütést is ismerjük már máshonnan, (pl. A barlang épült hasonló alapra a karakterek múltjában) ezért mondjuk azt, hogy klisés, ahogyan egy karakter közös programot szervez barátainak, akik évek óta nem beszélnek egymással. Többnyire valamilyen homályos megcsalási, árulási ügyről lehet ilyenkor szó. Pont, mint itt.
Sarah (Kate Bosworth) megunja, hogyha szeretne egy jó kis programot összehozni, akkor azon a legjobb barátnői együtt nem hajlandóak megjelenni, mivel pár évvel korábban Lou (Lake Bell) simán összeszűrte a levet Abby (Katie Asleton) aktuális pasijával.
A sebek lassan forrnak és Sarah végül kijátssza az aduászát, mondván, rákos beteg, akinek hónapjai vannak hátra, mert félő, hogy Abby végül nemet mond az összeerőszakolt találkozóra és szigetlátogatásra. Persze, mire a dráma kellően szárba szökkenne, Sarah leleplezi magát, hogy csak fekete humort csempészett a találkozó létrehozásába, Abby valamiért végül mégis marad és Lou is, ami nagyjából annyit jelent, hogy hajlandóság a békülésre, mindkét félben van.
Már ez megfelelő alap lenne egy thrillernek a semmi közepén, három nővel, akik kiöntik a szívüket és drámáznak kicsit, azonban, mivel az ötlet is sovány, meg a forgatókönyv sem túl erős, kell némi plusz, amivel sikerülhet a további egy órát kitölteni.
Meg is jelenik hát három fiatalember, helyi redneck, akik ismerik is egyik hősnőnket és már sejthető, hogy valami rettenetes felé halad a film.
Azonban nem nulláról indul a három férfi támadó fellépése, ahogyan sok filmben eleve megszokhattuk, hanem itt katalizátort is használnak, amely valamiért sokkal fárasztóbb megoldás számomra, mintha csak három, alapjában gyökér pasas keresztezte volna a lányok útját.

Abby részegen a tábortűznél, amelyet már közösen raknak, addig kelleti magát egyiküknek, hogy hamarosan kettesben találják magukat a fák között, hevesen csókolózva. Innentől elszabadul a pokol, mert Abby karakteridegen lépésre szánja el magát: először teljesen feltüzeli Henry-t (Will Bouvier) majd az amerikai filmekben oly jellemző teljes visszavonulást választja, ami, mint tudjuk, elég nehezen feldolgozható állapot filmes dramaturgiában. Még középiskolás szüzektől csak-csak elfogadom, hogy a nyúlkálást kézfejre csapással zárják le és a csók elég nekik egy évig is, anélkül, hogy a pasikájuk megpiszkálná a csiklót, de itt felnőtt emberekről van szó, akik épp ösztöneiktől hajtva ugrottak egymásnak.
Will, ahogyan várható, nehezen tűri a felcsigázott állapotot, amíg a csiga vissza nem húzódik a házába. Abby pedig, balesetből kifolyólag megöli, mint ahogy hasonló drámai művekben már erre is találtunk példát.

- Lesz instrukció is, vagy tényleg elég ha csak futkározunk???

Normális esetben mi történik ilyenkor?
A három túlélő ajvékol kicsit, majd irány száraz-part és a helyi rendőrség, akik majd nyomozók bevonásával eldöntik Abby bűnösségét és mind az öten gyarapodtak egy igen rossz tapasztalattal a hétvégi tábortüzekkel.
Ehelyett, ha már kiderült, hogy a három barát korábban együtt katonáskodott és még a leszerelésük sem volt tökéletesen patent, a két túlélő ex-katona inkább kitalálja, hogy bosszút áll a hölgyeken, hiszen aki katonatársat öl, az ellenség.
És maradt még jó negyven perc a menekülésre, bujkálásra, öldöklésre.

Persze, a legerősebb katalizátor, Sarah rákja, mint kiderül, talmi leágazás és így nem is marad benn a végkifejletben, pedig lehetett volna rá építeni, már csak dramaturgiai szempontból is. Dusplass azonban egy butuska pasi, akinek köze nincs a női lélekhez és felmondja azt, amit ezerszer látott már, hasonló filmekben.
Azt is dadogva.

Derekben (Jay Paulson) elpattan valami és a lányok vérére szomjazik. Sajnos azonban, a fiú trió kiválasztásánál nem tudom mi dominált, hogy végül ők maradtak játékban a szerepekért, ám egyvalamiről képtelenek voltak meggyőzni; hogy ezek valaha is katonák voltak. A film egyik gyenge pontja, hogy a katonák semmilyen módon nem bizonyítják, hogy harcedzett, tökös legények, pedig korábban, a tábortűz fényénél, mintha erősen utalgattak volna rá és később is előkerül, hogy mennyi arabot kapartak el akcióik során. Erre három lány megakad a torkukon.

Elhiszem, hogy az ilyen történetek lényege, hogy végül a főszereplők, akik jelenleg a lányok voltak, végül győzedelmeskedjenek, ám úgy vélem, azt lehetett volna elegánsabban is tálalni. Talán több agyviharra lett volna szükség konyhaasztalok körül, vagy valódi tábortűz körül, ahol szépen felépítik a cselekményt, nem csak felhányják egy palatáblára.

Aselton végül szerzett magának két színésznőt, akiket belerángatott egy akció-image filmbe, a kemény amerikai nőkről és már ezért megérdemli a szimpátiát. A főszerepet azonban igazán bízhatta volna valakire, aki nála sokkal jobb színésznő és Bosworth-tal is csúnyán elbánt a történet során, amiért meg érik a nyakleves.
Ha legalább egyszer meglepett volna a film, de nem.

A The Kills betétdalai legalább tökösek és karcosak, kár, hogy a film alatt nem elég hangsúlyosak és a score-t készítő Ben Lovett-nek is van egy jó pillanata, amikor a lányok a csónakkal elindulnak a szigetre.

30%

Ha megnéznéd:
- Fekete szikla (2012) Khm, miért tennéd?

Vélemény:
- mery26: "Félúton abba hagytam a nézését,mert féltem,hogy meghalok az unalomtól.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"
- Cervantes: "Hát ez nem valami nagy horror. A film közepén majdnem kikapcsoltam, aztán volt egy kis mesztelenkedés és tovább néztem. A lényeg, hogy három csaj bohóckodik a vadonban, amikor két pali meg akarja őlni őket. A feszültség egy Barátok közt epizóddal egyenértékű, talán az utolsó öt percces jelenetben van egy kis akció, de azért nem érdemes 80 percet rászánnunk az időnkből. Nem ajánlom senkinek, horror fanoknak főleg nem.."

- Bocsi, Bell, de szerintem ez akkora bukta lesz, hogy inkább a felétől kiírattam magam. - De Kate, enélkül is csupa szar szereped van mostanában. - Mondjuk, az igaz...

2017. február 7., kedd

Fika: Remake: Apartment 1303 - Apartment 1303 (2012)

Fika: Apartment 1303 - Apartment 1303 (2012)


Rendezte: Michael Taverna

A film Mafab adatlapja: Apartment 1303 (2012)

Megtekintés: Mindenképpen! Ez olyan szar, hogy már... látnod kellett volna!

Nem véletlenül teszem egy film címe elé a "fika" jelzőt. Azok a művek szokták kiérdemelni tőlem - attól függetlenül, hogy lehet, hogy neked meg tetszenek - amelyek már első percekben olyan hülyeségeket vonultatnak fel, amelyekkel erőszakkal kirángatnak a film élvezetéből és folyamatosan a pofámba vágják: "Te marha, ez egy trash-nek is kevés, alapjaiban élvezhetetlen, filmes próbálkozás, amit valószínűleg maga a készítők sem élveztek, de mivel elkészítették, kénytelenek voltak kiküldeni a világba, hogy ne már csak ők kapjanak tőle agyfaszt!"

Ha viszont így állunk hozzá ehhez a darabhoz, akkor kifejezetten szórakoztató másfél óra elé nézünk. Azt azért érdemes tudni, hogy ez az amerikai fos egy japán horrorfilm újrája. Az eredeti alig öt évvel korábban, 2007-ben került bemutatásra és azért ennél jobb volt a visszhangja. Amerika egy időben megőrült a j-horror remake hullám áradata alatt, amit a "Kőr"-rel sikerült kiengedni a gát mögül. A gát azonban átszakadt és mostanra az összes vágott szemű kísértethistóriát igyekeznek átültetni az USA filmpiacába, aminek azért sincs értelme, mivel teljesen más a két nemzet szellemisége. A japán kultúra fontos része a halott lelkek hatása a világunkra, a szellemi lét és élők kapcsolata, míg Amerikában még a kísértettörténeteknek is van egy popcorn mellékíze.

A női főszereplő húga az összes lehetséges idegesítő filmes klisét eldurrantja, amikor beköltözik az új lakásába - ezzel őszintén meglepve édesanyját és elindítva a film cselekményét. Már nála a kulcs, ingatlanossal nincs közös témája, mikor megérkezik a házhoz. Annak ellenére, hogy valószínűleg nem először van itt, hiszen az ember nem ugrik bele egy albérletbe, anélkül, hogy látta volna, hova is költözik, már az épületbe lépés előtt látszik a fiatal lány arcán egyfajta félelem, hogy ebbe a házba kell bemennie. - Akkor minek itt vettél ki lakást???


Janet (Julianne Michelle) míg felmegy a lifttel, már levág egy komplett remegőtáncot, az apró fülkében, pedig csupán egy kislány nem köszönt neki vissza az előtérben, a liftbe lépés előtt. A folyosón a korábban látott néma lány várja, ami nem rossz húzás, ellenben az egyik legolcsóbb filmes trükkel támogatják meg a figura jelenlétét; zenei effekt, hogy felriadj, ha már a hetedik percben bóbiskolnál. Utálom az ijesztős hangot, mert a valóságban, ha nincs ott ilyen hang, akkor engem ne azzal akarjanak felébreszteni.
Azután Janet megszólítja a kiscsajt, hogy ugyan már, válaszolna egy kérdésre, (Hogyan jutottál hamarabb fel ide, mint én a lifttel?) mire az ismét egy zenei effektre Janet felé fordul és már most tele a tököd azzal, hogy vajon mennyire olcsó ötletekkel is fog a továbbiakban operálni még ez a mozi. Mellesleg Janet kifejezetten egy mutatós fiatal nő. A kislány azonban nem szeret beszélgetni - vagy még ekkor nem volt megírva a szövege - ezért némán bevonul a legközelebbi lakásba és magára bassza a bejárati ajtót. Ha én lettem volna, aki elől így elvonul a szomszéd lány, még megértem, de így, ebben a környezetben, ezzel az új lakóval szemben, kissé túltolt dramaturgiának érződik. Mondjuk, ha az életben találkozom egy hasonló mentalitású kölyökkel, biztos utána rúgok párat a bejáratba, hogy érezze a törődést.

Janet belép új otthonába és minden filmek legelfuseráltabb ön-párbeszédében, lépésenként felkonferálja az összes ostoba gondolatát. Rendesen fárasztó hallgatni, ahogyan a színésznő igyekszik a néma jelentbe életet lehelni. Sosem éreztem még ennyire tolakodó megoldásnak azt, hogy a karakter mintegy magának mondja ki hangosan a gondolatait, ezzel beavatva a nézőt, mert ezeknek a kimondott gondolatoknak igazából nincs információtartalma.
Elmegy az áram, megjelenik a házibácsi, aki nem sokat szarozik és élből felajánlja a csinos lánynak, hogy lehet természetben is fizetni, ha esetleg elmaradna egy-egy albérlet részlettel, mire Janet már remegő ajkakkal és kisírt szemmel lép vissza a konyhába, pedig másodpercekkel korábban kiabálva zavarta el a töpszli pasast. Szerinted, minek költözik el otthonról egy olyan alig felnőtt nő, aki egy estét sem bír ki az új lakásában anélkül, hogy pár diszfunkciós szomszéd és néhány áramkimaradás után azonnal szájszélremegést kap?
Ha valaki ennyire fostos, minek akar egyedül élni???
Amit utána a már varázslatosan kinyílt borosüveggel csinál, bontás és töltés címén, az tényleg horror... pedig nem vagyok egy képzett pincér.


Itt azért csak ránéztem az imdb oldalára, hiszen a tizenötödik percben vagyunk én meg már ütném a falat. Tudni kell, hogy a filmet évekkel korábban mentettem egy külső adathordózóra, amikor még nagyban érdekelt a horrorfilmek gyűjtése. (Közben elszállt egy vinyóm, nem kevés filmes ritkasággal, ezért ragaszkodásom erősen megcsappant a filmek megőrzésének irányába.) Akkor az imdb-n a film 3.0-nál állt. Ezt azért tudom, mert akkoriban minden film címe és dátuma mellé behelyeztem az átnevezésnél azt is, hogy épp mennyit adott rá az imdb közönsége/közössége, azaz mi, a nézők. Most, miután belepillantottam az adatlapba, ez a szám leesett egészen a 2.6-ig, ami sokkal inkább közelebb állhat a film valós "filmes eszmei" értékéhez. Ezen az sem tudott változtatni, hogy játszik benne Rebecca De Mornay, akit ha be kell mutatnom, szégyelld magad és Mischa Barton is, aki mostanra egy drogfelszívó fekete lyukként ténykedik a világban. (Röhejes infó, de  De Mornay jelen állás szerint közel fél tucat filmes munkával kevesebbet tud felmutatni, mint a harmad annyi idős kolléganője.)

A negyvenedik percre komolyan elég megterhelő nézni ezt a baromságot és ezen az sem változtat, hogy mielőtt Janet-et kiiktatja a forgatókönyv - egy rém bugyuta jelenetben, eszméletlenül teátrális szövegekkel megtűzdelve - még megnézhetjük, hogy a szexjelenetben mennyire természetesen, felszabadultan tudja hozni a színésznő a figurát. Eléggé horrorfilmesen sztereotip, hogy egy női karakter még egy nyikorgástól is összeszarja magát, de amikor dugni kell, akkor aztán beleadnak apait-anyait, meg "Gyalázz meg" és "Büntess ketté". Aztán, miután megvolt a gyógyszex, jön a következő jelenet és Janet ugyanúgy összerezzen, mint akibe Bambi reinkarnálódott. A rendőr barátja idejekorán megy el - nem szex közben persze - így nem lesz tanúja annak, hogy Janetet egy büdi szellem vonszolja keresztül a szobán, majd kibassza az erkélyről, talán a lány korábbi idegesítő viselkedése miatt. Az egyetlen jelenet, amiben értelme lenne a 3D-nek, hogy Janet ejtőernyő nélkül hajt végre egy bázisugrást. Mikor földet ér, a barátja, a rendőrsrác, legalább olyan érdeklődést mutat a haláleset iránt, mint szex előtt a lány zúzódásos arcával kapcsolatban tette. Ritka erős idege van.

Szívesen lejattolnék a stábbal, mert erre a valamire pénzt szerezni, úgy, hogy állítólag van 3D változat is - mondanom sem kell, hogy totál feleslegesen - és azután rászabadítani a világra, azért az nem kis bátorság.
A film második felét már nincs kedvem elemezgetni, felhánytorgatni, meghagyom neked. Én azért végig fogom nézni, mert tartozom azzal magamnak, hogy ha már eddig nem töröltem le és megnéztem a felét, akkor ...
...nem találtam rá észérvet.
A három női főszereplő közül pont azt sikerült kinyírni, akinek az alakjában volt egy kis fantázia.


Taverna borzalmasan rossz rendező. Először is nem képes vezetni a színészeit. Kifejtem: Egyik jelenetben a nővér előtt megjelenik Janet szelleme a fürdőszobában, mire Lara (Mischa Barton) lefossa a bokáját, de a következő jelentben már halál nyugodtan megy a nagyszobába, miközben hajtogatja a kezében tartott leggings-szet. Ezek után benéz a gardrób szekrénybe, ahol megpillant egy másik szellemet, ha a halott húg nem lett volna elég és ismét összeszarja magát, amire végre a rendőr srác is előkerül, hogy lenyugtassa, azzal a tipikus dumával, hogy ma még maradjanak és aludja ki magát az összezavarodott lány, de majd holnap jól elköltöznek. Közben Lara az ágyra fekszik és vonaglik, meg nyöszörög, stb. Kérdésem: Ki az a barom, aki ennyi szar után a lakásban marad egyetlen napra is? (Hozzáteszem, a forgatókönyv igyekezett kizárni a lehetőségét annak, hogy Lara simán leléphessen, mivel a rendőr srác nem egyedül él, az anyja épp távolságtartó végzést kért ellene és a pincérnői állása meg nem hoz annyit a konyhára, hogy simán letiplizzen. De nincs lehetetlen, csak tehetetlen...

A másik, amiben Taverna pocsék, az a hangulat fokozása. Ezt is kifejtem: A film utolsó harmadában Lara, miközben még a lakásban van a rendőr sráccal, aki a pongyolás húgát dédelgette - elég pongyola módon - megjegyzi, hogy ismét erősen érezni a szagot. Erre Tavern bevág egy képet egy hálóágyszerű készségben himbálódzó erősen oszlásnak indult tetemről, csak úgy random, majd visszavált a szereplőkre. Nem derül ki, hogy az a szellem most flashback e a múltra reflektálva, vagy hirtelen megjelent a lakás egy pontján, amit ők nem látnak, de azt sem tudjuk, hogy ez most egy szellem holttest vagy igazi. Egyszerűen nincs így helye a történésben, csupán kizökkenti a nézőt.
A vágás ritmustalan, a kamera beállítások sokszor nem is a megfelelő szögből mutatják a jelenetet. Erre példa a 67. percben a lakásban illegálisan megjelenő háziúr, akit sikerül szinte végig úgy mutatni, hogy színészi játéka csupán a hátából álljon.
Logikai baki pl. Hogy a háziúr seggét nem rúgatja szét Lara, azok után, hogy a törvénnyel szembemenve a férfi hívatlanul beállított az apartmanba és ott egyértelmű szexuális ajánlatot tett a lánynak a lakbér fizetésével kapcsolatban, miközben tudjuk, hogy az első hónap még bőven ki van fizetve. Lara nem hívja a nyomozót, aki a húga gyilkossági ügyében nyomoz, pedig biztos érdekes lenne, ahogy a kis, kövér háziúr elmagyarázza, miért sétálgat ki-be fürdő lányok bérleményébe. Janet ideiglenes rendőr pasiját sem avatja be annyira, hogy az befenyítse a kis gnómot.
Lara reagálása azért is érthetetlen, hiszen korábban már akkor a 911-et tárcsázta, amikor egy láthatatlan erő a falhoz csapta, majd aludt rá egyet.
Ki érti a női logikát, bár, ebből kiindulva a filmet egy nőnek kellett volna írnia.
Annak sincs követhető rendszere, hogy a szellemeket mikor jelenítik meg és mikor látják azt a szereplők is.
Egyszer pl. Lara a folyosón beszélget a szomszéd kislánnyal, amikor, teljesen hangulatmentesen, megjelenik a női szellem és lassan sétál a szobában. Nos, a vágásnak köszönhetően nem nagyon derül ki, hogy a 1303-ason belül hol és az sem, miért, hiszen amit megtudtunk a szellemekről, hogy céllal használják az erejüket és nem arra, hogy csak úgy lakásokban sétálgassanak, amikor nincs otthon senki. Mit akar ijesztgetni? A fotókat a konyhapulton? (A fotók is hol előkerülnek, hol eltűnnek.)
Az is már a paródia határát súrolja, amikor a rendőr, Mark (Corey Sevier) a heverőn alszik, hogy őrizze Lara álmát és vagy ötször riad fel, mert elvileg hangokat lehet hallani, de egyszer sem kel ki az ágyból a pasi, csak igazít egyet a párnán és durmol tovább, míg végül a szellem lány, egy szintén buta vágássor után egészen a heverőig sétál, majd a férfit kezdi nézni, amit aztán ütemtelen vágás után céltalanul befejeznek.
Ilyen kevés érzékkel rendelkező kész terméket már rég láttam. Megvoltak a hozzávalók, csak a recept híján eklektikus lett az elkészítés.
Pl. a háziúr utolsó WTF megjelenése. Ő miért? Ki volt? Hogy került bele?

20%





2016. szeptember 16., péntek

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)


Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Jack Reacher (2012)

Megtekintés: Cruise jobb filmjei közül való, habár elsőre nem tetszett.

Lee Child regényeinek száma lassan eléri a két tucatot, ennek ellenére filmes berkekben gyakorlatilag ismeretlen és idén (2016) a második mozifilm fog megjelenni tőle, melynek Jack Reacher, egy igen öntörvényű ex katona és katonai nyomozó kalandjait meséli el. Egyik könyvéhez nekem is volt szerencsém, de a történet, érdekessége és csavarossága ellenére nem hiszem, hogy filmben is elkészül, mert ahhoz "kevés" volt, hogy Tom Cruise izgalmassá tegye. A címére sem emlékszem, ami nekem kellemetlen. Ellenben a 2012-ben moziba került első Reacher mozi elég izgalmas volt ahhoz, hogy két órára a székbe szögezzen és második megtekintésre még meg is kedveljem.

Mindenesetre Jack Reacher is belépett a J betűs akcióhősök táborába, James Bond, John Wick, és társaik után. Egyetlen apróság, hogy míg Reacher a könyv szerint egy kb. egy-kilencven magas és száz kilós drabális pasas, addig Tom Cruise talán ha száznegyven centi magas és minden, csak nem drabális. Habár, ha kellő méretű ellenfeleket pakolnak be mellé a filmbe, akkor egészen hihető kis közelharcokat vívhat a nézők kegyeiért. Ettől függetlenül Cruise látott fantáziát Child könyveiben és produceri minőségben is belenyúlt a filmkészítésbe és annyira megkedvelte a rendező McQuarrie-t, hogy mindjárt két Mission: Impossible film rendezését is rábízta, amiből jelenleg egy készült el.

Egy férfi, egykori katona a jelek szerint elborult aggyal leshelyről végez öt találomra kiválasztott emberrel. Hagy maga után annyi bizonyítékot, hogy hamar elfoghassák. Mielőtt azonban a vizsgálati fogságban úgy megverik rabtársai, hogy ideiglenes kómába esik, megadja Reacher (Tom Cruise) nevét, akivel van némi közös múltja és esetleg a nyomozás lefolytatását is befolyásolhatja ez a tény.
Reacher megérkezik a helyszínre, de se együttműködni nem akar a hatósággal, sem tisztán nem látja, hogy mi a szerepe az ügyben, miután találkozik a feltételezett tettes védőügyvédjével, Helen Rodinnal (Rosamund Pike), aki történetesen az államügyész lánya és szakmai okokból apja, Rodin (Richard Jenkins) riválisa.
Miközben az ügyészség igyekszik a halálsorra küldeni a gyilkost, Helen és Jack több fronton nyomoznak a háttérben meghúzódó lehetséges kiváltó okok után, amelyek lassan egymásba érnek és egy sötét összeesküvést feltételeznek, amely bárkit elsöpör, aki az útjába áll.


A film egyik fele egy csavaros krimi, míg a másik egy viszonylag izgalmas akciófilm, néha már-már abszurdba hajló történésekkel. (A kihalt házban való baseball bunyót elsőre nem is értettem.) Reacher szintén rendelkezik olyan képességekkel, amit korábban megszoktunk Bondtól, Bauertől, stb. Jó a beszélőkéje és ha végkép elfogynak az érvek, akkor rövid úton a tettek mezejére lép. Kicsit ő is sérthetetlennek tűnik a fene nagy magabiztosságával és a végső leszámolásban kapott segítsége is meseszerű számomra, így éreztem némi negatívumot a forgatókönyvben, igaz, ezek ellenére szórakoztató volt a komplex mű és a lezárás profánsága is tetszett. Ettől függetlenül az első Reacher film tényleg olyan, mintha megágyazna egy sorozatnak és örülök, hogy a napokban bemutatják a folytatást, amelynek jelenleg már elérhető a trailere is és hasonló izgalmakat ígér, mint ez az első rész.

A színészek jól hozzák a szerepeket, de vannak benne eleve lelőtt csavarok, amelyekkel lehetett volna kicsit húzni a néző idegeit - mintha lusta lett volna a forgatókönyvíró, hogy bonyolítsa a történést - és néhány fordulat erősen kiszámítható. Az olyan jelenetekkel meg nehéz mit kezdeni, mint amikor Reacher rossz helyzetből, beugorva egy hosszú csövű fegyverrel kilövi az ellent az ügyvédnő mögül, miközben az egyszerre két pisztolyt is a markában tart és egyik szereplőt sincs ideje lelőni. Még jó, hogy elvileg a karaktert rendesen kiképezték fegyverhasználatra a kérdéses, feszült helyzetben meg simán hagyja magát lepuffantani. Ezt pl. elegánsabban oldottam volna meg.


Az ilyen apróságok miatt nálam csak 65% a film, amit az erőteljes flashback használat jó alkalmazása felhúz egészen 70%-ra.
Az tetszett, hogy a kult-rendező Werner Herzog-ot megnyerték egy fontos szerepre és talán itt láttam először filmben Jai Courtney-t, aki jól hozza a figurát, ugyanakkor eléggé unszimpatikus... megint.

Töfi:
- Az összes autós kaszkadőr munkát Cruise maga végezte el.
- Nem Cruise volt az első jelölt a főszerepre: Jamie Foxx, Hugh Jackman, Brad Pitt és többen is visszadobták.
- Rosamund Pike - akit amúgy nagyon nem kedvelek - éppen terhes volt a forgatás alatt a fiával, Soloval.
- Az író, Lee Child alakítja azt a rendőrt, aki visszaadja a börtönben Cruise személyes holmiját.

70%

Ha megtekintenéd: J A C K  R E A C H E R

Ha szeretnéd meghallgatni a film zenéjét: J A C K  R E A C H E R  S C O R E (Joe Kraemer)

Örülök, hogy ha néha még látom jó filmben Robert Duvall-t, de a szerepe finoman szólva is amolyan in medias res.

2016. augusztus 19., péntek

Csalétek - Bait (2012)

Csalétek - Bait (2012)


Rendezte: Kimble Rendall

A film Mafab adatlapja: Bait (2012)

Megtekintés: A Sharknado és társainál leheletnyivel jobban összefércelt cápás horror, igaz, komolyabban is veszi magát, ami kicsit ront az összképen.

Első nézésre olyan érzésem volt, hogy a film rendezője, Kimble Rendall jól ismeri többek között a közelmúltban elhunyt rendező, David R. Ellis munkásságát. Hasonlóan felépített történet, fiatal és jóképű szereplők, legalább egy ismert név, kiszámítható és pörgős cselekmény és akció közben némi gore is jut két vágás közé. A Bait kissé hasonlít a "Kígyók a fedélzeten-re - Snakes On A Plane (2006)" - amennyiben itt is van akció, feszültség, húzónévnek a Kés alatt sorozat sztárja, Julian McMahon, bűnöző karakter, béna mellékszereplők, katasztrófa jelenet, vegyítve véres balesetekkel (Egyikben egy férfi nyakába fúródik pezsgős üveg, másikban elszabaduló hajócsavar találja telibe egy hölgy arcát.) Végül csapdahelyzet, módszeresen elhalálozó karakterek, necces végső megoldás és végül felszabadulás.
Persze nem Ellis érdeme a történet felépítése, hiszen a legtöbb katasztrófafilmre jellemző lépésekből tevődik össze mind az ő legjobbjai - Végső állomás 2., Kígyók a fedélzeten - mind pedig Rendall mozija. Ellis-t csupán azért mertem kiemelni, mivel rá hatványozottan volt igaz, hogy jól játszik a klisékkel és akciójeleneteit - a kaszkadőrös múltjára való tekintettel - tökéletesen felépítette és remekül tudta összevágni, színesíteni sok apró részlettel, ami már nem annyira jellemző hasonló filmeknél.

Feltételezem, hogy vízen lebegő szörfdeszkát
nem képes egy cápa orra így eltörni,
anélkül, hogy a rajta ülő ember meg ne szakadjon szét.
A Csalétek tökéletesen klisés felépítésű forgatókönyvre épül, kiszámítható, ennek ellenére, mivel rendesen pörög és több szálon is, nem lesz unalmas és szórakoztató esti filmélmény. A cápa elkészítése itt sem a legerősebb. Hiába sírt Spielberg annak idején, mikor készítette a Cápát, mivel élőben nem láttam még a fenevadat, engem az ő verziója győzött meg eddig leginkább. Itt legalább olyan bénán néznek ki a dögök - elnézést kedves cápavédők - mint a sokkal korábbi és legalább ennyire szórakoztató "Háborgó mélységben - Deep Blue Sea (1999)".

Ráadásul a deszkaroppantó karambol után
Rory még bőven eszméleténél van a vízben.

Adott két vízi-mentő srác, akik között nem csak a baráti kapcsolat erős, hanem hamarosan a rokoni is, amennyiben annak vesszük, hogy Josh (Xavier Samuel) el fogja venni Rory (Richard Brancatisano) húgát, Tinát (Sharni Vinson). Mivel kell a drámai feszkó, Rory karaktere hamarosan elhalálozik - A Cliffhangerben pl. az egyik hegyi-mentő barátnője zuhan le a másik hegyi-mentő kezei közül a mélybe, hogy végig legyen feszkó a két karakter között - ezért Tina, hogy felejtsen, letiplizik Josh életéből egy időre. Persze, pont, amikor visszatér és elvileg még be is pasizott, akkor kezdődik a katasztrófa helyzet, amelyben a korábbi drámájukat végül vagy meg tudják oldani és feldolgozni, vagy nem. Bármilyen fura, az alaptörténetekben általában a karakterek megtudják...

Rajtuk kívül még egy maroknyi szereplő kerül szorult helyzetbe - ismét mintha egy kicsit túl sokan haltak volna meg a balesetben, akárcsak pl. a Daylight (1996) című Stallone filmben, ahol meglepően sok autót emészt fel a vegyi robbanás az alagútban, ennek ellenére alig tucatnyi szereplő marad életben, akiket majd ki kell menteni - és kerül csapdába egy nem túl nagy áruházban, amelyet hamarosan svédasztalnak fog használni egy emberevő cápa. Vagy több, mert a parkolóházba is jut belőlük. A szereplők nagyjából igyekeznek összefogni a veszély ellen, de nem könnyű, mert vannak érdekellentétek és sérültek is, így előkerülnek a szokásos karakterek közötti balhézások és korábbi, akár a filmen kívüli félelmek és sérelmek. McMahon habár sokat nem tud ehhez hozzátenni, azért kibillenti a mozit a totál Zs kategóriából, igaz, árnyalatnyival. Vinson helyes pofi, de annyira egyszálbélű, hogy végig védve van a filmben, hiszen a cápának sem kell. Viszont fürdőruhában meg lehet gusztálni és amilyen törékeny, olyannyira energikus. Őt mondjuk azóta kedvelem, mióta főszerepet nyomott egy Home Invasion moziban, a "Te következel - You're Next (2011) címűben, amelyről már korábban írtam. Az mondjuk egy sokkal erősebb mozi.


A helyszín eléggé díszletszagú. A vágás is hagy kívánni valókat maga után és egyik-másik CGI - a hullámok elnyelik a partot és az embereket az utcán - effekt simán Asylum videó színvonal. A zene kellemes, a szereplők nagyja közepes vagy idegesítő. Izgalom azért a zárt helyszín ellenére is jutott a filmbe és a logikátlanságok még épp elfogadhatóak. Azért, ennyi producerrel, akik a film elkészítésén fáradoztak azért lehetett volna sokkal erősebb munka.
Egynek, besörözve, jó!
Erős közepes. Mélyebb elemzést nem igényel.

55%

Ha megnéznéd: C S A L É T E K

vagy: B A I T

Töfi:
- Mivel a film külföldön sikeresnek volt mondható - egyedül Kínában sikeresen összekeresett 20 milliót!!! - meglebegtették, hogy készül folytatás!
- Hogy mennyire bonyolult egy filmet összedobni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kiskutyát, a pomeránit három különböző kutyus "alakította".
- Bakik: Az autók nem vízállóak, ezért ha víz alá kerülnek, fokozatosan megtelnek vízzel és közben az orruk lefelé bukik. A szökőár után látható rengeteg hulladék, amely a közértben lebeg a vizen. Ezek nagy része flakonokból áll, amely azt feltételezi, hogy üresek lehetnek, hiszen amelyik műanyag flakon tartalmaz folyadékot, az azonnal elsüllyed a vízben. :)


2015. szeptember 24., csütörtök

Zombibi - Zombibi (2012)

Zombibi - Zombibi (2012)


Rendezte: Martijn Smits, Erwin van den Eshof

A film Mafab adatlapja: Zombibi (2012)

Annak ellenére, hogy a dögös nő a poszteren előkelő helyet foglal el
- és nyilván így próbálják behúzni a férfi nézőket -
valójában csupán fontos mellékszereplő.
Megtekintés: A végére lendületet veszít és logikailag is van benne kivetni való, azért, ha kedveled a zombie-s mókákat, egyszer erre is szánj időt.

Zombie-s komédiákat készíteni elég nehéz vállalás, mivel a műfajkeveredés nyögve nyelősre sikerülhet. A célközönség is sokkal szűkebb, mintha külön foglalkoznánk vele. Van aki a horrort kedveli, más a komédiát. Sokan pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, ha e kettő téma egymásba fonódik. Néha maguk a készítők sem. Nehéz megtalálni azt az egészséges határvonalat, amely nem mérgezi meg a koncepciót. Lavírozni a két oldal között problémás és szükséges. Ha egy horror komolytalan, az legalább annyira nem működik, mintha egy vígjátékban indokolatlanul sok a vér. Ha viszont igyekszünk a filmet belőni a kettő közé, akkor kaphatunk olyan hibrideket, amellyel el lehet ütni az időt.
A poénok nagyját jó szokás szerint, ellövi a trailer.

A film amennyire tudom, holland, mégis két mig... bevándorló a főszereplője. Meg még néhány karakter. Ez kicsit visszatetsző lehet egy Európai mozinál és nekem sem volt könnyű ráhangolódni arra a keverék nyelvre, amit a hőseink használtak. A végére azonban megenyhültem irányukba és nem igyekeztem angol nyelvtudásommal megfejteni, amit hallok.

Aziz (Vahya Gaier, ne tévesszen meg, hogy elsőre olyan, mint egy szír menekült, mert Gaier holland színész, igaz, egzotikus fajta) testvérének izgágasága miatt hamar kirúgás alatt találja magát a felhőkarcolóban ügyködő irodából, miközben csinos kolléganőjével már szinte sikerült összehoznia egy randevút. Persze, hogy tele a töke. Tesó szerint szó szerint is. Megy is az ilyenkor szokásos vér szerinti vérszívás, minek folyománya, hogy két fekete bőrű és hozzájuk hasonlóan dilis duóval kerülnek éjszakára a böribe. A kezdeti un-szimpátiát hamar felváltja az egymásra utaltság, mivel míg ők édes alvás helyett egész éjjel szókaratéztak egymás idegein, addig az irodaházat centerbe-verte egy égből pottyant toi-toi, amelyből zöld szar evakuálta magát a városkára, a város kárára. Mire felkel a nap, egy egészen Resident Evil szerű városfejlesztés közepében találják a fiúk magukat, ahol szinte mindenki halott, de legalábbis össze van kenve zöld és vörös trutyival. Az egyetlen rendőri erő, aki a cellán kívül még szolgálatba van helyezve, az az őket is rendre utasító Kim járőr (Gig Ravelli), aki szőke, dögös és láthatóan az a sorsa, hogy a főszereplő összejöjjön vele. Végigverekszik magukat a walking dead-ek között, mert Aziz, mielőtt beleszeretne a rendőrnőbe, még lovagiassági okokból igyekszik az első randis barátnőjét kimenteni az ex-munkahelyről. Nagy mázli, hogy egy elszólás miatt kiderül, mekkora ribanc is a nőcske, így jöhet a happy finish, amely tartogat - kissé erőltetett - meglepit.

Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy a "Ponyvaregényt" megidéző autós fejlövést elszenvedő srác cameója, valami holland hírességhez köthető. Talán DJ? (Megtehetném, hogy utána nézek, de nagyobb lesz az örömöm, ha te írod meg nekem, ki a fiú a hátsó ülésen!)

A film nem sok újat tud felmutatni és valahol a "Haláli hullák hajnala - Shaun of the Dead (2004)" és az összes többi városban játszódó zombie film közé akarták belőni. A humora végtelenül egyszerű, szimpla. Inkább verbális, mint intellektuális. A legtöbb vicc a burleszkfilmek világából jött át, vagy gyermekien egyszerű, profán. A fényképezés jó. A gore viszont sokszor túl gagyi és CGI, ami nem tesz jót, ha közelikről van szó, aprítás közben. Azt sem ártott volna kitalálni a film közben, hogy mennyire sebezhetőek a zombiek, mert van, amikor szarrá lövik őket és mennek, kelnek, máskor meg egy pisztollyal rendet vágnak közöttük. A film vége vagy nagyon trehányan összecsapott munka, vagy kivágtak valamit, mert egy korábban percek alatt megtett út most olyan hosszúra sikeredett, hogy besötétedett, mire másodszor is megtették. Értsd: Kimenekülnek, autóba pattannak, vezetnek egy kicsit, de mire a gyűjtőponthoz érnek, már masszív éjszaka van. Elő szokott fordulni ilyesmi filmekben - hogy hirtelen lesz nappalból éjszaka és fordítva - de ennyire gyorsan még talán sosem láttam ilyesmit összevágni. Ebből is látszik, hogy a film egyik komoly negatívuma, hogy nincs koherens vágás. Az egész mozit végigkíséri ez a zaklatott történetmesélési mód, beleértve aár egy akciójelenetet is.

Kiemelek egyet, mire gondolok:
21:50 Hőseink verekszenek az utcán, beszaladnak egy épület mögé, ahol már felhúzott kapu alatt másznak befelé, nyomukban pár zombie, de ők 22:07-re biztonságban vannak az épületben. A zaklatott vágás pedig az, aminek felhasználásával gyakorlatilag érthetetlenre lett montázsolva ez a rövid menekülési jelenet. Ha látni fogod, megérted, mire gondolok.

A rossz, burleszkes humort pedig kimeríti pl. amikor Jeffrey (Sergio Hasselbaink) hosszú jeleneteken keresztül vonszol lépcsőházban fölfelé egy gyakorlatilag hasznavehetetlen kézi gépágyút, hogy végül, menekülés közben érzékeny búcsút kelljen tőle vennie... Komolytalan, de nem vicces.

A film azonban legalább próbálkozik. Viszont nem jobb, mint pl. az egy évvel korábban készült spanyol "Juan, a zombivadász - Juan de los Muertos (2011)", mert abban érezhetően több volt a poén, igyekeztek felturbózni. Ehhez képest a Zombibi kissé trehány vállalás, mintha igyekeztek volna gyorsan moziba küldeni. A sete-sutaság és logikátlanságok erre engednek következtetni.
Semmi kiemelkedő, leszámítva a szöszit.

50%

Ha szeretnéd a Zombibi-t megtekinteni, kérlek látogass el egyik kedvenc oldalamra, ahol sok más hasonló témájú filmet találhatsz még: Bibi, neked megvan a Zombibi!

Akinek kevés a zúzás a The Walking Dead-ben, annak biztosan tetszeni fog ez az ütős jelenet, amikor nagy erejű fegyver aprítja a tömeget.

2015. szeptember 16., szerda

Néptelen történet - After (2012)

Néptelen történet - After (2012)


Rendezte: Ryan Smith

A film Mafab adatlapja: After (2012)

Megtekintés: Mindenképpen! Néha csak úgy jönnek ezek a filmek és letaglóznak.

Ez egy misztikus, romantikus dráma a megbocsátásról, lelkiismeretről és a sorsszerűségről. Semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Két ember a buszon, beszélgetnek, majd lesz valami. Ami azonban a következő másfél órában történt az egy kellemes mesefilm volt, felnőtteknek. Szeretem az ilyesmit, mert ha egy film be tud szippantani, akkor valamit jól csináltak. Az After pedig megragadta  a kezemet és végigvezetett magában.

Ana (Karolina Wydra) naplóját írja egy buszon, miközben hazafelé, Pearl-be tart egy magányos utazásról, amikor Freddy (Steven Strait) mellécsapódik társaságnak. A fiú kissé tolakodó személyiség és Ana már-már sikeresen lerázná, amikor váratlan baleset éri őket a buszon.
A lány másnap otthon ébred és azt hiszi, csupán egy rossz álmot látott. A napi rutinnak megfelelően elindul a városka kórházába dolgozni, ahol végül megdöbbenve veszi tudomásul, hogy rajta kívül, úgy tűnik nincs teremtett lélek a városban. Végül, egy napi depresszióba süllyedés után azért kizökkenti egy rockzene hangos kakofóniája a tespedésből. Utána jár a zaj forrásának és kiderül, vele együtt valahogy Freddy is hátramaradt a városban, hogy azután már közösen ötleteljenek rajta, hogyan lehet kikerülni a csávából.

Jason Parish és a rendező saját ötletéből készült a forgatókönyv, amely számomra végig fenn tudta tartani az izgalmat és minden egyes újabb rejtélyes szállal csak kíváncsibbá tett. A film végül nem hagyja kétségek között a nézőit és tisztességes lezárást is kapunk, ami külön élvezetessé teszi a művet a sok hasonszőrű témát feszegető mozi között. A legtöbb túl nagy hangsúlyt fektet a misztikumra, nagyon igyekszik a nézőt elkápráztatni. Az Afterben is vannak persze olyan részek, amelyek növelik a fantasy érzést - áthatolhatatlan fekete felleg, jelképes átjáró máshová, kulcs őrzője, stb. - mégis, nagyon egyben van a film és igyekszik némi realitást csempészni a felfoghatatlan mellé. Pl. Freddy amikor kiszámítja a fekete felleg gyorsaságát és hatósugarát.

A Lost sorozatban is feltűnt köd ismét dolgozik. Vagy miben láttunk még ilyet? Az ötlet lehet, hogy elcsépelt, hogy az izolált helyszínt egy sötét, fortyogó felhőszerű massza veszi körül, de ennyire látványosat és ügyeset még nem nagyon láttam.

Az egész film egyfajta rémálom képletet követ és a purgatórium végigjárását. Erre pedig még ateistaként is lehet az ember fogékony.
Ezek mellett a zene eléggé elsikkad, viszont a fényképezés, annak ellenére is, hogy végig statikus a kamera látószöge, nagyon szép a felvétel, kifejezetten jól kufárkodnak a széles vászonnal és az effektek is teljesen rendben vannak.
Külön plusz pont, hogy a filmbeli szörnyet csak annyira mutatják, amennyire muszáj, így nem tűnik gagyinak, hanem tényleg fenyegető. A végén a CGI is korrekt, nem bántó, nem tűnik olcsó tévéfilmes munkának.

Ha van másfél órád és a film a gép mellett hever, megéri a ráfordított időt. A kétszereplős kamaradarab egyáltalán válik unalmassá. Amikor jönne egy üresjárat, kapunk egy flashback-et vagy egy új puzzle darabot a megoldáshoz.

75%

A magyar címválasztás növeli a mesei hatást és kivételesen a szójáték ellenére nem teljesen értékelhetetlen.
Mostanában mintha egyre több hasonló témájú filmbe botlanék. Ez azok közül a jobbak közé tartozik.

Ha esetleg megnéznéd a filmet, itt van rá mód, hogy letöltsd! After (2012)

Szerintem ennél a jelenetnél másnak is a Gyűrűk ura varázskapuja fog eszébe jutni, épp csak a tünde vagy milyen írás hiányzik körüle. 

2015. május 9., szombat

Upside Down - Upside Down (2012)

Upside Down - Upside Down (2012)


Rendezte: Juan Solanas

"Adam be szeretne jutni az "Édenbe"!

A film Mafab adatlapja: Upside Down (2012)

Megtekintés: Csak a látványvilág miatt. Minden másra ott a...


Solanas filmje, amely létrejöttét egy álomnak köszönheti, amelyből az író-rendező duzzasztott nagyjátékfilmet, valójában egy léggömb, amely percek alatt kipukkad a logikátlanságoknak köszönhetően. Egy jól működő sci-fi akkor lesz befogadható, ha elrugaszkodik ugyan a valóságtól, ugyanakkor, az egyszeri néző talál rajta fogást és a film is talál fogást a nézőn. Ha megragadják egymást, akkor egy hihetetlen történet is lehet szórakoztató, kötelező darab.


Solanas filmje annyira elrugaszkodik az általam ismert logikától, fizikától és egyéb, iskolában bemagolt tudáscsomagoktól, hogy egyáltalán nem talált utat hozzám, pedig, ígéretesen indul, csak út közben egyszerűen elárulja magáról, hogy a gyémánt csillogású drágakövek valójában csak olcsó üveggyöngy.


Az Upside Down világa egy ikerbolygó, amelyik egymás inverzeként létezik. Ez nagyon sok lehetőséget nyújt a látványvilággal való játszadozáshoz. Az első képek épp ezért szépek és grandiózusak. Létezik tehát két világ, amelyek egymással fejjel lefelé rekedtek meg valamilyen időtlen mozdulatlanságban. Ez létrehozott egy olyan hierarchiát, amelyben a gazdagok vannak fent, a szegények lent. Adam (Jim Sturgess - közepesen szerethető) az alsó világban él és néhanapján felmegy a családi farmhoz legközelebb elhelyezkedő hegyoromhoz, ahol összebarátkozik és beleszeret Eden-be (Kirsten Dunst), aki viszont a gazdag világ gyermeke. Rómeó és Júlia történet a végletesen kihegyezett fajtából.
Ráadásul, hogy ne legyen olyan egyszerű, ha valamit átviszel az inverz világból a másikba, az ott rövid idő múlva egyszerűen elég, ami olyan energiát szabadít fel, amelyből a fentiek profitáltak.

Ha olyan nagyon tilos a két világ lakosságának a kommunikáció, akkor minek dolgoztatják őket egy helyen? Mi szükség rá?

Vegyünk is górcső alá néhány apró figyelmetlenséget és kidolgozatlannak tűnő részletet:
a.) A film elején egy grafikán láthatjuk, milyen is a két bolygó, amelyek egymással, együtt keringenek egy idegen naprendszerben. Ez szép, ám elképzelhetetlen számomra, hogy a két bolygó, gyakorlatilag egymáshoz "ragaszkodva" keringjen más égitestek között, létrehozva ezt az univerzumot...
b.)... amely univerzum, így nem lehet, hogy nagyobb legyen, mint ahol a két bolygó majdnem találkozik. Igen ám, de mi van a bolygók többi részével? A film egyetlen pillanatra sem hozza szóba, hogy ha kisétálunk a központi pontoktól, akkor egyszer csak a két világ távolodik egymástól és egy másfajta élet alakul ki a golyóbisok egyéb pontjain.
c.) Mivel a két bolygó gyakorlatilag egymás seggében van, hogyan van akkor az a nappal és éjszaka kérdése? Hogyan lehetséges az eső, mint természeti jelenség, olyan helyeken, ahol szinte egymásba ér a táj, tehát a légköri jelenségnek nincs lehetősége létrejönni?
d.) A másik pedig, azért, mert az egyikre kikiáltjuk, hogy lent, a másikra meg fent, attól még mindkettőt a másikhoz viszonyítjuk, így elképzelhetetlen számomra, hogy az alsó legyen a szegények földje, holott tőlük vonják ki az olajat, míg a felső pedig a gazdagoké, akik legalább annyian vannak, mint a szegények, holott, bármit is tanultunk szociológiából, egy biztos, szegényből mindig több van, mint gazdagból, ennek ellenére, itt a fent-világ egészen jól ellavíroz a kivont gazdagságból.
e.) Ugyanakkor a kapcsolat a két világ tagjai között elvileg tilos, mégis építenek összeérő házakat, ahol nagyjából együtt dolgoznak. Igaz, ilyen épület nem sok van és itt is figyelnek arra, hogy minimalizálják a kapcsolatot a két "társadalmi réteg" között, de annyira nem, hogy Adam összebarátkozhasson a különc feltaláló Bob-bal (Timothy Spall).
f.) És, bár a film elején egy nagy Transworld nevű épület köti össze a két világot, azért ezen kívül is vannak szórakozóhelyek, éttermek, ahol lent is lehet táncolgatni, meg fent is. Erre viszont nem értem, hogy van mód, ha a lentiek a csórók, a fentiek a gazdagok és a hely nem a Transworld épülete. Adam az egyik jelenetben távozik is egy ilyen épületből és nem sok utalás van rá, hogy az épület hatalmas lenne.
g.) Kik azok a rendfenntartók, aki az erdőben állandóan megjelennek és gyakorlatilag Adam-re és Eden-re vadásznak? Ezek honnan szerzik az információt, hogy ki kell szaladniuk az erdőbe, kutyákkal, fegyverekkel, mert a két fiatal kint van és randizik? Először, mintha lentről jönnének, később, meg mintha fentről, ami fura, hiszen a lentiek csórók és sok érdekük nincs, hogy zaklassák Adam-et. Ennek ellenére első csatangolásuknál, mikor megjelennek, simán elrabolják nagynénjét, vagy kit, hogy a srác teljesen egyedül cseperedjen fel. Ebben sincs semmi logika, hiszen Adam randizott a lánnyal, nem a női rokon. Hova vitték? Miért? Adam miért lesz később szabad? A két vadász csoportot ugyanaz a rendvédelmi cég fizeti?

És így tovább...

Ennél a csókjelenetnél már csak Peter Parker-t hiányoltam. Kirsten Dunst kiérdemelte tőlem a leglehetetlenebb pozíciókban csókolózó színésznője címét! :)

Bármilyen ígéretes a film alapkoncepciója, a kidolgozásra az a kb. 50 millió nem volt elég, amit beleöltek. Pont a tudományos anakronizmusok miatt nem is igazán lehet sci-fiként aposztrofálni, inkább egy szerelmes-fantasy.

Kirsten Dunst pedig még sosem volt ilyen szép és ennyire pocsék...

50%

Amúgy a film bővelkedik gyönyörű nagy totálokban csak kevés ez a boldogsághoz.

Sajnáltam, hogy nem talált utat hozzám a film, mert kedvelem az utópiákat, fantázia világokat, természetfeletti eseményeket. Itt is volt lehetőség, ám nem tudtak élni vele. Tényleg semmi új nincs a moziban, csak az inverz világ. A szerelmi szál elnagyolt és kiforratlan. És Eden amnéziájának sincs túl sok szerepe, annyira mellékesen "tűnik tova".

Néha ez a képi világ megidézte számomra M. C. Escher műveit. Ő az a művész, aki többek között ilyen rajzokat készített:


2015. április 14., kedd

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)


Rendezte: Jason Moore

 Megtekintés: Aranyos, ezért igen. Kell, hogy legyen rá időd, egy uncsi vasárnap.

Nem sokat tudtam erről a filmről. Valami a capellás baromság, főszerepben Anna Kendrick. Ez nem sok, ugye? Azután jött, hogy készül a második rész. Na, gondoltam, biztos egy Disney's hercegnős, énekes baromság. Animációs betétek, vásárlás a plazában, rivális testvérek, stb. Elég nagyot tévedtem.
Kendrick meg aranyos csajszi, az átlagos, nyers, görbe orrú szépségével, ám annak ellenére nem győzött meg, hogy imádtam az Egek urában. És már ott is énekelt, igaz karaoke-t. Elég szarul. Szóval, volt egy markáns véleményem erről a zenés filmről, annak ellenére, hogy kevés volt az érdemi információm. Le is írtam. Nem is tudom, miért kezdtem ma bele. Talán, hogy ne kelljen őrizgetnem többé a vinyón. Janó is tiszteletét tette és gondoltam, ha nem horrorral fogadom, hamar feladja, pedig ha valaki, őt érdekli az éneklés, beat-boxolt is egy időben, és rendszeresen beleénekel, ha elkezdek valamilyen nótát. Mert néha énekelünk is. Mostanában ritkábban.

A film elindul és a felütés sem rossz: a capella intro zene, az universal logójára. Mi ez, valami Edgar Wright mozi? Neki mániája, hogy indulásból kicsit belepiszkál a logo zenéjébe. De nem.

A "Tökéletes hang sztorijában semmi új nincs. A teljesen átlagos amerikai nyálas baromság, egyetemistákról, akiket harmincasok keltenek életre, akiknek negyvenesek a szüleik és tanáraik, akik versengenek, mert valamiben jók, akiknek van amolyan ellenségük is, egy rivális csapat személyében és akik a belső konfliktusok ellenére összecsiszolódnak és végül a mennybe mennek. Vagy elbukják a versenyt, viszont erkölcsileg lesznek hatalmasok, viszont ez a ritkább, hiszen Amerika hepiend függő és csak az egyértelmű befejezésben hisz, abban látja a pénzt. Ha pedig bejött, kell egy folytatás. Az első rész ismeretében bátran kijelentem, hogy csak a kasszáknál csilingelő pénztárgépek miatt készülhetett egy ennyire egyszerű mozinak második része. Aranyeső hulljon nékünk!

Beca (Anna Kendrick, azt hittem először, hogy a karakter neve, ha már zene, akkor rímel a nagy nevű Becca zenekiadó nevére, de ott két c-t használnak...) egyetemre megy tanulni, ahol az apja is dolgozik és miközben a tanulmányait tömködi a fejébe - ebből a filmben azt hiszem kb. egyetlen percet sem látunk - hobbi szinten számítógéppel rakosgat össze zenéket, mint amolyan kezdő DJ. Közben random bekerül egy csapat acapellás lány közé, csak mert véletlenül elénekel egy tucatslágert a zuhany alatt. A "The Bellas" formációra rájárt a rúd, hiszen tavaly a csapatkapitány a taco-t egyenesen az első három sorra pakolta ki a verseny fináléjában, gyomorgörcsök miatt. Beca tehetsége kapóra jön és mivel a csapat tagjainak nagy része a blamázs után inkább kijárta a sulit és élni kezdett, a két megmaradt csapattag, a viszonylag laza és barátságos Chloe (Brittany Snow) és az arisztokratikusabb, hidegebb és kissé féltékeny Aubrey (Anna Camp) rendez egy gyors válogatást, melynek végére, nagy szerencsével, egy tucatnyi tehetséget olvasztanak a formációjukba. Persze, van aki elsőre csak egy kifejezetten buta vígjátékban kerülne bele egy ilyen csapat tagjai közé - mivel kell némi humor is - viszont a végére, ahogy az lenni szokott, nagyjából mindenkinek előjön a burkolt tehetsége, hogy végül, egy egésszé kovácsolódva, gyakorlatilag lesöpörjenek mindenki mást.
Meg sem lepődöm az ilyesmin.
Sok film készült a témában, felsorolni sem kezdem. Hol sportolókról volt szó, máskor táncosokról, tánckarról, esetleg egy együttesről. A "Tökéletes hang" szinte semmit nem tesz hozzá ehhez a vonulathoz. Egyetlen oka, amiért sikeres lehetett, hogy 1.) Anna Kendrick elég bájos kishercegnő 2.) a többi lány is aranyos figura 3.) hogy az Internetnek köszönhetően, manapság tucatnyi hasonló, hangszer nélkül fellépő formációt láthattunk a neten és kialakult köréjük egy masszív, zene kedvelő, rajongói tábor.
Nem azért lett a film sikeres, mert a zene első osztályú, habár tényleg nem rossz. Egyszerűen a készítők jó időben tömtek be egy hiányos piaci rést, valahol az unalmas zenekari dokumentumfilmek és a karaoke-s produkciók belterjes világa között.
Elszórakoztat, de el nem fogsz ájulni tőle.

Cukiságfaktor: 10/10, egy átlagos pasi nagyjából a csapat nyolcvan százalékát azonnal berántaná az ágyba. Tehetségtől függetlenül...

Amit kihagytam volna, az a film elején megvillantott kellemetlen közjáték a hányással - miért erőltetik ezt a fajta humort a vígjátékokba, sosem fogom megérteni - és a vége felé elsütött, szintén erre építő poént. (Bár, eddig nem láttam hányásangyalt, csak hóangyalkát.) Ezek helyett inkább kreatívabb megoldást erőltettem volna a filmbe és pár ütősebb verbális vagy szóbeli poént. Talán, ha kicsit realisztikusabb a film, komolyabban tudnám venni.

Elizabeth Banks meg nem csoda, hogy ontja magából a sikeres filmeket, ha elvállal mindegyikben ilyen pár perces kalandozásokat. Jó lenne ismét főszerepben látni, valami romantikus komédiában, mert az a zsánere, amiben tetszik. Oké, örültem, hogy láthattam megint, mint műsorvezető, de ennél jóval többet tud a színésznő.
Rebel Wilson meg biztos istenáldotta komika, viszont ezt ebben a szerepében sem éreztem annyira. Nekem egyelőre ő az a duci csaj, akit beesznek az ilyen filmekbe, hogy a jogvédők ne ugorjanak neki a filmkészítőknek, amiért az átlagos nőket olyan színésznőkkel kívánják prezentálni, akik valójában az átlag-amerikai tinik nagyon kis részét teszik ki. (Értsd: dögös, vékony, gerjesztő csajszik.)

Persze jól szórakoztam és a libabőr sem hiányzott egyik-másik dal felcsendülése közben, a boldogságomhoz azonban több kell. Valahogy, az egész kicsit felszínes darab lett számomra.
Szórakoztató, de kicsit felszínes.

A szerelmi szálat meg még a forgatókönyvíró is annyira gyengének és erőltetettnek érezhette, hogy nem is nagyon bonyolította meg, csak amolyan főiskolás vizsgafilmesen, hozta belőle a kötelezőt.

65%

2015. március 6., péntek

Undorváros - Taeter City (2012)

Undorváros - Taeter City (2012)


Rendezte: Giulio De Santi

Megtekintés? - Ha szereted az ilyesmit, akkor kötelező.

Az Adam Chaplin (Ha nem láttad, pótold, vagy mégse) alkotóinak egyik agymenése. Írhatnám, hogy filmje, ha az lenne, de ez inkább hetven perc celluloid rettenet. Másrészt, ha valaki kifejezetten élvezi a minőségi Trash-t, akkor pár sörrel felfegyverkezve szórakoztató darab. Eltelt pár nap a megtekintése óta, ezért már a tartalmát is elég hiányosan tudom felidézni.

Taeter Cityben - valamikor a jövő - a nem kívánt elemek életére könnyen pontot tesznek. Egy speciális rádióhullámot sugároznak naphosszat, amely képes a gyilkosokat "kiválogatni", hiszen azokban van egy gén, amely kapcsolatba lépve a hullámmal, a gyilkos hajlamú egyedet öngyilkosságba hajszolja. (Már-már az Esemény babérjai törő alapkoncepció) Persze a találmánynak van egy ritka mellékhatása; ha véletlenül valamiért nem lesz öngyilkos a gyilkos, akkor mérhetetlen plusz düh és erőszakosság tör belőle felszínre. Hát inkább hagyták volna a fenébe az egészet.

Biztos, ami biztos, a város utcáit egy álarcos motoros banda, csapat, horda járja, akik viszont levadásszák az összes szabadon kószáló bűnöző egyedet. Tehát, ha egy gyilkos hajlamú öngyilkosságot kísérelne meg és nem elég gyors, lehet, hogy a motorosok közül levadássza valaki. Persze a motorosokra nem hat a rádióhullám, holott a legnagyobb gyilkosok ők. Egye fene.

A levadászott emberek szerves része pedig szerves részét teszi ki a táplálék-láncnak, hiszen visszapörgetnek mindenkit a Franchise-ba, ha kell vérturmixként. Ezért olyan undorító a város. Meg a sok gore miatt, melyek a kevés pénz ellenére eléggé pofásak.

Monica Muñoz Penge szerepében.
A film fő cselekményszála pedig Trevor (Giulio De Santi), aki gyilkos hajlamú és felerősödik a rádióhullámtól, meg a motoros fejvadászok, akik a nyomába erednek.

Negatívum:
- Kevés eredeti ötlet.
- Ebből kifolyólag karcsú játékidő.
- Nulla színészi játék, vagy afelé tendál. Ez leginkább a női főszereplőn látszik. Mindenki maszkot visel, de ő néha leveszi, hogy lássuk, mennyire dögös, ám mire beszélni kellene, visszakerül a fejére, így főleg az utószinkront kell hallgatnunk.
- Gyakorlatilag folyamatos mészárszék.
- Agyon szűrözés, képremegtetés, ami idegesítő.

Pozitívum:
- A kevés pénz miatt elég ötletes képi megoldások, trükkök.
- Szép gore effektek.
- Nem olyan elborult, mint az Adam Chaplin.
- Ha nem tetszik, semmilyen formában, akkor legalább vigasztal, hogy rövid.
- A motoros akcióknál érdemes odafigyelni, hogyan lehet három játék modellből viszonylag ütős motoros jelenetet összehozni. Ha jól játszol a perspektívákkal, szinte elhiszed, hogy igazi motorokat látsz a képen.
- A reklám blokkok és rajzfilmes betétek hozzá tesznek.

A testek táplálékként való visszaszármaztatása kicsit a "Zöld szója - Soylet Green (1973)" klasszikus sci-fit idézi meg.

Különvélemény:
Nem tudom, lehet e olyasmit mondani, hogy a filmnek van művészi értéke. (Trash műfajnál ez eleve nem szokott felvetődni), de itt érezni, hogy a készítők erőlködnek, hogy valami pluszt szuszakoljanak bele a mészárlások közötti átvezetésbe. Csak nem nagyon van mit.
Még ha nem is hányod el magad a sok véres jelenet miatt, akkor is felvetődik a kérdés, hogy miért készülnek ezek a darabok.
Néha olyan, mintha egy gore készítő stúdió reklámfilmjét látnánk, annyira öncélúnak tűnik a sok pusztítás.
Viszont műfajon belül egészen jól működik - réteg műfaj, mint állat.

40%
Kifinomult néző esetén nézhetetlen.

2014. augusztus 12., kedd

Nincs túlélő - No One Lives (2012)

Nincs túlélő - No One Lives (2012) - Senki sem marad életben...


Rendezte: Ryuhei Kitamura

Amikor akasztják a hóhért. Majdnem szó szerint.


Szeretem a hentelős horror filmeket és azt is, ha a hentelés mellett valami pluszt is tud adni a film. Kitamura filmje tökéletes választás egy esti sörözéshez. Van benne mészárlás, rendesen, rosszak és még rosszabb. WFF pillanatok. Mi kell még?


Tény, az első tíz perc, kicsit döcögős és logikátlannak tűnik... azután szépen lassan - vagy villámcsaps erejével - megértjük, hogy itt bizony fordult a kocka.

Egy húszas éveik végén járó párocska betér a környék egyetlen használható éttermébe. Nincs szerencséjük, mert a városka - vagy falu, vagy minek nevezhető az ötven mérföldes körzeten belül alig valamicske populációt felmutató közösség - legköcsögebb és egyben egyetlen bűnöző bandája, érkezésük után tér be sörözni a jobb napokat sem látott étterembe. A fiatal férfi (Luke Evans - nagyon jó arca van a filmes szakmához)és barátnője békésen fogyasztja vacsoráját, mikor a banda legizgágább tagja - aki gyorsabban üríti a tárat egy ártatlan családba, mint én kifújom az orrom - nem bírja ki, hogy az asztalukhoz üljön és beléjük kössön. (Ha csak amerikai filmeken szocializálódtunk, könnyen az lehet a véleményünk, hogy a kis poros amerikai isten háta mögötti városkáiban felesleges beülni bárhová is enni vagy inni valamit, mert egy percen belül belénk köthet a helyi menő csávó, azután meg menekülhetünk a sivatagos vagy sziklás picsába.)
A férfi és a nő már kezdene felpiszkálódni, amikor a társaság feje, Hoag (Lee Targesen), aki még pipa a félresiklott délelőtti meló miatt, szépen összekapja embereit és gyorsan letipliznek.
A banda legvérszomjasabb és befogadásilag leginkább próbaidősnek nevezhető tagja, Flynn (Derek Magyar - nem azt hinni, hogy eredetileg egy derék magyar...) úgy gondolja, ha már elbaszta a reggeli munkát, kompenzálja azzal, hogy az étteremben látott fiatal párocskáról lehúzza mindenét. Kezdi is azzal, hogy belekényszeríti őket egy útról leborulásba. Csatt után a párocskát elviszi az élettől és WiFi kapcsolattól elvágott, susnyásban rejtező, használaton kívüli pajtába és egy drabális állatra, Ethan-ra (George Murdoch alias Brodus Clay, aki a pankráció világából lett átemelve a filmiparba)) bízza őrzésüket, amíg a zsákmánnyal beáll Hoag kertjébe.


A kocsi átkutatása közben rábukkan egy elrejtett részre, amelyben egy igencsak felpaprikázott iskolás lány duzzog, felpeckelt szájjal és lekötött kezekkel. Flynn és társai ha nem kapcsolnának idejében, hogy beletenyereltek egy méretes szarba, segít nekik, hogy Ethan-nel megszakad a kapcsolat. Azonnal átkocsiznak a rejtett épülethez, ahol már csak a párocska női tagjának és a brigádjuk legnagyobb barmának a holttestét találják meg. A fiatal férfi, szemlátomást eltűnt. A tanácstalan rablók a holttestet magukkal viszik a ház mögötti különálló fészerbe és összeülnek egy kis kupaktanácsra: Mi a következő lépés???

Az egyébként jóképű fiatalember megelőzi őket és terrorizálni kezdi a társaságot. Ha eddig nem tudták volna, a kocsiban talált kislány, Emma (Adelaide Clemens) közli velük, hogy nem a megfelelő emberrel húztak ujjat. Ezt bizonyítandó a brigád tagjai gyorsabban kezdenek hullani, mint a hátralévő műsoridő. Én pedig élvezem a filmet.


Kitamura szép képekkel, hangulatos atmoszférával meséli el David Cohen első forgatókönyvét. (Ezidáig az egyetlen is.) Ez sokat számít egy horrorfilmnél. Ha nincs "stílusa", nehezen köti le a nézőt, nem szórakoztatja. A film, ha vannak is hibái, biztosan nem a fényképezés és a kiállítása az. Kitamura komor stílusa, amely egy korábbi filmjét, az "Éjféli etetést" legalább ennyire átitatta, jól érezhető és ebben a filmben a CGI, ha van is, nem olyan bántó, mint az említett filmben. (Pl. nincs gányul kivitelezett szemgolyó elrepülés, mint a metrós őrületben. Ami vérengzés a filmben benne van, az igényesen elkészített munka.) Kitamura már kinőtt a túlstilizált, túlfényképezett első filmjein. Itt már nincs az a kezdő filmesekre jellemző, kamera ezer féle dőlésszögben, benne az akcióban, mint a Versus című, leginkább a Hullajó erdőben játszódó változatára hajazó horrorfilmjében, amely után felfigyeltek rá Hollywoodban. Az Azumi mesterkélt wuxiája nem érhető tetten ebben az ízig-vérig, leginkább Koontz elborult hőseire emlékeztető horror-thrillerben. Szerintem Kitamura stílusa és a hollywoodi pénz jól kiegészíti egymást. Korrekt film a felső harmadból.

A vérfürdő új értelmet nyer.

Luke Evans biztos sokaknak lett ismerős az elmúlt két évben, olyan filmek miatt, mint a teljességgel komolytalan "A három testőr", az akciósorozat hatodik etapjából, a "Halálos iramban 6"-ból vagy Peter Jackson fantasy tablójából, "A hobbit" filmekből. A szerep jól áll neki. Indokait ugyan nem ismerjük meg, ezért a film halkan további epizódért suttog... A gyilkológépet jól és hihetően hozza. Talán elbírt volna a film kicsivel több gore-t, több bandatagot.

Figyeld:
- Luke Evans és a kb. 2 fejjel magasabb Ethan összecsapása.
- WTF pillanat a pajtában.
- A címmel ellentétben páran életben maradnak.(Na, majd a folytatásban...)