A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 29., szombat

Remake: Gumiláb - Footloose (1984) + Footloose (2011)

 Remake: Gumiláb - Footloose (1984) + Footloose (2011)

Footlose (1984)

Rendezte: Herbert Ross

Footloose (2011)

Rendezte:

A két film Mafab adatlapja: 

Footloose (1984)

Footloose (2011)

Megtekintés: Az eredeti Footloose-t még akkor láttam, amikor "kellett". Gyerekkoromban, amikor kifejezetten fogékony voltam az amerikai életérzésre és a zenésfilmek is tetszettek. (Mondjuk, érdekes, hogy azokat mennyire eklektikusan kedvelem.)

Az amerikai kisvárosba érkező nagyvárosi ficsur, aki fenekestül felforgatja a helyiek életét, mondanám, hogy egy izgalmas történet, de inkább az lehetett az oka, hogy megnéztem a filmet, hogy Kevin Bacon szimpatikus volt és a korszak zenei betétei - beleértve a nekem nagyon tetsző főcímet - az ízlésembe illettek. Mert a történet, bevallom, nem túl érdekes. Tehát, érkezik egy lázadó srác, Ren (Kevin Bacon) Bomont-ba, ahol a lelkész lányát szemeli ki magának. Annak a lelkésznek a lányát, aki történetesen egy korábbi tragédia miatt kvázi egy bigott közösségé formálja a városkát, hogy többé ne történhessen olyan baleset, amiben fiatalok halhatnak meg. Ez persze kivitelezhetetlen anélkül, hogy visszafejlődjünk szociálisan és a renitens, lázadó ifjúság nem is tud partner lenni ebben. Ron felkavarja az állóvizet, ami nem egy nagy feladat és mikor végül megküzd a bürokráciával és a vaskalapos felnőttekkel, már elbukná kereszteshadjáratát, de a lelkész felülvizsgálja az állaspontját és a korábban hozott és alkalmatlan rendeleteket úgy vágják ki az ablakon, mintha meg sem történtek volna. Közben pedig Ren is kicsit konszolidálódik, mert a kisvárosi életen ahogyan ő nyomot hagy, az szintin hatással van az idegenre is. Hiszen, közös a jövőjük.

Nem bonyolult történet, de ha jobban belegondolok, kevés musical vagy táncos film mondhatja el magáról, hogy egy szalvétára írt pár sornál több a szinopszisa. Kevin Bacon itt már túl volt egy horrorfilmen, amit utána közel negyven évig igyekezett elfelejteni és egy generációs mozin, az "Étkezde - Diner (1982), ami miatt kitárult előtte Hollywood (Ha a Péntek 13 - Friday 13th első része nem lett volna erre elég.) Bacon felfelé kezdett lépdelni, de a női főszereplő, az Ariel alakító Lori Singer valamikor a kilencvenes években megfeneklett, hiába játszott olyan remek mozikban, mint a Warlock (1989) vagy a Rövidre vágva - Short Cuts (1993).

Amikor meghallottam, hogy Remake készül a filmből, nem igazán tudott érdekelni. Egyrészt, mert mint írtam, a zenés filmek nem a gyengéim és nem is hittem, hogy az eredetit képes megugorni egy új feldolgozás, mert valahogy az egész alapötlet szerintem jobban működik a 80-as években, mint a 2010-esben. És igazam volt. Az új Gumiláb, ha engem kérdezel, tökéletesen felesleges és talán két dolog miatt lehet érdekes: Dennis Quaid-nek így egyel több filmje van és Miles Tellert is előrébb hozta talán a sztár ranglétrán. Igaz, Teller nem a főszerepre jelentkezik be, hanem a korábban Chris Penn által alakított, táncolásból gyengus karakterre. Tellert amúgy a Whiplash óta kedvelem, ám az a film akkor még nem készült el. Az eredeti egy hangulat. Egy korszak felett tör pálcát. A friss feldolgozás valahogy már nem olyan átütő és mintha a karakterek is picit súlytalanabbak lennének. A főszereplő, Kenny Wormald távolról sem olyan karizmatikus, mint Bacon volt és az elmúlt 12 évben kiderült, hogy talán a szakmai haladása sem lesz olyan sikeres. Arra nem emlékszem már, hogy Lori singer milyen Ariel volt, de a mostani karakter, talán, mert megöregedtem, valahogy nem lett számomra szimpatikus, ezzel a ledér hozzáállásával, azonban feltételezem, a figura ugyanezt tette 1984-ben is. Én azonban nem kedvelem az olyan női figurákat, akik járnak valakival, majd ha jön egy új arc, hirtelen félredobnak mindent, mert... Miért? Értem én, hogy kurva izgalmas egy városi fiú, meg apunak is oda kell dörgölni, hogy mi mennyire lázadunk, de ettől még nem fogom a lányt megkedvelni, sőt, amikor tánc közben, kismajomként egyik ágról (pasiról) átugrik a másik ágra (pasira) kifejezetten viszolyogtam tőle. Az, meg, hogy ezek után apu becsicskítja és hazarendeli, jól mutatja, mennyire álomvilágban él ez a csaj. Ettől függetlenül az Ariel bőrébe bújó Julianne Hough ha nem is kápráztatott el, azt mondhatom, hogy csinos, de nem ebből a filmből tudom meg, mennyire jó színésznő.

A lelkész feleségét pedig Andie MacDowell játszhatta el, és nyúlfarknyi szerepe jól mutatja, milyen mostohán tud bánni a filmes világ a korábban körülrajongott sztárokkal, annyira nem mondható, hogy ez a pici szerep méltó lenne. 

Ami még tetszett, hogy az eredeti főcímzenét nem csak átdolgozva használták fel és Teller tánctanulási montázsi is sokat merített a Chris Penn féle eredetiből.

Eredeti 70% + Remake 50%

Ja, és bármilyen hihetetlen, a történet részben megtörtént eseménykre alapozva lett megírva!

2022. április 12., kedd

Enter Nowhere - Enter Nowhere (2011)

 Enter Nowhere - Enter Nowhere (2011)


Rendezte: Jack Heller

A film Mafab adatlapja: Enter Nowhere (2011)

Megtekintés: Ez pont egy olyan film, aminél ha kicsit is belemerül az ember a tartalom felvázolásába, már azzal is lelőhet fontos részleteket, amik a film élvezetét leronthatják. Így azt megpróbálnám én is elkerülni, ezért valami mást mesélnék el inkább.

Nem véletlenül nézegetek és olvasok filmes toplistákat a neten: néha olyan mozikat is sikerül így megtekintenem, amik egyébként csont nélkül eltűnnének a radaromról. Ez főleg a B filmekre, szerzői mozikra és alacsony költségvetésű filmekre igaz, hogy a kifejezetten tévé készült filmekről ne is beszéljek. Mert bizony, el sem hinnénk, de nem csak a moziba kerülhetnek megtekintésre érdemes darabok. Jelen esetben például a retroshock oldalán nézegettem egy műfaji gyűjtést, amit inkább nem is hoznék fel, mert már azzal szűkíteném az elméd szárnyalását, ha megszereznéd ezt a darabot. Igen, szerintem elég annyit írnom, hogy a műfaja, leginkább a misztikusnak felel meg. Ha szűkítek, az erősen szpojleres lehet. Sokunknak nagyobb örömet és szórakozást nyújt egy-egy film, ha szinte semmit nem tudunk róla, mielőtt belevágnánk. Én mondjuk kevésbé vagyok finnyás, így éppen a videó miatt kezdtem megkeresni a filmet és bár találtam HD minőséget is, végül a kezembe került feliratot csak egy végtelenül lebutított youtube változathoz tudtam hozzárendelni, márpedig az angol nyelvtudásom a történet teljes megértéséhez igen csekély.

Talán annyit elmondhatok, hogy a felütés nyomokban emlékeztetett az évek alatt masszív rajongói tábort begyűjtő "Azonosság"-ra és már ezzel is eleget mondtam, habár, ez egy teljesen más történet.

Jack Heller első rendezése talán lehetett volna kicsit feszesebbre vágva, azonban szerintem egészen jól feldolgozta Shawn Christensen és Jason Dolan forgatókönyvét, ami egészen csavaros és a csavarossága az utolsó percekig kitart, ami miatt egy kifejezetten remek munkának tartom. Amúgy nem ez az egyetlen közös munkájuk. Ez azért is ügyes tőlük, mert ahhoz, hogy egy néhány szereplős kamaradarab jól működjön, tényleg kell tehetség, lásd, "Az őslakó", "Tortúra" és akár a "12 dühös embert". Ezek a filmek mind nagyon jól megfogják a néző figyelmét, pedig stílusukban teljesen eltérnek egymástól. (Bár, jobban belegondolva, "Az őslakó" és a "12 dühös ember" felépítésében van hasonlóság, ha jobban meggondolom.) De ide sorolhatom még akár az "Ördögöt". Hirtelen még több tucat ilyen szűk helyi kereten játszódó film jutott eszembe, ám nem akartam terhelni vele sem magam, sem téged, csak azokra fókuszáltam, amiket kifejezetten erős alapkoncepciójúnak érzek és amik megfogják a néző kezét és végig kísérik a játékidőn. Ha neked is van ilyen kedvenced, márpedig biztos van, írd meg kommentben, hátha adsz ötletet hozzá, mit nézzek meg legközelebb.

A helyszín egy romos kuckó az erdő közepén. Láttunk már ilyet. A legtöbbször horror és sci-fi filmek környezete, máskor valamilyen drámáé, társadalmi problémákat boncolgató, nyomasztó atmoszférájú darabé. A kuckó körül meg egy ritkás erdő, néhány tereptárgy. Nyilván így a látvány nem nagyon lehet feldicsérni, azonban van hangulata a képeknek, még az esetleges, általam apró hibának ítélt forgatókönyvi megoldás mellett is. Igen, egy valami zavart kicsit csak: a szereplők viszonylag lassan fejtenek meg egy fontos tényt, ami szerintem, három ember esetén, percek alatt ki kellene, hogy derüljön. Majd kiderül, egyetértesz velem, már, ha egyáltalán te is ugyanezt fogod gondolni a megtekintés után.

A színészi játék talán nem olyan kiemelkedő, azonban Scott Eastwood-ot kifejezetten megkedveltem és ebben az is ludas lehet, hogy kísértetiesen hasonlít a fiatal kori apjára. Színészileg van mit tanulnia? Egészen biztos, de nem felejtem el, hogy az apjára sem lehet épp azt rásütni, hogy a színészi teljesítménye kiemelkedő, hiszen egész pályafutása alatt szinte egy karaktert formált meg, csak más környezetben. Scott Eastwood azonban, amennyire filmográfiáját követem, többféle műfajban és többféle karakterben próbálgatja ki magát, ami miatt egészen szórakoztató darabokat is látni tőle.

Scott Eastwood, Katherine Waterson, Sara Paxton

Samantha szerepében Katherine Waterson tűnt talán a leghaloványabbnak, amit azonnal vissza is kell vonnom, hiszen nem tehet róla, hogy az ő karakterét egy csendes és beletörődő nőnek írták meg, aki inkább sodródik az árral, mintsem okozná azt. Számomra nem is volt ismerős, pedig láttam olyan filmet, amiben szerepelt, amiről azt gondolom, hogy ezek szerint nem túl fontos karaktereket formált meg. Így direkt jól jön az ember karrierjében, ha néha bevállal egy-egy olyan munkát, amiben kevés munkatárssal kell megosztani a műsoridőt. Édesapja egyébként az a Sam Waterson, aki többek között közel 400 "Esküdt ellenségek" epizódban alakította Jack McCoy-t. (Aminek utánaolvastam, hiszen amennyire emlékszem, egyetlen rész sem láttam a sorozatból...)

Sara Paxton meg, Jody figurájával meg sokkal inkább extrovertált figura, kicsit talán több is, mint kellene, igaz ez a karakter hátterének is köszönhető. Róla sem tudom elmondani, hogy a munkásságát nagyon ismerném és ez annak is köszönhető, hogy rá még kevésbé jellemző, hogy nagy címekhez írjon alá, az az egy, ami meg ismertté teheti sokak, nálam fiatalabbak számára - az Aquamarine - nekem teljesen kimaradt, csak hallottam róla. Hogy ő se maradjon ki a híres színész rokonok listájáról, unokatestvére Bill Paxtonnak.

Hozzájuk képest a Hans-ot alakító Shaun Sipos szinte már csak mellékszereplő, azonban a mostani generáció a Vámpírnaplókból és sok egyéb horrorfilmből ismerheti a fiatalembert.

Tehát jó érzékkel válogatták össze a kis csapatot és nem mondható el róluk, hogy teljesen a szakma szélén táncikálnának. 

Negatívumnak a párbeszédek döcögősségét jelölném meg, amire korábban még céloztam is, hogy azért nem feltétlenül így zajlik le egy-egy beszélgetés olyan emberek között, akik hasonló helyzetbe kerülnek. A konkrétumok ugyanis lassan kerülnek elő, ami számomra kicsit életidegen. Azonban szükséges és hasznos fogás a csúcspont fokozása miatt és nem is mindenkinek lesz zavaró. Egyszerűen, így jobban adagolja a film a feszültséget.

75%

Szándékosan kerültem szinte mindent a film cselekményének leírásával kapcsolatban. Ajánlott darab, de szpojler nélkül nem lehet mesélni róla.

Remélem jól látszik az arcuk... (Tipikus példája annak, amikor egy filmes fotó pont nem jó!)


2018. június 7., csütörtök

Őrült, dilis, szerelem. - Crazy, Stupid, Love. (2011)

Őrült, dilis, szerelem. - Crazy, Stupid, Love. (2011)


Rendezte: Glenn Ficarra, John Requa

Megtekintés: Nekem eddig kimaradt, de nagyon megérte bepótolni.

Valahogy sikeresen elkerültem eddig ezt a tipikus amerikai keserédest, pedig, ha úgy vesszük, kikerülhetetlen mozi... ha kedveled Emma Stone és Ryan Gosling közös munkásságát. Pedig nem ez a jellemző a mozira. Ennek ellenére ez az első közös mozijuk, amiben már sikeresen adják át a vásznon egy szerelmespár duóját. Később sokkal nagyobb volumenű mozikban tették ugyanezt, ilyen-olyan végeredménnyel: Gengszterosztag, La-La Land.

A film főszereplői azonban mégsem ők, hanem Steve Carell, Cal (Steve Carell) az apa, akit beelőz felesége a kapuzárási pánikban és megcsalja egy kollégájával. A középkorú férfi világa teljesen összeomlik, hiszen korábban el sem tudta képzelni, hogy bárki mással élhetne, mint iskolás szerelmével, Emily-vel (Julianne Moore). A nulláról pedig nem igazán szeretne indulni, pusztán válaszokat kapna a kérdéseire, hogy miért nem lehet minden tökéletes és olyan, ahogyan elképzeltük fiatalon.
Pedig erre nincs válasz.
Így gondolja ezt a charmeur skalpvadász, Jacob (Ryan Gosling) is, aki felkarolja a pultnál kétségbeesetten iszogató férjet. Bemutat neki egy olyan "élj a mának" életmódot, ami neki bevált és amiről úgy véli, Calnak is megfelelő, most, hogy a válása küszöbön áll.
A két férfi beleveti magát az éjszakázásba.

Közben Cal fia, Robbie (Jonah Bobo) beleszeret a bébiszitterébe, Jessicába, (Analeigh Tipton) aki viszont egy apja korabeli férfiba van belezúgva. Cal felesége, Emily (Julianne Moore) pedig a félrelépés után bár bizonytalan érzéseit illetően, mégis inkább a válás felé hajlana, miközben nincs róla meggyőződve, hogy azzal sínre teszi az életét.
Ha ez nem lenne elég, legidősebb lányuk (Emma Stone) pedig összeszűri a levet valakivel, aki talán nem illene hozzá.


Tipikusan az a többszereplős, nem túl sodró lendületű mozi, amelyben a mellékszálak lassan összeérnek, hogy a remek színészek közötti interakciókat minden leosztásban élvezhessük. Így kerülnek még bele olyan remek karakterszínészek is a moziba, mint az elcsábított, majd faképnél hagyott tanárnéni (Marisa Tomei), a feleséget becserkésző szépfiú-kolléga (Kevin Bacon) vagy a bébiszitter apukája, (John Carroll Lynch) aki félreértve bizonyos apróságokat, vörös posztót látva igyekszik revánsot venni leányának el sem veszített ártatlanságáért.

Mind a főszereplők, mind a mellékszereplők igyekszenek tudásuk legjavát beleépíteni a karakterekbe. Steve Carell-nek ez abszolút nem esik nehezére, hiszen egész karrierje a kisemberek és az enervált főhősök köré terelődött. Julianne Moore talán kicsit több teret is kaphatott volna, hogy karakterét és motivációját jobban kibontsa a forgatókönyv, bár, állítólag a filmből kihagyott jelenetek között találunk olyat, amelyik kicsit árnyalja a karaktert.


A film azonban nem vígjáték. Vannak benne humoros jelenetek, vicces beszólások, ettől azonban ez a mozi egy igazi, független, keserédes produkció, amely általában nem a bemutató idején lesz feltétlenül sikeres, hanem eltelik néhány év és ahogyan lassan megismeri az ember, úgy nemesedik meg, akár egy jó bor.
A filmben elhelyeztek néhány "csavart" is, amely jellemző az olyan filmekre, amelyik sok karaktert mozgat, hogy azután összeterelje őket.
Néhány momentum pedig nem biztos, hogy teljesen logikus a karakterek megismerése után, ezen azonban felül tudtam emelkedni, mert a befejezés kedves, tipikusan hollywoodi.
A felütés után pedig ez lehet, hogy nyálasnak tűnik, de a film vállalja, hogy a szerelem mellett tegye le a voksát.

Töfi:
- A filmben kikevert koktél - Jacob keveri Hannah-nak - létezik, sőt, talán az első amerikai koktélitalként híresült el. Erről itt olvashatsz: Old Fashioned
A filmet "Első randi" - First Date - forgatási címmel kezdték forgatni.

A film Mafab adatlapja: Őrült, dilis, szerelem - Crazy, Stupid, Love (2011)


70%

Ha megnéznéd:
- Őrült, dilis, szerelem. (2011)

Filmzene:


A fényképek szerzői jogvédelem alatt állhatnak! - Photos can be copyrighted!

2017. május 29., hétfő

A félelem útján - Carjacked (2011)

A félelem útján - Carjacked (2011)


Rendezte: John Bonito

A film Mafab adatlapja: Carjacked (2011)

Megtekintés: Szigorúan tévében. Alvás közben. Pl.

Két rendezése alapján meg merem jósolni, hogy John Bonito vagy élete végéig alig középszerű akciót imitáló tévéfilmszerű darabokat fog rendezni, vagy átnyergel tévésorozat pályára, mert amit művel, az ott tökéletesen megfelelő. Nem akarom bántani, de annyira elcsépelt filmeket készít, hogy fáj. Az első, 2006-os rendezése, a "Tengerészgyalogos", két következménnyel bírt: 1.) Elindította John Cena filmszínészi karrierjét - igen, a korábbi munkái csak popsifüstnek minősültek - 2.) Útjára bocsátott egy amúgy tök felesleges franchiset, amelynek visszatérő főszereplője egy tengerészgyalogos. (2017-ig öt részen keresztül izgulhatunk, de John Cena jó érzékkel az első rész hihetetlen sikere után kiszállt a sorozatból, akárcsak a második etap főszereplője, hogy a következő három részben egy számomra ismeretlen srác ossza a skulót. Nevét nem fogom megjegyezni, mivel nem nézem a többi tengerészes és egyben gyalogos akcióorgiát.)

Második rendezésének két főszereplője van.
Az egyikük még úgy is titkos kedvenc, hogy gyakorlatilag ha megerőltetem az agyamat, egy film jut az eszembe, amivel megismertem, és onnantól kezdve nekem is utána kell néznem, hogy vajon, minek köszönheti Stephen Dorff - mert róla van szó - hogy mozifilmes pályán mozog azóta is. Az a mára enyhén kult szagú mozi pedig Wesley Snipes egyik legnagyobb filmes sikere is egyben, a "Penge - Blade (1998)". Ebben jött a fehér bőrű vérszívó szerepében a kisfiús charme-mal rendelkező Dorff, lemosta a főszereplőt - saját véleményem - és azóta ha fel is tűnik A listás mozik stáblistáján, nem ő a húzónév, az biztos. Ennek ellenére örülök, ha látom dolgozni, annak már kevésbé, hogy sokszor az a munka simán kerülhetne macskaköröm közé is, lásd egyik utolsó, általam látott moziját, a Maisie Williams főszereplésével készült, nulla költségvetésű kamaradrámát, a "Lesújtó forróságot - Heatstroke (2013)", amelynek szerepe annyi lehetett, hogy kicsit ismertebbé tegye a tini Maisie nevét, két évad Trónok harca között. Vagy egyszerűen erre volt ideje két sorozatforgatás között.

A másik főszereplő, Maria Bello, akinek azért jóval rövidebb, ennek ellenére, markánsabb számomra a filmográfiája, de, ahogy az évek szaladnak és egyre több ráncnyomot hagynak az amúgy dögös színésznő arcán, a neve is mintha a hangzatos moziposzterek helyett egyre inkább a videós borítókon díszelegne inkább, vagy az esti tévés műsorsávjában. Ez külön fáj, mert azért Bello egyik legnagyobb fegyvere eddig számomra pont az volt, hogy gatyaduzzasztó a szexiség, ami árad belőle. Tökös szórakozóhely-főnök a "Sakáltanyában - Coyote Ugly (2000)", dögös régészkutató, a Múmia sorozat harmadik részében, dögös zsarupszichiáter, a "13. rendőrőrs ostromában", dögös életművész, piti szélhámos és egyben remek karaoke énekes a "Tuti duókban", dögös anyuka az "Erőszakos múltban", majd elröpült vagy tíz év és a dögöst felváltotta a konszolidált milf nő, akiket alakítani kezdett. Konszolidált agyturkász a "Démontól megszállva" című moziban, amiből semmire nem emlékszem mostanra, vagy visszafogott kihívósággal rendelkező írónő a King művéből forgatott "A dagadt sofőrben", amire csak a híres író munkássága miatt emlékszem mostanra. És most ez is...

Mit árul el nekünk a két színész arcjátéka? (Ezt minek csinálom???)

"A félelem útján" magyar címe kicsit átverős, hiszen hasonló címmel moziba került már egy, a cikkem írása közben pontosan húsz éves thriller is, "A félelem országútján (1997)" címmel. Felületes nézőnek meg lehet, hogy bekúszik tudat alatt a cím, hogy "Nofene, nem láttam egy jó kis akciós mozit Kurt Russell-lel vagy mi a neve, jó régen? De, volt valami. Akkor megnézem ezt, hátha az, vagy a folytatása, vagy hasonló." Azután negyed óra múltán elveszíted az érdeklődés, mert nyögve nyelős a főszereplő nő és nyögve nyelős a film is.

Lorraine (Maria Bello) alkalmatlan anyának. Miért? Mert hiányzik belőle a mami-power. Meghajol az ex férjének, meghajol az ismerőseinek és meghajol a világnak. Még a gyerekét sem képes rendesen irányítani, és ha ebben nem jó egy anya, akkor miben?
Parában. Lorraine ugyanis túlizgul mindent és alapjáraton nehezen hoz döntéseket. Az ilyen nő az, akire szigorúan csak a háta mögött mondják rá az ismerősök, hogy életképtelen. Kivétel az ex. Az ex belemondja pacekba.
Lorraine pont azon fáradozik, hogy meggyőzze a bíróságot, hogy bár egy rendesen fizető állása sincs és gyűlésekre jár, ahol a társai is agyonvernék a női Woody Allen-t (csak humor nélkül hozza), amikor a semmiből jön a segítség egy bankrabló képében.
Roy (Stephen Dorff) pont Lorraine autóját szúrja ki magának, hogy némi ingyen fuvarral eljusson Mexikóba. Az anyuka ebben nem nagyon partner, hiszen az exe is hívogatja, a gyerek is éhes, a bíróság is szeretné látni, mennyire jó anya és ha ez nem lenne elég, az emberrablás ténye is kicsit felkavaró. Roy így a legjobbkor jön.
A férfi nyers stílusa kihozza a kalandvágyó az anyuból, aki a film végére John McLane-t megszégyenítő karakterfejlődésen megy keresztül.
A kezdetben hebegő nő nyolcvan perc múlva autós-kaszkadőrködik és az sem nagyon zavarja, ha egy olyan kocsit kell leszorítania az útról, amiben egy őrá erősen emlékeztető csonka anya-lánya család utazik.
Roy azonban, fenyegető magatartásával nem csak Lorraine-ből hozza ki a túlélőt, hanem annak elég passzív, Chad nevű fiából. Mondjuk nem emlékszem, mikor láttam ennyire ütni való kölyköt filmen, és néha, amit a forgatókönyv a srácra mér a filmidő alatt, az kimeríti a nettó baromságot. (Egy ízben az anyja menekülés közben leüvölti a fejét, hogy fusson el. Chad pedig áll, mint a fa...szán a hóban, pedig a szerep szerint se nem kakatón, se nem autista.)

- Te most tényleg lelövöd a poént?

Roy egy ideig hozza a fenyegető ellenfelet, de mire kitelik az ideje, egy szánalmas majommá vedlik, akinek legnagyobb problémája a végleszámolásnál is az, hogy ostoba egysorosokkal bombázza a fülkagylónkat. Szinte csoda, hogy egy-egy szitokszó is elhagyja a száját.
Amúgy, embert így még nem ütöttek el, mint rabló hősünket a végén a fészerben.
Jön a kocsi, Roy lő rá, elfogy a golyó, Roy vár, áll, üvölt, jön a kocsi, hatszáz vágás, jön a kocsi...
...telibeba**za a srácot.
Ezzel meg mi a tré van? (Gondolom, innen vette az ötletet Ridley Scott a Prometheusba, amikor Vickers a film végén csapásirányban fut a ledőlő űrhajó előtt, nehogy elkerülje a halálos lapítást. Itt meg Roy nem lép oldalra, pedig közel egy perce van rá. Ez noooormális???)
Vagy aki írta???

A film pontosan az, amit véleményem sugall. Egy erősen ostoba dráma, amelyben Stockholm szindrómára idő nincs, de tököt ereszteni és Sarah Connor nyomdokaiba lépni, igen.
A film, amiben a rendőrség még statisztának is gyenge.
Film, amiben a statiszták nagy része pedig irritálóan irritáló. (Az a pincérnő a végén, a pultos gyerek az elején. Én sem vagyok az az örök mosoly, főleg nem tíz óra meló után, de ezeknek az arcán csak olyan érzelmek tükröződnek, ami láttán úgy vélem, rosszabb, mintha anyáznának.)

A Ford dzsipes csávó meg külön tanulmány. Azzal a jófej csávós bevonulásával biztos a kedvenc törzsvendégem lenne, ha átszokna hozzánk.
Ja, nem.

35%
- Mert a főszereplőket csípem.

Megnéznéd?
Biztos?
Akkor keresd erre:
- A félelem útján (2011)

De tudod mit?
Nézd meg ezt!
- A félelem országútján (1997)



2016. április 15., péntek

Az osztag - El páramo (2011)

Az osztag - El páramo (2011)


Rendezte: Jaime Osorio Marquez

A film Mafab adatlapja: El páramo (2011)

Megtekintés: Amikor korábban itt-ott olvastam erről a filmről, hagytam magam meggyőzni, hogy kellemes kis borzongás vár rám. Tévedtem.

Az egész film klausztrofób érzést közvetít, ami pozitívum, hiszen a történet is egy nagy bezártság történet. Néhány katona, egy osztag, gerillák után kajtat, nap nap után. Végül beveszik magukat egy "késhegy" nevű dombságba, amelyet vélhetően korábban az ellenséges erők építettek ki és nem tudni miért, de hátrahagytak. A "késhegy" valójában nem más, mint maga a földi pokol. Ide kerülnek az elkárhozott lelkek, hogy végül felemésszék önmagukat. Ezt akkor sem te, sem a szereplők nem tudják. Az őrület pedig lassan befészkeli magát a bőrük alá, akár a pestit, megtámadva a józan észt. Nekem, meg mint nézőnek, ezt elvileg élveznem kellene. Nem tudtam. Azért még számomra is tanulságos, hogy azért, mert valamiről több helyen olvasok pozitív kritikákat, nem biztos, hogy nekem tetszeni fog. És fordítva...!

Már kezdésből az egész osztag úgy elcseszett, ahogy van. Ami a kapcsolatrendszerüket és hozzáállásukat illeti. Egy csapat ember, akik alig rendelik alá magukat a katonai szabályoknak. Sajnos, eleve néhányuk már a film elején mutat személyiségében olyan jeleket, amiket szerintem, hogy a történet jobban üssön, később kellett volna felfedni, megmutatni. Ezek a férfiak eleve nem mutatnak olyan különleges összehúzást, amit elvárnál egy olyan katonai csapattól, amelyik - nem mondják ki, de sejthető - nem egy hete katonáskodik együtt. Ezek a férfiak már az első tíz percben olyanok, amilyet egy valódi, összeszokott csoport nem engedhet meg magának. Szép is lenne. Éles helyzetben azon szarakodni, hogy ki, kiről mit gondol. Ez nem fér bele.
Itt azonban mintha csupa olyan embert zárnának össze, akik alig várják, hogy robbanjanak és a másik torkának essenek. Ezen az sem segít, hogy a forgatókönyv gyengéd, de próbálkozik egyik-másik között szorosabb kapcsolatot bemutatni. (régi harcostárs, rokonság)


A bajom főleg az, hogy a film koncepciója - amely a végeredményt tekintve persze érthető - hogy túlságosan benne legyünk az akcióban, a szereplők aurájában. Hol elölről, hol hátulról és a háttérben történő dolgokat vagy az objektív trükközése homályosítja el, vagy a természet, köd formájában. (Honnan ismerős ez nagyon nekem? Ja, a Saul fia képi világa hasonló erőteljesen, csak itt a szürke, ott a barnás-sárga dominál.) Marquez első filmje egyáltalán nem hibátlan, sőt, néha kicsit mesterkéltnek hat, viszont nem lehet elvitatni, hogy roppant erős atmoszférateremtést tud prezentálni. Csak ez nagyon kevés a boldogságunkhoz. Végig vártam valamit a filmtől, mert ez a lélekbúvárkodós, az ördög bennünk lakozik filozofálgatás már az olyan korábbi, és hozzám közelebb álló mozikban sem győzött meg teljesen, mint a "Halálhajó - Event Horizon (1997)" pedig az jóval korábban készült és még szórakoztatott is. A film egyébként közel áll az olyan horrormozikhoz is, mint az egy csoport ember elmegy valahova, idegen környezetbe, ahol azután sorban meghalnak. Jelen esetben a "késhegy" megfelel mondjuk egy faháznak az erdőben. Nem hozok fel példákat.


Részemről csalódtam a filmben, mert a hangulat számomra nem elég, hogy megkedveljek egy mozit, ebből meg hiányolom azt a pluszt.
A színészi játék a rendben van és a túljátszott között helyezkedik el valahol, leszámítva azt, hogy a szereplők nagy részéről nem hiszem el, hogy kőkemény harcosok. Sokan nem is úgy viselkednek. A befejezés meg kiszámítható.
Egyébként is készültek már hasonló filmek a témában. Pl. A bunker című angol dráma.

Történet:
Miután egy hegyi kiépített bázissal megszakadt a kapcsolat, egy bevethető alakulatot küldenek a helyszínre, hogy megvizsgálják, mi történt és az esetleges gerilla csapatot, ha ugyan azok felelősek a rádiócsendért, akkor azokat felszámolják. A helyre érve egyik társuk önfejűségének köszönhető azonnal és súlyosan megsérül. (Nem mennék bele, hogy gyakorlatilag parancsmegtagadás okán...) Ezek után a többiek harci kedve erősen megtorpan, főleg, miután boszorkányságra és mészárlásra utaló jelekkel van tele az elhagyott bázis.
Egyikük egy titkos üregben egy megkötözött nőt talál befalazva. Belőle igyekszenek hasznos információt kicsikarni, melynek hatására lassan eluralkodik rajtuk a téboly és mindenki ellenség lesz.
Ennyi épp elég.

50%

Ha szeretnéd látni: A Z  O S Z T A G

Vagy: A Z  O S Z T A G

Ha esetleg elolvasnád, mit írt róla a filmbook: AZ OSZTAG

Töfi:
- A forgatás alatt az egyik színész kezébe valódi fegyver került és azzal lőtt is. Senki nem sérült meg. Na, ez már töfi!
Köszönöm ezt az információt az imdb-nek.
- A boszorkány karaktere érdekes lehetett volna, de ehhez képest a forgatókönyv egyáltalán nem használja ki a figurában rejlő lehetőségeket.
- A film egyes külföldi oldalak szerint pszichológiai dráma, de ehhez túl felületes. Ettől függetlenül elégé megosztóak a moziról a vélemények.
- Nem tudtam háborús filmként műfajilag definiálni. Ahhoz kevés, hogy katonák lőnek benne, háborús helyzetben. Ami valójában így vicces.

2016. április 2., szombat

Halálos iramban: Ötödik sebesség - Fast Five (2011)

Halálos iramban: Ötödik sebesség - Fast Five (2011)


Rendezte: Justin Lin

A film Mafab adatlapja: Fast Five (2011)

Megtekintés: Az első részek nem szórakoztattak. Azután elment a sorozat egy olyan irányba, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül, ha néztem. Tiszta vígjáték.

Nem rajongok az autós filmekért. Az autóversenyzős filmekről beszélek. Autós üldözés jöhet dögivel. Talán ezért nem láttam a mai napig a "Mint a villámot" és ezért kedvenceim egyike a "Mad Max 2. - Az országút harcosa - Mad Max 2. (1981)". Én nem érzem az ellenmondást ebben. Nincs is...

A moziban tekintettem meg először Vin Diesel azóta sorozattá terebélyesedett akciómoziját. Nem fogott meg. Be is aludtam. Böködtek is az öcsémék, hogy ez meg mi?!
Olyan kényelmesek azok a fotelek, na!

A második részt dvd-n, a harmadik, Diesel nélküli epizódot megint moziban néztem meg - bár, nem emlékszem, mivel vettek rá. A negyediket kivártam, míg megjelent a tékában.
Egyszerűen nem kattantam rá a sorozatra. Az elsőnél kifejezetten zavart, hogy egyértelműen "Holtpont" koppintásnak éreztem. És már az sem tetszett...

Az ötödik rész még úgy sem izgatott fel, hogy tudtam, visszatérnek a főbb szereplők és bővülünk a Sziklával (Dwayne Johnson) pedig kedvelem a pankrátorból lett akciósztár filmjeit. A nagyját.

Hajnal volt, vasárnap. Az üzletben már nem volt ember egy órakor. Elmosogattam és négyig vártam a csodát, hátha valakit beeszik a fene. Adtam közben egy esélyt a T-Home-nak és megrendeltem a filmet. Az ára - nem reklám - 598 Ft, amit felkerekítve hozzá is csaptam a standhoz. Ha már szórakozom, fizessem meg az árát. Meg egyébként is pofátlanság lenne lehúzni a melóhelyemet.

Azután csak bámultam - segített, hogy egy lélek nem nyitott rám, ami forintálisan nem túl kifizetődő - és élveztem a filmet.
Az első szembetűnő változás, hogy éreztem a filmben a pénz szagát. A vágás, zene és cselekmény megidézte bennem Bruckheimer és Bay munkásságát és vizuálisan olyan filmek ugrottak be, mint a "Szikla" - nem a színész... - vagy a "Bad Boys" második része.
Hihetetlen!
Ebben a filmben a trükkök nem egyértelműen tűntek CGI-nek. Nem tudom, hogy az időközben producerré is előlépett Diesel mennyit karistol össze a büdzsére, de a látványvilágon látszott, hogy nem nagyon spóroltak.
Nekem csak élveznem kellett a kényelmetlen bárszéket.
A film persze megint nem sok újat hozott történetileg. A jó-rosszfiúk összeállnak egy melóra. A meló kisiklik, a gonosz drogbáró jön a zsarolós dumával és tetejébe még egy kopó szívósságú FBI ügynök is a nyakukba liheg állig kevlárba csomagolt katonái/ügynökei révén.
Két óra benzinszag, puskaropogás.


Kijelentem, hogy nálam a "Take Five" a sorozat legjobb része. Eddig. Hiába egyértelmű, hogy ott nyúltak, ahol tudtak: A banda összetoborzása majd az akció pl. egyszerre "Ocean's eleven" és "Mission Impossible". De tetszett!

Szinte az összes részből előkerülnek szereplők - csak a tokiói harmadik résszel bánnak mostohán.
Vin Diesel és The Rock között lezajlik egy adok-kapok, amely akár helyett kaphatott volna egy "Terminator" moziban is. Szakad a fal, törik a bútor épp csak az arcok nem horpadnak be.

A halálos iram filmek egyik trükkje, hogy a néző - jobb esetben - végig a bűnözőkkel azonosul. Itt rá is játszanak erre, mert a The Rock nem lehet unszimpatikus: nosza, tereljük át kicsit a főszereplők oldalára. Nem mondom, hogy briliáns megoldás, de szükséges, az tuti. Tiszta Jackie Chan ez az ex-pankrátor, annyira igyekszik elkerülni a negatív szerepeket. Persze, néha kénytelen-kelletlen becsúszik az is, de szerintem nem is állt neki jól: Doom - Doom (2005)

A dögös verdák mellé dögös nők is dukálnak. Elsa Pataky, Jordana Brewster.

A színészek már azonosultak a szerepeikkel. Talán a néger haver duó idegesített kicsit. A zene telitalálat az akciók alá. A fényképezés végig élvezetes. Visszaemlékezve nem követték a manapság trendi, "rázzuk szarrá a kamerát" módit. A vágások gyorsak ugyan, de ettől még követhető amit a vásznon/tévén látunk.

A befejezés meg borítékolható, megfejelve a szereposztás után egy akkora cameo-val és meglepetéssel, amiért új rajongóként már várom a beígért hatodik részt. Meg az esetleges hetediket.
Ha ebbe az irányba folytatják, nem lesz zűr.


90%

Figyeld:
+ az akciók pergőssége
+ páncélszekrény rablás
+ Diesel és Johnson romantikusnak nem nevezhető keringője
+ szereposztás után!!!

Ne törödj vele:
- A főgonosz nem elég karakteres
- Nagyjából kiszámítható a cselekmény
- Rio de Janeiro rendőrsége sem lehet ennyire korrumpálható!
- Paul Walker karaktere kezd elsikkadni.

Ha tetszett, még ezt nézd meg:
- Halálos iramban sorozat
- Holtpont
- Bad Boys sorozat
- Bármi Bruckheimer-től, Bay-től

A cikket korábbi filmes oldalamról emeltem át, ezért nem teljesen friss és nem teljesen időtálló.

Ha szeretnéd a filmet látni: F A S T  F I V E

Fuss az életedért - Freerunner (2011)

Fuss az életedért - Freerunner (2011)


Rendezte: Lawrence Silverstein

A film Mafab adatlapja: Freerunner (2011)

Megtekintés: Persze. Pár évente, újra és újra, mert mostanra semmire nem emlékszem ebből a filmből. A kritikát évekkel korábban írtam és csak átmentettem ide.

A magyar cím lehetne szabad-gyalog.
Szabad gyalog felfutni a falra.
A „freerunnerek” a yamakazi amerikai megfelelői. Egész nap edzésben vannak, fogadásból cikáznak a háztetőkön, falakon, alig lemaradva a csodálatos pókember segge mögött. A végcél néhány színes zászlócska meg némi aprópénz, ami alig elég a csekkekre. Ha nagyot akarsz ebben a világban szakítani – mondjuk célzászlót – emelni kell a téteket, amit viszont a játékszervező nem szeret. Aki játszik, nem fogadhat. Akik pedig fogadnak, azoknak meg nem elég a játék.
Egy tucatnyi unatkozó milliomos látványosságot szeretne. Kezdetben elég nekik a hagyományos kergetősdi, de amikor már nem emelkedik az adrenalin szint kellően, a játékszervező kicsit megpiszkálja a szabályokat, ezzel róva nagyobb terhet a rohanók vállára, azon felül pedig a nyakukba szakítja azokat. Szó szerint. Előkerül a „Menekülő emberből - The Running Man (1987)” és a „Bilincsbe verve - Wedlock (1991)”-ból már ismert nyakba telepíthető robbanó fémpánt, néhány szkenner, amelyek hatástalanítják, vagy eltolják a robbanást, és tenger sok pénz.

Elsőre nem hangzik rosszul, a végeredmény mégis annyira unalmas és logikátlan macska-egér harcot eredményez, ami méltán rángatja vissza a film megítélését a hajnali műsorsávba.

A szereplők alig hihetőek. A feszültség egyáltalán nem érezhető. Az akciók pedig trehány munkák.
Néhány szir-szar, amit kiemelnék:

- A fejlerobbantások gagyi színvonalúak. Legtöbb esetben a CGI-t ki sem használják, inkább a falra, vagy másik szereplőre vált a kamera, hogy azután beterítsen mindent a vér és agy. Ez azért zavart, mert ha már a film egyik legfontosabb pillanata a szereplők ilyetén likvidálása, akkor elvárható, hogy pár esetben megmutassák azt.


- A milliomos „befektetők” számomra hiteltelenek. Elhiszem, hogy van pénzük, mint állat, de azt nem, hogy egy ilyen megszervezett, amúgy nem túl izgalmas verseny alatt ennyire feltüzeljék magukat – főleg, hogy gyakorlatilag mind laptop előtt élvezi a játékot, nem mondjuk egy hatalmas stúdióban, kivetítőkön, szivarfüstbe burkolva – és milliókkal dobálóznak. Oké, könnyen jött pénz könnyen megy, de ezen a szinten akkor már csak izgalmasabb muri lenne nekik egy motelben szeletelni a szerencsétlen turistákat. Arról is készült film. Mellesleg a legtöbb pénzeszsák tipikus seggfej karakter és egy értékelhető benyögésük sincs.

- A játékszervező, aki mellesleg angol húzónév, Danny Dyer, súlytalan karakter. Tenyérbe mászónak elég, milliomos szervezőnek, médiamogulnak kevés. Igyekszik hozni a figurát, csak nehéz neki elhinni, a manír ellenére. Ettől még kedvelem. Nem ezért.

- A Vizuális effekteket gyártó cég helyében kértem volna a stáblistáról való törlést. Annyira gagyik a fontosabb trükkök. A motorcsónak robbanása pl. nekem szerintem jobban fájt, mint aki mellett robbant.

- A főszereplők nem tehetségtelenek, de közük nincs azokhoz a fiatalokhoz, akik ezt a műfajt a valóságban művelik. Ha néhány igazi „freerunner” került volna a filmbe – nem állítom, hogy a főszereplőket kivéve mind csinálják ezt – akkor Jackie Chan mutatványait leiskolázó mászásokat és ugrásokat láthattunk volna a vásznon/monitoron. Amit azonban kapunk az inkább egy első éves artistaképző harmatos edzésére emlékeztet.

- A női főszereplő – mert kellett az a romantikus szál – Chelsea (Rebecca Da Costa) mutatósnak mutatós darab, de mint színésznő, tévedés. Sem nem túl dögös, sem nem túl csinos. Talán áttévedt egy pornófilm castingról.


- A film végi narrátor szöveg teljesen felesleges, nem illik a film ritmusába.

- Seymour Cassel egyértelműen azért került a stáblistába, mint nagypapa, hogy egy Hollywood-i legenda is képviselje magát a stáblistán. Amúgy szerepe mellékes és klisés. Ha nem jegyezne meg néha pár frivol fricskát a nagyi felé – isten nyugosztalja – nem lenne rá szükség.

30%

Stacy az egyetlen, aki szexet csempészik a filmbe. Amúgy még az sem lenne benne...

Szeretnéd látni? - F U S S  A Z  É L E T E D É R T !

2016. február 26., péntek

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)


Rendezte: Joe Johnston

A film Mafab adatlapja: Captain America: The First Avenger (2011)

Megtekintés: Képregényfilm. Ha szereted a műfajt, evidens. Ez még függetlenül is szórakoztató.

A Captain America képregényfilm. Ennek most nagy a respektje.
Az első kalandja egy füzet részeként jelnt meg, 1940-ben. Nem véletlen az időpont, hiszen már amerika is belépett a háborúba: szükségessé vált egy hazafi, aki kicsit elterelheti a harcoló amerikai ifjak figyelmét a háború pokláról. Joe Simon és Jack Kirby megalkotta a szerintem minden idők legpatriótább szuperhős képregényfiguráját; Captain Americát, aki címeres pajzsával és nemzeti lobogóból varrt hacukájában aprítja az ellent, anélkül, hogy gyilkológéppé válna.
A karakter neve Steve Rogers, aki eredetileg egy csenevész fiatalember és testi adottságai miatt - elméje vág mint a beretva - folyamatosan elutasítják a sorozóbizottságok, pedig próbál a hadsereg szerves része lenni.
Miután felfigyel rá egy kutató, megcsillogtatnak előtte egy lehetőséget: kísérleti patkányt játszhat és ha sikeres a projekt, része lehet a haza védelmének.
A többi történelem.

Amerika kapitány jelenleg hetven éves múltra tekint vissza. Számtalan magazin és sorozat szereplője lett, szövetkezve más szuperhősökkel. Az évek alatt Rogers végigküzdötte a világ összes lehetséges problémáját, kezdve a náciktól a mai terrorizmusig bezárólag!
A képregény a hatvanas években érte el sikerei csúcsát és a hatalmas szakmai név, Stan Lee is dolgozott rajta.

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerika_Kapitany

A film és a cselekmény:
Steve Rogers (Chris Evans - A fantasztikus négyes, Mobil) amerikai jófiú. Átlag alatti fizikummal, ami miatt hiába buzog benne a tettvágy és segíteni akarás, elutasítják a katonai sorozáson, mint Buster Keaton-t a "Generálisban", igaz, más okból.
Rogers egyetlen barátja már rég a fronton harcol, amikor egy titkos katonai kísérleteket folytató társaság belső embere, Dr. Abraham Erskine (Stanley Tucci - A mag, Komfortos mennyország), aki már Németországban elkezdte a kutatásait, ám Hitler fajelméleti ideológiájával nem értvén egyet, áttelepült az Egyesült Államokba, ahol tárt karokkal várták.
Rogers kap a lehetőségen és hamar bizonyítja is belső rátermettségét. A külső adottságait meg a kísérlet teszi hozzá, hogy emberfeletti erejével a fiú az országa becsületére váljon. Kiképző tisztje, Chester Phillips tábornok (Tommy Lee Jones - Az ügyfél, A szökevény, Úszó erőd) kezdetben nem örül a fiú érkezésének, ám ahogyan az lenni szokott, a dörmögő medve szíve belül arany.
Rogers, jelmezben és táncos revüjével a határokon belül népszerűsíti a honvédőket, majd, mikor tapasztalja, hogy azok, akiket éltet, nem hisznek igazán benne, a gyakorlatban is kamatoztatná tehetségét.


Rogers az Európai frontot járja, amikor rövid úton bizonyíthat. Él az alkalommal és rögvest hőssé avanzsál, miután szinte veszteségek nélkül kimenekít közel 400 katonát a hadifogságból.
Amerika kapitány ettől fogva nem haknikkal varázsolja el a reménykedőket, hanem a frontvonalon bizonyít. Egy akcióban elveszíti egyetlen igaz barátját, Bucky-t (Sebastian Stan - Fekete hattyú) ami arra sarkalja, hogy személyesen fogja el a németek hasonló képességekkel rendelkező katonáját, az okkult tudományokkal is foglalkozó Johann Schmidt-et, alias a Vörös koponyát (Hugo Weaving - Mátrix trilógia, Gyűrűk ura trilógia).
A romantikus szál miatt hősünkért végig izgul egy dögös szőke, aki nem mellesleg legalább annyira tökös, mint Rogers, azaz zsák és a foltja; Peggy Carter, a katonai informátor (Hayley Atwell - Kasszandra álma, A katedrális - minisorozat).


Összkép:
Az Amerika kapitánya elég erős képregényfilm. A trükkök egészen jók, de a pálmát Rogers nyeszlett teste viszi. (Lásd fentebb)
A karakterek nagy része szerethető. Kiemelném Dr. Amim Zola szerepében Toby Jones-t (A köd, A hírhedt, Király!).
Érdemes figyelni, milyen ötletesen használják a filmben többször is a pajzs motívumot.
A zene erős közepes, Alan Silvestri munkája. Hol vannak már azok a fantasztikus muzsikák, mint a Predator idején, vagy a Forest Gumpban? Oké, a film alatt jól szól, anélkül azonban semmi maradandó.
A fényképezés szép.
A színészek rendben vannak.
Neal McDonough végre pozitív szerepben!

70%

Nálam még mindig az X-men a csúcs képregény film, ettől függetlenül ez is egy eléggé szerethető darab.

A cikk 2011-es és a jerrycomovie.com oldalról lett átmentve, ami szponzorálási nehézségek miatt megszűnt.

Ezt a filmet érdemes megnézned: A M E R I K A  K A P I T Á N Y


2015. október 25., vasárnap

213-as cella - Cell 213 (2011)

213-as cella - Cell 213 (2011)


Rendezte: Stephen Kay

A film Mafab adatlapja: Cell 213 (2011)

Megtekintés: Egészen kellemes, kicsit logikátlan horror.

Már kb. az ötödik percben feltűnt, hogy főszereplőnk, az ügyvéd Michael Grey (Eric Balfour) nem lesz átlagos és szerethető főhős. Először megcsalja az asszonyt a tárgyalás előtt a mosdóban, utána meg kifizeti a verőembert, aki megfélemlített egy tanút és így könnyebben nyernek. Itt már tudtam, valami nincs rendben a szerep leosztással, hisz ki az, aki azonosulni tudna ezzel a figurával, miután börtönbe kerül. Pedig ez is a kaland része, mint az utolsó percekben kiderül.

Michael egyik beszélgetése a sok sittes ügyfele közül, végül gyilkosságban csúcsosodik ki. Elvileg Michael halálra szurkálja tollával védencét és csak a nézők tudják, hogy a koronatanú - aki jelen esetben egy nem kicsit pszicho börtönőr és a főleg The Walking Deadben megkedvelt Merle, azaz Michael Rooker alakítja (akinek azért filmográfiája nem ebben a két filmben merül ám ki)  - hazudik, amikor azt állítja, szándékos volt a gyilkosság.
A fiatal ügyvéd egy pillanat alatt a falak között találja magát és ha már ott van, külön szárnyban "tárolják", a 213-as cellában, amely korábbi lakóinak utolsó napjait rendesen megkeserítette. Michael sem pihenhet nyugodtan, hiszen mind erősebb hatások érik, mind fizikálisan, mind mentálisan. A cella úgy tűnik, valóságos varázsgomba, és még egy nigga srác is feltűnik a színen, mint esetleges nem kívánt szerető.
Ha ez nem lenne elég, kísért a múlt, hogy végül az egész katyvasz maga alá temesse a főszereplőt.

Egy másik szálon egy szociális munkás, aki az államnak dolgozik és feladata, hogy a börtönállapotokról írjon jelentéseket, Audrey (Deborah Valente) belefut Michael-be és nyomozni kezd, nem a börtönőrök verik e rendszeresen a lassan az őrület jeleit mutató férfit. Mit ad isten, egyre több a bizonyíték Ray (Michael Rooker) bűnösségéről és úgy tűnik, a börtönigazgató (Bruce Greenwood) sem töri magát, hogy változzanak az állapotok.

A végén sok dominó lapocska a helyére kerül, néhány elkallódik.


Észrevételek, amik erősen szpojleresek:

- Ray karaktere teljesen - számomra legalábbis megfejthetetlen módon - feleslegesen segít egyetlen mondatban Michael-nek, amikor a börtönben megteszi első lépéseit. Rászól, a szája sarkából, hogy szegje fel a fejét, tekintete ne a földet pásztázza, mert azt gyengeségnek vennék a régi rabok és nem kellene már az első nap félelmet mutatnia. Michael veszi a lapot és onnantól előre néz, szúrós szemmel.
Nem jöttem rá a film végéig, mit akartak ezzel az egy gesztussal, hiszen a film további részében Ray semmilyen formában nem utal rá, hogy segíteni akarna Michael karakterének. Sőt!
- Ray Columbo szintű feleségének története lebeg a semmibe. Arra gondolhatnánk, hogy Ray megkattant és megölte, ám ez a szál nincs felépítve. Ha csak simán lelépett az asszony, az azért lenne fura, mert Ray erősebb karakternek tűnik, hogy utána eljátsszon magának egy one man show vacsit, amelyben a másik tányérnál a láthatatlan felesége ül.
- Ray-t rajtakapta Audrey, hogy fantázia randi vacsit végez a levegővel. Ezek után Ray simán levadássza és megfoj... elsőre úgy tűnik, hogy megöli a nőt. Ereje, szaktudása van a gyilkossághoz. Ez helyett azonban fogja magát, visszamegy a sittre - nem hosszú autóút, amennyire a vágásokból kiderül, így kérdéses, hogy Ray annyira magának való volt e a melóhelyéhez ilyen közel, hogy egyetlen kollégája ne látott volna rá a kapcsolatára, amelyből lelépett az imádott feleség - és Michael vegzálja. Elég szellősek a börtönben a védelmi rendszerek, hiszen alig apró segítséggel bejut a 213-as cellába és kiviszi onnan Michael-t, hogy ...
...hogy mi? Mi vele a terve, miután bebukta a feleség történetet???
- A büntető intézmény is megér egy misét, olyan gyengének tűnnek a biztonsági protokollok.
- Audrey miután felriad a Ray háza gyepén lefolytatott fojtatásból, természetesen tököt növeszt és a férfi nyomába ered, hiszen egyértelmű, hogy az a közjáték után csak Michael vérét akarhatja!
- A börtönigazgató egyengeti Audrey útját, hogy megmenthesse Michael-t - vagy csak a kezébe adja az eszközt, amely szükséges, hogy Michael végül megtegye, amit...
- Mikor mindennek vége, Ray pedig rossz kisfiúként egy rendőrautó csomagtartójának dőlve várja, hogy foglalkozzanak vele. Ne mondd, hogy miután kétszer is majdnem megölte az ellenőrnőt, nem ültetik be egy rabomobilba!
- Ha végül is kihámozzuk a történések lényegét - amit nem akarok leírni, hogy maradjon min merengeni a film végén is - még akkor is marad a kérdés, hogy mi szükség volt a nigga srác meggyilkolásának a történetfonalával?
Csak annyi, hogy végül Michael kezéhez ne csupán közvetve tapadjon vér???
És amikor Michael levadássza a nigga srácot, miért gondolja, hogy azzal kiengesztelheti az őt bántó szellemeket? Ezt a baromságot miért vette a fejébe, ha tudjuk - flashback-ből - hogy neki sokkal inkább lett volna miért bűnhődnie a szellem szemszögéből.

A végén kapunk egy kis misztikus többletet.

Ezekből a kis különvéleményekből is kiviláglik, hogy a film felépítése kissé hézagos és a végére a koherensből átmegy összecsapottba. Viszont végig bírtam nézni, ami már nagy szó egy horrorfilmnél. Nem azért mert olyan lebilincselő a történet, hanem mert sokat hozzátesznek a színészek, akiket korábban megkedveltem jobb szerepekben. Balfour jól hozza a megőrülő embert és elhiszed neki, hogy mennyire gátlástalan. Rooker csípőből hozza a börtön Ray alakját. Greenwood, meg beleöregedett ebbe a szerepkörbe, hogy valami fontos emberként, irányítson valamit. Meg sem kellett erőltetnie magát.

60%

Szeretnéd megnézni?
Klikkelj ide: Cell 213

2015. május 9., szombat

Pánik gomb - Panic Button (2011)

Pánik gomb - Panic Button (2011)


Rendezte: Chris Crow

Megtekintés: Először nehezen veselkedtem neki, sokáig porosodott a gépemen. Most megnézve, nem volt olyan rossz. Sőt, van benne anyag.

Más kérdés, hogy nem túl egyenletesen adagolják. A film elején négy "nyertes" juthat egy játék miatt egy másik, még nagyobb nyereményekkel kecsegtető Internetes megmérettetés közelébe. Négy, egymástól kissé elütő, átlagember. Semmi extra. Senki sem túl extrém, senki sem túl ellenséges. Két nő, két férfi. Viszont a néző láthatja, ahogy egyikük lányát elrabolják és a nagyit lelövik, ami sokat ront a film felépítésén, hiszen már első perctől tudjuk, hogy bármi is történik, ismerve az elkövetőt/elkövetőket, irgalomra nem számíthatunk. Hiába reménykedtem benne végig, hogy csak egy morbid leckéztetést látunk.

Crow filmje kamaradarab. Erősen indul és a kezdeti feszültséget nagyjából végig tartani tudja. A végén "előkerül" egy plusz szereplő is, aki a történet szempontjából sok választ hoz, viszont, mivel kezdetben "nem tudtunk róla", kicsit olyan, mintha át lennénk verve az információkat tekintve, amit a film oszt meg a nézővel. Itt végig agyalni kell, mi ez az egész! Igyekszünk egy használható "befejezést" kreálni magunkban, hiszen bárki is mozgatja a szálakat, túl sokat tud. Vagy valójában a film groteszk módon kívánja rávezetni a nézőt az Internetes virtuális életben fellépő lehetséges kockázatokra?

Tehát, négyen elindulnak magánrepülőgépen New York-ba, miközben, nem kicsi nyereményekért belevágnak egy játékba, melyről sok fogalmuk nincs, viszont egészséges versenyszellem dolgozik bennük. Több körös fordulóban, mind személyesebb takargatnivalók derülnek ki a szereplőinkről - néha ki is felejt valamit a forgatókönyv, ami szerintem egy koherensen felépített film esetében hibának róható fel - ami közben lassan rádöbbennek, hogy sokkal komolyabb események munkálkodnak a háttérben, mint holmi jutalom repülés és Internetes játék. Viszont a gépből már nincs kiszállás és egy ördögi gonosztevő kezében vannak, akinél nincs pardon.
A négy ember pedig, megfelelő motiváció hatására, kivetkőzik magából, mert bízik abban, ha követik a játék mester utasításait, valahogy kikerülhetnek a hurokból és szabadon távozhatnak.
Mert nem tudják, amit a néző arcába tolnak az első pár percben: az elkövető semmitől sem riad vissza, így bármivel kecsegteti is őket, valószínű, hogy talmi a szabadság ígérete.

Szpojler Alert!!!

Gondoltam, előre szólok, mert ha ezt megismered, erősen ronthatja a film élvezetét.
Fura számomra a motiváció. Elvileg, ugye, öngyilkos lett korábban egy 15 éves kislány, akinek halálát többen végignézték a világhálón. Őket választotta ki az apa bonyolult bosszújához, melyben likvidál mindenkit, akinek köze - ez így hülyeség, hiszen a kislányt senki nem kergette öngyilkosságba a saját életén kívül - volt a halálához illetve inkább mondjuk úgy, tanúja volt az utolsó órájának. Beleértve a sugárzó céget is, melyet a főszereplők rendszeres használtak.
De kérdem én, valóban ők a bűnösök, vagy a kislány családja, akik semmit sem vettek észre a jelekből, ha voltak? Nem a család az, aki elmulasztott segítséget nyújtani legkisebb tagjának? Tényleg úgy véli az apuka, hogy ugyan gyermekét nem tudta megmenteni, mert korábban nem fordított rá kellő figyelmet, akkor lemészárolhat több tucat embert, csak mert láttak egy videót, amelyben a lány gyógyszereket vesz be?
Kizárt dolog, csak ha elmebeteg!
Ha mindazt az időt, pénzt és egyéb energiát a gyermekére fordította volna korábban, mint amit csavaros bosszútervében felépített, a kislány még ma is élne. No, nem azért, mert esetleg jobban élvezi az életét, hanem csupán azért, mert egy perc nyugta nem lett volna, hogy bevégezze öngyilkosságát.

Jo - Scarlett Alice Johnson

A film lezárása is nyomasztó. Az egyik szereplő kislánya, aki túszként kerül a bizarr gyilkos kezébe, akkor most tényleg úgy kell, hogy idegenek között felnőjön, mint amit a zárókép sejtet? Oké, hogy ez egy horrorfilm, de azért elég morbid ez így éhgyomorra, szegény kislánynak. Mit vétett szerencsétlen, azon kívül, hogy egy zseniális ám gonosz elme kipécézte őket magának?

Gwen - Elen Rhys

Másrészt, túl komplikáció mentes a terv. Illetve komplikációk akadnak, a megvalósítás viszont roppant ügyesen halad a végkifejlet felé. Értem itt pl. az ismerősök meggyilkolását. Azért az nem két perces munka, bele számítva a szállításukat és a videók összevágását is. komplett szervezést, sok embert igénylő feladat, ha gyorsan akarják kivitelezni. Bár, ha belegondolunk, hogy hárman vannak a családban és még egy repülő felett is rendelkeznek, sok mindent megtehetnek. Mégis sántít kicsit a dolog.

Max - Jack Gordon

Ennek ellenére élvezhető a film, a történet megfelelően csavaros és a lezárás is izgalmas, korrekt. Hangulata van, a fényképezés nagyon szép.
A szereplők jól hozzák a karaktereket. Kivételesen nincs köztük erősen kilógó karakter. Mint négy átlagos jó barát.

Dave - Michael Jibson

60%

A film tökéletesen beleillik a zárt helység, idegen személyek, halál típusú filmek közé, amit korábban a "Szellős szoba" című film kritikájában már taglaltam.

Nem sikerült rájönnöm, miért pont krokodil???

Érdekelne a gyilkos gondolkodása: tényleg úgy gondolja, hogy azok büntetést érdemelnek, akik közvetve csupán nézői voltak a lánya halálának, de önmagán nem gyakorol semmiféle megtorlást, hiszen a lánya nem az idegenek miatt ölte meg magát, hanem sokkal inkább az otthoni dolgok miatt.
Nekik, a családnak jár a feloldozás, idegeneknek meg a totális eltörlés?
Oké, magyarázhatjuk ezt egy elborult elme gondolatiságával, ám ettől még az egész kicsit sántít.

Vajon a nagy sikerű "Eszeveszett mesék" innen is merített az első szekvenciában bemutatott esethez?

2014. november 30., vasárnap

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)


Rendezte: Rich Cowan

A film posztereinek néhányán nem túl szerénytelenül ezen thrillert David Fincher "Hetedik" című horror felé kacsintgató noir-os thriller drámájához hasonlítják. Ez azonban erős túlzás. A "Gyilkos folyó" annyira közelíti meg színvonalban a Hetediket, mint az Amerikai pite első részéhez mérhető mondjuk a videóforgalmazásra kijött kb. 5. rész. Vagy még annyi sem, hiszen ott azért van szereplő azonosság, meg egyfajta "közös múlt". Jó, hiszen el kell adni a dvd lemezeket ebben a nagy és egyre sorvadó piacon. Cowan krimije nem rossz történet, csak középszerű a megvalósítása és az a bizonyos, nyomasztó hangulat sem jön át a képkockákon, kivétel, amikor gyilkosunk épp erőszakot alkalmaz valakin, ám az ilyen képsorok természetüktől fogva nyomasztják az átlagos nézőt.

Miről van szó:
Jack Verdon (Ray Liotta) középkorú nyomozó, aki többnyire sikeres rendőrnyomozó, egy gyönyörű asszonykával (Gisele Fraga) az oldalán, aki viszont sajnos meddő, ezért gyermekkacagás nélküli házukban tengetik napjaikat. Néha felszínre tör némi feszültség a gyermektelenség miatt, egészen addig, amíg sokkal komolyabb probléma keresztezi életüket. Sorozatgyilkos munkásságára derül fény, aki valami homályos okból Jack múltjának női szereplőit gyilkolja le szisztematikusan, bizarr nyomokat hagyva maga után. Jack persze normális esetben nem nyomozhatna egy őt érintő ügyben - főleg, hogy az FBI egyik szakértője (Christian Slater) is ráállva az ügyre, folyamatosan, kamaszfiút meghazudtoló lelkesedéssel mászik bele Jack érzéseibe, hátha kiderül, a főszereplőnk társ a gyilkosságokban - ennek ellenére Jack főnöke (Ving Rhames), azon kívül, hogy elveszi Jack jelvényét, gyakorlatilag szemet huny afelett, hogy Jack szinte előbb ér a tetthelyekre, mint bárki más. A hullák száma szépen emelkedik, míg végül már sokkal nagyobb léptékkel kell vizsgálódniuk az ügyben. Egy biztos: Bárki áll az események mögött, túl sok eltemetett titkát ismeri a Verdon családnak.

A fiatal rendőrnő (Sarah Ann Schultz) intelligens szerepe egészen addig jól működik, amíg olyan banálisan ki nem írják. Pedig szurkoltam neki.

Oké.
Jack belekotnyeleskedik az ügybe, ahelyett, hogy amíg hitelt érdemlően nem tudja tisztázni magát, házi őrizetbe, vagy hasonló megkötés szenvedő alanya legyen.

Oké.
A gyilkos eszméletlennel precizitással tudja lenyomozni mindazon személyeket, akikkel Jack fiatalabb korában szexuális kapcsolatba lépett. Ez azért is fura, mert saját tapasztalatom, hogy az ember néha még maga előtt is eltitkol ilyen-olyan emlékeket, itt meg előkerül jó néhány, amit csak úgy felfedni, szinte lehetetlen...

Oké.
Az FBI nyomozójának megértem, hogy Jack-et is kötelessége átvilágítani, hiszen akár társsal is megoldhatná, hogy néhány nőt leamortizáljanak, mégis visszás néhány megnyilvánulása. Főleg, amikor előkerül Jack és az anyja között egy lehetséges vérfertőző kapcsolat, mint kérdés. Csoda, hogy a karaktert nem veri agyon a főszereplő ott, rögtön a kihallgató szobában. Persze nem tudhatom, mit ír elő vallatásnál az FBI kézikönyve és simán belefér egy gyanúsított ilyetén vegzálása és ne felejtsük el, szükség van a filmben egy ilyen szereplőre is, aki a hősünk útját megnehezíti, hiszen a környezetében élők egyértelműen kiállnak mellette, hogy megbíznak benne.


Sokat ront még - számomra - film hangulatán és megítélésén, hogy szinte az elejétől látjuk magát a gyilkost is. Semmi titokzatoskodás. Sőt, egy idő után, mintha maga a gyilkos akarna minél inkább szem elé kerülni. Könnyen megteheti mindezt, hiszen a történet egyik "csavarja", hogy miért nem ismeri rendőrünk őt a múltjából. Sajnos azonban ez a "csavar", nem olyan nagy durranás annak, aki valamennyire odafigyelt a film során.

Befigyel még egy kis orvosi csoda is a vége felé, hogy nagyobb legyen az egész ügynek a tétje. (A meddő asszonyka gömbölyödni kezd.) Ez is csak mellékes, hiszen a film alatt nem sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hirtelen derül ki. Talán ha lettek volna utalások, hogy dokihoz járnak, gyógyszer szednek, vagy bármi, amivel nagyobb súlyt helyeznek erre a szálra.

Az alapötlet nem rossz - igaz, ezer ilyen témájú film porosodik már a polcok alsó soraiban - a megvalósítás kicsit tévéfilmes, olcsó. Ettől függetlenül szeretjük Ray Liottát és örülünk, ha filmben van. Slaternek már kevésbé, mert vele kapcsolatban az ember azt érzi, hogy egy jó színész érdemtelenül elpocsékolja tehetségét, olyan filmekben, mint pl. az unalmas "Árnyék nélkül 2.". Ving Rhames meg nagydarab állat, aki ilyen kis szerepekből építgeti masszív B filmes karrierjét.

50%

Egyszer nézős darab. Hiányzik belőle az a plusz, ami miatt szívesen újra nézné az ember. Egyszer viszont, ha kifogod valamelyik csatorna éjszakai kínálatában, végig lehet ülni.
A "Hetedikhez" hasonlítani viszont erős túlzás...
Csupán, mert a gyilkos egy tucatnyi embert kinyír a játékidő alatt, még nem lesz mitikus ellenség. A stílus hiányzik belőle.

Még azt a ziccert is kihagyják, hogy a végig ellenséges FBI ügynök, amúgy jó klisésen, de a gyilkos keze által vesszen el. Ej, pedig de kívántam.