A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1992. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1992. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 10., kedd

Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)

Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)


Rendezte: Norman René

A film Mafab adatlapja: Prelude to A Kiss (1992)

Megtekintés: Kissé zavaros koncepció. Inkább nézd újra a Segítség, felnőttem!-et.

Valahogy végig zavart ez a film.
Az alapötlet a szokásosan remek testcserés-lélekcserés-tudatcserés szituáció, Craig Lucas ötletgazda és forgatókönyvíró valahogy mégsem hozott ki a minimumnál többet az amúgy eleve abszurd ötletből. Tudom miért készült ez a film valójában:
Sydney Walker színész ismerte Renét. A 71 éves színész egész életében kimaradt az amorózó szerepkőrből és öregségére, mikor rákot diagnosztizáltak nála, egyetlen vágya maradt csupán és ez miatt fel is hívta a fiatalabb rendezőt.
- René, nézd, megettem a kenyerem javát, komoly betegséggel diagnosztizáltak, de nem akarok úgy elmenni, hogy nem volt egy igazi csókjelenetem a vásznon.
- Remek öreg cimbora, mert Craig összedobott egy szkriptet és megnyertük hozzá Meg Ryan-t, akit a filmben egy idős embernek meg kell csókolnia, méghozzá többször is.
- Aláírok!
- Küldöm a szerződést!
Ezzel le is lett zsírozva és Sydney Walker két évvel a halála előtt még ha színpadias változatban is, de megcsókolhatta a kilencvenes évek egyik legszexisebb üdvöskéjét, Meg Ryan-t.
Walker kettő, René pedig négy évvel élhette túl a bemutatót. René AIDS-ben hunyt el, Walker, mint írtam, rákban.

Hogy milyen a film? Ennek megfelelően alibi történet.
Először is, végig zavart a monológ, amit Alec Baldwin mond fel a film alatt. Ha valami ki tudja rángatni a nézőt abból, hogy elmélyedjen egy történetben, akár egy puha fotelban, az a rosszul időzített és alkalmazott külső monológ a nézők felé.
Eleve jobb esetben a filmet úgy kell megírni, hogy a jelenetből és a dramaturgiából lássuk a szereplők vívódását, érezzük a gondolataikat.
Nem abból, hogy megtámogatva a képeket még a szánkba is rágják azokat.
Azután nem árt az arányokra is figyelni. Itt a film első fele majd negyven perc, míg a szereplők összejönnek és eljutnak addig a pontig, amikor belép a misztikum és a fiatal ara tudata helyet cserél egy idős férfiével. Szóval, a csere után kb. egy kerek óránk marad arra, hogy az ötlet kiforrja magát és az alapötlet dolgozhasson, egészen a szokásos megnyugtató befejezéséig, amikor is tapasztalatokat cserélve minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ebben a forgatókönyvben viszont ezer ziccert hagynak ki.
Azt most ne elemezgessük, hogy mennyi bizarr a szitu, az esküvőre érkező öregember és a fiatal feleség között elcsattanó csókig, mert úgy baromság az egész, ahogy van. De ugye kellett az a csókjelenet, mert nem volt elég kreatív az író, hogy valami mással rukkoljon elő.

Azután, a testcsere után hiteltelen a dramaturgiája a jelenetnek is, amelyben a két szereplő elsodródik egymástól és ezzel elindítja a film tulajdonképpeni cselekményét. Már nem azért, de ha te egy idegen testbe kerülsz, akkor addig nem nyugszol, míg vissza nem térhetsz belé(d), de itt Meg Ryan karaktere mintha elfelejtette volna, hogy hol keresse önmagát.


Az alapötlet elve garantálna egy helyzetkomikumra épülő karaktercserés filmet, itt viszont alig történik valami vicces és mintha a film utolsó harminc percét inkább áthatná valami könnyes nosztalgiázós filozofálgatás, csak Alec Baldwin és Meg Ryan főszereplésével nem erre a lassú keringőre ültél be, hanem úgy gondoltad, hogy egy pörgős rockra kell ráznod a bulád. Sajnos nem. A film nyögve nyelős és nagyon vigyáznak, hogy a sikamlósabb témákat kerüljék, pedig Ryan egy öreg ember testébe költözött!
Ryan testébe pedig egy öregember.
Woody Allen szétcincálta volna a vásznat.
Craig Lucas meg szerintem az ötletén túl nem nagyon tudta, merre haladjon.
Mindezt úgy, hogy a film eredetije egy színdarab, amit nagy sikerrel vetítettek a színházak. A filmből ez nem derült ki számomra. Szaggatottnak, befejezetlennek éreztem a filmet és a misztikus részt is lehetett volna kissé erősebben tálalni, de gondolom, az még negyed óra, amire nem volt idő.


Lehetett volna egy kellemes romantikus film, egy komédia, de végül egy ötlettelen keserédest kapunk, amin nehezen lehet kikapcsolódni, hiszen a testcsere után eldurrant minden patron. Amikor érdekesnek kellene lennie, akkor fullad unalomba.
Kathy Bates szerepeltetése meg pont olyan, mint maga a film; lett volna benne lehetőség, hiszen korábban nyert a Tortúráért, erre kapott három percnyi mellékszerepet. Ennél többet érdemelt volna. Mire végre megjelenik, már el is felejtettem, hogy benne lesz és mire előrehajoltam a fotelben és élvezni kezdtem volna a jelenlétét, kiszállt a képből.
A kilencvenes években nekem ez a film kimaradt és ma már tudom, hogy nem bántam volna meg, ha ez így is marad.
Volt még benne Ned Beatty, Stanley Tucci és a tavaly elhunyt Patty Duke. Hozták a kötelezőt, Duke kicsit többet.
Ami gondolom, nem csak nekem tűnt fel, de a filmzenében volt egy rövid részlet, ami hallatán a korábban említett "Segítség, felnőttem!" filmzenéje jutott eszembe. Valahonnan tudat alól... Ja, nem, egy frászt. Mindkét film hasonló témát boncolgat és mindkettőhöz Howard Shore szerezte a filmzenét. Ejnye te kis vicces, belecsempésztél a rosszabb moziba a jobból egy apró pillanatot???

45%

Ha megnéznéd:
- Előjáték egy csókhoz (1992)

A film zenei agyagából szemezgetve: Prelude to A Kiss (1992) - Soundtracks and You!

2015. július 16., csütörtök

Tömörítve: Bumeráng - Boomerang (1992)

Tömörítve: Bumeráng - Boomerang (1992)


Rendezte: Reginald Hudlin

A film Mafab adatlapja: Boomerang (1992)

Eddie Murphy gazdag nőcsábász, de amikor végül emberére (nőjére) talál, kiderül, nem is olyan jó dolog, amikor akasztják a hóhért, pedig a fojtogatós szex...
Erre inkább összejön a gyermekkori barát lehetséges nőjével, mert az hirtelen könnyebb préda lesz.
Igaz, csak az utolsó ötven percben, mert addig alig volt köztük interakció. De sokkal jobb ez így Eddie-nek, mint álmai nője, aki viszont gyakorlatilag ő, csak női testben!
Egy kis félre kúrós közjáték és mindenki happy a végére.
Kis barátnő megbocsát, a gyermekkori barát megbocsát, pedig azért, a saját ráérős tempójában még az is lehet, hogy összejött volna a kis barátnővel.
A film végén pedig a feka lompos mester mindent visz.
Nekem pedig, mint egyszeri nézőnek, ezért kellene drukkolnom?
Kizárt.
Én a klasszikus befejezés híve vagyok. A nőcsábász elbukik, a két kedves mellékszereplő boldogan él.
Mivel nem így van, 50%.
Eddie Murphy egy alapból gyökszi karaktert igyekezett megkedveltetni velem és sajnos, nem sikerült. Majdnem, de nem.
Szép próbálkozás volt, de azok a srácok, akik nem elég bátrak csajozni és valaha egy csinosabb cimborájuk leütött nőt a kezükről, azoknak nem fog tetszeni a Bumeráng.
Nekem sem.

2014. augusztus 8., péntek

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)


Rendezte: Rob Reiner





Aaron Sorkin katonai köntösbe bújtatott tárgyalótermi drámája közel sem olyan bonyolult, mint amennyire a két órás játékidő és a tucatnyi mozgatott karakter sejteti. Kb. hat mondatban összefoglalható:



- Tábornok úr, maga miatt halt meg a katonája?
- Nem.
- Tábornok, maga miatt halt meg a katonája???
- Nem!
- Utoljára kérdezem: Tábornok, MAGA MIATT HALT MEG A KATONÁJA???
- IGEN!!!







Sorkin, aki később olyan mérföldkőnek számító sorozatokat hozott létre, mint az "Elnök emberei" vagy a hasonlóan drámai és párbeszédekben tobzódó "Híradósok" első forgatókönyvében elég bátortalanul áll a történethez. Sokat markol, keveset fog. Én az ilyen felépítésű nyomozós drámákat leginkább John Grisham stílusú történetnek hívom. Nagy lufi, amely végül kipukkad. Ezt hogy értem?
A film tele van katonákkal, rangokkal, beszélgetésekkel, tárgyalással, felesleges körökkel, hogy végül a fiatal zöldfülű ügyvéd úgy nyerje meg a pert, hogy a fennhéjázó, arrogáns tábornokot kihozza a sodrából és az maga szólja el magát. Van ilyen az életben? Egészen biztosan... csak nehéz elhinni a filmben bemutatott karakterről, hogy ilyen ostoba módon sétáljon bele egy ennyire piti csapdába.

Demi Moore

Másrészt, van a filmben egy apró törés, amely leginkább egy flashback-nek felel meg, erre viszont a filmben belül semmilyen módon nem utalnak.
Mire gondolok?
Már kiadták az ügyet nyomozásra Santiago (Michael DeLorenzo) halálának az ügyében, amikor van egy jelenet a filmben, melyben a laktanya három befolyásos tisztje arról beszélget, hogy Santiago közlegényt kérése ellenére sem fogják áthelyezni, hanem katonát nevelnek belőle. Ez mind szép és jó, de ha fent, Washingtonban már tudják, hogy Santiago közlegény meghalt és van két gyanúsított, akkor Jessup ezredes (Jack Nicholson) és jobbkeze, Markinson alezredes (J. T. Walsh) miért beszélget arról, hogy Santiago egy rossz katona és be kellene őt törni?

Kevin Bacon

Később Markinson alezredes aki gyakorlatilag dezertált, - mivel eltűnik a támaszpontról - megjelenik a tárgyalás közben Koffee (Tom Cruise) autójában, hogy kiteregesse a szennyest. Simán elárulja a felettesét, mert nem ért a módszereivel egyet, vagy csak sértődöttségét szeretné orvosolni, hiszen Jessup korábban többször megalázza beszélgetéseik során. Ki tudja hány éve gyülemlett fel benne a sérelem, amiért most akar revansot venni. Mindenesetre ez is csak egy mellékszál, amely bonyolítja a cselekményt, ugyanakkor nem nagyon vezet sehová, ha a végeredményt nézzük. Érthetetlen is számomra a karakter motivációja; először megszökik, majd szól az ügyvédnek, hogy mi történt, de a tárgyalásra már nem hajlandó elmenni, hanem lelkiismereti okokra hivatkozva, öngyilkos lesz. Mi van???

Cuba Gooding Jr.

A film a megrendszabályozásról és annak folyományairól szól. Ez a katonaságon belüli leckéztetés egyik formája, amelynek során a hibázó, teljesítményében lemaradó katonát társai valamilyen formában megalázzák vagy megverik. Ezt hivatalosan tiltják. Nem hivatalosan pedig akár parancsba is kaphatják altisztek. Nincs is ezzel gond, ám Santiago közlegény a neki "kiutalt" megrendszabályozásba belehalt. Ki a felelős? A két katona, aki elverte? Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland) a felettesük, aki hatszemközt kiadta a parancsot a regulára? (Míg ki nem derül, hogy csak ketten voltak a szobában, ami miatt meginog a védőügyvéd teóriája  a felettesétől kapott parancs hitelességét illetően.)

James Marshall

Minden hibája ellenére a film szórakoztató, élvezetes, sok ismert színész sorakoztat fel, néha egészen apró szerepekben.
A zene Marc Shaiman minimalista szintetizátor elemekkel dolgozó munkája. Elég hangulatos, annak ellenére, hogy a főtéma nem túl bonyolult.
A fényképezés meg végig nagyon szép. (Mondjuk eleve elfogult vagyok a szélesvásznú filmekkel.

Kevin Pollak

A film elkészítése után egy hasonló eset történt Guantánamo-ban. David Cox őrvezető kilenc társával megrendszabályozott egy katonát. Feljelentés után Cox-ot felmentették, viszont három hónappal később valaki lelőtte egy sikátorban. Az ügyet nem oldották meg.

Kiefer Sutherland

Néhány párbeszéd Cruise és Nicholson között spontán zajlott le, forgatókönyv nélkül. Cruise és Demi Moore szerelmi jelentét végül nem forgatták le, mert nem volt fontos a cselekményben. (Talán a játékidőbe sem fért bele.)
Sorkin a forgatókönyvet egy megtörtén eset után írta meg. Az ötletet a húgától kapta, aki részese volt egy hasonló ügyben lefolytatott tárgyalásnak.
Ginny néni rövid szerepét a rendező egyik rokona alakítja.
A valóságban az ilyen katonai tárgyalásokat nem bírósági tárgyalótermekben szokták lefolytatni, hanem irodahelyiségekben.

Jack Nicholson

70%

Tom Cruise