A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1966. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1966. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 21., szerda

A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)

A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)


Rendezte: Burt Kennedy

A film Mafab adatlapja: Return of the Seven (1966)

Megtekintés: Ha van felesleges folytatás - és van - akkor ez az!

Nem kívánom elvitatni Burt Kennedy tehetségét, hiszen egész életét végigkísérte a western műfaj és annak szeretete. Első és utolsó filmje is a téma környékén lavírozott. De hiába az elhivatott western szeretet, ha ezen a produkción az nem érződik. Eleve, az első rész monumentális kettő órájával szemben a röpke kilencven perc éles ellentét. Az első résznél bőven volt idő felépíteni a konfliktust, rendesen elmagyarázni, megismertetni a nézővel az összes fontos karaktert, felépíteni a szereplők közötti viszony-rendszert, stb. Itt erre alig van mód. Sem a hét bátor nem olyan hangsúlyos karakter - Brunner sem, ami szomorú - sem az ellenfelük, aki lehet, hogy egy híres mexikói színész (nem néztem utána) de ebben a filmben egy súlytalan és alig komolyan vehető papírmasé figura.

A filmet egyébként az a Larry Cohen vetette papírra, aki a horrorfilm műfajában egy igazi slasher kuriózumnak, a Mániákus zsarunak és a kannibál bébiknek is életet adott. A rengeteg sorozat mellett ez volt Cohen első mozis munkája, ami talán megmagyarázza a butuska történetet és gányul összecsapott forgatókönyvet. Szerencsére később javított. Pl. nagy kedvencem lett a Chris Evans-os idővel versenyt futó akciófilm, a Mobil.

Azt se tudom, ki kicsoda?
Amikor ráakadtam a filmre, örültem, hogy az első rész után ismét elmerülhetek ebben a világban, amely olyan idegen tőlem és mégis, valahol belül, bár magam alkalmatlan lennék életben maradni egy ilyen közegben, mégis élvezem a vele való találkozást. Az első rész egy kultikus darab, és bár hosszú, egy percig nem unatkoztam rajta. Sajnos a folytatás rövidsége ellenére sem habkönnyű szórakozás. Az akciók közel sem olyan jól megtervezettek és kivitelezettek, mint az első részben, ami furán hangozhat, hiszen "csak lövöldözés" és "lovakról leesés" az egész. Ez az első részben egészen változatosan, érdekesen volt tálalva, itt azonban leginkább egy lőporfüstös katyvasz az egész produkció.
És a végén a gonosz halála: Mintha direkt erőltették volna, hogy legyenek neki is utolsó szavai, mint korábban Eli Wallach-nak, és bár drámai, hogy Lorca (Emilio Fernández) még a halál torkában is a bosszút kívánja, ettől függetlenül, az első rész után puszta másolatnak hat. (Érdekes is, hogy a bandavezérek még kicsit dumálnak a halálos seb bekapása után, míg csatlósaik, simán hullanak, akár a legyek.)

Nem értem, miért gondolták, hogy a folytatást érdemes elkészíteni nagy nevek nélkül?
(Már, ha Brunnert nem számolom.)

Ha az első rész erényeinek fényében nézzük a mozit, teljesen rossz, felesleges folytatás. A hét mesterlövész egyik vonzereje abban is állt, hogy az akkori filmes szépfiúk - visszaszívom - az akkori férfias karaktereket mind a szakmában ismert nevek alakították, egyedül Chico volt a szakmában zöldfülű, ő viszont azért került bele, hogy az Európai női rajongóknak is jusson némi konc. A második részben meg egyedül Yul Brunner neve ismerős az átlagos nézőnek, meg talán Warren Oates-é, aki A vad bandában is szerepelt és viszonylag ismert név a szakmában, meg Fernando Rey, aki viszont a pap mellékkarakterét kapta meg. A többi mesterlövész számomra totál ismeretlen színész, pedig 66-ban biztos lettek volna még, akiket fel lehet hajtani az első rész után. Állítólag Steve McQueen azért maradt ki, mert Brunner-nek nem volt kedve megint vele versengeni a forgatás során, pedig elképzelem, mennyit dobott volna a figura visszatérése a filmen. Az már hab a tortán, hogy Chico eredeti alakítóját, Horst Buchholz-ot sem hívták vissza és egy totál ismeretlen fiatalemberre bízták az egykori jóképű és hirtelen haragú taknyos szerepét.

Chico hat év alatt elparasztosodott. 

Tehát kapunk egy sokkal szegényesebb kiállítású ismétlést, kisebb nevekkel, kevesebb és rosszabb minőségű akcióval, ugyanazzal a mondani valóval. Még szegény Brunner-en is mintha az unalom jeleit vélnéd felfedezni. Soha többet nem játszotta el Chris karakterét, helyét a nyeregben olyan kollégák vették át, mint George Kennedy, Lee Van Cleef, Michael Biehn és most, a 2016-os változatban Denzel Washington.
Amit nem tudtak elrontani, az a filmzene, mert szinte végig átemelték az első részből az eredeti muzsikát, Elmer Bernstein zeneszerző közreműködésével.

Amennyire bátrak ők heten, te annyira bátran kihagyhatod ezt a mozit. A film ismert még "A hét mesterlövész visszatér" címen is, de mivel az eredeti címből is hiányzik a jelző, így én is inkább a mesterlövész nélküli változatot preferálom.

40%

Ha mégis érdekelne: A  H É T  B Á T O R  M I N D I G  G Y Ő Z

Hiába tűnik nagyobbnak az ellenség serege, ha az egész összkép súlytalan.