2017. február 2., csütörtök

Az elnémult - The Unspoken (2015)

Az elnémult - The Unspoken (2015)


Rendezte: Sheldon Wilson


Megtekintés: Hiába kedvencem Jodelle Ferland, ha a film rendezője nem érti a horror lényegét.

Ez már akkor biztos volt számomra, mikor az első negyedórában egy jelenetben az történt, hogy a néma kisfiú nézi a fa oldalát, majd hirtelen, képen kívülről benyúl érte az anyja, hogy átölelje, de a zenei aláfestés drasztikussága meg úgy riasztja meg a nézőt, mintha a gyilkos lépett volna mellé, egy baltával. Nálam ez nem horror. Nem rajongok a jumpscare-ért (Villanófrász lesz a magyar neve.) sem akkor, ha a pofánkba tolnak egy rémisztő arcot, sem akkor, amikor ijesztő hangeffektet kevernek oda, ahol a valóságban még véletlenül sincs. Aki így próbál meg rémiszteni, az olcsó, bazári módszereket használ és első leckénél kibukott a horror-rendezői szakon, vagy okj-s képzés útján végezte el a direktori szakmát.

Abban igazad van, hogy ha félálomban szuszokálsz - mert amúgy a film hangulata és érdekesség mentessége automatikusan visz magával alfába - akkor egy hirtelen hangos hegedűnyekergetés fel tud pár pillanatra rázni és megdobogtatja a szíved, ám ettől még a film hazug lesz. Azt akarja beléd sulykolni, hogy ő igenis egy komoly darab, amelyik félelmet gerjeszt benned, megrémít, mert ez a horrorfilm dolga, erre jött létre a műfaj. Ez az, amikor többnek szeretne látszani annál, mint ami.
Ez a félelem és rémület azonban mechanizmusában kb. annak felel meg, amikor mosogatás közben rosszul teszed félre a poharat és az leesik a pult pereméről. Egy pillanatra beléd áll a félelem - az üvegszilánk biztosan elvágja a kezem, lábam, sőt, talán pont a combartériámat - azután úgy, ahogy jött, másodpercek múlva már hűlt helye és te a cserepeket söpröd össze, mivel a félelmed inkább egy rémálomkép, hiszen roppant keveseknek vágja fel a combartériáját egy a földre esett pohár.
Ez nem az a félelem, amit akkor érzel, amikor szivacs nélkül mosod a pohár száját és folyamatosan rettegsz, hogy ha elpattan véletlenül, pont akkor, a kezedben a pohár széle, mélyen belevág a kezedbe, felhasíthatja a puha bőrödet és egy csúf sebhely lesz óvatlanságod jutalma, ezért tartva tőle, hogy bekövetkezik, előkeresed a szivacsot és nagyon finoman mosod körbe a pohár száját. Ez a félelem sokkal reálisabb, erősebb, mivel környezetedben már sokan jártak úgy, hogy mosogatás közben tört el kezükben a pohár és vágta meg a kezüket.
(Ha a horrorfilmekkel kapcsolatban esetleg nem is lettél okosabb, a pohármosogatási fóbiáról már mindent tudsz...)


Sheldon Wilson nem tanulta meg a leckét. Mint forgatókönyv író és rendező, még mindig a könnyebb utat választotta és az egész filmet telepakolta ezekkel a villanó-frászokkal. Igen, ez lesz rá a megfelelő név a magyarban, ezután a jumpscare-t villanófrásznak fogom nevezni. Ha hajlékonyabb lennék, most megveregetném a hátam. Wilson már egyébként is előkelő helyet foglal el az oldalon, hiszen a "fika" jelzőt nem sok filmhez biggyesztettem oda, neki mégis sikerült elérnie egy szintén 2015-ös förmedvénnyel, a hasonlóan igényes "Az odú - The Hollow (2015)" című horrorfilmmel. Ide klikkelve elolvashatod, akkor miket írtam arról a borzalomról.
A helyzet most sem lett jobb, de nem is várható el egy embertől, hogy egy éven belül egy mocsokkal együtt egy zseniálisat is alkosson. (Azt hiszem, Sandra Bullock egy éven belül nyert Oscar-t is és Arany Málnát. Vagy Halle Berry volt az?)
Negyven perc után erőt veszek magamon, hogy végig"izguljam" ezt a filmet, amit azért teszek csak meg, mert a szereposztásban két nevet is felfedeztem, akiket kedvelek.
Az egyik a már említett fiatal színésznő, Jodelle Ferland, aki kislányként már megvett olyan alakításainak köszönhetően, mint a "Tideland" vagy a "Védtelen gyermek". Tény, hogy azóta főleg horrorfilmes műfajon belül találkoztam a hölggyel és az is tény, hogy ezt a két roppant erős színészi alakítását eddig nem tudta nálam semmivel felülmúlni, bár ezt betudhatom annak is, hogy nem minden szerepét sikerült eddig látnom.
A másik név, amelyik kedvemre való, az Neal McDonough, aki viszont örök mellékszereplő és bármilyen műfajban összefuthatunk nevével.
Aztán a forgatókönyv megfeledkezik róla és a végén nem kezd vele semmit.

A film röviden:
Néhány évvel korábban egy rendőrjárőr kimegy a városka szélén, viszonylagos magányosságban álló házhoz, ahol már a tornácon látszik, hogy minden csupa vér, ezért segítséget kér a rádión. Az erősítés mire kiér, addigra helyettesünk ráakad egy túlélőre, viszont a házban lakó család szőrén-szálán eltűnt. Évekkel később a házat újra eladják és egy anyuka, Jeanie (Pascale Hutton) költözik be fiával, Adrian-nal (Sunny Suljic) aki az apuka halála óta nem szólalt meg. Anyuka, mivel nagyon sok a tennivalója, egy környékbeli bakfist, Angelát (Jodelle Ferland) hív a házhoz, hogy tartsa szemmel a fiúgyermeket, aki hajlamos elbújni a világ zaja elől.
Már első napján kemény helyzetben találja magát a lány, mert a házvezetőnő egy szellemjelenés miatt faképnél hagyja a házban tartózkodó lányt és a kisfiút, hogy közben meg a helyi vagányok tegyék tiszteletüket ugyanott, mert ők meg a kábítószerüket rejtegették az épületben, mielőtt azt eladták volna (Mind a drogot, mind a házat, ha nem fogalmaztam világosan.), mondván, hogy a környéken szellem járta házként elhíresült építményben úgy sem keresné senki a drogjukat.
Ez legalább egy jó indok arra, hogy legyen elegendő kinyírásra váró mellékszereplő a filmben. Jelen esetben három olyan helyi kemény csávót láthatunk, akik egy orosz bűnbandában is megállnák a helyüket, már ami az első blikkre fegyvert fogó elszántságukból adódik. A seriff hívó szívára a legtökösebb minimális ellenállással bent alszik a sitten, de másnap már egy szakajtónyi - szó szerint - fegyverrel indulnak a házikóba, hogy visszaszerezzék a cuccot, elhatározva, hogy megölnek minden szemtanút, miközben pontosan tudják, hogy a házban kb. néhány gyönge nő és egy kisfiú tartózkodik. Kemény legények... Még nem jutottam megtekintésben odáig, de borítékolom, hogy a szellemek kellemes gore effektek felhasználásával fogják felaprítani őket.


Mert a gore nagyjából már korábban is rendben volt. A ház körül dolgozgató szakit pl. igen kellemes módon ijesztette halálra egy halott kutyus rohadó csontváza. A szakinak egyenesen leesett tőle az álla. Nem is, inkább kicsit ferdén tépte le valami.

Hogy mégis ér valamit a film, hogy az első hetven perc után nagyon felpörögnek az események és a lezárás nem teljesen pozitív, plusz jutott bele némi poén is.
45%

Ha megnéznéd:
- The Unspoken (2015)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: