2016. május 31., kedd

Sorozat: Lucifer (2015)

Sorozat: Lucifer (2015)


Viszonylag ritkán foglalkozom sorozatokkal, mert a legritkább esetben tudják az érdeklődésemet végig fenntartani vagy pont érdekelnének, de elkaszálják őket én meg ott maradok dühöngve, mert az utolsó részben volt egy cliffhanger és sosem fogom megtudni, hogy akkor a felrobbanó autóból idejében kiesett a nyomozó vagy bennégett?

A Lucifer alapfelállásában nem tudom mennyire eredeti - ahhoz nem nézek elég sorozatot - de annyit hamar sikerült kitapasztalnom, hogy nagyjából követi az amerikai sorozatok valószínűleg mára már írott szabályait: Van egy fő szála a történetnek, egy karakteríve, de epizódonként egy bűnügyet göngyölítenek fel és nagyjából sosem a leggyanúsabb gyanúsított a tettes. Sőt, nagyjából az első fontosabb szereplő lesz a negatív szereplő, néha nyakatekert indokok alapján. A valóságban általában aki a leggyanúsabb az is az elkövető.

A Lucifer főszereplője (Tom Ellis) a címszereplő ördög, aki a földön egy szórakozóhelyet vezet és belekeveredik egy nyomozási ügybe. Mivel hamar kiderül számára, hogy különleges képességei a nyomozást folytató rendőrnőn hatástalanok, mellé csapódik és a továbbiakban úgy megy minden, mint pl. a Forever sorozat esetében, amelyben meg egy halhatatlan került azonos szituba. A sorozat gerincét a két főszereplő, az ördög és a nyomozónő (Lauren German) közötti kémia viszi előre és a helyzet- illetve szöveges komikum, amely többnyire arra van kihegyezve, hogy Lucifer az ördög és ez manapság mennyire nem kelt félelmet sokakban.

Az első öt rész után egyelőre úgy vélem, unalmas estére egészen jó lehet a sori, egyébként meg pont olyan, mint tematikailag a hasonló, ellentétes pólusú karaktere épített nyomozósdi.
Bízom benne, hogy ezt nem fogják elkaszálni olyan gyorsan, mint a legalább nagyjából lezárt Forever-t, amelyben hasonlóan működött a két főszereplő közötti dinamika és teljesen megegyezett a dramaturgiája a sorozatnak.


70%

2016. május 27., péntek

Sherlock Holmes variációk

Sherlock Holmes variációk


Mióta film a film, készülnek adaptációk Sir Arthur Conan Doyle leghíresebb figurájának kalandjaiból. Közel 250!!! feldolgozás színészeiből szemezgetünk, melyek között megtalálható tv sorozat, fantasy és vígjáték is, annak ellenére, hogy Doyle történetei önmagukban krimik.

1. Az első Sherlock Holmes Maurice Costello volt, 1905-ben. Az "Adventures of Sherlock Holmes" még rövidfilm, abból a korból, amikor alig pár percesek voltak a vetített filmek. A filmje olyan régi és annyira rövid, hogy még az imdb gyűjtésében sem szerepel. Viszont nehezen hihető, de ő Drew Barrymoore dédapja! Filmes dinasztia.


(1877.Feb.22. - 1950.Okt.28.)

2. Eille Norwood a húszas években egy híján ötven rövidfilmben alakíthatta a briliáns nyomozót.


Eille Norwood
(1861.Okt.11. - 1948.Dec.24.)

3. Korosztályunk a Barrymoore színészklán hölgytagját, Drew-t ismeri a moziból, de nagypapája, John Barrymoore a húszas években óriási népszerűségnek örvendett.
1922-ben eljátszotta a Baker Street-i magánkopót. A film címe beszédes: Sherlock Holmes.
Mi más lehetne?
(1882.Feb.15. - 1942.Máj.26.)

4. Basil Rathbone 1939-ben vette először ajkai közé Holmes ikonikus pipáját, "A Baskerville-i kutya" című filmben. Valamiért "A sátán kutyája" címfordítás mellett még rengeteg változattal magyarították Holmes egyik legismertebb történetét. 46-ig legalább egy tucat adaptációban Holmes-kodott.

(1892.Jún.13. - 1967.Júl.21.)

5. Peter Cushing neve ismerősen csenghet a klasszikus horrorfilmek kedvelői között. Akkor is ismerheted az urat, ha Star Wars fan vagy, mivel az eredeti sorozat első részének Mof Tarkinjaként domborított és kapott fél percet a kultikus "Top Secret!" című paródiában, ahol hatalmas szemével és nagyítójával kapott egy felejthetetlen cameo-t.
Cushing 1959-ben alakította először Holmes-t, majd 1968-ban visszatért egy sorozatban is a nyomozóként. Érdekesség, hogy annyi fantázia szülött mellett (Van Helsing, Frankenstein) egyszer 1976-ban még Holmes megalkotóját is eljátszhatta egy tv filmben, Conan Doyle-t!

(1913.Máj.26. - 1994.Aug.11.)

6. Ha már horrorveteránok, akkor itt a helye Christopher Lee-nek is, aki Cushing-gal együtt a "Hammer studió" védjegyének számított. Ha Cushing volt Van Helsing, akkor Lee volt Dracula. És mindketten játszottak a "Csillagok háborúja" filmekben, hisz Lee lett az új sorozat Dooku grófja. Meg nem mellesleg játszott együtt Chuck Norris-sal és TÚLÉLTE! - igaz, kicsit megfojtogatta a harcos színész (Szemet szemért). Ja, és Lee volt Szarumán a "Gyűrűk urából". Ehhez képest a tény, hogy néhány tévés produkcióban Sherlock Holmes lehetett, teljesen eltörpül.

(1922.Máj.27. - 2015.jún.7.)

7. John Neville neve ismerősebben csenghet egy másik ismert irodalmi figura megformálójaként, mivel Terry Gilliam nem túl sikeres fantasy mozijában ő játszotta Münchausen bárót. Neville 1965-ben volt Holmes és azóta olyan filmekben, sorozatokban tűnt fel, mint "A napfény íze", X-Akták, "Rémségek könyve" vagy "Az ötödik elem".
Neville nevénél érdemes megemlíteni, hogy egyszer, 1971-ben a "Sherlock Holmes riválisai" tévésorozatban Dr. Thorndyke bőrébe bújt, mi mást alakítva, mint Holmes riválist. Szomorú, hogy a cikk írása után napokkal elhunyt ez a remek színész.


(1925.Máj.02. - 2011.Nov.19.)

8. Miért maradna ki az angol humor egyik óriása, a nyakigláb Mr.Waczak, alias John Cleese? Nem marad ki. 1973-ban a "Comedy Playhouse" sorozat egyik epizódjában felvette a deduktív módszer olimpikonjának házikabátját.

(1939.Okt.27.)

9. 1976-ban Sherlock Holmes egy ügy erejéig átruccant New Yorkba. Roger Moore aki nagyobb sikert aratott ügynökként, egy tévéfilmben alakította Holmes szerepét. A címe beszédes: Sherlock Holmes New Yorkban. Egy angol gentleman Amerikában...

(1927.Okt.14.)

10. 1977-ben "Ezüstragyogás"-ban, tévéfilmben pöfékelt Christopher Plummer, aki idén, 2011-ben még John Barrymoore-t is megformálta. Vajon Barrymoore bőrébe bújva, belebújt Sherlock Holmes bőrébe? Ki tudja ezt követni??? Mindenesetre Plummer is játszott Van Helsinget, mikulást, amerikai elnököt.


(1929.Dec.13.)

11. (Fer)Nando Gazzolo 1968-ban több tv filmben és egy mini sorozatban alakította a nyomozót. Gazzolo remek olasz szinkronszínészként több tucat idegen nyelvű színész hangjához kölcsönözte a sajátját, így játszotta is a nyomozót, de volt, hogy csak a hangját adta.

Nando Gazzolo
(1928.Okt.16. - 2015.Nov.16.)

12. Egy olasz után legyen egy német Holmes-unk is: Erich Schellow Berlinben született és hunyt el, nyolcvan éves korában. Azon kívül, hogy alakította a nyomozót (1967-1968 körül) is, állandó szinkronhangja volt Peter Cushingnak, aki mint tudjuk, ugyancsak játszotta a híres szerepet.


Erich Schellow
(1915.Feb.27. - 1995.Nov.25.

13. A szerep Európát teljesen körbe utazta, nem kerülte el Franciaországot sem. Henri Virlojeux a francia magánnyomozó, Arséne Lupin sorozatában játszotta a deduktív módszer kialakítóját, igaz, mivel egyfajta vígjátékról van szó, kicsit kifacsart módon. Már a neve is egy fricska: Herlock Sholmes!


Henri Virlojeux (Virlogeux)
(1924.Márc.22. - 1995.Dec.19.)

14. Rolf Becker úgy került a képbe, hogy 1975-ben készült egy tévésorozat a világ nagy nyomozóiról, amelyben ő alakította a nyomozót. Volt gyakorlata, mivel 74-ben már felvette a nevet egy tévéfilm erejéig. Becker még ma is aktív színész.


Rolf Becker
(1935.Márc.31.)

15. Miért pont az oroszok maradtak volna ki? Az egykori Szovjetunió karakterszínésze, Vaszilij Livanov (Vasili Livanov) aki a szovjet nemzeti színház tagja és Boris Paszternak drámaíró géniusz személyes jóbarátja, majdnem tucatnyi tévéfilmben lett bűnüldöző 1979-től egészen 1986-ig.


Vasili Borisovich Livanov
(1935.Júl.19.)

16. Frank Langella még közel sem volt Oscar-díjas színész, amikor már egy rakat filmben eljátszotta a rosszfiút (Drakula, Szfinx, He-Man, stb.) és néha becsúszott egy-egy nyomozói szerep is. Természetesen a világ leghíresebb nyomozója is... Egy 1981-es tévés feldolgozásban, melynek a címe egyszerűen "Sherlock Holmes" Langella alakította a címszereplőt. Azóta olyan filmek öregbítették a nevét, mint: Tőzsdecápák 2., A doboz, Frost/Nixon.


Frank Langella
(1938.Jan.1.)

17. Listánkon nem az első név Jeremy Brett, de egy nagy sikerű televíziós sorozatnak köszönhetően talán az ő arca, amit a legtöbben Holmes szerepéhez kapcsolnak. A legtöbb eddig felsorolt színésztől az különbözteti meg, hogy az ő kalandjait rendszeresen adta a magyar tévé is. Nálunk szinte eggyé forrt az elálló fülű, átható tekintetű aktor a legendás nyomozó alakjával.


Jeremy Brett
(1933.Nov.3. - 1995.Szept.12.)

18. 1988-ban az angol színészóriást, Michael Caine-t is megtalálta a szerep, de az ő változatának érdekességét az adta, hogy a történetben míg Sherlock Holmes valójában egy tehetségtelen ripacs (Caine), addig az igazi ész a párosban a háttérben dolgozó Watson (Ben Kingsley), aki csak a nyugalma miatt tolja előtérbe társát, így maradva inkognitóba. A film nálunk nem lett nagy siker, de a Hungarovideó annak idején kiadta.

Michael Caine
(1933.Márc.14.)

19. Az egyik legfiatalabb Sherlock Holmes a fiatal Nicholas Rowe megformálásában még azelőtti időkbe vezet minket, amikor Holmes és Watson egyetemistaként összebarátkoznak és kinyomoznak egy szövevényes ügyet. Az 1985-ös filmben használtak először bizonyos CGI trükköket, aminek akkor nagy füstje volt, a film mégsem teljesedett ki sorozattá, pedig az összes jellegzetes Holmes-i klisét felvonultatta a pergős kalandfilm. Előkerül a pipa a hegedű, megtudjuk, hogyan veszítette el szerelmét a nyomozó és kicsoda lehetett a titokzatos ősellensége, Moriarty professzor.
Rowe egyik legkomolyabb szerepe volt ez, utána szinte eltűnt a süllyesztőben. Epizód szerepben feltűnt még az azóta kultikus "A ravasz, az agy..." című bűnügyi komédiában, de mára inkább csak tévés munkákat vállal.
Viszont 2015-ben, a Mr. Holmes című moziban ismét képletesen a nyomozó bőrébe bújhatott, hiszen egy mozielőadásban ő játssza a filmen belül Sherlock Holmes-t.


Nicholas Rowe
(1966.Nov.22.)

20. Ebből az illusztris felsorolásból miért pont egy amerikai színészlegenda maradna ki? A valamikori Ben-Hur, aki később a fegyvertartás mellett tette le voksát és ezzel legalább annyi ellenséget, mint követőt szerzett, Charlton Heston 1991-ben, az "Ötös szövetség" című, fia által rendezett misztikus krimiben eljátszotta Holmes-t. A film a "Hasznos holmik" előtt készült, televízióra, ezért nem is lett visszhangja.


Charlton Heston
(1923.Okt.4. - 2008.Ápr.5.)

+ 1

Ha már szóba került Rowe-nél a Mr. Holmes, akkor megemlíthetem Sir Ian McKellen nevét is, hiszen a színészlegenda, akit viszonylag öregen fedeztem fel magamnak az 1995-ös III. Richard-ban, 2015-ben az idős és beteges, nyugdíjba vonult Sherlock Holmes-t alakította egy drámában.

Sir Ian McKellen
(1939.Máj.25.)

.

Pőre igazság: Gwendoline Christie

Néhány színésznő a férfi nézők vágyainak tárgyává degradálódik. Igen, a férfi libidóra erősen épít a kereskedelem, a filmművészet, stb.
Ebben a sorozatban egy-egy fotó erejéig olyan színésznőket mutatunk meg pőre valójában, akikre nem jellemző vagy nem kellene, hogy az legyen a mezítelenség.
Ezért igyekszünk a jó ízlés határain belül maradni.

A következő fotó a Trónok harca sorozat egyik legkevésbé tetszetős női karakterét adó színésznőjéről készült. A könyvben legalábbis Tarth-i Brienne nem egy szexis vadmacska, hanem egy kifejezetten férfias amazon, akiről nehéz elhinni, hogy valaki a külseje miatt szeretne bele.
Ezzel szemben a karaktert alakító színésznő, Gwendoline Christie, a fotó tanúsága szerint, igenis, tud szexi lenni.

A fotó egy album része és erősen idézi a 80-as évek Playboy nyuszijainak érzését.

Angry Birds - A film - Angry Birds (2016)

Angry Birds - A film - Angry Birds (2016)


Rendezte: Clay Kaytis, Fergal Reilly

Megtekintés: Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy játékra, amelyik puszta rombolásra épül, sikerül ráhúzni egy igazán komplex történetet. Nem tévedtem.

Ez nem azt jelenti, hogy a filmet ne lehetne megnézni és félmosollyal élvezni is egy felnőttnek, mert az nem lenne igaz. Az Angry Birds pontosan az az amerikai mesefilm, amelyet már unásig láttunk Walt Disney-től kezdve a Pixarig, elejétől a végéig. Végy egy karaktert, aki nem tud beilleszkedni, mert...csak...és akaszd a nyakába, hogy ő az egyetlen a közösségben, aki viszont tovább lát a csőrénél. Hozz be egy ellenséget, aki azért ne legyen teljesen véresszájú és riasztóan gonosz, hogy a kicsik ne bőgjék végig a vetítést, ezért bennük is kell legyen humor és bumfordi báj. Főszereplőnket vedd körbe hasonló karakterekkel, de ne hagyd, hogy elnyomják, ezért inkább csak viccesen háttér-hülyéskednek vagy feldobálják a labdát, hogy alájátszanak a hősünknek. Legyen benne akció - a játék, amelyből a film készült gyakorlatilag egy logikai akciójáték, amennyiben a rombolást annak számítjuk. Ha nem, akkor szimplán logikai játék, platform játékra hasonlító beütéssel - de ne nyomja agyon a teljes filmet. A végén a gonosz kapja meg méltó büntetését és a kívülálló karakter-hőst pedig fogadja be a közösség, elismerve érdemeit; hogy velük szemben neki volt agya.

Az Angry Birds ennyi és nem több.
A főhős, Vörös (Jason Sudeikis) mivel a többieknél lényegesen gyorsabban gurul dühbe és cselekszik ösztönösen, kap egy beutalót a dühkezeléssel foglalkozó ülésre, ahol megismerkedik néhány hasonlóan illusztris jómadárral. Azért fura, hogy külön dühterápiás kezelést tud a kis sziget biztosítani lakóinak, hiszen, ha jól figyelünk, a film első negyedórája főleg arról szól, mennyire idegen érzés lakói között a düh. Azután kiderül, hogy terapeutája is van, aki érti a csíziót. Szóval Vörös eljár a kezelésekre és lassan összebarátkozik a többiekkel. Megy is flottul, alig van a filmben komoly drámai jelenet, habár néha megcsillannak olyan képkockák, amelyek azt sejtetik, Vörös azért a magánynál kicsit többre vágyik és esetleg fészket is rakna önként felhúzott kalitkája helyett, ha lenne hozzá megfelelő gerle párja.
Egy nap, sok évi trillázó szabad szárnyalás után madártávlatból feltűnik egy sötét vitorla és a szigetre érkezik néhány malac, akik hamar megkedveltetik magukat a szigetlakókkal és Vörös figyelmeztetésének ellenére is beletörődő barátságot kezdenek kialakítani az elsőre nem, de második percre már gyanús sertésekkel.

Míg Vörös igyekszik elkerülni, hogy gyanúját tollas bálba költöztessék, a malacok belekezdenek mindent átfogó manőverükbe, melynek célja, hogy a madárkolónia tojáskészletét egyszerűen elemeljék. Mikor végül főmadarunknak igaza lesz, meghajolnak a felsőbb madárerők és nemes egyszerűséggel akár egy ivó-madár az asztalon, meghajolnak Vörös tudása/sejtése előtt és tőle várnak megoldást a tojás-törés elkerülésére.
Persze, amit eddig is tudtunk, hogy Vörös nem csak a vörös-köd képződésben erős, hanem harcászati és taktikai ismeretei is kiterjedtek, hamarosan hajóra állítja az egész fészekalját, csőröstül-tollastul és felkerekednek, hogy a korábban tőlük messze röfögő telepet felkutassák és visszaszerezzék ki sem kelt fiókáikat.


Nem bonyolult, nem nagy truváj és ezért a legkisebbek is érteni fogják. Kikacsintás is akad, hogy idősebb nézők szintén találjanak benne pár kedvelhető pillanatot - A Ragyogás utaláson felsírtam - és a végén nem fogjuk sajnálni az ellenséget, mert... vigyáztak, hogy egy esetleges folytatásra is maradjon karakter.
Ha úgy vesszük, egy fordított fejlődéstörténetet látunk, hiszen eredetileg Vörös célja pont a dühkezelése lenne, ám végül pont emiatt az adottsága miatt lesz ő a megfelelő vezetője madárseregének.
A mellékkarakterek kellően viccesek és a játék karaktereit egészen jól építik bele a történetbe.
Szirmai Gergely korábban jelezte, hogy bár nem rajong a szinkronért, azért egy felkérésnek ő sem tudott ellenállni, ezért Bumeráng-madár pár soros szerepét elvállalta. Ha nem látjuk korábban a youtube csatornáján, hogy Gergő az, talán sosem jövünk rá, így viszont a rajongóinak és a szerkesztőségi tagoknak kellemes másodperc tört részét jelentheti kedvencünk hangja. Én élveztem.

A film egyetlen felróható hibája, hogy nem tud több lenni, mint korábbi, hasonló felépítésű társa, pedig azért, megfelelő csapattal, sokkal több humoros pillanatot lehetett volna még belecsempészni a közel száz percbe. Ilyen meséknél pedig szükséges is, hiszen annak ellenére, hogy ez ma az egyik legkedveltebb letölthető játék applikáció, azért nem ismeri mindenki. Szerintem sokkal több játékos kikacsintást elbírt volna a film vagy egyéb, a jelen popkultúrára utalást. Hogy egy személyesebb mozi legyen, ne amolyan kötelező "amit egy egész estés meséről tudni kell" legyen.


A figurák hangjait adó színészeket jelen esetben nem érdemes méltatnom, hiszen a szinkronban nagyon remek magyar művészek adták a karakterek hangjait.
A két rendező ha nem számítjuk korábbi háttérmunkájukat nem kevés animációs moziban, csak elsőfilmes. Ez a munkájukon talán meg is látszik annyiban, hogy érezhető, hogy baki nélkül felmondják a leckét, de nem nagyon tesznek hozzá semmi eredetit. Azért kár, hogy összességében négy írótól és ötletgazdától ennyire futotta. Ma már, szerintem ennyi kevés, hogy maradandó értéket képviseljen egy családi mozi. Egyediség. Több eredetiség!

Mondjuk az durva poén, hogy Sean Penn egy olyan figurának adta a hangját - Terence - aki az egész mese alatt meg sem szólal. Annak idején George Clooney csinált hasonló bravúrt, amikor a South Park egyik epizódjában egy meleg kutya hangját kölcsönözte, amelyik nem beszélt, csak vakkantott, ugatott.
Ha ebből indulunk ki, Szirmai Gergő még sokat is szerepelt! :)

60%

Ha szeretnéd látni: A N G R Y  B I R D S

Gondoltad volna, hogy a játék, amelyet mostanra már több tucat - főleg amerikai - filmben említenek meg, utalnak rá valamilyen humoros formában, alig hét éve indult hódító útjára, 2009-ben? Mostanra, hét évvel később, népszerűségének talán első csúcsán, több, mint három milliárd (!) letöltést tudhat háta mögött, az összes változattal és egyéb járulékos programokkal együtt.
És, hogy miért pont sertések ellen megy a harc? Hát, mert akkoriban tele volt a média a sertésinfluenza veszélyeiről szóló híradásokkal. Szóval, a koncepció annyi, hogy egy hatalmas csúzlival szárny nélküli madarakat lődözünk sertésekre, akik ingatag épületekben bujkálnak a támadóik elől.

Bővebben az Angry Birds wikipédia oldalán.

Töfi:
- A spanyol változatban Red hangját Santiago Segura adja Vörösnek.

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)


Rendezte: Gavin O'Connor

Megtekintés: Obi Van Kenobi csúnyán kurvának adná Padmét, de Owen bácsi résen van.

Kedves "Star Wars" rajongók: Ebben a filmben mindjárt három ismert színész is megjelenik, akik, amennyire emlékszem, együtt játszottak korábban a Saga II. és III. részében. (Közös jelenet talán csak a kettőben volt, de nem emlékszem.) Hogy ettől jobb lett a film? Nem.

Mindhárom színész a korosztályának nagy kedvence. Ettől sem lett jobb a film.
Az sem segített, hogy az eredetileg felkeresett rendezőnőt, Lynne Ramsay-t korábban hitegették a stúdiótól mindennel, majd mikor végül ez a technika sem tette a művészt elégedetté - kreatív nézeteltérések - végül menesztették és vele többen kihátráltak a produkcióból, többek között a méltán híres operatőr, Darius Khondji is. Khondji elég egyedi látásmódú operatőr, akinek ízlése és stílusa legalább - számmal kifejezhető ez? - 20-30%-kal megnövelte volna a mozi értékét. Érdemes munkásságának utána menni. Lynne Ramsay zsenijében közel sem vagyok biztos, habár drámai fronton nem kétséges, hogy hatásos a munkája. Khondji távozása egyértelműen nem tett jót a filmnek.

Meg az sem, hogy közel három évig készült és tologatták a bemutatót, mert azt lassan még egy laikus filmnéző is tudni fogja, hogy amikor egy mozit - bármilyen okból - pakolgatnak, akkor a legritkább esetben lesz a végeredmény kielégítő az egyszeri néző számára. Jelen esetben is így történt és még a műfaj sem tipikus nézőcsalogató, hiszen western-dráma, amiért nem állnak az emberek sorba, még akkor sem, ha az utolsó 3-4 évben ritka erős darabokat is sikerült készíteni a műfajon belül. (Főleg Európában.)

Gavin O'Connor rendezőként közel azt az ismertségi szintet képviseli, mint Ramsay. Filmográfiájukat olvasva legalábbis hasonló habitusú rendezőnek tűnnek, csak, míg Ramsay valószínűleg jobban kiemelte volna a címszereplő Jane női oldalát, addig O'Connor, szerintem, nem közelített ennyire érzékenyen a feminin részekhez és így egy sokkal profánabb, egyszerűbb mozit adott ki a kezei közül. A végeredmény, ha egyetlen szót aggathatok rá, akkor a nem túl hízelgő, korrektet kapná. Mert egy közepesen erős filmdráma, semmi nagy pillanattal, semmi lezáró katarzissal és még az akció is eléggé szűken van mérve, ami miatt azok is elpártolhatnak tőle, akik szeretik a pörgősebb western történeteket. A közel száz percet egyszer végig lehet ülni, de ami fájó, hogy kb. csak annyiszor is érdemes, mert hiába világsztárok a főszereplői, ha olyan papírízű a végeredmény.


Történet:
Jane (Natalie Portman) férje (Noah Emmerich) egy hosszabb utazásbó úgy érkezik haza, hogy rendesen kilyuggatták a bőrit. Mielőtt ráhűlne, épp hazaér és arája megfótozza. Bill, az ura, elrebegi, hogy előkerültek azok a kurafiak, akiktől egyszer már sikeresen mentette meg az asszonykát, mireföl Jane kénytelen meglátogatni a legközelebbi szomszédjukat (Joel Edgerton), hogy segítséget kérjen tüle, bízva abban, hogy közös múltjukra való tekintettel a férfi nem fog neki nemet mondani, akirő tunnya, hogy háborút megjárt, viharedzett és valami okbúl érzelmileg kötődik az asszonykához őjis.
Nemezisük (Ewan McGregor - nem ismertem meg) lassan érkezik a vidékrű, marcona patkányseregével, hogy leszámoljanak Bill-lel, közben nem számolnak a szomszéddal, aki az életét is képes Jane-ért áldozni, ha mán muszáj. Mert van ott sötét mút és van ott rejtelmezett titkok.
A végire meg mindenre fény derül.

Azért igyekeztek végig lassan adagolni a háttértörténetet, hogy legyen azért meglepi. Szerintem, azért aki már látott pár hasonló filmet, nem sokáig marad homályban, ám ettől függetlenül egy jó pont, hogy igyekeztek kicsit csavarni egyet a történeten. A befejezés - a leszámolással együtt - nekem kicsit gyors és összecsapott.

Ahogy már írtam, semmi extra, csak simán korrekt.

50%

Fura érzés látni, hogy Natalie Portman is öregszik és hova jutott a Leon, a profi Mathildája óta.

Ha szeretnéd látni: J A N E  G O T  A  G U N

Töfi:
- Tucatnyian fordultak meg a produkció háza táján a főszerepek reményében. Csak néhány név, a lehetséges karakterek jelölése nélkül: Bradley Cooper, Michael Fassbender, Karen Gillan, Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal, Joseph Gordon-Levitt, Jude Law, Tom Hiddleston
- A film elvileg egy 1971-es western enyhe remek átirata: Hannie Caulder
- A befejezés a gyermekkel korábban már visszaköszönt nekem egy thrillerből. Mintha a "Halálkanyar - Switchback (1997)" című filmnek lett volna hasonló vége.
- A Hideghegyben Portman már alakított egy nagyon hasonló karaktert - magányos nő, várja a férjét haza, egyetlen gyerekkel és idegen férfiak támadnak rá. Ott sokkal rövidebb és drámaibb volt az egész.


Ha szeretnéd megtekinteni:
- Jane a célkeresztben (2016)

2016. május 22., vasárnap

Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)

Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)


Rendezte: Alex Proyas

Megtekintés: A nagybetűs popcorn mozi.

Alex Proyas, mikor kezdte, a szerencse istene mellé állt és első két széles körben bemutatott filmjével kiérdemelt egy helyet a komor világlátású, enyhén túlértékelt rendezők között. Ezt talán köszönhette annak is, hogy pont véletlenül az ő filmjének forgatása közben hunyt el Bruce Lee fiúgyermeke, Brandon Lee, amely már a híres apuka halálának összekapcsolásával egy komoly misztikus hátteret biztosított a film reklámkampányához. Szép dolog ez? Nem hinném. A film - A holló - The Crow (1994) -  szerintem egy erősen túlértékelt film egy képregényből, amelyben gyakorlatilag egy a pokolból visszatérő és halhatatlan főhős áll bosszút korábbi gyilkosain. Még csak nagyon izgulni sem tudsz érte, hiszen már halott, így szinte sérthetetlen. (A Holló sorozattá terebélyesedett és igénytelenedett.)
Második nagyfilmje a "Dark City - Dark City (1998)" kultikus státuszba emelkedett a hosszú évek során, mivel korábban amerikai filmesek nem nagyon mosták össze a fantasztikumot és a dark noir-t egy ennyire több rétegű jelentéstartalommal bíró - másrészt innen-onnan "összelopkodott" - moziélménnyé. Egy biztos: amikor először megnéztem moziban, eléggé elvarázsolt ez a szürreális, kifordult világ. (Maga a sötét város kinézete meg mintha megelőlegezte volna jelen filmünk azon jelenetét, amikor Rá (Geoffrey Rush) éjszakába fordítja a nappalt a világon. Mert akkor még úgy képzelték, a föld lapos és leesünk a szélén...)

Amikor Egyiptom történelméről olvasgattam önszorgalomból, nem így képzeltem el. Sőt, nekem már a Múmia filmek flashback-jei is sokszor idegenül hatottak azzal a rengeteg misztikummal és varázslattal, amire persze dramaturgiai szempontból szükség volt; hogy erősebb legyen a kalandfaktor. Proyas mozija még ennél is tovább megy és anakronizmust varázsolt a filmvászonra, amely számomra kb. a Will Smith féle történelemhamisító western sci-fivel egyenértékű, a Wild Wild West-tel. Szóval, kinőttem már ezekből a múltat meghamisító - amennyire utána néztem, még az Egyiptomi mítoszvilágnak is ellentmond néhány történés, így ha valaki ebből a filmből akarja megtanulni ennek a népnek a múltját, hiedelemvilágát, az inkább nyisson ki egy ismeretterjesztő-könyvet.
Ami marad, így egy az egyben egy fikciós fantasy mese, amely ráadásul, szerintem persze, alig fogja megugrani egy felnőtt néző ingerküszöbét. Az enyémet nem sikerült. Miért?
Mert korábban a témában már sokkal jobb filmeket készítettek illetve, mert ezt a fajta kalandfilmet, ha nem is feltétlenül ezzel a történelmi háttérrel, de olyan pár évvel korábbi filmekkel már bőven kimaxolták, mint a Titánok két része, vagy az olyan akció-marhaságok, mint a John Carter vagy a Perzsia hercege, vagy a Herkules filmek. Igaz, azoknak még kevesebb a valóságtartalma, de mind látványban, mind szinopszisban, mind igen közel áll a tárgyalt filmhez. És emlékszem bármelyikre is? Dehogy. Csak foszlányokban. Talán pár akció jelenetre... pillanatra.

Most akkor This is Sparta???

Az Egyiptom istenei is pontosan annyit ér, hogy beszopogatom a kólát, megeszem a zacskó kukoricát és napokon belül elfelejtem, amit láttam, mert a karakterek túl sablonosak, a karakterfejlődés hevenyészetten van kidolgozva - már aki fejlődik - a párbeszédek meg pont olyanok, mint a korábbi filmekben. Erőtlenek, közhelyesek.

Olyan az egész, mint a vattacukor, ami szép, színes, az illata fenséges és belemártod a vízbe és semmi sem marad belőle, csupán egy hurkapálcika, ami egyenes és használhatatlan. Ennél a filmnél a cukor a kiállítás, a zöld háttér nyújtotta lehetőségek, a CGI.
Azonban, ha leáztatjuk a felszínt, egy egyszerű buddie movie marad, amelyben egy halandó és egy isten egymást segítik a megdicsőülés felé. Az Egyiptomi történelem meg, mint háttér, csupán egy lecserélhető blöff.

A CGI meg egy ilyen drága film esetén indokolatlanul csúnya. Egyedül, amivel ki voltam békülve, hogy jól nézett ki, hogy az emberek és istenek között volt méretkülönbség. Azt szépen megoldották, míg gyakorlatilag szinte minden mást - leszámítva néhány kellemes háttérképet - akciókat, istenné válást, lovas menekülést, harc a vízesés szélén, elmaszatoltak. Néha, szó szerint.

B filmeket és a Transformerst idéző átalakulások. Röhej, hogy 2016-ban ennyire cikisen néz ki.

A történet szerint - amely nem felel meg a valóságnak - Set (Gerard Butler) miközben bátyja éppen fiát tenné meg Egyiptom urának, megjelenik a ceremónián és puccsot csinál. Unokaöccsét, Hóruszt (Nikolaj Coster-Waldau) megvakítja és száműzi, az egyéb isteneket meg vagy uralma alá hajtja, vagy megöli, hogy végül újra teremtse a világot, bármit is jelent az számára.
Közben az emberek, bár elvileg fejet hajtottak előtte, titkon sokan még Hóruszhoz imádkoznak, hogy segítsen megszabadulni a rabságból, amelyet nagybátyja hozott Egyiptom földjére.
A másik főszereplő a kölyökképű tolvaj, Bek (Brenton Thwaites), aki, hogy szerelmét elkápráztassa, betör Set kincseskamrájába és megszerzi Hórusz egyik ellopott szemét. De, míg Bek eszméletlenül szerencsés kisember, szerelme már nem annyira, így a menekülő párra egy építész-csatlós (Rufus Sewell) által kilőtt nyílvessző megöli.
Az egyetlen, aki a holtak földjéről elvileg visszahozhatja a hölgyet, maga Hórusz, ezért közte és a tolvajfiú között érdekszövetség alakul ki, amely lassan átalakult mélyebb barátsággá és függőségi viszonnyá.
Ez tök jól hangzik, csak ötlettelenül van megoldva. Vannak filmek, ahol a karakterek összecsiszolását a jól megírt dialógusok magyarázzák meg. Nem feltétlenül odavetett akció utáni poénok, vagy vicces beszólások, hanem párbeszéd, amely mindkét szereplő gondolataiba enged betekintést. Itt ez alig van meg, inkább csak arról beszélnek, mi a következő feladat. Így viszont nehezen győzik meg a nézőt, hogy érzelmi kötődés alakul ki Bek és Hórusz között, pedig pont ez a bajtársi kémia ami eladhatná a fejlődéstörténetüket.
Jó, ettől még van pár jópofa akció - pl. kígyó bérgyilkosok - amibe szorult némi humor is vicces.
Viszont összességében az egész filmből hiányzik valami, amire végül rámondhatnád, hogy "Ez igen!".

A szereplők közötti méretkülönbséget viszont szépen oldották meg.

Geoffrey Rush istenfigurája nem fontos és Rufus Sewell - aki állandóan az intrikust alakítja - sosem volt még ennyire semmilyen, de nem rajta múlik, mert még abban a pár percben is megcsillogtatja tehetségét és a humorhoz való érzékenységét. Tényleg kár, hogy ennyire nem tudtak mit kezdeni az építész karakterével.
Aztán van még a tudás istene, aki fekete is és mintha meleg színekben játszana. Biztos volt ilyen isten, csak vásznon látni ezt a figurát hitelteleníti amit a film az istenekről korábban felépített. Humoros szereplőnek elmegy.
Azért, amikor elgondolkodnak a Szfinx találós kérdésén, az elég gagyinak tűnt, annak függvényében, hogy egyikük elvileg minden kérdésre tudja a választ. Mellesleg a megfejtés, a holnap, sokkal profánabb megfogalmazás, mint a jövő szó, ami szerintem helyes válasz.: "Sohasem voltam, mindig csak leszek, nem látott még senki, hisz nem ismerhet, mégis bennem bízik mind aki csak a földön él. Mi vagyok?"

Végezetül, álljon itt egy Internetező hölgy véleménye a filmről, amelyet, miután a filmet megnéztem és beleolvastam két cikkbe, mindkettőnél megtaláltam. Rögtön utána tudatosan keresni kezdtem a hölgy véleményét a filmről, mert annyira feldicsérte, hogy azt hittem, lesz olyan kritikus, aki válaszolni fog neki, de abban a tíz cikkben, ami alatt megjelent Kósa Ildikó, ott nem reagáltak rá. Én megkönnyítem a dolgát, ideillesztem egyik nyilvános véleményét és te döntsd el, megtekintés után, kinek adsz igazat a filmmel kapcsolatban.

Nem csalás, nem ámítás, nagyjából ugyanezt az "üzenetet" a hölgy legalább tíz filmes oldalhoz bemásolta. Vagy tényleg ennyire tetszett neki a film, vagy fizettek neki, hogy védje a produkciót - mivel sok kritika erősen lehúzta a filmet, szerintem jogosan.

Pozitívum:
- Jó színészek.
- A zene ugyan erősen Múmia koppintásnak tűnt néhányszor, egészen kellemes ott, ahol erőszakosságával felhívja magára a figyelmet.
- Díszletek és kosztümök, ami nem CGI.

Negatívum:
- Minden más.

50%

Ha megnéznéd: E G Y I P T O M  I S T E N E I


Töfi:
- Talán nem hiszed, de az Egyiptom istenei és a Mad Max: Fury Road stábjának közel kétszáz tagja ugyanaz a személy. És mégis, mekkora különbség...
- Az egyik kritika, ami érte a filmet a történelemhamisításon kívül, hogy egyetlen egyiptomi színész sem játszik a filmben. Ezért később a filmkészítők elnézést kértek nyilvános platformokon.
- Proyas szülei egyiptomiak.
- Hórusznak az egyiptomi mitológiában csupán az egyik szemét tépik ki.
- A filmre 140 milliót költöttek el és tervezték, hogy több részes lesz. Szerintem mindkettő fölösleges.


Gyógymód - Cure (1997)

Gyógymód - Cure (1997)


Rendezte: Kiyoshi Kurosawa

Megtekintés: Erős filmdráma, de megterhelő. Kihagyható. Milyen lehet szerinted egy olyan film, amire még Martin Scorsese is azt mondta, hogy az egyik legnyomasztóbb mozi volt, amit valaha látott?

Európaiként nem vagyok jól eleresztve, ami a keleti kultúrát illeti. Távol áll tőlem a manga, anime, kísértetek és szellemvilág, a kultúra, kapcsolati rendszerek, morál, stílus, stb. Teljesen idegen. Viszont nem tudok kibújni egyik-másik mozijuk hatása alól, mert sokkal intenzívebbek és karakter-központúbbak a filmjeik, mint mondjuk egy felületes amerikai horror vagy komédia. Ráadásul, a történeteik sok rétegből építkeznek, néha olyan befejezéssel, amely minimum nyugtalanító. A "Gyógymód" pont ilyen mozi és ami érdekes, hogy nem az elmúlt években készült, hanem már közel húsz éve, ami amerikai film esetén azt jelentette volna számomra, kicsit megelőzte a korát, így viszont, hogy egy japán drámáról - enyhén horror vagy fantasy is - beszélünk, csak arra világít rá, hogy mennyire nem ismerem ezt a világot, amelyet bemutat.

Azt tudni kell, hogy ezt a filmet korábban már láttam vagy elkezdtem nézni. Nem emlékszem pontosan, meddig jutottam el vele, első nekifutásra, de nem lepődnék meg azon sem, ha már végig néztem volna, csak nem emlékszem, hiszen a film témája is az agymosás és felejtés. (Meg sok egyéb...)

Két okból írok a filmről, mert valójában nem érzem magamhoz közelinek és ilyenkor nem erőltetem az írást; egy.) Hogy harmadszor ne ugorjak neki. kettő.) Hogy mielőtt elfelejtem, a különvéleményemet megosszam, hátha mások, más szemszögből elemzik és akkor van egy jó kis vitaalap.

Tetszett e?
Nem abban a szórakoztató formában, amilyenben, szerintem, egy mozinak kellene, hogy tetsszen. Mert lassú, monoton, zavaró/zavaros, nehezen befogadható és dekódolható, kétségek között hagy a végén, stb.
Ahhoz, hogy én, egyszeri magyar ezt a filmet jól értsem, esetleg befogadjam, elképzelhető, hogy az írott változatot is ismernem kellene. Nem ártana, hiszen, Kurosawa, bár saját szerelemgyerekét vitte vászonra, egészen biztos sokkal több "megoldó kulcsot" helyezett el az írásos változatban, mint amennyit, nem a keleti közlésrendszerhez szokott néző felfogni, érteni képes.


A történet szerint bizarr gyilkosságok után nyomoznak, miközben párhuzamos szálon megismerjük az "elkövetőt", aki nem saját kezűleg gyilkol, hanem egy 1734-ben született orvos-pszichológus, bizonyos Franz Anton Mesmer tanításait követve, hipnózis útján irányítja az elkövetőket. A főszereplő Takabe nyomozó (Kôji Yakusho), aki a gyilkos nyomában jár, miközben magánéleti válságban van, betegeskedő felesége miatt.
Hogy a történet ne legyen egyszerű - és ezek pl. olyan momentumok, talán egy átlagos európainak eszébe sem jutna, mint plusz jelentéstartalom - Takabe felesége lassan veszíti el az emlékeit, miközben az elkövető elvileg egyáltalán nem emlékszik semmire a múltjából és arra sem tud érdemleges választ adni, miután elfogták, hogy miért hajszol idegeneket gyilkosságba szuggesztó és hipnózis segítségével.

Szpojleres rész:
A film végül egy gyilkossággal zárul le, amelyre a magyarázat, átlagos néző esetében simán lehet az is, hogy Takabe nem tudván kontrollálni a fiatal gyilkos - és mellesleg korábban kutató - erejét, inkább a rövid és egyszerű módszert választja; kiiktatja, hogy ne ölhessen tovább.
Igen, de apró jelek számomra azt sugallják, hogy a megoldás nem ennyire profán, hanem... miután Takabe egyik nyomozó-pszichológus barátjának segítségével rájön, mivel/kivel állnak szemben - gyakorlatilag egy olyan férfivel, akinek hatalma egy mentalistát vagy x-men mutánst megszégyenít - próbálja abba az irányba terelni a férfit, hogy különleges hatalmát ne arra használja fel, hogy idegeneket gyilkol, hanem segítsen a feleségén, akin a "modern" orvostudomány már nem tud, ezért az asszonyka napról napra veszíti el az emlékezetét. Takabe, mivel sokat nem tud az esetek metódusáról, talán úgy véli, hogy egy ilyen rendkívül erős képességgel megáldott/megvert ember képes lehet a betegeskedő nő agyát, úgymond, helyre rázni hipnózis útján, hogy ne romoljon tovább az állapota, vagy javuljon, hiszen bizonyos nyomozati jelek szerint, minden fejben dől el.


Végül, mivel Takabe látja, hogy hiába minden, a remélt segítség nem képes együttműködésre, csalódottságában végez a tehetséges fiatalemberrel. Gondolom, az sem véletlen, hogy a helyszín, ahol a leszámolás megtörténik, nem véletlenül emlékeztet egy elmegyógyintézetre, habár, nincs rá utalás, hogy mind rendőr, mind gyilkos, elmebeteg lenne.
Ez lenne egy komplex-szebb megoldás.
A lezárás, az étteremben, pedig nyugtalanító, hiszen, bár a jelenetsort nem láthatjuk végig, de arra enged következtetni, hogy a gyilkosunk hatalma sokkal nagyobb, ha erőszakról van szó, mint korábban gondolhattuk.
(De nem írnám le az utolsó két percet, mert fedezd fel magadnak.)
Teszem hozzá, állítólag van egy ezzel kapcsolatos, konkrétabb változat is, amiben nem bízzák ennyire a néző fantáziájára a dolgot.

Hogy mit jelent a címben a gyógymód?
Egyrészt azt, amit ugye, nem tud Takabe megszerezni beteg feleségének.
Másrészt pedig az, hogy fejlövéssel "gyógyítja" a gyilkost, hiszen már korábban az amerikai akciófilmben is volt utalás az összefüggésre gyilkos és rendőr között: "Te vagy a betegség, én pedig a gyógymód!"
Amúgy, érdekelne, hogy egy hasonló metódus alapján elkövetett gyilkosságsorozat megoldására a rendőrség mennyi idő után jönne rá? Hány áldozat kellene hozzá, hogy gyanakodni kezdjenek, hogy esetleg egy hipnózisos irányítás áll az eset mögött?

A film hangulatban és történetben erősen hajaz egy Takeshi Kitano mozi alapjára, a "Tűzvirágokra - Hana-bi (1997)", amelyben - rég láttam, nem teljesen emlékszem - egy rendőr keres megoldást feleségének elhatalmasodó betegségére és ott sem megnyugtató a befejezés. Az egyetlen, amiért nem valószínű, hogy a két film egymástól "lopott", hogy egy évben készültek.

Ha szeretnéd látni a filmet: G Y Ó G Y M Ó D 

70% - de nem sokszor nézős darab.


2016. május 18., szerda

Beépített tudat - Criminal (2016)

Beépített tudat - Criminal (2016)


Rendezte: Ariel Vromen

Megtekintés: Hogyne néznéd meg a filmet, amelyikben Ryan Reynolds és Kevin Costner is játszik?

Természetesen nekiugrassz, hiszen Costnert a Robin Hood idején kedvelted meg, Reynoldsnak meg világéletében kedves kis szomszéd srác arca volt egy Calvin Klein modell testébe bújva, hogy behúzza a női nézőket, neked meg szimplán szimpatikus, mert legszívesebben ilyen bátyót kívánsz magadnak, akivel lehet csajozni, sörözni.

Aztán jön az első saller:
Reynolds néha bevállal tipikusan olyan filmeket, amiket akkor forgat le, amikor két nagyobb szabású projekt között van. A lényeg, hogy ezek a forgatások, számára, ne legyenek többek egy-két hétnél, ami jobb esetben még nem jelenti azt, hogy nem fontos a szerepe, de rosszabb esetben, mint itt is, kimerül annyiban, hogy kap kb. 10 perc játékidőt, meg pár bevágást, hogy a néző nehogy rádöbbenjen, hogy a fiatal sztár valójában csak marketing fogásként van jelen. Nem nyomoztam ki a hátterét, hogy végül miért egy ilyen forgatókönyvre mondott igent, amelyben ugyan ügynököt alakít a srác, de előzetes elvárásaim ellenében Costner nem a mentora, hanem... hanem kiváltja őt a szerepben.
Nem ez az első eset, hogy Reynolds neve közönségcsalogató csupán; megvan a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős - Paper Man (2009) című keserédes dráma? Nos, annál pofátlanabb címválasztást nem nagyon tudtak eddig kiadók meglépni a magyar megjelenések címválasztásainál.

Második saller:
Costner egy bűnözőt alakít, akit gyakorlatilag totál erőszakkal építenek a történetbe, tudatosan, hogy az öregedő sztárt megtartsák, benntartsák a köztudatban. Erre volt jó ez a forgatókönyv, amelyben legalább magához képest brillírozhat, mint rossz fiú, no, nem mintha néha nem alakított volna ütni való gazembereket, ám többnyire inkább igyekezett a charme-os jófiút hozni. (Rosszalkodott ezekben, legalábbis, ezeket láttam: Tökéletes világ - A Perfect World (1993), Milliókért a pokolba - 3000 Miles to Graceland (2001) - ami egy borzalmas csalódás volt számomra, Mr. Brooks - Mr. Brooks (2007) - amelyben a show-t ugye ellopta tőle William Hurt, és a kakukktojás a Nincs kiút - No Way Out (1987) - amely meg elég szpojler gyanús ebben a felsorolásban.
És miért építik a filmbe erőszakkal?
Hát, mert, amennyire értettem, csak...


Ugyanis Reynolds egy ügynök, akinek utolsó munkáját elcseszi az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet. Szerencsére "csak" kómába zuhan és persze egyetlen módszer van, hogy emlékeit kinyerje megbízója, mégpedig, hogy az agyában kavargó gondolatokat egy addig nem nagyon publikált eljárással átviszik egy egészséges testbe, hogy azután, ott azok felszínre kerüljenek és az új tulajdonos visszaböfögje a benne megjelenő új információkat. A kísérletet végző öregecske tudós - Tommy Lee Jones alakításában - pedig meggyőzi az ügynökséget, amelyik pénzzel is hajlandó beszállni a kísérletbe, hogy az egyetlen személy, aki alkalmas úgymond "kihordani" Reynolds elméjét, az nem más, mint Jericho Stewart - tetszik ez a név - (Kevin Costner) aki történetesen egy elítélt bűnöző, akinek semmi sem szent és bárkit képes gondolkodás nélkül legyilkolni.
Ki más lehet a donor, nem igaz, mint pont egy veszélyes sittes???
Volt már hasonló szituban Michael Keaton is a Gyilkos donorban vagy Sean Connery a Sziklában, igaz, ott véletlenül a veszélyes múltjának ellenére ő volt a lehetséges legpozitívabb rossz-fiú. Bizonyos áthallással még akár az Ál/Arc-ot is idehúzhatjuk, néhány fontos dramaturgiai pont miatt.

Szóval, a történet nem túl eredeti és a megvalósítás sem az. Az mondjuk elég necces, hogy Reynolds cége nagy csinnadrattával beleugrik ebbe az enyhén szólva is necces kísérleti emlékátültetésbe, hogy utána a megbízást vezető aktuális felettes gyakorlatilag pár perc sikertelenség után le akarja húzni az egészet a vécén. Miért is volt szükség erre az inkompetens dramaturgiai húzásra?
Ki tudod találni: Hogy Costner karaktere lehetőséget kapjon a szökésre és a saját feje - vagy Reynoldsé? - után mehessen, míg végül kihámozza a részinformációkból a válaszokat és mivel kárpótolnának minket az egyetlen igazán pozitív karakter korai halála miatt, így még azt is sikerül elhitetni velünk, hogy Reynolds agya/emlékei teljesen felülírják a bűnöző Costner elméjét, így még egy viszonylagos és hiteltelen hepiendet is kaphatunk.
De nem dőlök be. Costner egy szarházi, aki, hogy mentse irháját, megölt egy autóbalesetet szenvedő vétlen sofőrt is, hogy menekülhessen, holott, ha a végén a forgatókönyv tényleg szimpatikussá akarta volna tenni számomra a figuráját, akkor csak simán eltört volna a vétlen sofőr nyaka a balesetben és máris nem olyan nagy az ellenszenvem Costner iránt, amit a film végére sem tudott letornázni, pedig igyekeztek ebben alászolgálni az írók. (De ezt csak akkor fogod teljesen érteni, ha már láttad a filmet.)


Összességében nem volt egy rossz ötlet ez a film, csak valahogy mást, többet vártam. Ebből a húslevesből bizony hiányzott egy kis farhát, a zsírossághoz és valami fűszer is... talán egy vicces mellékszereplő, vagy mit tudom én.

Azért az a jelent, amikor Costner elveri a három csókát a gyorsétterem parkolójában, majd egyikük gyerekcsináló sapkáját felhúzva, a kirakatból kibámuló döbbent tömegnek odaveti, hogy nagyon fázik a feje, szerintem kurva jó lett és a film egyik legjobb pillanata. Amire emlékszem.
Az egy hete megnézett filmből alig emlékszem másra és ez kiderül cikkemből is, ha olvasod, hiszen, mire ideérsz, rájössz, hogy... nem... is...
...olvastál...
...semmit...

Kihagytam volna Gary Oldman-t is?
Oh, hát ő is benne volt?
Nehem, az nem lehet... Volt valami klisés, üvöltöző, unásig koptatott CIA-s karakter, de...

45%

Ha szeretnéd megnézni: B E É P Í T E T T  T U D A T

2016. május 13., péntek

Kult: Mégis kinek az élete? - Whose Life Is It Anyway? (1981)

Kult: Mégis kinek az élete? - Whose Life Is It Anyway? (1981)


Rendezte: John Badham

Megtekintés: Egyértelmű. Egyrészt, mert nagyon komoly témája van, másik pedig Richard Dreyfuss, akinek egyik legjobb szerepét láthatjuk.

A filmről ezt a cikket pár évvel korábban írtam, de mivel egyik kedvenc magyar filmes oldalam feltette és most már megtekinthető, úgy gondoltam, érdemes elővenni, leporolni és eljuttatni hozzád, kedves nézőhöz. Tudom, néha nagyon tré filmeket is szoktam nektek ajánlani, de azért szoktam ám én értékes filmeket is nézni.

Oké, hogy John Badham, a rendező nem mai gyerek, de, hogy a nyolcvanas évek egyik-másik nagy sikere után az ürge gyakorlatilag 2002-ben készített utoljára mozifilmet, azért az kemény és fájó. Azóta néhány tv film és főleg sorozatok epizódjait - mondjuk, legalább a legtöbb nem rossz sorozat - rendezhette meg. A 2002-es filmje a "Gyilkos rejtvény - Brother's Keeper (2002)" (magam még nem láttam), ha másra nem is, arra jó volt, hogy Jeanne Tripplehorn újdonsült férjével, Leland Orser-rel együtt játszhatott. 2000-ben házasodtak össze!

Elkalandoztam!
Szóval, emeljük át a korábbi cikket:





John Badham
filmjének megtekintése után tudatosult bennem, hogy nem csupán egy filmet néztem végig, hanem valami sokkal többet láttam, kaptam, mint szavakba tudnám önteni. A „Mégis…” egy közepesen erős filmdráma, - mivel nem vették túl melódramatikusra, csöpögősre – egy kivételesen erős mondanivalóval; az élethez való jog kérdéskörével.

Ken Harrison (Richard Dreyfuss) szobrászművész, aki egy nap munka után, hazafelé, véletlen elszenvedője egy autóbalesetnek és ettől a pillanattól mintha elvágták volna az életét. Szó szerint. Gerince megsérül, ezért bár az összezúzott keze-lába idővel meggyógyul, mozogni soha többé nem lesz képes. Ken fokozatosan vagy azonnal – igazából magas intelligenciája miatt nem derül ki – de tisztában van vele, hogy ha nem képes visszatáncolni az előtte felépített életébe, akkor nem marad más út számára, mint a halál.

Dr. Michael Emerson (John Cassavetes) hivatását hasonlóképp profin végző osztályvezető orvos és bár nem fanatikusan hívő ember, aki nem szegi meg a tízparancsolat ötödik pontját – Ne ölj! – ettől függetlenül képtelen elfogadni Harrison álláspontját és annak kérésére, passzív eutanáziát alkalmazni a férfin.

A film a lélek és test elszakadása miatti törés mellett a két férfi mini-gigászi harcáról szól, melyben mindketten bevetnek minden, törvényes fegyvert, hogy felülkerekedjenek a másik akaratán. Azután már csak a néző saját lelki beállítottsága dönti el, végül melyikük oldalát bírnánk hasonló helyzetben képviselni.

A rendező:
John Badham rendező-producerről két dolgot lehet biztosan tudni: 1939.aug.25.-én született Angliában és kipróbálta magát majdnem minden élőszereplős filmes kategóriában. Kezei közül olyan filmek kerültek ki, mint a „Rövidzárlat” a „Dracula” 1979-es változata vagy a „Zsarulesen” két része. Badham a fiatal generációt megnyerte magának a nyolcvanas években, olyan sikerekkel, mint a „Szombat esti láz”, „Kék villám” és a „Háborús játékok”.
Ebből a néhány címből is világos, hogy Badham korrekt iparos, aki a csúcson egyértelműen a hetvenes évek végén volt, azután lassan kikopott a mozifilmek világából. A cikk írása idején már tíz éve nem rendezett filmet a vászonra.

A főszereplő:
Richard Dreyfuss egyébként is nagy kedvenc, olyan filmek miatt, mint a „Cápa”, „Örökké” vagy „Harmadik típusú találkozások”. Dreyfuss kipróbálta magát sok témában, de mostanában valahogy fontos, de kicsi mellékszerepekkel találják meg. Igaz, kevés esetben lehet mondani, hogy egy filmnek abszolút főszereplője volt, mert valahogy mindig keveredett mellé másik húzónév is.
Ebben az alakításában azonban megismerhetjük, milyen jól alakít eszköztelen – ha eszköztelennek merjük tekinteni, a szinte csak az arc mimikájára építő szerepet -  játékkal és olyan közel hozza a figurát, hogy a végén a képzeletbeli mérleget sokaknál könnyen a maga akaratának beteljesülése felé billenti.

Ebben persze nagy szerepe van Brian Clark könyvének, színdarabjának.
Clark aprólékosan, precízen mutatja meg, hogyan juthat valaki el odáig, ahová Harrison eljuthat. A jellemábrázolásban tökéletesen felépített karakter, kötelező tananyag lehetne a szakmán belül dolgozni vágyó, leendő egészségügyi munkások, pszichológusok tanulmányaiban.
Clark elmagyarázza, hogy mitől érezheti végül egy ember azt, hogy nincs többé értelme az életnek, amikor már nincs tovább, mindezt racionálisan, felesleges nyálaskodás nélkül.


Fontosabb mellékszerepet kapott a filmben többek közöt még Bob Balaban (Lány a vízben - az unszimpatikus kritikus), Kenneth McMillan (Düne - Harkonnen báró), Christine Lahti (Rejtekhely - Jeff Goldblum filmbeli felesége) és Thomas Carter (jelen filmben a feka ápoló, de ma már elismert rendező-producer - Szívem érted Rapes, Két túsz között)

Ritka jó film, mely végén a hepiend elgondolkodtatja az embert: Tényleg azt kívánom, hogy ez a remek ember haljon meg, és az mindenkinek jó?
A választ neked kell magadban megtalálnod…

85%

Ha tetszett, adj egy esélyt ennek:
- A szkafander és pillangó - Le scaphandre et le papillon (2007)


Jelenleg a filmnek aktualitást kölcsönöz, hogy bemutatják Rudolf Péter főszereplésével a Centrál színházban, a volt vidám színpadon.
Aktuális cikkek linkje:
http://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/program/52146/megis-kinek-az-elete
http://kuk.btk.ppke.hu/hu/content/mégis-kinek-az-élete
A cikkek lehet, hogy közben elévültek és a darabot sem biztos, hogy játsszák még.

Különvélemény:
A "Bizsergető" után ez volt a második film, amit éjjel megnéztünk J.-vel és neki is tetszett. A végére a sört sem kívánta.

Ha szeretnéd látni: M É G I S  K I N E K  A Z  É L E T E  ?

Töfi:
- Nálunk a nem annyira ismert Tom Conti színházban alakította Ken Harrison-t, New York City-ben és ezért megkapta a Tony síjat.
- Richard Dreyfuss szokott azzal élcelődni, hogy mivel a nyolcvanas években elég komoly fűfogyasztó és egyéb drog pusztítóként élt évekig, nem is emlékszik ennek a filmjének a forgatására.
- A filmet két tesztvetítésen, különböző helyeken mutatták be, színes és fekete-fehér változatban. Végül a színes változat került moziba.


2016. május 11., szerda

Gyilkos páros - Mr. Right (2015)

Gyilkos páros - Mr. Right (2015)


Rendezte: Paco Cabezas

- Gyilkolni nem helyes, Sharon!
- De maga mégis gyilkolni van itt!
- Apró jellemhiba. 

Megtekintés: Ennyi számomra kedvelt színésszel egy ilyen közepes film? Pedig sokkal több szeretett volna lenni.

Ez persze csak saját felvetésem. Cabezas nem rossz rendező, de korábbi munkájában sok egyediséget nem fedeztem fel - Tokarev vagy más címen Rage Nicholas Cage egyik feledhető akció drámája - és ez a darab is inkább összekuszálja a műfajokat, ahelyett, hogy egyenletesen használná fel őket. Az egész film egy utánérzés volt, amely egyetlen filmben állt össze számomra, habár ott a történet nagyjából más: A hét pszichopata és a si-cu - Seven Psychopaths (2012)
És még csak nem is szórakoztam olyan jól.
Nem nagyon tudom, ez miféle kevercs akart lenni. akciófilmnek túl komolytalan, vígjátéknak meg nem elég vicces, sőt, néhol infantilis.
Ha be kellene lőnöm a célközönséget, akkor 14-18 éves srácok lennének, az meg nem túl nagy fogyasztói bázis.

Sam Rockwell-nek ez egy jutalomjáték és megint megmutathatja tánctudását., viszont kezd kiöregedni a kölykös főszereplő image-ból. Anna Kendrick meg tündérien bájos, és nagyjából ennyi is. Volt mozi, amiben jobban tetszett, itt nagyon semmilyen.
Ha viszont képregényfilmnek nézem - tudtommal nem az - akkor egészen nézhető marhaság. John Landis fiának azért még van mit tanulnia forgatókönyv írásból, pedig korábbi munkája "Az erő krónikája - Chronicle (2012)" ha kicsit klisésen is, de remekül felépített found footage szuperhős mozi volt és a BeSzervezve sem volt teljesen vállalhatatlan akciómozi. A Victor Frankenstein-en elsőre elaludtam, így arról nem tudok mesélni, viszont a Gyilkos páros nagyjából a Beszervezve történetét helyezi más kontextusba és CIA titkos ügynök helyett itt egy bérgyilkos lett a főhősünk.

A történet darabos, szétszakadozik. Az, hogy logikátlan, számon sem kérem rajta. Bérgyilkos, aki a megbízókat öli? Vajon mennyi megrendelést tudna egy ilyen munkás lezavarni, mielőtt elterjed a rossz marketing és a büdös életben nem kap több munkát?
Miből tartja akkor fenn magát, mert, hogy a munkák elvégzéséért végül nem lesz, aki fizessen, az tuti. Hacsak nem előre kéri a pénzt minden esetben...


Kendrick figurája nem eléggé megalapozott. A kezdetben félős, de őrült lány, aki vér és gyilkosságellenes a végére badass gyilkológéppé változik? Mindezt nagyjából egy kínzásnak és egy késdobáló montázsnak köszönhetően?
Mi lett a tesóval?
Mi lett a lelőtt rendőrrel és az erősítéssel?

A film próbál trendi és jópofa lenni, de inkább fárasztó és klisés. Az egyetlen figura, akit valamennyire csíptem, az RZA által alakított bérgyilkos, aki gyakorlatilag alkalmatlan a munkájára.

Mi volt még?
Ja, egy pókember hommage, gumi óvszerekkel.
Pár nap és nem fogok emlékezni erre a filmre.

Bérgyilkos Patch Adams, akinek nem ölik meg a barátnőjét, sőt, együtt dolgoznak tovább a szakmájukban.

A vége meg egyenesen összecsapott. Ahelyett, hogy kapnánk mondjuk egy remek lövöldözést, mint mondjuk a "Hullahegyek, fenegyerekben", egy összecsapott és unalmas leszámolást láthatunk, melynek nagyját ráadásul Kendrick kezébe adják, akiről a film nem képes elhitetni azt, amit szeretne elhitetni. (Ti: kinyírja a két főgenyát.)

Mondjuk azt sem ártott volna eldönteni, hogy akkor most embert ölni morálisan etikus vagy etikailag megengedhető e, stb.?

Volt benne egy Tim Roth.

Az, hogy nem sokat hallottál erről a filmről és nem volt körülötte hype, azért jelent valamit.

50%

Ha szeretnéd látni: M R .  R I G H T


Deadpool - Deadpool (2016)

Deadpool - Deadpool (2016)


Rendezte: Tim Miller

Megtekintés: Ajánlott. Nem átlagos szuperhős film.

Amikor először megnéztem, csak azért nem írtam róla, mert hirtelen tele lett cikkekkel és kritikákkal az Internet és egyébként sem ismertem a figura képregényes előtörténetét, így nem nagyon volt olyasmi, amit szívesen írtam volna róla. Mostanra, második megtekintésre sem változott a véleményem, hogy a Deadpool egy szerethető akciófilm, de szuperhős mozinak eléggé lebutított. Biztos, mert igazán nagy szuperhősöket nem szuszakoltak bele -  a büdzsé is közrejátszhatott - így főleg olyan arcokat kapunk, akik verekedésben jártasok a két X-Men meg nem maxolja ki a mutáns skálát meg keveset is szerepelnek, így inkább úgy tekintettem rájuk, mint kicsit hosszabb cameo.

A Deadpool egyértelműen egy szimpla bosszútörténet és mindez egy olyan magyarázattal van felvértezve, amely elvérzik az első elemzés után.

Adva van egy Wade (Ryan Reynolds) nevű ex-katona, aki piti befenyítésekből - kb. mint kezdetben Rocky Balboa - tartja el magát és szabadidejében szívesen ejtőzik egy lepukkant alvilági lebujban, hogy unalmas életét kiprovokált verekedésekkel tegye színesebbé. A bár tulaja barát, akihez akkor is mehet, mikor a többiek előtt bezárt a bazár. Wade ezek mellett nem veti meg a női nemet, szigorúan egy bizonyos kor felett. Bele is fut, majd habarodik Vanessába (Morena Baccarin) aki elsőre hivatásosnak tűnik, ám később erre nem látunk több utalást, csupán azt, hogy a szexualitásban nem nagyon van számára tabu. Most vagy csak tényleg szeretett úgy kinézni, mint egy hajtós ribanc, vagy Wade keresett annyit össze, hogy simán kivette a melóból - a szokásos strici felhajtás nélkül - vagy a lány egyébként is szakmai váltásra készült és Wade ebben kapóra jött. Mindenesetre szépen összejönnek, összebútoroznak és telnek a hónapok, ahogy egy montázsból és Vanessa hajkoronájának hosszából kiderül.
Túl szép is lenne, ha nem jönne közbe valami.



Azután egy rosszullét utáni vizsgálat romba dönti álmaikat, mivel Wade-ről kiderül, hogy elég komoly áttétes rákkal küzd/fertőződött meg a szervezete. Mivel elvileg gyógymód nincs és Wade a csodában meg nem bízik annyira, mint a kedvese, kitalálja a legostobább lépést, amit ilyenkor szerelmes tehet: igyekszik eltűnni a képből és amikor kap egy ajánlatot, amelytől ismét teljes életet élhetnek, azt még véletlenül sem osztja meg a kedvesével, így teljesen kirekeszti őt a közös életükből.
Oké, Wade így védi szerelmét, fogadjuk el.
Egy sötét alak megcsillantja előtte a reményt, hogy kísérleti nyúlként vesse alá magát Wade valami nem túl biztató metódusnak. Mivel Wade a csodákban nem hisz, viszont élni akar, rááll a legjobb esetben is minimum zavaros háttértörténettel rendelkező csoport ajánlatára és az sem risztja végül el, hogy nem egy titkos, csírátlanított laboratóriumban szállásolják el, hanem egy málladozó gyárkomplexumban.

Ennek ellenére a kísérlet sikerül, csak van egy picurka mellékhatása: Wade teljes bőrfelülete égésnyomokat produkál, így miközben a mutáns génjei erőre kapva legyőzik egyszerre a rákos sejteket és megajándékozzák a gyors regeneráció képességével, egyedül a felső bőrrétege az, amivel nem tud a mutáns génje megbirkózni, ezért a továbbiakban enyhe Freddy Krueger külsőt kell hordania magán. Mit tesz ilyenkor emberünk?
Undorodva magától nem mer szerelme elé járulni.
Miért is? Mert ő nincs kibékülve saját külsejével, így esélyt sem ad a korábbi partnerének, hogy eldönthesse, kíváncsi e korábbi fiújára.
Ez a Deadpool elég kicsavartan gondolkodik. Még a Fantasztikus Négyesben kőember is adott egy esélyt barátnőjének, hogy szembesüljön az átváltozással, igaz, a hölgy elmenekült. Még a Darkman is megkereste Julie-t, hogy azután szégyen szemre elinaljon a sikoltozó barátnő elől, de legalább bevállalta. (A Deadpool története jobban belegondolva teljesen Darkman, csupán grandiózusabb.)
Wade, a legtökösebb motherfucker pedig simán berosál és inkább visszavonul.
Hát, barátom.


Azután, mivel Wade kissé másképpen tölti ki agyában a logikai ok-okozati lépéseket, kitalálja, hogy előkeríti teremtőjét, aki Ajax-nak (Ed Skrein) hívatja magát, pedig csak egy Frankenstein Jr., és vagy a külsejét pofoztatja ki vele, vagy lenyisszantja a fejét.
A hála sosem volt a karakter erőssége - szegény dolgozó kisember taxist kétszer is beszopatja ingyen fuvarra - és azzal, hogy a gyávaságát - nem mer Vanessával szembesülni (korábban szerintem a montázs alatt pedig megvolt, csak nem úgy...) - inkább meggyilkolná azt az embert, akinek életét és erősségét köszönheti.
Mit mondjak, sikerült eléggé ambivalens érzéseket kiváltania belőlem a filmnek, főleg tudván, hogy utána milyen erőszakos hajtóvadászatot hirdet az alvilág ellen, amelynek biztos lehetünk benne, vétlen áldozatai is vannak. (Igen, szerintem egy testőr, akit Deadpool - közben felvette e nevet - pusztán azért gyilkol le, mert az illető a munkáját, azaz testőrködést végez, az nálam kimeríti, a gyilkosság fogalmát, főleg, hogy itt a.) Deadpool kezdeményezi a balhét b.) képességei révén sérthetetlen a halandókkal szemben.) Nehéz ezek után nyitott szívvel drukkolnom a figura sikerének, még akkor is, ha egy kedves csóka Ryan Reynolds arca mögé bújt is.

Bár, mintha olvastam volna valahol, hogy pont az Deadpool erőssége, hogy inkorrekt a lehető legtöbb módon.

A hab a tortán, hogy maga mellé vesz egy vak szobatársat, és állandóan szopatja. Igaz, az ő kapcsolatuk tűnik talán a bajtársiasabbnak a film során, mert igazi buddie párosként átkozzák egymást. A vak nő egyébként egész biztosan mutáns, hiszen hogyan tudna már elsőre tanácsot adni a vér és fehér ruha közötti koherens ellentétre? Vagy hogyan olvashatta Deadpool hirdetését, amire jelentkezett? Meg ha már vak, miért megy bele olyasmibe, hogy svéd bútorokat rakosgat össze unalmában? Ez nem klappol, de vicces.


A vicc pedig fontos része a filmnek, kezdve a filmes kikacsintásokkal és a szöveges benyögésekkel. Sajnos, a film igyekszik gyakorlatilag minden fejlövés mellé betenni egy humoros egysorost, ami következtében a végére már soknak éreztem a pofázást és néha bizony cikinek. pl. "A béna Deadpool!" - fejlövés - "Ügyes Deadpool!" beköpés már a Pókember szájából is gyerekesnek tűnne, pedig az egy tini fiú. Deadpool elvileg harcedzett katona, aki megjárta a poklot, így elvárnám, hogy inkább férfiasan vicces legyen, ne infantilis-mód.

A segítők is érdekes figurák. Először erőszakkal is magukkal vonszolnák a gyilkos vöröst, majd később, miután segítenek neki legyilkolni egy csapatnyi kommandóst, másrészt embert, az orosz Kolosszus otthagyja, nem beváltva rajta Deadpool korábbi ígéretét, csak simán legyintve egyet, hogy majd jössz és közénk állsz, ha gondolod.
Srácok, az X-Men-ek mikor jutottak el morálisan arra a szintre, hogy zöld számon hívható bérgyilkosok legyenek?
Oké, főleg Deadpool aprítja az ellent, de ez...

Azt hiszed, panaszkodom?
Igen.
Azért panaszkodom, mert mindezek és egyéb logikai bakik, karakter errorok és hiányosságok ellenére a film egy végig szórakoztató és lebilincselő akció mozi, egy bűnös élvezet, amelyben talán több a hype, mint az igazi művészet és tartalom.

Deadpool-t muszáj szeretni, mert annyira más, mint a korábbi képregényhősök. Gyakorlatilag ő a vegytiszta ellentét. És ez a "muszáj", ami kissé zavar.

70%

Ha szeretnéd látni: D E A D P O O L


Töfi:
- A szereposztás után Deadpool visszatér a fürdőszobából, köntösben és elzavarja a nézőket, ami egyértelmű főhajtás Matthew Broderick "Meglógtam a Ferrarival" című vígjátéka előtt.
- Hugh Jackman szerepét, mint Rozsomák, végül kiírták a forgatókönyvből, így ez az első olyan X-Men film, amiben nem szerepel a karakter, ennek ellenére a színészt sikerült két apró jelenetben behozni a filmbe, fotó formájában.
- Stan Lee tűnik fel a sztriptízbárban DJ-ként.
- A végső összecsapás során Deadpool egy Bob nevű kommandóst nem öl meg, mivel van közös emlékük. A figura visszatérő szereplője a képregénynek.
- A Darkman kapcsolódást az imdb is megemlíti. Francba, azt hittem, nekem jutott először eszembe. :)
- Deadpool a képregényhős 1991-ben jelent meg. Ryan Reynolds 1991-ben készítette első filmes munkáját.

2016. május 9., hétfő

Kilences kód - Triple 9 (2016)

Kilences kód - Triple 9 (2016)


Rendezte: John Hillcoat

Megtekintés: Szikár filmdráma, bűnözőkkel, rendőrökkel.

Hillcoat durván négyévente összedob egy mozit - nem számoljuk ilyenkor az egyéb kis melókat - amik, ha nem is lesznek mondjuk kiemelt filmes események, azért okoznak némi szakmai visszhangot. A szó, amivel legjobban tudnám jellemezni, azok fényében, amit eddig láttam tőle - ezért nem reprezentatív - hogy szikár a végeredmény.
Az ajánlat is lassan csordogáló mozi volt, Az út szintén. A témája mindkettőnek erős, a megvalósítás hangulatban, stílusban ugyan erős, szórakoztatásban talán nem annyira. A Fékezhetetlen már jobban elérte a nézők ingerküszöbét, de még mindig nem a tipikus randifilm. Ezek a filmek nem jelenidőben játszódtak, hanem vagy a múltban, vagy egy lehetséges jövőben.
A Kilences kód azonban mai film, mai helyszíneken. Jobb e, mint az elődök? Kommerszebb.

Egy bankrablást izgulhatunk végig, amelynek elkövetői hamarosan egy zűrös zsarolási történetben találják magukat főszereplőként. Több szálon folynak az események, hogy az érdeklődésünk végig fenn legyen tartva. Kőkemény krimi, dráma és akció elegyet látunk, melyben egy idő után bármi megtörténhet, ezért kapunk csavarokat is, igaz, ne várjunk ezektől csodát, hiszen illeszkednek a műfaj keretei közé.
A történetről nem kívánok írni, a maradékról meg nem olvasni kell. :)

Kate Winslet remek és már nem emlékeztet a korábbi fiatal önmagára. Talán a legerősebb karaktere a filmnek a rengeteg férfi mellett.
Nálam a főszereplőnek Casey Affleck tűnt, a frissen az osztályra került rendőr szerepében. Ez a film is bizonyította számomra, hogy mennyivel hitelesebb drámai színész, mint bátyja, Ben. Rágógumi rágása, szótlan tekintete többet árul el a figuráról, mint egy esetleges monológ, amely flashback-eli a múltját.
A másik főszereplő az öregedő Chiwetel Ejiofor, akinek sikerült olyan helyre gyermeket pottyantania, ahova nem szabadott volna. Függetlenül attól, hogy a film összességében mennyire jó, azért elég furának éreztem a figura hátterét, amelyet félmondatokból kell összerakosgatnunk.
Anthony Mackie számomra sokkal hitelesebb szuperhős filmekben. Azért sorsa tudott meglepetést okozni a filmben és talán a legkedvelhetőbb karakter a káoszban.
Woody Harrelson tájszólása megér egy mondatot. Mostanában nem nagyon hallottam eredeti nyelven a színészt, de gondolom, nem így beszél a valóságban, mert ezzel a hanggal, akcentussal az életben nem futott volna be ekkora karriert, kivétel, ha a negyvenes évek cowboy filmjeiben játszhat.
A film létezéséről először Norman Reedus instagram oldalán hallottam először és főleg miatta voltam kíváncsi rá, hiszen szívesen láttam volna végre valami másban is a The Walking Dead-on kívül. Ez a kívánságom nem teljesült maradéktalanul. Még az első trailer is megvezetett kicsit vele kapcsolatban.
Aki külön kedvencem és fontos karakter, az Clifton Collins Jr. Szokás szerint elég mellékes figuraként láthatjuk a vásznon, viszont ez csak az álca. A film végére erőre kap.
Ha homályosnak tűnt eddig, amit olvastál, az nem véletlen. A filmre történő konkrét utalások sokat ronthatnak annak teljes élvezetében.

Elmélázgatás:
A következő sorok amolyan belső gondolattöredékek, amelyeket feltettem magamnak a filmmel kapcsolatban. Nem biztos, hogy igazam van bennük, meg persze, ebben a formában, amit látunk, mind erősíti a drámaiságot, meg volt, amelyik dramaturgiailag lehet, hogy szükséges volt - nem feltétlenül érzem ezt - ennek ellenére, némi szpojlergyanú esedékes.
Michael, aki rendőr, hogyan tudott egy olyan befolyásos hátterű fiatal nőnek gyereket csinálni, akinek a nővére gyakorlatilag a város maffia főnöke? Már amikor kialakult a kapcsolatuk, akkor meg kellett volna, hogy akadályozzák azt a bennfentesek, akár Michael halálával. Vagy Irina azért hunyt szemet az egész felett, mert ennyire szerette a húgát vagy előre gondolkodott, hátha később szüksége lesz a fekete rendőrre?
Egyik sem feltétlenül erős indok, ha beleszámoljuk, hogy Irina gyakorlatilag később az unokaöccsének életével zsarolja Michaelt.
Michael miért volt olyan hülye, hogy benne maradt egy ilyen erősen kétes kapcsolati hálóban?

Gabe (Aaron Paul) miért fogadja olyan "jól", hogy elveszíti a bátyját? A karakter múltját tekintve illetve, hogy milyen állapotban van a jelenben, elvártam volna egy sokkal kiszámíthatatlanabb húzást tőle, amiben bosszút áll. Ami a filmben a sorsa lesz túl direkt számomra. Ettől még nem rossz, csak nem erre számítottam.

A rendőrség tényleg ennyire impotens lesz egy nagyvárosban, ha valahol beérkezik a triple 9 kód? Nos, ha ez hasonlóan működne a valóságban, én nem hoznám nyilvánosságra, még filmben sem. Nem kell ötleteket adni a bűnözőknek! :)

Végig olyan érzésem volt, mintha egy David Michód filmet néznék. Hangulatban a mozi erősen emlékeztetett az Animal Kingdome-ra és az Országúti bosszúra.

65%

Ha szeretnéd látni: T R I P L E  9

Töfi:
- A szereposztás így is impozáns, de akik kiestek, azok sem voltak semmik; Cate Blanchett, Charlie Hunnam, Chris Pine, Christoph Waltz, Jeff Bridges, Shia LaBeouf, Michael B. Jordan