Rendezte: Jaime Osorio Marquez
A film Mafab adatlapja: El páramo (2011)
Az egész film klausztrofób érzést közvetít, ami pozitívum, hiszen a történet is egy nagy bezártság történet. Néhány katona, egy osztag, gerillák után kajtat, nap nap után. Végül beveszik magukat egy "késhegy" nevű dombságba, amelyet vélhetően korábban az ellenséges erők építettek ki és nem tudni miért, de hátrahagytak. A "késhegy" valójában nem más, mint maga a földi pokol. Ide kerülnek az elkárhozott lelkek, hogy végül felemésszék önmagukat. Ezt akkor sem te, sem a szereplők nem tudják. Az őrület pedig lassan befészkeli magát a bőrük alá, akár a pestit, megtámadva a józan észt. Nekem, meg mint nézőnek, ezt elvileg élveznem kellene. Nem tudtam. Azért még számomra is tanulságos, hogy azért, mert valamiről több helyen olvasok pozitív kritikákat, nem biztos, hogy nekem tetszeni fog. És fordítva...!
Már kezdésből az egész osztag úgy elcseszett, ahogy van. Ami a kapcsolatrendszerüket és hozzáállásukat illeti. Egy csapat ember, akik alig rendelik alá magukat a katonai szabályoknak. Sajnos, eleve néhányuk már a film elején mutat személyiségében olyan jeleket, amiket szerintem, hogy a történet jobban üssön, később kellett volna felfedni, megmutatni. Ezek a férfiak eleve nem mutatnak olyan különleges összehúzást, amit elvárnál egy olyan katonai csapattól, amelyik - nem mondják ki, de sejthető - nem egy hete katonáskodik együtt. Ezek a férfiak már az első tíz percben olyanok, amilyet egy valódi, összeszokott csoport nem engedhet meg magának. Szép is lenne. Éles helyzetben azon szarakodni, hogy ki, kiről mit gondol. Ez nem fér bele.
Itt azonban mintha csupa olyan embert zárnának össze, akik alig várják, hogy robbanjanak és a másik torkának essenek. Ezen az sem segít, hogy a forgatókönyv gyengéd, de próbálkozik egyik-másik között szorosabb kapcsolatot bemutatni. (régi harcostárs, rokonság)
A bajom főleg az, hogy a film koncepciója - amely a végeredményt tekintve persze érthető - hogy túlságosan benne legyünk az akcióban, a szereplők aurájában. Hol elölről, hol hátulról és a háttérben történő dolgokat vagy az objektív trükközése homályosítja el, vagy a természet, köd formájában. (Honnan ismerős ez nagyon nekem? Ja, a Saul fia képi világa hasonló erőteljesen, csak itt a szürke, ott a barnás-sárga dominál.) Marquez első filmje egyáltalán nem hibátlan, sőt, néha kicsit mesterkéltnek hat, viszont nem lehet elvitatni, hogy roppant erős atmoszférateremtést tud prezentálni. Csak ez nagyon kevés a boldogságunkhoz. Végig vártam valamit a filmtől, mert ez a lélekbúvárkodós, az ördög bennünk lakozik filozofálgatás már az olyan korábbi, és hozzám közelebb álló mozikban sem győzött meg teljesen, mint a "Halálhajó - Event Horizon (1997)" pedig az jóval korábban készült és még szórakoztatott is. A film egyébként közel áll az olyan horrormozikhoz is, mint az egy csoport ember elmegy valahova, idegen környezetbe, ahol azután sorban meghalnak. Jelen esetben a "késhegy" megfelel mondjuk egy faháznak az erdőben. Nem hozok fel példákat.
Részemről csalódtam a filmben, mert a hangulat számomra nem elég, hogy megkedveljek egy mozit, ebből meg hiányolom azt a pluszt.
A színészi játék a rendben van és a túljátszott között helyezkedik el valahol, leszámítva azt, hogy a szereplők nagy részéről nem hiszem el, hogy kőkemény harcosok. Sokan nem is úgy viselkednek. A befejezés meg kiszámítható.
Egyébként is készültek már hasonló filmek a témában. Pl. A bunker című angol dráma.
Történet:
Miután egy hegyi kiépített bázissal megszakadt a kapcsolat, egy bevethető alakulatot küldenek a helyszínre, hogy megvizsgálják, mi történt és az esetleges gerilla csapatot, ha ugyan azok felelősek a rádiócsendért, akkor azokat felszámolják. A helyre érve egyik társuk önfejűségének köszönhető azonnal és súlyosan megsérül. (Nem mennék bele, hogy gyakorlatilag parancsmegtagadás okán...) Ezek után a többiek harci kedve erősen megtorpan, főleg, miután boszorkányságra és mészárlásra utaló jelekkel van tele az elhagyott bázis.
Egyikük egy titkos üregben egy megkötözött nőt talál befalazva. Belőle igyekszenek hasznos információt kicsikarni, melynek hatására lassan eluralkodik rajtuk a téboly és mindenki ellenség lesz.
Ennyi épp elég.
50%
Ha szeretnéd látni: A Z O S Z T A G
Vagy: A Z O S Z T A G
Ha esetleg elolvasnád, mit írt róla a filmbook: AZ OSZTAG
Töfi:
- A forgatás alatt az egyik színész kezébe valódi fegyver került és azzal lőtt is. Senki nem sérült meg. Na, ez már töfi!
Köszönöm ezt az információt az imdb-nek.
- A boszorkány karaktere érdekes lehetett volna, de ehhez képest a forgatókönyv egyáltalán nem használja ki a figurában rejlő lehetőségeket.
- A film egyes külföldi oldalak szerint pszichológiai dráma, de ehhez túl felületes. Ettől függetlenül elégé megosztóak a moziról a vélemények.
- Nem tudtam háborús filmként műfajilag definiálni. Ahhoz kevés, hogy katonák lőnek benne, háborús helyzetben. Ami valójában így vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: