2016. január 6., szerda

Motorlovagok - Knightriders (1981)

Motorlovagok - Knightriders (1981)


Rendezte: George A. Romero

Megjegyzés: Kivételesen nem horrorfilm, hanem egy film az erkölcsi tartásról, barátságról, összetartásról. Kicsit hosszú, de nem unalmas.

Nem lehet azt mondani, hogy sokszor kirándult el Romero a horrorfilmes műfajtól. 1981-ben mégis megtette és elkészített egy érdekes drámát, amely egyszerre idézi fel/meg az Arthur király mondakört - ami azért, lássuk be, nem sok közösséget vállal Amerika történelmével - és enged bepillantást egy utazó motoros show mindennapjaiba - ami viszont már sokkal jellemzőbb az amerikai társadalomra. Mellesleg a karakterek nevei közé azért becsúszott néhány a Robin Hood történetekből is, és ez vagy figyelmetlenség a szerzők részéről, vagy úgy vélték, az egyszeri nézőnek nem tűnik fel, hogy kissé összemosták a dolgokat. Motorok, hajcihő, izgalom, benzinszag. A tömeg pedig jön, mert látni akarja a látványosságot, mert izgatja ez a világ, amelynek sokan nem részesei, mert szeretnék látni, amikor ember és fém összeolvad, akár véres masszaként. Mert nincs jobb buli a gladiátorharcoknál, legyen a háttér akár western, akár pankráció, akár kaszkadőrbemutató.

Billy (Ed Harris) egy ilyen motoros mutatványos csapat vezetője. Vannak elvei, vannak szabályai, van hite. Bízik magukban, nem szeret megalkuvó lenni, nem akarja, hogy a világ amolyan reklámarcként kezelje. Csapatát városról városra terelgeti, máról a holnapra élnek. Sokan viszont, a csapatból, kezdik megelégelni ezt a léha és gyökértelen életmódot. Ha már csinálják, szeretnének legalább jól megélni belőle, hiszen a munkájuk nem egy nyugdíjas állás. Morgan (Tom Savini) elhatározza, hogy megszerzi Billy-től a csapatvezetői tisztséget, de ennek egyetlen módja, ha lovagi torna közben legyőzi. Akkor kiérdemli a koronát és a továbbiakban a csapat az ő parancsait fogja követni. Vagy legalábbis erős vétójoga lesz a többiekkel szemben.
Billy-nek az a szerencséje, hogy egyelőre a csapat nagy része hozzá hasonlóan gondolkodik, így Morgan-nek nehéz dolga van, hogy megszerezze a koronát. Azonban a táborban már megindult a változás és készülődik a törés.
Vajon végül ki fog győzedelmeskedni?
A csapat eladja er magát a show és hírnévért, vagy továbbra is kicsiben játszanak, ám legalább szabadon?

- Arra menj tovább a sztárrá válás útján!

A film sajnos, hosszú játékideje alatt sem mutatja be teljes részletességgel a vándorló életforma valamennyi előnyét, így azokból csak alig pár percet kapunk. Láthatjuk kipakolni a kézműveseket, akik portékáikkal bővítik a forgalmat. Néhány montázs, ahogyan főznek, sütnek, ahogyan összeülnek a tűz köré. Alig pár képkocka jut a motorok karbantartására, ami szerintem a téma miatt sokkal többet érdemelt volna. Ezen az sem segít, hogy egyik fontos mellékszereplőnk Morgan személyes szerelője, hiszen a szakmázás helyett inkább a romantikus vonalat erősíti a hölgy. Ez az elnagyoltság lehet az egyik oka, hogy a néző nem tud túl könnyen azonosulni a szereplőkkel, hiszen ez a közeg, amiben mozognak, az átlagember számára teljesen ismeretlen. Romero pedig elég nagyvonalúan kezeli a színfalak mögötti részleteket. Pl. a földterületek bérbevételéről is pár mondatban értesülünk, hogy a helyi seriff aláírta a szerződést - gondolom ott ők adják ki az engedélyt - azonban a kövér zsernyák még bepróbálkozik némi plusz zseton behajtásával, amire Billy következetesen nem mond. Állítólag volt egy közel 17 órás nyers vágása is a filmnek, amit természetesen sehol nem mutattak be. Abban lehetnek az általam sérelmezett hiányzó részek. Mind egy szálig...

A történet nagy vonalakban Arthur király és lovagjainak életét eleveníti fel. Annyi a különbség, hogy jelen esetben a szent Grál nem felkutatásra kerül, hanem megsemmisítésre, hiszen egy pénzéhes menedzser hozza el hozzájuk a néhányuk által vágyott kegytárgyat, egy hosszú lejáratú exkluzív szerződés formájában, ami viszont kivenné a döntési jogokat a táborlakók kezéből.
Morgan és csatlósai hajlamosak lennének aláírni a szerződést, de ehhez előbb korrekt párbajban le kell győzni Billy-t, hiszen az íratlan szabályaik szerint az ő szava dönt. És ezzel meg is van a konfliktus forrás.


Ezek mellett megismerünk néhány karaktert, akik fontos szerepet töltenek be a táborlakók életében, ám őket is inkább egy mesevilág figuráiként mutatja be a film, nem mint hús-vér embereket. Van varázsló és bölcs, meg kikiáltó, stb. Aztán néha összeütközésbe kerülnek a való világgal is. Hol egy túlbuzgó helyi rendőr akarja őket lehúzni pár dollárral, hol az aktuális bemutató helyszínén jelenik meg pár hőzöngő helyi motoros redneck.

Billy csapata pedig végzi a dolgát és járja az országot.

Észrevételek:
- A buzogány kérdése, ami kezdetben eléggé fontos kelléknek tűnik, a végére egészen elsikkad. A valóságban feltételezem a biztonságosság jegyében nem nagyon használnának olyan kelléket, amely komoly sérülést okozhat a "szereplőknek", hiszen amiben a leginkább szűkében vannak az a biztosítás és orvosi ellátás.
- Billy makacssága néha már zavaró. Fogadjuk el, hogy ő rántotta össze a csapatot és elvileg ő adja a munkát nekik, de ne felejtsük el azt sem, hogy mivel ennyi emberért felel, a személyes hozzáállása nem nagyon mehet a közös érdek rovására. Úgy gondolom, hogy egy ilyen csoport nagyjából demokratikusan dönt mindenben és a rivalizálása nem nagyon fér bele a mindennapjaikba, hiszen anélkül is elég veszélyes és feszült életmódot folytatnak.
- Vannak pillanatok, amikor a karakterek kiszakadnak a lovagi világukból és végre valódi környezetben, jelmez nélkül látjuk őket. Ezek a váratlan és kevés jelenetek teszik teljesebbé a filmet.
- Néhány jelenetben a statisztéria kicsit túltesz önmagán. Egyértelmű, hogy dramaturgiai utasítás, hogy hangosan kell kiabálni, meg gesztikulálni, mint állat, ám néhány jelenetben kicsit színpadias vagy ripacskodó lett a végeredmény. Az egyik ilyen jelenet például, amikor egy férfi a párjával sétál a vásáron, megjelenik néhány motoros és a férfi túljátszottan igyekszik elugrani a motorok elől. Fáj a szemnek. Később a tömegjelenetekben is létható, ahogyan hasonlóan ripacskodva szurkul a harcoló feleknek.
Fárasztóak azok a figurák is, akik az átlagnézőt igyekeznek kifigurázni. A nagydarab alkoholista apuka, aki beájul a show elején majd a végére ébred, illetve a Stephen King által megformált, állandóan kekeckedő csupa retek néző, aki sörözés közben osztja az észt arról, hogy mennyire kamu az egész, amit látnak. (Akár egy pankrátor bunyó) King csupán azért került bele a moziba, mert Romero következő filmtervén dolgoztak együtt, a Borzongató Show-n. A rémmesék könyve - Creepshow (1982)




Billy karaktere ellentmondásos és kicsit unszimpatikus, amikor pl. nem írja alá a kissrác motoros magazinját, mert nem egyezik Billy hitvallása azzal, amit szerinte a magazin képvisel. (Pl. hogy túl populáris és agyon van reklámozva és az emberek a nagy neveket istenként tisztelik, pedig nem ez a motoros életforma célja.) Később azonban a maga módján megköveti a kisfiút.
Ed Harris még fiatal színész de egészen jó a szerepben. Amikor végül átadja a koronát, abban a jelenetsorban remekel és Tom Savini méltó társa lesz ebben.
A többiek hozzák a kötelezőt. Néhányukat egyéb korai Romero filmekben láthattuk. Főleg a zombis alkotásokban.
A zene részemről egy kicsit gyenge pontja a filmnek, bár, gondolom, kellett, hogy kicsit hangsúlyosabbá tegye a mítoszt, ezért sokszor reneszánsz hatást mutat. Azért az a rész kellett a filmbe, amikor végül a motoros csata közben felkerül a szalagra egy keményebb rock szám és ez is segít felheccelni a tömeget.
A menedzser szerepében Martin Ferrero tűnik fel, akit akkor jegyeztem meg örökre, amikor egy vécén ülve dinó vacsora lett a szentem a Jurassic Parkban. (Teszem hozzá a színészi játéka közben sokat fejlődött.)

Sajnálatos, hogy Romero nem készített több hasonló, horror műfajon kívüli filmet.

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: