2015. december 1., kedd

Az ördög háza - The House of the Devil (2009)

Az ördög háza - The House of the Devil (2009)


Rendezés: Ti West

Megtekintés: Nagy várakozással ültem neki és végül csalódnom kellett.

Nem azért, mert hangulatilag a film nem volt rendben. Tökéletesen adta vissza, idézte meg a nyolcvanas évek első felében készült kevés szereplős horrorfilmeket. (Louis Chypre véleménye teljesen jogos, hiszen a film inkább a hetvenes években készült sátános cuccokhoz közelít, mert akkor volt ez divat.) Mind a kezdés, a feliratozás, zeneválasztás, képi világ, mind egy részletet ragadott ki régen készült filmekből. Ezzel semmi baj. Még a történet alakulása sem volt kezdetben rossznak mondható. Csak itt mintha ezen a ponton meg is rekedt volna a film.

A korábban taglalt "Víziók - Vision" pont azért volt más, mert elindult valahova és másfelé futott ki. Addig itt, vártam szintén valamit, de nem elég, hogy alig kaptam valamit, még az sem tudott meglepni. A lezárás tehát öncélú, klisés, unalmas, pedig Ti West a pár napja látott "Az úrvacsora - The Sacrament (2013)" képes volt szintén már megszokott panelekből építkezni, de olyan koherensen és szórakoztatóan, hogy pont ezért kerestem korábbi munkáit. Az ördög háza sajnos kihagyható darab. Ahhoz, hogy jól szórakozzunk, nem elég, hogy emlékeztet minket arra, hogy harminc éve is készülhetett volna. Talán egyetlen pozitívuma, hogy főszereplőnk kap valamennyi lehetőséget rá, hogy visszavágjon kínzóinak és a végén egy nem túl megszokott módját választja a lezárásnak. Nem az ő hibája, hogy ettől még a film nem lesz jobb, hiszen pontosan úgy fejeződik be, ahogy sejtettem és ez néha hátrány. (Francot. Szerintem nem néha hátrány, ha előre tudjuk egy film befejezését...)

Elképzelhető, hogy Samantha (Jocelin Donahue) figurájának azért mutatták kevés negatívumát - jó, amerikai szokás lehet, hogy ha behúzódunk egy vécé-fülkébe, tökig nyitjuk az összes csapot, hogy gondolataink elkalandozhassanak, leszarva a spórolást, majd idegen házban köre szimatolunk, mert miért ne? - ,hogy a néző ne engedje túl közel a szívéhez a karaktert? Valójában azonban szerethető a figura, átérezhetőek a gondjai és lehet neki drukkolni. De nem összecsapott kicsit az az utolsó negyed óra?
Szerintem mindenképpen.
Amennyire erőszakos és sokkoló a barátnő (Greta Gerwig) kiírása, annyira elnagyolt, elsietett a befejezés. Be kell valljam, Samantha végső lépése sem volt számomra eléggé indokolt, pszichológiailag felépített. Talán ezért érzem olyan elsietett munkának a filmet.


Tom Noonan szerepeltetése kellemes, de nem elég fontos. Kedvelem a színészt, de valahogy mindig mintha direkt tíz perces szerepeket vállalna magának. Utoljára akkor láttam eleget vásznon, amikor az első Thomas Harris feldolgozásban, Az embervadászban - Manhunter (1986) eljátszotta a "Fogtündér" nevű sorozatgyilkost. Azután meg csupa pár perces szerep. A Robotzsaru 2.-ben felváltja egy robot. Az utolsó akcióhősben felismerhetetlenül el van maszkírozva, a Mérges pókokban pedig az első negyed órában becsomagolják a mutáns pókok.

Az nem lehet mondani a filmre, hogy ne lenne hangulata. Már a főcím és zene kombó is visszarepít minket kb. harminc évvel.

Hangulatkeltésből 10-es.
Mondanivaló és történet 4-es.
Erős közepes. Főleg a kiszámíthatóság miatt.
A zene kellemes és eléggé retró.
50%

A film zenei anyaga. Hallgass bele:

Ha szeretnéd megnézni a filmet, egy kedvenc oldalamon megtalálod: T H E  H O U S E  O F  T H E  D E V I L

1 megjegyzés:

  1. Végre! A józan hangok is megszólaltak a rajongókon kívül. Mondom ezt úgy, hogy nálunk 2 hétig toplistás volt anno a film.:)
    Egyben nem értek egyet: 80-as évek. Ugyanis szerintem ez a film a tipikus 70-es évek horrorjaira épít, mind témáját, mind hangulatát tekintve, a Sátános-szektás filmek amúgy is akkoriban élték fénykorukat.
    Hibák (tömkelege) : általában nem árt horrorban a szerethető főnös(nő), ezért a karakterünk kurvára nem tesz semmit: busásan megfizetik egy éjszakáért, erre mit csinál az ellenszenves picsa? Táncol, vázákat rúg fel, ugrál a kanapén-nos, asszem egyikünk sem bízná lakása felügyeletét ilyen emberre, szal a kiscsaj már az elején mindent megtesz, hogy ellenszenves legyen.
    Másik probléma, hogy a rendező összekeveri a suspense-t az unalommal, ugyanis kb 70 percig az ABSZOLÚT semmit bámulhatjuk, zéró történés, hangulat nulla, egy idegesítő csajt irritáló csajt látunk ( a színésznőnek ha ez volt a célja, unszimpátia-keltés, akkor viszont remek munkát végzett.:)
    Innentől SPOILER : amikor beindul végre némi cselekmény, logikátlanságok tárházába futunk:
    - egy pisztollyal felfegyverzett pszichopata miért megy közvetlen közel a késsel hadonászó áldozathoz, nyugodtan belelőhetne , nem ő direkt szúrótávolságon belülre mászik, engedelmesen odatartja a nyakát, had vágják el nyugodtan.
    - ugyanaz a hiba dettó: szektás nyanya leüti a csajt, a kést persze kezében hagyja, majd nyugodtan HÁTAT fordít neki, ehhh, ez még Zs-kategóriában is nevetséges. SPOILER OFF.
    A végére meg a nem létező kohéziót is elveszti a film, kapunk valami zavaros gyilkos szektás cuccot Rosemary gyermekével megfűszerezve.
    Talán bizonyítja igazamat, hogy a rendező, (önmaga) által kikiáltott horror új reménysége Ti West azóta belesüllyedt az alsó-kategória mocsarába, mindössze egy Kabinláz 2 (nézhető) meg egy ennél is unalmasabb The Innkeepersre (meg ne nézzétek) futotta a "tehetségéből", magam részéről remélem eltűnt a jól megérdemelt süllyesztőbe, így is egy lehetőséggel többet kapott a kelleténél...hozzá képest Tarr Béla egy Michael Bay kaliberű akciórendező.:)
    A film egyébként egy pofátlan lopás, a nagyságrendekkel jobb, valóban élvezhető Babysitter Wantedet copyzta le, amit viszont bátran merek ajánlani minden horror kedvelőnek.

    PS: a nem tetszésem oka nem az, hogy kőbunkó vagyok, akinek a lényeg hogy daráljanak, fröcsögjön a vér, de a suspense nem egyenlő a dögunalommal, Hitchcock képes volt az embert két órára szék elé szögezni, minden speciális effekt, patakvér nélkül, ez a Tie gyerek meg valljuk be, nem bírt felnőni a feladathoz. Nálam a film jóindulattal egy 10/3.

    VálaszTörlés

Ide tessék írni, ha van mit: