2015. november 30., hétfő

Víziók - Visions (2015)

Víziók - Visions (2015)


Rendezte: Kevin Greutert

Megtekintés: Thriller kedvelőknek kötelező, főleg, mert elég hideg-rázós a vége.

Isla Fishert megkedveltem, amikor a szexéhes kicsi bolond karaktert hozta az "Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)" című vígjátékban és azonnal letettem róla, amikor egyszerre tudtam meg, hogy Sacha Baron Cohen neje (Három gyermek!!!) és főszereplője a borzalmasan pocsék humorú "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)" egyik főszereplője. Negatív véleményemen még a sikeres bűvészes thriller-akciófilm sem változtatott sokat, hiszen annak a filmnek annyi a "főszereplője", hogy a sok bába között elveszett ez a baby. Pedig a romantikus regényeket író anyuka kislánya a tetszetős külső mellé kapott drámai és komikai tehetséget egyaránt. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egyetlen húzónévként elvisz a hátán egy egész filmet.

A thriller nehéz műfaj és sokszor a sikere a végében, a befejezésben rejlik. Lehet bármilyen ijesztő is az első nyolcvan perc, ha a lezárás bődületes baromság. A Visions ereje abban mutatkozik meg, hogy elaltatja a nézőt és elviszi egy irányba, hogy azután, jeges vizet fröcskölve arcunkba elüvöltse magát: Ébresztő!

Eveleigh és férje, David, az asszony szörnyű autóbalesete után meglépik amit korábban halogattak és egy vidéki szőlészetbe költöznek, hogy a férj kiélhesse szenvedélyét a borászat iránt. Evey kezdetben jól érzi magát a gyönyörű tanyaházban és a kies vidék megfigyelése közben, de ahogyan gyarapodik a pocakja születendő gyermekével, úgy keríti hatalmába valami misztikus erő, amely egyre durvábban igyekszik a tudomására hozni valami fontosat. Evey nem tudja, ki vagy mi akarja megfélemlíteni és egyelőre úgy tűnik, hogy a környezetében mindenki kétkedve fogadja ötleteit, történetét. A legfájóbb, hogy David sem nagyon áll ki mellette.
Evey végül enged a nyomásnak, és szedni kezdi a korábban elhagyott gyógyszereit, hátha akkor a rémálmok és a víziók, amelyek fizikai jelekkel is gyötrik, végre alább hagyjanak.
Nyomozásba kezd végül, hogy válaszokat kapjon és lassan kiderül, hogy a titok, ami után nyomoz, lehet, hogy valójában valami teljesen más, mint amit érezni vélt.

Greutert főleg vágóként öregbítette hírnevét és azzal, hogy bedolgozott a Fűrész sorozatba is. Negyedik nagyjátékfilmje nem mutat sokat, nem akar elkápráztatni, csak megborzongatni kicsit és mégis, a végén kellemesen csalódtam benne, mert jóval többet kaptam a mozitól, mint vártam. A korábbi horrorfilmjei - főleg kísértethistóriás vonulat mellé - egy kőkemény thrillert kapunk, amelynek utolsó öt perce - ha sikeresen el lettünk "altatva" a korábbi bő egy órában - rendesen meghökkenti a nézőt. Régebben az ilyen filmekre gondoltam, hogy körömrágós, leszámítva, hogy erről a rossz szokásról azért már bőven leszoktam.


A film szereplői közül egyértelműen a női főszereplő, Isla Fisher viszi a prímet. Kedves, szexi arca pont eleget látszik a vásznon ahhoz, hogy megkedveljük és vele együtt érezzük a misztikum erejét. A férje, David (Anson Mount) már sokkal papírmaséibb figura, bár, ha a végén egy elejtett mondatát vesszük, akkor kiderül, valójában korrekt karakter, aki ugyan elsőre a klisés "egy szavadat sem hiszem" figurából sikeresen vedlik át az "amúgy végig figyeltem rád" karakterbe. A színésztől már láttam pár munkát, de eddig várat magára, hogy arcát és nevét megjegyezzem.
A stáblistán bedobják Eva Longoria nevét, de őt nyugodtan felejtsük el, hiszen az összes műsoridőben talán négy percet kapott alakja, így ez a munkája csak számszerűleg növeli filmográfiáját, nem minőségileg.
A film hasonlóan mostohán bánik a másik, számomra ismert filmes névvel, a "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)" meztelenül lemészárolt replikáns nő szerepétől ismerős Joanna Cassidy-vel, aki hetven évesen sem néz ki rosszul, viszont figurájának túl sok időt nem hagynak, hogy megismerjük, pedig maga a karaktere érdekes és fontosabb is lehetett volna.
A háziorvos szerepében tetszelgő Jim Parsons inkább annak lesz ismerős, aki rendszeresen nézi az Agymenők sorozatot. Én nem.
John de Lancie meg tipikusan az a színész, akit meglátva tudom, hogy több filmben is volt hozzá szerencsém, de lehet, hogy utána kell néznem, pontosan miben is. Aztán amikor megláttam az imdb profilját, már egyértelműen beugrott, hogy ez a fickó játszotta egyik nagy kedvencemben kb. kettő percig a perverz nőgyógyászt: A kéz amelyik a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle (1992) 160 filmszerep után csak így emlékszem rá. De ez is valami, ha azt vesszük, hogy emlékszem rá.
Gillian Jacobs-ra, pedig, aki Sadie szerepét kapta, majd jobban kell figyelnem ezután. Játéka talán az egyik legerősebb a filmben.


Greutert jó irányban halad. Remélem, még sok hasonló mozit fog összedobni, mint ez. A zenéje kellemes, szép a fényképezése, megtámogatva a széles vászonnal. A vágás meg evidens, hogy jól sikerült, hiszen a rendező korábban két tucatnyi filmnél tanulta ki a szakmát.

70%

Ha szeretnéd látni a filmet, feliratosan egyik kedvenc oldalamon megtalálod: V I S I O N S

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: