2015. szeptember 24., csütörtök

Zombibi - Zombibi (2012)

Zombibi - Zombibi (2012)


Rendezte: Martijn Smits, Erwin van den Eshof

Annak ellenére, hogy a dögös nő a poszteren előkelő helyet foglal el
- és nyilván így próbálják behúzni a férfi nézőket -
valójában csupán fontos mellékszereplő.
Megtekintés: A végére lendületet veszít és logikailag is van benne kivetni való, azért, ha kedveled a zombie-s mókákat, egyszer erre is szánj időt.

Zombie-s komédiákat készíteni elég nehéz vállalás, mivel a műfajkeveredés nyögve nyelősre sikerülhet. A célközönség is sokkal szűkebb, mintha külön foglalkoznánk vele. Van aki a horrort kedveli, más a komédiát. Sokan pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, ha e kettő téma egymásba fonódik. Néha maguk a készítők sem. Nehéz megtalálni azt az egészséges határvonalat, amely nem mérgezi meg a koncepciót. Lavírozni a két oldal között problémás és szükséges. Ha egy horror komolytalan, az legalább annyira nem működik, mintha egy vígjátékban indokolatlanul sok a vér. Ha viszont igyekszünk a filmet belőni a kettő közé, akkor kaphatunk olyan hibrideket, amellyel el lehet ütni az időt.
A poénok nagyját jó szokás szerint, ellövi a trailer.

A film amennyire tudom, holland, mégis két mig... bevándorló a főszereplője. Meg még néhány karakter. Ez kicsit visszatetsző lehet egy Európai mozinál és nekem sem volt könnyű ráhangolódni arra a keverék nyelvre, amit a hőseink használtak. A végére azonban megenyhültem irányukba és nem igyekeztem angol nyelvtudásommal megfejteni, amit hallok.

Aziz (Vahya Gaier, ne tévesszen meg, hogy elsőre olyan, mint egy szír menekült, mert Gaier holland színész, igaz, egzotikus fajta) testvérének izgágasága miatt hamar kirúgás alatt találja magát a felhőkarcolóban ügyködő irodából, miközben csinos kolléganőjével már szinte sikerült összehoznia egy randevút. Persze, hogy tele a töke. Tesó szerint szó szerint is. Megy is az ilyenkor szokásos vér szerinti vérszívás, minek folyománya, hogy két fekete bőrű és hozzájuk hasonlóan dilis duóval kerülnek éjszakára a böribe. A kezdeti un-szimpátiát hamar felváltja az egymásra utaltság, mivel míg ők édes alvás helyett egész éjjel szókaratéztak egymás idegein, addig az irodaházat centerbe-verte egy égből pottyant toi-toi, amelyből zöld szar evakuálta magát a városkára, a város kárára. Mire felkel a nap, egy egészen Resident Evil szerű városfejlesztés közepében találják a fiúk magukat, ahol szinte mindenki halott, de legalábbis össze van kenve zöld és vörös trutyival. Az egyetlen rendőri erő, aki a cellán kívül még szolgálatba van helyezve, az az őket is rendre utasító Kim járőr (Gig Ravelli), aki szőke, dögös és láthatóan az a sorsa, hogy a főszereplő összejöjjön vele. Végigverekszik magukat a walking dead-ek között, mert Aziz, mielőtt beleszeretne a rendőrnőbe, még lovagiassági okokból igyekszik az első randis barátnőjét kimenteni az ex-munkahelyről. Nagy mázli, hogy egy elszólás miatt kiderül, mekkora ribanc is a nőcske, így jöhet a happy finish, amely tartogat - kissé erőltetett - meglepit.

Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy a "Ponyvaregényt" megidéző autós fejlövést elszenvedő srác cameója, valami holland hírességhez köthető. Talán DJ? (Megtehetném, hogy utána nézek, de nagyobb lesz az örömöm, ha te írod meg nekem, ki a fiú a hátsó ülésen!)

A film nem sok újat tud felmutatni és valahol a "Haláli hullák hajnala - Shaun of the Dead (2004)" és az összes többi városban játszódó zombie film közé akarták belőni. A humora végtelenül egyszerű, szimpla. Inkább verbális, mint intellektuális. A legtöbb vicc a burleszkfilmek világából jött át, vagy gyermekien egyszerű, profán. A fényképezés jó. A gore viszont sokszor túl gagyi és CGI, ami nem tesz jót, ha közelikről van szó, aprítás közben. Azt sem ártott volna kitalálni a film közben, hogy mennyire sebezhetőek a zombiek, mert van, amikor szarrá lövik őket és mennek, kelnek, máskor meg egy pisztollyal rendet vágnak közöttük. A film vége vagy nagyon trehányan összecsapott munka, vagy kivágtak valamit, mert egy korábban percek alatt megtett út most olyan hosszúra sikeredett, hogy besötétedett, mire másodszor is megtették. Értsd: Kimenekülnek, autóba pattannak, vezetnek egy kicsit, de mire a gyűjtőponthoz érnek, már masszív éjszaka van. Elő szokott fordulni ilyesmi filmekben - hogy hirtelen lesz nappalból éjszaka és fordítva - de ennyire gyorsan még talán sosem láttam ilyesmit összevágni. Ebből is látszik, hogy a film egyik komoly negatívuma, hogy nincs koherens vágás. Az egész mozit végigkíséri ez a zaklatott történetmesélési mód, beleértve aár egy akciójelenetet is.

Kiemelek egyet, mire gondolok:
21:50 Hőseink verekszenek az utcán, beszaladnak egy épület mögé, ahol már felhúzott kapu alatt másznak befelé, nyomukban pár zombie, de ők 22:07-re biztonságban vannak az épületben. A zaklatott vágás pedig az, aminek felhasználásával gyakorlatilag érthetetlenre lett montázsolva ez a rövid menekülési jelenet. Ha látni fogod, megérted, mire gondolok.

A rossz, burleszkes humort pedig kimeríti pl. amikor Jeffrey (Sergio Hasselbaink) hosszú jeleneteken keresztül vonszol lépcsőházban fölfelé egy gyakorlatilag hasznavehetetlen kézi gépágyút, hogy végül, menekülés közben érzékeny búcsút kelljen tőle vennie... Komolytalan, de nem vicces.

A film azonban legalább próbálkozik. Viszont nem jobb, mint pl. az egy évvel korábban készült spanyol "Juan, a zombivadász - Juan de los Muertos (2011)", mert abban érezhetően több volt a poén, igyekeztek felturbózni. Ehhez képest a Zombibi kissé trehány vállalás, mintha igyekeztek volna gyorsan moziba küldeni. A sete-sutaság és logikátlanságok erre engednek következtetni.
Semmi kiemelkedő, leszámítva a szöszit.

50%

Ha szeretnéd a Zombibi-t megtekinteni, kérlek látogass el egyik kedvenc oldalamra, ahol sok más hasonló témájú filmet találhatsz még: Bibi, neked megvan a Zombibi!

Akinek kevés a zúzás a The Walking Dead-ben, annak biztosan tetszeni fog ez az ütős jelenet, amikor nagy erejű fegyver aprítja a tömeget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: