2015. augusztus 11., kedd

Sötét helyek - Dark Places (2015)

Sötét helyek - Dark Places (2015)


Rendezte: Gilles Paquet-Brenner

Megtekintés: Nem kihagyhatatlan dráma egy gyilkosságról, mely a múlt homályába vész.

Amikor először találkoztam a címmel és a borítóval, épp a filmzenét vadásztam le a világhálóról. Egy nő összegömbölyödve, vörös betűk; na ez egy horrorfilm lesz. Pont jó éjszakára.
Nagyon messze jártam az igazságtól. A film a dráma és thriller vonalán mozog, de nálam ez kimeríti a blöff kategóriát. Már a film megoldása és a történet.

Megnéztem és utána olvastam csak el, hogy a film a "Holtodiglan" nagy sikerű thriller írójának tollából született. Csak van egy nagy különbség: a rendező személye. Meg a történet.

A "Holtodiglan" is egy rejtély megoldásáról szólt, csak ott a rejtély nem zárult le a film végén sem igazán. Ebben a filmben viszont, Libby (Charlize Theron) ahogyan visszaköveti az eseményeket és kinyomozza, valójában mi történt a múltjában, azon a végzetes napon, amikor bátyja állítólag kiirtotta a családjuk többi tagját, azt két szálon követhetjük nyomon. Ezért is blöff a film, mert hiába helyezték egymás mellé a két szálat, ha valahogy nem logikus a két szál kapcsolódása. Viszont dramaturgiailag még így a legizgalmasabb.

Hol kezdjem:
A sötét helyek egyfajta pszichológiai megnevezés is. Ezek a tudatalatti legmélyét jelölik, ahova az alany a múlt nem kívánt emlékeit hosszú évek vagy egy pillanat alatt - traumafüggő - eltemeti és ha nem muszáj, soha többé nem is hozza elő. A főszereplő Libby Day elméjében is akad néhány foszlány, amelyet a kérdéses éjszakán magába zárt és elvileg soha nem is vett volna elő. Azután, teltek az évek és a véletlennek köszönheti Libby, hogy keresztezi egy gyilkossági nyomozásokat hobbi szinten megoldó társaság vezetőjének, Lyle-nak az útját. Azaz Lyle (Nicholas Hoult, egymás után ez a második közös filmje Theron-nal, a másik a sikeres akcióorgia a Mad Max: Fury Road)az övét, mert van egy teóriája az éjszakát illetően, amikor a vérengzés történt Libby-ék házában.

Libby totál le van égve, így némi aprópénzért vállalja, hogy utána megy az eseményeknek, beszél a börtönben senyvedő gyilkosnak kikiáltott bátyjával és segít összerakni Lyle csapatának a rejtélyes éjszaka mozaikdarabjait. Ez cseppet sem könnyű, viszont miután Libby megtette az első és legnehezebb lépéseket - szembe nézett testvérével és apjával, aki alkalmatlan volt a családfő szerepére - már elindul a lavina és a harmincas évei végét taposó elkeseredett nőt elkapja a gépszíj. Nyomozása pedig sok kis részletből áll össze egy egésszé, melyet talán sosem kellett volna felszínre küzdeni.

Hoult szerepe gyakorlatilag csak egy katalizátor és onnantól fölöslegessé is válik, hogy elindítja a nyomozás útján a főszereplőt.

A sötét helyek másrészt a szereplők elméjét is jelenthetik, hiszen ennyi beteg gondolkodású és erkölcsű embert még nem hordott hátán egy film sem.
Beteg az anya, aki pénzügyi problémáira egy nem éppen morálisan helyes megoldást választ.
Beteg a kislány, aki hagyja, hogy bátyja börtönbe kerüljön és nem mer hosszú évekig szembenézni a következményekkel illetve a történtekkel.
Beteg a bátyó, aki bár megtehetné, de inkább magával viszi a titkát a börtönbe.
Beteg a fiatalkorú barátnő, aki csak magára gondol és módszereiben fenevaddá lesz.
Beteg Lyle, hiszen hobbi tevékenysége a halálhoz és vérhez kötődik.
Betegek a mellékszereplők, mert van, akinek vaj van a füle mögött.
Beteg az egész közösség, amelyben élnek.
Az egyetlen kitörési mód, rövid időre, ha valakit erőszak ér. Azután ismét belesüppednek a szürke hétköznapokba, egy sötét helyen.
A sötét helyek valójában tehát maga a világ is és benne megannyi ember otthona, amelybe nem láthatunk be.
A Day család csak egyetlen a sok amerikai családból, akiknek nincs lehetősége a fényben élnie. Maradnak ezek a kis, sötét helyek.

A "Holtodiglan" teljesen másképpen közelít a történethez és egy remek, egyedülálló vizualitással rendelkező rendező (David Fincher) filmjéről van szó. Paquet-Brenner tehetsége nem ennyire szembeötlő. Korrekt, hangulatos filmet hozott össze, de be kell vallanom, hogy untam. Hosszú a játékidő és a történet, ahogy korábban írtam, egy blöff.
Sosem rajongtam az ilyen lineáris nyomozósdiért, amikor valaki lépésenként halad egy olyan bűnügy megoldásában, amit egy másik szereplő - itt a fiú testvér - egy perc alatt kibogozhatott volna a hősnő szeme előtt, csak az úgy könnyű. Nem vagyok meggyőzve róla, hogy egy ilyen testvérre bármikor számíthatok a jövőben, ha egy ilyen titkot inkább vinne a sírba, mint megosztana velem.
Ha esetleg a tesó nem tudott volna semmit, még azt mondom, oké, szükséges a lassú haladás, de így, csak idegesít a végeredmény.
A nyomozás sem szórakoztató. A-ból, B-be, onnan C-be. A végén nagyjából azért áll össze a kép, mert a gyilkos elárulja magát pánikjában. Ugyan már. Túl egyszerű ez és a nyakláncos szál sem tette izgalmasabbá.

Chloë Grace Moretz eddigi talán legbetegebb szerepében.

Libby is érdekes karakter. Hosszú évekig eltemet magában mindent, majd mikor nincs pénz, csak elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. Nem annyira a lelkiismeret a tudásszomja miatt, hanem kell a pénz. Elég hülye motiváció egy családi drámában.

Számomra egy mondvacsinált szituáció volt, unalmas köntösben és ezen a remek színészek sem segítettek.

A tesó szerepében Corey Stoll, akit mintha mostanában mindenhol látnék... Hangya, Non-Stop, A kór sorozat...

Ha te is el akarsz keveredni a sötét helyekre, kezd itt és nézd meg a filmet!

50%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: