2015. július 16., csütörtök

Végtelenség - Infini (2015)

Végtelenség - Infini (2015)


Rendezte: Shane Abbess

Ez a reklámszlogen kb. minden második ilyen filmre illik.
Megtekintés: Sci-fis, horroros dark movie. Ha ezt keresed, egynek jó. Én többet várok.

Szeretem a horrorfilmek azon műfaját, amely zárt térben játszódik, viszonylag kis szereplői bázissal dolgozik, van valamilyen idegen fenyegetés, hullanak a szereplők és a végén meg van egy csattanós befejezés, ami nem feltétlenül hepiend. Ezekkel az alapokkal elég sok filmet le lehet írni és nem feltétlenül a horror műfaján belül kell keresgélnünk az első verzióakt, hanem sokkal régebben, még a világháborús időben. Amikor maroknyi ember egy lövészárokba szorul és egymásra utalva túl akarnak élni. Vagy egy mentőcsónakba, és túl akarnak élni. Vagy túlspilázom.
Filmtörténeti szempontból nem is kívánom elemezni a filmet és alapját, csak felböfögnék pár címet, amely megtekintése közben eszembe jutott.
Ha a felsorolásból legalább kettőt láttál, akkor az "Infini" teljesen kihagyható darab számodra. Kivétel, ha pont ez a filmes zsánered! :)





Földi változatok:
Az egyik kedvencem, amely földi környezetben játszódik, de megfejelték idegen lénnyel és űrjárművel, a klasszikus John Carpenter Remake: A dolog - The Thing (1982) Sarkköri kutató bázis, patriarchális közösség, nő sehol. Hideg, rengeteg barakk, terem, szoba, raktár és egyéb helység. Földönkívüli létforma, mint beszivárgó egység. Megkezdődik a harc a túlélésért, amit megnehezít, hogy az idegen lény bárki alakját képes felvenni rövid időn belül. Olyannyira, hogy a megszólalás után is megegyezik az idegen lény a felvett és addig feltehetően elpusztított eredeti alannyal; itt egy kutya és egy tucatnyi emberrel.
Ezt mindenképpen látnod kellett, ha az "Infini" tetszett.
Azután, mondjuk menjünk a föld alá, ahol valami ősi ott ragadt és kis csoportunk közéjük sétál, hogy a filmidő alatt elhalálozzanak. Ide nem kell nagy tudományos halandzsa. Elég egy kis csoportnyi karakter, valami ok, hogy a barlangot, bázist, föld alatti rejtekhelyet, stb. ne tudják elhagyni és amíg tart a film, folyosókon futkároznak vagy barlangrendszerekben csatangolnak. Itt a sci-fi vonal elsikkad, meg sem jelenik, ha a lények létezését nem vesszük ide.
"A barlang - The Descent (2005) egy egészen borzongató, hangulatos és klausztrofóbiás horror volt a témában. Szinte egy időben bemutatott "testvér filmje" pedig a sokkal profánabb és kommerszebb "A barlang - The Cave (2005)". Egy év, egy magyar címfordítás, két hasonló történet. Az első változatot ajánlanám megtekintésre, hiába dolgoztak ismertebb nevek a másikban.
Ezek a filmek azonban csak hangulatban emlékeztetnek a tárgyalt filmre, sehol egy űrhajó vagy egyéb jármű, ahol elszabadulhat a pokol. Sehol egy a világtól távol eső, üveghegyeken is túli terület, ahol kiépítettek egy bázist, ami később a helyszínként szolgálhat.

Hasonlóan fagyott holttestet a "The Thing-ben" is láthattunk az elhagyott norvég támaszponton.

Űrhajós változatok:
Szerencsére ebből is van pár olyan, amelyben megy az űrhajó, ki tudja hol áll meg, miközben a végállomás a szó szerinti legszorosabb értelemben is a szereplők végső állomása lesz. Kivétel a kevés túlélőt, már ha akad ilyen.
Néha az ellenség az utasok között van, máskor valahol ráakadnak és a zárt rendszerben elszabadulva tizedeli (tizedeli? lenullázza inkább) meg a legénységet.
Az egyik legismertebb, hosszú sorozattá nőtte ki magát, hogy egy egész univerzumnyi világot teremtsenek köré, amely filmekből, képregényekből és polcon porosodó játékokból álljon. Nem kell bemutatni az "Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) című űrhajós horrort. esszenciális borzalom. A legénység jeleket fog a rádión. Elmennek, mert olyan hülyék, hogy saját szemükkel lássák, mi csipog vákuum mélyén. Egyikük azonnal megfertőződik és amit ilyenkor teszünk? Felvisszük a hajóra és elindulunk vele hazafelé, mielőtt bármi sejtésünk is lehetne a továbbiakról. Evidens nem? Filmben jól működik a valóságban már erősen kétlem.

Erre az alapra készült még pár film, melyekben az űrhajó, legénység, gyilkos fenyegetés mind megvan.
A "szupernova - Supernova (2000) esetében kevés volt a rendező hírneve - le is vetette a stáblistáról, és a tucat filmsztár is. A történet buta, és az előzmények fényében unalmas is. A végére sem emlékszem, annyira nem kötött le. Nem tudom, mire gondolt Walter Hill, amikor megrendezte, hiszen ő korábban főleg jelen időben játszódó westernek rendezésében volt otthon. Talán azt hitte, hogy ha már producerként bábáskodhatott a Nyolcadik utas: a Halál megszületésénél, elkészít egy hasonló, saját verziót is a témában. Nem sikerült. Nekem nagyon nem tetszett, pedig a zsáneren belüli hangulatos darabokat kedvelem. Ez számomra értékelhetetlen horrorfilm volt, sci-fi köntös alá bújtatva, az őrületről.
Ha már űr, meg hajó, akkor a "Napfény - Sunshine (2007)" kb. ugyanez a film, csak kék szűrő helyett talán több a barna. Internetes barangolásokon mégis ezt mintha egy kicsiny kultusz övezné, míg a korábbi, alapjaiban ikertestvérét, a Szupernovát pedig hideg közöny. Érdekes.
A legjobb és leggótikusabb dark változat azonban még hátra van. Ez a film kvintesszenciája mindennek, amiről eddig írtam: Halálhajó - Event Horizon (1997)
Kérem, szereposztás itt is akad. (Mintha ezekbe a filmekbe presztízskérdés lenne bekerülni...) Elmennek a még Star Trek sorozat által sem ismert tartományba, hogy ott, felsőbb erők vagy a jó isten hatására (nem egy és ugyanaz!) mészárszéket produkáljanak. Sikerül.
Sci-fi is, horror is.

Arcpakolás helyett arckaparás. Nem is élvezik!

Űrbázisos változatok:
Alig különbözik az előzőektől. Csak nem repülnek, hanem átmennek valahová - többnyire nagyon messze - ahol ugyanaz történik, mint eddig. Elszakadnak egymástól, az emberek is, a testrészek is.
Lehet az ok egy drog hatása, idegen lények szórakozás iránti kedve, vírus, vacsorába főtt romlott csirke, stb. A lényeg, hogy szűk folyosók, villódzó fények, erőszakos halál mindenütt, merre a szem ellát.
Egy viszonylag régi, Roger Corman film (produceri felügyelet) vegyítette az űrhajót a bázissal a kellemesen nosztalgikus emlékeket ébresztő - giliszta dugja a nőt, de legalábbis összemaszatolja - "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981)" című remekműben. A film valójában nem az, ám el lehet képzelni, hogy pisis kisiskolások milyen nyugodtan mentek csicsikálni a megtekintése után. Bevizelés garantált.
Innen ugorhatunk az új évezred médiumából, a videójátékból kinőtt rügyhajtásba. A FPS játékok az egyik legegyszerűbben létrehozott játékok voltak, miután a térmozgást sikerült lemodellezni. A játékos szemszögéből látjuk a terepet, első számú megfigyelőként. Abban haladunk, keresünk, harcolunk. A "Doom - Doom (2005)" a világsikerű játék nem túl igényes filmes átirata. Sötét, mint állat és ha nincs benne egy percnyi számítógépes animációs lövöldözés, az ember nem is értené, mi köze van a játékhoz. Mondjuk én még így sem nagyon.
Alig pár éve, mikor Dennis Quaid kitalálta, hogy főleg horror filmekben fog szerepelni, témától függetlenül, készült a "Pandorum - Pandorum (2009) című filmje. Sötét bázis, kevés túlélő és egy kannibál horda. Ja, velük együtt akkor egész sok túlélő. Gyakorlatilag megelőlegezte és más környezetbe helyezte a Wayward Pines című sorozatot. Most már legalább tudom, miért volt enyhe Deja Vu-m, mikor a könyvet elolvastam... Tényleg szegről-végről az a sorozat is beillik a műfajba. Az első kategóriába. A Pandorum meg a második kettőbe. Miért? Nézd meg, megtudod! :)

Még a főszereplőnk is vérszemet kapott. Daniel MacPherson

Az Infini pedig a harmadik csoport filmjeit erősíti. Kellene róla többet írnom? Ezek után nem hiszem. Sci-fi módszerrel egy csapat kommandóst átküldenek egy nagyon messzi helyszínre - kicsit olyan, mint a Star Trek féle lesugárzás - ahol egy túlélőre akadnak. Elsődleges feladatuk, hogy a létesítmény által szállított rakományt lekapcsolják. Másodlagos, hogy a túlélőt hazavigyék. A marcona katonák szétszélednek, fertőződnek, ahogy sejteni lehet. Hullanak, mint a legyek.
A főszereplő meg menekülés közben ugrik egy öt méterest és zuhan még mellé vagy húszat, hogy végül, enyhe bordatörésre hivatkozva tovább játsszon a filmben. Aha. Máshol itt derül ki, hogy álmodta az esést. A végét nem láttam, így simán lehet, hogy a végén ez lesz a csattanó. Álom az esés után.

Elvileg a főszereplőért kellene izgulnom. Ez elég nehéz, hiszen amikor megfertőződik, azért kellene szurkolnunk, hogy hazaérjen. Jó vicc. Menj haza, fertőzd meg a világot, haljon meg mindenki. A szereplők gyakorlatilag csak legyilkolásszák egymást a film második felében és ez nem túl érdekes. A dilis magánszámot mindenki hozza, jobban, rosszabbul, több-kevesebb ideig. De negyven perc kóválygás a támaszponton és őrület nem túl érdekes számomra.

Hangulat az akad. A díszletek jók. Nem is emlékszem, hogy azok mikor voltak gyengék a műfajon belül. A trükkök néha gagyik, de a helyszínek azok rendesen meg vannak csinálva. Villogó lámpák, falból kilógó csövek. Sziszegő párafelhők, gőzkicsapódások. Sejtelmes világítás, kék szűrű.
Ezt mind jól hozza a film. Csak ez mostanra kevés, hiszen nagyjából évente egy-két film jön ki ebben a témában. Nagyon el kell találni valamit a rendezőnek, forgatókönyv írónak ahhoz, hogy a néző ne egy tucat darabnak érezze az aktuális bemutatót. Az "Infini" azonban nem ugorja meg a képzeletbeli ... hagyjuk ezt, mert lehet, neked meg ez lesz a kedvenc filmed! :)

Mellékesen:
- Megjelenik a filmben Charlie szerepében a Hemsworth fiúk bátyja, Luke Hemsworth.

50%

Meg kell nézned a filmet. Nem gondolod? Ha igen, tessék: Infini 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: